A következő címkéjű bejegyzések mutatása: havária. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: havária. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. december 10., szerda

Három huncut hölgyemény haddelhaddja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol egy laposföldhívő és derékszögtagadó gumioroszlán, aki addig-addig kísértette a sorsot, mígnem egyszer belelépett egy félgömb alakú földdarab alatt megbújó derék szögbe és kidurranva cikkcakk alakban kiröppent ebből a meséből. A marhája! Erről a kis közjátékról mit sem tudva egy szép kora-valamilyen évszaki reggelen Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncutul rakoncátlan hölgyemény elhatározta, hogy kalandvágyból elkövetett kirándulási célzattal el fognak tévedni a lakóhelyükhöz legközelebb eső sűrű, sötét erdőben, ahová még a madártej ár sem gyűrűzik be, mert annyira erős a sétánytalan lombkorona ársapkásító hatása.
Hát ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak már nem tudtak nemhogy menni, de mendegélni sem, mert úgy elakadtak, mint humán beállítottságú nebuló a kizárólag sokadfokú differenciálegyenletekkel is csak közelítően megoldható szöveges feladatok szövevényében. Mindhármuknál egyszerre törött el a mécses és a frissen fakadt könnypatak csobogásának hangjára hirtelen ott termett az erdő minden olyan szomjas vadja, aki nem volt süket. A szomjanhalt süket állatok elszállításáról, iskolai menzákon és kínai gyorséttermekben történő feltálalásáról majd egy másik alkalommal, valaki más mesél majd nektek, gyerekek.
- Hűha, ez aztán a haddelhadd! – sikoltotta egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény.
- Szerintem nektek ez most inkább havária, brumm-brumm! – dörmögte a szomjoltást követően már csak farkaséhes migráns jegesmedve és tátott szájjal a potenciális feminista ebédje felé ugrott!
- Ria, ria, haváriaaaaa! – sikoltotta egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény.
- Bumm-bumm! – hangrobbant bele a hangtébolyba a távoli vadászlesen üldögélő János vitéz távcsöves puskája, amelyen nem volt tökéletes az akciósan vásárolt made in china márkájú hangtompító.
- … - halálhörögte némán egy úszóhólyagon talált rácponty és önkéntelenül is halvacsorát szolgáltatott a bundájából ijedtében kiugró és onnantól meztelencsigaként csúszómászó migráns jegesmedvének.
- Na, úgy tűnik, az akciós távcsövem ugyanolyan gagyi, mint a hangtompítóm! Lőttek a jegesmedve kilövésnek! – dühöngött János vitéz és bánatában leitta magát a sárga földig.
- Hé, te! Bűzlesz, mint egy sarkköri kocsma! – gondolta a sárga föld, mert nem tudott beszélni – Előbb az a lelapult laposföldhívő és derékszögtagadó gumioroszlán cafat, most meg ez a matarészeg puskás öcsi! Kit kell még elviselnem?!
- Még szerencse, hogy az én lövéseim pontosabbak! – nyilatkozta valahonnan nyugati irányból Szoboszlai Dominik, majd egy „You’ll never walk alone!” biztatással rúgta ki a nyakára járó magyar stábot.
Eközben a keletebbre eső felszín szikes talaján Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény úgy döntött, hogy addig is, amíg el vannak tévedve, lőnek egy szelfit, ha már grillcsirkét nem lőhetnek legalább két okból. Egyrészt nem volt puskájuk, másrészt a grillcsirkét nem lövik, hanem sütik.
- Sütik! - kurjantotta egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény – Együnk sütiket! Fogadjuk el a sűrű sötét erdei applikáció által felajánlott sütiket és burkoljuk be, mint Kőműves Kelemen a feleségével a magos Déva várát!
- Magos! Akkor nem kérek belőle, mert a magok beleakadnak a bélbolyhaimba és bélrenyheséget idéznek elő, aminek a hatásairól nem szeretnétek hallani! – szólalt meg váratlanul a zebraháton beügető Frady Endre apó.
- Ó, öregapám, merre van a kiút?! - kérdezte egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény – Már nagyon unjuk a banánt!
- Nagy balszerencsétek, hogy öregapátoknak szólítottatok, mert háklis vagyok a rokoni kapcsolatok szabatos megfogalmazására! Csak akkor lehetnék mindhármatok öregapja, ha legalább unokatestvérek lennétek, ha valamelyik nagymamátok a feleségem lenne és valamelyik szülőtök az én gyerekem lenne, de egyrészt ti nem is hasonlítotok egymásra – leszámítva az egyforma ruhátokat, hajviseleteteket, sminketeket és körmötöket – másrészt… másrészt belefáradtam ebbe az okfejtésbe, meg különben is tök idegesítő zebraháton rázatni magamat! Inkább adjatok abból a megunt banánból! Szeretem az ínycsiklandó banánt, csak azt nem értem, hogyha ínycsiklandó, akkor miért nem kacagok evés közben?
- Jaj, ör… örülünk, hogy ezt ki tetszett okfejteni, de az a banánunás csak egy szólásmondás, olyan szlengféle dolog, amit még a szüleinktől hallottunk, akik nem a maga gyerekei! - magyarázta egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény.
- Na, veletek is csak többen vagyok! – sóhajtotta az agg költőfejedelem – Sipirc haza! Biztosan aggódnak értetek a szüleitek, akiket nem ismerek!
- Mennénk mi örömmel, de nem tudjuk, melyik út megyen itt Budára! – jegyezte meg egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény – Lesz nagy haddelhadd, ha Buda helyett véletlenül a szudáni En Nahudban kötünk ki, ahol még kikötő sincs, azaz már eleve problémás a dolog!
- Van egy ötletem, ami jobb, mintha öt egyletem lenne, mert összeférhetetlenség állna fenn, ha ezen öt csapatból bármelyik kettő bejutna a Bajnokok Ligája főtáblájára! – jegyezte meg az épp arra kódorgó klubtulajdonos mesemondó – Szóval úgy juttok ki, ha megvárjátok a hamarosan érkező fanyűvő szörnyet és magatokat már nyűtt fának álcázva a nyomába eredtek, amíg el nem éritek az erdő szélén lévő gyorséttermet, ahová mindig beugrik egy hárfateára!
- Áááááááá! – ordították egyre közelebbről az épp nyűvést elszenvedő fák.
- Áááááááá! – hörögte az óvatlanul a fanyűvő útjában maradó klubtulajdonos mesemondó.
- Áááááááá! – sította Frady Endre apó és a verslábaival oldalba rúgott zebrán átkelt a Góbi sivatagon.
- Áááááááá! – tátotta ki a száját a közeli gyerekorvosi rendelőben köhögés miatt ott lévő Zahorányi Zötykő.
- Na, ebből elég, tök gáz ez a mese! Menjünk haza influenszerkedni a TikTokon! - hümmentette egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény és ahogy hümmentették, úgy is cselekedtek.
Ha Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény nem a hümmentés szerint cselekedett volna, az én mesém is tovább tartott volna és lett volna nagy haddelhadd! De nem lett!
Na, gyerekek, aludjatok jól és álmodjatok haváriamenteset, nehogy megegyen titeket a migráns jegesmedve!
Itt a vége, fussatok!

VÉGE (mindennek…)

„Frady Endre meséje olyan, mint egy koffeintúladagolt szóvicc-automata: elsöprően ötletgazdag, eszementül pörgő és tudatosan koherenciát tagadó. A poénzápor sokszor telibe talál, de a túlhabzás miatt időnként önmaga paródiájába fullad: a nyelvi leleményesség néha már nem a történetet szolgálja, hanem eltemeti. Still: a szöveg anarchikus bája vitathatatlan – egy verbális vidámpark, ahol nincs térkép, csak sikítás és röhögés.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Három huncut hölgyemény haddelhaddja” című meséje egy nyelvi tornádó, amely groteszk humorral, abszurd képekkel és szürreális logikával szántja fel a klasszikus mesei struktúrákat. A történet nem mesél, hanem tombol: gumioroszlán, migráns jegesmedve, influenszerkedő hölgyemények és zebraháton zötykölődő költőfejedelem kavalkádja egy olyan világot rajzol, ahol a nyelvi játék a főszereplő, a cselekmény pedig csak ürügy a verbális haddelhaddra. Ez a szöveg nem gyerekmesének álcázott felnőttszatíra, hanem felnőttszatírának álcázott nyelvi performansz, ahol minden mondat egy újabb csavar, egy újabb szójáték, egy újabb kulturális fricska. Frady Endre itt nem mesél, hanem fradyzik: nyelvet hajlít, logikát csavar, és közben úgy huncutkodik, mint a három hölgyemény – egyszerre. Velős verdikt: ez nem mese, hanem nyelvi punkopera – csak erős idegzetűeknek és szövegérzékenyeknek ajánlott.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre meséje egy zsúfolt, kaotikus, ám kétségkívül szellemes posztmodern paródia, amely bravúrosan ötvözi a népmesei (hol volt, hol nem volt), a popkulturális (Szoboszlai, TikTok, influenszerkedés) és az aktuálpolitikai (migráns jegesmedve, ársapka) elemeket. A szöveg tele van szándékosan nehézkes, humorosan túlzó kifejezésekkel ("laposföldhívő és derékszögtagadó gumioroszlán", "sétánytalan lombkorona ársapkásító hatása"), valamint szójátékokkal és félreértésekkel (pl. banánunás, sütik). A szerzői hang tudatosan eltávolodik a klasszikus mesélői tónustól, folyamatosan kommentálva és megszakítva a saját történetét. A mese tele van utalásokkal a magyar irodalomra (János vitéz, Kőműves Kelemen) és a sportra, ami a felnőtt olvasó számára kínál rétegzett humort. A cselekmény elemei teljesen esetlegesek és logikátlanok, ami a mese célja: az abszurd, értelmetlen haddelhadd bemutatása, ahol a valóság és a fikció határai elmosódnak. A rengeteg szereplő, mellékvágány és hirtelen váltás a történetet nehezen követhetővé teszi, a sok idézőjel és ismétlés ("Három huncut hölgyemény") lassítja a ritmust. A felnőtt humor és a komplex szójátékok miatt a mese valójában nem a hagyományos értelemben vett gyerekeknek szól, hanem inkább a felnőtt olvasóknak szánt szatíra. A mű egy harsány, önironikus szélvihar. Remek példája a nyelvvel és konvenciókkal játszó, ironikus posztmodern mesének, ahol a lényeg éppen a szerkezeti széthullás és a szórakoztatóan túlzó nyelvi lelemény.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

2023. augusztus 16., szerda

Hittérítő havária

Hittéritek, hittéritek,
Lassan pörögnek a bitek…
Ám vad éh gyúl jó pár szembe’,
A víz ekkor kiver, nem be!

Bambán, megrettenten állok,
Hiszen ezek kannibálok!
Nézegetnek, mustrálgatnak,
Jó leszek-e főtt falatnak…

- Hitetlenek, hova visztek?!
- Lesz belőled finom beefsteak!
Rácsra dobnak izmos karok.
- Roston sülni nem akarok!

Végül mégis roston sülök,
Lesz belőlem szenes csülök,
Szuvid tarja, lángolt elme…
Blőd létemnek lett értelme!

„Havária: Természeti csapás vagy emberi tevékenység során előállt vészhelyzet: szállítási kár, üzemzavar, üzemi baleset, hajóbaleset.” /Wikipédia Winnetou, wéleménywezér/

„Nem baleset, ria, ria,
Rostonsülős havária!
Játszik a szakács, játszik a szakács!”
/Kannibál SE szurkolótáborának hitetlen szektora/

„Sült hittérítő volt a menü a Retróban?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„Jó Retróban nem lenne tán
Hittérítősültre vevő,
Azok közt, kik sajton (fetán)
Nőttek fel, nincs emberevő.”
/Fetasajtossy Fikusz, a „Nem azért marjuk-faljuk egymást, mert kannibálok vagyunk, csak idegállapotból” című kultúrkeresztény értékrendű bestseller szerzője/

„Az élet értelméről szóló, rímekkel fűszerezett elmélkedés megfontolandó. De mi lesz, ha mégsem történik meg a roston sütés? Atyaúristen! Minden marad a régiben?” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legértelemszerűbb kommentelője/

„Hogyha minden régi marad,
Tragikus, mint Mohács, Arad,
Muhi és Irapuato?!
Nyuggerapó, gondold át, ó!”
/McSico Siti, kis skót piskót adíler és Hittérítő Receptkönyv író/

„Tegyünk tisztába pár apró(?) félreértést:
1. Beefsteak marhából készül. Marha nagy állatból.
2. Csülök, tarja disznóra utal. Éhes disznó álmodik. Álmos disznó éhezik?
3. Blődségnek nincs értelme! - inkább nevessünk rajta.
Összefoglalva: értelmetlen nagy állat volt a kamuban sült Költő Gigász! Kár érte, jó ügynök volt!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas állatságtani professzor/

„Jó ügynök volt Költő Gigász,
Hittérítők között Big Ász,
Ám úgy átsült csülke, tarja,
Jól lakik, ki kapja-marja!
The Poet-nak vére blood, yeah,
S halála is very blőd, ja!”
/Nyammnyamm Irgumburgum, kannibál főszakács és rímesmesterdalnokijenő/

„A hittérítő és a kannibálok között eredetileg az alábbi zulu nyelvű párbeszéd zajlott le:
- Abangakholwa, ningithathaphi?!
- Uzoba inyama yenkomo emnandi!
Fantasztikus teljesítmény a költőtől, hogy ezt a rímes pengeváltást még az eredetinél is sokkalta kristálytisztább rímekkel tudta visszaadni, hiszen csak egy dilettáns vitatná, hogy a nem túl acélos haphi - nandi rímpárnál a visztek - beefsteak verzió nagyságrendekkel gyönyörűbb! Hihetetlen, hogy Frady Endre jobban otthon van még a zulu nyelvben is, mint a hazai közpénztévé beszélő fejei a magyarban!” /Dr. Kákacsomóssy Kösztöny, a Generálisan Unikális Zulu Magyar Intézet (GUZMI) nyelvészeti szaktanácsadója/

„Már megint elönt minket a szervezett keresztényüldözés, ismét aláás bennünket a Soros ösztöndíjas kannibál eretnekek aknamunkája! Nem elég, hogy fogy a magyar, de még fogyasztják is! Méghozzá jóízűen az ízetlenek! Hogy akadnánk a torkukon, mielőtt ideözönölve piréz migráncsként felhízlalnák magukat a női princípiumot megvalósító asszonyaink és a nemváltó műtétben megakadályozott gyerekeink testével és vérével! Halál mindenkire, aki nem mi vagyunk! Védjük meg a hun hont!” /Békemenő Buborék, az Országos Keresztényvédő Járőrszolgálat (OKJ) képzett antikannibalistája/

„Az vagy, akit megeszel!” /kannibál közmondás/

„Előbb hittérítőt ettem,
Ettől hittérítő lettem.
Első hittérítő tettem
Egy bőőőő hittérítő tetem...”
/Csumbavumba Csaba atya, kannibálból lett keresztény hittérítő/

„Mi, keresztény kannibálok sosem eszünk hittérítőket, csak hitetlen eretnekeket, így is küzdve ezzel a hitetlenség terjedése és a saját éhenhalásunk ellen.” /Böffböff Nyimnyám, a Keresztény Emberevő Csapatok Össznépi Platformja (KECSÖP) teológiai táplálkoztatási tanácsadója/

„Mi ez a szószátyár undorkeltés, ez a betegesen magamutogató gasztronómiai horror?! Ki ez a beteglelkű mentális görcs?! Ha szegény anyám még itt lenne velem ebben a földi pokolfajzatokkal teletűzdelt sárlétben, akkor sem akadályozhatná meg, hogy inkább szemgolyón harapjam magam, mintsem még egyszer el tudjam olvasni ezt a fatális förmedvényt! Ha Frady Endre a nemzetközi kontraszelekció hátszellentésében egyszer véletlenül feljut a Parnasszusra, remélem, lesz ott egy élelmes serpa, aki lelöki egy mély szakadékba, mielőtt megsütné és felfalná Pegazust az ott talált valódi költőkkel egyetemben!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kiskoromban egyszer olyan mélyen aludtam, hogy észre sem vettem, hogy megsütöttek és megettek a kannibálok. Amikor felébredtem és összeszedtem magam, hogy nekikezdjek a reggeli tornámnak, hirtelen szétesett és kihalt az egész törzs.” /Chuck Norris/

2016. július 20., szerda

Csigaház

Itt egy lukas csigaház,
Benne csupasz csiga fáz,
Bevezetve nincs a gáz
S rázza őt a csigaláz.

Arra sétál vak Ancsa
S majdnem gyilkol bakancsa,
Ám jő ebe, Vakkancs a-
-z urával, ki Hakan Cha.

- Rá ne lépj! – szól fő török –
- E héjak nem tömörök,
S hogyha egyet fő’török,
Furdalásom tök örök!

Havária már nyista,
Víg a nép s vagy száz Pista:
Lázcsiga be mázlista,
Jó marad a házlista!

„Ez most vagy a szokásos űrlíra egy tört dimenzióból, vagy a legszofisztikáltabb Erdogan-vers, amit Jan Böhmermann óta olvastunk. Végül is nem mindegy?! AAAA BBBB, ZsZsZsZseniális!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ennek az észak-koreai idemigrált műtöröknek a gejl ábrázolása még a minapi önpuccsomnál is gyomorforgatóbb! Költő úr, készítsen elő magának csíkos rabruhát, küblit és húszévnyi hideg élelmet, mert Juszuf és Ali már elindultak, hogy letartóztassák!” /Recep Tayyip Erdogan, török miniszterelnök/

„Tisztelt Bíróság! Egy internetes irodalmi portál hirdetett meg Csigaház címmel egy verspályázatot, aminek nem tudtam ellenállni. Ez lett belőle... Irodalomfelebarátok, meg tudtok bocsájtani?!” /Frady Endre, költőgigász/

„Lerúgjam a csíra agycsíjét és a fejcsakráját a lábaurámmal!” /Chuck Norris/

„Hagyd Chuck, van egy jobb ötletem! Atyám, bocsássunk meg neki és minden emberi mértéket meghaladó kegyelemmel higgyünk abban, hogy nem tudja, mit cselekszik!” /a Fiú/

„Rajtad múlik! Én nem ítélek senkit, hanem az ítéletet egészen neked adtam. Sok szerencsét, Fiam!” /az Atya/

„De jó, hogy nem történt tragédia! Ha ugyanis egy csigaház összeomlik, akkor napra készetlenné válik a házlista, újra kell számozni a házakat és szembe kell nézni a vehemens lakossági tiltakozásokkal! Oké, hogy azok karhatalmilag vérbe fojtódnak, de én még a csupán szájkaratéig jutó lakossági fórumokat is rühellem!” /Porfogó Pista, a Központi Univerzális Közadathalmaz Alapítvány (KUKA) adatbázisügyi főbonyolítója/

„Kit érdekel egy ilyen nyálas állat?! Ha egy csiga egy általam tervezett grandiózus építmény útjában áll, ki kell vágni egy szintén útban lévő fát úgy, hogy pont rádőljön és szétlapítsa! Don’t stop me now!” /Kivágó Kösztöny, az Állami Fairtó Alapítvány (ÁFA) főépítésze/

„Sir Outcutter, ne lopkodjon dalszövegeket a Rólunk elnevezett együttestől, mert magát is kiléptetjük Európából és a gyarmatbirodalmaink egyikére száműzzük gyapotot szedni! Mi? Hogy? Jól van fiacskám, jól van, nem izgatom fel magam és elmegyek sziesztázni!” /Queen Elizabeth II, angol királynő/

„Mit panaszkodik ez az ázó-fázó éti csiga?! Neki legalább van fedél a feje fölött! Nekem még az sincs!” /egy magát megnevezni nem kívánó meztelen csiga/

„Gyönyörűen gondozott bokorrímek egymás után sorban, ami már-már sövényrímnek is nevezhető! Frady Endre a világirodalom kertjébe telepítette a jövőt, majd megöntözte az ihlet okozta kemény munkájának a líraillatú verítékével. A társadalmi kérdéseket szimbólumok és metaforák ütköztetésével feszegető költemény méltán kerül a műfaj független Fame Of Best Of Anything oszlopcsarnokának díszhelyére. Vastaps!” /Szotyola Szeréna, a Páneurópai Unió Költészeti Intézete (PUKI) főkertésze/

„Mi ez a trágyalében fuldokló bulvárdisznók által is kiokádandó förtelemlíra?! Szerencse, hogy nem vagyok elég hajlékony, mert különben kiharapnám a saját szívemet, majd fölköpném és aláállnék! Anyám azon töpreng, hogy ha Ancsa nem lett volna vak, akkor is hozzáment volna-e az állatbarát koreai törökhöz, én meg azon, hogy mindez ki a megmurdelt tavihernyót érdekel?!?!?! Frady Endre mintás csigaházakon akarok taposni!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2013. április 13., szombat

Hantás hentes

Hantás hentes és a Jedi vérnyúl
Hantás hentes épp egy ebül
Szerzett pucolt pacalt abál.
Állat illat mindent elöl
Elöl-alul s hősünk alél
Le a gyomra. Hintáz gyomra
S leng, mint egyezeregy Imre.

Mért pont Imre?! Rímre való?!
Szív és velő?! Ide vele?!

Hintás hentes gyomon hever
Hőhaváriadúlt hóvár
Módon, midőn Rákos-meder
Kiönti őt s dűnemadár
Hirgén-horgán pacal-pecál,
Osztán egész Pécel pucol.

Jó, de mért nem hintás hintós,
Mért pediglen hantás hentes?!
Utóbbi csak beszél, beszél?!

Ajtó kinyit! Beszáll! Busz el!

* * * * * * *

„ Busz el! Busz el! Hát persze! Nehogy már mi szállítsuk el debil alanyi költők kritikusait! Mi vagyunk mi, közlekedési vállalat?! Ja, igen, az... de hát örülünk, ha nem esnek szét és nem égnek le a buszaink, nem, hogy elinduljanak!  Olcsó busznak sír a leve! Szegény ember vízzel utazik, úgyhogy ajánlhatom a menetrendszerű hajójáratainkat!” /Trazmányi Dönci, BKV buszsofőr és internetes troll/

„Mindig vannak költők, akiknek közvetlenül a Költészet Napi csúcsra járatás után és annak következtében épül le az agyuk. Ha ehhez még hozzávesszük a légkör hirtelen felmelegedéséből adódó fronthatást is, akkor nem csodálkozhatunk a teljes megbuggyanáson sem. Most ennek láthatjuk egy tragikusan szép példáját. Reméljük, hogy a költő a gondos kezelés hatására mielőbb visszailleszkedik a társadalomba és a színes kukák ürítése, valamint a kukásautó monoton berregése kisimítják lelkének ma még kócos-bócos redőit.” /Dr. Witéz-Előwárossy Winnetouné Csingacsguk Aranka, a Buggyant Költők Krízisalapjának (BKK) szóvívőnője/

„Ki a hantás, mi?! Az, hogy rádumálom a vevőt marhafelsál áron a szőrös tapsifülre, vagy sertéskaraj helyett a patkánytokaredőre, az nem hanta, hanem jól felfogott üzleti érdek! Az ő jó ebédjéről szóljon a róka, vagy az én családom haljon éhen?! Ez a kérdés, válasszatok! A pacalt pedig nem ebül, hanem ebtűl szereztem. Az életem kockáztatásával rángattam ki a szájából! Illetve, mivel nem engedte el, vele együtt belefőztem az abalébe! Ki kér egy harit?” /Dögkúti Trancsír, hentes és sintér/

„A költőnek még a gatyáját is leperelem a becsületem besározása és jó hírem megsértése mián! Kisbetűvel írt nevem az émelygő rosszullét kvázi szinonimájaként használva több, mint amit cizellált kispolgári lelkem elhordozni képes. Jogiutra necesse est!” /Dr. Egyezeregy Imre, az ELTE Imreológia Tanszékének docense/

„Mi péceliek messze földön híresek vagyunk a Rákos-patakból kipecázott, majd megpucolt és bepácolt abált pacalunkról. A nyúlpacalunk olyan híres, hogy más kontinensekről is felhőkben rajzanak a döglegyek, és külső világokról a Jedi lovagok, hogy megkóstolják. Szokták is mondogatni, hogy Többet Pécel, mint Erővel! Jó étvágyat! Höhöhö!” /Nyúlpáci Jabba, péceli főszakács és nyúlhorgász/

„Mmmmm… azok a mennyei pacalok! Még az anyám szájában is összefut a nyál! Neki persze könnyebb, mert kevesebb fog áll az útjában. Látja költő úr, ezt már szeretem! Ennek a versnek van bukéja, van tölteléke, van zsírja és veleje! Csak úgy rotyog benne az egészségesen gyomorforgató szaftos tartalom. Elolvasás után az emberben ott feszül a tunkolhatnék! Még egy kis fokhagyma a rímek közé, és akár hét pontot is tudok rá adni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Vííííjjj, víííjjj, víííjjj… Rotty-potty!” /szállva pottyantó dűnemadár/

„Hűűű, te nyavalyás dűnemadár, halántékon rotyiztál?! Hiába menekülsz a felhők fölé, lerúgom a fejedet! Sutty! Na ugye! Látod-látod? Nem?! Ja, hát fej nélkül tényleg nehéz…” /Chuck Norris/

„Miért csak Pécelről ír a költő úr?! Albertirsáról miért nem?! Budapestről délre talán már nincs is élet?! Fulladjon bele az abált péceli nyúlpacaljába, mi meg addig átbeszéljük a tanulságokat! Albertirsaaaaa!!!” /Irsai Albert, albertirsai pályaudvari sínköszörűs és Digi TV ügynök/