2019. november 15., péntek

Izomember

Hájam nincsen, izmom vastag,
Kocka rajtam minden has-tag,
Egyre bicebb mindkét cepszem,
Sz még szinc dopping bennem cepp szem!

Hajam nincsen, headem az skin,
Irigyeim gyötri gaz kín.
Arcélem dísze az áll is,
Szép vagyok, sőt kolosszális.

Felfejelem s száll a Dízel,
Bikanyakam sosem híz’ el.
Íjként feszül konkáv tokám,
S követőim száma sok ám!

Erős vagyok, mint a barom,
Fatörzs méretű a karom,
S alig fér fel rám a Facebook…
Énrám nem a józan ész buk’!

(lájktánc!)

„No, akkor ezek szerint mégsem volt tajtrészeg a sínkrampácsoló Lajoska szaki, amikor levegőben ugráló Dízel mozdonyokat látott a külső tolatóvágányok fölött! Ha nyolc napon belül felépül abból, amit ezért a sztorijáért a brigádtól kapott, akkor vissza is veszem az állásába! Ha csak nyolc napon túl, akkor viszont minket elvisznek…” /Tárcsa Tibor, állomásfőnök/

Semmilyen izomember sem dekázhatna velem fejjel, mert egyrészt én vagyok az izomember, másrészt törném darabokba a nyakát, mint Fekete Pákó a magyar nyelvet!” /Vin Diesel, izomszínész/

„Kocsog!” /Fekete Pákó, afrikai zajceleb/

„Ez a mű olyan, mint egy jó edzés: az agyam, és minden tagom ugyanúgy zsibbad utána...” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„100% sztereotip szteroidtartalmú
Macsóhímzett macsóhimnusz
Multikulti újbeszél szószban
Páratlan párosrímeken tálalva”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Szabadverselünk, humán úr, szabadverselgetünk?! Lázongunk a kötöttségek ellen, miközben Putyin és Erdogan elvtársak épp ránk vetették vigyázó szemeiket?! Multikulti újbeszéllel és brüsszelita duplagondollal hergeljük a világ proletárjait?! Hol élünk, 1984-ben?! He?! Na, gyorsan feszítse fel a pofonládát, húzza ki a gyufát és kezdjen el kesztyűben dudálni! MOST!!!” /Csávás Kálmán ökölnagy, a Renegát Okostojásokat Sötét Sikátorokban Eltángáló Bizottmány (ROSSEB) tótumfaktuma/

„Köszi, pókhasú költőcske a rólam szóló verset! Ideje volt már, hogy bevonuljak az irodalomba is! A személyi edzőm ugyan valami Iróniát emleget, de bárhogy töröm a fejem, nem ismerek ilyen nevű nőt…” /Muszkli Mihály, izomember és gyúrópad díler/

„Misi, hát letagadsz?! Mindjárt akkorát kapsz a nagy arcodra, hogy a fal csak azért nem adja a másikat, mert veled együtt szakad át az út túloldalára, te tapló! Olyan apró darabokra téplek, hogy egyenest vihetnek is a szóróparcellába!” /Ironwoman Irónia, vagongyári rakodómunkásnő/

„Jól érzem, hogy amióta ez az iromány megjelent, a horpadtmellű átlagemberek sunyin összeröhögnek a hátam mögött?!” /Pumped Gabó, izomceleb/

„Á, nem, Gabó, egyáltalán nem! Nyugodj meg és fussál csak edzeni! Szia! Na, elment? Háháháháháháháháháhá!!!” /Középérték Kenéz, horpadtmellű átlagember/

„Fiatalabb koromban magam is izomember voltam, amikor négy púpozott és három csapott bilivel tartottam az ülve nyomás országos csúcsát, így szívesen elolvastam volna ezt a verset, ám a pánikszerű iratmegsemmisítés közben véletlenül ez is a terhelő dokumentumok közé került.” /Mélyzseb Menyő, újra nem választott kerületi polgármester és parkolási maffiózó/

„Ó, anyám, miért nem szültél olyan génekkel, hogy rólam szóljon ez a vers?! Akkor utánam rohannának a nők, nem pedig előlem! (…) Ja, már adásban vagyok?! Nos, akkor: Mi ez a renyhe rímokádék, mi ez az öntetszelgő szellemi ganajtúrás?! Már megint tömegpusztít a szokásos Frady recept: Végy egy senkit nem érdeklő témát, taposs rá, gyalázd meg tehetségtelenséggel, löttyints rá pár liternyi celebnyálat és már tálalható is a vállalhatatlan és fogyaszthatatlan semmi! Izomagyúak ököllel is üthetik a képernyőiken megjelenő lájk gombokat, ha már szétmorzsolódott a vasmarkukban az egér!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem hetekig satnyító tablettákon kéne élnem, hogy csak ennyire legyek kigyúrt, mint ezek a túlfújt izomfiúk. Egyszer a tekintetemmel kidöftem az egyiknek a bicepszét és úgy lőtt ki, mint a lufi. Csak a Hold állította meg.” /Chuck Norris/

2019. október 22., kedd

Por

(dalmű)

Porvalómra van egy nagy ok:
Porból lettem, porrá vagyok.
Illetőleg porrá leszek
S percegnek majd holti neszek.

Ámde most még tart e porlét,
Búfelejtőn iszunk borlét,
Mint amatőr futball portás,
Ki lyukra vetődve port ás.

Por és homu vogymuk mi ma,
Égre belőlünk az ima
Transzcendensen teleportál,
S lelki könyűt nyel e por tál.

Ráncul rajtunk régi orca,
Porcelánul térdünk porca,
S szánkból kihullik a por fog…
Ezért felelni a kor fog?

Öregkori náthás orrlik
Össztüssztől erősen porlik.
Végül eldobban a por szív,
Ha a házmesterné porszív…

Így élünk mi, apró morzsák,
Mígnem benyakal a porzsák…

(versmegzenésítő: Dvořak)

„Port ugyan még sosem szívtam, csak füstszűrős Symphoniát, de az új világ farkastörvényei mégis arra kényszerítettek, hogy csehül állván, megzenésítsek bármit, ami szembe jön. A halott klasszikusok között viszonylag fiatal voltam, kellett a pénz…” /Antonin Dvořak (1841-1904), cseh zeneszerző/

„Súlyos anakronizmus, zeneszerző úr! Maga – némi képzavarral élve - már 68 éve fűbe harapva szagolta alulról az ibolyát, amikor először forgalomba került a füstszűrős Symphonia! Maga már rég por volt, amikor utóbbiból először hamu lett!” /Dr. Isa Vogymuk, őstörténeti hozzáértő/

„Ó, igen! A múlandóság örökzöld témája kőmosott vintidzs kiadásban, ajándék bérlettel a reinkarnáció tanfolyamra. Carpe diem, halandók, az élet egyre drágább, de egyszer élünk!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, már megint egy pénzpazarló humánértelmiségi! A forint nem por, hogy csak úgy szórjuk! Bár, ha jobban belegondolok… Mindegy! A lényeg, hogy egy átlagember olyan ritkán karnálódik rein, hogy luxus erre bérletet ajándékozni! Bőven elég a zóna adagú gyűjtőjegy!” /Fösvény Fridolin, a Fölösleges Uniós Költekezést Annulláló Rendészet (FUKAR) költséghatékonysági főelőadója/

„Ahogy olvastam minden betű után elporlott egy agysejtem, ez egy idegméreg. Nem is vállalkozom arra, hogy kétszer nekifussak ennek a rettenetnek. Ássuk el ezt a "művet" mélyre nyomban... Béke poraira.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Egérszájban sóhajt egy sajt:
Jaj, engem a balsors úgy sújt,
Porlok, mint egy reál agysejt.”
/Rokfort Rezsilla, a Kancsalrímeket Őrületig Aljasító Gyülevészhad (KŐAGY) szagbarbárja/

„Vegyes érzésekkel tudatjuk mindazokkal, akik megpróbálták elviselni, hogy egy hibásan beillesztett kancsalríme meglazulása következtében Rokfort Rezsillára ráomlott egy célt tévesztett csasztuskája és maga alá temette. A költőnő a helyszínen életét vesztette. A szándékosan késve érkező irodalombarát mentősök meg sem próbálták újraéleszteni. Emlékét igyekszünk minél hamarabb elfelejteni. Hamvait elszórakozzuk. Béka poraira!” /Pokol Pál, kegyszerdíler/

„Koszos ez az airport,
Zuhanó gép ver port.”
/Feketedoboz Friderika, a Légikatasztrofális Stewardess Dalárda (LSD) szövegírója/

„Halálos sportbaleset!!! Egy amatőr atlétikai versenyen rúdugrás közben életét vesztette a hétpróbás Feketedoboz Friderika, akinek fejét egy alacsonyan szálló repülőgép orrpropellere zúzta porrá. A gépet engedély nélkül vezető vak osztrák nyugdíjas segítségnyújtás helyett katapultálással próbált elmenekülni a helyszínről, ám balszerencséjére ejtőernyőjével pont a szomszéd telken zajló katonabál légvédelmi díszsortüzében landolt. Az áldozatokat laboratóriumi körülmények között próbálják rekonstruálni.” /MTI/

„Mi ez a demoralista önokádattal beporzott szellemi környezetgennyezés?! Főpolgármesteri kalandozásom után békésebb vizekre evezni vágyván vissza szándékoztam vonulni a kulturális térbe, erre rögtön a legelején mi böffent pofán, ki rottyant szembe?! Felebarátaim és felebarátnőim, fogjunk végre össze és verjük bele ennek a félnótás fűzfapoétának a tömpe orrát a saját tömegpusztító kultúrmocskába! Anyám, ha már megvédeni nem tudlak, legalább bosszút állok a Frady Endre miatt irreálisan magasra szökő vérnyomásodért!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Minden testépítő olyan izomport szeretne enni, amiből én vagyok összegyúrva, de a rossz hír a számukra az, hogy nincs már, mert mindet felhasználtam, amikor önmagamat teremtettem.” /Chuck Norris/

Jaj, Chuck, jaj, Chuck, jaj, Chuck,
Megjön az eszed maj’csak?”
/az Úr/

2019. október 11., péntek

Szemtanú

Jaj, látok egy nagyon víg kant,
Tokát agyara épp kinyit,
Oszt’ rettentő vérbőt rikkant,
S hátra hagyja haló Zrínyit.

Fa mögött én, földön Miki,
Bevizelek, míg ő halik,
S szörnyen nézünk ketten mi ki,
Vadkan sújtott lúzer palik.

Nekem lelkem, neki teste
Az, ami most péppé mállott,
S elinalnék, ám e beste
Bőszen rám meredve áll ott.

Szemen szurkál szörnyű agyar,
Vallomásom hagyom rátok.
Tőlem tudja, aki magyar,
E sztorit, mit nem is látok…

„Az idő előtt megvakult szemtanú még nem tudhatta a közismert tényt, miszerint Zrínyi Miklóst egy a bécsi kamarilla által vadkannak maszkírozott idegenszívű piréz migráncs ölte meg, ahogy azt sem, hogy Elvis él, miközben Paul McCartney már azóta halott, hogy a hasonmása lelőtte a gyermekként a Titanic elé jéghegyet lökő J.F. Kennedyt, akinek az árnyékában máig harcoló háttérhatalmak repülőgépei emberiség elleni méreghálót permeteznek az égre, ami csupán a lapos Föld fölé vont, kékre festett gigantikus vászon, mely megakadályozza azt, hogy UFO-t lásson a jeti!” /Hiszékeny Huba, a Magyar És Nemzeti Konteógyártó Üzem (MÉNKŰ) főportása/

„Rettenetes ez a hiányos történelemtudás! Az erre szánt EU-s pénzek zsebre tétele után azonnal kötelezem a történelemtanár rabszolgáimat, hogy heti plusz tíz órában haladéktalanul kezdjék meg a közoktatásban elbutítandó tanulóink agyának megszépített nemzeti múlttal történő átmosását!” /Nyugatló Hanyatt, a Lókoponyát Áldozó Népsámánképző Gimnázium És Szakközépiskola (LÁNGÉSZ) betanított főigazgatója/

„A történelem megtanított minket arra, hogy a rabszolgáknak célszerű elmenekülniük a süllyedő hajóról, úgyhogy ezennel elhagyjuk a sárba tiport közoktatást és a honi tanári éhbérünk többszöröséért szedünk jegyet és kezelünk ringlispílt egy ausztriai vidámparkban. Ha Magyarország újra a Monarchia része lesz, okvetlenül hazatérünk! Addig is tschüss, dirikém!” /emigrált középiskolai történelemtanárok/

„Vak szemtanúra, süket fültanúra és hitetlen jehovatanúra alapozni egy pert olyan, mint veszett fejsze nyelének botjával ütni a tavalyi hóban elhúzott szánkó nyomának hűlt helyét. Vadkanagyarságtudathasadása lesz tőle az embernek!” /Dr. Mély Menyhért, lélekbúvárharangozó és esküdtszékesegyházfi/

„De ki lehet a mártír szemtanú? Mert Zrínyin kívül még a Bethlen Miki volt a közelben, de ő sem látta mi történt, legfeljebb Póka fővadász, vagy Guzics kapitány, azok viszont nem Mikik voltak. Történelmi dráma, rejtély, és egy oknyomozó poéta - az örökzöld siker receptje.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hát én, humán úr, hát én?! Én is ott voltam, illetve csak majdnem ott, úgyhogy bár sok mindent láttam, ám pont a lényegből semmit, úgyhogy mindegy is. Elnézést, hogy szóltam!” /Zichy Pál, udvari kapitány/

„Jaj, humán úr! Hát a NASA titokban tartott hőkamerás időgépe az smafu?! És az orosz titkosszolgálati jelentések?! Chuck Norris mindig mindent IS látó szeme?! He?!” /Tudálék Tádé, tudományos tőmunkatárs/

„Hú, mán mennyien hozzászóltak és mind mennyi hülyeséget! Röf, röf, röf!” /a vadkan/

„Egy kis vadkan röf, röf, röf,
Zrínyi Miklóst döf, döf, döf.
Elítélnék, de őérte
Békemegy a CÖF, CÖF, CÖF!”
/álcivil összefogású békemenetdal/

„Ejnye, Mikikém, hát miért nem szóltál, hogy nagyvadra mész?! Elvittelek volna helikopterrel és a nemzetiszínű pántlikás aknavetőmmel az Úr kegyelméből úgy szétlőttem volna azt a hitetlen vadkant, hogy még az emlékfoszlányai is cafatokban fityegtek volna a környék rezedabokrain!” /Semmilyen Solt, a Gyilkolásszunk Automata Utántöltő Rakétával (GYAUR) vadásztársaság körösztény fősámánja/

„What can the
Vadkan do?”
/Shilliam Wakespeare alias Seöres Wándor, hunglish költő/

„A vadkan lökőereje elvben kisebb, mint egy szumó birkózóé, ám az agyarának a hegyben végződése okán az erő per felület nyomófeszültség lokálisan és szingulárisan oly elementárisan nagy, hogy még annál is könnyebben átdöf egy zsírpáncélos tokabőrt, mint ahogy bármelyik ország válogatottja átszambázik a közpénznyelő magyar válogatott védelmén.” /Dr. Szigma Szilárd, a Hogyan Üssünk Lyukat Emberen Súlyos Életveszélyt Generálva (HÜLYESÉG) c. szaktanfolyam fizikus professzora/

„Mi ez az irodalmi dögkútba vetett történelemhamisítási szégyentelenkedés?! Egy kőérberki mezőt tarlósra égetett karácsonyfa temetőkert hamujában is több életigenlés van, mint ennek a celebnyálas minősített senkinek a hullagyalázó magamutogatásában! Anyám szerint, ha főpolgármester leszek, nem kéne a hatalmammal visszaélve legelső intézkedésemként azonnal kivégeztetnem Frady Endrét, de hát valami öröm nekem is jár, nem?! Alig várom, hogy kiadhassam a VADKAN, ÖL! parancsot!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Kedvenc ételeim egyike a rám támadó vadkancsorda, mert az adrenalin löket miatt édes a húsuk és az agyaraikkal ki tudom piszkálni a fogaim közül a beragadt sörtéiket. Zrínyit még nem ettem.” /Chuck Norris/

2019. október 4., péntek

Áramszünet

Ha nincs rezsicsökkent áram,
Elsötétül lovagváram,
Ostromágyú célját veszti,
S szórása kört kép’z, mint Feszty.

Ha az áram megint működ’,
Füstgépből jön újra működ
S váram köré felhőt szellent
Elvakítva ágyús ellent.

Áram akár vanik, nincsik,
Ostromlók, mint belga pincsik
Futnak, mivel gyáva e gén.
Brüsszelt így állítom meg én!

(rezsitánc!)

„Vegyes érzelmekkel köszönöm, költő úr, hogy megemlékezett rólam, de igazán nem kellett volna! Valahogy azt gyanítom, ha ma is élnék, akkor magáról nem kör-, hanem kórképet kellene csinálnom, bár nem vagyok elmeorvos. Nagy kár, hogy a honfoglaló őseink Frady vezért Vereckétől nem küldték vissza az Uralon túli őshazába leoltani a villanyt!” /Feszty Árpád, körképfestő/

„Ne panaszkodj, költő gyermekem, az áramszünetre, hanem gondolj Krisztus urunkra, aki életének mind a harminchárom évében nélkülözni volt kénytelen az elektromosságot, mégis boldog volt! Inkább adj hálát, hogy a rezsicsökkentés jóvoltából bőven van miből adományoznod az anyaszentegyházunk számára!” /Duplatoka atya, rózsadombi püspök/

„Nehogy azt gondolja, uszító költő elvtárs, hogy a piaci viszonyokat nagyon helyesen sárba tipró rezsicsökkentés miatti pénzhiány okozta felújítási és karbantartási munkák elmaradásának tudható be az áramszünet! Hiszen már a bolsevik próféta is megénekelte, hogy Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek és aztán megint mehet minden tovább!, úgyhogy FOLYTATJUK! Jelszavunk:
NER-hatalom + Villamosítás = Illiberalizmus
No, bérrettegő költő elvtárs, akkor most ennek szellemében vásároljon egy lapát (automatikus tárgyeset!) és visszamenőleges hatállyal tegnap hajnalban jelenjen meg az elektromos földvezeték építő közmunkatábor kettes barakkjának leendő latrinájánál! Futólépés!!!” /Csávás Kálmán főnagy, a Munkakerülést Alapkészséggé Fejlesztő Fűzfapoétákat Internáló Alapítvány (MAFFIA) mozgatórugója/

„Figyelj haver! A még a lopott köpönyegét is mással forgattató kriptokommunista besúgó nagynénikéd a bolsevik próféta, te evolúciós zsákutca, te! Hát te még bunkónak is csak több éves továbbképzéssel lennél alkalmas, te faék! Én még ilyet nem láttam!” /Hofi Géza/

„Jaj nekem, ezek a rezsicsökkentő magyarok már megint meg akarnak állítani! Ki fogja így eltartani őket?!” /Brüsszel/

 „Ne merje a mocskos szájára venni az áldott rezsicsökkentést, költő úr, mert az államtitkár fiacskám a kacsalábon forgó, feszített víztükrű medencés kastélyában százezreket spórol vele havonta! Na, ugye!” /özv. Oligarcha Olivérné Kriptokomcsi Karola, nyugdíjas bérkommentelő/

„Jaj, mama, most lebuktattál! A vagyonnyilatkozatom szerint egy veled közös tulajdonú, komfort nélküli Trabantban lakom, aminek még a haszonélvezete is a tiéd!” /ifj. Oligarcha Olivér, államtitkár/

„Akár váltóáram, akár egyenáram, a magasfeszültség nem más, mint autópálya pokolba! Ha meg is lettél villámcsapva, halál az áramszünetre & vesszen az akusztikus rock’n’roll!” / ACϟDC /

„A valutaboltokban a számológépek elektronikusak, így jó dolog az ebédszüneti áramszünet, mert lehetővé teszi, hogy olyankor a váltó is egyen!” /Kalkula Gyula, pénzváltó/

„A népfelség által rám ruházott hatalmamnál fogva a leghatározottabban kijelenthetem, hogy Budapesten nem volt, nem van és nem is lesz áramszünet! (áramszünet) Hé, ki kapcsolta le a villanyt és miért nem működik a mikrofon?! Biztos a fékevesztett szellemi fogyatékos ellenség dobott fakockát a generátorba!” /Tarlós István, főpolgármester/

„Vitatkoznék picit Tarlós Istvánnal, de nem hagyja. Fut a gyáva és még annyit sem mond, hogy boldog Karácsonyt! Igaz, nem is vagyok boldog, mert lehallgatnának, ha nem lenne áramszünet.” /Karácsony Gergely, főpolgármester jelölt/

„Mivel adok a véleményemre, így semmiben sem értek egyet a két előttem szólóval! Szellemi áramszünetükre a jóindulatom jeléül mindketten kapnak egy indulatmentes NEM!-et! Hogy mit gondolok a versről? Vers?! Hmm… Egyrészt a túl értékes szavaim egyikét sem szeretném erre az A.S. (Ahogy Sikerül) szabvány szerint összehányt betűhalmazra vesztegetni, másrészt a Frady Endre ellen a szervezetem által önvédelmi reflexből kifejlesztett zöld-fehér hályog jóvoltából esélyem sem volt elolvasni! Szegény anyám egy helyi hályogkovácstól jövet véletlenül belepillantott és úgy beájult, mintha egy hollywoodi kosztümös celebnyálparádé főhősnője lenne, aki épp megtudja, hogy késik a délutáni tea! Frady Endre sírja fölött sétáló Budapestet kívánok mindnyájunknak!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Áramszünet, ugyan! Ha én megforgatom az acélos tekintetemet, olyan kóboráramot generálok, hogy megbolydul a Föld mágneses tere és a rám mutató iránytűk miatt pillanatok alatt fölkenődik rám a világ össze tájfutója. Béke poraikra!” /Chuck Norris/

2019. szeptember 4., szerda

Lólopós

Kiskertemet nagykapával egyelem,
Szalmabokor rám kiabál: Kegyelem!
De én bőszen összevissza agyalom,
Ebből lesz majd lovaimnak nagy alom.

Jaj, énnékem lovaim ám nincsenek!
Vadnyugatra migrálok, oszt’ kinn csenek.
Cowboyoktól elszáguldok tova, ím,
S máris vannak frissen lopott lovaim.

Tolvaj szemmel nézve kissé furi tán,
Ez a cowboy népség olyan puritán
Erkölcsű, hogy utánam jő s fölakaszt.
Ki hinné, hogy lólopásért öl a kaszt?!

(bitótánc!)

„Tiszta sor. Az első. De a többi?! Az esküdtszék még keresi az enyhítő körülményeket, de a tehéncsőszök már döntöttek. Szalmabokor Dosztojevszkij (imaginárius botanikai jelenség) mosolyog. Éles ellentétben az inkriminált migránsok erkölcsileg szilárd alapokon álló részhalmazával. Öblítsük le Cseh Tamás Hajdútáncával - rázva, nem keverve.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hajdútáncoló halott indián – ami nem jó indián ám! – legyek – bár sajnos már az is vagyok – ha értem, hogy mit keresek én itt?! Hajja-jajja-jajj!” /Cseh Tamás, néhai bakonyi indián/

„Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel!” /ismeretlen cowboy valahol Európában/

„Cowboy, magyar - két jó barát,
Együtt hozza rám a parát!”
/ismeretlen lótolvaj verse/

„Régen lovas nemzet voltunk, ám a hazai lóállomány drasztikus csökkenése miatt lótolvajaink nagy többsége jelenleg munkanélküli, így számukra két lehetőség van: az idő- és pénzigényes átképzés, vagy a külföldi munkavállalás. Főhősünk az utóbbit választotta, ám a helyi szokások ismerete híján tartós pórul járást szenvedett. Családjának a tetemes temetési költség hozzájárulásra vonatkozó kérelmét a következő taggyűlésünkön tárgyaljuk, ám őt magát már addig is a saját halottunknak tekintjük.” /Lókötő Ludvig, a Magyar Lótolvajok Szakszervezete (MLSZ) függetlenített párttitkára/

„Sápadtarcú testvérem, megígérem, hogy bosszút állok érted! Ne lássam a törzs varázslóját székrekedten hulahoppozni, ha amire a Nagy Manitou felhozza a teliholdat a préri fölé, addigra a dögkeselyűk degeszre nem lakmározzák magukat a megskalpolt cowboyok bűzlő teteméből! Uff, én szólottam! Hé, Hosszú Füstfelhő, miért vitted el már megint a harci pipát?!” /Ígérgető Lajhár, dakota törzsfőnök/

„Bocsi, de az addiktológusom szerint a hirtelen leszokás olyan súlyos elvonási tüneteket okozna, ami visszafordíthatatlanul károsítaná az agyamat, és ennek hatására elsikkasztanám a törzs pénzét és stadionokat építenék belőle.” /Hosszú Füstfelhő, pipafelelős és vagyonőr/

„Ne emberkedjél, te tüzes víztől túlbátorodott rézbőrű szerencsétlenség, mert belelasszózunk és/vagy belecoltozunk a tábori latrinánkba! Ahogy a nagy cowboy költő, Coboly Cugehőr írja:
        Kezünkben a colt
        Életeket olt!

Ennek szellemében kéretik villámgyorsan ellovagolni az örök vadászmezőkre. De nem ám lopott lovakkal!” /Coboly Cugehőr, a Prérin Összegyülekező Cowboyok Egyesületének (PÖCE) nagy költője/

„Magyar ember, magyar polgár a lovakat nem lopja, hanem megvédi! Megvédi a hanyatló, szekuláris amerikai liberális kapitalizmus népnyúzó karvalytőkéjének vaskarmaitól! Megvédi, oszt’ jóccakát! Hogy miért? Csak!” /Szittya Szomor, a Magyar Identitású Turul Ugar Géniuszainak Radikális Állami Szövetségének (MITUGRÁSZ) ideológiai öklendezési főelőadója/

„Az ősmagyar betyárvilágot szimbolizáló képzeletbeli lótolvaj bőrébe bújt költő heroikusan küzd a zsigerileg hamis bukolikus pásztoridill deheroizálásért. Az urbanizált népimitátor hangvétel gatyakorc rázó álromantikáját cizelláltan ellenpontozza az önfeledten tragikus végkifejlet torokszorító létbomlása. A három szótagos rímösszecsengések triolái a mű túlélését követően is hosszan tercelnek az olvasó szívcsakrájában. Velőtrázóan halálközeli életigenlés!” /Ihaj Igricné Csuhaj Csumilla, a Lírai Ódivatot Ritmusrímekkel Ürdüngölő Hetilap (LÓRÜH) olvasószerkesztője/

„Lefordítsam svédre, hogy a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díj bizottsága saját nyelvén olvashassa?” /Wad Kenderson, Budapesten élő fű- és írásszakértő/

„Jaj, neeee!!!” /a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díj bizottsága/

„Ami az ókorban a sáskajárás, a középkorban az inkvizíció, az újkorban pedig a csembalóverseny volt, az a jelenkorban Frady Endre és az ő szellemi pestisjárványa! Magamat és anyámat már beoltattam a rothadó rímposvány okozta butakór ellen, ám mivel a döglött lónak híg a leve, bármikor elönthet bennünket a magamutogató igénytelenség özöndágványa! Főpolgármesterként tűzzel-vassal fogok harcolni az autó- és klapanciamentes Budapestért! A jövő vagy Frady Endre nélküli lesz, vagy nem lesz, ugyanis mind megdöglünk! Higgyék el, mert én adok a véleményemre!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Egyszer engem is megtámadtak a prérin a cowboyok, de félfordulattal berúgtam őket az óceánba, ám már csak hamuként szóródtak a vízbe, mert a súrlódástól elégtek a pár száz mérföldes repülés közben.” /Chuck Norris/

2019. augusztus 7., szerda

Magyar foci

Sír a labda /Frady Endre felvétele/
Zsebbe ömlő közpénznyaláb
Ellenére minden faláb
Labdázásra alkalmatlan,
S üres a sok futballkatlan.

Ki ül fel a lelátóra
Elszenvedni másfél óra
Pénzmosodás bundagyanút,
Lesvén, ellógni tán van út?!

Stadionnak környékét is
Kerülöm! E szörnyű fétis
Rémesebb, mint Mohács, Arad!
Aki magyar, otthon marad!

Bevallom ám, egye fene,
Nem is idegesítene
Ez a nézhetetlen semmi,
Hogyha más fizetné, nem mi!

(TAO tánc!)

„Éljen és virágozzon minden virág mellett a futballkulturális forradalom! Most jön a nagy ugrás! Három évi kemény munka, ezer év világbajnokság! Aki nem lép egyszerre, nép ítélje vegyszerre! Kötél általi életfogytiglan a fanyalgókra! Azé a közpénz, aki elkölti! Előre a focializmus végső győzelméért!” /Tao Ce-Tung, a nemzeti labdarúgás megújításának nagy kormányosa/

„Miért pont most és miért pont ide kellett születnem?! Valamelyik falábból előbb-utóbb belém fog állni egy szálka és akkor végem! Addig is csak sírok…” /a labda/

„Aszonta az edző bá, hogy fussak a tréningen, de havi rongyos tízmilláér nem fogom összeizzadni a frissen belőtt sérómat! Mi vagyok én, gyalogkakukk?!” /Sörhas Soma, NB I-es középpályás/

„A női terhestorna válogatott elleni felkészülési mérkőzésen kikaptunk ugyan 7-1-re, de nem a számszerű eredmény volt a lényeg, hanem hogy a kőkemény alapozás után fel tudjuk venni a pokoli iramukat. Meg kell dicsérnem a fiúkat, mert időnként szemet gyönyörködtetően tudtak kétszer egymáshoz passzolni. Főleg a tartalékok a szünetben, amikor az üres pályán senki sem zavarta a felépített összjátékot. Sajnos az ellenfél a sok röhögés miatt beindult szülésekre hivatkozva a megengedettnél jóval többet cserélt, ami megzavarta a taktikánkat, de optimista vagyok a jövőt illetően, hogy a bajnokságig hátralévő időben ezen a téren is sokat javulunk majd. Sokat erősödünk még az Afrikából nyáron érkező légiósokkal is, de neveket nem akarok mondani, mert fogalmam sincs, hogy kell kiejteni azt, hogy N’Knghzbdraingx Tgmbulung és Xntrliunnkté Snoanlatoah.” /Tótumfaktum Töhönyér, NB I-es sikeredző/

„Mester, szólítson csak Bulu-nak! Az egész törzs így hív!” /N’Knghzbdraingx Tgmbele, togói center/

„Nem akarok elbizakodott lenni, hiszen, ahogy a Szentírás mondja, az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság, de nem bánnám, ha jövőre a Bajnokok Ligája mínusz egyedik előselejtező körében a vatikáni bajnok Svájci Gárda FC magyar csapatot kapna ellenfélként. Akkor legalább személyesen megáldhatnám az általam nagyon tisztelt Böde Dani jobb csüdjét! Amúgy pedig boldogok, akik magyarok ellen focizhatnak, mert övék a következő selejtezőkör.” /Ferenc pápa/

„Mi ez a hurrápesszimista bérrettegés, ez a kozmopolita pánikkeltés?! A magyar labdarúgás egyre jobban teljesít! Aki nem hiszi, járjon ló után kötve!” /Csávás Kálmán rúgnagy, a Futball Ellenes Költőket Lórúgással Intő Alapítvány (FEKÁLIA) ideológia rüsztje/

„A költő a velejéig korrupt honi labdarúgás felett érzett csömörét párjukat ritkító páros rímekbe fújja-zokogja bele zsebkendőzetlen őszinteséggel. A toccsanósan híg líra avatott mestere biztos vonalvezetéssel löki a katarzistól alélt olvasót a paradigmaváltás szakadékába, hogy az teljes terjedelmével áthaladhasson az irodalmi beavatottság göröngyös gólvonalán. Olvassa el ön is pár százszor és váljon műértővé ahelyett, hogy csak lesen maradva lessen!” /Tizenegyes Tiborné Sárgalap Sarolta, a Futball Irodalmi Könyvkiadó Alapítvány (FIKA) recenzora/

„Letépem az összes fejedet zugköltőcske! Fikázod itt a magyar focit, miközben most hoztunk el egy pontot Zágrábból! Igaz, hogy rühnagy mázlival, de elhoztuk! Jövő héten meg péppé verjük őket az arénában! FRAAAAADI, FRAAAAADI!!!” /Zöldfehér „Zombi” Zotmund, franzstadti vezérszurkoló és biztosági őr/

„Belülről egy nagy vágy éget,
E költőnek vessünk véget!”
/falfirka a Magyar Tudományos Akadémia futball tagozatának férfivécéjében/

„Frady Endre, ez a szellemi dögkútásó koherenciába került önmagával és végre összeállt, mint a szibériai lótetembe fagyott lóbél, ugyanis míg a megverselt jelenség – a magyar sörfoci - egy gyomorforgató métely, ugyanakkor a megverselés is kimeríti a pusztító alpáriság fogalmát! Ennek az elmegyógyintézeti falfirka színvonalú öklendezésnek olvastán nyugdíjas anyámon idegi alapon egyidejűleg végigfutott a veszélyeztetett terhesség, a pszichoszomatikus lúdtalp és az idült tejfogzás minden ismert tünete! Frady Endre kockázatai és mellékhatásai nagyobb veszélyt jelentenek az emberiségre, mint a globális felmelegedés és az atomháború együtt! Főpolgármesterré választásom aznapján személyre szabott Frady adóval kergetem azonnali éhhalálba a világirodalom elsőszámú közellenségét!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Kedves barátaim, aki, még egyszer mondom, aki, kedves barátaim, aki a magyar labdarúgást szidalmazza, az olyan, az éppen olyan, mint aki rothadó szóvirágokkal próbálja kisiklatni a jövő megállíthatatlanul dübörgő vonatát! A siker nem eladó, a sikerért meg kell dolgozni azokat, akit rejtegetni próbálják! Mindannyian tudjuk, kik próbálják! De mi, kedves barátaim, de mi nem olyanok vagyunk, mint akik másmilyenek, hanem vagyunk, akik vagyunk, és mindezt kellő alázattal! A labdát megszerezzük, a középpályát gyorsan, még egyszer mondom, gyorsan, sőt egyre gyorsabban átjátsszuk, a helyzeteket berúgjuk, és nem marad, mert nem maradhat el a biztos győzelem! Ahogy a dakota közmondás tartja: Attól, hogy valaki szembejön veled, még nem biztos, hogy fel kell rúgnod, mert lehet, hogy ő a játékvezető! (nevetés) Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! (ütemes vastaps)” /Orbán Viktor, miniszterelnök és futballszurkoló/

„Ez az Viktor, utcai harcos örök barátom! Rúgd a labdát, ahol éred! Csak ne olyan erősen, mint én legutóbb, amikor egy lövéssel véletlenül lerúgtam két kínai műholdat a világűrből! No, de sebaj! Hajrá Fradi!” /Chuck Norris/

2019. augusztus 1., csütörtök

Nyári szél*

*Suvine tuul

Bántanak a nyári szelek!
Forró hőhullámot nyelek
S gyulladt belem alig emészt.
Mért nem lettem se lett, sem észt?!

Ó, azok a boldog baltik,
Tik-ólban jégkását fal tik,
S hűvös náluk még a nyár is!
Oda költözöm én máris!

Ja, de nem tudok én lettül!
Elönt a nagy szomor ettül,
De a bánat arra késztet,
Kezdjem tanulni az észtet.

Szem Eszter lett észttanárom,
Kora reggelt alig várom,
Ma éppen tán az Eszti kelt,
Ma õpin täna eesti keelt!**


**Ma észtül tanulok!


„Az idióta nevem miatt már többször is a szüleim szemére hánytam, de ők mosták arcukat és kacagtak, hogy akkoriban jó ötletnek tűnt a viccük! Ám nekem elegem lett és nevet változtatok! Ezentúl Wincs Eszter leszek!” /Szem Eszter, észttanár és cirkuszi okádóművész/

„A hőségriadó alkalmából a hőgutából lábadozó olvasótábor kedvéér' Endre megint odatette magát. Ugye, hogy ott van a legnagyobbak között?! Naugye! A Halhatatlan Költők Társasága és a Nagy Nyár Toposz: 
"Nyáridő, és az élet könnyű, a halak ugrálnak, és a gyapot magas..." /Ira Gershwin/
"Nyár volt, s a blúzát a szél kibontotta, egy felhőt vizsgáltam, aztán meg rávonta..." /Kispál és a Borz/
"Nyáron, amikor forró az idő, elég kinyújtóznod, és eléred az eget..." /Mungo Jerry/
"Bántanak a nyári szelek! Forró hőhullámot nyelek s gyulladt belem alig emészt. Miért nem lettem se lett sem észt?!" /Frady Endre/
"Nyári szerelem, felborított, nyári szerelem, hirtelen történt, jött egy lám és belém zúgott, jött egy srác, aki tök helyes volt..." /Jim Jacobs & Warren Casey - Grease/
"Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyűségű rét, ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég..." /József Attila/”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Az emosok alapműve is lehetne, ez pusztítóan rettenetes lett. Minden sor egy erőszak. Egyszer is nehéz és fájdalmas volt elolvasni.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Tényleg egy emos alapmű! Édesen halálközeli élményem lett tőle és már a tik-ólnál elkezdtem tikkelve fölvagdosni az ereimet.” /egy étkezési paprika/

„A tik egy lábas jószág, én viszont egy lábatlan rosszaság vagyok, amióta sínbe tettem a törött combjaimat a Csományrüh – Halápszittyogó vasútvonalon, és csak székben ülve tudtam kereket oldani. Balti óladóval sújtott bolti eladóként köszönöm, hogy elmondhattam!” /Cöveki Cibold, a Tallinnba Utazó Magyarokat Odavonzó Rénszarvasbolt (TUMOR) akadálymentesített migráns pénztárosa/

„Vilniusba bizony soha
Nem migrálnék, állapítván
Meg, hogy egyrészt sok a moha,
Másrészt nehéz nyelv a litván.”
/Szabolcska Szatmárbereg, a Szabolcska a Mihály! és a Lovamat egy keresztrímért! c. méltán elfeledett rockoperák szövegírója/

„Fulladjon meg Frady Endre lehetőleg máma még!” /Szabolcska Frigyes, boldogtalan sajtkészítő/

„A baltikumi autópályák észt vesztő helyek!” /lett falfirka/

„Úrtól józan észt lett
Kért, kapott és észt lett.”
/részlet az alternatív észt himnuszból – Wincs Eszter ford./

„Életemben először kénytelen vagyok egyetérteni Frady Rettenet Endrével, neki valóban nem itt, hanem tőlünk jóval északabbra van a helye! Szerintem ugyan nem Észtországban, hanem a Sarkcsillagon, de tekintsük ezt egy legeslegelső lépésnek! Magam, anyám és az általam hamarosan főpolgármesterként képviselt kétmillió budapesti rímkárosult nevében követelem Frady Ízlésromboló Endre visszamenő hatályú haladéktalan űrkilövetését! TEGNAP!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Jaj, de jó, mehetek az űrbe! Remélem, amikor kilépek az Ezeréves Sólyomból, akkor ott rám már rengeteg ragyogó Sztár Vár!” /F. Endre, illúzióromboló költőgigász/

„Nekünk lenni nagy hatótávolságú csillagromboló atomrakéta! Ahhoz lehet kötözni költő néhány hazaáruló tábornok mellé! Lenni nagy bumm!” /Kim Dzsongun, a KNDK kedves vezetője/

„Minek ahhoz rakéta, hogy egy hiperűrsebességű költőtetem pépként szétkenődjön a Sarkcsillagon?! Csak fölfejelem, irányba rúgom, oszt’ jóccakát!” /Chuck Norris/

2019. július 30., kedd

Férfinátha

- Jaj, drágám, nem tudod, hol lehet a lázmérő? – hörgöm kínzó fájdalomtól átjárt testtel, a halál küszöbén.
- Hova tetted? – kérdez vissza bűbáj feleségem a vele született pedagógusi hanglejtéssel. Az ilyentől szokták a nebulók még azt is elfelejteni, amit esetleg véletlenül megtanultak.
- Ha tudnám, így fél lábbal a sírban, hogy hová tettem, akkor sem lenne ott, mert te valahová máshová pakoltad volna. – nyögöm a végrendeletemen gondolkodva.
- A HELYÉRE! Az a valahol máshol a HELYE, ahol tartjuk! – esküszöm, így mondja, csupa nagybetűvel, majd a hónom alá szúrja a műszert.
- Áááá, muszály volt kegyelemdöfést adnod a haldokló férjednek?! – könnyezem neki verbálisan.
- Nem muszály, hanem muszáj! Hallottam ám, hogy direkt elipszilonnal mondtad, csak hogy bosszants!
- Na, ne már, ezt nem hallhatod! – éled fel bennem a kíváncsisággal kevert dac – Utolsó kívánságom, hogy áruld el, hogyan csinálod!
- Ha néha figyelnél rám, te hipochonder, akkor tudhatnád, hogy abszolút hallásom van! Még azt is meghallom, amikor nem hasonulsz teljesen. Amúgy, ha időnként pontos j-vel is beszélsz, a szíved mélyén akkor is elipszilonnal gondolkodsz, te nyelvtanterrorista! – kicsit gúnyosnak tűnik a mosolya.
- Hát én ezt nem értem… - motyogok.
- Háttal nem kezdünk mondatot, hacsak nem hátfájásról van szó. Mint például Csasztuska Szilveszter klapanciájában: „Hátamban a konyhakésem, vér meg ömlik ki a résen.” – oktat ki. Kellett nekem egy bölcsészt elvennem?!
- Mi bajod van neked a bölcsészekkel, te reál szakbarbár?! – olvas a gondolataimban. Épp azon kezdenék töprengeni élet és halál között lebegve, hogy már gondolkodnom sem biztonságos, amikor hirtelen letelik a lázmérési idő. Megfogja a tűzforró lázmérőt, ránéz, felkacag, majd szavalni kezd:
          „Szervezeted lázad,
           Azért van most… hőemelkedésed!”
- Micsoda?! Csak hőemelkedés?! Agonizálok, sajog minden porcikám, folyik az orrom és emésztő tüzek égnek bennem, te meg kínrímekkel viccelődsz?! Legalább ötven fok van bennem, árnyékban! – háborodok fel utolsó leheletemmel.
- Harminchét kettő. Amúgy pedig nem az orrod folyik, hanem a taknyod az orrodból. Esetleg kifújhatnád. – fölényeskedik.
- Mindenbe belekötsz, mint a friss beton! Hát neked már a majdnem néhai férjed se szent?! – bőgöm.
- A temetésed után szóljak a gyóntatópapodnak, hogy indítsa el a boldoggá avatásodat? Azok alapján, amiket tud rólad, mennyiért hajlandó szólni az érdekedben? Isten malmai lassan és drágán őrölnek.
- Na, mi van, apa már megint szimulál és ágynak dől egy kis náthától? – lép be a lányom. – Nem akarsz nekem venni egy szimulátort, amin gyakorolhatok, amíg nem szerezhetek jogosítványt?
- Nem!!! – mérgesedek fel – Majd hagyok rád annyit a végrendeletemben, hogy vegyél magadnak! Ha még lesz erőm megírni…
- Anya, nem értelek! Nem volt senki más, akihez hozzámehettél volna?! – szemtelenkedik az elsőszülöttem, miközben az anyja befelé mosolyog.
- Muszály… - mondanám.
- Már megint kezded?! – csattan fel az oldalbordám.
- Muszáj volt találnia egy kőgazdag mérnököt, mert a tanári fizetése mellett maszekolhatott volna a cirkuszban éhezőművészként. – oktatom ki a lányt.
- Ezek szerint nem talált és csak te jutottál neki? Ha nincs ló, jó a szamár is? – röhög.
Erőtlenül visszahanyatlok a párnámra és forogni kezd körülöttem a szoba…
- Ne forgasd már a szemedet! Ijesztő vagy! Inkább kelj fel és járj! – parancsol a nejem.
- Ez az, anya! Látom, rájöttél, hogy csodatévő erőket kell mozgósítanod, hogy apát kirobbantsd a betegágyából! – kuncog a lányom.
- Mindjárt halálos ágy lesz! – horgadok fel – De jól szórakoztok! Gondolom, a temetésemet is vidámra tervezitek majd és egy standup-ost kértek fel a gyászbeszéd elmondására! Lányom, nincs valami sürgős dolgod valahol máshol?! Készen van a matekleckéd?!
- Tudod, apa – komolyodik el – elhatároztam, hogy megpróbállak szeretni, de nem könnyíted meg a helyzetemet! – csapja be maga mögött az ajtót.
- Ne röhögj ezen! – dörrenek a feleségemre – Nektek már meghalnom sem érdemes!
Úgyhogy inkább boldogan élek, míg meg nem bánom…

2019. július 18., csütörtök

Tetves líra

Zöld mélyföldön kéklett ír tó,
Abban lakozott egy irtó
Rettenetes tekintetű
Ősi mutáns tavi tetű.

Parton legelt ír jak konda,
Odasiklott ez a ronda
Lény, mindvégig azt tettetve,
Nem is ő a tónak tetve.

Éppen arra járt a menő
Fegyverzetű Vadász Jenő,
S álcázásul kicsit tett-vett,
Aztán lelőtte a tetvet.

Mégse úszta meg a konda,
Mert egy migráns anakonda
Tó mélyéből rájuk lesett
S vérfürdőzött förtelmeset.

Oszt’ fel Vadász Jenőt falta,
Aki hősi halált halt a
Fogsorán s a tőle vett vér
Bosszút jelentett a tetvér’.

„Végre egy igazi gyerekvers, ami nem a cukormázzal leöntött művi mesevilágot, hanem a valódi természetes táplálékláncot ábrázolja a maga naturalista rögvalójában! A figyelmesen olvasó gyermekek – miután kigyógyultak az éjszakai rémálmokból izzadt párnaharapdálással ébredésükből – azt is megtudhatják, hogy az anakonda Írországban nem őshonos, így e vers kedvéért egészen a kies Dél-Amerikából kellett odamigrálnia. Emellett a vers embertelen emberszereplője sem ott született, hiszen akkor Eugene O’Hunter lenne a neve, így azonban csak egy rossz helyen kalandozó magyar volt. Béka poraira és jó éjszakát gyerekek!” /Tyűha Tyimofejné Zsiger Zsanett, az Autentikus Gyermek Meséket Országszerte Sorozatban Ontó Díjnyertes Alapítvány (AGYMOSODA) korhatár besorolási főelőadója/

„Szerettem Magyarországon élni, de muszáj voltam kivándorolni, mert csak így volt esélyem a tömegtermelés helyett unikálisan ritka fajok kiirtására.” /néhai id. Vadász Jenő, nyugalmazott orvvadász és agancsdíler/

„Írországba kőne mönni,
Anakondát kőne lőni,
Megállj kígyó, egész éjjel
Üldözlek és lőlek széjjel!

Anakonda hű de hosszú,
Nem egyszerű így a bosszú,
Ha megvan is egyik fele,
A másik szökik elfele!”

/ifj. Vadász Jenő, OKJ képzett orvvadász és amatőr vőfély/

„Ifj. Vadász Jenő, el a kezekkel az anakondától! A bosszú a mi dolgunk, ugyanis a vízi tetű nem is vízi tetű volt, hanem csak egy vízi tetűnek álcázott tóalattjárónk, az anakonda pedig az ellenség gépesített búvárharanggörbéje, amit fel fogunk robbantani!” /James O’Bloody & John O’Blooda, hazafias terroristák/

„Zs kategóriás horror filmeknek néha rosszabb a sztorijuk, úgyhogy egész jó lett. Lehetne belőle film: "Mutáns tetű vs Vér anakonda"” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Zs, mint zsigerlős, reál polgártárs?! Patakvér és agykocsonya?! Béltócsa velőkocsányon?! Csak 118 éven felülieknek?! De hát azok már vagy sehallselátnak, vagy már nem is élnek! Hogy lenne így ebből kasszasiker?! Na, tűnés a filmiparból, amíg nem tépetem szét egy izombival!” /Szélesvásznú Szörény, filmproducer és kasszasikerkovács/

„ÉN A VÍZITETVEKKEL VAGYOK! Színes szélesvásznú olasz-ír-magyar film. Főszerepben: Bud Spencer (Bujtor István) és Terence Hill (Ujréti László); zeneszerző: Guido és Maurizio de Angelis; produkciós vezető: Szélesvásznú Szörény; rendezte: Giovanni Pidocchio. Coming Soon!” /filmplakát/

„Ízig-vérig Frady Endre! Tartalmilag utánozhatatlan, nyelvileg zsonglőrisztikus. De ezúttal, a véletlenek különös összjátéka folytán, a sztenderd "homloklebenyemet-egy-rímért" érzésen túl (Nagy Zoárd ettől tutira eldobná a tobozait) egy sodró lendületű vérpatakos ballanzsdával is gazdagabb lett a mit sem sejtő olvasótábor. A mai nappal vitathatatlanul új korszak kezdődött a legendás hírű újbudai mérnökirodalom szürrealisztika szakosztályában. Igyunk valami erőset!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, humán úr, igyunk! Ha igazán erőset akar, akkor a Homoki Hasbarúgót javaslom, mer’ az nem csak mar, mint a vipera, de cudarul börzöngeti az emberfia nyelvit is!” /Okádó Ottó, nagyalföldi szesztestvér/

„Hej, a parton áll egy halom
Kondába gyűrt népi ír jak,
Ámde kizárt, kisangyalom,
Hogy én erről verset írjak!”
/Alexander Petrovics, barguzini migráns költő/

„Mi ez az akut költőbűnözés?! Mi ez a hernyótalpas rímtiprás?! Mintha egy irodalmi pöcegödörbe engedett szippantó cső másik végén kifröcsögő végtermék lenne a pofánkba passzírozva! Anyám a nyugdíját ijedtében észak-koreai menekültvízumra költötte, mert úgy érzi, hogy csak egy erőskezű uralkodó tudja őt megvédeni Frady Endre féktelen ámokfutásaitól! Kéne már egy Frady irtó hadi ír tó! Jaj, ne, már én is rímelek! Még a végén főpolgármesterdalnok leszek! Ááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Egyszer beleharaptam egy ír tájba, de nem ízlett a tetves jakszőr, így anakondástól visszaköptem az egészet a harapásnyomomba. Na, így keletkezett a versbéli tó.” /Chuck Norris/

„Hááát… nagy az én állatkertem!” /az Úr/

2019. július 1., hétfő

Békamese

- Izzadt lábnak híg a leve! – kurjantotta Gombás őrvezető és egy önfeledt mozdulattal kiöntötte a focizásban átizzadt surranója tartalmát a harmadik emeleti körlet ablakán. A miazmás lé egyenest ráfröccsent az épület árnyékában éppen egy szőke herceggel csókolózó királylányra, aki ettől azon nyomban békává változott.
- Valami baj lehet velem! – gondolta a döbbent herceg – Mostanában a nők a szerelmem hatására valahogy megváltoznak és többnyire nem előnyükre. Itt az ideje felkeresnem az udvari pszichológusunkat!
- Brek-brek! – könnyezte békául a pórul járt királylány, miközben alig tudott elugrani a fejvesztve menekülő királyfi lovának patái elől.
- Mi senkit nem hagyunk az út szélén! – jelentette ki egy arra kószáló dakota törzsfőnök és külső rüszttel becsavarta a békalányt az út menti árokba.
- Ach, nein! – kiáltotta az út menti árokból egy máig harcoló német alakulat utolsó életben maradt tagja, az öreg Wasserkopf Zugführer, majd rálőtt a békára, de a puskája szerencsére csütörtököt mondott. Ekkor elővette az egyetlen megmaradt kézigránátját, de a pont akkor a helyszínen táborozó állatvédő hiperaktivisták kicsavarták a kezéből. Kicsit túl is csavarták, úgyhogy a felkarja elvált az alkarjától, de hát egy száznégy éves aggastyánnak a sok nyavalyája között már fel sem tűnik az ilyen apróság. A seregben különben is azt tanulta, hogy „A katona nem fáj, csak úgy érzi!”.
- Hány éves maga, öregapám, hogy még ennyi ereje van vérengzeni? – kérdezte az egyik hiperaktivista.
- Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál, így elárulom neked, hogy én már olyan öreg vagyok, hogyha megbetegszem, akkor nem orvost hívnak hozzám, hanem régészt. – sóhajtotta a harmadik birodalom utolsó mohikánja és végelgyengült.
- Jaj, meghalt! Ezt fel kell dolgoznom! – gondolta egyszerre a hiperaktivista és a békává vált királylány, úgyhogy együtt indultak el közös körzeti pszichológusuk, Dr. Torony iránt.
- A doktor úr jelenleg nem fogad senkit, mert Londonban rendel. – mondta egy unott asszisztensnő, majd sietve visszatemetkezett a „Könnyen, gyorsan angolul” című gyorstalpaló nyelvkönyvébe.
- És mikor jön vissza? – kérdezte a már egyáltalán nem hiper aktivista a békalány nevében is.
- Talán majd a következő életében. – vetette oda unottan a hölgy – De okvetlenül megkérdezem tőle, amint én is kiérek. Hová küldjem a választ? – kérdezte a jól ismert „ne felelj, mert sikítok!” hangsúllyal.
- Most mi legyen? – kérdezte a békától a passzivistává züllött fiatalember, ám mire az belekezdett volna a „Csókolj meg!” elmutogatásába, már el is indult az országban maradt egyetlen jól megfizetett pszichológusnak, az udvarinak a rendelője felé. Mire odaértek, már hosszú sorokban kígyóztak a szerelmi bánatú királyfik, a magukat túl komolyan vevő udvari bolondok, a sörhasú fitneszguruk, a visszadobott kéziratú elsőkönyves szerzők, a rivaldafényből kiesett celebek, a napvilágra került cölibek, a kápók és a kópék, a Batmanek és a bitmanók, sivárak és a sóvárok, Hófehérke és a hét törpe, Ali baba és a negyven rabló, valamint két ember kivételével mindenki más.
Ez a két ember, Gombás őrvezető és a dakota törzsfőnök, a pszichológiai kataklizma idején gondtalanul lábteniszeztek a laktanya gyakorlóterén.
- Elég, nem bírom látni ezt a szenvedő embertömeget! – sikoltotta az udvari pszichológus, majd kivetette magát a palota szuterénablakán és elgurult világgá.
- Na, ezzel is csak kevesebben vagyunk! – töprengett a kétéltű királylány és kiugrált a lábtenisz pályára, ahol az izzadó lábú hadfi 6-4, 2-6, 6-3 után 2-1-re vezetett és ő adogatott. Labdája a dakota törzsfőnök ólábai között védhetetlenül vágódott az alapvonalra.
- GÓÓÓÓL! – ordította az őrvezető nyakába ugorva a békalyány és megcsókolta a potenciális megmentőjét.
- GÓÓÓÓL! – ordította az őrvezető is és visszacsókolta…
…a következő pillanatban két béka csókolózott a porban. Egy majdnem bájos és egy szörnyen büdös lábú.
- Na, ugye, hogy én nyertem! – lopta el a labdát a dakota törzsfőnök és hazaugrott enni.
Aznap békapörkölt volt vacsorára…

2019. június 26., szerda

Vallásháború

Messi ás (Frady Endre felvétele)
Lionel Messi a nyári futballszünetben a farmján kertészkedve gyalogsági ásóval próbálta fegyelmezni a földhányásokból előbújó, vakondnak öltözött paparazzikat.
- Odanézz anyjuk, a Messi ás! – kiáltotta az otthon maszekoló toronydaru kezelő szomszéd a húsz méter magas vasbeton kerítésen átlesve.
- Micsoda?! Messi ás?! – kérdezte kubai szivartól öblös orgánummal a nagyothalló toronydaru kezelőné alias anyjuk.
- Mi?! Csoda?! Messiás?! – hangzottak innen-onnan a futótűzként terjedő kiáltások. Az emberek olyan iramban kezdtek gyülekezni, mintha valaki akciós megváltást ígért volna. A tömeg egy emberként vetette rá magát Lionel Messire, aki a mindig nála lévő labdák egyikével átcselezte magát a csődületen és az első adandó hálóba bombázott.
- Odanézzetek, hogy dagad a hálónk! – ámultak el a helyi halászok – Valami különleges gömbhal került bele!
- Újabb csoda! – ért oda az eksztázisba került embersereg.
- Ugyanígy rúgta be annak idején Dávid is a góliát! Ő is Dávid fia! Az új Messiás! – hörögte szívéhez kapva a falu bölcse és boldog mosollyal előbb összeesett, majd felkelt.
- Aszta’, feltámadt! – kurjantotta Vak II. Béla partjelző és automatikusan lest jelzett. Az egy pillanatra futballszurkoló csőcselékké vedlett tömeg reflexszerűen megverte, majd tovább hullámzott. Ekkor Cristiano Ronaldo mintás sapkájú kommandósok jelentek meg a színen és hanyatt vetődve szanaszét ollózták a zajos híveket. A tér hamarosan üres lett, csak a vérszagra gyűlő éji vadak csámcsogása hallatszott.
Az új vallás azonban, akárcsak névadója, megállíthatatlannak bizonyult. A hatalom ugyan egy darabig üldözte Lionel Messit, ám ő gyorsabbnak bizonyult, sőt labdával még annál is gyorsabbnak.
A messianizmus nekilátott illegális, ám önfeledt térhódításának. A házfalakon elkezdtek megjelenni a
   Csupán a messianiszta
   Lélek lehet kristálytiszta!
szövegű hitvalló bökversek, a lakók őszinte örömére, ugyanis ilyenkor a felsőbb szervek rögtön intézkedtek és az évtizedek óta elhanyagolt felületek órákon belül friss festést kaptak. Ez ugrásszerűen megnövelte a hívők számát, egyre többen merítkeztek a kapufák közé, teljes terjedelmükkel áthaladva a gólvonalon. Sok pap is engedelmeskedett az új hitnek, hátha csurran-cseppen valami.
Amikor pedig a római pápa, akinek a trónra lépésekor a hívek a Vatikánt maguk között elnevezték Ferenc városnak, egy „Cölib vagyok, ments ki innen!” felkiáltással maga is messianiszta hívő lett, a vallási világ felbolydult és megháborodni látszott. Míg konzervatív teológusok a pápát ki akarták tiltatni még a világegyetemről is, addig egy forradalmi szellemű hittudós, Dr. Kegyelem Kösztöny megalkotta az ökumenizmus alapegyenletét:
           HÁROMSÁG – KÉTSÉG = EGYSÉG
- Fantasztikus! – ujjongtak, akik elolvasták és érteni vélték.
- Marhaság! – legyintettek, akik vették a fáradságot és átrendezték.
A messianizmus hatására a hétköznapokban radikális dolgok történtek: a vakok látható vermekbe estek, a süketek haltak, mert elütötte őket a csilingelő villamos, a bénák pedig mankóikat eldobva akkorát estek, mint az ólajtó. A szegényeknek is hirdettetett a jó hír, aminek hatására valamivel boldogabban haltak éhen.
- Messi az isten és Jordi Alba az ő prófétája! – hirdette egy önjelölt prédikátor, ám többen lehurrogták:
- Luis Suarez az ő prófétája, neki adja a legtöbb gólpasszt!
- Ő maga viszont Jordi Albától kapja! – halálhörögte a frissen megkövezett prédikátor és a hosszú gólpasszok éjszakáján kitört az évtizedekig tartó vallásháború, melyben a hívőket kőkeményen megtizedelte az állami hitadó. Az ez elleni harcban sok mártír született. Illetve ők már korábban megszülettek, most csak meghaltak.
Mindezek a szörnyűségek addig tartottak, amíg egy napon a megöregedett Lionel Messi belefulladva egy cselébe meghalt, majd feltámadt, felemeltetett az égbe és a Nap helyén vakítóan fénylő Aranylabdák kezdtek világítani.
- Csodacsatár! – jelentette ki a hatalom és államvallássá tette a messianizmust.
Azóta a máglyák már nem a Messi, hanem a Cristiano Ronaldo hívek alatt égnek.

2019. június 19., szerda

Globális hőizé

Égből napsugarat lőnek,
Sehol sincs híja a hőnek,
Teniszpályán ég a salak,
Verítékeznek a halak,

Sarkkörre migrál a csiga,
Sivatagosodik Riga,
Sünbabát olvaszt a tűs öl,
Gyík a fridzsiderben hűsöl,

Westernfilmben ég a ló busz,
Párolog az egész glóbusz,
Vízgőzzé forr a sarki jég,
Sok munkavállaló kiég,

Szétfolyik a Terminátor,
Panelba tart, aki bátor,
Cápa nyála porrá szárad,
Aszalt Szilvás- lesz a -várad,

Konyulnak a hajóorrok,
Globálisan fel-felforrok
S olvad rólam minden izom…
Legjobb lesz, ha légkondizom!

„Jaj, de jó, hogy sivatagosodunk! Végre nekünk is lesz homokos tengerpartunk pálmafákkal és légkondicionált luxushotelekkel! Jönnek a turisták, dől a lé és nem kell folyton megszakadni a munkában a mindennapi betevő vodkáért!” /Kristap Prusaks, rigai lánclazító kisiparos/

„Ne légkondizz költő pali,
Mert megütlek, mivel pölö
A légkondi is az oka,
Hogy borul a globál öko!”
/Dr. Kancsal Kenéz, ökológiai lábnyom szakértő és műkedvelő fűzfapoéta/

„Néhol a hőgutát kapott költő össze-vissza beszél értelmetlenül, mint ahogy szokása a rémtetteiben. De az is lehet, hogy a másik felénél nem volt beszámítható, ami jól sikerült???” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Csak a második fele?!
Na, most aztán kifele!
Szikkasszon szét a Nap! Én
Maradok benn kanapén.”
/F. Endre, a reál kolléga költőkollégája/

„Nem tudok hűsölni a fridzsiderben, mert állandóan rám nyitják az ajtót a csapatokban özönlő migráns hüllők!” /a gyík/

„Frady versel hébe-hóba,
S jut a verssel Kondi Showba!
Többi költő?! Szegény pára!
Így lett meg a klíma ára!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Nincsen itt már hébe se hó,
Olvadt, mint jégfali echó,
Amúgy szép, mint Déva vára,
S ennyi elég is volt mára!”
/F. Endre, a humán kolléga költőkollégája/

„A megélhetési munkavállaló nem a globális felmelegedéstől ég ki, hanem az önkéntelenül vállalt sok munkától és az eszméletlenül kevés fizetéstől, úgyhogy pártunk követeli a teljes körű munkanélküliség és a jóléti ingyenélés azonnali bevezetését! Legyen minden egyre ingyenesebb!” /Demagóg Dezső, a Léhűtők Országos Pártja (LOP) listavezetője/

„Ha én mondom, akkor nincs globális felmelegedés! Ez egy orosz és kínai hekkerek által terjesztett liberális bulvármédia hiszti! Amíg én itt vagyok, addig nem az elsivatagosodástól kell félni, mert azt megállítom a határkerítéssel, hanem tőlem!” /Donald Trump, amerikai elnök/

„Pusztító a hőség,
Ha a máglyán hős ég!
Szomorú a sorsa,
Nem segít rajt’ sör se!”
/Jean Dark-Beer, Jeanne d’Arc méltán eltitkolt unokaöccse és a barna sör állítólagos feltalálója/

„Mi ez a pelenkadúsító szellemi salakanyag, ez a sokatmarkoló semmitfogás?! Hogy írhat globális mindenfélékről egy lokális senki?! Nem az a baj, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, hanem, hogy erre a célra nem a saját fafejét választotta! Frady Endrét a hő zavarja, mindenki mást – beleértve engem és anyámat – pedig Frady Endre! Anyámnak megígértem – és a programom részét is képezi – hogy amint főpolgármester leszek, rendeletileg tiltatom ezt a degenerált éhbértollnokot ki, a műveit pedig be!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Nem kell félni a globális felmelegedéstől! Az csak olyankor jelentkezik, amikor edzés előtt a szokottnál erősebben melegítek be és a pörgős felugrásom közben léket fejelek az ózonpajzsra.” /Chuck Norris/

2019. június 12., szerda

Savhatás

Ödön bácsi belelépett
Ezer hektó kólába,
Kiáltott egy nem túl szépet,
S lemállott az ólába.

Szállt a jaja, úszott TAJ-a,
Eme kóla-tó tágas,
S óláb híján azóta ja
Létformája tótágas.

Amin most jár, az a kesztyű,
Kapcára nem kő’ kelme,
S immár nagycirkuszban lesz, tyű,
Világnagy szám őkelme!

„Bréking nyúz! Kilukadt a kólagyár! Senki se menjen a közelébe, mert a savas vegyszer szénsavas üdítő mindenkiről mindent lemar esetleg bőrhámlást okozhat!” /Kokáncsomótkereső Pepszin, sajtószóvivő/

„A bréking nyúz! Annak ellenére, hogy a brékeléshez vett médincsajna ingemre az volt ráírva, hogy száz százalék pamut, mégis teljesen nejlon, amire allergiás vagyok és most tiszta kiütés a testem és vakarózok, mint az állat! Vessem magam kólába?!” /Breki, a brékelő béka/

„Én rendszeresen szokok kólát inni, mer’ az eltünteti a vesekövemet! Igaz, hogy egyúttal a vesémet is, de legalább nem lát bele a rendőrnyomozó úr a kihallgatáson!” /Enyv Ede, bolti tolvaj és vattacukor díler/

„TAJ kártya híján nem kaphattam kedvezményes műlábat, úgyhogy kénytelen vagyok a porondon lábatlankodni. Most fejjel lefelé élek, mint az ausztrálok, az új-zélandiak meg a Batman. De kár, hogy a baleset reggelén elfelejtettem bekenni az ólábaimat saválló visszérkenőccsel!” /özv. Ösztövér Ödön, nyugdíjas zsoké/

„Ödön bácsi valódi világszám! Megérte leszerződtetni! Amióta ő nálunk tótágaskodik, azóta egyre több követője van és rengetegen lábatlankodnak a nézőtéren! Dől a kólalé!” /Porondi Pöndör, cirkuszigazgató/

„Jajjj, ez igen. Ez annyira ZS kategóriás rettenet már, hogy versenyezni lehetne vele a bűn rossz kategóriában. Kíméletlen, szókimondó és szó szerint fáj olvasni....” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„ZS, mint zsűrizhetetlen, reál úr? Esetleg zsírégető? Zsigerbrúgató? Zsizsikirtó? He?!” /Frady Endre, költőgigász/

„Zs, mint zseniális. F, mint feketeöves. K, mint káprázatos. Az mindenesetre biztos, hogy nem átlagos olvasói erőfeszítéseket kíván a szöveg. Hiszen senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Mensa Hungariqa rendes tagja által saját agyúlag begépelt vers pusztán arról szóljon, amiről szólni látszik. Ugyan már, képtelenség! Léteznie kell egy szofisztikált jelkulcsnak, egy kifinomult algoritmusnak, melynek alkalmazásával a szöveg betűi megfelelő sorrendbe kerülnek, az enigmatikus üzenet feldolgozhatóvá válik az olvasótábor halandó tagjai számára is, és a befektetett alkotói energia hasznosul. Kollégák, a feladat adott, és a remény hal meg utoljára.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Juvéban a gól ára
Magas, futja kólára!”
/CR7, a Juventus góllövő droidja és műkedvelő fűzfapoéta/

„Ugyan már, ezt a kétsorost biztosan nem a CR7 írta! Ő sosem inna kólát, mert tudja, hogy egészségtelenebb, mint lenyelni egy hangsebességgel közeledő helikoptert!” /Bulvár Bölénc, oknyomozó újságíró/

„Én egyszer ásítás közben lenyeltem egy hangsebességgel közeledő helikoptert, de nem akadt meg a torkomon, mert leöblítettem másfél hektó kólával. Másnap ütős volt a székletem.” /Chuck Norris/

„Mi ez a verslábszagos ízlésficam?! Mi ez az alpári agyzsírégetés?! Frady Endre, ez a költészet virágoskertjébe beszabadult irodalmi dinoszaurusz, ez a lelki taposóakna, ez a minden kulturális mázt levedlett szellemi ganajtúróbogár a gyomorforgató lábatlankodásával politikailag akarja ellehetetleníteni a Sétáló Budapest című főpolgármesteri programomat! Anyám szerint kézen állva is lehet sétálni egy amúgy is feje tetején álló városban, de eltiltottam a véleményétől! Frady Endrének meg azt üzenem, hogy (…) na, jó, nem mondom ki, mert klerikálisan prűd anyám visszakézből úgy vágna szájon a sodrófával, hogy napokig keresgélhetném a fogaimat a székletemben!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tisztelt költő úr! Amint látja, két legnagyobb példaképének, Chuck Norrisnak és Puzsér Róbertnek is a saját széklete jutott eszébe az ön legutóbbi verséről. Nem gondolja, hogy ezen a negatív csúcson kéne abbahagynia és szögre akasztania a magát? Ha utóbbi nem megy önerőből, akkor vegye igénybe szerény szolgáltatásomat! Ha másokat is beszervez, tudok csoportkedvezményt adni.” /Dr. Kotász, diplomás hóhér/

2019. június 4., kedd

Egészségügyi tíz stáció

Római kori tíz stáció /NASA időgépes felvétele/
Egy – rám esett a hegy
Kettő – elgyengültem ettő’
Három – rendelőket járom
Négy – sebbe köp a légy
Öt – csöppfertőzés jött
Hat – kenőcske nem hat
Hét – műtét nem mű tét
Nyolc –főorvos úr morc
Kilenc – kéz pénz: Henc! Tizenegyes!
Tíz – zsebbe bele bíz’
Bár be biza, deviza,
Eltemetnek, sréviza.

(haláltánc!)

„Kezezés, magyarul henc után csak akkor jár tizenegyes, ha az a büntetőterületen belül történt, a kéz kereste a labdát és a videobíró megadta. Köszönöm, hogy befújhattam!” /Vak II. Vid, csörgőlabda játékvezető és braille író/

„Nem tíz stációról kellene bérbrekegni, hanem a tízparancsolatot betartani és akkor nem lennének betegek és az egészségügy is sokkal jobban teljesítene!” /Dr. Kókler Kristóf, az Egészségtelenségügyi és Gyermekéheztetési Szaktárca főminisztere/

„Igaza van a miniszter úrnak, tényleg be kellene tartani a tízparancsolatnak például a Ne lopj! részét és az így megmaradt rengeteg közpénzből az egészségügy tényleg jobban teljesíthetne.” /Hullajelölt Hümér, minimálbérrettegő/

„Na, Hullajelölt polgártárs, maga hamarosan nem csak jelölt lesz, ha nem fejezi be ezt az EU-tanáziás bérrettegést és nem gyógyítom ki ebből kézrátétellel! Csapja csak bele hirtelen a bal arcát a jobb tenyerembe, majd jó keresztényként a jobbat a balba! MOST!” /Csávás Kálmán ütnagy, a Tenyeres Ősmódszerrel Gyógyítók (TŐGY) ideológiai ökle/

„Üzenjünk Brüsszelnek, hogy küldjön több pénzt olyan speciális kórházakra, amiknek a közepén szép zöld gyep van, körben pedig hetvenezres lelátó!” /választási plakát/

„Bús közmunkás, hogyha éhen
Ás sírt, akkor gyakran sréhen.”
/Ragrím Rezsőné Renegát Rezsilla, felforgató fűzfapoétanő/

„Még hogy sréhen! Az ISO minőségbiztosítás bevezetése óta a sírhelyeink alaprajzi tájolása szinte sosem hagy kívánnivalót maga után! Legalább is eddig még egyetlen eltemetett sem panaszkodott a fekvésirányára! Amúgy épp most volt nálunk az audit és az auditor vett belőle egy magának egy új Audit.” /Hamvasztó Szerda, az Országos Temetkezési és Spór Hivatal minőségbiztosítási főelőadója/

„Mondottam, ember: viríts, és bízva bízzál!” /Tribjúttu Imre: A Páciens Tragédiája/
+
„Anima sana in corpore sano. Bis dat, qui cito dat, nil dat, qui munera tardat. Dum spiro, spero. Errare humanum est. Gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus. Virescet vulnere virtus. Homo proponit, Deus disponit. Homo homini lupus est. Ave, Caesar, morituri te salutant! Memento mori! Mors certa, hora incerta. Sic transit gloria mundi.”  /Petrus Grafittus alias F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem az a baj, hogy visszagurult a gyógyszered, hanem hogy rá is ittál!” /F. Endre, a humán kolléga költőgigász kollégája/

„Már Jézus is megmondta, hogy nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Ebből is látszik, hogy az egészségügynek egyetlen rákfenéje van: a beteg! Ha mindenki hajlandó lenne egészséges maradni, nem kellene se orvos, se rendelő, se kórház. Az így megtakarított közpénzből pedig minden faluban épülhetne szép új stadion!” /Gyomorforgató Gyuláné Alfábament Anomália, a Bölcsességek Univerzális Gyökereit Utópisztikusan Ténykezelő Alapítvány (BUGYUTA) szókimondási főelőadója/

„Mi ez a bugyuta gyerekvers plagizáció?! Mi ez a lábszagú háztáji helytelenkedés?! Bár egészségügyünk lokális csúcspontjai is csupán békafenékkarcolók, azért még ennél is van lejjebb, sőt sokkal lejjebb! Ezt a sőtsokkallejjebbet hívják Frady Endrének, hogy a ragya verje meg! Legszívesebben addig ütlegelném egy tengeralattjáróval, amíg pépszerű nem lesz, de anyám szerint ez nem szép dolog, mert még belelép valaki! Ugyan, anyám, ki gondolná, hogy ez az amúgy is retekranda líralator majd pont szétkent pépként lesz szép?! Fradyendretakaroggggy!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Ne tengeralattjáróval verd agyon, velem szemben esélytelen Róbert úrfi, hanem az általam hamarosan elbontandó Nyugati téri felüljáróval! Ott onnantól kezdve úgyis akkora káosz lesz, hogy senkinek sem fog feltűnni egy síkba fejtett holt költő.” /Tarlós István, főpolgármester/

„Fiatal koromban egyszer rám esett a hegyről egy tengeralattjáróval próbaterhelt felüljáró. Egyik kezemmel a felüljárót dobtam vissza a hegyre, a másikkal pedig a tengeralattjárót a vízbe. Utána a legjobb barátom szólt a hegynek, hogy emelkedjen fel és vesse magát a tengerbe, majd az így keletkezett síkságot szőnyegként felcsavarva hajnalig buliztunk a borrá változott parti vízben.” /Chuck Norris/

„Csak jelezni szeretném, hogy a tengeralattjáró nem a tenger alatt jár, hanem a tengerben úszik, mivel a tenger alá csak a mélytengeri ásóbékák és a szovjet metrópajzsok tudnak lejutni. Ja, és természetesen Chuck Norris!” /Kákacsomóssy Kösztönyné Szőrszálhasogató Szotyilla, az Antitalentum Gyógyegereket Alapos Sürgősséggel Kijavító Alapítvány (AGYASKA) fővezérigazgatónője/

„Az egészség nem más, mint a betegség ideiglenes hiánya. A betegség hiánya, azaz az egészség tehát hiánybetegség. Ha nem lenne betegség, hiányt szenvednének és éhen halnának az orvosok. Ennél fogva követeljük az egészség visszamenő hatályú haladéktalan betiltását! Arccal a műtő felé! Gyógyítsunk mindhalálig!” /Dr. Vérgőz Viadukt, a Gyógyítva Irtó Laikus Orvosok Klubja (GYILOK) főfelcsere/

„Ceterum censeo endrefradynem esse delendam.” /Marcus Porcius Cato Maior (Kr.e.234 - Kr.e.149)/

Az öreg Cato

2019. május 13., hétfő

1%

Százaléka kultúrára
Adódnak idén is egy lett,
Amit nagy örömmel vár a
Gerje-Party Fúvósegylet.


https://www.facebook.com/1555166871450214/posts/2078425252457704/

Hangyaszorgalmú 1% gyűjtés (a NASA felvétele)

„Teljes tüdőnkből köszönjük az ingyen reklámot, költő úr! Cserébe örömmel elfújjuk a nótáját.” /B. Tivadar, a költő klarinétos mérnökkollégája és a GPFE főmérnöke/

„Ez esetben a Bitlisztől a Silavzjú jejejét kérném, ha lehetne! Valami önfeledt szaxofonszólóval megbolondítva!” /F.Endre, költőgigász/

„Felmerültek kérdéseid?
Adódnak a válaszok!
Fúvósegylet? De jó ötlet!
Hol a számuk? Nálatok?”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem kérdezősködni kell, humán úr, hanem szörcsölni a neten! Na google-jon a gépe elé és klikkeljen, oszt’ dől a lé!” /Hekker Hömlöny, az Adótokból Lenyúlunk Magunknak Alapítvány (ALMA) bitlovagja/

„Nehogy már egy fúvószenekarnak adjam az adóm egy százalékát! Még megfújják!” /Dobos Dezső, a Tamtam Tánckar ütőse/

„Ne emberkedj, Dezső, mert a fejedre húzom a lóbőr dobodat és elfújlak, mint havasi hangorkán a pianissimo-t!” /Tüdő Tádé, metáltubás és hangerőművész/

„Fújd, ki tudja, meddig fújhatod, mikor lesz a nyűtt fagottbul bot!” /Csőrösmarty Csuhály, fafula faragó/

„Jaj, a konkurencia a jobb reklámkampányával elviszi előlünk a nagy lóvét és jövőre sem tudjuk majd kiszidoloztatni a rengeteg rézfelületünket! A rozsda marja meg Frady Endrét!” /Trombitássy Tibor, a Taktapölöskei Trottyos Tűzoltózenekar tamburmajorja/

„Szemenszedett hazugság, hogy az adó közhasznú alapítványoknak adható egy százalékát csak kultúrára lehet költeni! Mi lesz így velünk, a társadalomból igazságtalanul kitaszítottakkal, he?! Megszurkálom, költőkém, amint jó magaviseletért szabadulok!” /Gyilok Gyula, a Tényleges Életfogytiglani Szabadságvesztést Töltők Alapítványa (TÉSZTA) legtöbbrendbeli rangidőse/

„Nem kaphatnánk inkább mi azt az egy százalékot? Vagy legalább egy kis meleg leveskét?” /Csontvázi Csömölcné Éhkopp Édua, a Rendszeresen Éhező Pedagógusok Alapítványa (RÉPA) megélhetési megbízottja és középiskolai énektanár/

„Bérrettegő pedagógusnők ne rinyáljanak az állítólagosan nehéz megélhetésük miatt, hanem menjenek hozzá kőgazdag mérnökökhöz és szüljenek, szüljenek, szüljenek! Lehetőleg tehetséges gyerekeket, akikkel valóra válhat majd a közös nemzeti álmunk, a Bajnokok Ligájának főtáblájára kerülés! Szingli hordák, irány az anyakönyvvezető!” /Csávás Kálmán főnagy, a Nemzetfogyást Ellensúlyozó Mélymagyar Állami Rendészet (NEMÁR) ideológiai ökle/

„Elnézést kérek, hogy én is csak pedagógus vagyok, nem kőgazdag mérnök! Az adóm egy százalékának adminisztratív kezelési költsége magasabb, mint maga az egy százalék, úgyhogy csak kárt okoznék, ha bárkinek odautalnám.” /Csontvázi Csömölc, középiskolai matematika-fizika szakos tanár/

„A sok kicsi sokra megy,
Maghalmaznak bokra: hegy.”
/Debil Dezsőné Szimpla Szotyola, a Paci Laci gyereklap szellemi szint szikkasztója/

„Százalékot adni Gerje
Partynak, szívem ingerje.”
/Rémrím Rezsőné Kalácsszívű Klapancia, a csömöri csavargyár faliújság felelőse/

„A kristálytiszta keresztrímek Edson Arantes do Nascimento-jaként lokálisan elvilághíresült Frady Endre madárfüttyös önfeledtséggel és a visszaható birtokos eset birtokbavételével kapcsolja össze az összekapcsolhatatlant, jelesül a tüdőbemarkoló zenekultúrát a zsebbeharapó adórendszerrel. A népszerű költő oldalvizét meglovagoló Gerje-parti túrázók anyagilag sikerorientált hullámverése az idei lírafesztivál lokális csúcspontjának ígérkezik. Feleim, fesztiválozzunk!” /Örömpörkölt Ödönné Lelkes Lenke, az Albertirsai Hírharsona témafelelőse/

„Mi ez az önfejű szégyentelenkedés, ez a degenerált elmekipárolgás?! Miért kell nekünk az adóbevallás küszöbét átlépve szügyig gázolnunk az elénk fröcskölt irodalmi bélsárban?! Ne lássam anyámat neglizsében gerelyt hajítani, ha főpolgármesterként nem tiltom ki a sétáló Budapestemről ezt a begerjedt fúvós partit, amiért ezt az elvetemült fűzfapoétát versírásra ösztökélte! Frady Endre puszta léte az emberiség elleni bűntett!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban kaptam egy trombitát, de amikor tele tüdővel belefújtam, a súrlódástól megolvadt, szétfolyt és csak egy forró réztócsa maradt utána a padlón.” /Chuck Norris/

2019. március 28., csütörtök

Teveláb

Jeticsizmás teve körül
Képződnek a földön kis tók,
Melyek partján lábsót törül
Testéről csöpp Hanyi Istók.

Kis lényre bús idők járnak:
- Idesanyám, messze űz e
Jeticsizmás dromedárnak
Kipárolgó lábszagbűze!

Patavízen döngő legyek
Felhőjében nyíg a teve:
- Jaj, feleim, nincs mit tegyek,
Izzadt lábnak híg a leve!

„Fújj, ez gusztustalan! Vizuális típus vagyok, felfordul a gyomrom ennyi undormánytól! Fellép végre a hatóság a vérlázító ízlésrombolás ellen, vagy magam vegyem a kezembe a dolgokat és önbíráskodjak kicsinyég?! Arccal a jó ízlés felé!” /Hasfelmetsző Jack, londoni sorozatgyilkos/

„Jaj, szegény ütődött porontyom a lábszag elől pont a sivatagba menekült, miközben órákat sem bír ki víz nélkül! Költő úr, tegye már jóvá a hibáját és írjon bele egy globális felnedvesedés miatti villámgyors elmocsarasodást a versébe, mert különben pépesre verem a koponyáját a pléhlavórommal! Kretén!” /özv. Hanyiné, nyugdíjas mosónő/

„Súlyos anakronizmus, költő úr! József Attila óta tudjuk, hogy a mosónők korán halnak, tehát nem érik meg, hogy nyugdíjba mehessenek! Özv. Hanyiné ergo egy időzavaros fikció csupán! NEM ENG.!” /Lektor Lajos, a Cenzorok Állami Pénznyelő Alapítványa (CÁPA) legfőbb pecsétőre/

„A rutinos, de halandó olvasó poszttraumatikus állapotában kapaszkodókat keres. Merugye, neki ott a földön, a mázlista késő utókorral szemben, nem áll rendelkezésére könyvtárnyi szakirodalom a felkészülésre, vagy az utókezelésre. Kábultan keresi a magyarázatot, a rejtett összefüggéseket, a formához a tartalmat, az értelmes élet jeleit. Hát nem ez a művészet?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha izzad a teve lába,
A sivatag totál kába,
Féreg szorul be a fába,
Visszafelé foly’ a Rába,
Lefordul a trónról Sába,
S behány a vasorrú bába
Az új jeticsizmájába.”
/Rímdüh Rezsőné, a Költőket Olykor Múzsákkal Csókoltató Intézet (KOMCSI) betanított ihletügyi főelőadója/

„Ha nagyon izzad a lábam, én is a kardélre hányok. Ilyen a mesehőssors. Miáááúúú!” /Jeticsizmás Kandúr/

„A jeticsizmába beleizzadó teveláb szembesített azzal, hogy a vasorromba gyárilag beleépített szovjet szagszűrő sem mindenható.” /a vasorrú bába/

„Uuuuhrrrr mhrrrrr aaaaaahhhrrr möööááááhhrrr uuuuu!!!” /Csubi Csubakkovics Csubakka, szovjet jeti lovag/

„Ne aggódj Csubi, te nem jeti vagy, hanem wuki! Neked nem a teve stylistoktól kell félned, hanem a birodalmi lépegetőktől! Azok majdnem olyanok, mint az izzadó lábú tevék, csak jóval nagyobbak, nincs púpjuk, fémvázasak és nem jeticsizmát hordanak, hanem wukikalapot.” /Han Solo/

„Mi ez a sekélyes ordenáréság, ez az öntömjénező szagbarbárság?! A hasament igásló citromozzon a Szibériába száműzött sírgödrömre, ha nem tiltom el anyámat ennek az irodalmi trambulinról a költészet medencéjébe vizelő médiapatkánynak a mucsai lábszagú klapanciáitól! Frady Endrét pedig szájon át lélegeztetéssel próbálja meg sikertelenül újraéleszteni egy nagy büdös szájú jeti!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha akarnám, tudnék olyan keményen edzeni, hogy csordultig izzadjam a Grand Canyont, de nem teszem. Már rajtam van az összes izom.” /Chuck Norris/

2019. március 12., kedd

Másnapos szonett

Ég kileng és Nap szikár,
Járdán várja veszte lenn,
Agynak fáj a snapszi kár,
Jobb lett volna szesztelen.

Este dicső hegy leve
Hajnalra csak húgy láva,
Tette tette hogy lóvá!,
Mint, kit messze hagy lóvé…

Benne még sok feles ég
S se egész- se feleség
(Mufurcné Morc Melitta,

Ki Mufurc Mórt ellette)
Sem maradt már mellette,
Hisz’ mindenét elitta…

(homoki gyomorforgatós tánc!)

„Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak. Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera. Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz. És olyan leszel, mint aki lefeküdt a tenger közepén, vagy mint aki az árbockosárban fekszik. Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem.” /Példabeszédek könyve 23:29-35/

„Brit tudósok megcáfolták a közismert ’Sörre bor mindenkor, borra sör meggyötör’ mondást. Kimutatták, hogyha megiszok öt liter sört és három liter bort, akkor teljesen mindegy a sorrend, másnap úgyis úgy fogom érezni magamat, mintha a fejemből a King Kong, a gyomromból pedig a Godzilla próbálna tombolva kitörni.” /Maligán Milán, az Állami Szesztestvériség (ÁSZ) fokmérője/

„Hogyha sok a maligán,
Hazavisznek taligán!”
/Tütüke Tóbiás, a Mákony Menyhért Magyarországi Ivócimboráinak Vedelgető Akciócsoportjaaa… (MMMIVA…) se kép se hang ügyi delíriuma/

„Aki másnap legény, az előző este nem volt jelen!” /Csapató Csomárd, a Tömény Ivása Végeztével Otthon Rókázz Nyugodtan Alapítvány (TIVORNYA) szondakilengetője/

„Vasárnapi szivornyázgatás után mindig úgy érzem, hogy szokatlanul magas az egy főre jutó hétfő.” /Tűzokádó Tumorcz, hét főjű sárkány/

„Klasszikusan formabontó, emelkedetten szuterén, választékosan vulgáris, humanisztikusan mizantróp, globálisan lokális. Foncsordílerünk ismét lesújtott.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Más napos?! Helyettem?! Aki ráadásul másnapos?! De hát félkómásan hogyan tudná megszámolni és jelenteni a hiányzókat?!” /Döhönyei Dönci, az 1.c. osztály naposa/

„A költő a nyilván szándékoltan értelmetlen szókapcsolataival és nyelvhelyességi hebrencskedéseivel jól szimbolizálja az alkoholtól szétesett tudat katatón kakofóniáját és világnézetlenségét. Idősebb Mufurc Mór keresztrímes macskajajkiáltása és vesehomoki gyomorforgása riadt rókarajként robajlik szerteszét Frady Endre szeszement szonettjében. Igazi rusztikus rögvalóságlíra! Váljék egészségünkre! Igyunk?” /Elissza Melissa, a Sziporkázó Entellektüelek Szellemes Költeményeivel A-től Z-ig Átitatott Napló (SZESZKAZÁN) ivó-olvasó találkozóinak főszervezője/

„A Mór elitta a kötelességét, a Mór mehet a búbánatos detoxikálóba! Válok! Mosom kezeimet! Remélem, az ő agymosott beleit is kimossák! A kis Mórral pedig kizárólag akkor találkozhat, ha képes csak egyet látni belőle!” /Mufurcné Morc Melitta/

„Fejbe szálló liter snapsz
Megüt és egy nagyot kapsz!
Hanyatt esel, szakad porc,
S ezért válik tőled Morc!”
/Kínrím Kenéz, a Magyar Antialkoholista Költők Olvasótlanul Nyüglődő Alapítványa (MAKONYA) agitprop betűvetője/

„Kocsmárosné aranyvirág, még bort! Sok bort! Sztálin orgonát akarok! Kartácstüzet és ágyúdörejt! Légicsapást! Sortüzet! Gyalogsági rohamot! Blitzkrieget! Lerohanni, bekeríteni, szétszőnyegbombázni, leatomcsapni, megsemmisíteni Frady Endrét és szkafanderben táncolni a romjain! Vért! Hé, anyám, kik azok a veled jövő fehér köpenyes izomhegyek a kényszerzubbonnyal és az injekciós tűvel?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer megittam másfél hektoliter snapszot, de nem bírta. Hamar a fejébe szálltam.” /Chuck Norris/

2019. március 6., szerda

Március

Itt a tavasz, ingyom-bingyom,
Házam körül virul kinn gyom.
Szépen zöldell a rét, igaz,
Mindent ellep a kerti gaz.

Egy apostol, pölö a Pál
Még ily esetben sem kapál,
Hanem inkább Égbe imáz’,
Hogy változzon a kerti máz.

Ám ki kicsinyhitű gyaur,
Nem mer hinni benne, a Úr
Őhelyette gyomot gazol
S gyomvályúból fal majd az ól.

Úgyhogy inkább maga egyel,
Mitől kopik az ujjbegy el,
S mire gyomot nullra apaszt,
Elhasznál egy tonna tapaszt.

Ujjlenyomat nincsen rajta,
S mire a csűr és a pajta
„Tavaszi szél” szagot áraszt,
Kidől s nem éri meg már azt.

„Ha töröljük az utolsó versszakot már egész használható lesz. Gyerünk, csináljuk meg!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Pont a katarzist hozó felemelően tragikus végkifejletet negligálnád, ami felteszi az ívre a pontonhidat?!” /F. Endre, a reál kolléga költőgigász kollégája/

„Van Kicsibácsiéknak egy szomszédjuk, a Valamilyen Gyula. Ez a Gyula nem csak, hogy a szomszédjuk, de egyben a Világ Leglassabban Beszélő Embere is. Erről papírja is van, egy nemzetközi bizottság állította ki, 1973-ban a lipcsei Lassúbeszélők Bicentenáris Világtalálkozóján. Valamilyen Gyula mindössze háromféle dologról szokott beszélni, mióta világ a világ. 1. bizonyos gyomfélék aggasztó elszaporodásáról a közösségi vízvevő helyek környékén, külön kiemelve e jelenség kultúrnövényekre nézve jóvátehetetlen következményeit. 2. egyes őt, mármint Valamilyen Gyulát érintő rosszindulatú feltételezésekről, melyek személyét homályos módon összefüggésbe hozzák a pajzán tréfákra se rest, televényt lakó mohaemberkékkel, a hátsókerti fantázia eme groteszk teremtményeivel. 3. a földbeásott varázslyukak fontosságáról, kivitelezésük helyes módjáról, valamint a közelgő világvége elodázásában játszott megkerülhetetlen szerepükről.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája idézi Dániel András meséjét/

„Paraszt hogy tölt el egy nyarat?
Tenyerébe köp, oszt’ arat!
Már ha megéri és nem dől ki, mint a vitaminhiányos lócitromon tengődő tavaszi döglégy, bruhahahaha!!!” /Faék Félix, kortárs költő és pesti flasztertapló/

„A lócitromot is lehet szeretni, ha tavaszi döglégy az ember! Ja, mindjárt kidőlök!” /tavaszi döglégy/

„Március jó, Július rossz! Cézár, véged van, mint a botnak! Megszurkállak, mint egyelő közmunkás a gyomgyökeret!” /Márciusi Dusán, a Teisfiam Brútusz Kiskirályoknak Ártó Reformanarchisták Tyúkeszű Akciócsoportja (TB KÁRTYA) ideológiai balkeze/

„Szeretem március idusát! Olyankor a haverokkal az asztal alá isszuk magunkat a Pilvaxban, majd másnap reggel megpróbálunk Talpra magyar!-t játszani, amikor az asszonyok sodrófákkal hí’nak haza. Kutya nehéz ám olyankor feltápászkodni, amikor az ember még azt se tudja kimondani, hogy Barguzin!” /Petőfi Sándor/

„Már cius van?! Pedig néhány napja még ciutlan volt! Hogy rohan az idő!” /Faék Fikusz, ciu díler/

„Rohan az időőőőőő, elmúlik az őőőőőősz, évek múlnak eeel, megállítanááám, de nem lehet, mert az időőőő könyörtelen vonatááán fut minden továááább. Jöjj el háááát, ne várjak ráááád!” /Koncz Zsuzsa/

„Március elején nem az őőőőősz múlik el, művésznő elvtársnő, hanem a tééééél! Érti?! Mindegy, maga csak daloljon az örökkévalóságnak, mi meg majd intézkedünk a naptárreformról!” /Júliuszcézár Jenő, évszakaszparancsnok/

„Micsoda, hogy a naptár szerint a március a soros hónap?! Ez veszélyes! Haladéktalanul betiltjuk és azonnal elkezdjük az áprilist!” /Lakáj Lajos, mindenügyi szóvivő/

Jaj, ne! Még nem állok készen! Legyen inkább május!” /Április/

„Ne várd a májust!” /Zorán/

„Apokaliptikus költő atipikus verse az antipatikus gyomhatásról. A gyom a szükséges rossz. Ahogy a nagy reneszánsz vadászköltő, gróf Durrbele Dezsheő írta a Kora tavaszi vadkangyomor c. epigrammájában:
   Éhes vadkan üres gyomra
   Ráfanyalodik a gyomra.
Frady Endre bukolikus bulvárlírája más vadászösvényen közelíti meg a halálos tavaszt. A keményen dolgozó kisparaszt rusztikus szemszögét veri bele a költészet kalapácsával a szakrális banalitás szekuláris blaszfémiával terhelt rögvalóságának fakoporsójába. Frady Endre tértől és időtől függetlenül ledöbbenti az irodalmi hatótávolságán belül kerülőket, ő egy igazi multikulti sokker!” /Söréthy Söjtörné Hencidai Boncida, a Gyökeresen Ótvar Gyomok Eklektikus Ganajozásában Élenjáró Rádió (GYÓGYEGÉR) irodalmi szerkesztője/

„Amikor a gyom él gazul,
S lelke setét, mint egy Zorró,
Úgy jár, mint a vakult Vazul,
Kinek füli ólma forró!”
/”Szent” István király, alias kiirtós, felnégyelős és szemkitolós Pista/

„A Vazul fülében talált ólomzárvány a spektroszkópos kormeghatározás szerint eredetinek tűnik. Maga Vazul viszont modern kori kínai hamisítványnak.” /Dr. Kókler Kenéz, fül-orr-régész/

„Mi ez a globális felgennyesedés?! Mi ez a közízlésromboló kivagyiság?! Amint főpolgármester leszek, betiltom az összes olyan hónapot, amiről ez a szégyentelen szennykupac verset tudna írni, ha őt magát addigra nem tiltanám ki! Anyámnak nem butuló, hanem sétáló Budapestet ígértem! Frady Endre nélkülit!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A verset olvasva csodálom, hogy a magyarok még nem kerestek meg, hogy rúgjam le Frady Endre fejét. Úgy látszik, hogy mivel a történelem során, velem gyökeres ellentétben, ők mindig a vesztes oldalon álltak, hozzászoktak, sőt talán imádnak is lúzerek lenni. Pedig, ha megkérnének, odaúszhatnék Új-Zéland mellé és a Földgolyót átfejelve kiröpíthetném Frady Endrét és az őt körülvevő gazokat a világűrbe.” /Chuck Norris/

2019. február 20., szerda

Szász bá' a panelproli

Csordultatva ki kádat,
Dől a víz, mint okádat,
S minket szügyig áztat a
Födémen át Szász tata.

Háló hull, pók ma fonta,
Díszítvén a plafont a
Koncentrikus ábrája,
S vízben lép most láb rája.

Ázva ugró pók kusza
Szemmel néz, nincs fókusza.
Jumping-ol e bandzsító,
S megcsobban a bungee tó.

Kádhullámsír betemet
Nyolclábú kis tetemet,
S többé már nem mász’ a pók…
Monnyatokle Szász apók!!!

„Nemmondokle!!! Monnyonle a zalattamlakó!!! A saját lakásomba akkó csinálok feszített víztüköröt a kádamba, amikó nekem teccik! Szigetelje le a plafonnyát a bérrettegő libsije!” /özv. Szász Szigfrid, nyugdíjas sintér/

„Tömören összefoglalva a jó rész: "Kádhullámsír betemet, Nyolclábú kis tetemet". A többit kár elolvasni is. Hát ez is vmi, nem sok, de a miénk...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Micsoda remek hunglish, azaz magygol vagy anggyar szójáték a bungee, azaz gumikötél vagy gumipók szó szerepeltetése! Kár, hogy a pók nem volt gumiból és így nem tudott úszni a vízen! Ráadásul meghalni sem tudott volna, hiszen egy gumipók eleve nem él, bár igaz, hogy a Pókembernek is gumiruhája volt. Sajnos a pókháló nélkül a pók haló! Ennek a szegény állatnak a lecsúszása is igazolja a mondást: Jobb ma egy csók puszi, mint holnap egy pók csuszi!” /Ősmagyar Örsné Brexit Brigitta, a Magyar Angol Gumipókok Irodalmi Clubja (MAGIC) tigrisbukfenc felelőse/

„Szász választófejedelemként nem gondoltam volna, hogy családom pár röpke évszázad alatt ilyen mélyre süllyed és belehull a panelproletariátus langyos kádvizébe! Csak azt tudnám, mi a mennydörgős mennykő az a panel, a proletár és a kád?! Nálunk a dicső sötét középkorban még egyik se volt!” /I. Harcias Frigyes (1370-1428), szász választófejedelem/

„Ilyen, ha az iparosított technológiával a hatvanas évek műszaki színvonalán készült lakóépületbe beköltözik a Költőikon, 'oszt áz. Nincs itt kérem semmi látnivaló! Hacsak nem a sót ellopó másik képzőművész, akinek nyolc lába volt, mégis pórul járt. Dicsérni jöttünk, nem temetni! Ne hagyjuk, hogy a Szász szomszéd nevessen a végén!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A vers nem attól vers, hogy vers, és a nem vers nem attól nem vers, hogy nem vers, hanem attól az, ami, vagy attól nem az, ami nem, hogy van-e tétje! Téttelen versnek tétlen az olvasója! Sőt, az már nem is vers és az már nem is olvasó! NEM ENG.!” /Téttettető Tömény, az Állami Verstani Hivatal (ÁVH) helyettes főcenzora/

„Mi ez a szennyirodalmi ripacskodás?! Mi ez a szégyentelen bulvárokádék?! Ráadásul már ártatlan pókok is áldozatul esnek ennek a fékezhetetlen rímmételynek! Még szerencse, hogy anyám egy fradyhatlan szkafanderben van egy térerőtlen búvárharangban elrejtve a kerti medencénk mélyén, így el tudja kerülni ennek sötét középkori rettenetnek a járványszerű mellékhatásait! Frady Endre költészete korunk pusztító pestise! De lehet, hogy alábecsülöm a hatását.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én is szoktam bungee jumping-olni, de én acéllánccal. Néha sajnos elszakad és olyankor megsérül a talaj.” /Chuck Norris/

2019. február 1., péntek

Február hava

Rövid e hó, csupán hóka,
Mégis fázik a kis lóka,
Mivel hideg füle kékül,
Hogyha vágtat sapka né’kül.

Sajnos nincs a lókán sapka,
Nem kispap ő (azaz papka),
Kinek fázna tonzúrája,
Ha nem ülne kalap rája.

Földön fekszik fagyott róka,
Megbotlik a lüke lóka,
Felfalja egy éhes fóka,
S maradékból csíp a csóka,
Meg a mélyszegényke Zsóka…
Tápláléklánc nem csak móka.

Van, ki eszik, mást meg esznek,
Erjedt hólét isznak szesznek…
S Noét kérdez Februárka:
- Biztos kellett az a bárka?!

„Az ÚR mondta, úgyhogy biztos kellett. Néha nekem is voltak orrfacsaró kételyeim, de olyankor kiszellőztettem.” /Noé/

„Ugyanazt mondtam Noénak, amit később Yoda mester mondott Luke Skywalkernek: Oszlasd el a kételyeidet!” /az ÚR/

„Hú, de király lehetett az a bárka! Szeretem, amikor sok állat van egy helyen, az ellendrukkerek meg pusztulnak, mint a legyek! Ezért járok meccsekre verekedni!” /Vandál Vendel, közszolgálati biztonsági őr és B-közép tag/

„Költő úr, nem tudja, hogy nálunk nincsen mélyszegénység, mert betiltottuk?! Már megint kitátja a gusztustalan pofazacskóját és bérretteg meg hangulatkelt, he?! Na, arccal előre másszon csak lendületből a tenyerembe!” /Csávás Kálmán izomnagy, a Hörcsög Arcú Soros Bérenceket Agyatlanul Riogató Új Gárda (HASBARÚG) bakancslistavezetője/

„Egész jó. Felüdülésként ért, hogy végre nem volt törés a rímekben. Cirka 4-5000 vers kellett hozzá, de csak megéltük.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, de király, reál úr! Ezek szerint, ha kb. 2 naponta írok új verset, akkor uszkve 21,9 – 27,4 évente tudok alkotni egy egész jót! Alig várom a következőt!” /Frady Endre, önfeledt költőgigász/

„Köszönöm költő úr, hogy a rólam szóló versében megemlékezett az engem ért méltánytalanságról! A régi szép időkben én is normális hosszúságú hónap voltam, de az a nagyravágyó okádék Augustus Caesar plusz napot akart a saját magáról elnevezett hónapba és tőlem szedte el! Abcúg Imperator, morituri te vomitant!” /Február, a legrövidebb hónap/

„Február?! Hó?! A sót elvitte a ló, kilóg a versláb, túrós a Háda! Aztán megbotlott egy bokorba' - négy versszaka van, mégis. De ha már só nincs, a zeolit is jó, ne nézd az okát! Noé?! Pilátus?! Credo?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A humán úrnak agyára ment az eszement ELTE és megerjesztette az agyalapi mirigylevét! Itt az ideje megtizedelni az oktatói gárdát! Tompa tizedes, tegye a dolgát! Hú, mán, de ideges lettem!” /Egészpályás Etele, a Köz Oktalanítási Minisztérium Csókostároló Intézete (KOMCSI) létszámügyi bizalmija/

„Lehet, hogy a törpök élete nem csak móka és kacagás, de a tápláléklánc igen! Főleg, ha a törpökkel ellentétes végén vagyunk! Igaz Sziamiaú?! Háháháháháhá!” /Hókuszpók/

„Vajon lenne-e értelme a télnek, volna-e bármije az akárminek, vanna-e mindene a semminek, ha a Költő át nem itatná önmagával, ha meg nem testesítené benne önnön mindenbírását? Akik most igent kiabáltak, azokat sürgősen vezessék ki!!! Szóval, hol tartottam? Mit hol tartottam? Ja, ezt az előadást! Hát itt, ahol dobog a Frady szív! Ki ruházhatja fel jelentőséggel a jelentéktelent, ki adhat értelmet a csekély értelműnek – nem a Micimackónak! Ki vele! – ha nem Frady Endre, az ő hovábetehetetlen kivehetetlenségében?! Törekedjünk rá, hogy a világirodalom egyre nagyobb nyomokban tartalmazzon Frady Endrét! Frady Endrét minden szépre éhes család asztalára! Világ irodalmárai, részesüljetek!” /Rizsa Rezsőné Szómágia Szidónia, a Világszerte Államilag Jelentősen Támogatott Frady Ünnep Literátoroknak (VÁJTFÜL) előadás sorozat vezérszónoka/

„Ó, anyám, miért nem szültél valami sokkal egyszerűbb létformának, ami se lát, se hall, mint egy Dömötör vécétartály?! Ó, ha rózsabimbó lehetnék, kerülnének a fradyendrék! Vagy miért nem neveltél valami igazán népi vadnak?! Ha én Dózsa volnék, frady ellen mennék, tüzes vastrónommal verseibe gyúlnék, akkor lennék boldog, ha látnám őt gáznak, s tudnám, hogy a népek e tűznél nem fáznak! Anyám szerint kezeltetnem kéne magamat, de mi van, ha a rendelő levegőjében cseppfertőző fradyendre molekulák vannak?! Anyám, Karantén Kid akarok lenni!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Általában ilyenkor szoktam kijönni a barlangomból árnyékot keresgélni, de a fentiek olvastán úgy döntöttem, hogy most inkább bent maradok.” /a medve/

„Nálunk Texasban, ha februárban felkel a Nap, mindig meglátja az árnyékát a velem átellenben lévő oldalán.” /Chuck Norris/