Nemzetfogyás

Fogy a nemzet, fogy a magyar,

Alig egymillió tonna!

Gnúzsírt néha rág csak agyar,

S ritka táp a lószalonna!

Abcúg minden fogyókúra,

Együnk-igyunk dínjunk-dánjunk!

Szórjunk átkot sok hiúra,

S legyen kövér fiunk s lányunk!

Szilaj nép, mely folyton zabál,

Ingkihízó vedlő vadló,

S tömegétől, ha áll a bál,

Beszakad a pincepadló!

Faljunk cukros-zsíros árpát,

Boldog, ki a levét issza!

Hízzuk ki az egész Kárpát-

-medencét, oszt’ mindent vissza!

„Triatlont vissza, azaz mossa újra három oldalról az Atlanti-óceán a partjainkat! Tengerre magyar! Dagadjuk tele a Föld felszínét két harmados többséggel uraló vizeket! Foglaljuk el egész Eurázsiát és a forint helyett vezessük be az eurázsiót! Legyen a világegyetem kötelező nyelve a magyar! Aki nem tud magyarul, az ne is legyék! Ria, ria, pszichiátria!!!” /Vitéz Rezsicsökött Gyulaszittya Csöbör, a Magyarirsztáni Agymennyiséget Jelentősen Apasztó Misztérium (MAJOM) megkerülhetetlen intelligenciahányadosa/

„A mű első versszaka matematikai szempontból közelítve helytállónak minősíthető, hiszen tizenötmillió magyar 66,5 kilogramm átlagtömeggel számolva – amiben benne foglaltatnak a 3 kilogrammos újszülöttek és a 130 kilogrammos államtitkárok is – 997 500 000 kilogrammot nyom, ami átszámítva majdnem tízmillió tonna. Az utolsó - azaz a negyedik - versszak azonban geometriai képtelenség. A 330 ezer négyzetkilométer területű Kárpát-medence kihízása 15 millió ember által csak úgy volna lehetséges, 148 méter átmérőjűre hízva rendeződnének négyzethálós alakzatba. Ez abszurdum, hiszen akinek ekkora az átmérője, az nemhogy rendeződni, de még élni sem tud, mert olyan büdösen izzad! A költő és a tudomány abban különbözik, hogy mindenre tudják a választ, de előbbi rosszul.” /Dr. Ernégyzetpí Elemér, hatáskörsugarú geometrikus sportgimnasztyorka/

„Ha valakinek van hatásköre, akkor az ellenfelének van ellenhatásköre? Ha valakinek kis köre van, az vízerőmű? Kis pénz, Kisköre, nagy pénz, Nagyköre? Nagy a köre, búsuljon a napsugár? Kérdések, kérdések, kérdések… A válaszokat nem ismerem és nem is merem…” /Török Gábor, szókimondó politikai elemző/

„Ember, küzdj és hízva hízzál!” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Hibásan idéztél, Ádám,

Ez így szellemileg selejt!

Ne vágyd, hogy akác frigyládám

Sugározzon terád delejt!”

/az Úr/

„Csak nehogy úgy járjunk, mint a kis gömböc! Ő is kidurrant a végén!” /M. András, a költő legállandóbb és legelőrelátóbb kommentelője/

„Kis gömböcből lett egy nagy gömb,

Csupán gyomor, nem szép agytömb.

Végül kidurrant e bendő,

S nem lett könnyes sok zsebkendő.”

/Kárőr Vendő, ritka rugózású rímes rigmusokat rittyentő regös/

„... szóval hasra hízzunk, ne hátra?

Meg kell egy kétharmados jelenlét,

Hogy legyen hová eltenni a lét?

(A kommentelő már nem érhető el, mert volt más krónikus betegsége is.)”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas extrudált extroll/

„Vajon mi lehetett néhai Dr. Ház krónikus betegsége? Ólommérgezés a tarkóban? Radioaktív életmód? Vizes lábfeji betonkocka? Szakadékszéli gravitáció?” /Bátor Botond, oknyomozó újságíró/

„Itt a titkosszolgálat automata üzenetküldője jelentkezik. Üzenetét köszönettel megkaptuk, hamarosan válaszolunk rá. Reméljük, hamarosan Önnel is személyesen tudunk találkozni.” /a házidoktori titkosszolgálat automata üzenetküldője/

„A szemmel láthatóan hasra gyúró költő a versből érzékelhetően agyból fogy. A nemzet fogyását a Félreértelmező Kéziszótár segítségével definiáló irodalmi lépegető ismét letapos minden útjába kerülőt, legyen az bármi! Frady Endre számára a zsírtömb az új szép. Sosem hallott semmitmondó szófordulatok, és csak itt és csak most létező kifejezések szegélyezik és magyarázzák a korábban szépelméjű irodalmi recenzorok kétségbeesett halálsikolyait. Túl bő a lé. Húzni-vonni kéne! Mindent vissza! NEM ENG.!” /Undor Ubul, az Irodalmi Degeneráció Elleni Garázdaságot Zsűriző Államilag Bizergált Alapítvány (IDEGZSÁBA) félunott öngyilkos merénylője/

„Frady Endre ismét azt adja a nemzetnek, amiből a hálátlan nemzet nem kér, mert még nem érett meg Frady Endrére és arra, amit csak Frady Endre képes neki adni! Egy érett nemzet az kövér és hálás nemzet lenne, amelyik nem azt kérdezné, hogy mit adhat neki Frady Endre, hanem hogy mit adhat ő Frady Endrének! Zsírra magyar, háj a haza! Tripla redő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy dagadtok?! Mi a menü, válasszatok! Együnk!” /Szaft Szigfrid, a Magyar Országos Lepényfaló Egyesület Túltáplált Tagsága (MOLETT) irodalmi ízlelőbimbója/

„Mi ez a … Mi ez a … Mi ez a … FATAL ERROR” /Puzsér Róbert, végzetesen lefagyott kritikus/

„Puzsér Róbertet feltámasztottam és újraindítottam. Amikor első reakciójával le akarta ordítani a fejemet, ráemeltem a tekintetemet. Most virágot szed a réten.” /Chuck Norris/

A költő és a rosszkedv

Rosszkedvű a költő mostan,

Mintha rágós-mócsingos tan

Lenne épp a folyó óra

Ott, hogy gyúrnak konyha show-ra.

Szörnyen néz ám ki a mócsing,

Mint majd’ murdelt lón a gyó’cs ing,

Mit nem bír, bár venne ő le…

Nem lesz soha jobbkedv tőle.

Murdelt ló az ritkán öltöz’,

Akárcsak a tóba dőlt őz,

Vagy meztelen csigabiga,

Kit nyálba tör giga iga.

Rossz a költő kedve, hinnye,

Akár Lőrinc napi dinnye,

Mely hervasztón lucskos díszlet…

Költő és e verse mísz lett.

„Mi bántja, költő úr? Csak nem a szelek? Jobb kinn, mint benn! Eressze el magát! Szálljon, mint a kiszúrt lufi! Hatás - ellenhatás! Patás - ellenpatás! Ördög - angyal! Fekete - fehér! A jó, a rossz és a csúf! Ennio, enni jó! Csak hizlal! Sebaj, úgyis fogy a magyar! Brühühü!” /Mísz Hahn Geri, szomorország szittya szépe/

„Unatkozik költő elvtárs, rossz a kedve?

Vásároljon! Akciós a mosómedve!”

/Pepin bácsi, sörgyári poéta/

„Rosszkedvemre van egy nagy ok:

Brutálisan álmos vagyok!”

/F. Endre, kialvatlan költőgigász/

„Tudja, költő úr, mit csináltak a régi rómaiak, ha álmosak voltak? Hát aludtak! Persze voltak, akik nem és ők még álmosabbak lettek. Viszont akár aludtak, akár nem, akár álmosak maradtak, akár nem, mind meghaltak. Úgyhogy mindegy is, hogy alszunk-e vagy sem, úgyis megmurdelunk, mint a gyolcsinges ló, a tóba dőlt őz és a giga igájában vergődő lenyelendő csigabiga. És még sokan mások…” /Fataliga Fatália, a Minden Mindegy Alapítvány (MMA) hatékony hiábavalósági halogatója/

„Red Bullal erősített kávét a Költőnek, de azonnal, mert ha ilyeneket költ, mi is költhetünk a temetésre! ... Már csak az a kérdés, hogy kiére, és a fáradt Költő kiég-e?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas műenzim müezzin/

„Jaj, szörnyűbb egy Red Bull Racing,

Mint bőrnyűvő oltott mész ing,

Ki ilyet magára rávesz,

Magára vessen a csávesz!”

/Csumidai Csámpi Csemő, csehszlovák csővázas csigaház csatornázó csoportterapeuta/

„Lélekből szól intőn mély jel:

Nem kén’ meccset nézni éjjel

Gólözönre vágyó kéjjel,

S nem esne a költő széjjel!”

/Elementáris Elemér, elemi entellektüel/

„Rosszkedv hétfőtől péntekig,

Hétvégére nem létezik.

Ha jön szombat és vasárnap

Engem jó kedvben találnak.”

/M. András, a költő legállandóbb és leghétvégecentrikusabb kommentelője/

„M. úr, attól víg kend,

Mint egy hajszolt vakond,

Meg süket Kond s vak Ond,

Hogyha itt a víkend?!”

/Álmos Előd, 2 vezér in 1/

„Az egész világ háló, és lógós benne minden világfi. Csak van, aki szörföl, és van, aki pók.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez annyira mély itt Magyarországon, Humán úr, hogy Új-Zéland környékén szökőárként észlelik!” /Régizélandi Rezsilla, műrovarnő/

„A világsikert aratott populáris Szomorú Vasárnap világsikertelenül populártalan dalmentes elfajzásában a depressziós költő rosszkedve gusztustalanul nyúlós mócsingszaftként telepszik rá a gyanútlanul öklendező olvasó látóidegrendszerére. Ízléstelenül ízetlen ízvilág ízű Izauramentesen izzó izé! De miért?! NEM ENG.!” /Merev Mufurcné Rideg Rondella, a Szomorú Alkotásokat Felülvizsgáló Testület (SZAFT) legfőbb pecséttunkolója/

„Inkább lennék mély gödörben mócsingosra kövezett mamut, vagy megkövezetlen mamut által megtaposott következetlen ősember, sőt egyszerre mindkettő, mint egy Frady Endre vers elé vetett megélhetési kritikus! Értem én, hogy ez a permanens vodkamámorból egy véletlen baleset folytán kijózanodott evolúciós zsákutca depresszíven éli meg az elvonási tüneteit és mócsingosat hallucinál, de miért kell ezt megírnia és miért kell nekem elolvasnom?! Ha pontoznom kéne, akkora nullát adnék, hogy a fal adná rá a dupla nullát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha valaki itt Texasban rosszkedvű, akkor megjelenek neki álmában. Ha a lelkiismerete is rossz, akkor ijedtében szörnyethal, ha jó, akkor viszont megboldogul.” /Chuck Norris/

Sárkányhajóban evezők felelgetős menetdala

Egy hajóban evezünk,

          Egy hajóban evezünk,

Elfárad a jobb kezünk,

          Elfárad a jobb kezünk,

No meg persze a bal is,

          No meg persze a bal is,

Sárkányhajó tök bulis!

          Sárkányhajó tök bulis!

Hólyagos a tenyerünk,

          Hólyagos a tenyerünk,

Aranyeret elnyerünk,

          Aranyeret elnyerünk,

S bár alulról nyom a pad,

          S bár alulról nyom a pad,

Harci kedvünk nem apad!

          Harci kedvünk nem apad!

Nem borul be a ladik,

          Nem borul be a ladik,

Hanem gyorsan haladik!

          Hanem gyorsan haladik!

Lapátfogó kacsónak

          Lapátfogó kacsónak

Jó edzés e facsónak!

          Jó edzés e facsónak!

Ruhánk ázik szanaszét,

          Ruhánk ázik szanaszét,

Tuti nem lesz panasz ét-

          Tuti nem lesz panasz ét-

-vágyra s bulit csapatunk,

          -vágyra s bulit csapatunk,

Ha kiköt a csapatunk!

          Ha kiköt a csapatunk!

„Vitéz Frady Endre eposzi jelzői közé felvettük a "Soroksári Sárkányhajózás Felvirágoztatója" kitüntető címet, amely nem lesz tiszavirág életű - igaz, hagyományosan a "Soroksári Sporthorgászok Felbosszantója" renddel együtt adományozzák.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Arra bíztat tán e poszt,

Kezdjek írni mán eposzt?

* * *

Sári napon Soroksári

Úton állnak Sári sorok.”

/V. F. Endre, epikailag kitüntetett költőgigász és névnapdíler/

„Epikailag epilepsziás névnapdíler nemúr, soron kívül és a leghatározottabban tiltakozunk! Idióta!” /a soroksári Sárik/

„Gratulálunk, költő úr, ön elvetette a sulykot! Ki mint vet, úgy arat! Aki másnak sulykot arat, maga evez bele! Dőljön magára a sulyokbála! NEM ENG.!” /Vető Vatáné Arató Aranka, a Sulykolt Irodalmi Kataklizmák Okozóit Leoltó Youtuberek (SIKOLY) vlogjának evezőlapát tenyerű sújtólégtornásza/

„Pásli dámój, táváris!

          Pásli dámój, táváris!

Ruszkik haza, de máris!

          Ruszkik haza, de máris!”

/Wágner Winnetou: Ukrajna kincse - részlet a radikális rockoperából/

„Ezt evezés közben is jól lehet szavalni hangulatfokozásként. Először egy ember mondja a szöveget, majd az egész csapat. A következő mondatot megint egy ember, majd a csapat. Ez ad egy ritmust, és a nehézségek ellenére is vidám hangulatú. Sokkal könnyebb így evezni. Főleg egyszerre, egy ritmusban evezni.” /M. András, a költő legállandóbb és legevezéstechnikusabb kommentelője/

„Drága eM úr, tök jól mondja,

Agya olyan, mint a spongya,

Szívja s fröccsenti az infót,

Hasznos, mint zsáklyukon kinn fó’t!”

/Zsákos Frodó és Spongyabob Kockanadrág duó/

„Szerintem a Költő maradjon a laza focinál, mert azt, ami egy evezős edzésen van, azt egy NB I-es sztár labdarúgó sem bírja erőnléttel.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kajakos/

„Ház úr, trükkös focistának

Sárkányhajó nem árt,

Camu diem! – Lógj a mának!,

Nem húz ő, csak bemárt.”

/Firnyák II Frédi, a Lajhár SE külpontosan helyezkedő ex-centere/

„Nagyon örülök, hogy bár csak egyszer és bár csak az utolsó versszakban, de én is szerepet kaptam! Bár csak egy kicsi szótörő szerepet, de mégis! Aki a kicsit nem becsüli, azt a becsüs kicsi-

-nálja!” /enjambement/

„Az egykori katonaélményeiből táplálkozó költő új műfajban bizonyítja, hogy számára az abszolút semmi sem lehetetlen. A mű hangulatát legjobban úgy érzékelhetjük, ha elképzeljük egy hajóban evezni a tajtrészeg Chuck Norris-t, Steven Seagal-t, Sylvester Stallone-t, Arnold Schwarzenegger-t, Jean-Claude Van Damme-ot és Jason Statham-et, akik bősz kórusként ismételgetik a két vízbe hányás között előéneklő John Travolta sárgaföldmély marhabőgését. Hát érdemes volt?” /Szomorszittyaszőr Szotyola, a Költészeti Érdemvizsgáló Szakcsoport (KÉSZ) csődtömeggondnoka/

„Szomorszittyaszőr Szotyola már nem létezik. Evezés közben megettem egy viaduktot és ráhánytam egy vasbeton ívet.” /Chuck Norris/

„Egy versenyklarinéttal nekifutásból végrehajtott gyomortükrözés nem okoz akkora hányingert, mint ennek az amerikai katonaromantikának a hónaljmirigyéből kitoccsanó szellemi gennyfröccs! Ne lássam anyám szellemét éjfélkor a spájzban limbó-hintózni, ha Frady Endrén kívül bárkinek is eszébe jut sárkányhajóban evezve kórusban kornyikálni! Aranyeret a semmirekellőnek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Focira nem járhatási okság

Hókuszpókuszolhat Óz is,

Akkor sem történik csoda:

Lágyéksérv a diagnózis,

Így most nem mehetek oda,

Ahol valódi s nem mű tét

Okán pattognak a lasztik,

Csak, ha meglesz majd a műtét,

S háló kerül sebbe, plasztik,

Mázlival tán ez év végén…

E mögött nagy ok áll, ami

Közismert és tudom rég én:

Várólista, az állami.

Magánsebész százezrekér’

Nem várna, csak vágna föl ő,

Ám nem vesz fel ez a szekér,

Nem vagyok én csúti Lölő!

„Ha én beteg lennék, megvásárolnám magamnak a legjobb kórházat a legjobb orvosokkal. Megtehetem, mert okosabb vagyok, mint a Mark Zuckerberg! Ugye, milyen klassz egy ilyen saját kórház? Vegyek neked is egyet, Andi? Vagy kettőt?” /Mészáros Lölő, a felcsúti fétis, a nemzet multimilliárdos víz-gázszerelője/

„Felvilágosult korunkban ilyet?! Óz?! Hókuszpókusz?! Jézus!!! Gyors jobbulást, Mérnök Úr!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Felvilágosult korunkban ilyet?! Sok hónapos állami várólista?! Ilyen hatalmas összegű kötelező egészségbiztosítási járulék megfizetése után?! Multimilliárdos gázszerelő?! Egyébiránt mivel eleve jobb oldalon van a lágyéksérvem, ha tovább jobbulna, már nem is lenne rajtam! Köszönöm, Humán úr!” /F. Endre, a Hernia Inguinalis által sújtott mérnök-költőgigász/

„Egy oldalon türemkedek,

Vagy kettőn, ha úgy akarom.

Létem nem jelzik ki ledek,

S páciensnek alhasa rom.

Ellenségem laparoszkóp,

Meg a sebbe betett háló,

Mert engem elkapar rossz kóp-

-é, s a létem tovaszálló!”

/Hernia Inguinalis alias lágyéksérv/

„Lágy ék?! Nóóóórmális?! Hát hogy lehet egy ék lágy?! Hát mit tud kiékelni egy lágy ék?! Mivel tudnak beverni egy lágy éket, hogy ne passzírozzák pempősre?! Nóóórmális?! Hát csoda, ha ekkora hülyeségtől sérvet kap az ember?! Nem, ugye?! Na!” /Besenyő Pista bácsi/

„Drága Költő Úr! Erre vágjon fel, hogy a várólista elkerülése* és a precíz ellátás érdekében saját magát műtötte, ne arra, hogy tervez még egy (vágó)hidat! A focinak nevezett kergetőzést meg hagyja a profikra: ha nekik sem megy, akkor miért erőlteti(k)? Érdemes lenne ezeken (is) elgondolkodni...” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas speci-a-lista/

*(az egészségügyi rendszer felesleges túlterhelésének látszatát sem keltve)

„Szaladjatok ide, hű, ti!

Költő úr épp magát műti!

Szólhat ám emellett is érv:

Legolcsóbban hull így ki sérv!”

/Dr. Antiház, Seniorkonyha-díjas degenera-a-lista/

„Nincs orvos ismerős, aki megműtene? Nem azért hosszú az állami várólista, mert nincs elég orvos, műtő vagy időpont, hanem mert csak korlátozott számú műtétet fizet a TB. Ha nem lenne felső határ, mindenki sorra kerülne néhány hét alatt. Mit szabad és mit nem a focitiltáson kívül, amíg nincs időpont állami műtétre? Verset írni szabad? Akkor hajrá! A vers gyógyít (főleg az olvasók lelkét).” /M. András, a költő legállandóbb és leggyakorlatiasabb kommentelője/

„eM! TéBének zsét havonta

Tejelünk mind rengeteget,

Ám a helyzeten csak ront a

Pénz. Azt kezel, nem beteget.”

/Tumor Tiborc, panaszkodó átlagmagyar páciens/

„Az utcán heverő témáért lehajoló költő előbb sérvet kapott, majd az alkalmon kapva ihletet is. A nyomokban labdarúgással, egészségüggyel és korrupcióval átitatott társadalombírálatot tartalmazó vers pótolja a megléte nélkül senkiben fel nem merülő hiányérzetet. Ha nem lenne, ki se kellene találni! – mondta róla egy emberként a költő kezelőorvosa és gyógyszerésze, pedig ez két különböző ember, ami nem meglepő, hiszen nincs is két egyforma ember, még az egypatájú kentaurok között sem, akik pedig ritkábbak, mint a Fehér Holló utcai karókon egyensúlyozó vakvarjúk. A kristálytiszta keresztrímek összetartó ereje nem engedi szétrázódni az amúgy szerteágazó tematikájú mérvadást. A mű annak ellenére is mérföldkő az irodalom országútján, hogy országunkban a mérföld túlhaladott mértékegység, a római kori köveket pedig már rég ellopták az arra illetékes illetéktelenek, akikre szálljon rá a klasszikus átok: Hernia Diem! – Sérvj a Mámak!” /Rükverc Rezsőné Rotáló Retina, a Szakorvosi Irodalom Költői Egyesülete (SZIKE) oda-visszaható névmásügyi szakreferense/

„Mi ez a szellemi bélkitüremkedés?! Ki ez az önkontrollálatlan sérvköltő?! Az emberiség többségének vannak orvosi segítségre szoruló problémái, mégsem súlyosbítják a környezetük helyzetét azzal, hogy meg is verselik ezeket! Frady Endre azonban nem csak hogy az emberiség többségéhez nem tartozik, de valószínűleg magához az emberiséghez sem, hanem az evolúció egy külön zsákutcás alfaja és ómájgádja! Ebből következőleg normális emberi szervek hiányában hagyományos eszközökkel nem is operálható, hanem remélhetőleg füstgránátos altatás után kizárólag benzinmotoros láncfűrésszel! Honvéd kórházi katonaorvosok, előre!!! Ez a harc lesz a végső!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Költő gyermekem, a bajban gondolj arra, hogy miközben a külső emberünk megromlik, a belső emberünk megújul, és aki testileg szenved az elszakad a bűntől, vagyis épp megszentelődsz és haladsz az örökkévalóság felé. Most tartasz a Szent Endre név felé félúton.” /Szent Pál apostol/

„Itt Texasban a lágyéksérves betegeket mind kiteszik a házam elé. Amikor beállok a Nap mögé és rájuk vetül a Nap árnyéka, akkor mind meggyógyulnak.” /Chuck Norris/

Pénharmadika tizentek

Töltődik a sok Pech App! Ja

kérem, Tiranától Havan-

-náig Balszerencse Napja

bánatunkra éppen ma van!

Ilyenkor a gyep is lila,

s szánkba tart vak denevér vek-

-torának sebesség nyila,

s megnyílnak a lágyéksérvek.

Robostul az arabica,

Téglaporzik piros paprik-

-a, nemet vált ara bika,

s bogyótlanodnak a kapri-k.

Feketülnek Windows Paint-ek,

magyar futballt tépi balsor-

-sa, s ha meccsnap pont e péntek,

nincs méterkilencre falsor.

Túléljük e napot talán,

imádkozván mázlis szomba-

-tért, hogy ne csípjen meg csalán

s béküljön a mérges gomba!

„Ha a csalfa látszatnak engedve kételkedni kezdenék benne, hogy a magyar ábécé betűinek fenti halmaza hosszas művészi töprengés és józan költői megfontolás eredményeként rendeződött ebbe a magyar szövegnek tűnő halmazba, talán azt javasolnám, hogy a szerző vagy jöjjön le a szerről, vagy kínálja meg az olvasótábort is. De szerencsére nem engedek.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

A költészet nem szer-torna, humán úr, hanem szertelen elme-rengés! Tort ül az én-tudatlan öntudat! Szabad péntek, szabad szombat, szabad asszociációs kapituláció! Olvasótábortűzoltókészüléket minden tűzszakaszhatárőrjárat kézitáskájába! Lia, lia, fekália! Éljen a Péntektizenharmadika Párt!” /Péntek Péterpálné Tizenharmadika Titanilla, a Nemzeti Anarchista Gyíkemberekkel Deheroizált Olvasótáborok Latrina Origójú Gödre (NAGYDOLOG) lokális mélypontja/

„Futballokos nemzetünk építésére szeretném pontosítani méterkilencre álló falsor ill. kilenc méterre álló sorfal valódi távolságát! Mivel a labdarúgás szabályait és a játékkal kapcsolatos méreteket Angliában vetették papírra, így a távolságok a nálunk megszokott einstandolt üveggolyó ill. méter helyett yardban és lábban lettek meghatározva. A labda és a sorfal közötti távolság 10 yard, azaz 9,15 méter. Költő úr, ön teljes 15 centiméter beáldozott a szótagszám oltárán! Hová vezet ez?! A végén még kétszámjegyűnek hazudja az általunk egyszámjegyűnek mondott inflációt! Maga nem az általunk hamisított statisztikának hisz, hanem a saját szemének?! Ez veszélyes! Péntek tizenharmadikán jelentkezik teljes menetfelszereléssel és háromnapi hideg élelemmel a stadionépítő közmunkatáborban! Talán drágább lesz mindezt beszereznie, mintha tavaly vittük volna el, de csak 9,9%-kal, ha siet!” /Csávás Kálmán százaléknagy, az Országos Közmunkatábori Éjjeliőrség (OKÉ) számmisztikai tisztikaszinótojástörője/

„A versezet rettenetes! Tele van undorítóbbnál undorítóbb képzavarokkal! Jómagam elég harcedzett gyomorral rendelkezem, de a lila gyepnél még én is rosszul lettem! Ami sokk, az sokk! NEM ENG.!” /Kéka Zégné Ződ Afű, a Megengedhetetlen Alpáriság Jelenlétének Ontológiai Manifesztációja (MAJOM) című gorillamarketing magazin szineszteziológusa/

„Lila gyep! Ez az! Fessük le azt a zöld mocskot lilára! Újpest jól fest, lilaközpont! Uteoléééééé, Uteoléééé, Uteolééééóóóléééóóólééééééé!!!” /Ute Ati, lila lokálpatrióta/

„Ződ a szívünk, ződ a gyepünk,

Lila majmot ződre verünk!”

/Ződfehér Zénó, a ferencvárosi B-közép nótafája és OKJ-s képzett kerületi kántor/

„Értem én, hogy Frady Endre rendszeresen szükséget érez, klaviatúrát ragad, betűs billentyűket ütöget látszólag véletlenszerű sorrendben, hiszen ez egy igen ritka elmekórtani betegség tünet együttese. A páciens nem fogja fel az általa mások szellemi védvonalaiban okozott kárt, az írásainak a mentális pusztító erejét, viszont megnyugszik egy időre. A probléma abból fakad, hogy miközben a tűzereje és annak hatótávolsága egyre nő, a megnyugvási időtartam egyre csökken. Sürgős és drasztikus pszichopatológiai kezelés hiányában a tömegpusztítás folyamatos és kivédhetetlen lesz. A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy eldőljön, mi az erősebb, az emberiség önvédelmi reflexe, vagy Frady Endre irodalmi refluxa. Itt az ideje a nemzetközi vészhelyzet hatályba és Frady Endre hatályon kívülre helyezésének. Nyugiszurit tölts! TŰZ!!!” /Dr. Szigorú Szandokán, az Elmebeteg Poéták Elementáris Hóhányásainak Ótvaros Lymphocytáit Aláaknázó Gárda (EPEHÓLYAG) élcsapattest főorvosa/

„Enjambement, enjambement,

Számba zsemlén kent jam bement!”

/Lekvár Lajos, a szótördelő trafik dzsem dílere/

„Mi ez a szellemi szeméttelepről összeturkált babonamaszlagos fonémazagy?! Nem elég, hogy egyszerre van péntek és tizenharmadika, de én is egyszerre vagyok a monitoromnál az erről a témáról szólni akaró Frady förmedvénnyel! Ha a bedrogozott Csubakka üvöltve versenyt kommunikálna a sárga földig leitatott Dömdödöm szótagismétlő dadaista makogásával, abban nagyságrendekkel több értelem lenne, mint ebben az agyalapi kivagyiságtól betépett szócséplőgép kezelőnek a hagymázas szókupacában! Meddig lehet ezt még maradandó agykárosodás nélkül elviselni?! Posztumusz irodalmi Ignobel-díjat Frady Endrének!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Van, akinek szerencsés nap lesz, pl. anyukámnak, mert születésnapja lesz. És amikor ő született, akkor is péntekre esett május 13.” /M. András, a költő legállandóbb és leganyukaünneplőbb kommentelője/

„Inkább nagy-nagy örömforrás, semmint ciki,

Anyuka, ki péntek tizenharmadiki.”

/XIII. Péntek, XIII. Robinson Crusoe lakatlan szigeti szolgája és udvari költője/

„Angliában a péntek tizenharmadika szerencsés nap, hiszen a Friday eredetileg fry the day, azaz süt a nap, a thirteenth pedig Sir Teens, azaz lovaggá ütött tinédzserek. Azok számára, akiket már fiatalon lovaggá ütöttek, mindig süt a nap, napn't süt?” /Vitéz Tökmagossy Tádé, ősmagyar hétszilvafás szotyolaárusból átképzett angoltanár/

„Error 404 - a komment szekció lefagyott!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szerencsevadász/

„Négyszáznégyes error

Fájó s peches terror,

Mint kalapács ujjra…

Ház, indítsa újra!”

/Bitman, rendszergazda és digitális denevér/

„A verset és a hozzászólásokat még nekem is nehéz megemésztenem, úgyhogy inkább emésztetlenül hányom ki az egész társaságot a Tejútrendszer közepén frissen lefényképezett fekete lyukba. Hadd legyen egy emlékezetes péntek tizenharmadikájuk!” /Chuck Norris/

„Jaj, ne, Chuck, csak ne ide! Szerinted én akármit képes vagyok benyelni?! Ezt a balszerencsés napot!” /a Tejútrendszer közepén frissen lefényképezett fekete lyuk/

Fagyosszentek?!

Héten jönnek fagyosszentek,

Ám nem jönnek velük fagyok,

S nem a hidegtől tüsszentek

Majd, ha netán taknyos vagyok.

Fűtést egykor feltekerte

Anno több mint elégszer Vác,

Ám most hűtögetnek, mert e

Héten hős s nem hűs a Szervác.

Hökken fagyosszentek apja,

Hogy a kedvenc Bonifácán

Tollbundáját fel se kapja

A sok izzadt honi fácán.

Pongrác, durván hő e hullám,

Időjósok rémes álma,

S szörnyű átkom terád hull ám:

Szádban forrjon fel a nyál ma!

(jégesőtánc!)

„Hogyha megfagytok, az a baj! Hogyha izzadtok, az a baj! Hogyha fűteni kell, az a baj! Hogyha hűteni kell, az a baj!” /Bëlga Pongrác, Bëlga Szervác, Bëlga Bonifác, brüsszelita fagyosszentek/

„Szóval elmarad a lokális nemzeti hőmérsékleti minimum? Jó hír, hogy csak a hőmérsékleti. Mert mi is az időjárás? A légkör pillanatnyi állapota? És mi ilyen múlandó légből kapott dolgokat vésünk közpénzen az internet gránitjába, aranybetűkkel?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hé, ott, te Humán,

Beszósz a Hőnek?!

Túl a fals dumán,

Nem fész, hogy lőnek?!”

/Jégeralsó Jenő, népnemzeti rapper/

„NER, TEK, ide! NER, TEK, ide!” /népnemzeti B-közép/

„Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyosszentek,

Hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtek!”

/népnemzeti konyhai falvédő/

„Hé, hogyha most füstölünk, erdőtűz lesz ettő’,

Hőben tüzet csak az gyújtson, kinek anyja kettő!”

/népnemzetietlen konyhai falvédő/

„Már a fagyosszentek is melegszenek. Sok szivárvány lesz májusban...” /M. András, a költő legállandóbb és leghőérzékenyebb kommentelője/

„Melegednek a fagyosszentek? Milyen családmodell lesz ebből, tisztelt választópolgárok? Nem hagyhatjuk ezt annyiban! ... most ki a soros?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas izzadó/

„M. úr is és Doktor Ház is

Agyilag hasonló fázis,

Ugyanarra asszociál…

Micsoda agypotenciál!

S hidegben mindkettő fáz’ is.”

/Frázis Frodóné Fregoli Frézia, fradyendrista freemailköltőnő/

„M-ke és Házka LMBTQ-znak?!

Álljon derekukba fájása csúznak!

Harapjon hátukba hőfoggal meleg,

S legyen a legfájóbb idén most e leg!”

/Radikális Rezső, a Legmelegebb Május Bírálóit Tángáló Qtyaütők (LMBTQ) rímtechnológusa/

„Pongrác, Szervác, Bonifác? Sándor, József, Benedek? Gáspár, Menyhért, Boldizsár? Athos, Porthos, Aramis? Messi, Neymar, Suárez? Mané, Salah, Firmino? Atya, Fiú, Szentlélek? Jaj, üssek a számra?! Mea culpa, mea maxima culpa! Tárárá bumsztiré, tárárá bumsztiré! Jaj, a végítélet harsonái! Segítség!” /Háromharmados Huba, trinitista trombitazajjal traumatizált trianoni triatlonos tricepszdíler/

„A hidegkedvelő költő haragvó ellenpontlírája a globális felmelegedés abszurditását felpanaszoló modern Tiborc groteszken önfeledt dühkitörése. A gyilkos humorban pácolt halálsikolyt a már-már betegesen precíz összecsengésű keresztrímek strukturális lüktetése teszi az elgépiesedett meteorológiai tömeggyilkosság arhetípusává. A szájban forró nyál kataklizmáját a feloldozást feloldatlanul hagyó zárójeles jégesőtánc fagyasztja kiheverhetetlen katarzissá. Az önmagukat megíró versgörgetegek fékezhetetlenül zabolátlan fenegyereke, Frady Endre esetében nem az a kérdés, hogy mit gondolt a költő, hanem az, hogy mit költött a gondolat. A megválaszolás életváltoztató szellemi sokkterápiája közepette pedig ott ordít a kérdés: MIÉRT?!” /Köntörfalbontó Kösztönyné Pacekbapofázó Pupilla, az Ördöghánytató Nihil Célirányos Életerejének Lenullázása (ÖNCÉL) című irodalomtalanító rétegfolyóirat frankómondója/

„Amikor a fagyosszentek hárman napkeletről eljőve észrevették, hogy a kis Jézuska kinéz a barlangjából, de nem látja a saját árnyékát, akkor arcra borultak, de úgy beverték az orrukat, hogy fájdalmukban elszaladtak és meg sem álltak a Fekete erdei klinikáig, ahol első, második és harmadik segélyben részesítették őket, letelepedtek, megkapták a német állampolgárságot, és a gyermekeik teljes jogú tagjai lehettek a Nationalelf bő keretének. Így van ez ma is!” /Fesztbaum Fikuszka, hatodik cé osztályos tanuló/

„Nem akarunk felvágni, de ha megnézzük Ady Endre Fagyosszentek című művének kezdősorait, az alábbit olvassuk:

          Be kén’ jól rendezni Vácot,

          Odazárni Bonifácot,

          Szerváciust és Pongrácot…

E verset 1899-ben, azaz a Fradi alapításának évében írta, úgyhogy nem lehet véletlen, hogy a nagy Frady Endre is szeretett városunkat írta bele örökbecsű költeményébe. Egyébként a fagyosszenteket követő napon van Nepomuki Szent János vértanú napja, akinek a szobra is a mi városunkat díszíti ám! Hajrá Vác!” /Váci Vica, lokálpatrióta/

„Mi ez a rút szibarita szégyentelenkedés, ez az ízlésficamos jópofáskodás?! Ki ez a meteorológiai #metoogrász mamlasz?! Nem az a gond, hogy egy közéleti posványban pacsáló partyarc nem hallott még a globális felmelegedésről, és erre még büszke is, hanem hogy műfelháborgó elmeháborodottságában még meg is írja! És milyen rosszul!!! Ha a fagyosszentek népi megfigyelésen alapulnak, akkor ugyanezen népi megfigyelők vizsla szemei elől Frady Endre is meglapulhatna, nehogy jogos felháborodásukban májusi aranyesővel ütlegeljék az aranyerét! Heeej, bárcsak elvihettem volna szegény anyámat arra az eseményre, amikor is a váci püspök felszentelte volna a váci fegyház Frady Endrét tartalmazó fűtetlen sötétzárkájának mindörökké nyithatatlan ördöglakatját!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban se fagyos, se fagytalan szentek nincsenek. Aki itt bárki más emberi lényhez imádkozik rajtam kívül, annak a tarkójához teszem a csuklómat és agyonverem a pulzusommal.” /Chuck Norris/

Ebéd után

Kedélyesen kanalazó Költő

Ihaj-csuhaj, vidám e nót-

-a, mert ettem finom spenót!

Benne kettő tojás vala,

Ingyom-bingyom, sala-lala!

Spenót előtt volt egy kevés,

Ám jó lebbencsleves evés!

Nem is mondom, olyan banál-

-is, hogy táncot járt a kanál.

Kenyér kinyír, mégis a tunk,

Mit ki végül nem hagyhatunk!

Végső élmény, nem a nullad-

-ik: Ki magyar, szaftba fullad!

Ebéd után jön a szieszt-

-a, most épp próbálom ki ezt!

Oszt’, nyammogván mákos pitén,

Termelek majd GDP-t én!

„Költő úr, magát kinyírja egy kenyér?! Csak nem dobott meg valakit kővel, aki visszadobta szilánkosan tört másnapos tesco-s kenyérrel, amitől szétfröccsent a koponyalapi mirigye?! Több spenótot kellett volna ennie, hogy olyan erővel tudja eldobni a nehéz követ, hogy miután a repülés végén kiderült, hogy hol állt meg és kit hogyan talált meg, az illető már semmit se legyen képes visszadobni és annyit se tudjon mondani, hogy tunk jú verimaccs!” /Szaft Szilárd, az utolsó sréghajlító/

„Költő úr, ön Ákos vitéz,

Ki nyammogva mákos pitéz?!”

/Pite Petiné Pata Patália, az Ákos Vitézek Hivatala (ÁVH) nyilvántartási főosztályának rigmusszabályozója/

„Látom, valakinek nagyon ízlik a mákos pite... Már más versben is volt róla szó. Szerencsére Ákos vitéznek nem spenótot kellett ennie előtte. (Amúgy én szeretem a spenótot, de ő biztos nem szerette volna, mert a gyerekek nem szokták szeretni.) Ezek után jöhet a mákos pite recept versben!” /M. András, a költő legállandóbb és legmákosabb kommentelője/

„Egy rész mákon két rész pite,

Rá porcukor szakács hite

Szerint két vagy három kanál,

S piténk máris glédában áll.”

/Mokány Mákonyné Sóti Sütilla, az Abszolút Mákos Pitét Előkóstoló Receptorok (AMPER) vércukorszint szabályozója/

„Enni kell. Evés után pedig emészteni. Az emésztés energiaigényes. A kognitív funkciók is energiaigényesek. Az erőforrások végesek. Az ember vagy verset ír, vagy emészt. A költő is ember. Isten óvja a GDP-t!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tudhatná azt maga, eF úr,

Ki poéta lelkébe fúr,

Amikor a Költő emészt,

Energiát éget, nem észt!”

/Dr. Zsiger Zsigmond, a Poétikus Energiafelhasználást Termodinamikai Poláris Analízissel Lokálisan Aktualizáló Cirkulációs Kataklizma (PETPALACK) kilokalóriaszámlálóbiztosa/

„Tisztelt ZséZsé doki! Energiát nem égetünk, hanem felhasználunk, vagy felszabadítunk. ATP - adenozin trifoszfát. Ez a sejtjeink üzemanyaga. Mindegy, hogy agysejtek, vagy bélhámsejtek, vagy vázizomsejtek, stb. Az emésztés elsődlegességet élvez, hogy minél gyorsabban, hatékonyabban történhessen, minél kevesebb energiaráfordítás árán minél több energiát szabadítson fel. Ilyenkor a test paraszimpatikus állapotba kerül, a felépítő folyamatok vannak előnyben, vázizmokban, agyban energiaszint csökken. Tovább is van, csak mondom, hogy erre utaltam a kommentben. Riszpekt.” /F. Péter, a költő humán végzettségű nyughatatlan mérnökkollégája/

„Energia nem ég el, csak állami közbeszerzés során átalakul magánvagyonná, azaz nem tűnik el, csak elveszti közpénz jellegét, de azt nyomtalanul!” /részlet a Hogyan legyünk multimilliárdos víz-gázszerelők? c. kézikönyvből/

„Spenótra GDP-nóta? Hmmm... Erős lesz.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas GDP őstermelő/

„GDP-nek ereje

Jó spenótos derelye!

Ez kell, Doktor Házikó,

Nem a szovjet gázikó!”

/Dr. Eu Tanáz, közgazdasági kamikáze és költészeti kultúrsokker/

„Kikérem magamnak, hogy szórakozzanak a monogramommal, mert olyat teszek, hogy rámegy a hasuk!!!” /Gerle-Defekt Pentele (GDP), a Szobrokat Óvó Társaság Alhasmenéses Galambok Székletét Ártalmatlanító Munkacsoportja (SZÓTAGSZÁM) gázcső dugózási polihisztora (gdp)/

„Költő úr, ön fogasra akasztott egy kabát és megevett egy spenót? Gratulálunk, ön nyert tizennégy karát!” /Dr. Drót Dagobert, az Automatikus Tárgyeset Támogató Irodalmi Léhűtők Alapítványa (ATTILA) félisteni ostora/

„Enjambement, medveanyám, enjambement! Frady Endre úgy töri a sorvégeket, mint sarki jég az eszkimó műugró fejét. Emellett úgy falja és vedeli az automatikus tárgyeset, mint sáska a spenót és szürke a barát! A költő útja az irodalmi Nobel-díjig a gyomrán át vezet. Na, ez az igazi nagydolog!” /Guriga Görögő, a Tökéletességre Rezonáló Álom Gyár Alapítvány (TRÁGYA) szépirodalmi hatótávolság üveggolyóvá gömbölyítője/

„Mi ez az emésztetlenül ideöklendezett kultúrmocsok?! Frady Endre tipikusan az az ember, aki egy operaelőadáson nem csak, hogy böfög egyet a nézőtéren, de eközben maga elé tart egy hangszórót is! Ez a verselő bélcsatorna ugyanaz a költészetnek, mint porcelánvázának a kézigránát, mint lakodalmi menünek a tehénlepény, vagy mint kártyavárnak a földrengés! Frady Endre spenótos székletmintája több információt hordoz, mint bármelyik verse! Kössön bele a szájába a mákos pitéje!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Spenótevés után én a tányért nem kitunkolom, hanem szafttal együtt lenyelem, a gyomromban savval megmosom, majd visszaböfögöm a helyére. Olyan tiszta lesz, hogy ahhoz képest egy sterilizált kutatólabor egy miazmás dögkút.” /Chuck Norris/

Márnás mélylíra

Ágyban hever tini márna,

Feje alatt kavicspárna,

Anyja rászól: Aludj már, na!

Jaj, nem jön szememre álom,

Holnap lesz az első bálom,

Nincs új cuccom, régi má’ lom!

Ha nem lennél duci bálna,

Ruha rajtad szét nem máll’na!

Ne zabáljál! Aludjál, na!

Úgy, mint cetjelmezes márna

Rám a bálon szégyen várna!

Elbujdosom! Hol egy tárna?!

Így hát márna mama lánya

Új lakhelye tavi bánya…

Itt a vége, bánja kánya!

„Itt a vége! Végre! Kár, hogy tizenöt sort kellett várni rá! Hahaha! NEM ENG.!” /Bruhaha Brúnó, a Hajózási Idényben Halászó Irodalmárok Heurisztikus Intézete (HIHIHI) önfeledt megmondóembere/

„Micsoda?! Csak én bánom, ami szegény márnalánnyal történt?! Amúgy nincs itt a vége, hiszen pont ebben az önkéntes emigrációban kezdődik a belső jellemfejlődés! Az elhízástól bő lénnyé vált bú lány a szűk tárnába szorulva nem jut el a gyorsétteremig, az éhezéstől lefogy, karcsú manöken alkatára felfigyel sok menő kan, de őt nem a külcsín fogja érdekelni, hanem a belbecs, így szerelmi házasságra lép egy szegény, de jó lelkű márnaszörp árussal, sok gyerekük lesz, akiket olyan elfogadóan nevelnek, hogy ne legyenek testképzavarosak, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak! Na, nem bánom, itt már tényleg vége lehet!” /Kánya Tánya, Ványa lánya/

„Földgömbnek kellett volna öltözni.” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„M. úr, az ön tudástára

Rá-show-z bár e planétára,

Zsírmárna nem duckó hidra,

S nem hasonlít geoidra!”

/Dr. Oid von Void, téridőtkitöltő űrköltő/

„Költőnktől ezúttal többet vártam. Jobban belegondolva előző mondatom egy súlyos idegi kórkép és sürgősen orvoshoz kellene fordulnom. Visszatérve a műre: vártam volna, hogy némi háttérkutatás után megtanulunk valamit a márnákról, de hát nem lehet mindenki Lőrincz L. László... A márna sebes sodrású folyókban érzi jól magát, nem igazán életszerű hogy bányatóba migrálna szerencsétlen.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, vegye figyelembe, hogy ez egy a szülője által verbálisan inzultált, testképzavaros tinédzser márna, akitől nem várható logikus viselkedés! Még jó, hogy önuszonyával nem vetett véget az életének! Emberek, védjük meg a márnákat az elhízástól, együk ki vizeinkből a férgeket, a rovarlárvákat és a vízicsigákat!” /Dr. Mederfenék Mödöny, halpszichiáter és folyami sodorvonal gombolyító/

„Számomra nem hálás a halas téma. Főleg, hogy a márna és a bálna egy családban! Milyen szintű biológiai baki ez?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas halszagértő/

„Nem tudja ön, Ház dokika,

Hogy kétéltű mindkét állat,

S szárazföldön, mint fúlt bika,

Légszomjjal hörögnek nyálat?”

/Habos Huba, hógolyó hegesztő és OKJ-s képzett halbiológus/

„Kétéltű, Habos úr, kétéltű?! A márna olyan kicsi, hogy maximum egyéltű lehet, a bálna pedig olyan nagy, hogy három! Utóbbi emlős állatként megél a vízben, a földön és a levegőben is. Utóbbira bizonyíték a Republic együttes Repül a bálna című tudományos dala. Szóval a márna és a bálna élteinek csak a számtani átlaga kettő, egyébként pedig sovány sertés vágtában vissza lehet adni azt az OKJ-s papírt! Idióta!” /Átlag Ányos, betanított matektanár/

„A bálna szó a latin balena származéka. A régi magyar nyelvben baléna alakban szerepelt, a nyelvújítás korában Bugát Pál (1793-1865) módosította bálna formára (a márna, málna, pálma szavak mintájára).” /wikipédia/

„Kavicspárna, költő úr, kavicspárna?! Addig törte a fejét, míg ez a fejtörő jutott eszébe?! Vagy azt hiszi, hogy aki felhajtóerőtérben ejti a fejét a kavicspárnára, annak nem fáj?! Ez persze nem okvetlenül rossz hír annak, aki kifejezetten koponyaizomra gyúr. No pain, no gain! azaz Má’ fáj, pá háj!” /Arnold von Arkhimédész, testépítőmérnökhallgató/

„Szófia lett a főváros, nem Várna,

Bálkirálynő keszeglány lesz, nem márna!”

/Bulgur Belgor, bolgár birodalmi ballada buherátor/

„A bálról jut eszembe, hogy amikor az Angliából a cégünk címére megrendelt mézünket a futár leadja a portán, akkor örömünkben közhírré tehetjük, hogy honey bál ante portas! Köszönöm, hogy elmondhattam! Ki tudja, milyen károkat okozott volna bennem, ha nem?” /Mézes Mózesné Mázos Miazma, bűbájos energiavámpír és bálkirálynőfalósejtosztótáblabolti lépesmézes-márna díler/

„Márna (Barbus barbus) álma:

Bálkirálynő poszton áll ma

Karcsún, mint egy kókuszpálma.

Csillog rajta arany jelme-

-ze, mely külországi kelme,

S remeg benne szív és elme.

Nézi német herceg, ulmi,

S szikrát húz közéjük ELMÜ,

S tiltott gyümölcshitel alma!”

/Szezám utca lakó Elmo, aranyhal tulajdonos, magyar hangja Magyar Bálint/

„Lehet bokorrímek nélkül élni, de minek?! – gondolhatta a Költő és mielőtt bármi mást is gondolt volna, belevágott, hiszen a költészet nem egy levelezőn végzendő hezitációs tanfolyam, hanem tömény akció, ahol nem élnek meg a málék, csak azok, akik csípőből hányják a rímeket! Frady Endre, szokásához híven, most sem úgy kezdte a versét, ahogy az unalmas biztonsági játékosok, vagyis nem tudta előre, hogy hova akar kilyukadni a végén, hanem hagyta, hogy sodorja a nyíltvízi flow-élmény! Egy ekkora Költőt sosem érdekelhet, hogy az olvasói tudják-e követni, sőt, hogy egyáltalán vannak-e olvasói, ő az örökkévalóságnak alkot, még akkor is, ha a hálátlan örökkévalóság kézzel-lábbal tiltakozik és fejvesztve menekül! Mi ne essünk az örökkévalóság csapdájába! Merjünk Frady Endre hálás utókora lenni! TŰZ!!!” /Revolver Rezsőné Puskatus Katus, a Fegyveres Irodalomtanárok Költészetegyelő Akciócsoportja (FIKA) ideológiai célkitűzés definiátora/

„Mi ez a poézis piszoárjában pacsálás, ez a szellemi fartő fertő?! Nem az a baj, hogy ez az elmeroggyant kényszerzubbonytöltelék maga helyett halakat beszéltet, hanem, hogy ő maga ad a szájukba olyan mondatokat, amikhez képest a babakori takonyhuzigálásom közepette az orromból kiesett zöld golyócskák is a magasabb rendű értelem mérföldköveinek tűnnek! Ha anyám anno ilyesmit olvasott volna fel nekem altatási célzattal, üvöltve szétvertem volna a rácsos ágyamat, letéptem volna a pelenkámat és hasmenéses sortűzzel kergettem volna ki anyámat a gyerekszobából, majd fel a padlásra! Kis túlzással persze, mert nem volt gyerekszobám!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha márnát akarok enni, csak kiiszom egy folyót és visszaköpök mindenkit, aki nem márna.” /Chuck Norris/