A Költészet Napja

Költészet Napja van, költök

Főzelékről, melybe köll tök,

Úgyhogy költök drága tökre

Én, a verstan igás ökre.

Húzom én a rímes igát,

Csigázottan hörgök big Ááá!-t,

S verset izzadok én, nagy ló,

Mint gyöngyöt a fájó kagyló.

Hej, gyöngytyúkos tökfőzelék!

Ferde tálat felemel ék,

Így az abrosz nem lesz lébő…

Hé, olvasó, te meg mé’ bő-

-gsz?!

„Brühühü… mér’, mér’?! Brühühü… mer’ elolvastam, azér’!!! Brühühü… Idióta!!! Brühühü…” /az olvasó/

„Ööö… nem lehetne, hogy valaki másnak a születésnapja legyen a költészet napja?! Akkor nem én kapnék ilyen ünnepi antiverseket! Nagyon fáj! Levegőt! Mamaaaaaa!!!” /József Attila (1905-1937), néhai költőkolléga/

„Mamaaaaaa, oooh… I don't want to die! I sometimes wish I'd never been born at all! /Freddie Mercury (1946-1991), a bohém rapszodikus hangulatú dalnok a vers olvasása közepette/

„Az lett volna a költészet napjának a legnagyobb ajándék, ha legalább ma nem születik újabb rettenet. A terror állandó és nem pihen...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ha a terror pihen, akkor már nem terror. Ezért jelent felüdülést a terror error. Ugye mekkora megnyugvás a teljes sötétséghez képest a szabadság színű kék halál?! Na, mindenki pihenjen békében!” /BILL♥GATES, a Windows atyja/

„Á, a fenevad is megjelenik és beledumál! Remélem, mindenki tudja, hogy a sötétszívű BILL♥GATES névbetűinek ascii kódjait összeadva 66+73+76+76+3+71+65+84+69+83=666 jön ki!!! Hatszázhatvanhat!!! Addig meneküljön, ki merre lát, amíg le nem fagy!!!” /Számszaki Szilárd, szakképzett számmisztikus és reveláció díler/

„Jobb lett volna, ha Költő úr, a verstan igás hatökre Móricz Zsigmondtól ihletet merítve csak egy iciri piciri kis tökre talált volna rá, és akkor talán egy rövidebb művel megúszhattuk volna ezt a jeles napot.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Móricz Zsigmond körtér-e

S tököt cserél körtére?”

/Mozartgolyó Mihályné Napóleonkonyak Ninive, a semmiből idekerült betanítatlan kommentelőnő/

„Munkás ököl, vasököl, odasújt, ahova köll! Köszönjük, Endle!” /F. Pétel, a költő humán végzettségű mélnökkollégája/

„Lettenetesen illitál ez a humán latol! Dobjátok a padlóla! De jó elősen ám!” /Poncius Pilátus, jeluzsálemi helytaltó/

„Pelsze, hogy belágtál, miután belekelültél a klédóba... ja, nem, mál légebben!” /F. Pétel újla, melt aglesszív/

„Bántóan kevés szó esik rólam, pedig nélkülem a ferde asztalon óhatatlanul kifolyna a tányérból a híg étel. Ahogy az íróasztalfióknak írt kis versikémben szoktam volt magamban motyogni:

          Hogyha én a földre esek,

          Srégülnek a vízszintesek.

Ugye milyen gyönyörű? Nem ilyesfajta felemelőt kéne inkább megjelentetni a költészet napján!” /a felemelő faék/

„Jaj, jaj, már megint kiestem a pikszisből! Vagy, ha abból nem is, a versből mindenképpen! Lehet, hogy jobban is jártam?” /-gsz/

„Úgy legyen ötösöm a lottón, ahogy biztos voltam benne, hogy ez a túlmozgásos mételyfejű irodalmi kórokozó öntevékenyen meggyalázza a költészet napját! József Attila születésnapján Frady Endrét olvasni olyan, mintha valaki egy bórkóstoláson csúcsminőségű Cabernet Sauvignon megízlelése helyett inkább kiinná a piszoárt! Ha egy jó ízlésű királyfi véletlenül elolvasná ezt a borzalmat, addig csókolgatná az útjába kerülő varangyos békákat, míg valamelyik akkora debella királylánnyá válna, akivel úgy tudná ütlegelni Frady Endrét, hogy az sűrű sötét erdővé nem változna!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha Frady Endre közelében hirtelen levegőt vennék, akkor a külső vákuum okozta belső túlnyomástól felrobbanna, ám akkor a cafatai összefradyendréznék a Naprendszer bolygóit és holdjait, úgyhogy inkább csak eltöröm a gerincét a vizeletemmel.” /Chuck Norris/

The Ebédidő

Lunch time! I am skating again

(Éhes kis pocakom meg én)

Menzaétlap kies jegén,

Ahol elém kerül e lék:

Rettenetes tökfőzelek,

Mitől rögvest félrenyelék!

Ebédidő! Enni megyek!

Jertek egytálétel hegyek,

Hogy szép ép és dagadt legyek!

Ó, csak ne tök, csak ne pacal!

Gyomrom tőlük messze pucol,

Mint Körmend-felsőtől Pécel!

Jaj, spagetti carbonara?!?!

Falja fel egy karbon ara,

S hízzon szénalapú fara!

Oly tápot küldj, mesés kelet,

Mi nem csinál bennem szelet!

Rósejbni & rántott szelet…

Koviubisalival!!!

„Nem is értem, miért ilyen finnyás a Költő! Mire gondolt? Tök jó a pacal!” /Dr. Ház - Juniorkonyhás növendék/

„Ház kolléga úr, a költő páciensemet már a pacal szó hangzása is borzadállyal töltötte el, ám amikor meglátta a kimosásra váró frottírtörölköző kinézetű nyers verzióját is, majd pedig megérezte a főzése közben mindent átitató penetráns bűzét, az ökölbe szoruló gyomra úgy döntött, hogy marad a grillcsirkénél! Előtte azért egy torokba helyezett libatollal megszabadítottam a belső gátlásaitól!” /Dr. Tepertőssy Töméncz, a költő pszichoszomatikus gasztroenterológusa/

„Ha az ember minden főzeléket kerül,

Zöld-fehér tányéron rántott hús elterül.”

/M. András, a költő legállandóbb és legrímesebb olvasója/

„Ez az, M. úr, ezt várta a szakvezetés! Ragrímet minden magyar család asztalára! Nem rögös, nem rágós, hanem egyszerű, mint a rigófüttyös, árvalányhajas puszta gémeskúttal és bármilyen routerrel bárhonnan letölthető Ahogy az egyszeri online lakodalmas rímfaragó mondja:

          Ó, lyön épp

          Ilyen app!

Amúgy olcsó főzeléknek híg a leve, inkább ivá, semmint evé!

/Wififejű Winnetou, wőfély/

„Mi karbon arák szeretjük a carbonara spagettit marinírozott kan csukával, mert a molett szénfekete testalkatunkon jól mutat a konvex alakú hófehér menyasszonyi ruha. Ugyan kinek kéne egy konkáv jövendőbeli, akit a párját bántó szelek is elfújnak?! Ahogy a nóta is mondja: Az a szép, az a szép, kinek térfogata ép!” /Karbonát Klauzula, a Karbon Arákat Nokedlis Csukamájolajas Uborkasalátával Kitömő Alapítvány (KANCSUKA) szénszálas derékkörfogathajtó etalonja/

„A nyelvi-gasztronómiai ökumené jegyében fogant anglicizmus, a 6-3 és 7-1 jegyében szárba szökkent hagyományos magyar-angol barátság véteti fel ennek a hiánypótló műnek a Google általi angol fordítását az anglikán egyház szeretetvendégségei előtt elmondandó zsoltárainak méltán mellőzött mellékletei közé. Halleluja és jó étvágyat!” /Tim Shaw, az anglikán egyház lelki táplálékláncszeme/

„A ragrímmentes bokorrím trojkák némi kancsal rímsalátával megfűszerezve azt az érzetet keltik, mintha a költő kedvenc étele az ebéd lenne, azon belül is az olykor minőségbe átcsapó nagy mennyiségű ebéd, mely szinte már-már étvágyat kelt a dialektikus materializmusba kóstolásba. Az egyszerű népi ételek - mint a tökfőzelékes pacal carbonara spagettivel – elutasítása a felsőbbrendű intellektuális létvágy anyagiasodott szubsztanciáinak metaforája. Ha létezik az absztakt szimbolizmusnak és a dekadens gasztroenterológiának szociálisan érzéketlen szimbiózisa, akkor ez nem az. Valami vadonatújnak vagyunk vértanúi! Feleim, fussunk! Ahogy a kínai mondás tartja: Inkább én menjek, mint a hasam!” /Dr. Bilirubin Bendő, a Bél Irodalmi Balladák Intézete (BILI) szellemi salakanyagcserekereskedelmi főmérnöke/

„Tök ari ez a koviubisali! Én is nagyon szercsizem, mert olycsi cukimukin fincsi! Lájkolom az ízcsijét! Nariszörpivel csudi fantörpcsi!” /Nyuszómuszó Nyünyella, nyögvenyelcsis influenszercsi/

„Ki ez a valakivé még végtelennel megszorozva sem válni tudó abszolút senki?! Mi ez az ütemes hangrobbanásokkal szakaszosan távozó szellemi bélgáz?! Mi ez az irodalmi Hirosima és Nagaszaki?! Miért kell atomot dobni a betűlevesbe?! Hogy lehet egyszerre gusztustalanul zabálni és verset kinyírni?! A költő gondtalanul ebédel, az olvasó viszont köpni-nyelni nem tud, majd könyörtelenül szánalmas kínrímek közepette kénytelen belefulladni a torkán akadt irodalomgyalázó moslékgöröngytől! Frady Endre a világegyetemet bármire feljogosító instant casus belli!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem the ebédidőben nem szükséges se instant, se uninstant casus belli egy világvégéhez. Elég egy világ, egy asztal alól indított félfordulatos bokamozdulat, és vége.” /Chuck Norris/