2015. április 29., szerda

A jel

Jel jelent meg szobám falán!
Túl sok volt óbor talán,
Vagy egy felsőbb erő üzen?
Szüljek hármasikret szűzen?

E jel nekem miért jelel?
Menjek? Hova? Le-Ki? Fel-El?
Mi vár engem, nyugat, kelet?
Hol hirdessem ki a jelet?

Mondjak bármi messiásit
Bűnös népnek, ki csak ásít?
Hoz-e vajon hasznot e jel,
Magyarország jobban tejel?

Hallgat majd rám férfi meg nő?
Hű, a falon a jel megnő,
S teljesedik, mint a zen ész…
Jaj, most látom, ez csak penész!

„Hé, itt plágium zajlik! Szervezkedik a bosszú népe! Én vagyok a jel, Frady Endrét meg egye meg a penész és eméssze el a nemzeti sámántűz! Közbűntánc!” /Ákos, nemzeti pop-ikon/

„Ha a jövőben jeleket tapasztal, használjon Hanno penészölőt! A falra hányt óborsót is leviszi! Bevált márka, már a kőkorszaki szakik is ezzel penésztelenítettek!” /Hanno Barbara, szakipari penészölőnő/

„Ez színtiszta UFO jelenség! Szerintem még a felső szférák is rezegtek! Egyszer nekem is volt ilyen élményem, amikor elragadtak az égi lények és utána én is a saját belső éntudatom répaszínű tócsájában ébredtem. Azóta is a kör közepén hányok…” /Pataky Attila, nemzeti rock-ikon/

„ Szent népnemzeti rettenet, már megint egy újabb szűznemzéssel idepottyant sámánegójú Ákos epigon! Az ilyenek műversek helyett miért nem sün hármasikret szülnek?! Anyám szerint az még császármetszéssel is fájdalmas, de szerintem semmi sem fájhat jobban, mint az ilyen bugyuta küldetéstudatos  klapanciák agyfacsaró aknamunkája! Ó, bárcsak lenne egy olyan dolog, amiben Frady Endre osztozik Giordano Bruno-val, Szervét Mihállyal és Jeanne d'Arc-kal! Egy igazi költővel szólva: Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Robikám, druszám, j ó dolog is az a máglyarakás! Nálunk kedden az volt a menü Jókai bablevessel, és többen voltak a népek, mint kétharmad Ákos koncerten!” /BigRobi, a Kisbig főséfje/

„Végezetül Ákos vitéz, hogy jóllakjál, mákos pitézz!” /Alma együttes/

„Ó, mekkora spirituális sámánlíra! A szellem szakrális útkeresése és a halogatásba belepenészedő tohonya test antagonisztikus ellentmondása olyan magasságokba korbácsolja a reménytelenül túlhevült katarzisvárást, aminek a vége nem lehet más, csak a poshadt penészgombás lelki pöcegödörbe emésztő tűz. Kába kóbor kutyából nem lesz ába óbor utya! A mélylírai i-re a pontot a pontatlan jel előtti pontos jé teszi fel. Ebből a műből bestseller szag árad!” /Zsiger Zsálya, a Megvető kiadó fülszövegírója/

„Magyarország tényleg jól tejel! De ezt a költő honnan tudja, talán ő is rajta van a kifizetési listán? Megyek és megnézem a Népesség Nyilvántartó Hivatalban! Ha nem adnak adatot, lerúgom a fejüket!” /H. Árpád, keményen tanácsadó kisember/

„Ki akarja lerúgni a keményen dolgozó kishivatalnokok fejét?! Csak nem ez a stöpszli ősmagyar H.Á.?! HÁHÁHÁ!!! Hát megfojtom a szemöldökömmel, háháháháhá!!!” /Chuck Norris/

2015. április 28., kedd

Ne hagyd magad Pitkin!

Pitkin bácsi arra ébred,
Pitt ül rajta. Rászól: „Hé Brad!
Nem vagyok én parti fapad,
Ami kilátszik, ha apad!”

Brad Pitt bambul, semmit nem ért.
Címhős ordít: „Szemet szemért!”
S Bradet kertbe rúgja Pitkin:
„Na, most én ülök rád itt kinn!”

Nagy birkózás zajlik itten,
Pitkin ül is s nem is Pitten:
Döntetlen? A Pitkin-Pitt: patt.
Nem lesz ebből soha itt matt?

„Ne hagyd magad Pitkin!”- szól most
Pitkinné s botot ad, ólmost.
„Ómájgád, meleg a pite!!!”-
S elfut Jolie kedvenc Pitte…

„Hé, Pitkinné, ne avatkozzon bele a férjeink küzdelmébe, mert odamegyek, oszt’ megrágatom a parókáját a műfogsorával!” /Brad Pittné Angelina Jolie/

„Tényleg zsírnagy balhé volt és egyedül nekem van meg a teljes fotósorozat! Most várom, hogy a Blikk, vagy a Kiskegyed ajánl-e érte többet. Emellett már meghívott a műsorába a Hajdú Péter, a Fábry és a Friderikusz is! Jó anyám, vége az éhkoppnak, mert dől a lé!” /Sötét Ben, bujkáló paparazzi, egykori középiskolai rajz- és erkölcstanár/

„Frady Endre sötétben bujkáló paparazziként alacsonyul és aljasul le a celebvilág médiaiszapjáig, majd alattomos bulvár kundként merül alá e bűzhödt fertőbe. Ez még az ő dolga lenne, ha a dilettáns irománya nem szaglaná mételyezően körbe a sajnálatosan kis honunk mind a kilencvenháromezer négyzetkilométerét! Anyámat már hermetikusan elzártam, én pedig a jó ízlés gázálarcába temetkezve várom, hogy eloszoljon ez az alpári lírafelhő.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A globális felmelegedés hatására megolvadnak a sarkköri jégsapkák, a tengerek szintje másfél méterrel megemelkedik, a parti fapadra már apálykor sem lehet majd leülni és mindannyian felpuffadt zöld vízi hullaként fogunk lebegni a szennyezett óceán olajos felszínén. Úgy kell nekünk! Én szóltam…” /Kasszandra Kázmérné Vátesz Vendetta, zöldjogi aktivista és rémhírterjesztő/

„Pitt, vagy Pitkin? Pitkin, vagy Pitt? Ki mellett kardoskodjunk, ha a kardoskodásnak nem lenne ilyen fegyverkezési felhangja, illetve kire voksoljunk? Voksoljunk-e egyáltalán egy ilyen klasszikus patthelyzetben? Szabad-e, merhető-e felvállalni a kockázatot? Mérhető-e a merhetés mértéke? Pusztán a passzív megfigyelésünkkel nem billentjük-e ki labilis egyensúlyi helyzetéből az aktív patthelyzetet és nem folyásoljuk-e be a befolyásolhatatlant? Mennyi kérdés, és rajtam kívül senki sem kíváncsi a válaszaimra?!” /Török Gábor, politikai elemző/

„A Hollywood szindróma és a magyar népi műköltészet egymásra találása Frady Endre életművének eme újabb remekében olyan elemi erejű transzcendens revelációval csapódik az olvasóközönség szintézisre képtelen heurisztikus identitászavarának, hogy az már-már önnön pszeudo-integritását őrli fel. Különböző korok csillagainak egy idősíkban történő szuperanakronisztikus összemetszetése az einsteini kozmoszkép és a világirodalom új interdiszciplináris határmezsgyéjének forradalmi körülhatárolása és végtelenítő határtalanítása is egyben. A vers olvasása közben az atomi önszuggesztió hullámai nyaldossák vegetatív idegrendszerünk partjait. Igazi, ólmosbotként letaglózó téridő líra!” /Dr. Egykő Albertné Mély Maja, a ’Köd előttem, özönvíz utánam’ c. tudományos-fanatikus irodalmi havilap főintendánsa/

„Nagyon gagyik ezek a modern ólmosbotok. Bármelyiket eltöröm a szemgolyómmal.” /Chuck Norris/

2015. április 27., hétfő

Vérbő Vajk

(horror mese csak 118 éven felülieknek!!!) 

Vérbő Vajk egy dúvad vámpír,
Elkap, mint csempészt a vám pír,
Kenyerén vagy véres vajkrém,
S bezabál e szörnyű Vajk rém.

Fogakat tokádba mélyeszt,
Átélned nem túl nagy kéj ezt,
Ám a szívcsakrádba, ha mar,
Véget ér e fájás hamar.

Belőled minden jót megesz,
Hordó gyomra ettől degesz,
Ám bármidben volna hiba,
Eladna a kínaiba.

Nincs is szebb jövőkép ennél:
Kiciccípősz cirke lennél,
S rajtad rágná magát vak át!
Polgártársam, jó éjszakát!

„Jaj, költő úr, hát hol él maga?! Ha valakinek a határátlépéskor az arcát elönti a vám pír, akkor az nem profi csempész, csak egy betanított pitiáner seftelő! A múltkor is úgy hoztam be a gatyakorcomba varrva ennek a Vérbő úrnak az aranyozott gyémánt vámpír műfogsorát, hogy még a pulzusom se ment negyven fölé, csibepofa!” /Enyv Jenő, csempész és hidegburkoló/

„Senki ne akarja nekem bemesélni, hogy az a fincsi szecsuáni csirke, amit tegnap ettem a kínai büfében, az valamikor ember volt! Hát ne lássam anyám kapáslövését a felső lécről a gólvonal mögé pattanni, ha át nem látnék a szitán!” /Vak II. Béla, alapvonali gólbíró/

„Jaj, költő úr, rémálmaim vannak! Az idióta horror meséjétől nem tudok aludni! Már napok óta nem merek bemenni a Tescoba, mert félek, hogy a hűtőpultról rám veti magát egy vér ízű vajkrém! Még jó, hogy vasárnap zárva vannak ezek a nyavalyás multik!” /Polgár Pál, keményen dolgozó kisember/

„Felháborító, hogy alaptalanul a rossz híremet keltik! Már régóta áttértem a vegetáriánus étrendre és leadtam huszonöt kilót. Se vér, se hordóhas! Még a nevemet is megváltoztattam! Ha Frady Endre nem kér térden állva bocsánatot nagy nyilvánosság előtt a Csát-Csút rangadó szünetében, a Kancsó Aréna gyepén, akkor leharapom a fejét!” /Vega (ex-Vérbő) Vajk, a Nemzeti Vérellátó Központ minőségellenőre/

„Az írásból arra következtetek, hogy a költő a mélyen elfojtott pszicho- és szociopata hajlamait antiszociáltechnorata lózungok mázaként próbálja másra hárított felelőségként szétkenni a társadalom fantomfelületein. A gyanúsítottól a tömeghisztéria keltésének gondolata sem áll távol, de hát ezzel vagyunk így ebben az országban pár millióan. Szigorú zárt intézményes szívcsakra kezelést javaslok!” /Dr. Görcs Géza, parafenomenális pszichedelista pszichopatológus/

„Jól van ükfattyaim! Látom, a vér nem válik vízzé! Csak így tovább! Magyarország jobban tepesít!” /Vlad Tepes, alias Drakula gróf/

„Mi ez az avítt szóviccektől bűzlő művéres mesemoslék?! Ez horror?! Ennél még egy Hajdú Péter mintájúra festett Matrjoska-baba is félelmetesebb! Ettől anyám akkor sem ijedne meg, ha huhogva és láncot csörgetve olvasnám fel neki! Frady Endre ismét megalkotta a szokásos nagy dolgát, és ismét elfelejtette lehúzni maga után! Tapír, aki elérhető!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Aki rossz vicceket űz a Föld Dobogó kőszíve alatti életadó szívcsakrájából, annak csomózódjon össze a csíje és rezonáljon a gyehennával a taplógyökér!” /Szügy Szittya, táltos gyulavitéz és népi hályogkovács/

„Egyszer a nyakamba harapott egy vámpír, de szétszakadt a feje, ahogy visszapattantak a fogai a nyaki ütőeremről. Kínaiban meg nem eszem, mert a kutyát jobb szeretem nyersen, mint azokkal az édes-savanyú szószokkal leöntve.” /Chuck Norris/

2015. április 24., péntek

A házasságtörő asszony

(János 8:1-11 alapján, Jézus szavai piros betűvel szedve)

Kora reggel Jézus bemegy
a Templomba, ahol nem egy,
s nem csak kettő ember figyel.
Jól telik az idő így el.

Jézus tanít, kérdez, felel,
s szundít pár besúgó el-el,
ám hirtelen nő a lárma…
„Ránk is mozgalmas nap vár ma!”

Jön a farizeus horda,
s teremtési oldalborda
a foglyuk, egy parázna nő.
Feszültség most magasba nő.

„Jézus, e nőt tetten érték!
Mi szemünkben nem nagy érték,
s be is vallott mindent a tyúk.
Kővel holtra dobálhatjuk?”

Jézus nem szól, földre hajol,
mindenkit megváratva jól,
s ujjal irkál valamiket.
„Mi van, ez a rabbi siket?!”

Jézus térdel (kemény térd ez),
aztán körbenéz és kérdez:
„Miért van e sok kő épp itt,
valaki stadiont épít?”


„Kövezni kell Mózes szerint!”
Hangadónak Jézus „Jer!” int:
„Az vesse az első követ,
ki bűnt soha el nem követ!”


Némul s elmegy minden konok
írástudó, s rolling stone-ok
halk zaja érhető tetten.
Nővel maradnak csak ketten.

„Bár már azt hitted, hogy véged,
nem ítélt el senki téged.
Így hát megbocsájtok én is,
de sose légy olyan nénis!”


„Így kétezer év elteltével bátran elmondhatom, hogy többé sosem viselkedtem olyan nénisen. Először apácazárdába akartam vonulni, de az akkor még nem volt föltalálva, úgyhogy beálltam varrónőnek egy torinói lepelgyárba.” /a házasságtörő asszony/

„Az a sok képmutató vallási fanatikus folyton szétdobálja a stadionépítésre összehordott köveinket! Állandóan újakat kell vásárolni! Így sose lesz kész Jeruzsálemi Kancsó Aréna! Még jó, hogy a boltokat nem akarják vasárnap bezáratni!” /Efraim Nátán, szabadkőműves és a Jeruzsálemi Sasok főszponzora/

„Súlyos anakronizmus, költő úr! Brit tudósok legújabb kutatásai és a NASA korabeli titkos felvételei szerint Jézus a halála előtt sosem beszélt piros betűkkel szedve! NEM ENG.!” /Lilaköd Leó, a Nemzeti Show Hivatal alcenzora/

„Persze, folyton rám fogják e megkövezési parancsot! Bocs, Jézus, de én csak azt írtam le, amit az Apukád diktált!” /III. Mózes, ószövetségi próféta és a mózeskalács feltalálója/

„A Bibliát mindig cikiuncsinak találtam, pláne, hogy nem volt benne egyetlen színes kép sem, de így piros betűkkel versbe szedve, meg illusztrálva, már olyan cukimuki!” /Csicsókai Csomálka, tini plázacica/

„Hogy… hogyan merészeli… hogy… hogy… viccet csinál… Bib… Bilbao… Bibliából… eretnek… inkvizíció… máglya… tűűűz… hrrgrrrhrrr…” /Dr. Pokol Pál, miseborász és szívrohamban elhunyt teológus/

„Mi ez az ordenáré blaszfémia?! Mi ez a szellemi életet sivár sivataggá szántó és sóval behintő taplóságlíra?! Nem tudom, mi lehet rosszabb, megkövezve lenni, vagy ezt a verset elolvasni. Anyám szerint a vers elolvasása után megkövezve lenni, de nem értek vele egyet, mert akkor legalább hamar megszabadulhat az áldozat a maradandó pszichoszomatikus sérüléseitől. Szerintem Frady Endrének tükör előtt állva kéne önmagának felolvasnia a verseit, hátha egyszer visszahullana rá! Mindegy, hogy hogyan, csak fájjon neki! Mert megérdemli!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer elém is odavezettek egy házasságtörő nőt, amikor épp edzést tartottam, és én azt mondtam nekik, hogy az vesse rá az első követ, aki nem fél attól, hogy lerúgom a fejét! Még végig se mondtam, már ott se voltak.” /Chuck Norris/

2015. április 21., kedd

Ötezer ember megvendégelése

(Jézus szavai piros betűvel szedve)

Eléd régi sztorit tolok:
Krisztus után harmincba’ tán
Jézus és az apostolok
Ültek tópart domborzatán.

Tizenketten nézték, Ő meg
Épp oktatni kezdett volna,
Midőn tudásszomjas tömeg
Jött s Jézus szólt: „Jól van, jól, na!”

Hangerejét megemelte,
Üdv- és hittan volt a listán,
S hallva ámult vón’ az ELTE
Számos professzora is tán.

„Nem jutván az ebédjéhez,
Hisz’ e dombon nincsen resti,
E kritikus tömeg éhez,
És az idő kora esti!”

„Jézus, ezek éhen halnak,
S ezzel lesz a dalnak vége!”
„Hát e pár kenyérnek s halnak
Talán nincs jelentősége?”


Bő ötezret leültette
Kisebb csoportokban ott a
Fűben s jött a legfőbb tette,
Kevés kaját megáldotta.

„Enni nékik ti adjatok!”
(Szép hangja volt, nem ám rekedt)
Bicskákról lecsusszant a tok,
S nyiszálták a kenyereket.

Szendvicsként falták a halat,
S jóllakottak dőltek le a
Lenyugvó napkorong alatt,
S böfögött fél Galilea.

Tizenkettő tizenkettő
Kosár maradékot kapart
Össze. Aznap hőssé lett Ő,
S új kalandot ígért a part…

„Hát igen, a part… Mi tele hassal áteveztünk a viharban a tó túloldalára, Ő meg egy kis imádkozós ejtőzés után odasétált hozzánk a vízen. A lökött bratyóm ki is futott elé a csónakból, de majdnem belefulladt a tóba! Hej, azok a régi szép idők!” /András, apostol/

„Majdnem megfulladtam, persze! Öcskös, én legalább megpróbáltam! De ki tud több órányi közétkeztetés, majd viharban evezés után sétafikálni a vízen?!” /Péter, apostol/

„Hej, de jót ingyen-kajáltunk a családdal! A halas szendvics olyan finom volt, hogy az adta az ötletet a McFish feltalálásához! Érdemes volt aznap a tóparton kirándulni!” /McDonald Manassé, galileai fogadós/

„Zseniális volt az a hal- és kenyérszaporítási trükk! Szerintem kivehető fenekű kosarakkal és duplaköpenyű apostolokkal dolgozott. Ezt majd én is begyakorlom és felveszem a repertoáromba.” /Rézmező Dávid alias David Copperfield, magyar származású bűvész és illuzionista/

„Bűvész úr! Szeretné tudni a titkát? Harminc ezüstért elárulom.” /Júdás Iskáriótes, pénzkezelő és ex-apostol/

„Mi ez a profán szakralitástól gennyedző tömény tömegtébolyda?! A zsigerfirkász őrjöngő múlt-dramatizálási vágyában szellemi kőbunkóval gyepálja a vallástörténet spirituális csipketerítőjét. Anyámat gyorsan el is utaztattam, nehogy rosszul legyen ennek a versböffenetnek a kénkövesen bűzlő kipárolgásaitól. Nem vagyok híve a szólásszabadság korlátozásának, de Frady Endre esetében a köz jogos önvédelmi reflexének tekintenék egy szellemi szájkosarat és némi karhatalmi erőfitogtatást. Cenzorate necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én öt száraz kenyérrel és két fagyott hallal bármikor agyonverek ötezer embert. Kicsit más jellegű tevékenység, de legalább annyira hatásos.” /Chuck Norris/

„ Ha az illusztrációt a költő elsős kislánya készítette, akkor csillagos ötös alá, ha maga a költő, akkor az ő kórképe sokkal súlyosabb, mint amit valaha is láttam. Frady Endre a praxisom eddigi legreménytelenebb evolúciós zsákutcája. Rajta már tényleg csak Jézus csodája segíthet, de csak  drasztiko-radikál nyugiszuris-hidegvizes kezeléssel kombinálva.” /Dr. Tenyeresné Talpassy Pofonláda, igazságügyi grafopszichiáter és kick-box világbajnoknő/

2015. április 15., szerda

Fenyőfanyű

Midőn rátámad a fanyű,
Elkorhad az öreg fenyő,
El is halálhörgi: „Te jó
Ég, meghalok!” s hull a tűje.

Fatetemről málló kéreg
Körül karcos kánont károg
Néhány éhenkórász varjú,
Míg a fanyű falkát várja.

Főfanyű szól: „Minő modor
Az, hogy ránk támad pár madár?!
Maradjunk a kéreg alatt,
Akkor nem kaphatnak el itt!”

Harkály jő, a csőre hegyes,
Fanyű gatya rögvest hugyos,
S vetíti Animal Channel:
Címhős maga alá csinál.

Éles e meccs, nem ám bunda,
S fanyűt nyel el harkály bendő.
Harkályt sas, sast farkas fal fel...
Vadjai ti földnek, föl-föl!

„Föl-föl, ti vadjai a földnek, föl-föl, te éhes dromedár...” /Thürmer nyula, internacionalista rágcsáló/

„Miért pont az Internazionalét éneklik meg, miért nem a mi pirotechnikánkat? Ácsi!” /Füst Milán, AC Milan szurkoló költő/

„Lehet a tápláléklánc ellen zúgolódni, de minek?” /Vastag (Tolsztoj) Leó, író oroszlán/

„Fenyőfanyű, mi?! Egy bűn gyenge szóvicc miatt megírni öt versszaknyi kancsalrímhalmazt?! Na, erre csak a tehetségtelenséget szorgalommal súlyosbító szellemi kútmérgező Frady Endre képes! Anyámnak kivételesen inkább megengedtem, hogy megnézze a közpénztévé folyton bakizó időjárásfeljelentőit, minthogy Fradyt olvasson. Kiderült ugyanis, hogy szereti! Ki mégsem tagadhatom, hiszen az anyám, de alaposan lepontozom a főztjét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem nem zavar a tápláléklánc, amíg én vagyok a csúcsragadozó. Egyszer akart csak felfalni egy krokodil, de úgy széttéptem a száját, hogy a farka végéig felhasadt. Azóta védetté nyilvánítottak a vadak. Nagy szerencséjük!” /Chuck Norris/

„A mű a szabad versenyes vadkapitalizmus anti-apoteózisa, ahol ember embernek farkasa, illetve, hogy ne sértsük meg a vadállatokat, farkas farkasnak embere. A tápláléklánc kegyetlensége okozta sokk jellemtorzító tükrét jól reprezentálja a kancsalrímek tobzódó kavalkádja. A könyörtelen Természet természetes rendjébe beletörődni nem tudó költő versvégi uszító jajkiáltása még sokáig visszhangzik a vers naturalizmusa elől a szomszéd italboltba menekülő keményen dolgozó kisemberek lassan elködösülő agytekervényeiben. Igazi jövőféltő nihillíra!” /Dr. Tézis Antalné Antitézis Szintália, alternatív kultúrbölcsész és a szobatudományok doktora, másodállásban italbolti mosogató/

„Mi ez a ránc, fiatalok? Talán redő? Nem? Talán táska? Nem? Talán tályog? Nem? Hát akkor micsoda? Nyű?! Kitört a testi fanyű láz?! Jaj, viszketek!!!” /Fenyő Miklós, agg rocker/

2015. április 13., hétfő

Váróterem

Alacsony e váróterem,
Búrájába fejem verem.
A teremburáját neki,
Ez az ütés már-már TEK-i!

Inkább szabadtéren várok,
Ámde mély és sunyi árok
Keresztezi kis sétámat
S altalaja orrba támadt!

Árokból a sínre kúszok,
Ezt nem tennem volna húsz ok,
Ám az agyam most hagy bíz’ el,
S vadul közelít a Diesel…

Megcélzom a várótermet,   
Ám átlagos középtermet
Ellenére lefejelem!
Fejgéz volt az ovis jelem?!

Terem búrája s az árok
Alja miatt lévő károk
Okán szitál véres permet…
Utálom a várótermet!

„Költő polgártárs! Ha mi ütjük meg, akkor magának már nem lett volna szüksége altatóorvosra a sürgős agyműtétéhez és másnap úgy ébredt volna, mint aki TEK tonikot ivott!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Terror Elhárítási Központ pofonosztási főelőadója/

„Tííí-rara tííí-rara rííí! Ha az alig százhúsz percet késő szerelvényt váró alanyi költő lila ködös mámorában nem a gyerekváróteremben, majd a pályaudvar építési területén akart volna melankolbászolni, akkor semmiféle baleset nem érte volna! Legközelebb akkor jöjjön ki az állomásra, ha már megérkezett a vonata és olvassa el a feliratokat! Vagy az ilyen alakok csak írni tudnak, olvasni nem?! Tííí-rara tííí-rara rííí!” /Talpfa Tivald, a Csuhorány-Alsó vasútállomás hangosanbeszélője/

„Hiába magyaráztam a főnökömnek, hogy ha megengedi a stadionépítő brigádnak, hogy ellopja a falazótéglák kétharmadát, akkor nem lesz elég magas a váróterem! Habzó szájjal lekomcsizott, majd letagadta, hogy a tervezettnél sokkal alacsonyabb lett a váróterem. Az egészet ráfogta a tervezőmérnökre és mindenki hitt neki. Ez egy ilyen ország, úgyhogy kivándoroltam. Most fele annyi munkával hétszer annyit keresek. Németország jobban teljesít.” /Fal Félix, ex-magyarországi kőműves/

„Egyetértek Félixszel. Egyszerre léptünk le, de én véletlenül egy Elefántcsontpartra menő repülőre szálltam fel, ám még itt is kevesebb a korrupció, mint Ria, ria, Hungáriában. Agyarország jobban teljesít!” /Ormányos Ottokár, ács-állványozó/

„A banális sorstragikum fájó determinációja hamarkodja el önnön eszkalációját, miáltal a mű mélyebb rétegekig is lehatol, mint arra valóban szüksége lenne a sekélyes XXI. század elcelebesült divatolvasójának. A vériszamosan fröcsögő agyzagyból szilárd világítótoronyként előmeredő kristálytiszta rímpárok a reinkarnálódott reménysugarak tézisei és antitézisei is egyben. A vers végén az addig szunnyadó katarzis világfájdalmas varacskos disznóként veti árnyékát a pusztulásra érett emberiség kancsalul festett egekbe bambuló álmodozására. Igazi agyagba döngölt sikerlíra!” /Fenyőfanyű Fikuszné Fátyolkai Fityula, médiairodalmár és értelmiségi rétegműsorvezető/

„ Frady Endre az irodalom Hajdú Pétere, de többet nem mondhatok, mert még bebörtönöz a nemzeti lakájbíróság. Anyám szerint óvakodjak az alkoholtól, mert a vers alapján a költő nyilvánvalóan elitta a születésekor talán még meglévő józan paraszti eszét, és nehogy én is így járjak! A vers olvastán hánynom kell, pedig nem is ittam.  Milyen mindenki más által is használt jelzőt mondjak, hogy ne ítéljenek halálra?!  Megvan, bélfinália! Ezt úgysem érti a sok sutyerák médiatapló... Brühühü!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A verset nem értem, de  a költőjét okvetlenül beperelem, mert csak! Hátha újabb pénz áll a házhoz! Legalább lesz mivel becsalogatnom a műsoromba a haldokló rákbetegeket és a bármiféle fogyatékosokat! Hadd röhögjön rajtuk a stadionépítésben megfáradt nép-nemzet! Money, money, money! – nem tudom ABBA hagyni!” /Hajdú Péter, lakájmédiaceleb/

„Ha a Texasi Állam Vasutak (TÁV) csak tizedannyit késne, mint a MÁV, akkor a váróteremmel verném agyon az egész vasút vezetőségi agytrösztöt!” /Chuck Norris/

2015. április 10., péntek

A tékozló fiú

Lukács 15:11-32 nyomán

Volt egy apa s kettő fia,
Rendes család, nem maffia,
Bár a kisebbik srác léha
S taplóságot dumál néha:

- Utazási tettvágy éget,
Fater, add az örökséget!
- Tessék fiam, itt a vagyon!
- Köszi! - szól s már ott se vagyon.

Messzi vidék, csupa mámor,
Tele hassal lődöz Ámor,
S hősünk életébe a nő
Belép s osztán csak gondja nő.

Pénztárcája viszont apad,
S fotel helyett jő a fapad,
Lovin is a tippelt ló vét,
S az is elvisz jó sok lóvét.

(Ám míg tart az öröksége,
S bő nyakán tokás a gége,
Építtet tucat stadiont,
Melyben sok száz gólt Fradi ont)*


Kaja, pia, kártyajáték,
S bősz vámszedő Lévi Máték
Zsebébe a pénzmag gurul,
S jólét elszáll, mint a turul.

Ínség jő, a tömeg éhez,
Olyan, mint fémtelen MÉH ez,
S hősünk úgy tölti a hetet,
Közmunkában disznót etet.

- Apámnál az uccsó béres
Se éhkopptól bélfekélyes!-
- Ily sóhajt hall utca meg tér,
S böszme ifjú lassan megtér.

Hazaindul, vágya étel,
Megy mellette mező s rét el...
Távolról fut elé atyja,
S attól fél, hogy leugatja,

Ám az apja karja kitárt
S lelkében penget egy gitárt:
- Mennyi múlt el, egy tél, öt tél?
Mindegy fiam, jó, hogy jöttél!

S bár a srác elnézést kérne
(Olvasó is érzi: mér' ne?)
Apja levágat egy marhát
(Jobb ez, mint a csirkefarhát!)

Buli van! Jő báty, az undok
S kérdi: - Mért folynak a rundok?
- Öcs-jött buli! - szól az inas
Testalkatú héber inas.

Apjának bőg: - Fater, veled
Maradtam, ezt sose feledd!
Takarítottam a farmot
S mégse vágtál nékem barmot!

Apa ettől meg nem ijed:
- Fiam, mindenem a tied!
Öcséd eltűnt, oszt' ma meggyütt,
Gyere hát, bulizzunk együtt!

Irigység a békén átás,
S tök fontos a megbocsátás,
Erről szól jó Lukács mail-e.
Itt a vége, fuss el véle!

*(a zárójelben dőlt betűkkel írt rész a legrégibb kéziratok egy részében nem szerepel)


„A futball kétségkívül szent dolog s mint ilyen, nyilvánvalóan az Úr találmánya, így a zárójelben dőlt betűkkel írott rész csak a korai másolók egy részének eléggé el nem ítélhető figyelmetlensége folytán maradhatott ki a legrégibb kéziratok egy részéből. Ave Sancte Fradittore! Futballare necesse est!” /I. Ferenc pápa/

„Jobb otthon egy sült tulok, mint idegenben a moslék! Csoda-e, ha meg- és hazatértem? Viva, viva la Apuka!” /a volt tékozló fiú, jelenleg keményen dolgozó kisember/

„Opportunista suttyó! Ugatol, kapol! Megütlek úgy! Letépem az összes fejed, kiscsiga! Igazságtételt! Mindent vissza! Fater monnyonle! Vesszenek a dakota pirézek! Gyere ki a hóra, győzzön a jobbik!” /a tékozló fiú bátyja, taplótiloló segédmunkás/

„Mindenütt jó, de legjobb öt hon! Vagy hat?” /Kozmo Politáné Interneső Nelli, világpolgárnő és off-shore oligarcha/

„Gratulálok Frady Endrének, aki utcahosszal nyerte meg a 'Hogyan utáltassuk meg a Bibliát az irodalomkedvelőkkel?' c. vetélkedőt! Anyám szerint gusztustalan, hogy néhai Malév hányózacskóval a kezemben olvasok verset, de hát ő szerencséjére el van tiltva attól, ami nekem munkaköri kötelességem. Ha a költő lenne a tékozló fiú, én az apa helyében ölelés helyett géppuska sortűzzel fogadnám. A bátyjának pedig szabad kezet és a szabad kezébe baseball ütőt adnék... Üsd a költőt, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis nyivákhoz!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A tékozló fiú bátyja fejében lerúgtam volna az öcsém fejét, az öcs helyében viszont letéptem volna a bátyám száját. Ha én vagyok az apa, akkor meg mindkét suttyót kifejeltem volna a világűrbe. Én így rúgom le a kommunikációs i-ről a pontot.” /Chuck Norris/

„A mű a profán spiritualitás és a szakrális lágerhumor határmezsgyéjén balanszírozva szereli lapra és barkácsolja eggyé a mindenki által ismerni vélt példabeszédet, mely jobban megosztja a közvéleményt, mint a rezsicsökkentés, vagy a pacal. Az önfeledt rímpárzások tématermékenyítő genetikájából leginkább a formalizmust hordozó DNS-spirál inspirál. Igazi nyakaterkert nyúlványlíra, mely nyomokban tanulságot tartalmaz! Hovátehetetlen olvasmányélmény!” /Osztáni Ottokárné Slambuc Sarolta, középiskolai magyartanár és maszek génmódosítónő/

„A költő szemmel láthatóan jól ismeri a Bibliát, ám ugyanakkor egy hangot sem ért belőle. Az ilyen eretnekek szokták az Egyház tanait megkerülve és saját ékesszólásuktól megkergülve nyakra-főre félremagyarázni az Igét. Az ilyenek akarnak vasárnap vásárolni, pedig akkor még Krisztus Urunk sírja is be volt zárva! Sebaj, van még hely a purgatóriumban, Frady Endre is bőven befér! Apage satanas!” /Dr. Pokol Pál, teológus és hittan tanár/