A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kagyló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kagyló. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. április 11., hétfő

A Költészet Napja

Költészet Napja van, költök
Főzelékről, melybe köll tök,
Úgyhogy költök drága tökre
Én, a verstan igás ökre.

Húzom én a rímes igát,
Csigázottan hörgök big Ááá!-t,
S verset izzadok én, nagy ló,
Mint gyöngyöt a fájó kagyló.

Hej, gyöngytyúkos tökfőzelék!
Ferde tálat felemel ék,
Így az abrosz nem lesz lébő…
Hé, olvasó, te meg mé’ bő-

-gsz?!

„Brühühü… mér’, mér’?! Brühühü… mer’ elolvastam, azér’!!! Brühühü… Idióta!!! Brühühü…” /az olvasó/

„Ööö… nem lehetne, hogy valaki másnak a születésnapja legyen a költészet napja?! Akkor nem én kapnék ilyen ünnepi antiverseket! Nagyon fáj! Levegőt! Mamaaaaaa!!!” /József Attila (1905-1937), néhai költőkolléga/

„Mamaaaaaa, oooh… I don't want to die! I sometimes wish I'd never been born at all! /Freddie Mercury (1946-1991), a bohém rapszodikus hangulatú dalnok a vers olvasása közepette/

„Az lett volna a költészet napjának a legnagyobb ajándék, ha legalább ma nem születik újabb rettenet. A terror állandó és nem pihen...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ha a terror pihen, akkor már nem terror. Ezért jelent felüdülést a terror error. Ugye mekkora megnyugvás a teljes sötétséghez képest a szabadság színű kék halál?! Na, mindenki pihenjen békében!” /BILL♥GATES, a Windows atyja/

„Á, a fenevad is megjelenik és beledumál! Remélem, mindenki tudja, hogy a sötétszívű BILL♥GATES névbetűinek ascii kódjait összeadva 66+73+76+76+3+71+65+84+69+83=666 jön ki!!! Hatszázhatvanhat!!! Addig meneküljön, ki merre lát, amíg le nem fagy!!!” /Számszaki Szilárd, szakképzett számmisztikus és reveláció díler/

„Jobb lett volna, ha Költő úr, a verstan igás hatökre Móricz Zsigmondtól ihletet merítve csak egy iciri piciri kis tökre talált volna rá, és akkor talán egy rövidebb művel megúszhattuk volna ezt a jeles napot.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Móricz Zsigmond körtér-e
S tököt cserél körtére?”
/Mozartgolyó Mihályné Napóleonkonyak Ninive, a semmiből idekerült betanítatlan kommentelőnő/

„Munkás ököl, vasököl, odasújt, ahova köll! Köszönjük, Endle!” /F. Pétel, a költő humán végzettségű mélnökkollégája/

„Lettenetesen illitál ez a humán latol! Dobjátok a padlóla! De jó elősen ám!” /Poncius Pilátus, jeluzsálemi helytaltó/

„Pelsze, hogy belágtál, miután belekelültél a klédóba... ja, nem, mál légebben!” /F. Pétel újla, melt aglesszív/

„Bántóan kevés szó esik rólam, pedig nélkülem a ferde asztalon óhatatlanul kifolyna a tányérból a híg étel. Ahogy az íróasztalfióknak írt kis versikémben szoktam volt magamban motyogni:
          Hogyha én a földre esek,
          Srégülnek a vízszintesek.
Ugye milyen gyönyörű? Nem ilyesfajta felemelőt kéne inkább megjelentetni a költészet napján!” /a felemelő faék/

„Jaj, jaj, már megint kiestem a pikszisből! Vagy, ha abból nem is, a versből mindenképpen! Lehet, hogy jobban is jártam?” /-gsz/

„Úgy legyen ötösöm a lottón, ahogy biztos voltam benne, hogy ez a túlmozgásos mételyfejű irodalmi kórokozó öntevékenyen meggyalázza a költészet napját! József Attila születésnapján Frady Endrét olvasni olyan, mintha valaki egy bórkóstoláson csúcsminőségű Cabernet Sauvignon megízlelése helyett inkább kiinná a piszoárt! Ha egy jó ízlésű királyfi véletlenül elolvasná ezt a borzalmat, addig csókolgatná az útjába kerülő varangyos békákat, míg valamelyik akkora debella királylánnyá válna, akivel úgy tudná ütlegelni Frady Endrét, hogy az sűrű sötét erdővé nem változna!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha Frady Endre közelében hirtelen levegőt vennék, akkor a külső vákuum okozta belső túlnyomástól felrobbanna, ám akkor a cafatai összefradyendréznék a Naprendszer bolygóit és holdjait, úgyhogy inkább csak eltöröm a gerincét a vizeletemmel.” /Chuck Norris/

2015. január 21., szerda

Rab ló

Pablo Picasso: Caballo Prisionero (Frady Endre másolata)
Szomorkodom én a rab ló,
Mivel fogva tart egy rabló.
Hasonló lórab a zöm itt,
Velük játszom rablórömit.

Picasso a híres Pablo
Erre sétál, söre habló.
Kis kirucca koraesti,
S eget metálzöldre festi.

Modellt állunk, csörren kagyló,
Megijed az összes nagy ló:
Pánik s habzó orrok lika…
S elkészül a Guernica.

Kép árából minket Pablo
Kivásárol s nincs több rab ló.
Széledünk, nem tart a múlt itt
S nem játszunk több rablóultit.

„Rosszul emlékszik tisztelt zsugás ló úr, ez nem a Guernica volt, hanem a Caballo Prisionero. Kétségtelenül van némi hasonlóság, de késői korszakaimban, ha elgurult a gyógyszerem, mindig előjöttek a jól bevált felismerhetetlen sémák, például a metálzöld ég. Mit csináljak, öt sör után tényleg olyannak láttam?!” /Pablo Picasso/

„Fogságban tartott lovak közelében zajosan csörgő telefonok vannak elhelyezve?! És emellett még hosszú órákig mozdulatlanul modellt is kell állniuk maguk alá vizelve, miközben egy illuminált alak metálzöldre festi az ózonpajzsot?! Mi ez az embertelen állatkínzás?! Haladéktalanul az EU lóügyi ombudsmanjához fogunk fordulni és követeljük a felelősök teljes vagyonelkobzását és életfogytiglani magánzárkában történő lónyerítés kazetták hallgattatását 120 decibelen! Hej, de gyűlöljük azokat az embereket, akik miatt nem szerethetjük zavartalanul az állatokat!” /Pata Pál, lóügyi aktivista és börtönőr/

„Mi a szent szotty ez?! Ez olyan gyenge, mint a 1,5%-os liverpooli ’Horse pee’ sör! Anyám szerint Picassonak nem volt szüksége modellre, mert az csak zavarta volna a nagy semmire se hasonlításban. Ez a vers se hasonlítana semmire, ha nem érződne rajta a fojtó lóizzadságszag. A születése óta mély szellemi ihletválságban szenvedő költő immáron elmehetne egy világkörüli útra. Hangsúlyozom, nem Föld- hanem világkörülire! MOST!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A költő a rabságban tartott zsugás lóban a józan paraszti ésszel megáldott panelproli már-már svejkien bugyuta, ám itt-ott felsejlően élelmes túlélési vágyát ragadja meg a maga becsületes lóizzadságszagú rímmunkás módján. A nyereg alatt puhuló ló társadalmi elvárásoktól vergődő kisembere már rég nem vágyik semmi másra, csak hogy egy langyos sör mellett néhanapján elfoghasson egy megkontrázott piros negyven-száz ultit és utána egy jó lóröhögést ereszthessen az alkonyi metálzöld ég felé.” /Metállila Eulália, magyartanár és sörcsapos/

„Nyihaha! A telefoncsörgés úgy megzavart, hogy ijedtemben leraktam a piros hetest a talonba! Nem csoda, hogy ezek a pancserek el tudták fogni a megkontrázott piros negyven-száz ultimat! Csak tudnám, ki mert játék közben hívni! Nyihaha!” /Nagypacal, négyéves rab ló/

„Halló, halló! Vegye már fel valaki! Nem igaz, hogy nem tudom felhívni a férjemet és megmondani neki, hogyha megint elkártyázza a zsebpénzét, akkor legközelebb nem viszek neki a beszélőre zabkenyérbe sütött patareszelőt! Nyihaha!” /Nagypacalné szül. Kenyérlángos, hároméves szabad ló/

„Megnéztem azt a Guer micsodát. Majdnem olyan, mint amikor egyszer egy mások által betörhetetlennek tartott vadlovat egy félfordulattal a mezőről egyenest berúgtam az istállóba, csak még annál is rondább. Mit szedett az ürge?” /Chuck Norris/

2012. augusztus 25., szombat

Hogyha egyszer ...

Piros Skoda a hazaúton ...

Hogyha egyszer gazdag lennék,
Madárlátta sajtos pennék
Helyett kaviáros kagyló
Volna tápom, meg egy nagy ló-
-tarjás-májas pata-kruton
Sörszósszal, mit egész úton
Hazafelé vinne Skodám...

Anyám, miken gondolkodám?!