2020. június 22., hétfő

Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban

Egy szivárványszürke koranyári délelőttön, amikor Szabó Lászlóné Kovács Mária cirkuszi kötéltáncosnő hosszú vajúdás után egészséges ikreket szült, az ügyeletes nővérke egy tollal és egy notesszel a kezében várakozón nézett az ájulásból frissen felmosott oroszlánszelídítő örömapára:
- Mi legyen a neve az újszülötteknek?
- Újszülöttek?! Hát több is van?! - hörgött az addigra inkább ürömapának tűnő Szabó László és ismét lefejelte a linóleumot.
 - Férfiak! Jó, hogy ma még nem mostam föl, mert most kezdhetném előröl!  Na, majd holnap! - köpött az úgyis koszos padlóra özvegy Subernyákné, az ősz takarítónő és a teremtés kidőlt koronáját átlépve elindult maszekolni.
- Szóval akkor mi legyen a neve az ikreknek? - fordult jobb híján a kissé elpilledt anyához az ügyeletes nővérke.
- Hol a férjem? Elalélt megint? - nézett körül Szabó Lászlóné Kovács Mária kissé fölemelkedve.
- Kérdezi vagy mondja? Amúgy pedig ne haragudjon meg, de szerintem se a Holaférjem, se az Elaléltmegint nem női név és az egyik pici lány lett.
- László és Mária – sóhajtotta magához térve a család kissé zöldes feje.
- Jaj, azok olyan kommersz, kispolgári nevek! Legyenek már kreatívabbak! Hány Szabó Lászlóval és Máriával akarják még elárasztani a Kárpát medencét?! - horgadt föl a Dr. Méhlepény Menyhért pszeudo-posztimpresszionista légvárfestőművész és műkedvelő szülészorvos – Merjenek alternatívok lenni!
 - Oké, akkor legyen Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban!  Ma van a névnapjuk és legalább megússzuk az évet egy-egy összevont névnapi és születésnapi ajándékkal! - dühödött meg az újdonsült anyatigris és a lilásan rezgő köldökzsinórral lelasszózta a szószátyár hobbidokit, majd a zsinór másik végét egy hurokdobással odarögzítette a folyosón éppen eltolt frissen műtött özvegy Slambucz Terézné kerekeságyának lábához.
 - Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban?! Tetszik, de fááááj... - csúszott ki a zokszó a levert légvárfestőművész száján, majd ő maga  is az ajtón és végig a folyosón a betegliftig...
- Tehát akkor Szabó  Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban. - törődött bele mindenbe a normál arcszínének ötven százalékát visszanyerő büszke atya.
- Bocsánat, nem értettem, milyen Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban? - kérdezte az ügyeletes nővérke.
- Szabó! - ordította Szabó Lászlóné Kovács Mária időközben teljesen magára talált ura és parancsolója.
 És úgy is lett...(ezt a szlogent a szallas.hu szponzorálta)

Tizennyolc évvel később...

 - Jó napot kívánunk! - köszöntek  egyszerre az illedelmes ikrek.
 - Jó napot! Mi járatban erre, ahol a madár se jár előzetes bejelentkezés és másfél hónap várakozás nélkül, meg különben se? - kérdezte az OKJ-s képzett  okmányirodai ügyintéző és fogaskoszorús tokmány tenyésztő.
- Nagykorúak lettünk és mivel mindketten cirkuszművészi pályára készülünk, szeretnénk nevet magyarosítani. - mondták egyszerre az ikrek.
- Értem. A nevüket, ha szabadna. - váltott hivatalszürkére az egyébként színes szürkeállományú illegális nikotinfüggő szivarvény díler.
 - Szabó   Pólmekkártniina és Szabó Pbálteremétkezőinazablakban. - felelték sokat sejtetően az ikrek. Érezték, hogy a nevük puszta említése önmagában is elegendő a kedvező elbírálásra.
 - Bocsánat, nem értettem! Milyen  Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban? - fontoskodott az önnön jelentéktelenségét leplező, mindenség fölött (valami latin ige) ősenkisége.
- Hé, ez az én poénom! Már tizennyolc éve ellőttem! Plagizátor majom! Ütlek, borulsz! Rúglak, gurulsz! - robbant be a szinte semmiből az egykori ügyeletes nővérke.
- Elnézést, nem tudtam! - sikoltotta Szürke Szilárd (végre nevesült!) okmányirodai ügyintéző.
- Bezzeg Stirlitz tudta! - szólt a szovjet narrátor (magyar hangja Both Béla), ám mivel így óvatlanul felfedte magát, pár héten belül elpusztult a hírhedt londoni rádióaktív szusi járványban.
 - Szóval mire szeretnék magyarosítani és művésznevestíeni a  Szabó   Pólmekkártniina és Szabó Pbálteremétkezőinazablakban nevüket? - tért vissza lélekjelenlét abba, akibe a történet miatt muszáj volt.
 -  Prüttymöfftruccnyáxudzsüklű   Pólmekkártniina és Wxcvrtgltzrtpddcvzxsswptt Pbálteremétkezőinazablakban szeretnénk lenni. Lehet?
 - Barmok!!! Nincs az a gázsi, hogy én ezt akár csak viccből is jóváhagyjam! - nyúlt a pisztolyához  az ügyintéző, de a Mészáros & Mészáros Keresztény/Keresztyén Katekizmus és Koltgyártó Kft által Kínából importált fegyver csütörtököt mondott...
 Azóta június 22-e (többek között)  Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban napja.

2020. június 19., péntek

Rövid szerelem, avagy külcsín kontra belbecs

Megláttalak s szívem verte
Ámor vad ritmusát, mer’ te
Kecses voltál, sudár alak,
S belül rögvest lájkoltalak!

Hajad maga volt az ében,
S türkiz szemed kék tüzében
Olvadoztam, mint a sajt a
Szendvicsben, ha grilles fajta.

Ámde amint kinyílt a szád,
Mintha súlyos ágyúnaszád
Kezdett volna lőni bomba-
-záport énrám azon nyomba’!

Jövőkép, mi zokszót kísért,
Megpattintott bennem kis ért,
S agyam holttá merevedett…
Így úsztam meg szerelmedet!

(hálatánc!)

„De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” /1. Sámuel 16:7/

„Okos ember nem beszél,
Midőn bőszült arája
Szájából zúg szembeszél
Egyenesen őrája!

Jó házasság ma ritka,
Ám a sok-sok veszélyen
Átjutásnak van titka:
Hagyd a nőt, hadd beszéljen!”

/Bölcs Salamon Béla, ókori király és újkori komédiás/

„Ne virsi-verselgessél itt, te tutyimutyi Salibéla, hanem fogd meg a munka végét és keresd meg azt a pénzt, amit elkölthetek, mert lesz itt nemulass! A kezed járjon, ne a szájad! Beszélek én helyetted is, te léhűtő fűzfapoéta!” /Bölcs Salamon Béláné Bölömbikanyakú Brünhilda, királyné és testépítő világbajnoknő/

„Bölcs Salamon Béla kommentverse sokkal jobban tetszik Frady Endre meghatározhatatlan műfajú rétoromantikus retteneténél és már éppen javasolni akartam, hogy előbbi legyen a főhelyen, az utóbbi pedig sehol, de látva Bölcs Salamon Béla oldalbordájának markáns hozzászólását, inkább mégsem merem javasolni. Mea klumpa, mea maxima klumpa!” /Szőnyegalattkivontkarddalközlekedő Szörény, fapapucsférj és cipőfelsőrész készítő kisiparos/

„Sárkány nejem tűzokádó,
Hét fején van hét hamuszáj.
Drága, mint az avokádó,
S megcsókolom, hogyha muszáj…”
/Hetedhétfejű Huba, sárkány és betanított rímfaragó technikus/

„Hetedhétfejű Huba sárkány úr kapcsán is ugyanaz a véleményem, mint ami Bölcs Salamon Béla király úr esetében volt, de itt is megvárnám a kedves sárkányné őnagysága véleményét, hogy tényleg az-e…” / Szőnyegalattkivontkarddalközlekedő Szörény, fapapucsférj és cipőfelsőrész készítő kisiparos/

„Ne emberkedj, Szörény, amíg nem vagy kész az összes cipőfelsőrésszel, mert házsártosra veszem a figurát!” / Szőnyegalattkivontkarddalközlekedő Szörényné Konga Kinga, tömbházmester/

„Ötvözhetnéd magadban a
Nőiséget meg a bájt,
S az sem baj, ha van agyadba’
Néhány fölös megabájt.”
/ismeretlen XXI. századi költő párkapcsolati hirdetése/

„Az ideális megoldás a mértékletes többnejűség, azaz a kétfeleségűség. Ahogy az arabul alkotó nagy perzsa matematikus, Abu Abdalláh Muhammad ibn Músza al-Hvárizmi bebizonyította: két feleség = egészség. Az Örökkévaló növessze hosszúra a szakállát!” /Juszuf ibn Falafellah, sajtkészítő és teveidomár/

„Frady Endre romantikája még egy antik romeltakarító szerint sem más, mint ósdi önlejáratósdi – mondanám szellemesem, ha vicceskedni lenne kedvem, de MOST CSAK ORDÍTANI AKAROK!!! EZT A VERSET MÉG EGY SZELLEMI PÖCEGÖDÖR IS UNDORRLA VETNÉ KI MAGÁBÓL!!! AZ IGAZSÁGTARTALMÁRÓL MEG CSAK ANNYIT, HOGY OLYAN NŐ MÉG NEM SZÜLETETT, AKI AZ ÉN SZAVAMBA TUDNA VÁGNI, MERT ÉN ÜVÖLTÉS KÖZBEN NEM VESZEK LEVEGŐT!!! Ó, ANYÁM, KÜLDD EL INNEN A KÉNYSZERZUBBONYOS ÁPOLÓKAT! HÁT NEM HALLJÁK, HOGY ÉPPEN DOLGOZOM?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A férfiak a tökéletes nőt, a nők a tökéletes férfit keresik. Irigylem a nőket, hogy a létezésem miatt nekik legalább van reményük.” /Chuck Norris/

2020. június 18., csütörtök

Lirizál és Udar

Lirizál és Udar, a két lírizáló cudar, egy szép nyári napon hirtelen úgy lefagytak, mintha világ életükben Windows XP-k lettek volna. A kék halál állapotában talált rájuk özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszony. Szerencsére nem esett pánikba, mert ilyen lefagyott közegben a hidegvér megőrzése alapállapotnak tekinthető, úgyhogy egy „Installálom kendteket!” felkiáltással rögvest újraindította a kék kópékat és a két digitális hulla, hopp! már fel is támadt! Lirizál és Udar, e két lírizáló cudar hálából meglírizálták e hősi tettet:
       „Rendszergazdasszonyunk szeme
        Újrahizlalt minket, nem-e?
        Szeme ugye? Nem-e? De-de!
        Ingyom-bingyom ede-bede!”
Azzal segítségnyújtás nélkül röhögve faképnél hagyták a meglírizálástól kocsonyává fagyott, majd levet eresztő rendszergazdasszonyt! Ez nem volt szép! Se tőlük, se a híg özvegy látványa! Sőt, nemcsak hogy nem volt szép, de csúnya dolog is volt mindkettő!
Eközben Lirizálné Udar Usanka és Udarné Lirizál Limbóhinta – Lirizál és Udar ugyanis a kapcsolathiányos tanyasi gyermekkor következtében és közös unokák céljából egymás húgait vették feleségül – önfeledten shoppingoltak, gyerekeket szültek és sétáltattak, főztek, mostak, vasaltak, konditerembe jártak, diétáztak, manikűröztettek és közben bányász sztrájkot is szerveztek, hiszen egy nő egyszerre százfelé is tud figyelni. A bányász sztrájk talán magyarázatra szorul: ez egy szervezett munkabeszüntetés valamiért, ami ok- vagy célhatározó. A két hölgy úgy került az ügybe, hogy anno egy általános iskolai angolórán a „Why are you?” kérdésre mindketten a „Yes I am why are!” feleletet adták és ezt a nem sokkal korábban orosztanárból angoltanárrá átképzett osztályfőnök félreértette, így mindkettejüket a rendszerint diákhiánnyal küzdő Lignit Lajos Vájárképző Szakiskolába íratta be. A képesítést kegyelem kettes alák sorozatával ugyan megszerezték, ám mivel még borsót is jobban tudtak fejteni, mint kőszenet, így útjuk a tárna helyett a bányászszakszervezet sztrájkbizottmányába vezetett, ahol az volt a munkájuk, hogy lehetőleg ne folyjon a munka. Ezt a tevékenységet az állambácsi bőkezűen dotálta, ugyanis a bányák már évtizedek óta csak akkor nem termeltek veszteséget, ha szenet se.
Hát, ahogy így szén híján fafűtésű gőzerővel szervezik a sztrájkot, melynek jelmondata a „Nyolc óra munkabeszüntetés, nyolc óra pihenés, nyolc óra bértárgyalás!”, egyszer csak megpillantják ám szegény özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszonyt, amint a szétesése után nagy nehezen újra összeállva eszelős tekintettel motyogja maga elé, hogy „Ingyom-bingyom ede-bede?”, majd bosszúszomjas tekintettel eldönti, hogy ezentúl gazember lesz és belevág az illegális szerverkereskedelembe. Hej, mi mindent okozhat a rosszul alkalmazott költészet!
- Hé, öreganyám! - szólította meg a két -né – Nem látta a -né előtti neveink gazdáit?
- Szerencsétek, hogy ezt meg sem hallottam! - köpött feléjük a híg özvegy – A fiúk a bányában dolgoznak!
- Sztrájktörők!!! - kiáltotta a két felbőszült oldalborda és egyenesen a tárnába siettek, ahol Lirizál és Udar bányalégtől mámorosan skandálták a
       „Minden lignitszagú babát
        Szigeteljen vattakabát!”
kezdetű közismert vájárnótát, majd a csillékbe dőlve bányaló ügető versenybe kezdtek. Lirizálné Udar Usankának és Udarné Lirizál Limbóhintának ez már sok volt, és bár elvileg ők voltak a gyengébb nem, a hirtelen kezük ügyébe került szeneslapátok jelentősen módosítottak az erőviszonyokon... Lirizál és Udar később a kórházi ágyon is csak arra emlékeztek, hogy bár amúgy sem emlékeztek semmire, de már a minden elsötétedése előtt is nagyon sötét volt... Jaj, gyerekek, de sötét lett ezen a ponton ez a mese!
Szerencsére a történet itt nem ért véget! A szereplők mindegyike megbocsájtott az összes többinek, mindenki kibékült mindenkivel és mindenki felhagyott minden rosszal és jó útra tért. Dal fakadt a hallgatásból és piros pipacsokkal tűzdelt szép zöld gyep borította el a szívek betondzsungelét... Csak özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszony fagy le időnként egy-egy pillanatra és mélázik el azon, hogy mi a búbánatos gyíknyavalyát jelent az, hogy „Ingyom-bingyom ede-bede...”

VÉGE

Skandalum! Idióták! Kikérem magamnak, hogy egy ilyen elmeháborodott mese visszaéljen a tisztességben megőszült nevemmel! Mindenkit feljelentek! Itt igazság lesz szolgáltatva!
Tiszteletlenül:
Dr. Ingyombingyom Edebede, nyugalmazott bányaigazgató és bányalóidomár

2020. június 15., hétfő

Könnyítés

Beköszöntött, itt van a nyár!
Víg emberek strandra mennek,
Meg sok zsúfolt lovastanyár-
-a s a vírus örvend ennek.

Buszon s boltban kell bár a maszk,
Másutt bősz szabadság tombol,
S köztereken agg és kamasz k-
-öhög pofán nyakizomból.

Könnyítésnek útján járván
Büfékben dúl közös hami, s
Rögvest újra gyúl a járván-
-y s biztonságérzetünk hamis!

Parti útnak stég a vége,
Ahol egymás hegyén-hátán
Hörgünk s fájón ég a gége…
S felröhög a vírus-sátán!

(gyásztánc!)


„Háháháhá… tilalmi könnyítés… hehehehe… strandok… höhöhöhö… stadionok… hihihihi… mozik… hahahaha… éttermek… bruhahaha!!!” /vírus-sátán/

„Ne röhögjél ilyen idiótán! Jössz te még az én utcámba!” /leendő vakcina/

„Orcámon bőrt maszk abál,
Tök gáz ez a maszkabál!”
/Malacképű Menyhértné Toka Titanilla, izzadó kereskedelmi dolgozónő és a Fűzfapoéták Ostoba Kétsorosait Hagymázas Antológiába Gyúró Művészeti Alapítvány (FOKHAGYMA) szellemi magaslata/

„Lecseng már a járványhullám,
S nincs, csak napi egy-két hullám.”
/Dr. Tetemes Trancsír, kórboncnok és az Önfeledt Költők Letaglózóan Eleven Nihilista Döbbenetei (ÖKLEND) c. versblog társszerzője/

„Bár még mindig fertőződnek és halnak meg emberek, de talán már kevesebben, vagyis ez már nem járvány, csak kullogvány, úgyhogy a boltokon és a tömegközlekedésen kívül hivatalosan nincs veszély. Arccal a következő fázis felé!” /Cili néni, az operett törzs főnökasszonya/

„Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy semmiképpen se maradjon otthon!” /Győrfi Pál, médiamentős/

„Miként a pannon puma letaglózta anno a hun hiénát, olyaténképpen fogja a frissen feldübörgő gazdaságunk letaglózni és maga alá gyűrni a nyugattal együtt hanyatló koronavírust! Aki fél, az nem egész! Csapataink harcban állnak, de béke porainkra! Aki árt, nem kap bért, csak sikerdíjat! Ez a sarc lesz a végső! Arccal a kiút felé!” /Bárgyú Bögyő, a Nemzeti Ideológiákkal Kereskedő Egyesület (NIKE) hitelképes arca/

„Ebben a virális szempontból reménytelenül reménykeltő helyzetben nemzeti minimumként definiálható a gazdaság és az egészségügy közötti optimum maximálása. Elemi közérdek, hogy integráltan deriváljuk a célkitűzéseket. A párhuzamosak huzamosan nem találkoznak, de aszimptotikusan addig közelítik egymást, míg végtelenül elemivé válik mindaz, ami elválaszt. Már látszik az alagút vége; hamarosan beérünk.” /Dr. Által Ányos, a Célkitűzést Óriási Reményekkel Elemző Szervezet (CÓRESZ) iránymutatási főelőadója/

„Valakinek ki kell mondania, hogy a vírusjárvány által leginkább veszélyeztetettek közgazdasági szempontból a költségvetés kiadási oldalán találhatóak közül kerülnek ki, azaz az államháztartás negatívumát növelik. Ennél fogva a gazdaságélénkítő könnyítés, az egészségvédelmi szabályokon való enyhítés pénzügyileg - ha szabad ezt mondanom – a lehető legoptimálisabb.” /Dr. Lélektelen Lepnyő, a Haldoklók Iránt Érzéketlen Népnyúzó Alapítvány (HIÉNA) OKJ-s képzett közgazdásza/

„Nem szabad ezt mondanod, mert helytelen. Az optimálisnak nyelvtanilag lehet ugyan felső foka, értelmileg azonban nem, te legeslegutolsóbb!” /Dr. Toldalék Tivald, nyelvművelő tánc- és illemtanár/

„Magyarország ismét megelőzi a nyugatot! Ezúttal azzal, hogy mi nem csak a futball bajnokságot indítjuk újra, hanem a lelátókat is megnyitjuk a szurkolók előtt. Valódi veszély persze nincs, mert azok így is üresen maradnak. Mi előrelátó módon olyan színvonalat alakítottunk ki, hogy a járvány se jelentsen veszélyt. Aki pedig az NB I-ért kész akár az életét is kockáztatni, az joggal érdemli meg a Darwin díjat. Éljen a természetes kontraszelekció!” /Csányi Sándor, a Mennyei Liga Szimuláció (MLSZ) elnöke/

„ Ó, anyám, úgy látszik, nem hiába koptattam éveken át a számat, mert Frady Endre végre valódi témához nyúlt! Igaz ugyan, hogy nem felemelte, hanem a tanult dilettantizmusával maga alá gyűrve összebüdösítette, de még így, összefradyendréződötten is felismerhető! Talán még van esély, hogy egyszer költővé váljon! Ja, nem,  nem Frady Endre, hanem a koronavírus!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Amíg nem döntöm el, hogy az emberiséget védjem meg a koronavírustól, vagy a koronavírust az emberiségtől, addig megyek és megeszek egy  medveízű fenyőerdőt.” /Chuck Norris/

2020. június 13., szombat

Bás, Drapp és Pirosló

Bás, Drapp és Pirosló egy nap elhatározták, hogy otthon maradnak. Megunt, de erről mit sem tudó barátnőik, Rötyica, Diagonália és Kékkanca enyhén szólva is nagyon meglepődtek, mert előző nap még közös világgá menés lett beígérve nekik, miáltal felmondtak a munkahelyükön és felgyújtották az irreálisan drága albérletüket.
Bás, Drapp és Pirosló – nem lévén nemhogy alfa-, de még bétahímek sem – nyilván meggondolták volna magukat, ha ez a női meglepődés a szokásos könnyes-visítós lelki fröccs révén a tudomásukra jut, ám az egyébként csak az ártalmatlan hajléktalanokat és a járdák repedéseit színesre festegető nyugdíjasokat zaklató rendőrség egy ilyen fél kerületet hamuvá tévő lakástűz okán mégis kénytelen volt intézkedni, miáltal az egyébként zajos véleményformáló barátnők egy a büntetés végrehajtás által közpénzből finanszírozott balatoni kísérleti női gálya evezőpadján találták magukat. Ott azonban hiába is visították, hogy ártatlanok és csak egy zárlatos tarkedlisütő miatt égett le a fél kerület, a munkafelügyelő asszony egy posztszovjet prakkerrel akkorát sózott a lepcses szájukra, hogy jobbnak látták inkább evezni.
Bás, Drapp és Pirosló eközben otthon maradtak. A világgá menéshez képest ez céltalannak bizonyult, úgyhogy kínjukban elővettek egy „Kvantumfizika világgá menés helyett otthon maradóknak” című ismeretterjesztő könyvet, de unalmasnak találták, ami nem csoda, mert mindhárman a kvantummechanika professzorai voltak és az alapok laikusoknak történő szájbarágós elmagyarázása egyiküknek sem okozott örömet. Ráadásul a könyvet ők maguk írták és ez most szégyennel töltötte el mindhármukat. Ekkor elhatározták, hogy olvasás és otthon maradás helyett elmennek inkább hajókázni a Balatonra.
Hát, amint ott hajókáznak és sörözgetnek a naplementében, hirtelen ismerős női sikolytrió üti meg a fülüket:
- Bás! Drapp! Pirosló!
 - Ezt a három hangot háromezer közül is felismernénk! - kiáltott fel rémülten Bás, Drapp és Pirosló, majd rögvest a magyar tengerbe vetették magukat.  Rötyicának, Diagonáliának és Kékkancának, azaz a három megunt, ám ezt csak éppen sejteni kezdő barátnőnek ez már sok volt. Letépték magukról az olcsó, kínai gyártmányú láncaikat és a szökevények után a habokba vetették magukat. Mivel hatuk közül egyikük sem tudott úszni, a tragédiát csupán egy máig harcoló német alakulat tengeralattjárójának szerencsés felbukkanása akadályozta meg, amely felvette őket a fedélzetére.
Itt a mesélő két pontosítást enged meg magának. Az egyik, hogy a tengeralattjáró nem szó szerint bukkant fel, mert akkor a kísérleti női gálya munkafelügyelő asszonya a posztszovjet prakkerrel szétverte volna a rozsdamart roncsot, másrészt a tengeralattjárók neve megtévesztő, mert a tenger alatti kőzetekben csak a mélységi sziklavakondok és Chuck Norris tudnak járni. No, mindegy, vissza a történethez!
 Főszereplőink számára a csodálatos megmenekülés még nem jelentette a megpróbáltatások végét. Herr General Katzenjammer a kihallgatásuk szabatos volta végett elvégeztetett velük egy másfél éves szuper-intenzív német nyelvtanfolyamot, melynek folyamán a lelkiismeretfurdalástól gyötört Básból, Drappból és Piroslóból csak úgy dőltek a bevallani nem merten megunt barátnők felé az „Ich liebe  dich!”-ek, amiket Rötyica, Diagonália és Kékkanca elhitt, mert a szerelem, mint tudjuk, vak.
 Herr General Katzenjammer hajókapitányi jogával élve már éppen össze akarta adni a fiatalokat, amikor a  sasszemű Herr Enigma titkosszolgálati tiszt felhívta a figyelmét arra, hogy a megmentett férfiakat nem is Básnak, Drappnak és Piroslónak hívják, mivel az csak egy névnapi képrejtvény téves megfejtéséből eredt, hanem Barnabásnak, Barnának és Ballónak.
 - Miiiiiiiiiiiiiiiii?!?!?!?!?! - visította   Rötyica, Diagonália és Kékkanca a három B felé fordulva...
- IGEN!!! - kiáltotta behúzott nyakkal Barnabás, Barna és Balló.
 - Hast du die Ringe? - kérdezte megkönnyebbült mosollyal Herr General Katzenjammer és a zánkai úttörőtábornál sietve partra tette a nászutasokat, akik  azóta is boldogan éltek, míg meg nem merték mondani, hogy azért ez ennél bonyolultabb.
Ha ez ennél bonyolultabb nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

2020. június 4., csütörtök

Bumbúl és Venik

(esti népmese)

Bumbúl és Venik a két hétalvó nagyon későn keltek. Olyan későn, hogy már nem is volt értelme felkelni, úgyhogy egyből vissza is feküdtek és tovább aludtak. Ha Bumbúl és Venik tovább nem aludtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Jó éjszakát gyerekek! …
- mondta volna a mesemondó, de ekkor furcsa dolog történt. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre rosszat álmodott és mindketten felriadtak.
 - Jaj, rosszat álmodtam!  - mondta egymástól függetlenül, de mégis egyszerre Bumbúl és Venik, de olyan egyszerre, hogy meg sem hallották, hogy a másik is beszél. Már csak azért sem hallhatták egymást, mert az egyikük ágya az északi, a másiké pedig a déli sarkon volt. Olyan nagy társasházban laktak ugyanis, aminek az északi és a déli sarki hálószobája messze is volt egymástól és bőven elfért közöttük még némi hangszigetelés is, amit az ország legjobb akusztikus hangmérnökével terveztettek meg.
Bumbúl és Venik egyszer egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre eltöprengett azon, hogy egy hangmérnök  a hangok terjesztése helyett miért a hangok gátlását tervezi, és ha már mégis ezt csinálja, akkor miért nem ellenhangmérnöknek hívják, de úgy érezték, ebbe a kérdésbe fölösleges lenne belemélyedni, úgyhogy inkább elindultak világgá.
 Hát ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak észrevettek három vonalat. Az egyik rákoknak prédikált, a másik bakoknak, míg a középső  egygólos hátrányban a kapuba bombázott. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre vonta meg értetlenkedve izzadó vállát, mert egyikük sem tanult soha földrajzot.
Na, ekkor támadta meg őket egyik irányból egy folyóból torokmagasságban kivetődő krokodil, másik irányból pedig egy a szülőföldjétől messze elkóborolt oroszlánfóka. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre elálmosodott és lefeküdt a földre aludni, a két fenevad pedig a levegőben összeütközve lenyelte egymást és jóllakottan szörnyethalt.
Ha a két fenevad szörnyet nem halt volna...
 - Be nem merd fejezni! Most jön a legjobb rész! - ordítottak a mesemondóra  egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre a keselyűk, a sakálok és a hiénák, majd falatozni kezdték a két fenevad földi maradványait.
 Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre  felébredtek, megették a jóllakott keselyűket, sakálokat és hiénákat, majd a bőséges reggelitől felkerekedve hazaindultak. Egész úton hazafelé azon gondolkodának, miként fogják szólítani rég nem látott anyjukat. Persze mindezt egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre.
 Hazaérve  Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre felkiáltott: Anyám, bár Gizi vagy, de szólíthatlak özvegy Katzenjammer Kenézné született Donnerwetter Donatellának?!
- Na, megjött a két agyatlan egypetéjű iker! Ezek vittek engem a sírba! - sóhajtott a reinkarnációján, Zlatan Ibrahimovicson keresztül a túlvilágról néhai Katzenjammer Kenéz, majd a másik oldalra fordult a sírjában.
Az elájult Gizi anyu boldogan halt volna, míg újra nem élesztették.
Jó éjszakát gyerekek! Ha nem tudtok elaludni, próbáljátok meg csukott szemmel!

VÉGE