Bás, Drapp és Pirosló

Bás, Drapp és Pirosló egy nap elhatározták, hogy otthon maradnak. Megunt, de erről mit sem tudó barátnőik, Rötyica, Diagonália és Kékkanca enyhén szólva is nagyon meglepődtek, mert előző nap még közös világgá menés lett beígérve nekik, miáltal felmondtak a munkahelyükön és felgyújtották az irreálisan drága albérletüket.
Bás, Drapp és Pirosló – nem lévén nemhogy alfa-, de még bétahímek sem – nyilván meggondolták volna magukat, ha ez a női meglepődés a szokásos könnyes-visítós lelki fröccs révén a tudomásukra jut, ám az egyébként csak az ártalmatlan hajléktalanokat és a járdák repedéseit színesre festegető nyugdíjasokat zaklató rendőrség egy ilyen fél kerületet hamuvá tévő lakástűz okán mégis kénytelen volt intézkedni, miáltal az egyébként zajos véleményformáló barátnők egy a büntetés végrehajtás által közpénzből finanszírozott balatoni kísérleti női gálya evezőpadján találták magukat. Ott azonban hiába is visították, hogy ártatlanok és csak egy zárlatos tarkedlisütő miatt égett le a fél kerület, a munkafelügyelő asszony egy posztszovjet prakkerrel akkorát sózott a lepcses szájukra, hogy jobbnak látták inkább evezni.
Bás, Drapp és Pirosló eközben otthon maradtak. A világgá menéshez képest ez céltalannak bizonyult, úgyhogy kínjukban elővettek egy „Kvantumfizika világgá menés helyett otthon maradóknak” című ismeretterjesztő könyvet, de unalmasnak találták, ami nem csoda, mert mindhárman a kvantummechanika professzorai voltak és az alapok laikusoknak történő szájbarágós elmagyarázása egyiküknek sem okozott örömet. Ráadásul a könyvet ők maguk írták és ez most szégyennel töltötte el mindhármukat. Ekkor elhatározták, hogy olvasás és otthon maradás helyett elmennek inkább hajókázni a Balatonra.
Hát, amint ott hajókáznak és sörözgetnek a naplementében, hirtelen ismerős női sikolytrió üti meg a fülüket:
- Bás! Drapp! Pirosló!
 - Ezt a három hangot háromezer közül is felismernénk! - kiáltott fel rémülten Bás, Drapp és Pirosló, majd rögvest a magyar tengerbe vetették magukat.  Rötyicának, Diagonáliának és Kékkancának, azaz a három megunt, ám ezt csak éppen sejteni kezdő barátnőnek ez már sok volt. Letépték magukról az olcsó, kínai gyártmányú láncaikat és a szökevények után a habokba vetették magukat. Mivel hatuk közül egyikük sem tudott úszni, a tragédiát csupán egy máig harcoló német alakulat tengeralattjárójának szerencsés felbukkanása akadályozta meg, amely felvette őket a fedélzetére.
Itt a mesélő két pontosítást enged meg magának. Az egyik, hogy a tengeralattjáró nem szó szerint bukkant fel, mert akkor a kísérleti női gálya munkafelügyelő asszonya a posztszovjet prakkerrel szétverte volna a rozsdamart roncsot, másrészt a tengeralattjárók neve megtévesztő, mert a tenger alatti kőzetekben csak a mélységi sziklavakondok és Chuck Norris tudnak járni. No, mindegy, vissza a történethez!
 Főszereplőink számára a csodálatos megmenekülés még nem jelentette a megpróbáltatások végét. Herr General Katzenjammer a kihallgatásuk szabatos volta végett elvégeztetett velük egy másfél éves szuper-intenzív német nyelvtanfolyamot, melynek folyamán a lelkiismeretfurdalástól gyötört Básból, Drappból és Piroslóból csak úgy dőltek a bevallani nem merten megunt barátnők felé az „Ich liebe  dich!”-ek, amiket Rötyica, Diagonália és Kékkanca elhitt, mert a szerelem, mint tudjuk, vak.
 Herr General Katzenjammer hajókapitányi jogával élve már éppen össze akarta adni a fiatalokat, amikor a  sasszemű Herr Enigma titkosszolgálati tiszt felhívta a figyelmét arra, hogy a megmentett férfiakat nem is Básnak, Drappnak és Piroslónak hívják, mivel az csak egy névnapi képrejtvény téves megfejtéséből eredt, hanem Barnabásnak, Barnának és Ballónak.
 - Miiiiiiiiiiiiiiiii?!?!?!?!?! - visította   Rötyica, Diagonália és Kékkanca a három B felé fordulva...
- IGEN!!! - kiáltotta behúzott nyakkal Barnabás, Barna és Balló.
 - Hast du die Ringe? - kérdezte megkönnyebbült mosollyal Herr General Katzenjammer és a zánkai úttörőtábornál sietve partra tette a nászutasokat, akik  azóta is boldogan éltek, míg meg nem merték mondani, hogy azért ez ennél bonyolultabb.
Ha ez ennél bonyolultabb nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Új postaládák

 Házban van új postaláda,
 Amit Karácsonyra ád a -
 -z Úr mélybarna ajándékul
S ránézve így szólok: „Jé, cool!”

Régi láda gáz volt s nyomott,
Hűlt helyén nőhetne gyom ott,
Ám új láda adja hírül,
Neve bosca poist írül.

Nem t'om, hogy van arabusul,
Ámde nem sok ara búsul
S nem is ágál a tény ellen,
Ha férje nem ír, csak jelen

Van.


„Hááát... amióta az  arám hatdanos ébenfekete övvizsgát tett sodrófával történő önvédelmi és megelőző csapási full kontakt formagyakorlatokból, azóta inkább írok a mélybarna levélszekrénybe, minthogy jelen lennék. Szerintem hamarabb tanulok meg írül és arabusul, minthogy a helyszínen álljak ellen a nyomós érveinek!” /Dr. Papucs Pál, illegalitásból levelező férj és könyvtárigazgató/

„Gyere vissza Pali, nem verlek agyon! Sírnak utánad a gyerekek és én se érzem magam mindig jól a buta képed nélkül. Hiányzik a kicsit kancsal szemi kontaktod.” /Dr. Papucs Pálné Hatdanos Hadiána, a köztársasági elnöknő személyi testőrnője/

„Az új postaláda, mint minden egyéb  a világon, az én ajándékom, de azért ne feledkezzetek meg az eszközömül használt gondnok házaspárról és a ládákat kifizető lakóközösségről sem!” /az Úr/

„Hát én nem fizetek egy vasat sem! Mi az, hogy pont karácsonykor verik le a régi ládákat és krampácsolják fel az újakat?! Zaj, szemét, piszok, elveszett levelek, miegymás! Nem fizetek, ha addig élek is!” /özv. Bél Béláné Gőz Gizella, nyugdíjas elégedetlenkedő/

„ Könnyek között kell kisírnom magamból a közönylíra eme Pegazusának társadalomkritikailag ily koherens kagylókínjának gyöngyöt verejtékező pszeudo-valóságlírájának oda-vissza emésztő jegecesedésű introvertált rögvalóságbűzhödt szentimentalizmusát. Inkább egy jelen lévő férj, mint holnap egy túlzokniasodott lábszag ú levelezőpartner! Ahogy az ódakota közmondás tartja, ha a postaládán egy ír ül, többnyire az ara búsul.” /Szimpla Szilárdné Komplex Katatónia, középiskola magyartanár és maszek postaláda szerelő kisiparos/

„ Mi ez a trágyaszagú zsír taposta ír faposta?! Mi ez a mélybarna bélsárlíra?! Miért gondolja Frady Endre, hogy az általa felkavart versmoslékban más is meg kíván mártózni?! Anyám szerint, ha ő panelproli nyugger lenne, ő is örülne az új postaládának, de nem érti meg, hogy nem az örömmel van a baj, hanem a versírással. Na tessék, most megint kaptam tőle egy anyai pofont a költőhatlan búvárharangba terelésért!  Imádkozz Frady Endre, hogy az utolsó ítéletkor ne én legyek az egyetlen védőtanúd!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem nincs postaládám, mert én írás nélkül is megérzem a hozzám folyamodók őszinte kívánságait és a közvetlen főnökömmel, az Úrral való konzultáció után lerúgom azok fejét, akiket a kellően kritikus tömeg óhajt. A kis afrikai, ázsiai és európai államok polgárainak üzenem, hogy a kritikus tömeg mértéke egyelőre még amerikaira van kalibrálva. Egyelőre... Még...” /Chuck Norris/

Poloska

Kis poloskát nagy poloska
Kérdezgeti, mi akarna
Lenni, ha majd nagy coloska
Lesz és komor bikabarna?

Kis poloska szól: „Poloska
Lennék s lehallgatnék ódon
Kastélyokban nagyokoska
Fazonokat galád módon.”

„Sunyi sarjam, jól döntöttél!
Hangom könnyeimtől rekedt.
Felnősz, múlik öt nyár, öt tél,
S tönkretehetsz embereket!”

(tánc!)



„Ez a poloskás szóvicc még az én kabarémhoz is gyenge! Főleg, mert nem én találtam ki.” /Sas Jóska/

„Mi a Poloskákért Ujjongó Kémek Intézete (PUKI) nevében kikérjük magunknak a gusztustalan ízeltlábúakkal történő kapcsolatba hozásunkat! Megállj Frady, ezért még lehallgatunk!” /Dzsémsz Bolond 00-ás baromira titkos ügynök/

„Ez vers?! Ezek után már oké ágyban, párnák közt is, csak könyörgöm, hogy minél előbb!” /Alekszander Petrovics agg barguzini poétnyik/

„Mert mit is jelent lehallgatni? Egy személybe a szabad akarata ellenére másoknak belelátni. De személy-e a személy, létezik-e szabad akarat és kik is azok a mások?” /Söptényi Nadír filozófus/

„Hallgatni és tönkretenni embereket? De hiszen mi az X-Faktorban évek óta ezt csináljuk! Hülyét belőlük, meg magunkból. De legalább dől a lé!” /Ertéelklub Atanáz kizsigerelési asszisztens/

„Poloskai rúgni nekunk '82-ben gól, de mi nyerni, mert rúgtam sok gól! Voltam jó, voltam fiatal. Elmúltam. Bruhuhu!” /Diego Armando Maradona/

„Don't cry for me Maradona!” /Evita Poloskaiovna/

„Nem Poloskai, hanem Pölöskei! Diego, árulj inkább szőnyegeket!” /Nyilasi Tibi/

„Igenis büszke vagyok a fiamra, hogy tanul és lesz belőle valaki! Gusztustalan családunknak ő lesz a legesleggusztustalanabb tagja! Gyerünk gyerek, mutasd meg, milyen is az igazi büdös meló!” /Poloska Pál betanított büdösítő/

„Kritikusként a feladatom az orvul elém került bármik kegyetlen sárba tiprása, agyagba döngölése. Ennél a versnél erre már nincs lehetőség, hiszen ez magától süllyed el a sárga földig. Ennek költőjét még egy apáca lelkületű ministránsfiú is az első kezébe kerülő súlyosabb kegytárggyal addig ütlegelné, míg valaki át nem veszi tőle, hogy folytassa és eme tett meggyónása után talán még dicséretben is részesítenék. Én is azt teszem. Abcúg Frady Endre! Hű, most muszáj egy kis nyálat gyűjtenem!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Nem mondanám, hogy lehallgatni szép dolog, esetleg azt, hogy jó. Bizonyos esetekben persze szükséges, de mikor bizonyos egy eset? Mikor bizonytalan? Bizonytalan vagyok abban a kérdésben, hogy mi biztos, de már nem vagyok biztos abban, hogy mi bizonytalan és mennyire az. Vagy nem. Én lehallgatnék-e bárkit? Vagy akárkit? Bárki lehallgatna-e engem? Vagy akárki? Érdemes-e engem lehallgatni, ha úgysem mondok semmi érdemlegeset? Vagy mondok? Te jó ég, lehet, hogy elszóltam magam? Hallotta bárki? Vagy akárki?” /Török Gábor politológus/

„Van egy álmom! Komor bikabarna, milka tehénlila és aludt tejfehér poloskák kéz a kézben hallgatják le egymás véleményét. Van egy álmom! Minden poloskának joga van büdösnek lenni! Van egy álmom! Egy Frady Endre nélküli világ!” /Martin Luther King-Kong/

„Gyönyörű vers! Megnyaltam utána mind a hat ízelt lábamat!” /Csótányossy Csincsilla, ifjabb  Poloska Pali barátnője/

„Főfőhivatalomhoz beérkezett művet iktattam és NEM ENG.! pecséttel ellátva a Förmedvényügyi Osztály hatáskörébe utaltam soron kívüli kőkemény elbánásra, egyúttal elrendeltem a költő elkövetőnek a Világegyetemről történő azonnali kiutasítását. Fellebbezni minden hónap 32. napján hajnali 3:00 és 3:05 között lehet a sarkkör legészakibb eszkimókunyhójában száz idomított jegesmedve beszolgáltatása ellenében. K.M.F.” /Főfőcenzor/

„Miért? Miééért?! MIÉÉÉÉRT?!?!?!” /a világirodalom/