A következő címkéjű bejegyzések mutatása: éhbér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: éhbér. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. szeptember 9., péntek

Erkölcsi alaptalanság

Féljél tanár, rettegj tanár,
Ne zúgj, mint egy dúvadkan ár!
Diák miattad nem tanul,
Erkölcsjogalaptalanul!

Fáj, hogy nem jár tanári jatt,
Bömbölsz pár túlóra miatt?!
Irigykedsz és szemed veres,
Hogy a rendőr többet keres?!

Tiltakozol éhbér ellen,
S zavar, hogy ki kétszáz mellen
Vízbe fúl is, hozzád képest
Egyszerre lép s ő kap rétest?!

Húzd az igát s törődj bele,
Társadnak is lóg a bele!
Jól mondta Maruzsa* szultán,
Erkölcsödben török dúl tán!

Tanárok most arcba kapták:
Csend, fegyelem, merev hapták!
S politikus – feje híg tál –
Erkölcsöt ököllel diktál!

*Dr. Maruzsa Zoltán, az Emberminisztérium államtitkára, történelmész, szakterülete a hidegháború

„A Fradi címerében lévő három E jelentése: Erő, Erkölcs és Egyetértés! A magyar ember erőből ért, erkölcsi alapja meg van rendszabályozva és egyetért azzal, amit mondunk neki! A focicsapatomra ez nem vonatkozik, mert az magyart csak nyomokban tartalmaz, a közpénzből tízmilliós fizetést kapó idegenlégiósok pedig úgysem értik, amit mondok! A semmirekellő tanárok is vegyék tudomásul, hogy nincs ingyen ebéd, sőt ebédszünet se, hogy legyen idejük tanítani! Na, sipirc vissza az osztálytermekbe, mielőtt előveszem a feketelistámat!” /Kalasnyikov Gödör, a Ferencvárosi Torna Club álelnöke és metakommunikációs kőkorszakember/

 „Továbbra sem tudom eldönteni, hogy a politikusok túl sokat tanultak (vagy túl keveset), és ezért akarják, hogy a következő generáció megnevezése degeneráció legyen. "Agyarország erőre megy, nem agyra!" Mindegy, az a lényeg, hogy az adót fizessék be a népek, meg legyen tánc!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas bottal ütött botfülű/

„Egy, megérett a lopott meggy,
Brüsszel miatt nem nőtt nagyra.
Agyarország előre megy,
Közpénzre gyúr, mintsem agyra.

Hatalomnak nem érdeke
Oktatás jó színvonala,
Csak legyen, ki fog egy eke-
-szarvat s bambán dúdol: lala!

Termel meg szül s négyévente
Helyes helyre teszi ikszét,
S szellemileg tente-tente…
Magyarország így esik szét.”

/özv. Renitens Rezsőné Kovács Kasszandra, ritkán rikkantó realista regös/

„Ebben a vitában egyik oldalnak sincs igaza, sem az államtitkár úrnak, sem a pedagógusoknak. Itt nincs jó oldal, csak jó vers. Eddig a pedagógusoktól kellett félni, most már ők is félnek, de egy ilyen verstől nem kell félnie senkinek.” /M. András, a költő legállandóbb és legnaivabb kommentelője/

„eM úr, önt nem híja Haza?!
Senkinek sincs tök igaza?!
Maga szerint nem lesz itt kár,
Ha kaján az államtitkár?!

Oktatás vár legyen ma rom,
Tanár pedig igás barom?!
Állam sulit tépő varja
Károg! – magát nem zavarja?!”

/Izom Imre, tornatanár és versmondó erőművész/

„Nyafognak?! Nyápickodnak?! Ne a fizetésüket számolgassák, hanem a szakmai fejlődési lehetőséget garantáló ingyenes plusz óráikat! Legyenek hálásak, hogy nincs gondjuk a pénzük elköltésére! Még a végén teljes kiőrlésű kenyeret vennének! Lusta, dagadt embereket munkaterápiára kell fogni és éheztetni, hogy a csapvizes léböjt kúra méregtelenítse a szervezetüket! Na, indulás tanítani! Aki elfáradt, az szülhet! Utána rögvest uccu vissza az osztályba!” /Csula Csaba, a Magyarországon Oktató Csürhét Átnevelő Rendészet (MOCSÁR) iszapszemű rájája/

„BÚVAL BÉLELVE
Hiába vallja sok tudós,
Hogy a tanítás mily fontos.
Meg hát pompás, remek dolog,
De nem itt és nem most.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legnyugdíjaspedagógusabb kommentelője/

„Nyuggerapó, egyetértek,
Kár, hogy ezért utolér TEK!
Utolérnek, megagyalnak,
S végem nekem meg a dalnak…”
/Bátor Botor, pályaelhagyó pedagógus/

„A tudás hatalom, de nem kell két tudás egy csordába! Én vagyok a posztra cserélt ejtőernyős előbőgő vezérürü és nem hagyom levágni az alfahímestojást tojó szavazóbázisomat pár botnyelet érdemlő kotnyeles okostojás miatt! Mivel a vérbajos Lenin kikotyogta gonosz tervét, hogy tanulni, tanulni, tanulni, így egyértelmű, hogy a közoktatás csupán bolsevista trükk s mint ilyet, meg fogjuk szüntetni! Butulni, butulni, butulni! Nem ez a sarc lesz a végső!” /Radír Nadír, az Állami Felsőbbrendű Alapítvány (ÁFA) kinevezett tótumfaktuma és betanított főispánja/

„A témaválasztásban végre egyetértek Frady Endrével, de ez az egyetlenegy, amit értek, mert minden más sületlenebb, mint egy röfögő sertésflekken! Frady Endre pont annyira ért a költészethez, amennyire az emberminiszter samesza az emberekhez! Mínusz dupla nulla a köbön!!! Ha a Louvre-ban az összes képet levennék a falról és ötletszerűen teljesen máshová tennék, akkor sem lenne akkora bődületes képzavar, mint a kétszáz mellen vízbe fúlók egyszerre lépése az esti réteskapásért! Vagy a szellemi orvhorgászok szerint rétesre harapnak a vízbefúlt versenyúszók?! Mindenesetre faragjunk Frady Endréből pedagógust és haljon éhen! Mert megérdemli!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Aki a tanárokkal szórakozik, annak csak egy baja lehet. Én. De nem tudnak rám tekintettel lenni, mert mire rám emelnék a tekintetüket, már rég lerúgtam a fejüket. Innen Texasból gondolatátvitellel.” /Chuck Norris/

2022. július 28., csütörtök

Főispáni életpályamodell

Tehetségünk szinte semmi,
Így jó anyánk nem is bánná,
Más keresne éhbért, nem mi,
Inkább váljunk főispánná!

Nem kell itt ész, nem is vitás,
Csak jó pap, ki holtig tanul!
Egy a fő, a lojalitás;
Tedd, mit kérnek, agyatlanul!

Élén állunk vármegyének,
Vagy heverünk, ha van jobb ágy.
Szól minket dicsérő ének,
S boldog minden birka jobbágy.

Magyarország jobban tejel,
Miénk a sok tehén, a juh,
S szebb jövőre mutat e jel,
Hogy a nyáj nem kevert fajú!

Nincs más tévé, csak az m1,
Propagandán nincsen csorba:
Magyarország előre megy!
Be a sötét középkorba…

„Mi jön belém?! Belém akar kötni?! Vigyázzon, költő úr, mert aki bejön az én bokszutcámba, annak nem kell sokáig feszegetnie a pofonládát! Hamarabb kinyílik az, mint zsemóbemben a bicska!” /Sötét Sebő, középkori ill. középkorú testépítőmérnök és betanított főispán helyettes/

„Kisbíró, azonnal doboltassa ki, hogy deresre húzzuk a bajkeverő fattyút, de előtte még kalodában kiállítjuk a piactérre, utána pedig gyakoroljuk a pallosjogot! Bitóra, ki ellenszegül, minden huszonegyedik századi kevertfajú piréz migráncsot! Az ingatlanai rám testálódnak, az ingóságai pedig nyilvános kótyavetyére vettessenek! Punktum!” /Döbrögi Dühönc, OKJ-s képzett főispán/

„Ha a főispánság és a vármegyerendszer a válasz, akkor mi lehetett a kérdés?!” /székesfővárosi falfirka/

„Ez a legjobb összefoglaló, amit olvastam a mai magyar helyzetről.” /M. András, a költő legállandóbb és legpozitívabb kommentelője/

„eM úr, önek mindez oké?!
Boldog, mint udvari zsoké?!
Magának ez jónak tűnő,
Akár Semjén ölte ünő?!
Ettől csillog szeme, mint a
KATA gyilkos Kata tinta,
Mellyel szignált új várúrnő,
S közjog kertben csak tyúkhúr nő?!”
/Klaviatúra Kolonczné Kutyafuttai Klausztrofóbia, klapancia költőnő és közrendbontó kikiáltónő/

„Baja van a közpénztévével, igric jobbágy?! Majd akkor nyüszítsen a patkányos tömlöcében, amikor végre visszaérünk a sötét középkorba és már se áram nem lesz, se gáz! Na, akkor majd olyan mélyre csökken a rezsi, hogy ahhoz képest a vakond járatok is fellegvármegyének tűnnek majd! Ja és NEM ENG.!” /vitéz Cudarossy Cöff, a Békemenetdalcsokrot Összecsináló Faliújság Főfőnökség (BÖFF) cenzorispánja/

„Költő úr, maga egy fáklyavivő! Na, fusson is föl a máglyára, oszt’ gyújtsa meg maga alatt és többet egy hangot ne halljak, mert megbotoztatom! Jól van, na, ne aggódjon, csak vicceltem azzal a máglyával! Hahaha! Felnégyelni!” / István király, a vérgőzfürdőshowman/

„Frady Endre, a ’Pofára esünk, nem hátra!’ irányzat ihletett igrice társadalmi problémák feszegetése közepette sem feledkezik meg a magaskultúra formavilágáról és minden rímösszecsengése olyan tiszta, mint egy olimpiai bajnok verseny utáni okosba’ leadott vizeletmintája, vagy egy közbeszerzés mínusz egyszerese. A keresztrímek sorokat átfogó feszületében születő mindenbírás és a sodró lendületű ugrás a Kárpát-medencét átlengő fortélyos félelem sötétbarna bűzébe olyan gyúelegyet hoz létre, melynek olvasásakor az Úr irgalmazzon nekünk, hogy ne robbanjunk fel a katarzis pillanatában, mint középkorból itt felejtett várkerti budi egy főszolgabíró által véletlenül lenyelt kézigránát viharos hasmenés okozta távozása közepette! Ahogy a dakota közmondás tartja: Nyögvenyelésnek székrekedés a vége! Fogyasszunk sok Frady Endre rímrostot és tartsuk lágyan a szellemi székletünket!” /Sorvégh Béláné Aranyeressy Kólika, pályaelhagyó középiskolai magyartanárból átképzett gyomortükörképkeretező/

„ZENÉS KANNIBÁL EBÉD:
Szóljon sok síp, nagy pán, kis pán,
Bográcsban, míg megfő ispán!”
/Ugundibugundi Fakanalla Nyammnyamm, a zulumbulum törzs főszakácsa és rímes receptora/

„Mi ez a beteges múltba révedés, mi ez a fröccsöntött okádékzuhatag?! Frady Endre szellemi sivársága olyan mértékű, hogy ahhoz képest a Szahara egy giccsesen túlburjánzó édenkert! Amúgy meg mi a baj a sötét középkorral?! Ott legalább nem láthatóak, nem olvashatóak az ilyen versek, sőt, a szerzőiket rövid úton lenyaktilózzák! Éljen az irodalmi pallosjogom!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha itt Texasban is több száz évvel visszamennénk a történelemben, akkor nálunk nem vármegyei főispánok lennének a naftalinból előszedve, hanem karankava törzsfőnökök. Ez azonban veszélyes fajkeveredés lenne, miáltal meg kellene őket ölnöm a hónaljszagommal, úgyhogy ennek elkerülésére Texasország előre megy, nem hátra.” /Chuck Norris/

2022. június 8., szerda

Ha én pedagógus lennék...

Ha én pedagógus lennék
Tányéromon csirkés pennék
Helyett üres légtér állna,
S nem lennék nagy dagadt bálna.

Parragh vitéz megaszonta,
Elég enni kétnaponta,
S ne pénz boldogítson tanárt,
Hisz’ jóból is, ha sok van, árt!

Ha én pedagógus volnék,
Négytől otthon éhen holnék,
S számból szállna panaszének,
Hátha rám is figyelnének…

Á, nyafim csak hisztis tünet
Lenne, mert a nyári szünet
Enyém volna maszekolni
S pincérként keresnék jól, ni!

„Alapképességeket tekintve a tanárok jó pincérek, csak az a baj, hogy mire beesnek hozzánk, addigra annyira le vannak amortizálva, hogy felszolgálás közben ugyanúgy elalszanak, mint az éjszakai fűtőként is szolgálatot teljesítő Fülig Jimmy az óceánjárón.” /Panír Pál, étteremvezető/

„Szítja a hangulatot, költő polgártárs, mesterségesen kelti a pánikot?! Nem elég, hogy a sok elpuhult, heti legfeljebb ötven-hatvan órát dolgozó, négy órakor már hazamenő, egész nyáron légkondicionált luxusnyaralókban henyélő tanár akár huszonötezer forintnyi Erzsébet utalványt is megkereshet alig egy heti gyereknyaraltatásért, és még fizetésemelést is akar?! Nehogy már egy henye pedagógus majdnem feleannyit keressen, mint egy parlamenti takarítónő?! Hová vezetne ez?! Ez veszélyes! NEM ENG.!” /Sztálin Szilárd, az Általános Versengedélyeztetési Hadosztály (ÁVH) vasökle/

„Van egy ország egy szint alatt,
Tanárbérek helyett emel árakat,
Parragh gyerek kérjél bocsánatot,
Mert rád borítom toalett kacsámat ott!
Megbántottál te Parragh gyerek,
Azt mondtad: a tanár négykor hazamehet,
Közben hasra hízol, nem hátra,
S magas a lód, mint Híg Zsiráf sátra!”
/Kistehén Kösztöny, világslágergyanús rocker/

„Én is tanár akartam lenni, nem kérek bocsánatot!” /Vitéz Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke/

„Laci, te, 
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom!
[...]
Ülj le mellém, valamit mondok
Szomjas vagy látom, egy üveg bort kibontok, figyelj!
Lehet, hogy nem vagy gyenge
De ha a szívedbe szalad a penge,
Attól nem érzed magad jobban,
Ha a kocsidban bomba robban!
Tudom én, erős vagy, persze,
De ha a fejedben ott van a fejsze,
Vagy a fegyver csövébe nézel,
Ott már semmire nem mégy pénzzel!
Az emberek meg néznek,
Hogy az Isten a pénz lett;
Sorban nyílnak a bankok,
És az jelenti a rangot,
Hogy mennyire állat az autód,
Mekkora mellű a nőd,
És, hogy meddig bírod feltekerni a kocsiban a hangerőt!
A kocsiban a hangerőt!
[...]
Mert e fürge
Pajkos ürge
Te vagy, Laci, te bizony!”
/F. Petőfi Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„... hogy is van a régi mondás? "Aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja?" De mi van azzal, aki nem tudja és mégis csinálja? A kérdés nem éppen költői, Kedves Vitéz Elvtárs!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas extrudált extroll visszajáró szelleme/

„Vitézeket ne ekézze,
Mert letörik lába s kézze!
Null végtagot hoz ki matek,
Ház doki, ha eljő ma TEK!”
/Csávás Kálmán brutálnagy, a Balga Értelmiségi Léhűtőket Sürgősen Ártalmatlanító Rendészet (BÉLSÁR) fajanszfeje/

„Hé, költő úr, miért csak a pedagógusok béréért áll, ki a miénkért miért nem?! Nekünk is ugyanúgy beszólt a Parragh vitéz! Vagy maga szerint mi tűzoltók tízéltűk vagyunk és különösebb következmények nélkül akár kilencszer is éhen halhatunk, ami jól felhabosítja az adrenalin fröccsünket?! Imádkozzon, hogyha egyszer benn ragad egy égő házban, az ne Magyarországon legyen, mert magáért tuti, hogy nem megyünk se ki, se be! Idióta!” /Lángnyelv Lajos, tűzoltóparancsnok/

„Gyerekkoromban sokat csúfoltak, mert úgy néztem ki, mint egy dagadt bálna. Nagyon hálás vagyok Pártunknak és Kormányunknak, hogy mióta pedagógus vagyok, végre úgy nézhetek ki, mint egy anorexiás életpályamodell és nyaranta rendszeresen hívnak neves cirkuszokba éhezőművésznek! Végre világhíres és világgirhes lettem!” /Kákabélű Kokilla, magyar-történelem szakos középiskolai tanár/

„A kaotikus magyar közoktatás és közgyógyítás is magyar nyelven zajlik, tehát az ország belügye. Ezért jogosan lett a belügyminisztérium hatáskörébe rendelve. A főnököm szerint mindkét közterületen két héten belül rend lesz! Közötök?!” /Sintér Nándorné Pintér Vendetta, belügyminisztériumi szakállamtitkárnő/

„Miért csirkés és miért penne?! A csirkében hús van, a pennében tojás! Én viszont vegán vagyok! A vegán pedagógusok érdekeit nem védi senki?! Követelem, hogy Frady Endre írjon több zöldséget!” /Saláta Samuné Sóska Sarolta, faiskolai gyógynövénypedagógus/

„Nem értem, mi a baj? Pedagógusnapra küldtünk minden iskolának egy cserepes virágot! Ha iskolánként átlag 73 darab tanárt számolunk, akkor egy éven keresztül mindegyikük őrizheti a növényt 365/73=5 teljes napig! Mi kell még?! Odaadjuk a kisujjunkat és már az egész karunk kéne a csuklónkon lévő tizenötmilliós karóránkkal egyetemben?! Hol itt az alázatos szolgálat és az őszinte hivatástudat?! Csak a pénz, mi, csak az a fránya pénz?! Pedig a pénz nem boldogít! Nekem elhihetik!” /Ingyenélő Imre, tanár- és gyermekéheztetési államtitkár/

„Tisztelt államtitkár úr! Köszönjük a virágot, de sajnos már nem őrizhetjük, mert Saláta Samuné Sóska Sarolta vegán kolléganőnk frissiben felfalta! Legalább neki volt egy jó pedagógusnapja!” /Lakonikus Lajosné Lemondó Lujza, a Rönk Ödön Fű- Faiskola (RÖFF) igazgatója/

„Szerintem döntsenek a diákok a tanárok fizetéséről!” /M. András, a költő legállandóbb és leganarchistább kommentelője/

„Ez az, M. úr, jó ötlet! Döntsenek a diákok! A végzősök! Érettségi előtt! Nyílt szavazással!” /Gyakorlatias Gyuláné Pedagógésmagóghy Praktika, firnyákos szakszervezeti éceszgéber/

„Jól fizetett pedagógusok és magas szintű közoktatás?! Kiművelt emberfők képzése?! Nanemá!!! Ez politikailag elitveszélyes! Az országnak nem önállóan gondolkodni tudó emberekre, hanem egyszavas lózungokkal mozgatható birka szavazókra van szüksége! Ki fog itt minimálbérért német autókat összeszerelni, ha mindenki egyetemre megy, he?! Ki fog itt napi egyszeri cirkuszért és kétszeri kenyérért krumplit kapálni, ha mindenki a hanyatló nyugaton csinál karriert! Ceterum censeo Cözoktatásiem esse delendam!, azaz Továbbá úgy gondolom, a közoktatásnak vesznie kell!”  /Markos Porciósné Major Kató, római magyar nagykövet/

„Mi ez a szemforgató szégyenről írt szemenszedett szégyentelenség?! Én kerek egy évig voltam tanár, de ha akkor kellett volna elolvasnom ezt az irodalomgyalázó fércművet, akkor inkább egy nap után kivetettem volna magam az iskola szuterénablakából, belegurulva a járdán felhalmozott kutyagumiba! Bár Parragh vitéz elvtársról akkor se tudnék egy jó szót se szólni, ha száz inkvizítor fenyegetne, de akkora büntetést, hogy szájára vette egy Frady Endre klapancia, még neki se kívántam volna! Ne lássam anyám szellemét mágia rakást fölböfögő médiumokkal beszélgetni, ha én Frady Endrét közoktató pedagógus lennék!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Aki éhezteti a tanárokat és a tűzoltókat, azt kiszellentem a világűrbe és a hónaljszagommal rákergetek egy fekete lyukat.” /Chuck Norris/

2022. március 2., szerda

Északi osztálykiránduló szonett

Szomszéd knédlijét épp csenem,
Mikor ’Ne!’ dörren rám (cseh ’Nem!’).
Éhesen futok, mert Prága
Minden kajáldája drága.

Tanár vagyok, magyar tanár,
S oly terméket, amin van ár,
Nem vehetek, max, ha lopok,
Aztán uzsgyi, rejts el Chopok!

Éhbérek a magyar bérek,
Szomorú, hogy ennyit érek,
Tán menedékjogot kérek.

Jaj, tót rendőr űz, mint tatár,
Lő rám, hallom, ürül a tár,
Mégis jó, hogy itt a határ…

 Ajánlás:
Herceg, béremelés kéne,
Hogyha leszek nyugger néne,
Ne kelljen már ještĕ jednem
Életpályamodellkednem!

„Béremelés, hát persze! Mi ne kéne még?! Feleségül ne vegyem?! Amúgy pedig ne zabálja magát tele lopott knédlivel, mert beszakad maga alatt a kifutó, amikor nyugdíjas életpálymodellként végigcsoszog rajta az SZTK járókeretével!” /Herceg Huba, béremelési ombudsman és ajánlószelvény díler/

„A leghatározottabban tiltakozom! Egy öntudatos és becsületes tanár sosem lop, inkább éhen hal! De előbb elrejtőzik szégyenében. Ezért dől ki annyi csontváz Magyarország szekrényeiből.” /Egyszálbél Elemérné Éhkopp Édua, középiskolai osztályfőnök/

„A költő a szűkölködő női pedagógus megszemélyesítésével a tanári pálya elnőiesedését és az ezzel párhuzamos ellehetetlenülését is szimbolizálja, hiszen az állam akkor sem adna a nőknek egyenlő munkáért egyenlő bért, ha százan bíztatnák, hiszen az egyenlő szónak csak a középfokát - egyenlőbb - ismeri, az alapfokát nem. Ez nem azt jelenti, hogy egy férfi tanár meg tud élni a fizetéséből, de ő esténként könnyebben eljár vagont rakodni, vagy hullát mosni. A tanárnő ilyenkor ingyen és bérmentve feleség, anya, szakácsnő, takarítónő, mosónő és dolgozatjavító robot is egyben, miközben folyamatosan szülnie is kell, mert ezt várja tőle a nemzet. A költő ismét odatette magát, ahol eddig még nem volt, de így most már más sem lesz. Remekműalkotásvágyálompor!” /Isapuréshomu Vogymukné Feheruárumeneh Hodiutureá, Szociális Ősköltészetet Rettenthetetlen Poézissel Alkotó Magyar Anyák Csoportja (SZŐRPAMACS) főfője/

„Azért ilyen alacsony a tanárok fizetése, mert a döntéshozók is voltak diákok.” /M. András, a költő legállandóbb és legleegyszerűsítőbb kommentelője/

„Igaza van M. úr, jól látja a helyzetet! Rettenetes tanáraim voltak, gyűlöltem őket! A töritanár képes volt egyest adni, mert azt mondtam, hogy Mária és Jézus is ősmagyar volt! A matektanárom kiröhögött, amikor bebizonyítottam, hogy egyszer egy az kettő, a földrajztanár pedig megszégyenített, amikor az egész osztály előtt követelte, hogy mutassam meg a térképen mind a harminchárom tengert, ami szerintem Nagy-Magyarország partjait mosta! Szerintem így is túl vannak fizetve! Haljon éhen az összes! Ahogy a mondás tartja: Négy lába van az olcsó húsnak, mégis bő lére van eresztve!” /Suberda Sebő, a Tanárokat Éhbéren Szerződtető Tébolyminisztériumi Alosztály (TÉSZTA) gazdasági igazgatója/

„Teljes a képzavar! Hogyan kerül az éhbéres magyar tanár Prágába, és miért jár csehül, ha magyar? Egyáltalán mi jár neki?” /Dr Ház Juniorkonyha-díjas járványfelügyelő/

„Ház doktor úr, íme, a válaszok a kérdései sorrendjében: Osztálykirándul. Nem a magyarsága, hanem a tanársága miatt jár csehül. A szája.” /Okos Ottó, a tökéletesen megfelelő mindent megfelelő/

„Aki tanár akar lenni,
ELTE-re kell annak menni,
Ott kell annak megtanulni, 
Hogy kell a pályát elhagyni.
 Aki tanár akar lenni,
Pokolra kell annak menni,
Ott vannak a pénzes kutyák, 
Ők is, kölkeik is buták.
 Arcomon ránc mindhalálig,
Kicsengetés fémhangjáig,
Kicsi nekem ez a bér,
Berúgok, de mit sem ér.”
/pedagógus népdal/

„Nem kornyikálni kéne, meg virsi-verselgetni, hanem megtanulni, hogy a ’még egyszer’ csehül nem ’ještĕ jednem’, hanem ’ještĕ jednou’! Értem én, hogy rímkényszer, meg minden, de azért kéne annyira tudni csehül, hogy verstanilag ne álljunk csehül! Egy jól fizetett, világlátott pedagógusnak kell legalább annyit tudnia, mint egy prágai ebnek, aki csehül csahol! NEM ENG.!” /Csehszlovák Csongor, a Csodagazdag Oktatók Reményteljes Országlását Szervező Lyukaszsebű Alapítvány (CSOROSZLYA) irodalmi melléktermékellenőre/

„Ha meguntam, hogy mindig éhezek,
Majd osztálykirándulgatok, mert osztálykirándulni élvezet,
De szóba se jöhet Csehszlovákia,
Csak egy egyházi iskola, hol ingyen a menzakaja,
Aha-ha!”
/Káefté Kösztöny, koplaló középiskolai karvezető/

„Magyarországon csak azok a szerencsétlen balekok mennek tanárnak, akik gyerekkorukban nem tudtak egy egyeneset belerúgni a labdába! Én profi focistaként napi egy-másfél órát lötyögök a pályán és kapok havi tíz millát! Nem sírni kéne, sztrájkolni, meg polgári engedetlenkedni, hanem megtanulni focizni! Gyógytornás gyökerek!” /Sörhas II Sömönye, a fülcsóti Pandémia Foci Cuccmány (PAFC) csere balbekkje/

„Nem nyafogni kell, tanárok, hanem keményen megfogni a munka végét, mint én is tettem víz-gázszerelő koromban és becsületes úton meggazdagodni, ugye Andi! Kis lépésekben kell haladni, élére kell állítani minden milliárdot! Aki a kis százmilliót nem becsüli, az a nagy kilencszázmilliót nem érdemli! Van annak, aki el nem issza azt a közpénzt, ami hirtelen ellepte a semmiből! Egészségünkre, Andi!” /Mészáros Lőrinc, kétkezi multimilliárdos/

„Anyám emlékére esküszöm, esküszöm, hogy ezt tovább nem tűröm, nem tűröm! Frady Endrével ellentétben én voltam éhbérért foglalkoztatott tanár, mégsem írtam verset róla! Frady Endre ugyanaz az irodalomnak, mint Vlagyimir Putyin az emberiségnek - legeslegelső számú közellenség! Cakkosra harapdálom a hónaljamat, ha még egy ilyen társadalmi problémának álcázott elmekórtani mellékterméket kell végigöklendeznem! Tudatmódosítószertornából való felmentésemet szeretném kérni, vagy különben az evolúciós láncon visszacsúszva és is ugyanolyan egysejtű papucsállatka leszek, mint ez a szellemi szennyvízgyűjtő aknafenék!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Aki nem fizeti meg a tanárokat, annak én fizetek meg! Belefojtom a köldökömbe!” /Chuck Norris/

2015. augusztus 19., szerda

Lóvarrónő

Lóvarrónő folyton lót varr
Mindenféle döglött, ótvar
Lódarabból, amit talál,
S így hasznosul a ló halál.

Lovakat szakmányban varrja,
Sajog már az összes karja,
És e fájás járja át a
Testét, úgyhogy szúr a háta.

Kialvatlan szeme veres,
Szorgalmas, de alig keres.
Gyárt bár napi hat és felet,
Pecsvörk lóra nincsen kelet.

Lóvarrás nem sikerszakma,
Többet kap egy átlag vak ma,
S nem kellemes szabni lóbélt.
Ily nyomorban tán csak Jób élt.

- Húgom bezzeg sikeresebb!
Mardos is belülről e seb,
S irigy vagyok rája – gyón ő –
Mer’ ő stadionvarrónő!

„Hja, kérem, a szabadpiacon farkastörvények uralkodnak! Ha nagyobb a keletje a stadionoknak, mint a döglött lódarabokból összevarrt pecsvörk lovaknak, akkor a stadioniparból lehet jól megélni, a lóiparból meg mielőbb ki kell szállni! Ha pedig a fizetés már egy vak koldus átlagkereseténél is kevesebb, akkor érdemes vagy beszerezni egy fehér botot és egy fekete szemüveget, vagy ki kell tántorogni Amerikába. Döglött lónak és szabad versenynek egyaránt híg a leve!” /Dr. Tőke Tokmány, kapitalista közgazdász/

„Költő úr, mink itten Tolnába, Baranyába a megmurdelt lóból virslit és hurkát-kolbászt csinálunk, nem pedig olyan pécsi verklit, vagy mit! Hiába, kutyából, lóból nem lesz szalonzenekar!” /Gyopár Gyula, a szittyarütyütyüi Csataló Csárda mindenese/

„Mindig mondom a nővéremnek, hogy ne siránkozzon, mint egy Jób, hanem váltson át a lóról, mint én! Én a stadionnal jó lóra tettem! A kulcsszó a mobilitás!” /Szügy Szilárdné Luft Lea, stadionvarrónő/

„A MOB bilit ás?! Kikérjük magunknak! Mi csak a tartalmát kavarjuk! De erőfeszítéseink nem hiábavalóak, mert lesz itt-ott még szőlő, lesz itt-ott még lágy kenyér, no meg 2024-ben akkora Olimpia is, hogy attól koldulunk! Ezért is kell annyi stadion!” /Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke/

„Hagyjanak már engem békében nyomorogni! Sok mindent átéltem már, de ez a döglóvers rosszabb, mint amikor a rühöt kellett egy cserépdarabbal magamról levakarni!” /Jób/

„Hé, költő úr! Maga meg honnan tudja, hogy én mit gyóntam fülbe a tisztelendő úrnak?! Csak nem hallgatózott?! Akkor talán még azt is tudja, hogy vezeklésképpen címerállatot kellett varrnom a lóbányai plébániának?! Na, ilyesmik miatt nincs időm átképezni magam!” /Bányaló Benőné Luft Liza, lóvarrónő/

„Csókolom Liza néni! A lovakat megvarrják, ugye? Nekem szétszakadt a hintalovam! Tessék mondani, holnapra meglesz?” /Paci Piroska, a Vitéz Lóbányai Kerti Kotlós Általános Iskola és Ellentengeri Címerezési Szakiskola 1.c. osztályos tanulója/

„A versenyló halála óta nem született ilyen gyomorborzongatóan szürreális lólíra! Csingiz Ajtmatov, a kirgiz pusztaérzés szellemi lovagja két fordulat között boldogan mosolyogna a sírjában, ha tudná, hogy szívszakadva kimúlt versenyparipáját a XXI. század eltárgyiasult lóvarrodájában a kizsákmányolt klausztrofóbiás keményen dolgozó közmunkás kisembernő újrahasznosítja. A társadalom és az irodalom peremén egyensúlyozó költő ismét akkorát alkotott, hogy a fal adja a másikat! Stadium ante portas!” /Igássy Imréné Szekeressy Szandra, táltos és lóirodalmár/

„Mi ez az irodalmi dögkútból előhúzott hullaszagú fércmű?! Már megint egy alpári vulkánvers, melyből a költő piramidális tehetségtelensége fortyogó lávaként tör elő majd egy nyáladzó celeb értelmetlenségi színvonalán dadogva gőzölgő tufaporral von be mindent maga körül. Elnézést kérek a tufaportól az összehasonlításért! Anyámnak meg megtiltottam, hogy pecsvörk lovat rendeljen a TV shopból, nehogy egy ajándék Frady verset is mellékeljenek hozzá! Tévélezáre necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer láttam egy hegesztési varratokkal összeszerelt tizenhat tonnás acéllovat, de amikor a delejes tekintetemmel magamhoz vonzottam, ripityára tört a szemgolyómon.” /Chuck Norris/

2014. május 30., péntek

Sorsfejezet

Dágványi Teofil középiskolai hit- és erkölcstan tanár zseblámpájának csóvája megállapodott a terv szerinti összeszerelés ellenére is csálén álló svéd könyvespolcon. Bár szorította az idő, mégsem tudta megállni, hogy ne nézzen szét a könyvek között. Ilyenkor mindig fennállt a lebukás veszélye, Dágványi Teofil ugyanis éjszakánként betöréses lopással volt kénytelen kiegészíteni csekélyke tanári fizetését, és most is éppen ebben a másodállásban foglalatoskodott.
Hirtelen zajt hallott és gyorsan lekapta a legelőször a keze ügyébe kerülő kötetet, bedobta a malacpersely és a felhúzás esetén zenélő aranyozott műanyag Horthy lovas szobor közé és már ugrott is ki az ablakon. Bevágódott a már korábban feltört Zasztava kombiba és hazaszáguldott a VIII. kerület Dögkút utca 13. fszt.2. szoba-konyhás albérletébe. Vécé a folyosó végén.
Dágványi Teofil lehúzta izzadt fejéről az XXL méretű fekete pamut zokniját, majd nekilátott kielemezni a zsák tartalmát.
- Előbb a munka, aztán a szórakozás! – mondta és mégsem a könyvet vette elő, hanem a szobrot. Felhúzta és a néhai kormányzó billegő fejjel gépdalra fakadt:

„Lovam Duna vizét issza,
Mindent vissza, mindent vissza!”

Dágványi Teofil percekig röhögött, majd az aranyozott műanyag lófejjel feltörte a malacperselyt. A „Sajnos nem nyert!” feliratú cetli láttán olyat mondott, amiért az erkölcstan óráján nem tudott volna ötöst adni. Köpött, legyintett, majd izgatottan a könyv után nyúlt.
Elnyűtt kötet volt, címlapján a szerző neve is lekopott már, csak a címet lehetett elolvasni, azt is csak szemüveggel.
- Sorsfejezet – betűzte lassan Dágványi Teofil és kinyitotta. Olvasni kezdett, majd egyre jobban elkerekedő szemmel folytatta:

Dágványi Teofil szakközépiskolai hit- és erkölcstan tanár zseblámpájának csóvája megállapodott a terv szerinti összeszerelés ellenére is csálén álló svéd könyvespolcon. Bár szorította az idő, mégsem tudta megállni, hogy ne nézzen szét a könyvek között. Ilyenkor mindig fennállt a lebukás veszélye, Dágványi Teofil ugyanis éjszakánként betöréses lopással volt kénytelen kiegészíteni csekélyke tanári fizetését, és most is éppen ebben a másodállásban foglalatoskodott.
Hirtelen zajt hallott…


- Rendőrség! Azonnal nyissa ki az ajtót! Feltartott kézzel jöjjön ki! Körülzártuk a házat!
Dágványi Teofil nagyot sóhajtva lépett ki az ajtón. Gyorsan megverték és megbilincselték.
- Hogy találtak meg ilyen hamar? – kérdezte fogait köpködve.
- Mi is olvastuk a könyvet! – mondta Kalambó hadnagy és ballonkabátja zsebéből előhúzta a Sorsfejezetnek egy salátává rongyolt példányát majd, mint akinek erre már nincsen többé szüksége, színpadias mozdulattal behajította az ajtón. Valami megreccsent:

„Lovam Duna vizét issza,
Mindent vissza, min…”
(puff-puff)

A füst felszálltával nyilvánvaló lett, hogy a kommandósok által szétlőtt zenélő szobor sorsában ez volt az utolsó fejezet.

2013. augusztus 2., péntek

Lövészárok

Külvárosban lövészárok
Épül, ássák proletárok,
S puskából is van egy halom.
Mi lesz, világforradalom?

Á, bár gödröt hatvanhat ás,
Nem más ez, mint filmforgatás.
Hollywoodi, amit máma
Készítenek, harci dráma.

Éhbértől, mert hasuk csikar,
Statisztál pár tanári kar.
Nyár van, pénzért lőnek, ásnak,
S nem híresztelik el másnak.

„Már mér’ ne híresztelném?! A szégyen nem az enyém, hanem az államé, aki csak koncot dob a pedagógusainak! Mindenki monnyonle!” /Erőizom Atanáz, testneveléstanár és filmbéli panelproli/

„Már mér’ híresztelném?! Még más is rákapna a statisztálásra és nekem nem maradna hely! Hej, pedig itt pár nap alatt megkeresem egy egész havi tanári fizetésemet! Éljen Hollywood!” /Tangens Tibor, matematikatanár és filmbéli hősi halott/

„A tanári karból egyedüliként nekem nincs szükségem a statisztálásért kapott pénzre, mert a férjem gazdag NB I.-es focista. A kollégáim rosszallását elkerülendő egyszer persze én is kimentem egy ilyen árokásós forgatási napra, ahová az uram is elkísért, de ő csak félóráig bírta.” /Óláb II. Ottóné Kotta Kitty, énektanár/

„Nem vagyok én igásló, hogy egész nap keccsöljek és kiköpjem a pejslimet is a tűző napon! Inkább bemegyek a wifis árnyékba és megfogadom a hétvégi ellenfél háromgólos győzelmét! Az sokkal jobban fizet, mint ez a gyagya filmesdi!” /Óláb II. Ottó, centerhalf/

„A vers ezúttal két dolgot feszeget, a társadalmi igazságtalanságot és az én tűrőképességem határait. Anyám szerint mi is elmehetnénk egy kicsit statisztálni, mert az jót tenne az én idegeimnek és az ő nyugdíjának, de megtiltottam neki, nehogy véletlenül összefussunk Frady Endrével, aki szerintem az életben még sokkal gusztustalanabb lehet, mint a valóságban.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rettenetesek ezek az erőltetetten tiszta kínrímek és ugyanilyen szörnyű a mondanivaló mindenáron való beleerőltetése a nyolc szótagnyi sorhossz Prokrusztész ágyába! Hol itt a szabadság kvázi-anarchista mámora?!” /Káosz Dezső, szabadverselő és börtönőr/

„Tegnap meséltem a nagypapámnak, hogy láttam az osztályfőnökömet munkás egyenruhában árkot ásni, mire ő elmondta, hogy régen is csináltak ilyet az emberek, csak akkor azt nem az amerikai filmesek szervezték, hanem a munkásőrség. Kérdeztem, hogy akkor is sokat lehetett-e ezért kapni, mire azt válaszolta, hogy nagyon sokat, de csak akkor, ha valaki nem volt hajlandó ásni. Akár öt évet is. Ki érti ezt?” /Tabularáza Tódorka, 5/c osztályos tanuló/

„Well… ilyen művelt és intelligens statisztáim még sosem voltak! Ha a munkanélküliek – mert ilyen kevés pénzért ki más jönne statisztálni? – is ilyen okosak és ennyi nyelvet beszélnek, akkor itt zseniális lehet az oktatási rendszer! Ez egy hatalmas jövő előtt álló boldog ország! Lehet, hogy hazaköltözünk az asszonnyal és itt folytatjuk a bizniszt.” /Andy Vajna, filmproducer/