Főzelékről, melybe köll tök,
Úgyhogy költök drága tökre
Én, a verstan igás ökre.
Húzom én a rímes igát,
Csigázottan hörgök big Ááá!-t,
S verset izzadok én, nagy ló,
Mint gyöngyöt a fájó kagyló.
Hej, gyöngytyúkos tökfőzelék!
Ferde tálat felemel ék,
Így az abrosz nem lesz lébő…
Hé, olvasó, te meg mé’ bő-
-gsz?!
„Brühühü… mér’, mér’?! Brühühü… mer’ elolvastam, azér’!!! Brühühü… Idióta!!! Brühühü…” /az olvasó/
„Ööö… nem lehetne, hogy valaki másnak a születésnapja legyen a költészet napja?! Akkor nem én kapnék ilyen ünnepi antiverseket! Nagyon fáj! Levegőt! Mamaaaaaa!!!” /József Attila (1905-1937), néhai költőkolléga/
„Mamaaaaaa, oooh… I don't want to die! I sometimes wish I'd never been born at all! /Freddie Mercury (1946-1991), a bohém rapszodikus hangulatú dalnok a vers olvasása közepette/
„Az lett volna a költészet napjának a legnagyobb ajándék, ha legalább ma nem születik újabb rettenet. A terror állandó és nem pihen...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Ha a terror pihen, akkor már nem terror. Ezért jelent felüdülést a terror error. Ugye mekkora megnyugvás a teljes sötétséghez képest a szabadság színű kék halál?! Na, mindenki pihenjen békében!” /BILL♥GATES, a Windows atyja/
„Á, a fenevad is megjelenik és beledumál! Remélem, mindenki tudja, hogy a sötétszívű BILL♥GATES névbetűinek ascii kódjait összeadva 66+73+76+76+3+71+65+84+69+83=666 jön ki!!! Hatszázhatvanhat!!! Addig meneküljön, ki merre lát, amíg le nem fagy!!!” /Számszaki Szilárd, szakképzett számmisztikus és reveláció díler/
„Jobb lett volna, ha Költő úr, a verstan igás hatökre Móricz Zsigmondtól ihletet merítve csak egy iciri piciri kis tökre talált volna rá, és akkor talán egy rövidebb művel megúszhattuk volna ezt a jeles napot.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Móricz Zsigmond körtér-e
S tököt cserél körtére?”
/Mozartgolyó Mihályné Napóleonkonyak Ninive, a semmiből idekerült betanítatlan kommentelőnő/
„Munkás ököl, vasököl, odasújt, ahova köll! Köszönjük, Endle!” /F. Pétel, a költő humán végzettségű mélnökkollégája/
„Lettenetesen illitál ez a humán latol! Dobjátok a padlóla! De jó elősen ám!” /Poncius Pilátus, jeluzsálemi helytaltó/
„Pelsze, hogy belágtál, miután belekelültél a klédóba... ja, nem, mál légebben!” /F. Pétel újla, melt aglesszív/
„Bántóan kevés szó esik rólam, pedig nélkülem a ferde asztalon óhatatlanul kifolyna a tányérból a híg étel. Ahogy az íróasztalfióknak írt kis versikémben szoktam volt magamban motyogni:
Hogyha én a földre esek,
Srégülnek a vízszintesek.
Ugye milyen gyönyörű? Nem ilyesfajta felemelőt kéne inkább megjelentetni a költészet napján!” /a felemelő faék/
„Jaj, jaj, már megint kiestem a pikszisből! Vagy, ha abból nem is, a versből mindenképpen! Lehet, hogy jobban is jártam?” /-gsz/
„Úgy legyen ötösöm a lottón, ahogy biztos voltam benne, hogy ez a túlmozgásos mételyfejű irodalmi kórokozó öntevékenyen meggyalázza a költészet napját! József Attila születésnapján Frady Endrét olvasni olyan, mintha valaki egy bórkóstoláson csúcsminőségű Cabernet Sauvignon megízlelése helyett inkább kiinná a piszoárt! Ha egy jó ízlésű királyfi véletlenül elolvasná ezt a borzalmat, addig csókolgatná az útjába kerülő varangyos békákat, míg valamelyik akkora debella királylánnyá válna, akivel úgy tudná ütlegelni Frady Endrét, hogy az sűrű sötét erdővé nem változna!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ha Frady Endre közelében hirtelen levegőt vennék, akkor a külső vákuum okozta belső túlnyomástól felrobbanna, ám akkor a cafatai összefradyendréznék a Naprendszer bolygóit és holdjait, úgyhogy inkább csak eltöröm a gerincét a vizeletemmel.” /Chuck Norris/
