Retrócsütörtök

Sej levesek, sej levesek,

Akkor jók, ha nem kevesek!

Tyű zöldbab és karalábé,

Megnyalt tíz ujj kézé s lábé!

Tudja bányász, szenet túró,

Gombócban van jó sok túró,

Édes tejföl, barack velő,

Ezért jön tárnából elő.

Csülkös batyun íz a torma,

Ettől csíp a duhaj tor ma.

Gatyát felköt a lord major,

Káposztája olyan bajor.

Várásó, miután várt ás,

Csirkemellet meggyes mártás

Nélkül talán be se falna,

S nyögne benne a hasfal: Naaa!!!

Foglyot, kit a cellaőr költ,

Vidít hozott zúzapörkölt,

S bár a zárka kicsit ázik,

Jól esnek az Eszterházyk.

Szakácsot az Isten tartsa

Meg, oly jó a rántott harcsa!

Nem leves ez, hanem filé,

Legalább nem löttyen ki lé!

Végül sütemény is omló,

Hej, Galuska a’la Somló!

Edd meg mindet, hajrá Frady!

Go to Retro everybody!

„Drága költő úr, végre valaki rólunk, várásókról is megemlékezik! Jól esik tudni, hogy fontosak vagyunk, hiszen mi ássuk el a fölöslegessé vált várakat. Ahol régen vár állott, most ne kőhalom álljon, hanem szépen visszatemetett várgödör! Kis vár, kis gödör, nagy vár, nagy gödör! - ahogy Pampuskás Öcsi mondta két meggyes mártásos csirkemell fogás között, mert abban van a kalória. Ria, ria, kalória! - szoktuk skandálni várásás közbeni megéhezéskor. Na, akkor mikor is találkozunk a Retó 2 gyorsétteremben? Csütörtököt mondott?” /Vitéz Várárkossy Várkony, várásó kisiparos/

„Tudja szovjet várásó,

Mártás ócseny hárásó!”

/Cirill és Metód betűs falfirka egy moszkvai üzemi sztalóvaja falán/

„Hé, költő úr, mi bányászok a szenet nem túrjuk, hanem vájjuk! Túrni az orrunkat szoktuk! De nem gombóccal, hanem férfiasan csákánnyal ám!” /Tárna Tódor, szénbányászbékaidomár és juhtúrógombócartúrkirály/

„Megyek seregemmel a Retró 2 gyorsétterembe! Most átkeltem a Rubikon, akinek a kockája el van vetve! Veni, vidi, vacsi... illetve ebédcsi! Vacsorára találkozunk Filippinél! Ott eszel te is fiam, Brutus?” /Julius Caesar, hadtápvezér/

„Miért nem nálam eszel, tesó?! Bár igaz, hogy itt kajál a Márciusi Dusán is, akitől óva intelek! Tudod mit, menj mégis a Retróba tormás-csülkös batyut enni!” /Julius Meinl, tömeges beetető/

„Emberek, városbéli puhányok, nyavalyások, a harcsát nem kirántani kell, hanem sokáig fárasztani, aztán merítőhálóval kiemelni! Rántani a kificamodott vállat kell vissza a helyére, vagy a kirándult bokát! Ho-ho-hóóó!” /a nagy ho-ho-horgász/

„Én sehová se rándultam ki, én végig ott voltam a Grundon! Akkor is őriztem, amikor a többiek a csata szünetében a vörösingesekkel együtt elmentek a Retróba somlói galuskát enni!” /Boka János, a Pál utcai fiúk vezére/

„Jaj, de kár, hogy csütörtökön Bulgáriában játszunk! Vagy Szófiában, vagy Plovdivban, vagy valamelyik bolgár kertészet füvesített gyepén! Nem tudna valaki repülőn utánunk küldeni egy kis zúzapörköltet? Nem tudom pontosan, hogy hová, de erőt adna!” /Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott csapatkapitánya/

„Mi ez a szemenszedett szégyentelenkedés, ez a gyomorforgató öntöményezés?! Ki ez a retrográd reklámhadvezérürü?! Értem én, hogy tűrhető a kaja és sok jól megéhezett ember kis helyen is elfogyasztja, de egy fradyendre százat csinál! Jézusom, szentanyám segíts! Száz fradyendre az pont százzal több a kelleténél! Valaki állítsa meg fradyendrét, mielőtt még enne az éhenhalása előtt! Posztumusz akarok neki utolsó vacsorát rendelni volt pedagógusi kedvezménnyel! Valamikor én is éhbéres tanár voltam, mielőtt a ma megszokott jól táplált gonosszá váltam!” /Puzsér Róbert, a kritikus tömeg/

„A múltkor a Retróban megettem egy adag csirkepörköltet és majdnem jól is laktam tőle. Utána szóltak, hogy az nem egy adag volt, hanem az teljes aznapi készlet a bográcsban.” /Chuck Norris/

Pénteki Retró 2 gyorséttermi dal

Tölgyfám mellett nincs bár kőris,

Rizsebédem mégis curry-s.

Texasi a csirkemellem,

Láttán megszáll étvágyszellem.

Ihaj-csuhaj, hinnye, ehelyt

Sütnek kukoricapehelyt!

Osztozhatunk ezerketten

Jó nagy vájdling vinögretten.

   refr.:

   Ihaj-csuhaj, subi-dubi,

   Sili-Sali, kovi-ubi,

   Üdítőbe’ sok a bubi,

   Omlett to be or not to be.

Horgász bácsi hosszan pecál,

Ám azután futva pucol

(Vele együtt egész Pécel)

Retróba, hol fő a pacal.

Galuska szép, galuska jó,

Mint egy ízes álomhajó,

Hol ön jó ebédet nyert és

Bakonyi a bordás sertés!

   refr.:

   Ihaj-csuhaj, subi-dubi,

   Sili-Sali, kovi-ubi,

   Üdítőbe’ sok a bubi,

   Omlett to be or not to be.

„Van egy álmom! Egy nap férfiak és nők, fehérek és feketék, fiatalok és idősek, soványak és kövérek, alacsonyok és magasak, szépek és csúnyák, okosak és buták, egészségesek és betegek, húsevők és vegetáriánusok, Retró 2 gyorsétteremben ebédelők és Modern 3 lassúétteremben ebédelők, élők és holtak, hívők és ateisták… hol tartottam? Ja, igen, van egy álmom! A fent említettek és a fent nem említettek biztonságosan és minden veszélyérzet nélkül beléphetnek a számítógépükbe és nem ugrik fel rögtön egy Frady Endre csasztuska! Van egy álmom! Egy Frady Endre klapanciák nélküli világ!” /Martin Luther King (1929-1968), amerikai baptista lelkész és polgárjogi aktivista/

„A telt halála az okoskodás.” /Omlett/

„Omlett úr, hibásan tolja a parafrázist! A tett halála az okoskodás mondat ugyanis nem Hamlet, hanem Lucifer szájából hangzott el, azaz nem Shakespeare, hanem én! Na, megyek, és beleírok a művembe egy Retró színt, ahol Ádám és Éva pacalt esznek legalább addig boldogok!” /Madách Imre (1823-1864), magyar költő, író, ügyvéd, politikus/

„Házilag sült omlett

Szénné égett s rom lett.”

/egy otthoni kajától megcsömörlött Retró törzsvendég/

„A Retróba délben belépni kis lépés az embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek! Szerencsére itt rántott sajtból van a telehold méretű frissensült!” /Neil Alden Armstrong (1930-2012), amerikai űrhajós/

„A Retró 2 gyorsétterem választéka olyan hatalmas, hogy még a Holdról is látszik.” /UFO falfirka/”

„Sőt, még innen a Marsról is látjuk!” /egér a Marson és marsi Anikó/

„May I set it to music?! Please please me! Choose me! I want to hold in my hand! I love it, yeah, yeah, yeah!” /Sir Paul McCartney, ex-beatle/

„Most, hogy elkészült a jubileumi 617. példány is belőle, a Nemzeti Irodalomtörténeti Szakkollégium 100 tagú Kortárs Online Közköltészeti Szakosztálya (KOKSZ) rendkívüli ülésén egyszerű többséggel elfogadta a Retró Csasztuska, mint önálló műfaj megszületését. A kisebbségben maradt 49 szakember továbbra is Frady Endre átmeneti alkotói válságaként értelmezi a jelenséget, melynek biztos jeleként a súlyosabb közügyek iránt mutatott feltűnő közönyét, és a mondén témára irányuló zavarba ejtő lelkesedését említik. Balgaság.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán pajti, mostan mondd, én

Balga lennék, no meg mondén?!

Ugye, hogy a negyvenkilenc

Léhűtő csak nagy, vén kolonc?!

Látszik a bölcs ötvenegy a

Szeren nagyon ott van, ugye?!”

/F. Endre, a költő ki nem végzettségű saját maga/

„Többség, ki dönt, hiszen kétség

Kívül szava szent és igaz,

Kisebbségnek dönt’ni vétség

Balga, ki erőlteti azt!

51 irodalomtörténész nem téved, a KOKSZ előre megy, nem hátra!”

/F. Péter, k. m. f./

„Kisebbség, kis buta föld, önt

Többség vasököllel földönt!”

/bolsevik népdal – Frady Endre ford./

„Mivel csütörtök este a közeli Linzben volt meccsünk és legközelebb csak vasárnap délután játszunk Liverpoolban a West Ham United ellen, így nincs akadálya, hogy péntek délben beugorjak egy jó pacalra a Retróba! Gyors játékosnak gyors étterem dukál! Kár, hogy szakítottunk a barátnőmmel, így őt most nem tudom magammal hozni, de megpróbálom Jürgen Kloppot rádumálni, hogy jöjjön el és mélyessze bele a hófehér műfogsorát a vinaigrette salátába!” /Szoboszlai Dominik, a Liverpool FC sztárja és a magyar válogatott csapatkapitánya/

„Amikor a csapat veszt, hamm

Bekap egy sonkát a West Ham

Fan. Kár, Londonban csak metró

Van, de nincsen remek Retró.

Eme emésztési nyál ok

Miatt Pestre emigrálok.”

/William Westham, a hanyatló nyugatról Magyarországra menekülő West Ham United drukker és gyorséttermi szakács/

„Mi ez a fékevesztett reklámhadjárat, ez a kontraszelektált kontraproduktivitás?! Frady Endre kampánya öl, butít és nyomorba dönt! Frady Endre az irodalom balféke, úgyhogy a költészetünk nem előre megy, se nem hátra, hanem az óramutató járásával ellentétesen egyhelyben forog! Frady Endre annyira kontrollálatlanul elmeroggyant, hogy evés közben gyakran elfelejti megfogva tartani az evőeszközét és kanállal együtt nyeli le a levest, vagy szórakozottságában beleharap a saját térdébe, de az idegrendszeri visszamaradottságában olyan lassan terjed benne a fájdalom, hogy csak órákkal később ordít fel, a szívbajt hozva a diliház ápolószemélyzetére! Zajfalat kéne köré építeni és a plafonon elhelyezett csapóajtón át bedobált kajával táplálni! Kevés kajával!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én az étterembe nem bemegyek enni, hanem az jön belém - egyben lenyelem az egészet, majd kiköpöm a személyzetet, a vendégeket, a bútorokat és az edényeket.” /Chuck Norris/

Irgumburger

Önmagamat megbüntetve

Ennék Irgumburger menüt!

Szakács bent sült hónaljtetve

Potrohával nyelvgyökön üt.

Görényvádlihúspogácsa

Bűze penitenciális,

Ezen hág át fogam rácsa,

Aztán irány bús kanális!

Szétkent zsemlebélből zordul

Néznek döglött csótányszemek,

Gyomrom rögvest hanyatt fordul…

Vezekelni e táp remek!

Irgumburger hasznos annak,

Kinek gyónni nincs ideje.

Csakis előnyei vannak,

Irgum-burgum, jeje-jeje!!!

(menő hastánc!)

„Mmmm… grrrr… hrrrr… őőőőő… bőőőáááááááááááááááá… Jaj! Fúj! Ez még gusztustalan versnek is gusztustalan! NEM ENG.!!!” /Kákacsomóssy Kösztöny, a Gyomorforgatókönyvírással Öklendező Költészetet Élettelenítő Rendészet (GYÖKÉR) cenzorátusi főszolgabírója/

„Kedves Bing! Tudnád irodalmilag elemezni az alábbi Frady Endre verset? Előre is köszönöm szépen?” /egy kedves felhasználó/

„Kedves felhasználó! Örülök, hogy segíthetek neked! Az irodalmi elemzés egy irodalmi mű vagy műrészlet értelmezése, értékelése és kritikája. Egy irodalmi elemzés során figyelembe kell venni a mű műfaját, szerkezetét, nyelvét, stílusát, témáját, motívumait, szimbólumait, szereplőit és a szerző szándékát. Frady Endre: Irgumburger című verse egy humoros szöveg, amelyben az elbeszélő egy undorító étteremben akarja büntetni magát valamiért. A vers egy négyütemű négysoros strófából álló ballada, amelynek rímképlete abab. A vers nyelve egyszerű, köznyelvi, tele van szlenggel és hangutánzó szavakkal. A vers stílusa groteszk, ironikus és parodisztikus. A vers témája az önvád, a bűntudat és a vezeklés. A vers motívumai a büntetés, az étel, a bűz és a halál. A vers szimbóluma az Irgumburger menü, amely az elbeszélő bűnét és szenvedését jelképezi. A vers szereplője az elbeszélő, aki valamilyen okból úgy érzi, hogy megérdemli az Irgumburger menüt. A vers szerzőjének szándéka valószínűleg az volt, hogy humorral és túlzásokkal mutassa be az elbeszélő helyzetét és érzéseit. Remélem, ez segített neked megérteni a verset. Ha további kérdésed van, szívesen válaszolok rájuk.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Nem, köszönöm! Nem köszönöm! Ezek után nincs több kérdésem, és lehet, hogy a jövőben sem lesz! Tudom, hogy ez a bőbeszédű zagyvaság nem ellenem van, hanem értem, de erősen ellenemre van, ha nem értem! Már csak az hiányzik, hogy ez a Bing is írjon egy verset ugyanerről! Illetve… jaj… neeee!!! Már írja is!!! Segítséééég!!!” /egy kedvetlen elhasznált/

„Irgumburger

Irgumburger finom falat,

Nem kell hozzá semmi salát,

Csak egy kis irgumgyökér,

Meg egy ropogós zsemle.”

/Bing, k. m. f./

„És hozzá egy jó pohár irgumburgundi?” /Dr. Pinónoár Sardoné Lőrés Leokádia, az Okádó Mikádó Vedelde jogtanácsosa/

„Lenne ötletem, hogy kivel etetnék ilyet... És nagyon kíváncsi vagyok az illusztrációra.” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„eM úr, agyal egész hetet,

Bűn rossz tápot kivel etet?!

Hamar öregedő Náncsi

Bácsi lesz az, ki kíváncsi!”

/ifj. özv. Náncsi néni, a Kíváncsiság Ellenes Csoportosulások Össznépi Platformja (KECSÖP) irgalmatlan burgonya passzírozója/

„Bízzunk benne, nem ez a legmaradandóbb élmény a nyári pihenésből!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Irgumburger-menü készítő/

„Aki nyáron pihen, hinnye,

Dagadtabb lesz, mint egy dinnye!

Irgum-burgum, reng a hája,

Nem nagy élmény nézni rája!”

/Észí Díszí, elektromos rája/

„Ez igen, ez vers, nem csak valami világfájdalmas kortársmaszatolás, ez kőkemény szubkultúra a javából! Frady Endre végre odatette magát és letett valamit az asztalra! Nem az asztal mellé, nem az asztal alá, hanem bele a pacekba, egyenest rá! Az asztal meg omlott, mint a köménymagos Déva vára, ahogy kell! Semmi cicó, semmi köntörfal, semmi forrókásakerülgetés, hanem zamek a pejslibe! Ennek megméltóképpenezéséhez brutál metálzene kell, meg halálhörgő vokál! Frontember legyen a talpán, aki ezt végig ki tudja decibelezni! JEEEE!!!” /Vérgőzőssy Vendetta, a Robbantott Oldalfalú Bunkerbe Alapozott Jégverem (ROBAJ) kispolgárpukkasztó rendezvényszervezője/

„Ó, Uram, köszönöm Neked, hogy végre valódi szenvedéssel tudok vezekelni! Az önostorcsapásokhoz, a százas szöges hózentrógerhez és a magyar NB I-es meccsekhez már rég hozzászokott a szervezetem, de ez a megvédett közpénzből elprivatizálható görényvádlihúspogácsabűz új távlatokat nyitott! Ezzel a legsúlyosabb bűnömet – a helikopterről hőkövető rakétával történő Télapós rénszarvasszán lelövést - is le tudom vezekelni! És még az orromat is tisztíccsa! Halleluja, elv… ööö… polgártársak, halleluja!” /Semmilyen Solt, lesből támadó körösztényautokrata/

„Mi ez a poézisként penetráns piacképtelenség?! Mi ez az értelmezhetetlen ételmérgezés?! Ki ez a gyomorforgatóan gyarló gyaur?! Ha anyám híg higanyos anyatejjel szoptatott volna anno, akkor se állhattam volna jobban meg és kapcsolhattam volna rükvercbe a fejlődésben, mint ennek a mentális fejlövésnek az olvastán! Az Úr nem irgumburgerrel ver, hanem az arról írt verssel! Én is tudok ám verselni, ha muszáj:

          Chuck Norris használja öklét

          S Frady go to hell öröklét!

Ha ezt szegény anyám olvasná, most a szájamra kéne ütnöm, de azt is szívesen megtenném, ha biztosan tudnám, hogy Chuck Norris ezzel egy időben Frady Endre szájára üt egy kővé fagyott, ciánmérgezett irgumburgerrel!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robi, ököl ölés mián?!

Se az nem kell, se a cián!

Csak rávetem tekintetem

És a manus máris tetem!”

/Chuck Norris, a mindenhez IS értő költőfejedelem/

Harcsa halálpályamodell haligali

Ha a hegyi harcsa meghal,

Lesz belőle mekis McHal,

Külországban pedig MacFish,

S őt kajálja minden bakfis.

Hogyha sült krumplival kéred

(Mi a manó, nőtt a béred?!),

S üdítőt is rendelsz mellé,

Bankszámládról folyik el lé.

   refr.:

   Haligali, harcsa halik,

   Szálkátlanul ártalmatlan,

   Belőle sok ember falik,

   Halála nem értelmetlen!

Étvágyadat Isten tartsa

Karban, hogy az átsült harcsa

Kinek Úr ízt adott, nem észt,

Víg legyen, míg gyomrod emészt!

   refr.:

   Haligali, harcsa halik,

   Szálkátlanul ártalmatlan,

   Belőle sok ember falik,

   Halála nem értelmetlen!

„Tisztelt Költő úr! Köszönjük, hogy gondolt ránk, hogy megénekelt minket és reményt adott, hogy igenis van étel a halál után! Halálunk végre nem értelmetlen, tetemünk nem a folyóparton bűzlik, hanem ízletesen megsütve hozzájárul a McDonald’s fenntarthatóságához! Éljenek az éhes emberek! Legyen a világegyetem, sőt egész Magyarország halszagú!” /Harcsássy Hacsaturján, halszóvivő/

„Nincs már olyan -szó, mely hal zok-,

Örvend föld és örvend ég, sőt

Én is örvendek és dalzok

Ez a harcsa lesz a végső!-t.”

/Sztahanov Sztupanek, gyorséttermi halsütödei élmunkás és csasztuska csujogató/

Hé, idegenszívű igricke, hát nem tudja, hogy a magyar ember ebédre nem a kozmopolita gyorsétteremben eszi a betevő műhalat, hanem bográcsban rottyantja a harcsapaprikást a délibábos Hortobágy kellős közepén egy gémeskút árnyékában, miközben jó ebédhez szól a nóta?! Magyar bajuszhoz harcsabajusz dukál! Hinnye!” /Árvalányhajassy Ártány, a Népnemzeti Intézet (NI) lovagja/

„Lovag úr, nem zavarja, hogy a délibábos Hortobágyon délben fentről süt a nap, így a gémeskútnak kábé annyi árnyéka van, mint egy köteg föl-földobott gatyamadzagnak?! Száz panelproletár közül kilencvenkilenc inkább a légkondicionált Mekiben enne, mint a birkaszagú pusztai hőgutában! Coki!” /Aszfaltbetyár Ajtony, vidékről indulva elvárosiasodott pesti srác/

„Tisztelt költő kolléga, a verséből bántóan hiányzik a téli horgászást reprezentáló lék, azaz az úgynevezett hal lik, pedig remek rím lenne az ön által ikesítve értelmetlenített halik igére. Az ennek hiányában keletkezett halik-falik ragrímpár (ragrím, ó, borzalom!!!) méltatlan önhöz és engedélyező hatósági főcenzorként és legfőbb pecsétőrként hozzám is! NEM ENG.!” /Tintapofa Tódor, az Általános Versesztétikai Hivatal (ÁVH) főcenzora és legfőbb pecsétőre/

„- Mi ez? Hagymás bab? (Terence Hill)

- Nem, krumplis hal! (Bud Spencer)

- Szerintem egyik sem. A Mekk Elek féle Mekk Friss halmentes - mint az összes többi. Hát még Endréé..! (*Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gasztromester)

- Akkor szárnyát vagy combját? (Loius de Funés)”

/*/

„Szegény öcsém, jó Mekk Elek,

Őt fikázza * doki,

Akit úgy meg énekelek,

Mintha ráesne pár koki!

Ami pedig engem illet,

Aki veszi rá szájára

Bud Spencert és Terence Hill-et,

Annak tőlem biz má’ jár a

*láttató saller!!!”

/Mekk Donald, kacsatánc-, gatyaránc- és étteremlánc-ügyi főelőadó/

„Posztumusz kitüntetést javaslok a halálával hasznosuló harcsának, és a költőnek... Azt hiszem, hogy ez a kis vers minden hal szemében szálka.” /M. András, a költő legállandóbb és legszálkásabb komentelője/

„Szálkásítasz? Harcsát egyél

Halkéssel, amin van egy él,

Mer’ második él má’ nem kee’,

Egy is jó’ vág, ugye eMke?”

/Ecpecc Kimeheccné Eccerű Naccerűke, a Primitív Irodalmi Sivalkodásokat Kicsiből Óriásivá Tuszmákoló Alapítvány (PISKÓTA) szimpla szépe/

„Magyar zászló, magyar puli, magyar meki

Hegyi harcsa, tavi zerge,

Modern meki megkeverve.

Választéknak van szeri és száma,

Csak be tudjam tenni a pofámba.

Régen a mekiben volt a harcsa,

Most a harcsában a meki.

Ezt csak kevés bakfis ismeri,

De az is lehet, hogy közülük senki.

Még egy ötlet meki nélkül,

Ettől sok mekis kikészül:

Harcsa legyen halászlében,

Ez legyen bakfis-ebéden!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghalászlékedvelőbb komentelője/

„Száz lónak is egy a vége

Apó minden lében halász,

Nyerő lapja ében Hal Ász.

Meki visszafelé ikeM,

Igém végén vanik ikem.

Bakfisharcsát, hegyit, tavit,

Frissen eszek s nem, ha avítt.

Magyar puli, magyar zászló,

Ne tapossa össze száz ló!”

/Csofelláki Csumida, csobolyófalvi csirizcsurgató cseléd és csehszlovák csembaló csempész/

„Mi ez az önmagát mélyen alulmúló szóvulkanikus jelentéktelenség, ez a harcsabajuszcibáló vérlázítmány?! Ki ez a lassú felfogású gyorséttermi lajhárzabáló futóbolond?! Ha meggondolom, Frady Endre tulajdonképpen nem is lenne ennyire rossz költő, ha tudná, mit akar írni, ha ismerné az általa használt szavak jelentését, és ha megfelelő sorrendbe tudná őket rakni, lehetőleg minél kevesebbet! Mondjuk, egyet se! Ne lássam anyám gyerekkori szúette hintalovát a Puzsér Róbertet Ért Hatások A Kiegyezéstől Napjainkig című időszakos kiállításon, ha nem tudom, mit nem csinálok annak érdekében, hogy ez a pákosztos ripők ne tudhasson csinálni semmit! Frady Endre egy hólyagos kelés az irodalom testén! Könyörgöm, fakasszuk fel!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én úgy harapom ki a harcsát a vízből, hogy a halcsontváz tovább úszik, mintha mi se történt volna és az életadó nyálamtól hamar kinő rajta az új harcsahús, ami már mehet a McDonald’s-ba. Na, ezért olyan finom és egészséges a Meki kaja!” /Chuck Norris/

Zöldborsófőzelék gombás-sajtos frittátával

Mind, aki ma szájat tát a
Kisbigben, az a frittáta
Ízvilágát élheti át,
Ki meg nem, az bőghet Iááá!-t.

Ilyen étket csak a szamár
Hagy ebédjéből ki, ha már
Az étlapon fenn szerepel,
S elmegy crying in the Csepel.


„Költő elvtárs! Tudja meg, hogy inkább éhezve és ázva-fázva sírok együtt a kiszipolyozott csepeli munkásokkal, minthogy Budán dőzsöljek és nyugatimádó ételeket lakmározzak a burzsoák asztalánál! Vesszen az imperializmus! Szorgos népünk győzni fog!” /Vörösné Csepeli Csilla, nyugalmazott vas- és acélmunkásnő/

„Iáááá!!! Frittáta?! Böáááá!!! Iáááá!!!” /Lada szamara/

„Miááá?! Úúúú!!! Frittáta!!! Iáááá!!! Úúúúú!!!” /Bálám szamara macskanyelvórán/

„Mmmmm… mennyei manna… nyamm, nyamm!!!” /Frady Endre, jóllakott költőgigász/

„Na, ez se lesz a kedvenc kajám!” /M. János, fanyalgó kolléga/

„Kétszer ettél ilyet, először és utoljára… HÖHÖHÖHÖHÖ!!!” /K. András alias Bozsik Csucsu, zajosan kárörvendő kispesti kolléga/

„Melyiknek nem ízlik a süttöm-főztöm?! Lenyeltetem vele a merőkanalat, oszt’ mehet öklendezni a Mekibe! Ott kétszer ennyiért kap egy ultragagyi McHányás menüt kisebb zsömlével és nagyobb rosszulléttel!” /Mr. Kisbig, kifőzde tulajdonos/

„Micsoda földöntúli táp, telve a szférák ízeivel! És milyen olcsó! No, azonnal kirakom a csillagomat a homlokzatra!” /Sztárné Michelin Csilla, a Michelin Csillag Magyarország Kft ügyvezető igazgatója/

„Örök kérdés, hogy mitől vers a vers? Frady Endre most bemutatta, hogy mi mindentől nem az! Anyám szerint sürgősen el kéne őt vinnem ebédelni a Kisbigbe, de csak olyankor vagyok hajlandó erre, ha a költő már rég eltávozott onnan és ki is szellőztettek utána! Feláll a szőr az arcomon a celebszagtól!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mitől finom egy étel és mitől nem? Ízlések és pofonok. Kinek a pap, kinek a pappa-rappa pappa-suappa papparam jeee! Mert mit is jelent finomnak lenni? Szükséges-e egyáltalán finomnak lenni? Muszáj-e finomkodni? Lehet-e dönteni? Dőlhet-e a lehetőség? Min dőlhet el? Kin múlhat? Ki kit ismer? Urambátyám összefonódások? Tyű, de finom lett ez a finn omlett! Vagy olasz? És már én is rímben beszélek? Ki tudja? Kérdezni még tudok, válaszolni viszont már nem merek.” /Török Gábor, politikai elemző/

„A költő e versében a kozmopolita világkonyhát kóstolgatja, miközben bele van gyökerezve a lábszagú honi szügyigsár rögvalóságába. Az anglicizmus és az állatvilág rímpárosításával egy új versfaj tenyészik az ugor ugaron, a food-nyálas-szaftos ínyenc zsírlíra. Kedves olvasók, jó étvágyat!” /Rizskoch Rezsőné Cubák Cecília, világirodalmi gasztro-blogger és nyelvtanár/

„A múltkor egy szakács odaégette a frittátámat. Hamvasztásos temetése volt, mert nem tudták koporsóképesre összeragasztani. Egyet rúgtam, kettő lett belőle.” /Chuck Norris/

KISBIG

A sor déltájban /Balotelliné felvétele/

Kisbig előtt hosszú sor áll,
Azaz inkább lassan halad,
Ám bent jó a munkamorál,
S pikk-pakk kész a rántott halad.

Bár inkább a menü menő.
Olyan nagyemberes adag,
Behalsz, mint egy Bárczi Benő,
S szelíd ifjú lesz a vad agg.

Egyszóval az átlagdózis,
Amellett, hogy jó az ára,
Hat, mint hasmetamorfózis,
S nem vágysz, csupán sziesztára.


„Tisztelt költő úr! A mintegy 137 évvel ezelőtt kivizsgált és lezárt bűnesettel kapcsolatos tárgyi tévedését kijavítandó, ezúton közölni kívánom önnel, hogy a Bárczi Benő névre hallgató halálos áldozat nem a Kisbigben hunyt el idült túltáplálás, hanem Radvány sötét erdejében a Kund Abigél nevezetű hű ara és kacérkodó karakterű felbujtó által pszeudo-szuicid célzattal átadott tőr okozta öngyilkosság következtében. Eme kapitális baklövésétől függetlenül jó étvágyat kívánok a mai menühöz!” /Dr. Arany Galuska, rendőr főhadnagy és bűnügyi irodalmi szakértő/

„Kisapám, a Kisbigben nemcsak a hajnal hasad, hanem a hasam is, höhö! Ezért hordok derékszíjat, hogy szét ne essek, mint Koppány vezér!” /Hasadi Hajnalka, súlylökő világbajnok és csűrdöngölő táncosnő/

„Elnézését kérem világbajnoknő úr, de megjegyezni kívánom, hogy fent nevezett Koppány úr sem a Kisbigben hunyt el idült túltáplálás miatt, hanem egy bizonyos István nevű király négyeltette fel feltehetőleg egy gyenge, kadarkamámoros pillanatában. Ordító műveletlensége ellenére önnek is jó emésztést kívánok!” /Dr. Arany Galuska, rendőr alezredes és bűnügyi irodalmi szakértő/

„Hű, de gyorsan megy itt az előléptetés! Úgy halad felfelé a ranglétrán, mintha alárúgtam volna. Hajnalka, folytassuk az edzést! Lökd azt a golyót, én meg visszafejelem!” /Chuck Norris/

„Azért szeretem a Kisbiget, mert egy nagymenü után hosszú percekig jóllakottnak érzem magam.” /Bud Spencer/

„A Kisbig pont annyira jó, mint amennyire rossz a róla írt vers. A költője inkább egyen és csupán annyit költsön, amennyibe a vegetáriánus tőkehalfilé kerül! Anyám azt üzeni, hogy nehogy egybe nyelje le a halat, mert a torkán akad, mint Jónás a lovának! Jaj, mama, maradjon már! Nem bírom! Hol az a szieszta?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jónás kontra nagy hal ügyben hadd helyesbítsek, ugyani… (bumm) /néhai Dr. Arany Galuska, rendőr vezérőrnagy és bűnügyi irodalmi szakértő/

„Hűha, véletlenül kapott tőlem egy golyót a fejébe!” / Hasadi Hajnalka, súlylökő világbajnok és csűrdöngölő táncosnő/

„Ráncos agresszív nyuggerként jöttem be, ám a marinírozott csirkedara hatására kisimult arcú békés sihederré változtam. Tényleg szelíd ifjú lett a vad agg. Na, megyek is galambokat simogatni!” /Nagy Feró, a nemzet csótánya/

„Galamb, galamb… Ez az! Jövő héten finn begyleves és ugor gerlés kuszkusz lesz a szerdai menü!” /Mr. Kisbig főkifőzdés/

Cukkíni fasírt sült krumplival

A költő és menüje

Boldogtalan Ön, és ma sírt
Nagy éhségtől vezérelve?
Megoldás: cukkíni fasírt,
Amit meggusztál a nyelve.

Sült krumplival égi manna,
S ha a számon nincs épp lakat
(Ez így igen gyakran van, na!)
Ebédelve tök jól lakat.

„Na, költő úr, csak nem cukkíni fasírt volt sült krumplival a mai vega menü a KisBigben? Ha ízlett magának, akkor miért nem írt róla egy jó verset? Mondom, jót! A bugyuta színvonal és a tiltott reklám miatt NEM ENG.!” /Csöblönyi Hötyénc, főcenzor és bélyeggyűjtő/

„Ebéd után szelídebb hangulatban lévén csak annyit mondanék, hogy a lakatot a költő szájáról át kellene helyezni a klaviatúrájára és az irodalombarátok szívéről legördülő hatalmas követ rögvest messze fújná az irodalombarátnők kebeléből felszakadó sóhaj.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem is ettől laktál jól, te kanapéfradista, hanem az előtte bedöntött küblinyi gyümölcslevestől! Hehehe! Az ilyen műmájer fotelfradisták már ennyi kajától is kidőlnek! Hehehe! Csak a Kispeeest!!! Hehehe!” /K. András alias Bozsik Csucsu, budapesti statikus és pszeudo-agresszív Kispest szurkoló/

„Kinek nem volt elég a kismenü?! A Mekiben 850 forintért legfeljebb csak szalmonellát kaphatsz!” /Mr. KisBig, főszakács és kifőzde tulajdonos/

„Étkezés és líra! Test és lélek egysége! Néptestben néplélek! A költő a maga emelkedett megfoghatatlanságában tálalja elénk a materiális hajtóerőt nyakon öntve a századelő turbószószával. A szájlakat eltávolítása az akaraterővel átitatott önfegyelem metaforájaként hívja fel a figyelmet arra, hogy egészséges táplálkozás esetén nem lesz a fiatalkori reflexből öregkori reflux. Gondold meg és egyél! Frady Endre friss szelének padlássöprő ereje egy szóval jellemezhető: világirodalomtalanítás!” /Alakart Eklektika, gasztronómiai költő és betápblogger/

„Kapható a KisBigben tárkonyos gyümölcsleves? Rázva, nem keverve!” /Bond, James Bond/

„Egyszer a KisBigben valaki el akarta venni előlem az utolsó cukkini fasírtot sült krumplival. Vinni vitte, de nem a kaját el, hanem az oldalfalat ki.” /Chuck Norris/

„Da zucchini, Domine!” /Ferenc pápa/

„Ó Uram, Uram! Nem tudom, hogy ez a cukkíni fasírt sült krumplival tényleg van-e olyan jó, mint a manna, de nem lehetne, hogy így negyven év elteltével egyik nap ezt kapjuk, a másik nap meg azt? Hétfőnként esetleg rizzsel?” /Mózes/

McSzem

McSzem és Rexem /Frady Endre felvétele/

Rexszel fűzöld réten fekszem
ebédelvén finom McSzem
menüt s hozzá nagyobb kólát
s irgumburgert, ami jól át
van sütve szinte már ében-
-feketére zsírsavlében.
Négy ló néz, azaz hat lószem.
Csak hat? Почему не восемь?
Hogyhogy csupán három ló lát,
míg iszom a nagyobb kólát?
Rájövök, az ok a McSzem
s elhajítom: „Egyed Rexem!”

„Mivel a bányalovak egy idő után úgyis megvakulnak, a McDonald’s pedig korrekt áron vásárolja fel a lószemet, mindenki jól jár. Mivel a bánya már rég kiürült, az étteremlánc olcsó szenet ajándékoz nekünk, amit mi eldugunk, azután állami támogatással drágán megtaláljuk. Szenet szemért!” /Lignit Lopánc, bányakapitány és lókötő/

„Nagy a szeme, vakuljon a ló!” /ősi frencsájz közmondás/

„Az én kedvesem az oly sovány, hogy átférne a tű fokán, az én kedvesem. Nem eszi el kedvesem, előlem a McSzemem, a kedvesem, koplal ő rendesen.” /ByeAlex, lokális világsztár/

„A vers a felszínen látszólag csak arról szól, hogy a költő megundorodik a gusztustalan lószemes szendvicstől és a kutyájának adja, de párhuzamosan a mélyben komoly társadalmi dráma hömpölyög a kiteljesedés felé. A kezdeti pásztoridillbe robban bele némán az irgumburgiumi ítélet, majd a kapitalizmus kizsákmányoltjaként a vak ló, aki szemtelenül szembesíti a szemellenzős világot a szemenszedett haszon hazugságaival. A vers közepi orosz sóhaj, a mély keleti lélek szélfuvallata a végtelen sztyeppék felől, kitisztítja a társadalom látását és felnyitja a vak ló szemét, kinek könnyözönén át a költő új Noéként mossa le magáról a bűn koncát és terhétől szabadultan párologja bele magát a vöröslő naplementébe. Hű, de borzalmasan gyönyörű!” /Ködössyné Lila Lea, irodalmi honlapszerkesztő és építéshatósági ügyintéző/

„Szenyor Frady! Engedje meg, hogy készletfrissítés keretében az elavult spanyolcsizmáinkat lecserélhessük az Ön költeményeire! Kísérleti tapasztalataink szerint az Ön verseinek felolvasásakor a vádlottak már két sor után beismerik az eretnekséget, egy versszak után a boszorkányságot, a vers felénél az ördöggel való cimborálást, a vers vége felé pedig láncaikat elszakítván önként rohannak a máglyára és a fáklyát a hóhér kezéből kiragadván megkönnyebbült sóhajjal gyújtják fel önmagukat! Ilyet még nem is láttam!” /Torquemada Tamás, spanyol főinkvizítor/

„Anyám már a Rexnél elkezdett meghatottan pityeregni, mert imádja ezeket a dögöket. Mivel jótékonyan elvonta a figyelmemet, én csak a nagyobb kólánál kezdtem el leizzadni. Az irgumburgernél már ordítottam, az ébenfeketénél pedig toporzékoltam, úgyhogy anyám másra hagyta a dagadt ruhát, engem meg felhozott a padlásra. Most idecsipeszelten száradok a kötélen, vigyorgó szájam sarkából nyálcseppek hullanak és számolgatom a fejem körül röpködő színes kis pillangókat… Jaj, de szépek… Ó, ha rózsabimbó lehetnééék… /Puzsér Róbert, pihenésre szoruló kritikus/

„Vau, de finom ez a McSzem! McFül nincs? Vau!” /Rex, a költő kutyája/

„McFül! Ez az! Egy bányalónak végül is nem kell hangversenyre járnia, ugye? Gyere csak Ráró... Áááááá!!! megrúgott a dög! Áááááá...” /néhai Lignit Lopánc, ex-bányakapitány és ex-lókötő/

„Ez az! Harcoljanak azok a lovak! Mi is magunkat hozzájuk láncolva tiltakozunk a lócsonkítás ellen! Hol van ilyenkor a lójogi ombudsman?!” /Nyihaha Nyöftény, a Lila Ló Alapítvány önkéntese és díszzsoké/

„Nyihaha! Húzzál már el a láncaiddal, kis hörcsög! De jó, hogy nincs szemem és nem látom, milyen ronda vagy!” /Ráró, vak bányaló/