Ma reggel jött hozzánk két redőnyös – főnök és beosztottja – és nem egészen egy óra alatt megjavítottak két bekrepált redőnyt. Kiszedték a törött lamellát és összefűzték a megmaradt részeket, azaz anyagköltségük nem volt, csak a munkadíjukat kellett kifizetnünk. Udvariasak és gyorsak voltak, úgyhogy megérdemelték a kért huszonötezer forintot.
Olvasom, hogy nyári napközis táborokba keresnek pedagógusokat, akik hétfőtől péntekig végzett napi nyolc, azaz összesen heti negyven órai munkáért huszonötezer forintot kapnának. Állítólag nem tolonganak a jelentkezők. Vajon miért?
A mérnöki agyammal elkezdtem számolgatni és arra jutottam, hogy a redőnyszerelők fejenkénti tizenkétezer ötszáz forintos óradíját a nyári táboroztató pedagógus kereken húsz óra alatt keresné meg. Egyből eszembe jutott a lokálisan világhírű Költő egyik méltán elfeledett verse:
Fiatal, ne legyél tanár,
Mert az nem túl előnyös!
Tök más a jövőkép ma már,
Legyél inkább redőnyös!
Ne menj egyetemre, ha nyit;
Verd szét, dőljön fala ki!
Keress inkább hússzor annyit,
Hogy lehessél Valaki!
Költségvetett tanár tétel
Apró és nem nagy adat.
Ne tanulj, csak tedd a lét el,
S tárcád tömd, ne agyadat!
Remélhetőleg ezt nem olvassa egy fiatal sem, mert különben a következő évtizedek során kiürül a tanári pálya, megszűnnek az iskolák, és az ezáltal se olvasni, se írni, se számolni meg nem tanuló generáció nemhogy redőnyt nem tud majd szerelni, de azt sem fogja érteni, hogy a piacon mi az a számhalmaz az egy kiló alma alá írva, aminek a jelentése az idős őstermelő néni szerint huszonötezer forint.
