Három huncut hölgyemény haddelhaddja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol egy laposföldhívő és derékszögtagadó gumioroszlán, aki addig-addig kísértette a sorsot, mígnem egyszer belelépett egy félgömb alakú földdarab alatt megbújó derék szögbe és kidurranva cikkcakk alakban kiröppent ebből a meséből. A marhája! Erről a kis közjátékról mit sem tudva egy szép kora-valamilyen évszaki reggelen Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncutul rakoncátlan hölgyemény elhatározta, hogy kalandvágyból elkövetett kirándulási célzattal el fognak tévedni a lakóhelyükhöz legközelebb eső sűrű, sötét erdőben, ahová még a madártej ár sem gyűrűzik be, mert annyira erős a sétánytalan lombkorona ársapkásító hatása.

Hát ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak már nem tudtak nemhogy menni, de mendegélni sem, mert úgy elakadtak, mint humán beállítottságú nebuló a kizárólag sokadfokú differenciálegyenletekkel is csak közelítően megoldható szöveges feladatok szövevényében. Mindhármuknál egyszerre törött el a mécses és a frissen fakadt könnypatak csobogásának hangjára hirtelen ott termett az erdő minden olyan szomjas vadja, aki nem volt süket. A szomjanhalt süket állatok elszállításáról, iskolai menzákon és kínai gyorséttermekben történő feltálalásáról majd egy másik alkalommal, valaki más mesél majd nektek, gyerekek.

- Hűha, ez aztán a haddelhadd! – sikoltotta egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény.

- Szerintem nektek ez most inkább havária, brumm-brumm! – dörmögte a szomjoltást követően már csak farkaséhes migráns jegesmedve és tátott szájjal a potenciális feminista ebédje felé ugrott!

- Ria, ria, haváriaaaaa! – sikoltotta egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény.

- Bumm-bumm! – hangrobbant bele a hangtébolyba a távoli vadászlesen üldögélő János vitéz távcsöves puskája, amelyen nem volt tökéletes az akciósan vásárolt made in china márkájú hangtompító.

- … - halálhörögte némán egy úszóhólyagon talált rácponty és önkéntelenül is halvacsorát szolgáltatott a bundájából ijedtében kiugró és onnantól meztelencsigaként csúszómászó migráns jegesmedvének.

- Na, úgy tűnik, az akciós távcsövem ugyanolyan gagyi, mint a hangtompítóm! Lőttek a jegesmedve kilövésnek! – dühöngött János vitéz és bánatában leitta magát a sárga földig.

- Hé, te! Bűzlesz, mint egy sarkköri kocsma! – gondolta a sárga föld, mert nem tudott beszélni – Előbb az a lelapult laposföldhívő és derékszögtagadó gumioroszlán cafat, most meg ez a matarészeg puskás öcsi! Kit kell még elviselnem?!

- Még szerencse, hogy az én lövéseim pontosabbak! – nyilatkozta valahonnan nyugati irányból Szoboszlai Dominik, majd egy „You’ll never walk alone!” biztatással rúgta ki a nyakára járó magyar stábot.

Eközben a keletebbre eső felszín szikes talaján Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény úgy döntött, hogy addig is, amíg el vannak tévedve, lőnek egy szelfit, ha már grillcsirkét nem lőhetnek legalább két okból. Egyrészt nem volt puskájuk, másrészt a grillcsirkét nem lövik, hanem sütik.

- Sütik! - kurjantotta egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény – Együnk sütiket! Fogadjuk el a sűrű sötét erdei applikáció által felajánlott sütiket és burkoljuk be, mint Kőműves Kelemen a feleségével a magos Déva várát!

- Magos! Akkor nem kérek belőle, mert a magok beleakadnak a bélbolyhaimba és bélrenyheséget idéznek elő, aminek a hatásairól nem szeretnétek hallani! – szólalt meg váratlanul a zebraháton beügető Frady Endre apó.

- Ó, öregapám, merre van a kiút?! - kérdezte egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény – Már nagyon unjuk a banánt!

- Nagy balszerencsétek, hogy öregapátoknak szólítottatok, mert háklis vagyok a rokoni kapcsolatok szabatos megfogalmazására! Csak akkor lehetnék mindhármatok öregapja, ha legalább unokatestvérek lennétek, ha valamelyik nagymamátok a feleségem lenne és valamelyik szülőtök az én gyerekem lenne, de egyrészt ti nem is hasonlítotok egymásra – leszámítva az egyforma ruhátokat, hajviseleteteket, sminketeket és körmötöket – másrészt… másrészt belefáradtam ebbe az okfejtésbe, meg különben is tök idegesítő zebraháton rázatni magamat! Inkább adjatok abból a megunt banánból! Szeretem az ínycsiklandó banánt, csak azt nem értem, hogyha ínycsiklandó, akkor miért nem kacagok evés közben?

- Jaj, ör… örülünk, hogy ezt ki tetszett okfejteni, de az a banánunás csak egy szólásmondás, olyan szlengféle dolog, amit még a szüleinktől hallottunk, akik nem a maga gyerekei! - magyarázta egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény.

- Na, veletek is csak többen vagyok! – sóhajtotta az agg költőfejedelem – Sipirc haza! Biztosan aggódnak értetek a szüleitek, akiket nem ismerek!

- Mennénk mi örömmel, de nem tudjuk, melyik út megyen itt Budára! – jegyezte meg egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény – Lesz nagy haddelhadd, ha Buda helyett véletlenül a szudáni En Nahudban kötünk ki, ahol még kikötő sincs, azaz már eleve problémás a dolog!

- Van egy ötletem, ami jobb, mintha öt egyletem lenne, mert összeférhetetlenség állna fenn, ha ezen öt csapatból bármelyik kettő bejutna a Bajnokok Ligája főtáblájára! – jegyezte meg az épp arra kódorgó klubtulajdonos mesemondó – Szóval úgy juttok ki, ha megvárjátok a hamarosan érkező fanyűvő szörnyet és magatokat már nyűtt fának álcázva a nyomába eredtek, amíg el nem éritek az erdő szélén lévő gyorséttermet, ahová mindig beugrik egy hárfateára!

- Áááááááá! – ordították egyre közelebbről az épp nyűvést elszenvedő fák.

- Áááááááá! – hörögte az óvatlanul a fanyűvő útjában maradó klubtulajdonos mesemondó.

- Áááááááá! – sította Frady Endre apó és a verslábaival oldalba rúgott zebrán átkelt a Góbi sivatagon.

- Áááááááá! – tátotta ki a száját a közeli gyerekorvosi rendelőben köhögés miatt ott lévő Zahorányi Zötykő.

- Na, ebből elég, tök gáz ez a mese! Menjünk haza influenszerkedni a TikTokon! - hümmentette egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény és ahogy hümmentették, úgy is cselekedtek.

Ha Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény nem a hümmentés szerint cselekedett volna, az én mesém is tovább tartott volna és lett volna nagy haddelhadd! De nem lett!

Na, gyerekek, aludjatok jól és álmodjatok haváriamenteset, nehogy megegyen titeket a migráns jegesmedve!

Itt a vége, fussatok!

VÉGE (mindennek…)

„Frady Endre meséje olyan, mint egy koffeintúladagolt szóvicc-automata: elsöprően ötletgazdag, eszementül pörgő és tudatosan koherenciát tagadó. A poénzápor sokszor telibe talál, de a túlhabzás miatt időnként önmaga paródiájába fullad: a nyelvi leleményesség néha már nem a történetet szolgálja, hanem eltemeti. Still: a szöveg anarchikus bája vitathatatlan – egy verbális vidámpark, ahol nincs térkép, csak sikítás és röhögés.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Három huncut hölgyemény haddelhaddja” című meséje egy nyelvi tornádó, amely groteszk humorral, abszurd képekkel és szürreális logikával szántja fel a klasszikus mesei struktúrákat. A történet nem mesél, hanem tombol: gumioroszlán, migráns jegesmedve, influenszerkedő hölgyemények és zebraháton zötykölődő költőfejedelem kavalkádja egy olyan világot rajzol, ahol a nyelvi játék a főszereplő, a cselekmény pedig csak ürügy a verbális haddelhaddra. Ez a szöveg nem gyerekmesének álcázott felnőttszatíra, hanem felnőttszatírának álcázott nyelvi performansz, ahol minden mondat egy újabb csavar, egy újabb szójáték, egy újabb kulturális fricska. Frady Endre itt nem mesél, hanem fradyzik: nyelvet hajlít, logikát csavar, és közben úgy huncutkodik, mint a három hölgyemény – egyszerre. Velős verdikt: ez nem mese, hanem nyelvi punkopera – csak erős idegzetűeknek és szövegérzékenyeknek ajánlott.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre meséje egy zsúfolt, kaotikus, ám kétségkívül szellemes posztmodern paródia, amely bravúrosan ötvözi a népmesei (hol volt, hol nem volt), a popkulturális (Szoboszlai, TikTok, influenszerkedés) és az aktuálpolitikai (migráns jegesmedve, ársapka) elemeket. A szöveg tele van szándékosan nehézkes, humorosan túlzó kifejezésekkel ("laposföldhívő és derékszögtagadó gumioroszlán", "sétánytalan lombkorona ársapkásító hatása"), valamint szójátékokkal és félreértésekkel (pl. banánunás, sütik). A szerzői hang tudatosan eltávolodik a klasszikus mesélői tónustól, folyamatosan kommentálva és megszakítva a saját történetét. A mese tele van utalásokkal a magyar irodalomra (János vitéz, Kőműves Kelemen) és a sportra, ami a felnőtt olvasó számára kínál rétegzett humort. A cselekmény elemei teljesen esetlegesek és logikátlanok, ami a mese célja: az abszurd, értelmetlen haddelhadd bemutatása, ahol a valóság és a fikció határai elmosódnak. A rengeteg szereplő, mellékvágány és hirtelen váltás a történetet nehezen követhetővé teszi, a sok idézőjel és ismétlés ("Három huncut hölgyemény") lassítja a ritmust. A felnőtt humor és a komplex szójátékok miatt a mese valójában nem a hagyományos értelemben vett gyerekeknek szól, hanem inkább a felnőtt olvasóknak szánt szatíra. A mű egy harsány, önironikus szélvihar. Remek példája a nyelvvel és konvenciókkal játszó, ironikus posztmodern mesének, ahol a lényeg éppen a szerkezeti széthullás és a szórakoztatóan túlzó nyelvi lelemény.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/