Harcsa halálpályamodell haligali

Ha a hegyi harcsa meghal,

Lesz belőle mekis McHal,

Külországban pedig MacFish,

S őt kajálja minden bakfis.

Hogyha sült krumplival kéred

(Mi a manó, nőtt a béred?!),

S üdítőt is rendelsz mellé,

Bankszámládról folyik el lé.

   refr.:

   Haligali, harcsa halik,

   Szálkátlanul ártalmatlan,

   Belőle sok ember falik,

   Halála nem értelmetlen!

Étvágyadat Isten tartsa

Karban, hogy az átsült harcsa

Kinek Úr ízt adott, nem észt,

Víg legyen, míg gyomrod emészt!

   refr.:

   Haligali, harcsa halik,

   Szálkátlanul ártalmatlan,

   Belőle sok ember falik,

   Halála nem értelmetlen!

„Tisztelt Költő úr! Köszönjük, hogy gondolt ránk, hogy megénekelt minket és reményt adott, hogy igenis van étel a halál után! Halálunk végre nem értelmetlen, tetemünk nem a folyóparton bűzlik, hanem ízletesen megsütve hozzájárul a McDonald’s fenntarthatóságához! Éljenek az éhes emberek! Legyen a világegyetem, sőt egész Magyarország halszagú!” /Harcsássy Hacsaturján, halszóvivő/

„Nincs már olyan -szó, mely hal zok-,

Örvend föld és örvend ég, sőt

Én is örvendek és dalzok

Ez a harcsa lesz a végső!-t.”

/Sztahanov Sztupanek, gyorséttermi halsütödei élmunkás és csasztuska csujogató/

Hé, idegenszívű igricke, hát nem tudja, hogy a magyar ember ebédre nem a kozmopolita gyorsétteremben eszi a betevő műhalat, hanem bográcsban rottyantja a harcsapaprikást a délibábos Hortobágy kellős közepén egy gémeskút árnyékában, miközben jó ebédhez szól a nóta?! Magyar bajuszhoz harcsabajusz dukál! Hinnye!” /Árvalányhajassy Ártány, a Népnemzeti Intézet (NI) lovagja/

„Lovag úr, nem zavarja, hogy a délibábos Hortobágyon délben fentről süt a nap, így a gémeskútnak kábé annyi árnyéka van, mint egy köteg föl-földobott gatyamadzagnak?! Száz panelproletár közül kilencvenkilenc inkább a légkondicionált Mekiben enne, mint a birkaszagú pusztai hőgutában! Coki!” /Aszfaltbetyár Ajtony, vidékről indulva elvárosiasodott pesti srác/

„Tisztelt költő kolléga, a verséből bántóan hiányzik a téli horgászást reprezentáló lék, azaz az úgynevezett hal lik, pedig remek rím lenne az ön által ikesítve értelmetlenített halik igére. Az ennek hiányában keletkezett halik-falik ragrímpár (ragrím, ó, borzalom!!!) méltatlan önhöz és engedélyező hatósági főcenzorként és legfőbb pecsétőrként hozzám is! NEM ENG.!” /Tintapofa Tódor, az Általános Versesztétikai Hivatal (ÁVH) főcenzora és legfőbb pecsétőre/

„- Mi ez? Hagymás bab? (Terence Hill)

- Nem, krumplis hal! (Bud Spencer)

- Szerintem egyik sem. A Mekk Elek féle Mekk Friss halmentes - mint az összes többi. Hát még Endréé..! (*Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gasztromester)

- Akkor szárnyát vagy combját? (Loius de Funés)”

/*/

„Szegény öcsém, jó Mekk Elek,

Őt fikázza * doki,

Akit úgy meg énekelek,

Mintha ráesne pár koki!

Ami pedig engem illet,

Aki veszi rá szájára

Bud Spencert és Terence Hill-et,

Annak tőlem biz má’ jár a

*láttató saller!!!”

/Mekk Donald, kacsatánc-, gatyaránc- és étteremlánc-ügyi főelőadó/

„Posztumusz kitüntetést javaslok a halálával hasznosuló harcsának, és a költőnek... Azt hiszem, hogy ez a kis vers minden hal szemében szálka.” /M. András, a költő legállandóbb és legszálkásabb komentelője/

„Szálkásítasz? Harcsát egyél

Halkéssel, amin van egy él,

Mer’ második él má’ nem kee’,

Egy is jó’ vág, ugye eMke?”

/Ecpecc Kimeheccné Eccerű Naccerűke, a Primitív Irodalmi Sivalkodásokat Kicsiből Óriásivá Tuszmákoló Alapítvány (PISKÓTA) szimpla szépe/

„Magyar zászló, magyar puli, magyar meki

Hegyi harcsa, tavi zerge,

Modern meki megkeverve.

Választéknak van szeri és száma,

Csak be tudjam tenni a pofámba.

Régen a mekiben volt a harcsa,

Most a harcsában a meki.

Ezt csak kevés bakfis ismeri,

De az is lehet, hogy közülük senki.

Még egy ötlet meki nélkül,

Ettől sok mekis kikészül:

Harcsa legyen halászlében,

Ez legyen bakfis-ebéden!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghalászlékedvelőbb komentelője/

„Száz lónak is egy a vége

Apó minden lében halász,

Nyerő lapja ében Hal Ász.

Meki visszafelé ikeM,

Igém végén vanik ikem.

Bakfisharcsát, hegyit, tavit,

Frissen eszek s nem, ha avítt.

Magyar puli, magyar zászló,

Ne tapossa össze száz ló!”

/Csofelláki Csumida, csobolyófalvi csirizcsurgató cseléd és csehszlovák csembaló csempész/

„Mi ez az önmagát mélyen alulmúló szóvulkanikus jelentéktelenség, ez a harcsabajuszcibáló vérlázítmány?! Ki ez a lassú felfogású gyorséttermi lajhárzabáló futóbolond?! Ha meggondolom, Frady Endre tulajdonképpen nem is lenne ennyire rossz költő, ha tudná, mit akar írni, ha ismerné az általa használt szavak jelentését, és ha megfelelő sorrendbe tudná őket rakni, lehetőleg minél kevesebbet! Mondjuk, egyet se! Ne lássam anyám gyerekkori szúette hintalovát a Puzsér Róbertet Ért Hatások A Kiegyezéstől Napjainkig című időszakos kiállításon, ha nem tudom, mit nem csinálok annak érdekében, hogy ez a pákosztos ripők ne tudhasson csinálni semmit! Frady Endre egy hólyagos kelés az irodalom testén! Könyörgöm, fakasszuk fel!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én úgy harapom ki a harcsát a vízből, hogy a halcsontváz tovább úszik, mintha mi se történt volna és az életadó nyálamtól hamar kinő rajta az új harcsahús, ami már mehet a McDonald’s-ba. Na, ezért olyan finom és egészséges a Meki kaja!” /Chuck Norris/

Kar ima Karira

The Karácsony tök soon jöving,

Ajándékok obligátok:

Drága nyakkendőtű, öv, ing…

Bankszámlákra szörnyű átok!

Kar:

Ó, Uram, ó, Uram, megmentsél!

Szórva a mammont csak hebrencs él!

Karácsonykor költök, költök,

My life koldusbotra jutó,

Jelezzétek költők, költők,

Kezelés kell nekem, utó!

Kar:

O, Lord, O, Lord, save us, save us!

Kis Jézuska, szevasz, szevasz!

Kis Jézuska, nagy Jézuska,

Hangot adni segítsé’ mán!

Elfogyott a lot of suska,

Csak nem koldulhatok némán!

Kar:

O My God, ne bocsáss meg neki!

Rút költőt engedni be?! Ne! Ki!

Nem enged rám snow-t és esőt

Kalapomon nagy karima,

Doesn’t hull rain fülemre, sőt,

Hó se! Nem kell alt Kar ima!

Kar:

Kis Karika, Nagy Karika,

Let’s be fából szénkarika!

„Mi ez a Hunglish-magygol ál-szakrális pszeudo-szekularitás?! Minek ez az ógörög drámákra hajazó dilettáns ünneprontás?! Ki rendelte meg a költőtől ezt a szentségtöréstesztet?! És miért én írom a legelső kommentet?! Ne lássam anyám karácsonyi bejgli receptjét materializálódni, ha nem lényegülök át vérszipoly főcenzorrá és nem verem rá erre a sorokba tördelt gordiuszi agyérgörcsre elvágólag, hogy NEM ENG.!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és véleményvezérkari főfőnök/

„Költő úr, a világirodalom nevében kérjük, sőt térden állva könyörgünk, hogy ne írjon többet, úgyhogy azt kívánjuk Karácsonyra, hogy száradjon le mindkét karja! Ahogy a magán kívüli összes magánkívüli költő mondaná:

          Nem kell többé Frady kardal,

          Csapjuk le karjait karddal!

A levágott karjait a megmaradt lábaival rugdossa be a fa alá és azokat nézegetve vonja le a tanulságokat! De eszébe ne jusson tollba mondani őket! Főleg kínrímekbe ne!” /a Kar/

„Költekezni én sem tudok, de ez a kis karácsonyi történet minden pénzt megér.” /M. András, a költő legállandóbb és legköltekezetlenebb kommentelője/

„Profi költő pénzért költ

(Őse tán még grófot ölt,

Ha a nagy lé épp nem dőlt),

Tejpénzről fölöz le fölt,

eM úrral kis időt tölt,

Tanít neki ból-t és ből-t,

S tandíjból műkarra költ.”

/Kartalan Kartács, klapancia költő és kortárs kutyaütő/

„Esik eső karikára karimára,

Költő uram kalapjára.

Ja, nem eső, hanem hó. 

Poem's standard's very low.”

/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Jól megmondtad neki Ádám,

Az Úr néked áldást ád ám,

Úgy, mint nékem a frigyládám.

Ki nem hiszi, sújt rá dádá-m!”

/II. Mózes, a kőtábla keménységű próféta/

„Hú, ez olyan súlyos, mint együttvéve három túlsúlyos Télapó, a teljes istálló és a baromfiudvar, a három bölcs és Jézusmáriaszentjózsef! Uram, könyörülj rajtunk!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Mérleg szülötte/

„Eszét veszti Mérleg el,

Buggyan vajon ő meg-e?

Rénmarha vajh' mér' legel?

Meglegyen a tömege!”

/Fajsúlyos Fikuszné Sűrűsödő Sarolta, telt tokájú tömegnövelőnő/

„Nehéz szóhoz jutni. A vers magában hordozza önnön minősítését: szörnyű átok! Közeledvén Karácsony szent ünnepéhez, meneküljön, ki merre lát! Helyesebben, amerre nem lát fikarcnyi Frady Endrét sem. Frady Endre nyelvi szörnyülményei megmételyezik a lelket, a szellemet, s magát a testet is. Ahol Frady Endrés a táj, ott nem terem hó, sem eső, csak szik és hamu. Anyám, ki vagy a mennyekben, könyörülj fiadon, vegyél magadhoz, mielőtt újabb Frady Endre vers törne rám, s népemre.” /Puzsér Róbert hivatásos dehonesztáló a’la D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Hé, engem itt plagizálnak! Nekem itt ellopják a gondolataimat! Én itt fel és ki vagyok használva! Visszaélés történik a nevemmel! Én itt tudtomon kívül folyamatosan megnyilvánulok! Itt helyettem eresztik ki belőlem a gőzt! Dőljön rájuk másfél tonna Tannenbaum!!! A szeretet ünnepén egy ajándékot szeretnék kérni: nagy tálcán buta fejeket!” /Puzsér Róbert, ön- és közveszélytelen kritikus/

„Az emberek a Mikulástól vagy a Jézuskától kérik az ajándékokat. A Mikulás és a Jézuska pedig tőlem.” /Chuck Norris/

San Marino - Magyarország 0-3 (0-1)

Hős szívünkben hál’ istennek

Nem forogtak ama tőrök,

Melyek fájnak, midőn mennek

Át rajtunk bősz amatőrök.

E meccs vala izzadt vizit,

Nyögvenyelős góli gála,

Melyen kaptunk három tizit,

S három pontot, Úrnak hála!

Míg a profi magyar csapat

Bankszámlát csekkol, a degeszt,

S csülkös pacalt fröccsel csapat,

Ellen dagaszt, iktat, hegeszt…

Lengyel is nyert, meg az angol,

Mégsem veszett fejszénk nyele,

S Andorra bár miránk hangol,

Szerdán jól elbánunk vele! (?)

„Köztudott, hogy tizenegyest nem lehet berúgni, csak rosszul védeni, hiszen a kapust senki sem zavarja a kilátásban és előre tudja, hogy rá fogják lőni a labdát, úgyhogy ennek fényében nagyon dicséretes, hogy a háromból kettő bement! Na, most átugrunk Andorrába és reméljük a legjobbakat!” /Marco Rossi, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya/

„Jaj, nekem, a három tiziből csak egyet tudtam kivédeni! Mégse kellett volna ebéd után fröccsözni a haverokkal! Ó, mit tettem?! Ha nem egy látáskárosultság miatt leszázalékolt kettőskönyvelő lenne a cserekapusunk, Albánia ellen talán már nem is védhetnék.” /Elia Benedettini, a San Marinó-i válogatott kapusa/

„Figyelembe véve, hogy San Marino lélekszáma olyan alacsony, hogy a kispadon még nyugdíjas pékek és második világháborús veterán tankhegesztők is ültek bevetésre készen, a háromgólos vereség sikernek minősíthető. Főleg, hogy Angliától ötöt kaptunk. Na, megyek dolgozni, mert nálunk az alibi sörfociból nem lehet olyan jól megélni, mint Magyarországon.” /Franco Varrella, a San Marinó-i válogatott olasz szövetségi kapitánya/

„Mindkét kapitány olasz?! Így nem csoda, hogy egymás között okosba’ megumbuldázták a meccset! A magyarok megkapták a három pontot, a San Marinó-iak pedig elkerülték a komoly vereséget. A méretes zakót bundára cserélték! Caramba!” /Paulo Sousa, a lengyel válogatott portugál szövetségi kapitánya/

„Gyere csak, te magyar,

Reszkess, mint egy gerle!

Andorrai agyar

Megtép s péppé ver le!”

/andorrai fociultrák szurkolói rigmusa – Frady Endre ford./

„Szép és ugyanakkor eredményes játékot szeretne látni élőben a saját szemével? Vásároljon időgépet és nézze meg a brazil csapat 1970-es világbajnoki menetelését! A Tesco gazdaságos időgép bármely korba elviszi, ha Ön a JELEN beállítást választja! A ’70-es vébé pedig megvan DVD-n!” /Teszkó Tivadar, marketingfelelős/

„Mit keresek zárójelben a vers végén?! A költő talán nem biztos abban, amit leírt?! Velem próbálja meg takargatni a hagymázas próféciáit?! Mi vagyok én, alibi?! Kifogás kétely esetén?! He?!” /(?)/

„Mit keres maga a vers a zárójeles kérdőjel előtt?! Mit keres maga Frady Endre az emberiség soraiban?! Mit keres bármelyik falábú magyar focista a köz pénzéből?! Mit keresek én itt?! Anyám, miért szültél e világra, amikor és ahol már Frady Endre is jelen volt?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer majdnem elfutottam Andorrába és San Marinóba, de a nagy sebesség miatt nem vettem észre egyiket sem és véletlenül mindkettőt átléptem.” /Chuck Norris/

NYARALUNK...

Nyaralunk, ütött az óra,
Indulni kell ki a tóra,
Strandkapunál állni sorba
S izzadni, mint tánctól Zorba.

Parti fűz ellen a szú vét,
Kidől s kapunk csőstül UV-t,
Rizikóból ez a soros…
Védj meg naptej, sokfaktoros!

Szorgos népünk hekket zabál,
Verítékben úszik a bál,
Szutykos plédre jön sok hangya,
S nem hűt le a tóvíz langya.

Emberhadtól bűzlik a tó,
Gyerekzsivaj agyig ható,
Bankszámlám a nullig apad,
S lerogynék, de nincs egy fapad.

Lassú Napnak teste rest-e,
Mikor lesz már este, beste?!
Nyaralás rám nézve káros,
Irány haza, vár a város!

Lassú?! Én?! Rest testű?! Kikérem magamnak! Folyamatosan 220 km/másodperc sebességgel száguldok a világűrben! A látszólagos lassúság a Föld tohonya forgásából adódik! A saját portádon söpörgess, te szerencsétlen sárlény ahelyett, hogy megugatnád a vezérlő csillagodat!” /a Nap, G2V színképtípusú csillag/

„Öngyilkos hajlamúak inkább ne olvassák... Nehéz szavakat találni, én gyorsan le is mondok minden tervezett utat. Inkább a munka.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Soros rizikó?! SZÚ vét?! Politizálunk, költő polgártárs, politizálgatunk?! Uszítunk a rendszer ellen?! Sorossal bomlasztanánk a szovjet-magyar barátságot?! Ráadásul ilyen gyenge verssel?! NEM ENG.!” /Senki Soma, a Rémrímeket Üldöző Hivatal (RÜH) főcenzora/

„Nekem a balkonom a Riviéra
Lógni ott szeretek én a fészbukon,
Nem nyaggat lányom, s a munkabér a
Számlán csücsül, a kaján sem bukom.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Brit tudósok szerint a kiskorú gyermekeikkel a Balaton partján nyaraló szülők 50%-a alig várja, hogy visszamenekülhessen a légkondicionált munkahelyére a nyaralást kipihenendő. A maradék 50%-nak nem légkondicionált a munkahelye.” /F. Endre, költészmérnök/

„Na, költő úr, maga itt nyafog és elégedetlenkedik, miközben szociálisan és kapitálisan is érzékeny pártunk és kormányunk minden követ megmozgat, hogy a keményen dolgozó kisemberek arra érdemes rétegei aktív pihenéssel regenerálódva mihamarabb munkára-harcra készen forduljanak arccal a munkapad felé?! Szorgos népünk győzni fog, maga viszont ülni! Irány a közmunkatábor!” /Csávás Kálmán bőrnagy, a Csúnya Ornamentikájú Károkozókat & Illiberalizmust Simfelő Költőket Elhárító Kopaszok Szervezete (CSOKISKEKSZ) ideológiai főtisztje/

„Magyarországon az emberek felének nincs pénze arra, hogy egy egyhetes nyaralást kifizessen.” /újsághír/

„Akinek nincs pénze nyaralni, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, kastélytulajdonos országgyűlési képviselő/

„Mivel kiszáradt az Aral,
Putyin elvtárs máshol nyaral.”
/Szergej Vodkamámorovics Csasztuskin, orosz ellenzéki költő és a volt Aral tó melletti kényszermunkatábor nótafája/

„A mindenáron való élvezet hajhászás lelket és pénztárcát kiüresítő hatásáról szóló elénk döbbenésében a költő – aki egyszerre önmaga alanya, tárgya, állítmánya, helyhatározója és minőségjelzője – párját ritkító páros rímekkel akar páratlan hatást kelteni. A már-már naturalistán rusztikus nyaralásábrázolás oly sajátja Frady Endrének, mint mirigynek a hasnyál vagy közös tónak a zsíros víz. A városból a vízbe, majd a vízből vissza a városba menekülő költő pályaíve a föl-földobott kő archetípusa. Igazi determinisztikus nihillíra, amely nem hiányozhat egyetlen életunt homo sapiens utolsó kívánságainak listájáról sem!” /Vasmacska Vendelné Szigony Szidónia, a Megvető Kiadó sorok között olvasó szerkesztője/

„Nem, nem, nem és nem!!! Hegyek, essetek rám, halmok, borítsatok el, Kritikus Szakszervezet tagjai, vessetek ki magatok közül, de nem vagyok hajlandó elolvasni ennek a rímhajhász szellemi toportyánféregnek ezt a legújabb líragyalázó undorböffenetét! Hogy jön ez a hullaragályos svihák ahhoz, hogy magam alá vizeltető rémálmokba hajszoljon?! Anyám szerint a szakszervezettel jobban kéne vigyáznom, mert megemelik a tagdíjamat, oszt’ nem lesz pénzem szájhaboztató vitriolra! Na, jó, a Szakszervezet kedvéért… Miii, a tóvíz langya?!?! Jaj, a szívem…” /Puzsér Róbert, elalélt kritikus/

„Puzsér Róbertet a Kritikus Szakszervezet saját betegének tekinti.” /a Kritikus Szakszervezet/

„Az operáció során a fiacskám kőszívét műkőszívre cserélték. Már jobban van, tegnap is leordította az ügyeletes nővér fejét, mert túl hangosan nézte a folyosói tévén a Barátok közt ismétlését.” /Puzsér mama/

„Én olyan aktívan pihenve nyaralok, hogy a látványomtól a nyár annyira lefárad, hogy hirtelen ősz lesz.” /Chuck Norris/

Létértelem

Életed túl sivár,
Nincsen otthon, ki vár?
Öngyilkosság helyett
Keress pénzes nejet!

Fő szempont az érdek,
Nem a formás térdek,
Sem a csábos szemek;
Bankszámla kell, remek!

Arád gazdag legyen,
-lege pluszban egyen-,
S kacsalábú háza,
Meg sok antik váza!

Gazdasági háttér
Jó sok pelenkát ér,
S babahad (nem Gül!) jön.
Szüljön, szüljön, szüljön!

„Úgy van, szüljön! Derék dolog, költő polgártárs, hogy buzdító szurkolói verssé formálta a magyar anyákkal kötött megállapodásomat, hogy szakmányban szüljék a nemzeti porontyokat, a jövő futballistáit! Ahogy a dakota közmondás tartja: Nincs annyi gyerek, hogy ne lehetne szülni melléjük még kétszer annyi gólerős kistestvért!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Jól mondja, költő úr, nem kellenek a turbánban türbéző piréz migráncs gülbabák! Magyar anya magyar kölköket szüljön, akiknek a Mariahilferstrassén masírozó bús hadát újra nyögi majd Brüsszel büszke vára! Zászlónk gyakran plántálódjon vad EU sáncára! Vesszen Trianon! Mindent vissza! Szülni, szülni, szülni! Heeej, grosicsbuzánszkilórántlantosbozsikzakariásbudaikocsishidegkutipuskásczibor! Góóól! Tánc!” /vitéz Vérszagragyűlazéjivad Vidor, házmester és maszek kertitörpe/

„Ó, Fényes Tekintetű Mennyei Magasság, Aki a hetedik mennyországban székelsz, miért engedted meg, hogy szentéletű dervis létemre a tisztátalan szájára vegyen egy gyaur fűzfapoéta?! Mit vétettem?!” /Gül Baba/

„Ontológiai értekezésnek indul, de Kierkegaard már az első versszakban önzetlenül átadja a labdát Yentének, aki boldogan elszalad vele, eszébe sincs játékba hozni számos kiváló csapattársát. Csak halad megállíthatatlanul, járókeretével pragmatikusan rendet vág a védők közt, majd két egyperces híradóval később töretlen lendülettel rárúgja. A végeredmény a harmadik egyperces miatt nem ismert, csak hogy Kőmíves Kelemen óta senki sem fogalmazta meg ehhez fogható irodalmi igénnyel súlyosbított építőipari jártassággal, hogy "asszony kell a házhoz".” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hát nekem már ne kösse be a fejemet senki, mert én nem vagyok felső-középosztálybeli gazdag lyány?! Én már arra sem vagyok jó, hogy ara legyek?! Inkább a francia király lányát vegye el a Kukorica Jancsi?! Jaj, nem bírom, nincs miért élnem! Megyek és a gonosz mostoha elé vetem magam!” /Iluska, többszörösen hátrányos helyzetű mélyszegény lyány/

„Ne nyafogj Iluska lyányom, ne itasd a templom egereit! A hegedűs essen a fejem tetejére a háztetőről, ha nem szerzek neked is egy jó partit! Igaz, hogy szegény vagy, de majd módosabbnak füllentelek, ami végső soron nem is hazugság, ugyanis a belső gazdagság fontosabb a kopottas külsőnél. Az Úr meg majd megbocsájt, hiszen ez a dolga, nem?” /Yente, the matchmaker/

„Szüllyön minden magyar anya
Addig, amíg nem lesz nyanya!”
/Nemzetmenthő Nadályné Mocsári Mumuska, a Sikeres Keresztény Anyák Totálisan Univerzális Lyövőképe Alapítvány (SKATULYA) kor- és nertárs költőnője valamint OKJ-képzett hejesírási szakértő/

„Hogy mit is gondolt a költő? Tanárnő kérem, szerintem semmit, de ezt rögtön elkezdte leírni és addig kínlódott, hogy eszébe jusson valami, hogy négy versszakig jutott. A költő a magány feloldását a jóléttől és a bő gyermekáldástól várja, úgyhogy érdekházasság kötésére bíztatja a céltalan panelprolikat. A Gül baba és a negyven rabló megidézése a sokgyerekes piréz migráncs családmodell kifigurázása. Tanárnő kérem, több nem jut eszembe.” /Átlag Álmos, gimnazista/

„Oké, leülhetsz! Elég… telen! Diktálom: A költő a dekadens irónia és a militáns cinizmus Szküllái és Kharübdiszei között sodródva sikoltja világgá a nemzettudathasadás visszafordíthatatlanságát. Az elanyagiasodott lét szarkasztikus megjelenítésével a költő odacsap hol sanyargatni lát. Az időnként széteső tartalmak és szavak az egyre tébolyultabb világ szimbólumai. Jövő hétre mindenki kívülről megtanulja a verset! A helyettesítő tanár fogja kikérdezni, mert én addigra már Londonban fogok bébiszitterkedni, majd érdekházasságot kötni. Az szüljön ezeknek itt, akinek két anyja van! Viszlát!” /Éhkopp Édua, középiskolai magyartanár és maszek takarítónő/

„Nem hiába koptattam a jobb sorsra érdemes számat, mert Frady Endre végre a tartalomnak legalább a látszatával próbálta megtölteni az egyébként halálsápadtnál is haloványabb szerkezetet! Versnek szódával egész jól elmegy, ha eltekintünk attól, hogy rettenetes, de amúgy most kivételesen kerüli a jellegzetesen neoprimitív semmitmondást. Talán a fatális véletlen, talán a hirtelen betörő melegfront hatása, de ettől a klapanciától végre nem kell anyámat eltiltanom. Egyrészt magától sem olvasná el, másrészt nála már nem áll fenn a veszély, hogy emiatt elkezd szakmányban szülni. Szerintem Frady Endrének most, a lokális csúcson kéne abbahagynia, de sürgősen!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én mindig érdekházasságokat kötöttem, mert az egész világnak érdeke volt, hogy tovább örökítsem a tökéletes génállományomat.” /Chuck Norris/

Diktátor dal

(zene pengetős hangszerekre és baseball ütőkre)

Bősz diktátor, dölyfös nagyúr
Csak a bankszámlájára gyúr,
S népéből, ki éhen dögöl,
Jár annak egy fél négyszögöl.

Kedvenc sportága a baseball,
S VIP páholyát sárgarézból
Készült díszkerítés védi,
Ne zavarja a First Lady!

  refr.:
  Azt kiáltja, azt kiáltja minden torok:
  Éljenek a, éljenek a diktátorok!
  Akiknek ha, akiknek ha épül szobra,
  Díszítgetjük, díszítgetjük szebbre-jobbra.

Szép ő, mint egy túlfújt béka,
S népe ötven százaléka
Rajong érte. Másik fele
El-elszökdös Nyugat fele.

Övé is, mint minden rendszer,
Maga alá omlik egyszer,
S bőg bár ő, hogy „Mi lesz velem?!”
Túllép rajt' a történelem.

  refr.:
  Azt kiáltja, azt kiáltja minden torok:
  Vesszenek a, vesszenek a diktátorok!
  Akiknek ha, akiknek ha dől le szobra,
  Kicseréljük, kicseréljük másik jobbra.

„Költőkém, árulja már el, hogy melyik ázsiai, afrikai, vagy dél-amerikai főmuftiról írta ezt a szösszenetet, mert a gyerekemet be szeretném íratni egy ilyen diktátor képző szakiskolába, hogy vigye valamire az életben, de ebben az unalmas Európai Unióban mindenhol akkora büdös nagy demokrácia van, hogy nem találok egyet se!” /Kihaénnem Kund, kasszafúró és zugkönyvelő/

„Brühühü... hiába vagyok én a förszt lédi, ha a hazai bézból meccsek idején sosem beszélgethetek az én kis diktikémmel arról, hogy milyen kis édi-bédi, cuki-muki ékszereket szeretnék kapni tőle a szülcsinapomra! Brühühü... most megint elázik a francia sminkucim, amit még tavaly kaptam a diktikémtől Karira! Mert megérdemlem!” /Ló Reálka alias First Lady, egykori műkörmös és plázacica/

„Vigyázzon költő úr, nagyon vigyázzon! Tudunk ám mi a sorok között is olvasni! Saját bankszámlára gyúrás? Éhezők? VIP páholy? Ledöntött szobor? Tömeges emigráció? Sejtjük, hogy a mi szeretett vezérünkkel szórakozik! Ne örüljön, hamarosan eljövünk önért!” /ötvenhat különböző ország titkosszolgálatának képviselője/

„Ez nem rólam szól, hiszen a VIP páholyból nem zárhatom ki a First Ladyt, mert az én magam vagyok, hehehe! Deutschland, Deutschland über alles!” /Angela Merkel, német kancellár/

„A leghatározottabban tiltakozom a szoborcserélgetések ellen! Most is rajtam röhög a fél világ, hogy egy alpári fejcsere után, Darth Vaderként szobrozhatok Odessza főterén! Kozmopolita libsikéim, ideje lenne már a hibáitokból tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/

„Ez az! Baseball-rézból! Micsoda rímpár! Amikor a költő még a béklyóba kötő nyelvtant is hajlandó páros lábbal tiporni, hogy a mindennél fontosabb olvasó, sőt Olvasó örömét lelje a tiszta páros rímek eufóriájában! És a politikai mondanivaló?! Ha orvosi képzavarral akarnék élni, akkor azt mondanám, hogy szívem minden idegszála idülten sóvárog a politikai mondanivaló akut revitalizálására, de nem tehetem, mert a fentebb említett ötvenhat ország egyikének polgáraként van némi jogos félnivalóm. Ne szólj szám, nem vész fejem!” /egy magát megnevezni nem kívánó középiskolai honnyelvtanár és betanított sárgarézkorlát fényesítő/

„Anyám az élete nagyobbik részét diktatúrákban élte le, én csak a gyerekkoromat. Nincs jó tapasztalatunk, de ha arra gondolunk, hogy akkoriban az ilyen rendszerellenes antitalentumokat, mint Frady Endre, jól szervezett munkatáborokban szoktatták volna le erre szakosodott közrendvédelmi elvtársak a költészet óvatlan űzéséről, akkor valamelyest visszasírjuk. Gumibotozóre necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A nemzetközi baseball bajnokságok döntőinek VIP páholyaiban megjelenő diktátorok 90%-a hamisítvány, így amikor valamelyiküket meg kell semmisítenem, akkor a célfej mellett legalább 4-5 diktátor-dublőr fejét is le szokom rúgni, hogy biztos lehessek a végeredményben.” /Chuck Norris/