Kar ima Karira

The Karácsony tök soon jöving,

Ajándékok obligátok:

Drága nyakkendőtű, öv, ing…

Bankszámlákra szörnyű átok!

Kar:

Ó, Uram, ó, Uram, megmentsél!

Szórva a mammont csak hebrencs él!

Karácsonykor költök, költök,

My life koldusbotra jutó,

Jelezzétek költők, költők,

Kezelés kell nekem, utó!

Kar:

O, Lord, O, Lord, save us, save us!

Kis Jézuska, szevasz, szevasz!

Kis Jézuska, nagy Jézuska,

Hangot adni segítsé’ mán!

Elfogyott a lot of suska,

Csak nem koldulhatok némán!

Kar:

O My God, ne bocsáss meg neki!

Rút költőt engedni be?! Ne! Ki!

Nem enged rám snow-t és esőt

Kalapomon nagy karima,

Doesn’t hull rain fülemre, sőt,

Hó se! Nem kell alt Kar ima!

Kar:

Kis Karika, Nagy Karika,

Let’s be fából szénkarika!

„Mi ez a Hunglish-magygol ál-szakrális pszeudo-szekularitás?! Minek ez az ógörög drámákra hajazó dilettáns ünneprontás?! Ki rendelte meg a költőtől ezt a szentségtöréstesztet?! És miért én írom a legelső kommentet?! Ne lássam anyám karácsonyi bejgli receptjét materializálódni, ha nem lényegülök át vérszipoly főcenzorrá és nem verem rá erre a sorokba tördelt gordiuszi agyérgörcsre elvágólag, hogy NEM ENG.!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és véleményvezérkari főfőnök/

„Költő úr, a világirodalom nevében kérjük, sőt térden állva könyörgünk, hogy ne írjon többet, úgyhogy azt kívánjuk Karácsonyra, hogy száradjon le mindkét karja! Ahogy a magán kívüli összes magánkívüli költő mondaná:

          Nem kell többé Frady kardal,

          Csapjuk le karjait karddal!

A levágott karjait a megmaradt lábaival rugdossa be a fa alá és azokat nézegetve vonja le a tanulságokat! De eszébe ne jusson tollba mondani őket! Főleg kínrímekbe ne!” /a Kar/

„Költekezni én sem tudok, de ez a kis karácsonyi történet minden pénzt megér.” /M. András, a költő legállandóbb és legköltekezetlenebb kommentelője/

„Profi költő pénzért költ

(Őse tán még grófot ölt,

Ha a nagy lé épp nem dőlt),

Tejpénzről fölöz le fölt,

eM úrral kis időt tölt,

Tanít neki ból-t és ből-t,

S tandíjból műkarra költ.”

/Kartalan Kartács, klapancia költő és kortárs kutyaütő/

„Esik eső karikára karimára,

Költő uram kalapjára.

Ja, nem eső, hanem hó. 

Poem's standard's very low.”

/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Jól megmondtad neki Ádám,

Az Úr néked áldást ád ám,

Úgy, mint nékem a frigyládám.

Ki nem hiszi, sújt rá dádá-m!”

/II. Mózes, a kőtábla keménységű próféta/

„Hú, ez olyan súlyos, mint együttvéve három túlsúlyos Télapó, a teljes istálló és a baromfiudvar, a három bölcs és Jézusmáriaszentjózsef! Uram, könyörülj rajtunk!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Mérleg szülötte/

„Eszét veszti Mérleg el,

Buggyan vajon ő meg-e?

Rénmarha vajh' mér' legel?

Meglegyen a tömege!”

/Fajsúlyos Fikuszné Sűrűsödő Sarolta, telt tokájú tömegnövelőnő/

„Nehéz szóhoz jutni. A vers magában hordozza önnön minősítését: szörnyű átok! Közeledvén Karácsony szent ünnepéhez, meneküljön, ki merre lát! Helyesebben, amerre nem lát fikarcnyi Frady Endrét sem. Frady Endre nyelvi szörnyülményei megmételyezik a lelket, a szellemet, s magát a testet is. Ahol Frady Endrés a táj, ott nem terem hó, sem eső, csak szik és hamu. Anyám, ki vagy a mennyekben, könyörülj fiadon, vegyél magadhoz, mielőtt újabb Frady Endre vers törne rám, s népemre.” /Puzsér Róbert hivatásos dehonesztáló a’la D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Hé, engem itt plagizálnak! Nekem itt ellopják a gondolataimat! Én itt fel és ki vagyok használva! Visszaélés történik a nevemmel! Én itt tudtomon kívül folyamatosan megnyilvánulok! Itt helyettem eresztik ki belőlem a gőzt! Dőljön rájuk másfél tonna Tannenbaum!!! A szeretet ünnepén egy ajándékot szeretnék kérni: nagy tálcán buta fejeket!” /Puzsér Róbert, ön- és közveszélytelen kritikus/

„Az emberek a Mikulástól vagy a Jézuskától kérik az ajándékokat. A Mikulás és a Jézuska pedig tőlem.” /Chuck Norris/

Újévi remények

Újévi remények jönnek,
Kérje és postázzuk Önnek,
S mint holtat Sztüx folyón Kháron,
Szállítjuk jutányos áron!

Egy klikk és már online rendel,
Üres kézzel nem megy kend el.
Nálunk a Rettegett Iván
Se retteg, hogy nincs, mit kíván.

Trendi a reménység lista,
Igazi kapitalista:
Nem az a fő, lásson a vak,
Hanem csak a gyűlő javak!

Ez lesz a remények éve,
S ezért bő papírpénz kéve
Szerintünk igazán nem ár!
Ön sokallja talán?! Ne már!!!

„Igenis sokallom! Phhh-pfff… phhh-pfff… a megrendelt méregdrága Halálcsillagot félkész állapotban szállították ki, és a tűzereje is olyan alacsony, hogy egy kisbolygó elpusztításához is legalább két lövésre van szükség! Phhh-pfff… phhh-pfff…nem igaz, hogy pont a szeretet ünnepén idegesítenek fel azzal, hogy nem bírok egy lövéssel megsemmisíteni tízmilliárd piréz ewokot!” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Én csak a bojár hordáktól rettegtem, de miután kőkeményen megtizedeltem őket, már ők rettegnek tőlem! Csak a fiam ne klikkelne rá annyi drága karácsonyi ajándékra, mert nem tudom finanszírozni a hódító háborúimat! Magas nekem ez a boy ár!” /IV. „Rettegett” Iván cár/

„Egész életemben vak voltam és a hírek alapján nem is hiányzik, hogy lássam, mi történik körülöttem. Csak azt nem értem, hogy a már eleve sosem működött szememet miért akarják most még kiszúrni is tízezer forintnyi Erzsébet utalvánnyal?!” /özv. Vak Béláné, nyugdíjas vaksakk edzőnő/

„Kikérem magamnak, hogy egy szellemi toprongy pusztán egy kínrím miatt a nevemet Kháronra változtassa! A helyes írásmód a Kharón, mert úgy ülök a ladikomban, mint a varjú a karón! Ha bárki kész megvesztegetni másfél obulussal, akkor ezt a tehetségtelen költőt soron kívül hajlandó vagyok átvinni a halálfolyó túloldalára! Csak klikkeljenek a www.kharon.st/megvesztegetes/masfel_obulus.html linkre és ladikhalálában intézkedem!” /Kharón, alvilági csónakos/

„Tisztelt ügyfeleink! Sajnálattal közöljük, hogy a www.kharon.st/megvesztegetes/masfel_obulus.html linkre olyan mennyiségű rákeresés történt, hogy a szerverünk csak néhány percig bírta a rohamot, majd összeomlott. A Sztüx folyón torlódásra számítsanak, mert az utasokat jelenleg ladikpótló vízibuszok szállítják. A minden eddiginél nagyobb hiba elhárítása folyamatban van. A Frady Endrét sürgősen láb alól eltenni akarók szíves türelmét kérjük!” /Hullay Hella, a Sztüx Szerverközpont sajtószóvivője/

„Mérföldkő az irodalomtörténet országútján!” mondhatná a lektorkrém elitje, ha nem lenne benne súlyos anakronizmus. „Dehátkérem”, így a költő, „az Frady Endre műveiben szériatartozék, védjegy és szinekvánon! Geológiai, és főleg teológiai távlatból a komplett emberi kultúrtörténet egy artikulálatlan mikroszekundummá zsugorodik - azon belül meg ne vacakoljunk már idétlen időrendiséggel, oktalan okozatisággal, meg szerencsétlen szövegkohézióval! Hát nem?! De!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A sine qua non (ejtsd: szinekvánon!) a boldogult férjem neve latinul. Örülök, hogy a mérnökkolléga úr volt olyan humánus, hogy megemlékezzen erről a derék emberről!” /özv. Nélkülözhetetlen Feltételné Idegenszavak Szótária, nyugdíjas szobatudós/

„Kár, hogy szegény Nélkülözhetetlen Feltétel halott! A Világegyetem szerencséjére viszont én, a Szükséges és Elégséges Feltétel élek és virulok!” /Chuck Norris/

„Mi ez az irodalmi tízcsapás?! A karácsonyra interneten megrendelt méregdrága kínai ellenvéleményhengerem használat előtti szétesése kapcsán még anyám szerint is dicsérhető Frady Endre témaválasztása, ám ami ezután bekövetkezik, az olyan, mintha egy online vásárolt valódi költemény helyett egy diszgráfiás pszichopata önmagát fenyegető levelét szállítaná ki egy rosszul idomított gibbon! Legfőbb újévi reményem, hogy Frady Endre valami kényszergyógyszer hatására végre magába száll és esetleg bent is marad, sajnos ismét meghiúsult! Az Úr irgalmazzon nekünk 2017-ben!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Karácsonyi tinidal

Fanni lányom által kért karácsonyi dalocska, amelyről kiderült, hogy a Fölmászott a nyúl a fára, a Kiskarácsony Nagykarácsony és a Német Himnusz dallamára is elénekelhető. Jó nótázást!

"Fára hálót a póknyáj fon" /Frady Endre felvétele/

Akkor érzem magam okén,
Ajándékot, ha kapok én,
Szélessávú internetet,
S árad bennem a szeretet.

Fára hálót a póknyáj fon,
Internethez kéne iphone,
Meg egy StarWars lézerpuska.
Ugye, hallasz kis Jézuska?


„Hogyne hallanám ezt a rettenetes kornyikálást?! Nem elég, hogy jászolban fekszem és barmok közt nyugszom, még a dobhártyám is beszakad! Ez csendháborítás! Senki sem ítélt el téged?! Nem?! Na, jó, én sem ítéllek el téged! Menj el és többé ne énekelj!” /a kis Jézuska/

„Nézze, költő úr, mondanám, hogy ebben a stresszes karácsonyi időszakban ne terhelje túl az agyát, mert valahol elpattan egy ideghúr, de nem mondom, mert tudom, hogy önnek a versíráshoz sosincs szüksége az agyára. Mindig ez van, ha valaki az esze helyett a klaviatúráját használja. Fentiek figyelembe vételével természetesen NEM ENG.!” /Tilttűrtámogat Tódor, főcenzor és legfőbb ENG.! és NEM ENG.! pecsétőr/

„Na, nyámnyila átokfajzatok, most az agyatokba verem, hogy ’Mit gondolt a költő?’! Azt gondolta, hogy miközben a pókháló borította karácsonyfa a tradíciók avíttságának a szimbóluma, addig ti, elkényeztetett nyápicok, a kereskedelmi média reklámblokkjai által megmételyezve nem akartok mást, csak kapni, kapni és kapni! Mindent és most! Lennék csak az anyátok, annyit kapnátok, hogy a fal nem győzné adni a másikat! A mű bármilyen dallammal való elénekelhetősége a kultúráktól és társadalmi berendezkedésektől, valamint koroktól független alapigazság apoteózisa. Nem, Szotymándi fiam, nem apa teázása, hanem apoteózisa! Apádat holnap teázás helyett küldd be hozzám az ellenőrződdel egyetemben! A verset pedig jövő hétre mindenki kívülről megtanulja! Mindenkit ki fogok hallgatni!” /Tannenbaum Tivaldné Kőkemény Klotild, középiskolai magyartanár és a Keménykezű Oktatók Karizmatikus Intézetének (KOKI) alelnöke/

„Jaj, fiam, dehogy megyek be a magyartanárodhoz! A múltkor is akkorát behúzott, amikor meg akartalak védeni, hogy kórházba kerültem és el kellett halasztanom a címmérkőzésemet! Inkább azt hazudom, hogy lebetegedtem és itthon maradok teázni! Hátha ezúttal megúszom!” /Szotymándi Szittya, nehézsúlyú ökölvívó világbajnok/

„De gáz már ez az izé! Netem már évek óta van, iphone-omat lassan lecserélem valami ütősebbre, lézerpuska meg a dedósoknak való! Látott már tinit ez a csávó, vagy csak a Hírcsárdán olvasott rólunk?! Valami vonalas telós vén trotty lehet, aki a monitorról is azt hiszi, hogy valami hadihajó! A suliban az a kigyúrt magyartanárnő meg el van ájulva tőle!” /Szotymándi Szilárd, gimnazista/

„Ez a mű egyike a kiemelkedő alkotásoknak némi bukfencekkel tarkítva. Az első versszak rendben is van, jól példázza a fogyasztói társadalom elvárásait a karácsonnyal szemben, már csak a cofidis hitel hiányzik belőle. Számomra a törést a póknyáj kelti, egy idilli karácsonyi kép ronda pókokkal? De mi az a póknyáj? és hozzá ez a számomra erőltetett rím és márka reklám... De az utolsó két sor vissza billent az ihletett karácsonyi hangulatba, remek befejezéssel. Sose rosszabbat.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Frady Endre puszta léte felveti bennem a vissza-visszatérő kérdést: Mit gondolhatott a Teremtő?! Nem bánta-e meg a Noénak tett ígéretét és nem játszadozott-e el egy Frady Endre környéki lokális özönvíz gondolatával?! Ha szemet szemért és fogat fogért, akkor küldjek Frady Endrének zárt alakzatba terelt értelmetlen betűhalmazt karácsonyra?! Anyám szerint ne legyek már ennyire ószövetségi, mert még megkövez az epém és véletlenül körülmetélem magam! Sebaj, ha a kínzó fájdalom elfeledteti velem ezt a klapanciát, akkor vessenek az oroszlánpintyek vermébe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az oroszlánpinty (fringilla leo) egy néhány évtizede váratlanul kihalt texasi állatfaj. A négy-öt tonnás csúcsragadozó madár főleg elefántokkal és vízilovakkal táplálkozott, de szívesen fogyasztott fenyőerdőt, száraz rekettyést és traktort is. Egy-másfél méter átmérőjű tojásokkal szaporodott. Természetes ellensége nem volt, ezért máig rejtély, hogy mi okozta a kihalását.” /Wikipédia Winnetou, apacs enciklopédista/

„Nem mi, hanem ki? Én. Rántottát akartam sütni három oroszlánpinty tojásból, erre rám támadt az egész csorda. Muszáj volt lerúgnom az összes fejüket.” /Chuck Norris/

Új postaládák

 Házban van új postaláda,
 Amit Karácsonyra ád a -
 -z Úr mélybarna ajándékul
S ránézve így szólok: „Jé, cool!”

Régi láda gáz volt s nyomott,
Hűlt helyén nőhetne gyom ott,
Ám új láda adja hírül,
Neve bosca poist írül.

Nem t'om, hogy van arabusul,
Ámde nem sok ara búsul
S nem is ágál a tény ellen,
Ha férje nem ír, csak jelen

Van.


„Hááát... amióta az  arám hatdanos ébenfekete övvizsgát tett sodrófával történő önvédelmi és megelőző csapási full kontakt formagyakorlatokból, azóta inkább írok a mélybarna levélszekrénybe, minthogy jelen lennék. Szerintem hamarabb tanulok meg írül és arabusul, minthogy a helyszínen álljak ellen a nyomós érveinek!” /Dr. Papucs Pál, illegalitásból levelező férj és könyvtárigazgató/

„Gyere vissza Pali, nem verlek agyon! Sírnak utánad a gyerekek és én se érzem magam mindig jól a buta képed nélkül. Hiányzik a kicsit kancsal szemi kontaktod.” /Dr. Papucs Pálné Hatdanos Hadiána, a köztársasági elnöknő személyi testőrnője/

„Az új postaláda, mint minden egyéb  a világon, az én ajándékom, de azért ne feledkezzetek meg az eszközömül használt gondnok házaspárról és a ládákat kifizető lakóközösségről sem!” /az Úr/

„Hát én nem fizetek egy vasat sem! Mi az, hogy pont karácsonykor verik le a régi ládákat és krampácsolják fel az újakat?! Zaj, szemét, piszok, elveszett levelek, miegymás! Nem fizetek, ha addig élek is!” /özv. Bél Béláné Gőz Gizella, nyugdíjas elégedetlenkedő/

„ Könnyek között kell kisírnom magamból a közönylíra eme Pegazusának társadalomkritikailag ily koherens kagylókínjának gyöngyöt verejtékező pszeudo-valóságlírájának oda-vissza emésztő jegecesedésű introvertált rögvalóságbűzhödt szentimentalizmusát. Inkább egy jelen lévő férj, mint holnap egy túlzokniasodott lábszag ú levelezőpartner! Ahogy az ódakota közmondás tartja, ha a postaládán egy ír ül, többnyire az ara búsul.” /Szimpla Szilárdné Komplex Katatónia, középiskola magyartanár és maszek postaláda szerelő kisiparos/

„ Mi ez a trágyaszagú zsír taposta ír faposta?! Mi ez a mélybarna bélsárlíra?! Miért gondolja Frady Endre, hogy az általa felkavart versmoslékban más is meg kíván mártózni?! Anyám szerint, ha ő panelproli nyugger lenne, ő is örülne az új postaládának, de nem érti meg, hogy nem az örömmel van a baj, hanem a versírással. Na tessék, most megint kaptam tőle egy anyai pofont a költőhatlan búvárharangba terelésért!  Imádkozz Frady Endre, hogy az utolsó ítéletkor ne én legyek az egyetlen védőtanúd!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem nincs postaládám, mert én írás nélkül is megérzem a hozzám folyamodók őszinte kívánságait és a közvetlen főnökömmel, az Úrral való konzultáció után lerúgom azok fejét, akiket a kellően kritikus tömeg óhajt. A kis afrikai, ázsiai és európai államok polgárainak üzenem, hogy a kritikus tömeg mértéke egyelőre még amerikaira van kalibrálva. Egyelőre... Még...” /Chuck Norris/

Különös Ajándék

"bőgve rohant ki az osztályból" /egy aranyhal felvétele/

Különös Ajándék tanárnő sikítva vágta a földhöz a naplót.
- Ülj le, Birkássy, egyes! Egyes alá!!! NULLA, TE SZERENCSÉTLEN!!! Honnan vetted azt a baromságot, hogy Kossuth Lajost a Duna jegén választották meg MLSZ elnöknek?!
- Miért, talán a Tiszán?! – kérdezett vissza röhögve a trendi takonyzöld orr-piercinget viselő Birkássy Bendegúz, mire Különös Ajándék történelem-földrajz szakos tanárnő bőgve rohant ki az osztályból.
Szülei, Dr. Különös Béla és Dr. Különös Béláné Szimpla Matild mindig arra tanították, hogyha szorgalmasan tanul, akkor sokra viszi és boldog lesz. Ajándék szófogadó lányként megfogadta a tanácsot és nap mint nap leült tanulni, tanulni, tanulni. Ilyenkor mintha Lenin jól temperált viaszbábja is elégedetten mosolygott volna a Mauzóleum félhomályában. Az azóta már felnőtt tanárnő viszont zokogott:
- Tanultam, tanultam, tanultam és mégse vittem semmire, sőt még boldogtalan is vagyok!
A könnyeitől keletkezett bokáig érő tóból ekkor az ölébe ugrott egy aranyhal és felajánlotta, hogy teljesíti három kívánságát. Ahogy ígérte, úgy is lett:
Először a váratlanul örökös antarktiszi nagykövetségbe küldött Dr. Birkássy Bottyán magával vitte feleségét és egyszülött Bendegúz fiát.
Másodszor a fizetését triplájára emelték és így már majdnem annyit keresett, mint egy parlamenti takarítónő.
Harmadszor az iskolai menzán roston sült aranyhalat kanalazhatott rósejbnivel és zsenge parajjal.
- Na, most már tudom, mi a különbség a valódi életpálya és az életpályamodell között! – böffentett elégedetten, majd visszament az osztályába. Aznap minden felelőnek csak csillagos ötöst adott és az elégedett nebulók azzal a tudattal mehettek haza, hogy az Ob mégis egy kanadai tó, az Urálon túl már tényleg látszik Bécsnek büszke üzletsora és a Nagy Októberi Kapitalista Forradalmat valóban Mátyás király vörös ingesei verték le.
Mindenki boldog volt, csak egy mélyen csalódott aranyhal szelleme sóhajtotta bele hitetlenkedve és lélekfejcsóválva az éjféli csendbe:
- Halat kanállal?!

Gyermekvasutas Télapó vers

Hűvösvölgyben pöfékel a
Síneken a vasút,
Belsejében szállítja a
Télapót, nagy hasút.

Télapó a vonatozást
Nem is nagyon bánja,
Sínen jön most, nem tehet mást:
Eltörött a szánja.

„Kicsit talán sokat eszek,
Súlyom szánom-bánom.
Jövőre már karcsú leszek,
S elbír majd a szánom.”

Nemcsak hasa, puttonya is
Igen-igen kerek,
Ajándékkal van az dugig,
Örül a sok gyerek!