Irgumburger

Önmagamat megbüntetve

Ennék Irgumburger menüt!

Szakács bent sült hónaljtetve

Potrohával nyelvgyökön üt.

Görényvádlihúspogácsa

Bűze penitenciális,

Ezen hág át fogam rácsa,

Aztán irány bús kanális!

Szétkent zsemlebélből zordul

Néznek döglött csótányszemek,

Gyomrom rögvest hanyatt fordul…

Vezekelni e táp remek!

Irgumburger hasznos annak,

Kinek gyónni nincs ideje.

Csakis előnyei vannak,

Irgum-burgum, jeje-jeje!!!

(menő hastánc!)

„Mmmm… grrrr… hrrrr… őőőőő… bőőőáááááááááááááááá… Jaj! Fúj! Ez még gusztustalan versnek is gusztustalan! NEM ENG.!!!” /Kákacsomóssy Kösztöny, a Gyomorforgatókönyvírással Öklendező Költészetet Élettelenítő Rendészet (GYÖKÉR) cenzorátusi főszolgabírója/

„Kedves Bing! Tudnád irodalmilag elemezni az alábbi Frady Endre verset? Előre is köszönöm szépen?” /egy kedves felhasználó/

„Kedves felhasználó! Örülök, hogy segíthetek neked! Az irodalmi elemzés egy irodalmi mű vagy műrészlet értelmezése, értékelése és kritikája. Egy irodalmi elemzés során figyelembe kell venni a mű műfaját, szerkezetét, nyelvét, stílusát, témáját, motívumait, szimbólumait, szereplőit és a szerző szándékát. Frady Endre: Irgumburger című verse egy humoros szöveg, amelyben az elbeszélő egy undorító étteremben akarja büntetni magát valamiért. A vers egy négyütemű négysoros strófából álló ballada, amelynek rímképlete abab. A vers nyelve egyszerű, köznyelvi, tele van szlenggel és hangutánzó szavakkal. A vers stílusa groteszk, ironikus és parodisztikus. A vers témája az önvád, a bűntudat és a vezeklés. A vers motívumai a büntetés, az étel, a bűz és a halál. A vers szimbóluma az Irgumburger menü, amely az elbeszélő bűnét és szenvedését jelképezi. A vers szereplője az elbeszélő, aki valamilyen okból úgy érzi, hogy megérdemli az Irgumburger menüt. A vers szerzőjének szándéka valószínűleg az volt, hogy humorral és túlzásokkal mutassa be az elbeszélő helyzetét és érzéseit. Remélem, ez segített neked megérteni a verset. Ha további kérdésed van, szívesen válaszolok rájuk.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Nem, köszönöm! Nem köszönöm! Ezek után nincs több kérdésem, és lehet, hogy a jövőben sem lesz! Tudom, hogy ez a bőbeszédű zagyvaság nem ellenem van, hanem értem, de erősen ellenemre van, ha nem értem! Már csak az hiányzik, hogy ez a Bing is írjon egy verset ugyanerről! Illetve… jaj… neeee!!! Már írja is!!! Segítséééég!!!” /egy kedvetlen elhasznált/

„Irgumburger

Irgumburger finom falat,

Nem kell hozzá semmi salát,

Csak egy kis irgumgyökér,

Meg egy ropogós zsemle.”

/Bing, k. m. f./

„És hozzá egy jó pohár irgumburgundi?” /Dr. Pinónoár Sardoné Lőrés Leokádia, az Okádó Mikádó Vedelde jogtanácsosa/

„Lenne ötletem, hogy kivel etetnék ilyet... És nagyon kíváncsi vagyok az illusztrációra.” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„eM úr, agyal egész hetet,

Bűn rossz tápot kivel etet?!

Hamar öregedő Náncsi

Bácsi lesz az, ki kíváncsi!”

/ifj. özv. Náncsi néni, a Kíváncsiság Ellenes Csoportosulások Össznépi Platformja (KECSÖP) irgalmatlan burgonya passzírozója/

„Bízzunk benne, nem ez a legmaradandóbb élmény a nyári pihenésből!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Irgumburger-menü készítő/

„Aki nyáron pihen, hinnye,

Dagadtabb lesz, mint egy dinnye!

Irgum-burgum, reng a hája,

Nem nagy élmény nézni rája!”

/Észí Díszí, elektromos rája/

„Ez igen, ez vers, nem csak valami világfájdalmas kortársmaszatolás, ez kőkemény szubkultúra a javából! Frady Endre végre odatette magát és letett valamit az asztalra! Nem az asztal mellé, nem az asztal alá, hanem bele a pacekba, egyenest rá! Az asztal meg omlott, mint a köménymagos Déva vára, ahogy kell! Semmi cicó, semmi köntörfal, semmi forrókásakerülgetés, hanem zamek a pejslibe! Ennek megméltóképpenezéséhez brutál metálzene kell, meg halálhörgő vokál! Frontember legyen a talpán, aki ezt végig ki tudja decibelezni! JEEEE!!!” /Vérgőzőssy Vendetta, a Robbantott Oldalfalú Bunkerbe Alapozott Jégverem (ROBAJ) kispolgárpukkasztó rendezvényszervezője/

„Ó, Uram, köszönöm Neked, hogy végre valódi szenvedéssel tudok vezekelni! Az önostorcsapásokhoz, a százas szöges hózentrógerhez és a magyar NB I-es meccsekhez már rég hozzászokott a szervezetem, de ez a megvédett közpénzből elprivatizálható görényvádlihúspogácsabűz új távlatokat nyitott! Ezzel a legsúlyosabb bűnömet – a helikopterről hőkövető rakétával történő Télapós rénszarvasszán lelövést - is le tudom vezekelni! És még az orromat is tisztíccsa! Halleluja, elv… ööö… polgártársak, halleluja!” /Semmilyen Solt, lesből támadó körösztényautokrata/

„Mi ez a poézisként penetráns piacképtelenség?! Mi ez az értelmezhetetlen ételmérgezés?! Ki ez a gyomorforgatóan gyarló gyaur?! Ha anyám híg higanyos anyatejjel szoptatott volna anno, akkor se állhattam volna jobban meg és kapcsolhattam volna rükvercbe a fejlődésben, mint ennek a mentális fejlövésnek az olvastán! Az Úr nem irgumburgerrel ver, hanem az arról írt verssel! Én is tudok ám verselni, ha muszáj:

          Chuck Norris használja öklét

          S Frady go to hell öröklét!

Ha ezt szegény anyám olvasná, most a szájamra kéne ütnöm, de azt is szívesen megtenném, ha biztosan tudnám, hogy Chuck Norris ezzel egy időben Frady Endre szájára üt egy kővé fagyott, ciánmérgezett irgumburgerrel!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robi, ököl ölés mián?!

Se az nem kell, se a cián!

Csak rávetem tekintetem

És a manus máris tetem!”

/Chuck Norris, a mindenhez IS értő költőfejedelem/

Tavaszi óraállítás?!

Óraállítás, ha elgyün,

Kelni kell, ni!, Érden, Algyőn,

S ki emiatt órást öl, gyón.

Becsoszog a gyónó falka,

Tele van velük sok fülke,

Ehhez kelni korán föl kő’.

Így a magyar alig alszik,

Ezért tartama, mit él, szűk,

S kemény munkától is elszok’.

Lusta az agg, rest a csíra,

Üres így a paraszt csűre,

Országunk pediglen csóró.

Olyan csóró, szinte szegény,

Döfköd minket balsors szigony,

S halálhörgésünk csak szó gány.

Ne szenvedjük el e káót!

Át nem állítás a kiút!

Ki ellenvet, érje kő őt!

Kövezhetünk s nem kell gyónás?!

Ünnepeljünk lovon, gyí! Nos

Oly szép ez, hogy szinte gyanús!

Nyugi, tél múl’, se jég, se hó,

S besuhan a tavasz: Suhi!,

Mégis áll az idő-show, hőőő!

Jöhet bár nyár, mehet el ősz,

Időnk trónján, hogyha ül ész,

Minden magyar soká alusz’!

Mindegy, rétünk hós-e, ződ-e,

Szünetjelet ad a zadó,

S Hunniában áll a zidő…

„Kedves gyerekek! Mai etika-esztétika óránkon az ambivalencia fogalmával ismerkedünk. Ambivalens az, aminek az értelmezése/értékelése nem egyértelmű. Itt van például az óraállítás: egyesek szerint ördögtől való, mások szerint meg energiatakarékosságra. De ha már ambivalencia, az óraállítás egyértelműtlensége sehol sincsen magának az időnek az abszurditásához - ezt ravaszul nem fejtem ki a mai kis versikémben, de kis gyakorlattal ki lehet találni. Aztán meg itt van például ez a bokorkancsalrímhalmaz is: egyrészt, jó hogy van, mert ápol, s eltakar, másrészt viszont, ha nem volna, az én mesém eddig se tartott volna. Mára ennyit, gyerekek, menjetek most haza, de először borbélyhoz!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Á, szenyor Humán, szóval a maga személyében egy fodrászcikk dílerrel, egy hajszobrászati lobbistával van dolga a gyanútlan erre járó korán kelőknek! Ambivalencia pedig nagy kezdőbetűvel írandó, mert ez egy óraállításáról nevezetes spanyol torreádorképző város a La Manche csatorna Sziklás Hegységre néző partján!” /Don Kihóttné Della Mancsa, a kies Ambivalencia enyveskezű polgármesternéje és szélmalomkerékkötőnő/

„Az EU várhatóan 2025-ben törli el az átállítást. De ha addig minden tavasszal és ősszel születik egy ilyen vers, akkor tovább is maradhat...” /M. András, a költő legállandóbb és legtájékozottabb kommentelője/

„Megőrült, M. úr, évi két ilyen óraállítási tébolylíra?! Ne fessen ördögöt falkában! Ne akarja összeakasztani velem a szemtengelyét, mert olyan kancsal lesz, mint ennek a sehonnai bitang embercsempésznek a bugyuta bokorrímei! Nem elég, hogy évente kétszer hetekig kóválygok, mint vakegér a pálpusztai sajterdőben, még minden alkalommal el kelljen viselnem ennek a kényszerzubbony szökevénynek a versokádó ámokfutását is?! Ha anyám hegyes halom lenne, üvöltve kérném, hogy essen rám és borítson el engem! Nagybetűvel kezdve és egybeírva pedig átszöknék rajta és menedékjogot kérnék! Világ fradytlanítói, egyes, üljetek le!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A világ fradytlanítói nevében a leghatározottabban kikérjük magunknak a semmittevésbe beleőrült Puzsér úr igazságtalan osztályzatait! A fradytlanításra kiírt milliárdos EU-s pályázat közbeszerzésének nyerteseként megbíztunk egy alvállalkozót, aki által megbízott alvállalkozó alvállalkozójának az alvállalkozója most keresi azt a szakembert, aki napi egyszeri meleg és kétszeri hideg étkezésért elvégzi a feladatot. Gyors munkához idő kell, úgyhogy türelmet kérünk! Meg még több EU-s támogatást! Amúgy már ütött a célszemély órája, csak még nem született hivatalos döntés arról, hogy a téli vagy a nyári időszámítás szerint.” /Katar Kotor és Mélyzseb Menyhért, a Fradytlanítást Intézkedésileg Foganatosító Alakulat (FIFA) társtulajdonosai/

„Kedves keményen dolgozó kisemberek, drága nyájtagok, el ne mulasszátok vasárnap hajnali 2-re beállítani a vekkerüket, majd felébredve ugyanazzal a lendülettel 3-ra előreállítani, gyorsan visszaaludni, és nem elfelejteni reggel egy órával kevesebbet aludni, hogy időben (?) odaérjetek a templomba és félálomban meghallgassátok, hogy ’Azt a napot vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya, úgyhogy vigyázzatok és virrasszatok!’, majd ebben megnyugodva menjetek haza azzal a boldog lelki szegény tudattal, hogy ezek szerint maga Jézus sem ismeri ki magát ebben az óraállításban! Kár! Addig is, irány gyónni!” /Karóravarjú atya, algyői időzavar elhárító szürkebarát/

„Az óraátállítás ezek szerint nagyon megfekszi a Költő Gigász agytekervényeit és ezt a terheléses támadást így próbálja (le)leplezni - rosszul. Hogy is mondta ezt Stallone? ’Rossz célzás, szöszi’?” /Dr Ház, Juniorkonyha-díjas iGAZlátó/

„Igaza lehet, gaz Ház doki, tényleg mondtam ilyesmit a 2023-ban játszódó, Pusztító című filmemben, de ott nem a kiber náció általi terheléses támadás zavarta meg az agyamat, hanem a hibernáció utóhatása, bár a katona sosem fázik, csak úgy érzi. Amúgy akkoriban nem csak egy órával volt elcsúszva az idő, hanem harminchat évvel, de nem ez volt a fő baj, hanem hogy a mai magyarországi iskolákhoz hasonlóan ott sem volt papír a vécékben.” /Sylvester Stallone, akcióhős/

„A versben - stílszerűbben a VERSBEN – Frady Endre új dimenzióba helyez mindent, amit mi térhez és időhöz kötött véglények már a saját dimenziónk rögvalóságában sem vagyunk képesek értelmezni. Gömbvillámokon túli tartományok idiómáinak csökött világegyetemi metszetei feledhetetlen kép- és időzavarként képződnek le a költő - stílszerűbben a KÖLTŐ - mindenbírásának alkotómezején. Az örök szellemóriásnak a mi idősíkunkkal történő kortárs költői metszetével való lépéstartás sziszifuszi esélyének érdekében minden magyar család cserélje ki a kakukkos órájában a kakukkot 1:20 méretarányú műanyag Frady Endrére!” /Téridő Tomorné Bokorrím Bukolika, középiskolai magyartanár és maszek fröccsöntő kisiparos/

„Gépen bár ringat az IL szék,

Ám közben egy óra elszök’,

Úgyhogy nyugtalanul alszok...”

/Szergej Szundikálovics Szunya, néhai szovjet vadászpilóta/

„Amikor fénysebességgel kocogok, akkor megáll bennem az idő. Évente egyszer előre, egyszer pedig hátrafelé futok így egy órácskát. Ilyenkor négyszáznyolcvanegyszer suhanok körbe az Egyenlítőn.” /Chuck Norris/

Lóvarrónő

Lóvarrónő folyton lót varr
Mindenféle döglött, ótvar
Lódarabból, amit talál,
S így hasznosul a ló halál.

Lovakat szakmányban varrja,
Sajog már az összes karja,
És e fájás járja át a
Testét, úgyhogy szúr a háta.

Kialvatlan szeme veres,
Szorgalmas, de alig keres.
Gyárt bár napi hat és felet,
Pecsvörk lóra nincsen kelet.

Lóvarrás nem sikerszakma,
Többet kap egy átlag vak ma,
S nem kellemes szabni lóbélt.
Ily nyomorban tán csak Jób élt.

- Húgom bezzeg sikeresebb!
Mardos is belülről e seb,
S irigy vagyok rája – gyón ő –
Mer’ ő stadionvarrónő!

„Hja, kérem, a szabadpiacon farkastörvények uralkodnak! Ha nagyobb a keletje a stadionoknak, mint a döglött lódarabokból összevarrt pecsvörk lovaknak, akkor a stadioniparból lehet jól megélni, a lóiparból meg mielőbb ki kell szállni! Ha pedig a fizetés már egy vak koldus átlagkereseténél is kevesebb, akkor érdemes vagy beszerezni egy fehér botot és egy fekete szemüveget, vagy ki kell tántorogni Amerikába. Döglött lónak és szabad versenynek egyaránt híg a leve!” /Dr. Tőke Tokmány, kapitalista közgazdász/

„Költő úr, mink itten Tolnába, Baranyába a megmurdelt lóból virslit és hurkát-kolbászt csinálunk, nem pedig olyan pécsi verklit, vagy mit! Hiába, kutyából, lóból nem lesz szalonzenekar!” /Gyopár Gyula, a szittyarütyütyüi Csataló Csárda mindenese/

„Mindig mondom a nővéremnek, hogy ne siránkozzon, mint egy Jób, hanem váltson át a lóról, mint én! Én a stadionnal jó lóra tettem! A kulcsszó a mobilitás!” /Szügy Szilárdné Luft Lea, stadionvarrónő/

„A MOB bilit ás?! Kikérjük magunknak! Mi csak a tartalmát kavarjuk! De erőfeszítéseink nem hiábavalóak, mert lesz itt-ott még szőlő, lesz itt-ott még lágy kenyér, no meg 2024-ben akkora Olimpia is, hogy attól koldulunk! Ezért is kell annyi stadion!” /Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke/

„Hagyjanak már engem békében nyomorogni! Sok mindent átéltem már, de ez a döglóvers rosszabb, mint amikor a rühöt kellett egy cserépdarabbal magamról levakarni!” /Jób/

„Hé, költő úr! Maga meg honnan tudja, hogy én mit gyóntam fülbe a tisztelendő úrnak?! Csak nem hallgatózott?! Akkor talán még azt is tudja, hogy vezeklésképpen címerállatot kellett varrnom a lóbányai plébániának?! Na, ilyesmik miatt nincs időm átképezni magam!” /Bányaló Benőné Luft Liza, lóvarrónő/

„Csókolom Liza néni! A lovakat megvarrják, ugye? Nekem szétszakadt a hintalovam! Tessék mondani, holnapra meglesz?” /Paci Piroska, a Vitéz Lóbányai Kerti Kotlós Általános Iskola és Ellentengeri Címerezési Szakiskola 1.c. osztályos tanulója/

„A versenyló halála óta nem született ilyen gyomorborzongatóan szürreális lólíra! Csingiz Ajtmatov, a kirgiz pusztaérzés szellemi lovagja két fordulat között boldogan mosolyogna a sírjában, ha tudná, hogy szívszakadva kimúlt versenyparipáját a XXI. század eltárgyiasult lóvarrodájában a kizsákmányolt klausztrofóbiás keményen dolgozó közmunkás kisembernő újrahasznosítja. A társadalom és az irodalom peremén egyensúlyozó költő ismét akkorát alkotott, hogy a fal adja a másikat! Stadium ante portas!” /Igássy Imréné Szekeressy Szandra, táltos és lóirodalmár/

„Mi ez az irodalmi dögkútból előhúzott hullaszagú fércmű?! Már megint egy alpári vulkánvers, melyből a költő piramidális tehetségtelensége fortyogó lávaként tör elő majd egy nyáladzó celeb értelmetlenségi színvonalán dadogva gőzölgő tufaporral von be mindent maga körül. Elnézést kérek a tufaportól az összehasonlításért! Anyámnak meg megtiltottam, hogy pecsvörk lovat rendeljen a TV shopból, nehogy egy ajándék Frady verset is mellékeljenek hozzá! Tévélezáre necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer láttam egy hegesztési varratokkal összeszerelt tizenhat tonnás acéllovat, de amikor a delejes tekintetemmel magamhoz vonzottam, ripityára tört a szemgolyómon.” /Chuck Norris/

X-Faktor

Mentor team, amit a falkád
Kiad, hamis hang-kavalkád,
S bár én ettől hanyatt esek,
Zúdulnak az SMS-ek.

Nagy-nagy hálát lelkem leró:
Peti, Miki, Ildi s Feró
Csupán, kinek hall’ni muszáj,
Mit danol sok fatorkú száj.

Gergő s Timi, ki nem hamis.
Többségtől egy szelíd amish
Család is felfegyverkezne:
„Puska döröghet, de ez ne!”

És ezért még pénzt is kapnak!
Rögtön meggyónom egy papnak:
„Irigy vagyok, mint egy tulok,
S jövőre biz’ elindulok!”