A költő és a rosszkedv

Rosszkedvű a költő mostan,

Mintha rágós-mócsingos tan

Lenne épp a folyó óra

Ott, hogy gyúrnak konyha show-ra.

Szörnyen néz ám ki a mócsing,

Mint majd’ murdelt lón a gyó’cs ing,

Mit nem bír, bár venne ő le…

Nem lesz soha jobbkedv tőle.

Murdelt ló az ritkán öltöz’,

Akárcsak a tóba dőlt őz,

Vagy meztelen csigabiga,

Kit nyálba tör giga iga.

Rossz a költő kedve, hinnye,

Akár Lőrinc napi dinnye,

Mely hervasztón lucskos díszlet…

Költő és e verse mísz lett.

„Mi bántja, költő úr? Csak nem a szelek? Jobb kinn, mint benn! Eressze el magát! Szálljon, mint a kiszúrt lufi! Hatás - ellenhatás! Patás - ellenpatás! Ördög - angyal! Fekete - fehér! A jó, a rossz és a csúf! Ennio, enni jó! Csak hizlal! Sebaj, úgyis fogy a magyar! Brühühü!” /Mísz Hahn Geri, szomorország szittya szépe/

„Unatkozik költő elvtárs, rossz a kedve?

Vásároljon! Akciós a mosómedve!”

/Pepin bácsi, sörgyári poéta/

„Rosszkedvemre van egy nagy ok:

Brutálisan álmos vagyok!”

/F. Endre, kialvatlan költőgigász/

„Tudja, költő úr, mit csináltak a régi rómaiak, ha álmosak voltak? Hát aludtak! Persze voltak, akik nem és ők még álmosabbak lettek. Viszont akár aludtak, akár nem, akár álmosak maradtak, akár nem, mind meghaltak. Úgyhogy mindegy is, hogy alszunk-e vagy sem, úgyis megmurdelunk, mint a gyolcsinges ló, a tóba dőlt őz és a giga igájában vergődő lenyelendő csigabiga. És még sokan mások…” /Fataliga Fatália, a Minden Mindegy Alapítvány (MMA) hatékony hiábavalósági halogatója/

„Red Bullal erősített kávét a Költőnek, de azonnal, mert ha ilyeneket költ, mi is költhetünk a temetésre! ... Már csak az a kérdés, hogy kiére, és a fáradt Költő kiég-e?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas műenzim müezzin/

„Jaj, szörnyűbb egy Red Bull Racing,

Mint bőrnyűvő oltott mész ing,

Ki ilyet magára rávesz,

Magára vessen a csávesz!”

/Csumidai Csámpi Csemő, csehszlovák csővázas csigaház csatornázó csoportterapeuta/

„Lélekből szól intőn mély jel:

Nem kén’ meccset nézni éjjel

Gólözönre vágyó kéjjel,

S nem esne a költő széjjel!”

/Elementáris Elemér, elemi entellektüel/

„Rosszkedv hétfőtől péntekig,

Hétvégére nem létezik.

Ha jön szombat és vasárnap

Engem jó kedvben találnak.”

/M. András, a költő legállandóbb és leghétvégecentrikusabb kommentelője/

„M. úr, attól víg kend,

Mint egy hajszolt vakond,

Meg süket Kond s vak Ond,

Hogyha itt a víkend?!”

/Álmos Előd, 2 vezér in 1/

„Az egész világ háló, és lógós benne minden világfi. Csak van, aki szörföl, és van, aki pók.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez annyira mély itt Magyarországon, Humán úr, hogy Új-Zéland környékén szökőárként észlelik!” /Régizélandi Rezsilla, műrovarnő/

„A világsikert aratott populáris Szomorú Vasárnap világsikertelenül populártalan dalmentes elfajzásában a depressziós költő rosszkedve gusztustalanul nyúlós mócsingszaftként telepszik rá a gyanútlanul öklendező olvasó látóidegrendszerére. Ízléstelenül ízetlen ízvilág ízű Izauramentesen izzó izé! De miért?! NEM ENG.!” /Merev Mufurcné Rideg Rondella, a Szomorú Alkotásokat Felülvizsgáló Testület (SZAFT) legfőbb pecséttunkolója/

„Inkább lennék mély gödörben mócsingosra kövezett mamut, vagy megkövezetlen mamut által megtaposott következetlen ősember, sőt egyszerre mindkettő, mint egy Frady Endre vers elé vetett megélhetési kritikus! Értem én, hogy ez a permanens vodkamámorból egy véletlen baleset folytán kijózanodott evolúciós zsákutca depresszíven éli meg az elvonási tüneteit és mócsingosat hallucinál, de miért kell ezt megírnia és miért kell nekem elolvasnom?! Ha pontoznom kéne, akkora nullát adnék, hogy a fal adná rá a dupla nullát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha valaki itt Texasban rosszkedvű, akkor megjelenek neki álmában. Ha a lelkiismerete is rossz, akkor ijedtében szörnyethal, ha jó, akkor viszont megboldogul.” /Chuck Norris/

Az égig érő stadion

Borsodi Söröstyén és Sörsödi Borostyán a két jó barát egy nap valamin úgy összevesztek, de úgy, hogy már éppen önmagukat anyagi okokból hőkövető rakéta dílerekké átképzett pályaelhagyó pedagógusokat kezdtek keresni a neten, amikor egy csapásra hirtelen kibékültek. Sajnos ez az egy csapás véletlenül a hatodik emeleten lakó Cugehőr néni Mócsing nevű csivaváját érte, aki ettől jobblétre szenderült és fisztulás fejhangú ugatásával immár az égi vadászmezőkön megy az örök nyugalomra vágyó csúcsragadozók idegeire, miközben a rendszeres templomjáró mamikából bosszúálló fúriává változott Cugehőr néni véres kötőtűkkel döfködi az ismeretlen tettesek viaszbábúit.

Söröstyén és Borostyán, mit sem sejtve Cugehőr néni és Mócsing kutya tragédiájáról, elhatározták, hogy kibékülésük emlékére építenek egy égig érő stadiont. Önfeledt koccintás közben mondani persze könnyebb, mint megvalósítani, ugyanis a stadionok, a szigorú szabályozás miatt nem érhetnek az égig. A felső kapufa nem lehet magasabban 2,44 méternél és mivel a lelátó legfelső pontja sem lehet 120 méternél távolabb a játéktértől (ami az ógörög őskövület Pitagorasz miatt nem eredményezhet 50 méternél nagyobb magasságot), hiszen a nevéből következően nem csak le-ni kell tudni, hanem látni is, így egy stadion még az esővédő tetejével együtt sem érhet egyetlen felhőkarcoló nyomába sem.

- Ó, hogy a ló lambadázzon a stadionméreteket szabványosító mérnökök fülei között! – kiáltotta Söröstyén és Borostyán, majd elkezdték begépelni a Google-ba terepszínű harci eszközök kifejezést, amikor váratlanul megjelent a terepszint szó. Mint amikor a vaksötét semmit váratlanul bevilágítja egy épp arrafelé keletkező ősrobbanás, úgy gyúlt világosság Söröstyén és Borostyán elméjében:

- Nem a terepszintem kell megépíteni a stadiont, mert az nem ér az égig, hanem már eleve az égben, vagy csak pont egy stadionmagasságnyival az ég alatt, hogy pont felérjen az égig! – kiáltotta egyszerre a két barát.

- Á, az csak hírlapi kacsa, hogy egy stadion az égig érhet! – legyintett az NDK benzinmotoros hallókészüléknek köszönhetően focistaköpésnyi hallótávolság peremén üldögélő Cugehőr anyó, majd nagyot döfött a viaszbábúiba.

- Egyrészt, jaj! – nyögött fejenként 3,5-3,5-rét görnyedve Söröstyén és Borostyán – másrészt, heuréka! – üvöltötték váratlanul, mire Cugehőr anyó olyan lendülettel nyelte le a műfogsorát, hogy kisvártatva elharapta a saját hintaszéke ülőkéjét és maga alá zuhant, ám főhőseinkben addigra már kijegecesedett a kacsalábon forgó stadion víziója.

- Kacsalábat tessék! Akciós a kacsaláb! Négy kacsalábat egy százasért! – kiáltozott egy arrafelé kószáló kacsalábárus, de a jó barátok csak legyintettek:

- Négy kacsalábon nem lehet forogni, hacsak nem illuminált sziámi kacsaiker az ember! Nem négy kis kacsaláb kell, hanem egy nagy, ami égig ér!

Miután az ötlet megszületett Söröstyénnek és Borostyánnak már nem volt más dolga, mint rábízni a dolgot a mindennek a megoldására specializálódott Mindenmegoldó Menyhértre, akit még egy korábbi közös kalandjukból ismertek, amelyben a trópusi esőerdőben fehérre festettek egy rájuk támadó egyenlítői barnamedvét, aki ettől azt hitte, hogy jegesmedve és pszichoszomatikus hőgutát kapott, mielőtt még felfalhatta volna őket.

- Hej, azok a régi szép idők és közös emlékek, amikbe most nincs idő részletesen belemenni! – köpött egyet Mindenmegoldó Menyhért és keresett egy égig érő kacsát és levágta az egyik lábát. Emiatt azonban még az állatvédők sem tiltakoztak, mivel köztudott, hogy az égig érő kacsa annyira böhöm nagy állat, hogy olyan lassan terjed benne a fájdalom, hogy előbb kihal, minthogy megérezné, hogy levágták a lábát.

Az égig érő kacsalábat néhány ezer magmáig érő cölöppel lealapozni és a stadiont a kacsaláb tetejére helyezni egy pillanat műve volt. Illetve csak lett volna, ám a még a két jó barát nyugdíjas korában is tartó hatósági engedélyezési eljárás félidejének folyamán UFO-k szétlőtték a Földet és Cugehőr néni bosszúja beteljesedett.

Hiába, gyors munkához idő kell!

(a buszmegállói novellapályázaton elvérzett művek egyike... - a szerző megjegyzése)