Menekülés a mókuskerékből

(abszurd blődli)

szereplők:

Apa ............ XY

Anya .......... XZ

Fiú ............. WI

Apa egy széken ülve elmélyülten olvas. Fiú bejön.

Fiú: Apa!

Apa elmélyülten tovább olvas.

Fiú: Apa!!!

Apa továbbra is elmélyülten olvas.

Fiú: APAAA!!!!!!

Apa: (ijedten felugrik) Jaj! Mi történt?! Tűz van?! Tűz van!!! Fiam, mit állsz ott?! Hívd a tűzoltókat!

Fiú: Apa!

Apa: Igen?!

Fiú: Apa, nincs tűz.

Apa: Nincs?! De jó! Akkor be tudom fejezni ezt a sürgős olvasmányt! (visszaül és olvasni kezd)

Fiú: Apa!

Apa elmélyülten olvasna... de a fiú megveregeti a vállát.

Fiú: Apa!

Apa: Fiacskám, jól érzékelem, hogy folyamatosan csak azt hajtogatod, hogy apa, apa, apa?

Fiú: Igen, jól érzékeled.

Apa: És miért?

Fiú: Mert ilyen öregen is egész jó az érzékelőrendszered. Már a korodhoz képest. Gratulálok!

Apa: Köszönöm! (Apa tovább olvasna)

Fiú: Apa! (Apa sóhajtva felnéz) Apa, kérdezhetek valamit?

Apa: Már meg is tetted.

Fiú: Apa, mi miért nem hasonlítunk egymásra?

Apa: Nem hasonlítunk?!

Apa feláll, nézegetik magukat és egymást, méregetik a magasságukat, a testalkatukat, a hajukat...

Apa: Hmmm... tényleg nem.

Fiú: Miért nem?

Apa: Tudod, az a helyzet, hogy én nem vagyok a vér szerinti apád.

Fiú: És anya?

Apa: Ő sem a vér szerinti apád. Fura is lenne, nem?

Fiú: Aha.

Apa: Sajnálom, fiam. De úgy látom, egész nyugodtan fogadod a hírt.

Fiú: Valójában már sejtettem.

Apa: Honnan? Miből?

Fiú: Tudod, amikor egyszer együtt elmentünk vért adni, és kiderült, hogy a te vércsoportod nullás, az enyém pedig AB-s, akkor elgondolkodtam. Rákerestem a neten, hogy jól emlékszem-e és kiderült, hogy igen. Nullás vércsoportú apának nem lehet AB-s vércsoportú gyereke. Az anya vércsoportjától függetlenül teljesen lehetetlen!

Apa: Drága fiam, már Petőfi Sándor is megmondta, hogy nem higgyünk el mindent, amit a neten olvasunk!

Fiú: Petőfi?!

Apa: Vagy Arany? Nem tudom, nem mind Arany, ami fényesebb a láncnál...

Fiú: Az a kard, ami jobban ékesíti a kart. Nemzeti Dal. Petőfi.

Apa: Na, ugye, hogy Petőfi! Te meg itt vitatkozol! Inkább menj el fodrászhoz, vágasd le a lányosan hosszú hajadat és annyival is jobban fogunk hasonlítani!

Fiú: Na, ez a másik! Talán azért lányosan hosszú a hajam, mert az után a bizonyos véradás után találtam a fiókodban...

Apa: Mit kerestél te a fiókomban?!

Fiú: Pénzt sörre, de nem ez a lényeg!

Apa: Te is szereted a sört?! Én is! Na látod, ebben hasonlítunk!

Fiú: Szóval találtam egy fotót, ami a ráírt dátum alapján a születésemkor készült, és ti vagytok rajta anyával, és egy rózsaszín pólyás kisbaba, a csuklóján a Lujza névvel.

Apa: Rég volt, tán igaz se volt...

Fiú: Apa!!! Lehetséges, hogy én el lettem cserélve?!

Apa: Nem, nem lehetséges. Biztos.

Fiú: De hát hogyan?! De hát miért?!

Apa: Nem direkt volt! A kórházban történhetett valami baki.

Fiú: De hát miért nem cseréltetek vissza?!

Apa: Tudod, csak évekkel később vettük észre, hogy valami nem stimmel.

Fiú: MICSODA?!?!?! Évekig nem tűnt fel, hogy nem lányotok van, hanem fiatok?!?!?!

Apa: Tudod, rettenetesen elfoglaltak voltunk. Szegény anyáddal csak pörögtünk, csak pörögtünk a mókuskerékben... Mindkettőnknek fontos állásunk volt a minisztériumban. Gyakorlatilag mi voltunk a két alappillér. Kora reggel mentünk, késő este jöttünk és amikor félálomban fürdettünk, meg pelenkáztunk, nem realizáltuk, hogy fiunk van...

Fiú: Őrület! Ezt nem hiszem el! És napközben ki vigyázott rám?!

Apa: Arra már nem emlékszem. A mókuskerék kegyetlenül szétrázza a memóriát.

Fiú: Aha... És mi volt az a két alappillér állás a minisztériumban? Te voltál a miniszter, anya meg az államtitkárnő?!

Apa: Nem, nem államtitkárnő volt. Ő volt A titkárnő. A minisztérium szíve és esze. Én meg a főportás. Tudod, fiam, a miniszterek és az államtitkárok jönnek, majd mennek és senki sem vesz észre semmit. A munka nélkülük ugyanúgy folyik, mint velük. Sőt...

Fiú: Sőt?!

Apa: Sőtebb! De ha A titkárnő és A főportás eltűnik, másnap már megszűnik a minisztérium. Rajtunk kívül még a takarítónő és a büfés van majdnem ugyanilyen jelentős kulcspozícióban. Téged is azért nem akartunk taníttatni, nehogy túlképzett legyél, ha majd ilyen állásba akarunk elhelyezni.

Fiú: Mégis leérettségiztem! Ráadásul jelesre!

Apa: Ez szegény megboldogult anyád hibája. Annyira pörgött a mókuskerékben, hogy elfelejtette nem beadni a jelentkezésedet a gimnáziumba.

Fiú: Ó, anyám!!!

Anya: (valami fehér lepedőszerű cuccban szellemként belebeg) Hívtál, fiam?

Apa: Gizi?!?!

(Apa elájul. Fiú meglepődik, majd sóhajt.)

Fiú: Na, ne szellemeskedjünk! Nem is vagyok a fiad!

Anya: De hívtál!

Fiú: Nem érdekes, inkább nézzük meg, mi van apával!

Anya: Semmi, csak elájult. Így próbál meg kimenekülni a mókuskerékből.

Fiú: És te, te hogy próbáltál.

Anya: Sehogy. Apád mondta, hogy az ő apja mondta, hogy a mókuskerékből való menekülésnek két útja van: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.

Fiú: Aha, már értem a sört.

Anya: Én sajnos sosem szerettem a sört. Én csak a meghalásban reménykedhettem.

Fiú: A meghalásban?

Anya: Igen. Aki meghalt, azt már nem érdeklik a határidők. Csak az volt a baj, hogy annyira elfoglalt ember voltam, hogy meghalni sem volt időm.

Fiú: Végül mégis sikerült.

Anya: Igen, egyszer elengedtek két nap szabadságra. Kiszáguldottunk a tengerpartra...

Fiú: És elvitt a szíved?

Anya: Nem, egy kalózhajó vitt el. El akartak adni egy másik minisztériumba rabszolgának.

Fiú: Hoppá! És mi történt? Megöltek?

Anya: Ugyan már! Ismerhetnéd anyád karakterét!

Fiú: Nem vagy az anyám!

Anya: De karakterem az van! Úgyhogy az elrablásunk másnapján már én voltam a hajó kapitánya, a legénységet pedig betanítottam a minisztériumi munkára. A kapitányt kiképeztem főportásnak, hogy a drága Gézámnak legyen helyettese és gyakrabban kimenekülhessen a mókuskerékből.

Fiú: De mitől olyan túlterhelt egy főportás?!

Anya: Nem mitől, hanem kitől. Tőlem. Az általam irányított minisztérium akkor forgalmat bonyolított le, hogy Gézám egy nap vastagabb portakönyvet írt tele, mint Tolsztoj Háború és békéje.

Fiú: Értem. És te végül mibe haltál bele?

Anya: Fogadtam a Halállal, hogyha be tud jönni a portán keresztül a minisztériumba úgy, hogy az én Gézám nem igazoltatja és nem hagyatja vele ott a portán a kaszáját, akkor végezhet velem.

Fiú: És?

Anya: Vesztettem!

Fiú: Hogyhogy? Apa mit csinált?!

Anya: Aznap a volt kalózkapitánnyal együtt épp a munkahelyi alkoholizmus útját választották a mókuskerékből való menekülésre, így duplán látta a Halált és véletlenül a másikat igazoltatta.

Fiú: Bár nem vagy az anyám, mégis sajnálom, hogy meghaltál!

Anyám: Hát még a minisztérium hogy sajnálta! Másnapra megszűntek!

Fiú: És apa?

Anya: Ő nem ért rá sajnálni, mert a kijózanodása után másnapra már egy másik minisztérium főportáján taposta a mókuskereket.

Fiú: Na, most már ideje lenne felkelteni apát!

Anya: Késő. Ő már újra velem van.

Apa: (valami lepedőszerűségben szellemként feláll) Hurrá! Kimenekültem a mókuskerékből!

Fiú: Jézusom! Lehet, hogy jobban jártam volna, ha az elején hagyom olvasni?

VÉGE

Hittérítő havária

Hittéritek, hittéritek,

Lassan pörögnek a bitek…

Ám vad éh gyúl jó pár szembe’,

A víz ekkor kiver, nem be!

Bambán, megrettenten állok,

Hiszen ezek kannibálok!

Nézegetnek, mustrálgatnak,

Jó leszek-e főtt falatnak…

- Hitetlenek, hova visztek?!

- Lesz belőled finom beefsteak!

Rácsra dobnak izmos karok.

- Roston sülni nem akarok!

Végül mégis roston sülök,

Lesz belőlem szenes csülök,

Szuvid tarja, lángolt elme…

Blőd létemnek lett értelme!

„Havária: Természeti csapás vagy emberi tevékenység során előállt vészhelyzet: szállítási kár, üzemzavar, üzemi baleset, hajóbaleset.” /Wikipédia Winnetou, wéleménywezér/

„Nem baleset, ria, ria,

Rostonsülős havária!

Játszik a szakács, játszik a szakács!”

/Kannibál SE szurkolótáborának hitetlen szektora/

„Sült hittérítő volt a menü a Retróban?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„Jó Retróban nem lenne tán

Hittérítősültre vevő,

Azok közt, kik sajton (fetán)

Nőttek fel, nincs emberevő.”

/Fetasajtossy Fikusz, a „Nem azért marjuk-faljuk egymást, mert kannibálok vagyunk, csak idegállapotból” című kultúrkeresztény értékrendű bestseller szerzője/

„Az élet értelméről szóló, rímekkel fűszerezett elmélkedés megfontolandó. De mi lesz, ha mégsem történik meg a roston sütés? Atyaúristen! Minden marad a régiben?” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legértelemszerűbb kommentelője/

„Hogyha minden régi marad,

Tragikus, mint Mohács, Arad,

Muhi és Irapuato?!

Nyuggerapó, gondold át, ó!”

/McSico Siti, kis skót piskót adíler és Hittérítő Receptkönyv író/

„Tegyünk tisztába pár apró(?) félreértést:

1. Beefsteak marhából készül. Marha nagy állatból.

2. Csülök, tarja disznóra utal. Éhes disznó álmodik. Álmos disznó éhezik?

3. Blődségnek nincs értelme! - inkább nevessünk rajta.

Összefoglalva: értelmetlen nagy állat volt a kamuban sült Költő Gigász! Kár érte, jó ügynök volt!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas állatságtani professzor/

„Jó ügynök volt Költő Gigász,

Hittérítők között Big Ász,

Ám úgy átsült csülke, tarja,

Jól lakik, ki kapja-marja!

The Poet-nak vére blood, yeah,

S halála is very blőd, ja!”

/Nyammnyamm Irgumburgum, kannibál főszakács és rímesmesterdalnokijenő/

„A hittérítő és a kannibálok között eredetileg az alábbi zulu nyelvű párbeszéd zajlott le:

- Abangakholwa, ningithathaphi?!

- Uzoba inyama yenkomo emnandi!

Fantasztikus teljesítmény a költőtől, hogy ezt a rímes pengeváltást még az eredetinél is sokkalta kristálytisztább rímekkel tudta visszaadni, hiszen csak egy dilettáns vitatná, hogy a nem túl acélos haphi - nandi rímpárnál a visztek - beefsteak verzió nagyságrendekkel gyönyörűbb! Hihetetlen, hogy Frady Endre jobban otthon van még a zulu nyelvben is, mint a hazai közpénztévé beszélő fejei a magyarban!” /Dr. Kákacsomóssy Kösztöny, a Generálisan Unikális Zulu Magyar Intézet (GUZMI) nyelvészeti szaktanácsadója/

„Már megint elönt minket a szervezett keresztényüldözés, ismét aláás bennünket a Soros ösztöndíjas kannibál eretnekek aknamunkája! Nem elég, hogy fogy a magyar, de még fogyasztják is! Méghozzá jóízűen az ízetlenek! Hogy akadnánk a torkukon, mielőtt ideözönölve piréz migráncsként felhízlalnák magukat a női princípiumot megvalósító asszonyaink és a nemváltó műtétben megakadályozott gyerekeink testével és vérével! Halál mindenkire, aki nem mi vagyunk! Védjük meg a hun hont!” /Békemenő Buborék, az Országos Keresztényvédő Járőrszolgálat (OKJ) képzett antikannibalistája/

„Az vagy, akit megeszel!” /kannibál közmondás/

„Előbb hittérítőt ettem,

Ettől hittérítő lettem.

Első hittérítő tettem

Egy bőőőő hittérítő tetem...”

/Csumbavumba Csaba atya, kannibálból lett keresztény hittérítő/

„Mi, keresztény kannibálok sosem eszünk hittérítőket, csak hitetlen eretnekeket, így is küzdve ezzel a hitetlenség terjedése és a saját éhenhalásunk ellen.” /Böffböff Nyimnyám, a Keresztény Emberevő Csapatok Össznépi Platformja (KECSÖP) teológiai táplálkoztatási tanácsadója/

„Mi ez a szószátyár undorkeltés, ez a betegesen magamutogató gasztronómiai horror?! Ki ez a beteglelkű mentális görcs?! Ha szegény anyám még itt lenne velem ebben a földi pokolfajzatokkal teletűzdelt sárlétben, akkor sem akadályozhatná meg, hogy inkább szemgolyón harapjam magam, mintsem még egyszer el tudjam olvasni ezt a fatális förmedvényt! Ha Frady Endre a nemzetközi kontraszelekció hátszellentésében egyszer véletlenül feljut a Parnasszusra, remélem, lesz ott egy élelmes serpa, aki lelöki egy mély szakadékba, mielőtt megsütné és felfalná Pegazust az ott talált valódi költőkkel egyetemben!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kiskoromban egyszer olyan mélyen aludtam, hogy észre sem vettem, hogy megsütöttek és megettek a kannibálok. Amikor felébredtem és összeszedtem magam, hogy nekikezdjek a reggeli tornámnak, hirtelen szétesett és kihalt az egész törzs.” /Chuck Norris/

Buta bankrablonc blődli

„Sok lé, zsozsó, suska milla-
-számra! Fogd és fuss, Kamilla!”
„Kamilla?!?!?!? A nevem Pablo!
Híres festő, nem bankrabló!!!”

„Híres festő?! Izé… pardon!
Nem ismerek Leonardo-n
Kívül mást én… buta vagyok…
Ennek okája egy agy ok.”

„Okájának ragzod, buta?!
Logopéd-terapeuta
Kéne neked, nem a lóvé!
Bár… ha meggondolom, hó vé-

-ge környékén nem jön rosszul…”
„Nem árulsz el? Meg nem bosszul-
-sz? Hálám jele: suska milla-
-számra! Fogd és fuss, Kamilla!”

Bár nyugtatta őt testőre,
Őrjöngés jött a festőre…
Légszomjfúlva dúlt, mint bika,
S festett… s lőn ős-Guernica…

„Szigorú tekintetes bírónő úr, én ártatlan vagyok! A Kamilla tervelte ki az egészet! Ő is hajtotta végre! Én ott se voltam, de amikor már mégis, akkor híres pedig festőnek öltözve nem akarta tőlem elfogadni az amúgy is nála lévő lopott pénzt, úgyhogy muszáj voltam elszaladni vele. Überen menekültem, de letaxisblokádoltak. Taxiland, Taxiland Über Alles!” /Zokni Zénó, textilgyári cérnavég nyálazó/

„Persze, mindig én! Kend rám ezt is! Nem is ismerlek, sose láttalak, és különben is tartozol nekem tíz milla suskával! Tisztelt bíróság, én ártatlan vagyok, mint egy ma szüretelt bálvány!” /Kő Kamilla, papírgyári ollóélező/

„Tessék, ki szólított? Hova került a nevem?! Mi ez a blőd forgatókönyv?! Na, mindegy, elvállalom ezt a bankrablós szerepet is, hátha pont ezzel jön majd össze az Oscar díj!” /Leonardo DiCaprio, álomgyári színész/

„Frady Endrének erről a szellemi hónaljszagú nemtudommijéről az alábbi átírt dalszöveg részlet jut eszembe: mindig van rossz és rosszabb, hát várd a csodát, hogy egyszer majd mondod, hogy nincs tovább! Úgy érzem, most jött el az a pillanat, ami után a költő már nem lesz képes alulmúlni önmagát! Remélem, hogy itt a negatív csúcson abbahagyja, és anyámat végre kiereszthetem a hermetikusan elzárt fradyhatlan karanténjából!” /Puzsér Róbert, kritikagyári főkolompos/

„Jaj, ha tudom, hogy még a lerombolt Guernicánál is szörnyűségesebb vers ihletődik e szőnyegbombázás nyomán, akkor biztosan nem vezényelem le! ” /Hugo Sperrle Gruppenführer, romgyári pilóta/

„Inkább ezt a verset tépte volna össze a Hosszú Katinka, mint a 12 millás promóciós szerződését! Mindannyian jobban jártunk volna, ha ezt megússzuk…” /Gyárfás Tamás, úszógyári igazgató/

„Frady Endrét szívesen látnám itt Texasban. Aztán meg a levegőben, ahogy a rúgásom nyomán egyre kisebb pontként távolodik, míg végleg el nem nyeli az Androméda köd.” /Chuck Norris/

Pisztolyrántós blődli

Őrmesterné pisztolyt rántott
Családjának vacsorára.
Véletlen’ átlőtt egy fánkot,
S eltörött a szomszéd gyára.

Mikroba Gyár, szanaszét szer,
Elgurult a sok mikroba…
Rím: Senki sem léphet kétszer
Ugyanabba a golyóba!

(Költő, hogyha téma van, ír,
Ha meg nincs, hát költ magának.
Így lett e pisztolyos panír:
Pistol diem! - Lőj a mának!)

„Jaj, megsebesültem! Minden tiszta lekvár! Azt hiszem, meghalok...” /az átlőtt fánk/

„Ezzel az erővel akár fel is foghattad volna a lövést, te idióta lekváros mutáns tésztaféle! Most mi isszuk a levedet!” /egy elgurult mikroba/

„Miért is költöztem el Mézgáéek mellől?! Ezek a Csávás őrmesterék még náluk is nagyobb bajkeverők! A múltkor a frizsiderben felejtett zoknimat robbantották fel, most meg a mikroba gyáramat lőtték szét! Ha ez így megy tovább, kénytelen leszek politikai menedékjogot kérni valamelyik nálunk is jobban teljesítő balkáni banánköztársaságban. De melyikben? Hja, kérem, a bőség zavara!” /Máris Ottokár, a szomszéd/

„Ne nyivákoljon, Máris szomszéd, mert rögvest bevitetem a kapitányságra és ott olyan menedékjogot kap, hogy a fal adja a másikat! Nem elég baj nekem, hogy a nejem bepanírozta és kirántotta a szolgálati pisztolyomat, még maga is kavar?! Nehogy kiderítsem magáról, hogy maga eredetileg Marish ben Somsed migráns, aki elvette a hazai mikroba-régészek munkáját! Hamar jön ám a TEK, s lesz nagy pofon matek!” /Csávás Kálmán, őrmester/

HA MAGYARORSZÁGRA JÖSSZ, NEM LŐHETED SZÉT A MIKROBA GYÁRAINKAT! Nemzeti Inzultáció /nagy kék plakát/

„Micsoda költő, mekkora líra?! Nincs témája és ennek ellenére a semmiből is létrehozza a mindenséget! Teremtő költőisten, aki a kutyagumival kevert lócitromos tehénlepényből is váratlanul várat emel, méghozzá nem vontatott vonakodással, hiszen a vonat nem vár! Keresztrímek, mélység, magasság, szélesség, hosszúság! A semmitmondás csimborasszója, a nihil netovábbja! Heurisztikus hovátehetetlenség!” /Netovább Nihilné Jajvörös Jolán, középiskolai magyartanár és nyári balatoni büfé-hekker/

„Szétlőtt mikroba gyár?! Legyilkolt fánk?! Panírozott pisztoly?! Mi jöhet még, sajttal szórt rendőr és marinírozott amőba szegy?! Költő úr, maga ön- és közveszélyes egysejtű! NEM ENG.!!!” /Totyaki Taploncz, főcenzor és elmegyógyintézeti éjjeliőr/

„Ha egy idegen civilizáció ügynöke elolvasná ezt a vérlázító óborzalmat, nem hinné, hogy a legfejlettebb földi faj egyik tagja írta. Pedig Frady Endre az emberiség legnagyobb részének véleménye ellenére is homo sapiens, ám az ő ősei pár millió évvel tovább maradtak fenn a fán és csak nemrég értek földet, de akkor sem másztak, hanem estek. Fejre. Anyámnak meg is tiltottam, hogy fák alatt álldogáljon, nehogy véletlenül rázuhanjon valami visszamaradott hónaljvakaró Frady rokon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer az én fánkomat is átlőtték, amikor ettem, de a fogamról visszapattanó dum-dum golyó a fánkon újra áthatolva végzett a támadómmal. Nekem csak a szemöldököm lett lekváros, szegény fánkom viszont kétszer is belelépett ugyanabba a golyóba!” /Chuck Norris/