A Költészet Napja

Költészet Napja van, költök

Főzelékről, melybe köll tök,

Úgyhogy költök drága tökre

Én, a verstan igás ökre.

Húzom én a rímes igát,

Csigázottan hörgök big Ááá!-t,

S verset izzadok én, nagy ló,

Mint gyöngyöt a fájó kagyló.

Hej, gyöngytyúkos tökfőzelék!

Ferde tálat felemel ék,

Így az abrosz nem lesz lébő…

Hé, olvasó, te meg mé’ bő-

-gsz?!

„Brühühü… mér’, mér’?! Brühühü… mer’ elolvastam, azér’!!! Brühühü… Idióta!!! Brühühü…” /az olvasó/

„Ööö… nem lehetne, hogy valaki másnak a születésnapja legyen a költészet napja?! Akkor nem én kapnék ilyen ünnepi antiverseket! Nagyon fáj! Levegőt! Mamaaaaaa!!!” /József Attila (1905-1937), néhai költőkolléga/

„Mamaaaaaa, oooh… I don't want to die! I sometimes wish I'd never been born at all! /Freddie Mercury (1946-1991), a bohém rapszodikus hangulatú dalnok a vers olvasása közepette/

„Az lett volna a költészet napjának a legnagyobb ajándék, ha legalább ma nem születik újabb rettenet. A terror állandó és nem pihen...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ha a terror pihen, akkor már nem terror. Ezért jelent felüdülést a terror error. Ugye mekkora megnyugvás a teljes sötétséghez képest a szabadság színű kék halál?! Na, mindenki pihenjen békében!” /BILL♥GATES, a Windows atyja/

„Á, a fenevad is megjelenik és beledumál! Remélem, mindenki tudja, hogy a sötétszívű BILL♥GATES névbetűinek ascii kódjait összeadva 66+73+76+76+3+71+65+84+69+83=666 jön ki!!! Hatszázhatvanhat!!! Addig meneküljön, ki merre lát, amíg le nem fagy!!!” /Számszaki Szilárd, szakképzett számmisztikus és reveláció díler/

„Jobb lett volna, ha Költő úr, a verstan igás hatökre Móricz Zsigmondtól ihletet merítve csak egy iciri piciri kis tökre talált volna rá, és akkor talán egy rövidebb művel megúszhattuk volna ezt a jeles napot.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Móricz Zsigmond körtér-e

S tököt cserél körtére?”

/Mozartgolyó Mihályné Napóleonkonyak Ninive, a semmiből idekerült betanítatlan kommentelőnő/

„Munkás ököl, vasököl, odasújt, ahova köll! Köszönjük, Endle!” /F. Pétel, a költő humán végzettségű mélnökkollégája/

„Lettenetesen illitál ez a humán latol! Dobjátok a padlóla! De jó elősen ám!” /Poncius Pilátus, jeluzsálemi helytaltó/

„Pelsze, hogy belágtál, miután belekelültél a klédóba... ja, nem, mál légebben!” /F. Pétel újla, melt aglesszív/

„Bántóan kevés szó esik rólam, pedig nélkülem a ferde asztalon óhatatlanul kifolyna a tányérból a híg étel. Ahogy az íróasztalfióknak írt kis versikémben szoktam volt magamban motyogni:

          Hogyha én a földre esek,

          Srégülnek a vízszintesek.

Ugye milyen gyönyörű? Nem ilyesfajta felemelőt kéne inkább megjelentetni a költészet napján!” /a felemelő faék/

„Jaj, jaj, már megint kiestem a pikszisből! Vagy, ha abból nem is, a versből mindenképpen! Lehet, hogy jobban is jártam?” /-gsz/

„Úgy legyen ötösöm a lottón, ahogy biztos voltam benne, hogy ez a túlmozgásos mételyfejű irodalmi kórokozó öntevékenyen meggyalázza a költészet napját! József Attila születésnapján Frady Endrét olvasni olyan, mintha valaki egy bórkóstoláson csúcsminőségű Cabernet Sauvignon megízlelése helyett inkább kiinná a piszoárt! Ha egy jó ízlésű királyfi véletlenül elolvasná ezt a borzalmat, addig csókolgatná az útjába kerülő varangyos békákat, míg valamelyik akkora debella királylánnyá válna, akivel úgy tudná ütlegelni Frady Endrét, hogy az sűrű sötét erdővé nem változna!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha Frady Endre közelében hirtelen levegőt vennék, akkor a külső vákuum okozta belső túlnyomástól felrobbanna, ám akkor a cafatai összefradyendréznék a Naprendszer bolygóit és holdjait, úgyhogy inkább csak eltöröm a gerincét a vizeletemmel.” /Chuck Norris/

Születésnapomra

Ötven (jaj!) éves lettem én,
meglepetés ül más szemén:
„Atya
gatya!

Tök öreg már e vén szivar,
rég volt, hogy teste épp ivar-
-érett-
-é lett!”

Azt mondják rólam: „Ő tetem!”,
még sincs (s nem is lesz?) kötetem
soha,
noha

verseket írok tonnaszám
hiába. Feddne s róna szám:
„Kinek?!
Minek?!”

Igaz, mit Puzsér mondogat,
nem hagyott rajtam foltokat
Múzsa
rúzsa?

Satnyul bár rajtam sok izom,
költészet helyett focizom,
csontom
rontom.

Fájogat mindkét vádlikám,
focitudásom kopik ám:
Plasztik
lasztik

pattannak tőlem el (hova?!),
nem vagyok futball-jehova,
én a
béna.

Sebaj, szeret két gyerekem
s nejem - megmondta kereken.
Ha kő’,
vak ő?!

Nem vakság, hanem szerelem!
Lelkemet ezzel szerelem
s felem-
-elem.

Emelt lélekkel verselek,
de ezt nem fogják emberek
taní-
-tani.

„Nem szégyelled magad, te Frady! A forgás közbeni centrifugális erőtől kirepült fogaim kopogtatnak a koporsóm belső falán! Ugye milyen nehéz ilyen címmel és ebben a stílusban jó verset írni? Sajnos neked ezúttal sem sikerült! Hagyd a verselést másra és mars föl a padlásra!” /József Attila/

„Jaj, Attila, ne cikizd már! Ő ennyit tud. Lehet, ha te is megérted volna az ötvenet, akkor aggkori szenilitásodban te is ilyen vérciki klapanciákat gründoltál volna össze. Barguzinban már nekem is csak csasztuskákra meg élmunkadalokra futotta.” /Alekszander Petrovics alias Petőfi Sándor, magyar-orosz két tannyelvű poéta/

„Boldog születésnapot kívánok, gyermekem! Ha neked csak 90 év adatott, akkor most a második félidő elején jársz. Ha az Úr még ad kétszer 15 év hosszabbítást, akkor elérheted a bibliai felső határt, a 120 esztendőt és saját kormozott szemüvegeddel láthatod a 2081-es teljes napfogyatkozást. Jó kis meccs lesz! Már eddig is az volt, ugye?” /Ferenc pápa/

„A költő ismét olyat tett az asztalra, amitől felszakadt a terítő és berobbantak a bundáskenyerek! A lírai felhangokkal megpendített valóságillatú könnyed lábvízlíra mélyen gyökerező rögvalóság elemekkel szidolozza ki a fogékony lelkek emelkedettségre vágyó eredendő csitíthatatlan szenzibilitását. A líraleopárd ismét fojtogató könnyedséggel csillogtatta meg oroszlánkörmeit! Tyű, de magam alá izzadtam!” /Szattyán Szittyáné Görcs Gizella, magyartanár és maszek műkörmös/

„Én ugyan ilyet sosem mondtam, de kétségtelem, hogy Frady Endrét a Múzsa homlokon csókolás helyett inkább másfél fordulásból fejbe rúgta. Anyámnak kifejeztem a hálámat, hogy kilenc évvel később szült, mint Frady Endrét a saját anyja, így matematikailag komoly esélyem van, hogy túlélem, és lesznek olyan éveim, amikor már nem kell 1-2 naponta újabb dögkút szagú rémförtelmekkel szembesülnöm.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én ugyan nem tartok senkitől, de ha netalán egyszer verset írnék, akkor azt nem Mr. Puzsér jelenlétében szeretném először felolvasni. Még olyat találna mondani, ami miatt ki kellene rúgnom a fejét az arcszőrei közül.” /Chuck Norris/

„Jó kis tribjúttu vers. Már megérte a megboldogultnak műfajt teremteni. Kifejezetten fekszik Neked ez az önirónikus, kámingáutos rímzsonglőrködés. Van is az arcpoétikátokban közös vonás, nem Te tehetsz róla, hogy az 50. szülinapján ő már 18 éve posztumusz volt. Amúgy Attila fizikatanára is foroghat, centrifugális erő ugyanis nem létezik. A körpályát éppen a kör középpontja felé mutató centripetális erő hiánya miatt hagyják el a fogai. Te viszont maradj még a pályán, Isten éltessen bis hundert und zwanzig, ahogy pestiesen mondom. :)))” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

A dinnyehéj

Én a vidám dinnyehéj, én
Fecserésző bárkaalak
Úszom, míg a Duna mélyén
Hallgatnak a néma halak.

Egyvalaki ül a parton,
Inge horpad, bajsza setét.
Feneke alatt egy karton,
S rám veti bús tekintetét.

Szólnék bár, de visszanyelem,
Csacsogásom bántó lenne.
Mintha épp a történelem
Szántana barázdát benne.

Arcán harc, mit bent vív őse,
Békés pora rég e földnek.
Nem hiába élt tán ő se,
S közös dolgok rendeződnek.

Szája mozog, mintha versen
Rágódna, mi benne éled.
Elköszönök, hangom hersen:
Ismeretlen, Isten véled!