Vadnyugati dal

Ablakomon ki-kinézek,
Vágtatnak az irokézek,
S vonat körül forog-pereg
Sörényt vedlő vadló sereg.

Küzdelmünk nem hosszú asszó,
Derekamra hull a lasszó
S rögvest megfeszülve cibál…
Szörnyű ez a vadpaci bál!

refr.:
  Prérikutya bőszen ugat,
  Mindent utálok e fajon!
  Ó vadnyugat, jaj, vadnyugat,
  Mit keresek én itt vajon?!

Wigwam előtt cölöpsorok,
Rikoltoz sok helyi torok,
Hangszálanként hatnak ötnek,
S közben minket odakötnek.

Begyűjtenek minket derék
Rézorcájú homelanderék,
S itt a környék összes latra…
Mért is jöttem vadnyugatra?!

refr.:
  Prérikutya bőszen ugat,
  Mindent utálok e fajon!
  Ó vadnyugat, jaj, vadnyugat,
  Mit keresek én itt vajon?!

„És miért is nem a Hufnágel Pistihez mentél feleségül?! Bizony, az élet nagy kérdései fel-feltolulnak egy ilyen késő esti csülköspacal vacsorát követő kajakómában. Vacsorázz úgy, tartja a mondás, mint egy koldus, és az álmod könnyű lesz, a reggeli étvágyad meg egészséges.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Pedig nem is vacsora után írtam, hanem még délután és farkaséhesen...” /F. Endre, költőgigász/

„Az élet csupa küzdelem: evés előtt az éhséggel, evés után az álmossággal. Amúgy tényleg a Mézga család világkörüli útjának a szellemisége járja át a verset.” /F. Péter, kelt mint fent/

„Van egy barátom, aki ezt a küzdelmet remek gyakorlati teológiával oldja meg: Nappal virraszt, éjjel böjtöl.” /F. Endre, költőgigász/

„Mint vadnyugati gyorsvonatban ülve csodáljuk a szebbnél szebb tájat, míly idilli is tökéletes minden, mikor is a semmiből előugrik egy szakadék a refrén köntösébe bújva, innen már csak lefelé vezet az út...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Költő úr, mi nem a magafajta nyámnyila sápadtarcú latrok, hanem a huronok és az algokinok ellen harcoltunk. Ne miattunk bérrettegjen, hanem a globális felmelegedés, a chemtrail, az UFO-k és a harmadik világháború miatt! A skalpját nem mi fogjuk levágni, hanem az UV-sugárzás égeti majd le! További szép napot! Uff!” /Gágogó Medvetalp, irokéz törzsfőnök/

„Ha ezt a verset egy ötéves hátrányos helyzetű kislány írta volna, a jövő többszörös irodalmi Nobel-díjasát látnánk benne, így azonban, hogy egy az életútjának felén remélhetőleg bőven túltántorgó apuka hozta össze, ideje lenne megfontolni szakképzett pszichiáter bevonását.” /Dr. Jambus Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia világirodalom professzora/

„Jambus Jeeenőőő a legnagyobb kirááály, legnagyobb kirááály, legnagyobb kirááály!!!” /Újpesti Barnabás, a költő irigye és ellenlábasa/

„Vau, vau, vaúúúúúúúúú!!!” /prérikutya/

„Ugacc?! Ugatol, kapol!!! Megütlek úúúgy!!! MIVA, MIVA, MIVA?!?!?!” /Sintér Sebő, vasúti síntér karbantartó és hotdog díler/

„Vadpaci, mi, vadpaci?! Meg homelander!!! Nem létező szavak, hogy kijöjjön a rím meg a szótagszám! Ha anyám úgy főzne, ahogy Frady Endre költ, akkor vagy gyomorgörcsökben vonaglanék a telehányt konyhaasztalon, vagy kilógnék a legközelebbi hizlaldába elenni a moslékot a disznók elől! Irokéz testvéreim, örökre kötözzétek az író kezeit a kínzócölöphöz, hogy vissza ne jöhessen ide a vadkeletre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem egyszer el akart vontatni lasszóval egy irokéz törzs, de e fejem fölött megpörgetve beledobtam őket a Napba.” /Chuck Norris/

„Jaj, Chuck, azóta is fáj a becsapódás helye és nem múlik el a napfoltom!” /a Nap/

Lólopós

Kiskertemet nagykapával egyelem,
Szalmabokor rám kiabál: Kegyelem!
De én bőszen összevissza agyalom,
Ebből lesz majd lovaimnak nagy alom.

Jaj, énnékem lovaim ám nincsenek!
Vadnyugatra migrálok, oszt’ kinn csenek.
Cowboyoktól elszáguldok tova, ím,
S máris vannak frissen lopott lovaim.

Tolvaj szemmel nézve kissé furi tán,
Ez a cowboy népség olyan puritán
Erkölcsű, hogy utánam jő s fölakaszt.
Ki hinné, hogy lólopásért öl a kaszt?!

(bitótánc!)

„Tiszta sor. Az első. De a többi?! Az esküdtszék még keresi az enyhítő körülményeket, de a tehéncsőszök már döntöttek. Szalmabokor Dosztojevszkij (imaginárius botanikai jelenség) mosolyog. Éles ellentétben az inkriminált migránsok erkölcsileg szilárd alapokon álló részhalmazával. Öblítsük le Cseh Tamás Hajdútáncával - rázva, nem keverve.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hajdútáncoló halott indián – ami nem jó indián ám! – legyek – bár sajnos már az is vagyok – ha értem, hogy mit keresek én itt?! Hajja-jajja-jajj!” /Cseh Tamás, néhai bakonyi indián/

„Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel!” /ismeretlen cowboy valahol Európában/

„Cowboy, magyar - két jó barát,
Együtt hozza rám a parát!”
/ismeretlen lótolvaj verse/

„Régen lovas nemzet voltunk, ám a hazai lóállomány drasztikus csökkenése miatt lótolvajaink nagy többsége jelenleg munkanélküli, így számukra két lehetőség van: az idő- és pénzigényes átképzés, vagy a külföldi munkavállalás. Főhősünk az utóbbit választotta, ám a helyi szokások ismerete híján tartós pórul járást szenvedett. Családjának a tetemes temetési költség hozzájárulásra vonatkozó kérelmét a következő taggyűlésünkön tárgyaljuk, ám őt magát már addig is a saját halottunknak tekintjük.” /Lókötő Ludvig, a Magyar Lótolvajok Szakszervezete (MLSZ) függetlenített párttitkára/

„Sápadtarcú testvérem, megígérem, hogy bosszút állok érted! Ne lássam a törzs varázslóját székrekedten hulahoppozni, ha amire a Nagy Manitou felhozza a teliholdat a préri fölé, addigra a dögkeselyűk degeszre nem lakmározzák magukat a megskalpolt cowboyok bűzlő teteméből! Uff, én szólottam! Hé, Hosszú Füstfelhő, miért vitted el már megint a harci pipát?!” /Ígérgető Lajhár, dakota törzsfőnök/

„Bocsi, de az addiktológusom szerint a hirtelen leszokás olyan súlyos elvonási tüneteket okozna, ami visszafordíthatatlanul károsítaná az agyamat, és ennek hatására elsikkasztanám a törzs pénzét és stadionokat építenék belőle.” /Hosszú Füstfelhő, pipafelelős és vagyonőr/

„Ne emberkedjél, te tüzes víztől túlbátorodott rézbőrű szerencsétlenség, mert belelasszózunk és/vagy belecoltozunk a tábori latrinánkba! Ahogy a nagy cowboy költő, Coboly Cugehőr írja:
        Kezünkben a colt
        Életeket olt!
Ennek szellemében kéretik villámgyorsan ellovagolni az örök vadászmezőkre. De nem ám lopott lovakkal!” /Coboly Cugehőr, a Prérin Összegyülekező Cowboyok Egyesületének (PÖCE) nagy költője/

„Magyar ember, magyar polgár a lovakat nem lopja, hanem megvédi! Megvédi a hanyatló, szekuláris amerikai liberális kapitalizmus népnyúzó karvalytőkéjének vaskarmaitól! Megvédi, oszt’ jóccakát! Hogy miért? Csak!” /Szittya Szomor, a Magyar Identitású Turul Ugar Géniuszainak Radikális Állami Szövetségének (MITUGRÁSZ) ideológiai öklendezési főelőadója/

„Az ősmagyar betyárvilágot szimbolizáló képzeletbeli lótolvaj bőrébe bújt költő heroikusan küzd a zsigerileg hamis bukolikus pásztoridill deheroizálásért. Az urbanizált népimitátor hangvétel gatyakorc rázó álromantikáját cizelláltan ellenpontozza az önfeledten tragikus végkifejlet torokszorító létbomlása. A három szótagos rímösszecsengések triolái a mű túlélését követően is hosszan tercelnek az olvasó szívcsakrájában. Velőtrázóan halálközeli életigenlés!” /Ihaj Igricné Csuhaj Csumilla, a Lírai Ódivatot Ritmusrímekkel Ürdüngölő Hetilap (LÓRÜH) olvasószerkesztője/

„Lefordítsam svédre, hogy a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díj bizottsága saját nyelvén olvashassa?” /Wad Kenderson, Budapesten élő fű- és írásszakértő/

„Jaj, neeee!!!” /a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díj bizottsága/

„Ami az ókorban a sáskajárás, a középkorban az inkvizíció, az újkorban pedig a csembalóverseny volt, az a jelenkorban Frady Endre és az ő szellemi pestisjárványa! Magamat és anyámat már beoltattam a rothadó rímposvány okozta butakór ellen, ám mivel a döglött lónak híg a leve, bármikor elönthet bennünket a magamutogató igénytelenség özöndágványa! Főpolgármesterként tűzzel-vassal fogok harcolni az autó- és klapanciamentes Budapestért! A jövő vagy Frady Endre nélküli lesz, vagy nem lesz, ugyanis mind megdöglünk! Higgyék el, mert én adok a véleményemre!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Egyszer engem is megtámadtak a prérin a cowboyok, de félfordulattal berúgtam őket az óceánba, ám már csak hamuként szóródtak a vízbe, mert a súrlódástól elégtek a pár száz mérföldes repülés közben.” /Chuck Norris/