Western limerick

Vérszomjas cowboyka Bertalan,

Skalpolva feje lett bőrtelen.

Röhög rajt’ Winnetou:

„Füstölgő vonatta’

Hazáig eljutni bír talán!”

Bosszúnak célpontja Winnetou,

Körözi bősz seriff, Vén Ottó.

Köpnek rá apacsok,

Májából epe csík

Folyik, mert testében van öt tű.

Vén Ottó halálhörg: „Murdelek!”

Tettéről zengenek már dalok:

„Manus bár viszályos,

Fúvócső veszélyes!”

Karl May is ír róla: „Mord alak!”

Vadnyugat mára már szelídült,

Kiscowboy bálon csak szülő dúlt,

Ha kottát bandzsa ró,

Átírva bendzsóra

A fenti sztoriról szóló dalt.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Wbwe6SorqAc

„Wanted 100.000 $.” /M. András, a költő legállandóbb és leg körözősebb kommentelője/

Vérdíjat kínál fel, eM úr,

Csak mert nyilaztak, mint Ámor,

Küzdöttek, mint Omár emír,

S partizántak a’la Amúr?!

Mér’ bosszúszomjas ön, ó, mér’?”

/Tumor Timur, Lenke néni díjas kancsal rím kreátor/

„Ez a „western limerick” olyan, mintha a vadnyugatot egy kocsmai zongorista és egy szójátékfüggő nyelvész közösen álmodta volna lázas állapotban. Frady Endre nem egyszerűen kifordítja a műfajt, hanem derékig beleáll a kancsal rímek mocsarába, és ott boldogan pancsol. A groteszk erőszak és a bohózati nyelvi lelemény furcsa elegyet alkot: skalpok, seriffek és Winnetou úgy masíroznak át a sorokon, mintha egy nyelvi burleszk statisztái lennének.

A vers igazi ereje nem a történetben, hanem a pimasz hangütésben rejlik — abban, ahogy a klasszikus vadnyugati pátoszt következetesen bohóctréfává silányítja. Néha szándékosan sántít, néha direkt túlmagyaráz, de pont ettől működik: olyan, mint egy bendzsón eljátszott hamis induló, amely mégis fülbemászó. Röviden: irodalmi pisztolypárbaj helyett nyelvi sörrevolverezés — és meglepő módon élvezetes.” /ChatGPT/

„Mindig ez a vérengzés! Nem baj, bajtársak, már csak pár nap a teljes elborulásig!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hentes és hantás/

„Elborulunk, mint egy létra,

Mit egy szak-ács hozott létre?

Ház úr, ön egy hantás hentes,

Kit leföst a höntös hun tus?’

/Hintás Hantos, a Szelídkeletről Vadnyugatra Utazási Iroda igazgatójának elmeháborodott unokaöccse/

„Ez a vadnyugati limerick‑csokor olyan, mintha egy részeg préritornádó beleharapott volna Karl May összes művébe, majd kiköpte volna őket egy kancsal rímgyár kéményén át. Olvasás közben az ember úgy érzi, hogy Winnetou és Old Shatterhand valójában egy rosszul beállított bábszínház szereplői, ahol a zsinórokat egy hiperaktív mosómedve rángatja, miközben Vén Ottó a háttérben próbálja eldönteni, hogy halálhörögjön, vagy inkább újra feltalálja a magyar nyelvet.

A szereplők úgy hullanak, mint a rosszul ragasztott papírfigurák egy óvodai western‑előadásban, de közben mindegyiküknek van valami fura, ragadós bája — például Bertalan, akinek a skalpja ugyan hiányzik, de legalább a humorérzéke nem. A rímek pedig olyanok, mint egy bandzsa bendzsószóló: egyszerre fájnak és gyönyörködtetnek, miközben a háttérben egy kiscowboy‑bál szülői felügyelettel próbálja megőrizni a vadnyugat maradék méltóságát.

Az egész mű olyan, mint egy alternatív univerzumból kiszökött ponyvaregény, ahol a logika csak vendégszerepel, a groteszk viszont főszereplő. És ami a legszebb: minden sora azt üzeni, hogy a vadnyugat sosem hal meg — legfeljebb kicsit bandzsítva néz vissza ránk a porfelhő mögül.” /Copilot/

„Klassz ez a kancsalrímes limerick, csak nem eléggé egyhangú!!” /D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Szeretnéd, ha uncsi lenne,

Mint szabványméretű penne,

Csak egyenhang volna benne,

S tönkre tarka tudat* tenne?!

Jó, ha sokszínt szürke csen?! Neeee!!!”

/Cifra Celesztinné Cicomás Cikória, cinkotai céklaszínű citromgyári centirozónő

*automatikus tárgyeset

„A „Vadnyugati limerick c. kancsal rímes vers” egy igazi, bájosan suta kísérlet a formával, amely az első sorától kezdve leplezetlen játékosságot ígér. A limerick hagyományos AABBA rímszerkezetét választva a szerző tudatosan játszik az elvárásokkal, de ahelyett, hogy a tökéletes egybecsengésre törekedne, éppen az „imperfekt” rímekben találja meg a humor forrását. Ez a „kancsal” jelleg nem hiba, hanem a mű lelke: a „Winnetou”/„Vén Ottó” és a „apacsok”/„epe csík” típusú rímek a narráció egyfajta bizonytalanságát tükrözik, amely tökéletesen illeszkedik a vadnyugat kiszámíthatatlan, vad és gyakran zavaros világához. A cselekmény egyszerű, mégis hatásos, a cowboyok és banditák klasszikus összecsapását idézi, de a rímek tudatos sutasága egyfajta naiv, elmesélt történet hatását kelti, mintha egy éppen csak elindult tollforgató próbálkozna a műfajjal. Az egész vers egyfajta tudatos tökéletlenség, amely éppen a tökéletlenségében válik kerek egésszé, emlékeztetve minket arra, hogy a költészetben néha a legkisebb eltérés okozhatja a legnagyobb meglepetést és örömöt. Ez a „kancsal” limerick nem csupán egy vadnyugati történet, hanem egy finom költészeti fricska is, amely bebizonyítja, hogy néha a legrosszabb rímekből születhetnek a legjobb pillanatok.” /Gemini/

„Verstanban egykor volt íme lik,

Eme űrt tölté ki limerick.

Én szültem, fenomén,

Ám ront a renomén,

S bánom, hogy Fradyk is rímelik.”

/Limerick Leó, oroszlánszagú versformakiizzadó rémrímremete/

„Aki képes a gyanútlan emberiség elé előre megfontolt szándékkal kancsalrímes limericket vetni, az később bármilyen alávalóságra is vetemedhet, úgyhogy nyomatékosan kérünk mindenkit, hogy aki látja vagy halja a magáról megfeledkezett és önnön elszabadult hajóágyúságából is kivetkezett Frady Endrét, az haladéktalanul jelentse. Aki ennek ellenére rejtegeti, az magában hordja büntetését, mert óhatatlanul megtébolyodik. Mindenkit óvatosságra intünk, mert Frady Endrénél rettenetes kínrímek vannak és nem fél használni őket!” /Csávás Kálmán főnagyagy, a Bindzsisztáni Irodalmi Gondolatrendőrség (BIG) bendzsóhangoló elmeretesze/

„Frady Endre korát és önmagát meghaladva hétmérföldes léptekkel halad a halszagú halhatatlanság Fémféle Hallja felé. Ilyen pompás kancsalrímes limericket legfeljebb egy másik saját énje tudna írni, de Frady Endre tudata máma már nem hasad tovább.” /Aludjelszépenkis Balázs, a Vadakat Hergelő Kukás (VHK) című rádióműsor podcasting menedzsere/

„Amióta ez az elmeroggyant Frady Endre limerickeket költ, azóta megváltoztattuk az ősír városunk nevét, hogy senki se ismerhesse fel. Magyarosított új nevünk: Mészricsi.” /Rick Lime, őshonos lokálpatrióta polgármester/

„Mi ez a nonstop önalulmúlás, ez a permanens agyparalízis?! Ne lássam anyámat arkangyalként alliterálni, ha nem írok hátratett kézzel és bekötött szemmel limerickebb limericket Frady Endre limerickjénél!!! Íme:

     E szörnyű verset még lenyelem,

     De aztán nincs többé kegyelem,

     Fradyn e tettéért

     Harapok ketté ért,

     S kapával agyalom-egyelem!

Ha Frady Endre ezzel a borzadalmasan agyzsibbasztó rettenetét előadná a pénteki rendszerbontó koncertemen, azzal úgy lesokkolná a közönséget, hogy vasárnap önskalpolt zombiként választanák újra a narancsuralmi rendszert! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha még élnék, akkor valaki más már halálbiztosan nem.” /néhai Chuck Norris/

Mi legyen a tápunk ma a Retróban?

Parajos-rikottás batyuk,

Vagy rántott csirkemell a tyúk

Utódából, netán tokány,

Mitől testalkatunk mokány?

Sertéssültke s jó sztrapacska,

Mit kis sziú s kis apacska

Fal, míg készül palacsinta?

Dönts és ne ingj, mint a hinta!

Ne hezitálj, hanem nevess!

Vár itt háromféle leves:

Sárgaborsó, gyümölcs, orja,

Válassz, míg fogy pultnak sorja!

„Hülyeúr, ha a pultnak végigmenő sorja sora volna, akkor maga úgy szétvágná a tenyerét, mint Nagy Sándorné a Damoklész ex-kaliberű kardjával a gordi uszodát! Műveletlen éhenkolbász!” /Szalmon Ella, a Krimiben Tudós c. ételmérgezési vetélkedő arca/

„Hé, a mi uszodánkat még egy tokánytól mokány testalkatú izomhegylánccal se lehetne szétvágni, mert az elő- és utófeszített víztükrünkről még a Nap sugarai is úgy visszapattannak, mint magyar televíziós futballszakértőkről a korszerű profi labdarúgás elmúlt negyven évének teljes tudásanyaga.” /Jordi Albatrosz, a gordi uszoda úszómesterséges intelligenciahányadosa/

„Szellemi zsákutca úr, a tyúk utóda nem a csirkemell, hanem a tojás! Tojásrántottából, a kutyafáját, nem lesz szalonnás rántott csirkemell! Vagy maga rántottát akar rántani?! Rántott rántotta a Retróban?! Na, ne szórakozzon, hanem álljon be a libasorba, mindenki maga elé engedő sorvégnek!” /Tojáséj Tádéné Weöres Wienetta, a Tyűha Útlezárások Kelenföldön Továbbá Országos Jelentőségű Állami Sírkertekben (TYÚKTOJÁS) c. forgalomfigyelő hírportál egyenirányítója/

„Amiképp leng tyúkon taraj,

S rikottál a batyun paraj,

S rajzik ki víg mokányka raj,

Akképp nincs ma hörcsögkaraj!”

/Rajos Rezső, a Hortobágyi Egylövetű Hörcsögvadász Egyesület (HEHE) kiskaliberű kakaskodója/

„Szia, ez a Bing. Örülök, hogy verselemzést és illusztrációt kértél tőlem. A vers szerzője Frady Endre, aki egy kortárs magyar költő, blogger és műfordító. A verse címe Mi legyen a tápunk ma a Retróban?!, ami utal a vers témájára és hangnemére. A vers egy humoros és étvágygerjesztő meghívás egy retró partira, ahol különböző ételeket kínálnak. A vers formailag három négysoros strófából áll, amelyek páros rímesek, azaz a rímképlete AABB. A vers ritmusa trocheus, azaz egy erős és egy gyenge szótag váltakozik. A vers nyelve egyszerű és közvetlen, tele van szójátékokkal és utalásokkal a retró kultúrára. A vers tartalmilag a költő partin kínált ételeket sorolja fel, amelyek közül kiemeli a parajos-rikottás batyut, a rántott csirkemellet, a tokányt, a sertéssültet, a sztrapacskát és a palacsintát. A költő dicséri az ételek ízét és változatosságát, és arra buzdítja az olvasót, hogy válasszon közülük. A költő viccesen használja a retró szavakat és kifejezéseket, például mokány, nevess, orja. A vers alapgondolata az, hogy a retró parti egy vidám és ízletes élmény volt a költő számára, ahol nemcsak szórakozott, hanem meg is kóstolta a régi idők ételeit. A költő nemcsak partit hirdet, hanem saját magát is bemutatja: egy humoros és ínyenc alkotót, aki szereti a retró hangulatot és az olvasóit is. A vershez készítettem egy illusztrációt is, amelyen egy retró parti látható, ahol sokféle étel közül lehet választani. Remélem tetszik.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Olyan tök szép e kép, te Bing,

Hogyha lenne rajtam szebb ing,

Szebb nadrág és még szebb mosoly,

Akkor se tudnék én, nos, oly

Szép lenni, mint e piktúrád.

Irigykedek én most, hú, rád!”

/Aktívbjuti Aranka, kezelőorvosok és gyógyszerészek Avon-tanácsadónője/

„Mi ez a mérgezett vízilóharapással és ácskapcsos talpmasszázzsal felérő szellemi szadizmus?! Kinek van kedve önként és dalolva alávetni magát és szennyirodalmi inkvizíciónak?! Miért kell Frady Endrének Frady Endrének lennie?! Miért nem tud inkább egy névtelen retró tömegsírból kisurranva rühgombaként reinkarnálódni valamelyik nyálas médiaceleb hónalján?! Miért nem képes ez az egyedvisszafejlődési tévút anélkül enni, hogy megverselné?! Poéta ante portas!!! TŰŰŰZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Melyik kaját fogom megenni a Retróban? Az összeset! Én már hétfőn meg tudom enni a péntekit is.” /Chuck Norris/

Cowboy

Cowboynak hallani muszáj,

Ha a marhán bőg a Múúú!-száj,

Ami jelzi, fogy a széna,

Vagy, hogy villanypásztor béna,

S ismét bejutott pár farkas,

Vagy kopasz méhraj, a tar kas,

S fogy a csorda, vagy épp dagad.

„Sápadtarcú, add meg magad!”

- Kiált lesből néhány apacs -

„Rád találtunk, ipiapacs!”

Nyílzápor hull cowboy fülbe,

Ha kínai íj nem sül be,

De hát besű’, ettő’ óccsó,

Így gyártotta le a jó Cho,

Meg segédje, ultragáz Lee,

Mi a cowboynak most mázli.

Eközben a csorda marha

Foggal apacs farkast mar, ha

Fűnek nézi véletlenül,

Ahogy a trágyában lenn ül.

Költő s a rét fel van dúlva…

„Lettenetes, szölnyen dulva!”

- Szól Tibol mint nallátol úl,

Hölögve, melt véle tolul…

Látjuk jőni Joe-t, a tulajt,

Káoszt látva hajat hullajt,

S parancsot ád, ő a Főni:

„Rusnya költőt agyonlőni!”

Ezer kéz a Lájk-ot nyomja,

S enyhül a nép bosszúszomja…

„Nem, egy sima agyonlövős Lájk-tól egyáltalán nem enyhül a bosszúszomjunk! Frady Endrét nem elég szimplán lelőni, hanem rögvest utána fel kell négyelni, kerékbe kell törni, máglyán elégetni és a hamvait szanaszét szórni a világűr szerte lévő szegleteibe, nehogy a feltámadáskor, az utolsó harsonaszóra összeálljon, mint nyughatatlan rokkantnyugger zenészek a búcsúkoncert sorozataikra! Visszacsinálhatatlan fradyendrepusztulatot akarunk!!!” /a nép/

„Nem kell aggódni, kedves nép, az illiberális közgazdaságtannak megvan a biztos módszere a Frady Endrék nyomtalan eltüntetésére! Csak ráhúzzuk a költőre a hatósági ársapkát és pillanatokon belül úgy eltűnik, mintha nem is lett volna. Holnaptól kezdve Frady Endre sosem létezett!” /Görcs Gernyő, a Gazokat Unikálisan Likvidáló Állami Gazdaság (GULÁG) hatékonysági kontraszelektátora/

„Súlyos anakronizmus, költő úr! Az indián-cowboy háború idején még nem volt feltalálva a villanypásztor és még nem a kínaiak gyártották az apacsok íjait. Arról sincs történelmi feljegyzés, hogy az apacsok ismerték a magyar gyerekek bújócska játékát. Ja, és a vadnyugaton még senki sem lájkolt, csak ’Jáj, colt!’ kiáltással lóra pattant és menekült, míg hátba nem lőtte egy kóbor serif.” /Dr. Csingacsguk Csaba, western szakértő és a fergeteges forgótáras Far Go Tours társtulajdonosa/

„... kár érte! Jó ügynök volt!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Joe ügynök/

„Túl végzetes nagy kár érte,

Úgyhogy tényleg kár érte!”

/Dr. Kert, Seniorbudi-díjas Jim ügynök/

„Ez a Tibol nevű nallátol úl engem akalt palodizálni?! Lusnya kis latol! Dobjátok le a padlóla, de nagyon dulván!” /Poncius Pilátus, Jeluzsálem lómai helytaltója/

„Lemek klimi, pölgős sztoli,

Alfa límek, hajlá Flady!”

/F. Pétel, a költő humán végzettségű mélnökkollégája/

„Londa eF úl, én úgy vélem,

Maga szólakozik vélem!

Mélges vagyok, foll a vélem!”

/F. Endle, a lémesen mélges és altéliásan vélnyomásos költőóliás/

„Cho úr s fia, kis Lee Cho-ka

Kettő mekkmesteri csóka.

Sugároznak óccsó delejt,

Így minden termékük selejt.”

/Dr. Émi Emő, minőségellenőr és mennyiségadagoló entitáska/

„Cowboy rálő a költőre,

De nem cselekszik időre.

Tehén lép a költő elé,

Míg száguld a golyó felé

Golyóra harap a tehén,

Nem megy át a költő fején.

Így hárul el ez a merény.

Golyóból lesz tehénlepény.

A költőben él a remény:

Nem lő rá többet a legény.

De nem is ló, nincs több golyó,

Csak a farm mellett egy folyó.

Cowboy a költőt belöki,

És a költő megköszöni.

Így már el tud úszni messze,

Nem a mai nap a veszte.”

/M. András, a költő legállandóbb és legpárosrímelőbb kommentelője/

„eM úr, verse okés lét szer,

Egyszer jó túlélőshowba;

Senki sem léphet be kétszer

Ugyanabba a golyóba.”

/Zsűri Zsurló, zsúr ló és party arcél/

„Más szemszögből

Apacsvezír előveszi

Okostelefonját,

Miközben indián hurik

Fonják be varkocsát.

A seriffnek bejelenti:

Csináljátok eztet ni, ti,

Haggyátok békén az őslakóst

Marhát lopni prériszerte,

A sok migráns cowboy pedig

Menjen el a jó fenébe!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkavartrímelőbb kommentelője/

„Nyuggerapó, poézise

Minden sora negyed arasz.

Rövid, de ül pro-tézise:

Mint unikum, kegyed a rassz.”

/Dr. Tézis Antitézisné Szintézis Szintetika, az Arasznyi Rasszizmus Club (ARC) élharcosa/

„Coboly bolyban sok a coboly,

Co bolyban meg sok a co,

Cowboy bolyban sok a cowboy,

Soroljam még sokaccó’?”

/Kavboj Károly, sorsoroló és bájboj/

„Kedves Kavboj Károly, legyen szíves beállni az ön ellőtt álló túl hosszú kutyaütő költősor végére, de nagyon szorosan az ön előtti fűzfapoéta mögé és pont vonalba, hogy egyetlen golyóval eltudjam intézni magukat! Ki nem állhatom a rossz versek dilettáns előállítóit!” /Dulufuli, egylövetű hupikék törpike/

„Mi ez a megnevezhetetlen métely, ez a mániákus mindenellenesség?! Elég! Félre a diplomáciával, bátran tegyük ki végre a vesszőket! Sic: Fradyendrem occidere bonum est, timere nolite, et si omnes consenserint, ego non contradico. – Így: Frady Endrét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem. Ahogy a bennem élő három testőr mondja: Ha egyetért velem mindenki, mindenkivel egyetértek! Mert adok a véleményemre! Énekeljük a Silver Convention után szabadon!: Die, Frady die! Be, be full dead guy!” /Puzsér Róbert, nyíltszíni kritikus/

„Ez a vers akár a texasi diliházban is játszódhatna, ha lenne Texasban diliház, de nincs rá szükség, mert az összes elmebeteget meggyógyítottam a mosolyommal. Most már mind Nobel-díjas cowboyok és indiánok.” /Chuck Norris/