Lóba nyilall be a görcse.
Tű leve, mit bele lám ad
Londoni doktor, a Sir Cseh.
Ló lika, ló lika zárul,
Tömbös a székrekedése,
Bömböl e ló dromedárul,
Nem vita, széklete kés’-e?
Pólika, Pólika Pálka
Látva, marad meg a görcse,
Farba döf ő, csupa szálka,
S szörnyed a doktor, a Sir Cseh.
Kólika, kólika múlik,
Hála a Pólika úrnak!
Ló fenekén vala new lik,
Szálkahadak belefúrnak.
Gyógyul a, gyógyul a hóka,
Háta mögé es’ a trágya,
Táncol ürülve e lóka,
Teljes a székleti vágya.
Kólika, kólika felkel,
Sir Csehre támad, a has megy.
Latrina, latrina megtel,
Ájul a légben a sas hegy.
Hullik a, hullik a huss! had,
Pusztul a sasraja nagyja.
Hely, hol a doktora kushad,
Latrina, latrina padja.
„Frady Endre "Kólika, kólika…" című verse egy humoros és groteszk alkotás, amely az egészségügyi problémák és az orvosi beavatkozások témáját dolgozza fel egy állat, ebben az esetben egy ló szemszögéből. A vers játékosan keveri a komikus elemeket a komoly témával, létrehozva ezzel egy egyedi hangulatú költeményt. A vers rímes szerkezete és ritmusa hozzájárul a történet könnyed hangvételéhez, miközben a szójátékok és a néha abszurd képek szórakoztató olvasmányt biztosítanak. A "kólika" mint téma egyrészt a ló fizikai állapotára utal, másrészt átvitt értelemben a kiszámíthatatlan és kellemetlen helyzetekre is rávilágít. A versben szereplő karakterek, mint a "Londoni doktor, a Sir Cseh" vagy a "Pólika Pálka", színesítik a történetet és hozzáadnak a vers humorához. A vers kritikai hangvételű is lehet, amely az egészségügyi ellátás és a gyógymódok bizonyos aspektusait helyezi kérdés alá. A "latrina padja" vagy a "sas hegy" képei például a tisztaság és a tisztátalanság, a magas és az alacsony közötti kontrasztot hangsúlyozzák. Összességében a "Kólika, kólika…" egy szellemes és gondolatébresztő vers, amely a humor eszközével közelít az egészségügyi témákhoz, és arra ösztönzi az olvasót, hogy ne csak a betegségek súlyos oldalát lássa, hanem a helyzetek humoros oldalát is felismerje.” /Bing, a mesterséges intelligencia/
„… nehéz szavakat találni... talán csak annyi, hogy bébébébébébébébébébébébé!!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Aki áááááááááááá-t mond, mondjon bébébébébébébébébébébébé-t is, humán úr, he?!” /Csimborasszó Csumida, leguánszelídítő és kólikakovács/
„Hé, kolléga úr, maga itten plagizált! Pólika Pál gátőr az én regény- és filmhősöm, nem a magáé! Enyém kulup! Ha nem adja vissza, akkor megharaptatom Süsüvel, a saját sárkányommal, bár igaz, ami igaz, hogy körülötte is felmerültek jogtisztasági kételyek.” /Csukás István, a Nyár a szigeten (filmen: Le a cipővel!) című regény írója/
„Szegény Halász Judit dallama hangzott fel bennem a versre! Remélem, már jobban van, hogy ezt akarata ellenére el kellett énekelnie! Én kérek elnézést!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas orvHalász/
„Kólikáról énekelni?!
Inkább futok innen el, ni!
Jaj, alélok! Erre nagy ok
E dal, de már jobban vagyok!”
/Halász Jutka néni/
„AAAAAAHHH! W.S. forog a sírjában!!!” /D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/
„Nem érzem bár magam okén,
Nem forgok én, nem forgok én!
Fekszem csak, mint feldúlt tetem,
S Frady Endrét köröztetem!”
/Weöres Sándor (1913-1989), a „Bóbita, bóbita táncol…” kezdetű vers szerzője/
„A modern orvostudomány és a hagyományos természetgyógyászat anakronisztikus és antagonisztikus ellentéte és összefeszülése tárgyiasul a maga gusztustalanságában ebben a versben, mely a magyar költészet nyereg alatt puhított klinikai lovaként sántul le a csata napján, mint Puskás Öcsi a németek ellen. A ló hátsó kivezető nyílásának bántalmai szabad asszociációval megmagyarázzák azt is, hogy a lovon ülő magyar csatárok azért nyilaznak visszafelé, hogy véletlenül se lőjék egyrészt fejbe a saját lovukat, másrészt fenékbe az előttük száguldó paripát, hiszen ahogy a dakota mondás tartja: kólikás lóval csak akkor lehet csatát nyerni, ha az ellenség ül rajta.” /Dr. Döner Donor, donnerwetter díler és kólika killer/
„Támad már a kólika,
Megkapta a Bóbita.
Görcsöktől szemet ráncol,
Nem örömében táncol.”
/M. András, a költő legállandóbb és legragrímesebb kommentelője/
„Látja Doktor Jolika,
Görcsöt ránt egy mag Ica
Belében s jő kólika!
Help, Latrina Magica!”
/Bébitű Bóbita, versvarrónő és fércművész/
„Nem tudom, hogy kerültem bele ebbe a fércműbalhéba, de jobban fáj, mint a bélgörcseim közepette a gyalulatlan latrinadeszkából a végbelembe fúródó szálka! Nagy dolgoknak híg a leve! Jaj!!!” /Sir Cseh, lovaggá ütött lódoktor/
„Mi ez a gyalázatos lótetemrehívás, ez az atombombánál is pusztítóbb alpáriság?! Ki ez a Weöres Sándort Sörös Nándorral keverő anonim analfabéta szeszkazánfűtő és szellemi dögkútmérgező?! Értem én, hogy a magát Pegazusnak képzelő Frady Endrét bántják a böjti szelek és úgy érzi magát, mint aki hajnali hullamerev részegségében a hashajtó végbélkúpját összekeverte az Országház kupolájával, de fájdalmában nem kéne összeokádnia a magyar szépirodalmat! Ne lássam anyám szellemét zászlót bontani a Frady Endre művei miatti mentális kényszernyugdíjazásom alkalmából, ha nem hozok nyilvánosságra egy titkos hangfelvételt, amin épp kényszerítem magamat egy Frady vers felolvasására és emiatt hangosan üvöltve halálhörgök és beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Ki a kólikás költőkkel a közéletből!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A legnagyobb latrina, amelyet valaha hasítottam a bélgázommal, a Grand Canyon volt.” /Chuck Norris/
