Buta bankrablonc blődli

„Sok lé, zsozsó, suska milla-
-számra! Fogd és fuss, Kamilla!”
„Kamilla?!?!?!? A nevem Pablo!
Híres festő, nem bankrabló!!!”

„Híres festő?! Izé… pardon!
Nem ismerek Leonardo-n
Kívül mást én… buta vagyok…
Ennek okája egy agy ok.”

„Okájának ragzod, buta?!
Logopéd-terapeuta
Kéne neked, nem a lóvé!
Bár… ha meggondolom, hó vé-

-ge környékén nem jön rosszul…”
„Nem árulsz el? Meg nem bosszul-
-sz? Hálám jele: suska milla-
-számra! Fogd és fuss, Kamilla!”

Bár nyugtatta őt testőre,
Őrjöngés jött a festőre…
Légszomjfúlva dúlt, mint bika,
S festett… s lőn ős-Guernica…

„Szigorú tekintetes bírónő úr, én ártatlan vagyok! A Kamilla tervelte ki az egészet! Ő is hajtotta végre! Én ott se voltam, de amikor már mégis, akkor híres pedig festőnek öltözve nem akarta tőlem elfogadni az amúgy is nála lévő lopott pénzt, úgyhogy muszáj voltam elszaladni vele. Überen menekültem, de letaxisblokádoltak. Taxiland, Taxiland Über Alles!” /Zokni Zénó, textilgyári cérnavég nyálazó/

„Persze, mindig én! Kend rám ezt is! Nem is ismerlek, sose láttalak, és különben is tartozol nekem tíz milla suskával! Tisztelt bíróság, én ártatlan vagyok, mint egy ma szüretelt bálvány!” /Kő Kamilla, papírgyári ollóélező/

„Tessék, ki szólított? Hova került a nevem?! Mi ez a blőd forgatókönyv?! Na, mindegy, elvállalom ezt a bankrablós szerepet is, hátha pont ezzel jön majd össze az Oscar díj!” /Leonardo DiCaprio, álomgyári színész/

„Frady Endrének erről a szellemi hónaljszagú nemtudommijéről az alábbi átírt dalszöveg részlet jut eszembe: mindig van rossz és rosszabb, hát várd a csodát, hogy egyszer majd mondod, hogy nincs tovább! Úgy érzem, most jött el az a pillanat, ami után a költő már nem lesz képes alulmúlni önmagát! Remélem, hogy itt a negatív csúcson abbahagyja, és anyámat végre kiereszthetem a hermetikusan elzárt fradyhatlan karanténjából!” /Puzsér Róbert, kritikagyári főkolompos/

„Jaj, ha tudom, hogy még a lerombolt Guernicánál is szörnyűségesebb vers ihletődik e szőnyegbombázás nyomán, akkor biztosan nem vezényelem le! ” /Hugo Sperrle Gruppenführer, romgyári pilóta/

„Inkább ezt a verset tépte volna össze a Hosszú Katinka, mint a 12 millás promóciós szerződését! Mindannyian jobban jártunk volna, ha ezt megússzuk…” /Gyárfás Tamás, úszógyári igazgató/

„Frady Endrét szívesen látnám itt Texasban. Aztán meg a levegőben, ahogy a rúgásom nyomán egyre kisebb pontként távolodik, míg végleg el nem nyeli az Androméda köd.” /Chuck Norris/

Rab ló

Pablo Picasso: Caballo Prisionero (Frady Endre másolata)

Szomorkodom én a rab ló,
Mivel fogva tart egy rabló.
Hasonló lórab a zöm itt,
Velük játszom rablórömit.

Picasso a híres Pablo
Erre sétál, söre habló.
Kis kirucca koraesti,
S eget metálzöldre festi.

Modellt állunk, csörren kagyló,
Megijed az összes nagy ló:
Pánik s habzó orrok lika…
S elkészül a Guernica.

Kép árából minket Pablo
Kivásárol s nincs több rab ló.
Széledünk, nem tart a múlt itt
S nem játszunk több rablóultit.

„Rosszul emlékszik tisztelt zsugás ló úr, ez nem a Guernica volt, hanem a Caballo Prisionero. Kétségtelenül van némi hasonlóság, de késői korszakaimban, ha elgurult a gyógyszerem, mindig előjöttek a jól bevált felismerhetetlen sémák, például a metálzöld ég. Mit csináljak, öt sör után tényleg olyannak láttam?!” /Pablo Picasso/

„Fogságban tartott lovak közelében zajosan csörgő telefonok vannak elhelyezve?! És emellett még hosszú órákig mozdulatlanul modellt is kell állniuk maguk alá vizelve, miközben egy illuminált alak metálzöldre festi az ózonpajzsot?! Mi ez az embertelen állatkínzás?! Haladéktalanul az EU lóügyi ombudsmanjához fogunk fordulni és követeljük a felelősök teljes vagyonelkobzását és életfogytiglani magánzárkában történő lónyerítés kazetták hallgattatását 120 decibelen! Hej, de gyűlöljük azokat az embereket, akik miatt nem szerethetjük zavartalanul az állatokat!” /Pata Pál, lóügyi aktivista és börtönőr/

„Mi a szent szotty ez?! Ez olyan gyenge, mint a 1,5%-os liverpooli ’Horse pee’ sör! Anyám szerint Picassonak nem volt szüksége modellre, mert az csak zavarta volna a nagy semmire se hasonlításban. Ez a vers se hasonlítana semmire, ha nem érződne rajta a fojtó lóizzadságszag. A születése óta mély szellemi ihletválságban szenvedő költő immáron elmehetne egy világkörüli útra. Hangsúlyozom, nem Föld- hanem világkörülire! MOST!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A költő a rabságban tartott zsugás lóban a józan paraszti ésszel megáldott panelproli már-már svejkien bugyuta, ám itt-ott felsejlően élelmes túlélési vágyát ragadja meg a maga becsületes lóizzadságszagú rímmunkás módján. A nyereg alatt puhuló ló társadalmi elvárásoktól vergődő kisembere már rég nem vágyik semmi másra, csak hogy egy langyos sör mellett néhanapján elfoghasson egy megkontrázott piros negyven-száz ultit és utána egy jó lóröhögést ereszthessen az alkonyi metálzöld ég felé.” /Metállila Eulália, magyartanár és sörcsapos/

„Nyihaha! A telefoncsörgés úgy megzavart, hogy ijedtemben leraktam a piros hetest a talonba! Nem csoda, hogy ezek a pancserek el tudták fogni a megkontrázott piros negyven-száz ultimat! Csak tudnám, ki mert játék közben hívni! Nyihaha!” /Nagypacal, négyéves rab ló/

„Halló, halló! Vegye már fel valaki! Nem igaz, hogy nem tudom felhívni a férjemet és megmondani neki, hogyha megint elkártyázza a zsebpénzét, akkor legközelebb nem viszek neki a beszélőre zabkenyérbe sütött patareszelőt! Nyihaha!” /Nagypacalné szül. Kenyérlángos, hároméves szabad ló/

„Megnéztem azt a Guer micsodát. Majdnem olyan, mint amikor egyszer egy mások által betörhetetlennek tartott vadlovat egy félfordulattal a mezőről egyenest berúgtam az istállóba, csak még annál is rondább. Mit szedett az ürge?” /Chuck Norris/