A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cowboy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cowboy. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. december 8., csütörtök

Cowboy

Cowboynak hallani muszáj,
Ha a marhán bőg a Múúú!-száj,
Ami jelzi, fogy a széna,
Vagy, hogy villanypásztor béna,
S ismét bejutott pár farkas,
Vagy kopasz méhraj, a tar kas,
S fogy a csorda, vagy épp dagad.
„Sápadtarcú, add meg magad!”
- Kiált lesből néhány apacs -
„Rád találtunk, ipiapacs!”
Nyílzápor hull cowboy fülbe,
Ha kínai íj nem sül be,
De hát besű’, ettő’ óccsó,
Így gyártotta le a jó Cho,
Meg segédje, ultragáz Lee,
Mi a cowboynak most mázli.
Eközben a csorda marha
Foggal apacs farkast mar, ha
Fűnek nézi véletlenül,
Ahogy a trágyában lenn ül.
Költő s a rét fel van dúlva…
„Lettenetes, szölnyen dulva!”
- Szól Tibol mint nallátol úl,
Hölögve, melt véle tolul…
Látjuk jőni Joe-t, a tulajt,
Káoszt látva hajat hullajt,
S parancsot ád, ő a Főni:
„Rusnya költőt agyonlőni!”
Ezer kéz a Lájk-ot nyomja,
S enyhül a nép bosszúszomja…

„Nem, egy sima agyonlövős Lájk-tól egyáltalán nem enyhül a bosszúszomjunk! Frady Endrét nem elég szimplán lelőni, hanem rögvest utána fel kell négyelni, kerékbe kell törni, máglyán elégetni és a hamvait szanaszét szórni a világűr szerte lévő szegleteibe, nehogy a feltámadáskor, az utolsó harsonaszóra összeálljon, mint nyughatatlan rokkantnyugger zenészek a búcsúkoncert sorozataikra! Visszacsinálhatatlan fradyendrepusztulatot akarunk!!!” /a nép/

„Nem kell aggódni, kedves nép, az illiberális közgazdaságtannak megvan a biztos módszere a Frady Endrék nyomtalan eltüntetésére! Csak ráhúzzuk a költőre a hatósági ársapkát és pillanatokon belül úgy eltűnik, mintha nem is lett volna. Holnaptól kezdve Frady Endre sosem létezett!” /Görcs Gernyő, a Gazokat Unikálisan Likvidáló Állami Gazdaság (GULÁG) hatékonysági kontraszelektátora/

„Súlyos anakronizmus, költő úr! Az indián-cowboy háború idején még nem volt feltalálva a villanypásztor és még nem a kínaiak gyártották az apacsok íjait. Arról sincs történelmi feljegyzés, hogy az apacsok ismerték a magyar gyerekek bújócska játékát. Ja, és a vadnyugaton még senki sem lájkolt, csak ’Jáj, colt!’ kiáltással lóra pattant és menekült, míg hátba nem lőtte egy kóbor serif.” /Dr. Csingacsguk Csaba, western szakértő és a fergeteges forgótáras Far Go Tours társtulajdonosa/

„... kár érte! Jó ügynök volt!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Joe ügynök/

„Túl végzetes nagy kár érte,
Úgyhogy tényleg kár érte!”
/Dr. Kert, Seniorbudi-díjas Jim ügynök/

„Ez a Tibol nevű nallátol úl engem akalt palodizálni?! Lusnya kis latol! Dobjátok le a padlóla, de nagyon dulván!” /Poncius Pilátus, Jeluzsálem lómai helytaltója/

„Lemek klimi, pölgős sztoli,
Alfa límek, hajlá Flady!”
/F. Pétel, a költő humán végzettségű mélnökkollégája/

„Londa eF úl, én úgy vélem,
Maga szólakozik vélem!
Mélges vagyok, foll a vélem!”
/F. Endle, a lémesen mélges és altéliásan vélnyomásos költőóliás/

„Cho úr s fia, kis Lee Cho-ka
Kettő mekkmesteri csóka.
Sugároznak óccsó delejt,
Így minden termékük selejt.”
/Dr. Émi Emő, minőségellenőr és mennyiségadagoló entitáska/

„Cowboy rálő a költőre,
De nem cselekszik időre.
Tehén lép a költő elé,
Míg száguld a golyó felé
Golyóra harap a tehén,
Nem megy át a költő fején.
Így hárul el ez a merény.
Golyóból lesz tehénlepény.
A költőben él a remény:
Nem lő rá többet a legény.
De nem is ló, nincs több golyó,
Csak a farm mellett egy folyó.
Cowboy a költőt belöki,
És a költő megköszöni.
Így már el tud úszni messze,
Nem a mai nap a veszte.”
/M. András, a költő legállandóbb és legpárosrímelőbb kommentelője/

„eM úr, verse okés lét szer,
Egyszer jó túlélőshowba;
Senki sem léphet be kétszer
Ugyanabba a golyóba.”
/Zsűri Zsurló, zsúr ló és party arcél/

Más szemszögből
Apacsvezír előveszi
Okostelefonját,
Miközben indián hurik
Fonják be varkocsát.
A seriffnek bejelenti:
Csináljátok eztet ni, ti,
Haggyátok békén az őslakóst
Marhát lopni prériszerte,
A sok migráns cowboy pedig
Menjen el a jó fenébe!”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkavartrímelőbb kommentelője/

„Nyuggerapó, poézise
Minden sora negyed arasz.
Rövid, de ül pro-tézise:
Mint unikum, kegyed a rassz.”
/Dr. Tézis Antitézisné Szintézis Szintetika, az Arasznyi Rasszizmus Club (ARC) élharcosa/

„Coboly bolyban sok a coboly,
Co bolyban meg sok a co,
Cowboy bolyban sok a cowboy,
Soroljam még sokaccó’?”
/Kavboj Károly, sorsoroló és bájboj/

„Kedves Kavboj Károly, legyen szíves beállni az ön ellőtt álló túl hosszú kutyaütő költősor végére, de nagyon szorosan az ön előtti fűzfapoéta mögé és pont vonalba, hogy egyetlen golyóval eltudjam intézni magukat! Ki nem állhatom a rossz versek dilettáns előállítóit!” /Dulufuli, egylövetű hupikék törpike/

„Mi ez a megnevezhetetlen métely, ez a mániákus mindenellenesség?! Elég! Félre a diplomáciával, bátran tegyük ki végre a vesszőket! Sic: Fradyendrem occidere bonum est, timere nolite, et si omnes consenserint, ego non contradico. – Így: Frady Endrét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem. Ahogy a bennem élő három testőr mondja: Ha egyetért velem mindenki, mindenkivel egyetértek! Mert adok a véleményemre! Énekeljük a Silver Convention után szabadon!: Die, Frady die! Be, be full dead guy!” /Puzsér Róbert, nyíltszíni kritikus/

„Ez a vers akár a texasi diliházban is játszódhatna, ha lenne Texasban diliház, de nincs rá szükség, mert az összes elmebeteget meggyógyítottam a mosolyommal. Most már mind Nobel-díjas cowboyok és indiánok.” /Chuck Norris/

2019. szeptember 4., szerda

Lólopós

Kiskertemet nagykapával egyelem,
Szalmabokor rám kiabál: Kegyelem!
De én bőszen összevissza agyalom,
Ebből lesz majd lovaimnak nagy alom.

Jaj, énnékem lovaim ám nincsenek!
Vadnyugatra migrálok, oszt’ kinn csenek.
Cowboyoktól elszáguldok tova, ím,
S máris vannak frissen lopott lovaim.

Tolvaj szemmel nézve kissé furi tán,
Ez a cowboy népség olyan puritán
Erkölcsű, hogy utánam jő s fölakaszt.
Ki hinné, hogy lólopásért öl a kaszt?!

(bitótánc!)

„Tiszta sor. Az első. De a többi?! Az esküdtszék még keresi az enyhítő körülményeket, de a tehéncsőszök már döntöttek. Szalmabokor Dosztojevszkij (imaginárius botanikai jelenség) mosolyog. Éles ellentétben az inkriminált migránsok erkölcsileg szilárd alapokon álló részhalmazával. Öblítsük le Cseh Tamás Hajdútáncával - rázva, nem keverve.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hajdútáncoló halott indián – ami nem jó indián ám! – legyek – bár sajnos már az is vagyok – ha értem, hogy mit keresek én itt?! Hajja-jajja-jajj!” /Cseh Tamás, néhai bakonyi indián/

„Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel!” /ismeretlen cowboy valahol Európában/

„Cowboy, magyar - két jó barát,
Együtt hozza rám a parát!”
/ismeretlen lótolvaj verse/

„Régen lovas nemzet voltunk, ám a hazai lóállomány drasztikus csökkenése miatt lótolvajaink nagy többsége jelenleg munkanélküli, így számukra két lehetőség van: az idő- és pénzigényes átképzés, vagy a külföldi munkavállalás. Főhősünk az utóbbit választotta, ám a helyi szokások ismerete híján tartós pórul járást szenvedett. Családjának a tetemes temetési költség hozzájárulásra vonatkozó kérelmét a következő taggyűlésünkön tárgyaljuk, ám őt magát már addig is a saját halottunknak tekintjük.” /Lókötő Ludvig, a Magyar Lótolvajok Szakszervezete (MLSZ) függetlenített párttitkára/

„Sápadtarcú testvérem, megígérem, hogy bosszút állok érted! Ne lássam a törzs varázslóját székrekedten hulahoppozni, ha amire a Nagy Manitou felhozza a teliholdat a préri fölé, addigra a dögkeselyűk degeszre nem lakmározzák magukat a megskalpolt cowboyok bűzlő teteméből! Uff, én szólottam! Hé, Hosszú Füstfelhő, miért vitted el már megint a harci pipát?!” /Ígérgető Lajhár, dakota törzsfőnök/

„Bocsi, de az addiktológusom szerint a hirtelen leszokás olyan súlyos elvonási tüneteket okozna, ami visszafordíthatatlanul károsítaná az agyamat, és ennek hatására elsikkasztanám a törzs pénzét és stadionokat építenék belőle.” /Hosszú Füstfelhő, pipafelelős és vagyonőr/

„Ne emberkedjél, te tüzes víztől túlbátorodott rézbőrű szerencsétlenség, mert belelasszózunk és/vagy belecoltozunk a tábori latrinánkba! Ahogy a nagy cowboy költő, Coboly Cugehőr írja:
        Kezünkben a colt
        Életeket olt!

Ennek szellemében kéretik villámgyorsan ellovagolni az örök vadászmezőkre. De nem ám lopott lovakkal!” /Coboly Cugehőr, a Prérin Összegyülekező Cowboyok Egyesületének (PÖCE) nagy költője/

„Magyar ember, magyar polgár a lovakat nem lopja, hanem megvédi! Megvédi a hanyatló, szekuláris amerikai liberális kapitalizmus népnyúzó karvalytőkéjének vaskarmaitól! Megvédi, oszt’ jóccakát! Hogy miért? Csak!” /Szittya Szomor, a Magyar Identitású Turul Ugar Géniuszainak Radikális Állami Szövetségének (MITUGRÁSZ) ideológiai öklendezési főelőadója/

„Az ősmagyar betyárvilágot szimbolizáló képzeletbeli lótolvaj bőrébe bújt költő heroikusan küzd a zsigerileg hamis bukolikus pásztoridill deheroizálásért. Az urbanizált népimitátor hangvétel gatyakorc rázó álromantikáját cizelláltan ellenpontozza az önfeledten tragikus végkifejlet torokszorító létbomlása. A három szótagos rímösszecsengések triolái a mű túlélését követően is hosszan tercelnek az olvasó szívcsakrájában. Velőtrázóan halálközeli életigenlés!” /Ihaj Igricné Csuhaj Csumilla, a Lírai Ódivatot Ritmusrímekkel Ürdüngölő Hetilap (LÓRÜH) olvasószerkesztője/

„Lefordítsam svédre, hogy a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díj bizottsága saját nyelvén olvashassa?” /Wad Kenderson, Budapesten élő fű- és írásszakértő/

„Jaj, neeee!!!” /a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díj bizottsága/

„Ami az ókorban a sáskajárás, a középkorban az inkvizíció, az újkorban pedig a csembalóverseny volt, az a jelenkorban Frady Endre és az ő szellemi pestisjárványa! Magamat és anyámat már beoltattam a rothadó rímposvány okozta butakór ellen, ám mivel a döglött lónak híg a leve, bármikor elönthet bennünket a magamutogató igénytelenség özöndágványa! Főpolgármesterként tűzzel-vassal fogok harcolni az autó- és klapanciamentes Budapestért! A jövő vagy Frady Endre nélküli lesz, vagy nem lesz, ugyanis mind megdöglünk! Higgyék el, mert én adok a véleményemre!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Egyszer engem is megtámadtak a prérin a cowboyok, de félfordulattal berúgtam őket az óceánba, ám már csak hamuként szóródtak a vízbe, mert a súrlódástól elégtek a pár száz mérföldes repülés közben.” /Chuck Norris/