Erkölcsi alaptalanság

Féljél tanár, rettegj tanár,

Ne zúgj, mint egy dúvadkan ár!

Diák miattad nem tanul,

Erkölcsjogalaptalanul!

Fáj, hogy nem jár tanári jatt,

Bömbölsz pár túlóra miatt?!

Irigykedsz és szemed veres,

Hogy a rendőr többet keres?!

Tiltakozol éhbér ellen,

S zavar, hogy ki kétszáz mellen

Vízbe fúl is, hozzád képest

Egyszerre lép s ő kap rétest?!

Húzd az igát s törődj bele,

Társadnak is lóg a bele!

Jól mondta Maruzsa* szultán,

Erkölcsödben török dúl tán!

Tanárok most arcba kapták:

Csend, fegyelem, merev hapták!

S politikus – feje híg tál –

Erkölcsöt ököllel diktál!

*Dr. Maruzsa Zoltán, az Emberminisztérium államtitkára, történelmész, szakterülete a hidegháború

„A Fradi címerében lévő három E jelentése: Erő, Erkölcs és Egyetértés! A magyar ember erőből ért, erkölcsi alapja meg van rendszabályozva és egyetért azzal, amit mondunk neki! A focicsapatomra ez nem vonatkozik, mert az magyart csak nyomokban tartalmaz, a közpénzből tízmilliós fizetést kapó idegenlégiósok pedig úgysem értik, amit mondok! A semmirekellő tanárok is vegyék tudomásul, hogy nincs ingyen ebéd, sőt ebédszünet se, hogy legyen idejük tanítani! Na, sipirc vissza az osztálytermekbe, mielőtt előveszem a feketelistámat!” /Kalasnyikov Gödör, a Ferencvárosi Torna Club álelnöke és metakommunikációs kőkorszakember/

 „Továbbra sem tudom eldönteni, hogy a politikusok túl sokat tanultak (vagy túl keveset), és ezért akarják, hogy a következő generáció megnevezése degeneráció legyen. "Agyarország erőre megy, nem agyra!" Mindegy, az a lényeg, hogy az adót fizessék be a népek, meg legyen tánc!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas bottal ütött botfülű/

„Egy, megérett a lopott meggy,

Brüsszel miatt nem nőtt nagyra.

Agyarország előre megy,

Közpénzre gyúr, mintsem agyra.

Hatalomnak nem érdeke

Oktatás jó színvonala,

Csak legyen, ki fog egy eke-

-szarvat s bambán dúdol: lala!

Termel meg szül s négyévente

Helyes helyre teszi ikszét,

S szellemileg tente-tente…

Magyarország így esik szét.”

/özv. Renitens Rezsőné Kovács Kasszandra, ritkán rikkantó realista regös/

„Ebben a vitában egyik oldalnak sincs igaza, sem az államtitkár úrnak, sem a pedagógusoknak. Itt nincs jó oldal, csak jó vers. Eddig a pedagógusoktól kellett félni, most már ők is félnek, de egy ilyen verstől nem kell félnie senkinek.” /M. András, a költő legállandóbb és legnaivabb kommentelője/

„eM úr, önt nem híja Haza?!

Senkinek sincs tök igaza?!

Maga szerint nem lesz itt kár,

Ha kaján az államtitkár?!

Oktatás vár legyen ma rom,

Tanár pedig igás barom?!

Állam sulit tépő varja

Károg! – magát nem zavarja?!”

/Izom Imre, tornatanár és versmondó erőművész/

„Nyafognak?! Nyápickodnak?! Ne a fizetésüket számolgassák, hanem a szakmai fejlődési lehetőséget garantáló ingyenes plusz óráikat! Legyenek hálásak, hogy nincs gondjuk a pénzük elköltésére! Még a végén teljes kiőrlésű kenyeret vennének! Lusta, dagadt embereket munkaterápiára kell fogni és éheztetni, hogy a csapvizes léböjt kúra méregtelenítse a szervezetüket! Na, indulás tanítani! Aki elfáradt, az szülhet! Utána rögvest uccu vissza az osztályba!” /Csula Csaba, a Magyarországon Oktató Csürhét Átnevelő Rendészet (MOCSÁR) iszapszemű rájája/

„BÚVAL BÉLELVE

Hiába vallja sok tudós,

Hogy a tanítás mily fontos.

Meg hát pompás, remek dolog,

De nem itt és nem most.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legnyugdíjaspedagógusabb kommentelője/

„Nyuggerapó, egyetértek,

Kár, hogy ezért utolér TEK!

Utolérnek, megagyalnak,

S végem nekem meg a dalnak…”

/Bátor Botor, pályaelhagyó pedagógus/

„A tudás hatalom, de nem kell két tudás egy csordába! Én vagyok a posztra cserélt ejtőernyős előbőgő vezérürü és nem hagyom levágni az alfahímestojást tojó szavazóbázisomat pár botnyelet érdemlő kotnyeles okostojás miatt! Mivel a vérbajos Lenin kikotyogta gonosz tervét, hogy tanulni, tanulni, tanulni, így egyértelmű, hogy a közoktatás csupán bolsevista trükk s mint ilyet, meg fogjuk szüntetni! Butulni, butulni, butulni! Nem ez a sarc lesz a végső!” /Radír Nadír, az Állami Felsőbbrendű Alapítvány (ÁFA) kinevezett tótumfaktuma és betanított főispánja/

„A témaválasztásban végre egyetértek Frady Endrével, de ez az egyetlenegy, amit értek, mert minden más sületlenebb, mint egy röfögő sertésflekken! Frady Endre pont annyira ért a költészethez, amennyire az emberminiszter samesza az emberekhez! Mínusz dupla nulla a köbön!!! Ha a Louvre-ban az összes képet levennék a falról és ötletszerűen teljesen máshová tennék, akkor sem lenne akkora bődületes képzavar, mint a kétszáz mellen vízbe fúlók egyszerre lépése az esti réteskapásért! Vagy a szellemi orvhorgászok szerint rétesre harapnak a vízbefúlt versenyúszók?! Mindenesetre faragjunk Frady Endréből pedagógust és haljon éhen! Mert megérdemli!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Aki a tanárokkal szórakozik, annak csak egy baja lehet. Én. De nem tudnak rám tekintettel lenni, mert mire rám emelnék a tekintetüket, már rég lerúgtam a fejüket. Innen Texasból gondolatátvitellel.” /Chuck Norris/

Ha én pedagógus lennék...

Ha én pedagógus lennék

Tányéromon csirkés pennék

Helyett üres légtér állna,

S nem lennék nagy dagadt bálna.

Parragh vitéz megaszonta,

Elég enni kétnaponta,

S ne pénz boldogítson tanárt,

Hisz’ jóból is, ha sok van, árt!

Ha én pedagógus volnék,

Négytől otthon éhen holnék,

S számból szállna panaszének,

Hátha rám is figyelnének…

Á, nyafim csak hisztis tünet

Lenne, mert a nyári szünet

Enyém volna maszekolni

S pincérként keresnék jól, ni!

„Alapképességeket tekintve a tanárok jó pincérek, csak az a baj, hogy mire beesnek hozzánk, addigra annyira le vannak amortizálva, hogy felszolgálás közben ugyanúgy elalszanak, mint az éjszakai fűtőként is szolgálatot teljesítő Fülig Jimmy az óceánjárón.” /Panír Pál, étteremvezető/

„Szítja a hangulatot, költő polgártárs, mesterségesen kelti a pánikot?! Nem elég, hogy a sok elpuhult, heti legfeljebb ötven-hatvan órát dolgozó, négy órakor már hazamenő, egész nyáron légkondicionált luxusnyaralókban henyélő tanár akár huszonötezer forintnyi Erzsébet utalványt is megkereshet alig egy heti gyereknyaraltatásért, és még fizetésemelést is akar?! Nehogy már egy henye pedagógus majdnem feleannyit keressen, mint egy parlamenti takarítónő?! Hová vezetne ez?! Ez veszélyes! NEM ENG.!” /Sztálin Szilárd, az Általános Versengedélyeztetési Hadosztály (ÁVH) vasökle/

„Van egy ország egy szint alatt,

Tanárbérek helyett emel árakat,

Parragh gyerek kérjél bocsánatot,

Mert rád borítom toalett kacsámat ott!

Megbántottál te Parragh gyerek,

Azt mondtad: a tanár négykor hazamehet,

Közben hasra hízol, nem hátra,

S magas a lód, mint Híg Zsiráf sátra!”

/Kistehén Kösztöny, világslágergyanús rocker/

„Én is tanár akartam lenni, nem kérek bocsánatot!” /Vitéz Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke/

„Laci, te, 

Hallod-e?

Jer ide,

Jer, ha mondom,

Rontom-bontom!

[...]

Ülj le mellém, valamit mondok

Szomjas vagy látom, egy üveg bort kibontok, figyelj!

Lehet, hogy nem vagy gyenge

De ha a szívedbe szalad a penge,

Attól nem érzed magad jobban,

Ha a kocsidban bomba robban!

Tudom én, erős vagy, persze,

De ha a fejedben ott van a fejsze,

Vagy a fegyver csövébe nézel,

Ott már semmire nem mégy pénzzel!

Az emberek meg néznek,

Hogy az Isten a pénz lett;

Sorban nyílnak a bankok,

És az jelenti a rangot,

Hogy mennyire állat az autód,

Mekkora mellű a nőd,

És, hogy meddig bírod feltekerni a kocsiban a hangerőt!

A kocsiban a hangerőt!

[...]

Mert e fürge

Pajkos ürge

Te vagy, Laci, te bizony!”

/F. Petőfi Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„... hogy is van a régi mondás? "Aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja?" De mi van azzal, aki nem tudja és mégis csinálja? A kérdés nem éppen költői, Kedves Vitéz Elvtárs!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas extrudált extroll visszajáró szelleme/

„Vitézeket ne ekézze,

Mert letörik lába s kézze!

Null végtagot hoz ki matek,

Ház doki, ha eljő ma TEK!”

/Csávás Kálmán brutálnagy, a Balga Értelmiségi Léhűtőket Sürgősen Ártalmatlanító Rendészet (BÉLSÁR) fajanszfeje/

„Hé, költő úr, miért csak a pedagógusok béréért áll, ki a miénkért miért nem?! Nekünk is ugyanúgy beszólt a Parragh vitéz! Vagy maga szerint mi tűzoltók tízéltűk vagyunk és különösebb következmények nélkül akár kilencszer is éhen halhatunk, ami jól felhabosítja az adrenalin fröccsünket?! Imádkozzon, hogyha egyszer benn ragad egy égő házban, az ne Magyarországon legyen, mert magáért tuti, hogy nem megyünk se ki, se be! Idióta!” /Lángnyelv Lajos, tűzoltóparancsnok/

„Gyerekkoromban sokat csúfoltak, mert úgy néztem ki, mint egy dagadt bálna. Nagyon hálás vagyok Pártunknak és Kormányunknak, hogy mióta pedagógus vagyok, végre úgy nézhetek ki, mint egy anorexiás életpályamodell és nyaranta rendszeresen hívnak neves cirkuszokba éhezőművésznek! Végre világhíres és világgirhes lettem!” /Kákabélű Kokilla, magyar-történelem szakos középiskolai tanár/

„A kaotikus magyar közoktatás és közgyógyítás is magyar nyelven zajlik, tehát az ország belügye. Ezért jogosan lett a belügyminisztérium hatáskörébe rendelve. A főnököm szerint mindkét közterületen két héten belül rend lesz! Közötök?!” /Sintér Nándorné Pintér Vendetta, belügyminisztériumi szakállamtitkárnő/

„Miért csirkés és miért penne?! A csirkében hús van, a pennében tojás! Én viszont vegán vagyok! A vegán pedagógusok érdekeit nem védi senki?! Követelem, hogy Frady Endre írjon több zöldséget!” /Saláta Samuné Sóska Sarolta, faiskolai gyógynövénypedagógus/

„Nem értem, mi a baj? Pedagógusnapra küldtünk minden iskolának egy cserepes virágot! Ha iskolánként átlag 73 darab tanárt számolunk, akkor egy éven keresztül mindegyikük őrizheti a növényt 365/73=5 teljes napig! Mi kell még?! Odaadjuk a kisujjunkat és már az egész karunk kéne a csuklónkon lévő tizenötmilliós karóránkkal egyetemben?! Hol itt az alázatos szolgálat és az őszinte hivatástudat?! Csak a pénz, mi, csak az a fránya pénz?! Pedig a pénz nem boldogít! Nekem elhihetik!” /Ingyenélő Imre, tanár- és gyermekéheztetési államtitkár/

„Tisztelt államtitkár úr! Köszönjük a virágot, de sajnos már nem őrizhetjük, mert Saláta Samuné Sóska Sarolta vegán kolléganőnk frissiben felfalta! Legalább neki volt egy jó pedagógusnapja!” /Lakonikus Lajosné Lemondó Lujza, a Rönk Ödön Fű- Faiskola (RÖFF) igazgatója/

„Szerintem döntsenek a diákok a tanárok fizetéséről!” /M. András, a költő legállandóbb és leganarchistább kommentelője/

„Ez az, M. úr, jó ötlet! Döntsenek a diákok! A végzősök! Érettségi előtt! Nyílt szavazással!” /Gyakorlatias Gyuláné Pedagógésmagóghy Praktika, firnyákos szakszervezeti éceszgéber/

„Jól fizetett pedagógusok és magas szintű közoktatás?! Kiművelt emberfők képzése?! Nanemá!!! Ez politikailag elitveszélyes! Az országnak nem önállóan gondolkodni tudó emberekre, hanem egyszavas lózungokkal mozgatható birka szavazókra van szüksége! Ki fog itt minimálbérért német autókat összeszerelni, ha mindenki egyetemre megy, he?! Ki fog itt napi egyszeri cirkuszért és kétszeri kenyérért krumplit kapálni, ha mindenki a hanyatló nyugaton csinál karriert! Ceterum censeo Cözoktatásiem esse delendam!, azaz Továbbá úgy gondolom, a közoktatásnak vesznie kell!”  /Markos Porciósné Major Kató, római magyar nagykövet/

„Mi ez a szemforgató szégyenről írt szemenszedett szégyentelenség?! Én kerek egy évig voltam tanár, de ha akkor kellett volna elolvasnom ezt az irodalomgyalázó fércművet, akkor inkább egy nap után kivetettem volna magam az iskola szuterénablakából, belegurulva a járdán felhalmozott kutyagumiba! Bár Parragh vitéz elvtársról akkor se tudnék egy jó szót se szólni, ha száz inkvizítor fenyegetne, de akkora büntetést, hogy szájára vette egy Frady Endre klapancia, még neki se kívántam volna! Ne lássam anyám szellemét mágia rakást fölböfögő médiumokkal beszélgetni, ha én Frady Endrét közoktató pedagógus lennék!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Aki éhezteti a tanárokat és a tűzoltókat, azt kiszellentem a világűrbe és a hónaljszagommal rákergetek egy fekete lyukat.” /Chuck Norris/

Északi osztálykiránduló szonett

Szomszéd knédlijét épp csenem,

Mikor ’Ne!’ dörren rám (cseh ’Nem!’).

Éhesen futok, mert Prága

Minden kajáldája drága.

Tanár vagyok, magyar tanár,

S oly terméket, amin van ár,

Nem vehetek, max, ha lopok,

Aztán uzsgyi, rejts el Chopok!

Éhbérek a magyar bérek,

Szomorú, hogy ennyit érek,

Tán menedékjogot kérek.

Jaj, tót rendőr űz, mint tatár,

Lő rám, hallom, ürül a tár,

Mégis jó, hogy itt a határ…

 Ajánlás:

Herceg, béremelés kéne,

Hogyha leszek nyugger néne,

Ne kelljen már ještĕ jednem

Életpályamodellkednem!

„Béremelés, hát persze! Mi ne kéne még?! Feleségül ne vegyem?! Amúgy pedig ne zabálja magát tele lopott knédlivel, mert beszakad maga alatt a kifutó, amikor nyugdíjas életpálymodellként végigcsoszog rajta az SZTK járókeretével!” /Herceg Huba, béremelési ombudsman és ajánlószelvény díler/

„A leghatározottabban tiltakozom! Egy öntudatos és becsületes tanár sosem lop, inkább éhen hal! De előbb elrejtőzik szégyenében. Ezért dől ki annyi csontváz Magyarország szekrényeiből.” /Egyszálbél Elemérné Éhkopp Édua, középiskolai osztályfőnök/

„A költő a szűkölködő női pedagógus megszemélyesítésével a tanári pálya elnőiesedését és az ezzel párhuzamos ellehetetlenülését is szimbolizálja, hiszen az állam akkor sem adna a nőknek egyenlő munkáért egyenlő bért, ha százan bíztatnák, hiszen az egyenlő szónak csak a középfokát - egyenlőbb - ismeri, az alapfokát nem. Ez nem azt jelenti, hogy egy férfi tanár meg tud élni a fizetéséből, de ő esténként könnyebben eljár vagont rakodni, vagy hullát mosni. A tanárnő ilyenkor ingyen és bérmentve feleség, anya, szakácsnő, takarítónő, mosónő és dolgozatjavító robot is egyben, miközben folyamatosan szülnie is kell, mert ezt várja tőle a nemzet. A költő ismét odatette magát, ahol eddig még nem volt, de így most már más sem lesz. Remekműalkotásvágyálompor!” /Isapuréshomu Vogymukné Feheruárumeneh Hodiutureá, Szociális Ősköltészetet Rettenthetetlen Poézissel Alkotó Magyar Anyák Csoportja (SZŐRPAMACS) főfője/

„Azért ilyen alacsony a tanárok fizetése, mert a döntéshozók is voltak diákok.” /M. András, a költő legállandóbb és legleegyszerűsítőbb kommentelője/

„Igaza van M. úr, jól látja a helyzetet! Rettenetes tanáraim voltak, gyűlöltem őket! A töritanár képes volt egyest adni, mert azt mondtam, hogy Mária és Jézus is ősmagyar volt! A matektanárom kiröhögött, amikor bebizonyítottam, hogy egyszer egy az kettő, a földrajztanár pedig megszégyenített, amikor az egész osztály előtt követelte, hogy mutassam meg a térképen mind a harminchárom tengert, ami szerintem Nagy-Magyarország partjait mosta! Szerintem így is túl vannak fizetve! Haljon éhen az összes! Ahogy a mondás tartja: Négy lába van az olcsó húsnak, mégis bő lére van eresztve!” /Suberda Sebő, a Tanárokat Éhbéren Szerződtető Tébolyminisztériumi Alosztály (TÉSZTA) gazdasági igazgatója/

„Teljes a képzavar! Hogyan kerül az éhbéres magyar tanár Prágába, és miért jár csehül, ha magyar? Egyáltalán mi jár neki?” /Dr Ház Juniorkonyha-díjas járványfelügyelő/

„Ház doktor úr, íme, a válaszok a kérdései sorrendjében: Osztálykirándul. Nem a magyarsága, hanem a tanársága miatt jár csehül. A szája.” /Okos Ottó, a tökéletesen megfelelő mindent megfelelő/

„Aki tanár akar lenni,

ELTE-re kell annak menni,

Ott kell annak megtanulni, 

Hogy kell a pályát elhagyni.

 Aki tanár akar lenni,

Pokolra kell annak menni,

Ott vannak a pénzes kutyák, 

Ők is, kölkeik is buták.

 Arcomon ránc mindhalálig,

Kicsengetés fémhangjáig,

Kicsi nekem ez a bér,

Berúgok, de mit sem ér.”

/pedagógus népdal/

„Nem kornyikálni kéne, meg virsi-verselgetni, hanem megtanulni, hogy a ’még egyszer’ csehül nem ’ještĕ jednem’, hanem ’ještĕ jednou’! Értem én, hogy rímkényszer, meg minden, de azért kéne annyira tudni csehül, hogy verstanilag ne álljunk csehül! Egy jól fizetett, világlátott pedagógusnak kell legalább annyit tudnia, mint egy prágai ebnek, aki csehül csahol! NEM ENG.!” /Csehszlovák Csongor, a Csodagazdag Oktatók Reményteljes Országlását Szervező Lyukaszsebű Alapítvány (CSOROSZLYA) irodalmi melléktermékellenőre/

„Ha meguntam, hogy mindig éhezek,

Majd osztálykirándulgatok, mert osztálykirándulni élvezet,

De szóba se jöhet Csehszlovákia,

Csak egy egyházi iskola, hol ingyen a menzakaja,

Aha-ha!”

/Káefté Kösztöny, koplaló középiskolai karvezető/

„Magyarországon csak azok a szerencsétlen balekok mennek tanárnak, akik gyerekkorukban nem tudtak egy egyeneset belerúgni a labdába! Én profi focistaként napi egy-másfél órát lötyögök a pályán és kapok havi tíz millát! Nem sírni kéne, sztrájkolni, meg polgári engedetlenkedni, hanem megtanulni focizni! Gyógytornás gyökerek!” /Sörhas II Sömönye, a fülcsóti Pandémia Foci Cuccmány (PAFC) csere balbekkje/

„Nem nyafogni kell, tanárok, hanem keményen megfogni a munka végét, mint én is tettem víz-gázszerelő koromban és becsületes úton meggazdagodni, ugye Andi! Kis lépésekben kell haladni, élére kell állítani minden milliárdot! Aki a kis százmilliót nem becsüli, az a nagy kilencszázmilliót nem érdemli! Van annak, aki el nem issza azt a közpénzt, ami hirtelen ellepte a semmiből! Egészségünkre, Andi!” /Mészáros Lőrinc, kétkezi multimilliárdos/

„Anyám emlékére esküszöm, esküszöm, hogy ezt tovább nem tűröm, nem tűröm! Frady Endrével ellentétben én voltam éhbérért foglalkoztatott tanár, mégsem írtam verset róla! Frady Endre ugyanaz az irodalomnak, mint Vlagyimir Putyin az emberiségnek - legeslegelső számú közellenség! Cakkosra harapdálom a hónaljamat, ha még egy ilyen társadalmi problémának álcázott elmekórtani mellékterméket kell végigöklendeznem! Tudatmódosítószertornából való felmentésemet szeretném kérni, vagy különben az evolúciós láncon visszacsúszva és is ugyanolyan egysejtű papucsállatka leszek, mint ez a szellemi szennyvízgyűjtő aknafenék!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Aki nem fizeti meg a tanárokat, annak én fizetek meg! Belefojtom a köldökömbe!” /Chuck Norris/

Huszonötezer forint

Ma reggel jött hozzánk két redőnyös – főnök és beosztottja – és nem egészen egy óra alatt megjavítottak két bekrepált redőnyt. Kiszedték a törött lamellát és összefűzték a megmaradt részeket, azaz anyagköltségük nem volt, csak a munkadíjukat kellett kifizetnünk. Udvariasak és gyorsak voltak, úgyhogy megérdemelték a kért huszonötezer forintot.

Olvasom, hogy nyári napközis táborokba keresnek pedagógusokat, akik hétfőtől péntekig végzett napi nyolc, azaz összesen heti negyven órai munkáért huszonötezer forintot kapnának. Állítólag nem tolonganak a jelentkezők. Vajon miért?

A mérnöki agyammal elkezdtem számolgatni és arra jutottam, hogy a redőnyszerelők fejenkénti tizenkétezer ötszáz forintos óradíját a nyári táboroztató pedagógus kereken húsz óra alatt keresné meg. Egyből eszembe jutott a lokálisan világhírű Költő egyik méltán elfeledett verse:

   Fiatal, ne legyél tanár,

   Mert az nem túl előnyös!

   Tök más a jövőkép ma már,

   Legyél inkább redőnyös!

   Ne menj egyetemre, ha nyit;

   Verd szét, dőljön fala ki!

   Keress inkább hússzor annyit,

   Hogy lehessél Valaki!

   Költségvetett tanár tétel

   Apró és nem nagy adat.

   Ne tanulj, csak tedd a lét el,

   S tárcád tömd, ne agyadat!

Remélhetőleg ezt nem olvassa egy fiatal sem, mert különben a következő évtizedek során kiürül a tanári pálya, megszűnnek az iskolák, és az ezáltal se olvasni, se írni, se számolni meg nem tanuló generáció nemhogy redőnyt nem tud majd szerelni, de azt sem fogja érteni, hogy a piacon mi az a számhalmaz az egy kiló alma alá írva, aminek a jelentése az idős őstermelő néni szerint huszonötezer forint.

Tanárok

Volt egyszer egy jó tanárom.
Nem is egy, hanem tán három.
Volt az öt is, húsz, vagy hatvan…
Nem biztos, hogy száz alatt van.

Vagy az idő szépít talán,
S nem is volt a sulink falán
Általam írt krétafirka:
„Aki tanul, stréber birka!”?

Régi élővilág órák…
Hol az idő szinte jó rák
Módján hátrafelé úszott,
S én csak ültem, mint egy túsz ott.

Mégis szép emlék e terem!
Meghallgattuk, mi hol terem,
S mely tengert nem úszik ponty át,
S néztük Fáskertiné kontyát.

Találgattuk, szétesik-e
(Nem csak szétes, van egy ike!),
Ám az túlélt telet, nyarat,
Mint az emlék, s egyben maradt.

Matekóra, történelem,
Mengyelejev s jó sok elem,
Kísérletek, füst és korom…
Így illant el ifjúkorom.

Lövészárok

Külvárosban lövészárok
Épül, ássák proletárok,
S puskából is van egy halom.
Mi lesz, világforradalom?

Á, bár gödröt hatvanhat ás,
Nem más ez, mint filmforgatás.
Hollywoodi, amit máma
Készítenek, harci dráma.

Éhbértől, mert hasuk csikar,
Statisztál pár tanári kar.
Nyár van, pénzért lőnek, ásnak,
S nem híresztelik el másnak.

„Már mér’ ne híresztelném?! A szégyen nem az enyém, hanem az államé, aki csak koncot dob a pedagógusainak! Mindenki monnyonle!” /Erőizom Atanáz, testneveléstanár és filmbéli panelproli/

„Már mér’ híresztelném?! Még más is rákapna a statisztálásra és nekem nem maradna hely! Hej, pedig itt pár nap alatt megkeresem egy egész havi tanári fizetésemet! Éljen Hollywood!” /Tangens Tibor, matematikatanár és filmbéli hősi halott/

„A tanári karból egyedüliként nekem nincs szükségem a statisztálásért kapott pénzre, mert a férjem gazdag NB I.-es focista. A kollégáim rosszallását elkerülendő egyszer persze én is kimentem egy ilyen árokásós forgatási napra, ahová az uram is elkísért, de ő csak félóráig bírta.” /Óláb II. Ottóné Kotta Kitty, énektanár/

„Nem vagyok én igásló, hogy egész nap keccsöljek és kiköpjem a pejslimet is a tűző napon! Inkább bemegyek a wifis árnyékba és megfogadom a hétvégi ellenfél háromgólos győzelmét! Az sokkal jobban fizet, mint ez a gyagya filmesdi!” /Óláb II. Ottó, centerhalf/

„A vers ezúttal két dolgot feszeget, a társadalmi igazságtalanságot és az én tűrőképességem határait. Anyám szerint mi is elmehetnénk egy kicsit statisztálni, mert az jót tenne az én idegeimnek és az ő nyugdíjának, de megtiltottam neki, nehogy véletlenül összefussunk Frady Endrével, aki szerintem az életben még sokkal gusztustalanabb lehet, mint a valóságban.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rettenetesek ezek az erőltetetten tiszta kínrímek és ugyanilyen szörnyű a mondanivaló mindenáron való beleerőltetése a nyolc szótagnyi sorhossz Prokrusztész ágyába! Hol itt a szabadság kvázi-anarchista mámora?!” /Káosz Dezső, szabadverselő és börtönőr/

„Tegnap meséltem a nagypapámnak, hogy láttam az osztályfőnökömet munkás egyenruhában árkot ásni, mire ő elmondta, hogy régen is csináltak ilyet az emberek, csak akkor azt nem az amerikai filmesek szervezték, hanem a munkásőrség. Kérdeztem, hogy akkor is sokat lehetett-e ezért kapni, mire azt válaszolta, hogy nagyon sokat, de csak akkor, ha valaki nem volt hajlandó ásni. Akár öt évet is. Ki érti ezt?” /Tabularáza Tódorka, 5/c osztályos tanuló/

„Well… ilyen művelt és intelligens statisztáim még sosem voltak! Ha a munkanélküliek – mert ilyen kevés pénzért ki más jönne statisztálni? – is ilyen okosak és ennyi nyelvet beszélnek, akkor itt zseniális lehet az oktatási rendszer! Ez egy hatalmas jövő előtt álló boldog ország! Lehet, hogy hazaköltözünk az asszonnyal és itt folytatjuk a bizniszt.” /Andy Vajna, filmproducer/