2018. január 30., kedd

Nemzetfogyás

Miközben hízik az egyén,
S egyre több zsír van a begyén,
Nemzettestben szűk a zsiger,
S tendencia már a zsugor.

Hónapszám, sőt szinte hétszám
Csökken le a honi létszám:
Több a tetem, mint a baba,
Ez lehet a legfőbb bibi.

Ősmagyar még sokat nemzett,
Ám mára már fogy a nemzet.
Nonstop szüljön minden hun nő,
Így válhatunk jó nagy honná!

Hová mentek, fiatalok?!
Ki tart el, míg meg nem halok?!
Mi az odavonzó hatás?!

Nyugodt, biztos megélhetés.


„Miért fogy, miért megy el??? Na, az ilyen versek miatt... Tömegpusztító fegyver. Minden szava öl, butít és nyomorba dönt... Remekmű, nem lehetne rosszabbat, egyszerűen tökéletes.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nem tudom, a költő mire akart utalni, de azt is rosszul teszi. Ha már utalni szeretne, akkor azt az én svájci bankszámlámra kéne tennie, és ebben az esetben elkerülhető lenne a NEM ENG.!-pecsétem használata.” /Tilttűrtámogat Tolonc, Állami Versügyi Hivatal (ÁVH) főcenzora/

„Welcome back! Welkom terug! Wëllkomm zréck! Willkommen zurück! Velkommen tilbage! Välkommen tillbaka! Bienvenue encore! Ben tornato! Dar una buena acogida! Bem vindo de volta! Fáilte ar ais! Tervetuloa takaisin! Üdv újra!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Áháááá, humán úr, csak nem gugli fordítóval végezteti el a munkát, mi?!” /Sasszem Sebő, magándetektív/

„Bevontam alvállalkozóként, de előírásszerűen tájékoztattam a nyílt közbeszerzési eljárás keretében elnyert kommentátori munkából eredő, alvállalkozókat érintő törvényi kötelezettségek teljes köréről.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nyugodt, biztos megélhetés?! Pont a hanyatló nyugaton?! Hát magának, költő polgártárs, a költészeti közmunkabér és a nemzeti ünnepek alkalmából történő csasztuska megrendelés az smafu, miközben még a rezsije is csökken?! Nem lesz jó vége ennek a destruktív hálátlanságnak! Na, jöjjön csak ide egy ideológiai visszakézből tenyeresért!” /Vitéz Csávás Kálmán, a Renegát Irodalmárokat Gőzerővel Leamortizáló Intézet (RIGLI) színe és fonákja/

„Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
/Arany János, a költő néhai költőkollégája/

„Na, Arany polgártárs, ha maga még élne, akkor most szorulna! Olyan aranyeret szedne össze a költőcella hideg kőküblijén, hogy a Sperti kenőcs és/vagy kúp se segítene! Maga most úgy lejáratta magát, hogy a pártmenzán Arany galuska helyett Jókai bableves lesz az állandó szerdai menü!” /Izom Igor, a Lírikusokat Eszmeileg Csoportosító Anarchista Párt (LECSAP) erődemonstrátora/

„Most ideges lettem s pert indítok a Sperti aranyér elleni kenőcs és/vagy kúp lejáratása ellen! Ja, ön lenne az alperes, Izom úr?! Akkor tekintse az egészet tárgytalannak! Én kérek elnézést!” /Dr. Sperti Sopáncz, aranyér szakember és feltaláló/

„Magyar anya hetet ellik,
Idejéből bőven tellik!”
/Neri Néró, kortárs költő és haltolvaj, valamint az Orvhorgász Szakszervezet Országos Lefedettségű Járőrszolgálatának (OSZOLJ) tiszteletbeli elnöke/

„Nem tellik, hanem telik, te lik agyú szerencsétlenség! Raus! Schnell, schnell!” /Karl-Heinz Landwirtschaftsausstellung, nyelvtannáci/

„Szülni?! Én?! Itt?! Ezeknek?! Majd Londonban vagy Münchenben, ahol el is tudom tartani a porontyokat!” /Józanparaszteszű Jenőné Kétlábbalaföldönálló Klotild, diplomás főnővér/

„Nehéz a családot fenntartani, mert az asszony meg a három gyerek együtt kétszáznyolcvan kiló, és egyre kevésbé bírja a vállam és a gerincem. Az egyensúlyérzékem sem a régi, a múltkor is mind leestek a porondra! Hű, utána hogy megvert az asszony!” /Muszkli Menyhért, cirkuszi családfenntartó erőművész/

„Kis lépés Frady Endrének, de nagy lépés a világirodalomnak! A szociálpolitika Paganinije, a kancsalrímtechnológia Vasco de Gamaja és a cizellált irónia Edson Arantes do Nascimentoja puszta kézzel megverselte a megverselhetetlent, lederiválta a lederiválhatatlant és áthogyishívjákolta az áthogyishívjákolhatatlant! A szülni vagy nem szülni, a menni vagy maradni antagonisztikus ellentétpárok gordiuszi csomóját kardallal őrületbe kergető költőfejedelem ismét beledarázsol a nyúlfészekbe! És élvezi! Merjünk Frady Endre rajongók lenni!” /Puli Peléné Tarhonyánczi Toklázia, az Ultracikin Banális Ingereket Sallangmentesen Adekváttá Leamortizáló Irodalom (UBISALI) c. értelmiségi réteglap szakreferátora/

„Állítsátok meg Frady Endrét, bele akarok szállni! Páros lábbal! A klaviatúrájába! Szét akarom stoplizni ezt az emberi fogyasztásra alkalmatlan hagymázas szociopatológiai tömegpusztulatot! Hogy lehet egy az utcán heverő témát felvétel helyett megtaposni és a masszát rímformába öntve a monitorunkra okádni?! Anyám a zsiger-zsugor kínrímpárnál gyíkká változott és bemenekült a konyhakövek közé! Itt az ideje, hogy az irodalom visszavágjon! Karafiáth, Varró, Lackfi, lóra! Vééért!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha akarnék, férfiként is tudnék szülni, akár ezres ikreket is tucatjával, de a verset és a kommenteket elolvasva már nem érzem olyan nagy bajnak, hogy egyre kevesebb a magyar.” /Chuck Norris/

2018. január 25., csütörtök

Egy téli nap

Kajám nincsen, s az is kevés,
Messze elkerül a jólét.
Hobbim lett a semmit evés,
S nem reggelizek, csak hólét.

Ebédre mit ettem? Havat.
Volt benne egy fagyott retek,
S népünk stadiont, míg avat,
Utcasarkon kéregetek.

Rendőr bámul, szeme sanda,
Téltől s tőle remeg kezem.
Ha igaz a propaganda,
Én, a szegény, nem létezem.

E honban a magamfajta
Januárt tán túl sem éli.
Elitünk csak átlép rajta,
S jöhet új nap. Az is téli.

„Na, költő polgártárs, akkor én most megütöm magát jobb felől, aztán tartsa ide a másik orcáját is, miután magához tért! Uszítgatunk?! Hergeljük az egyre jobban teljesítő ország boldog népét?! Itt az ideje, hogy megtisztítsuk a közéletet az idegenszívű migráncssimogató bérrettegőktől! Most maga a soros!” /Csávás Kálmán marhanagy, a Stabil Ország Rendes Ország Sportegylet (SOROS) erőnléti edzője/

„Első két versszakig erősen szorítottam, hogy jó lesz ez. De a 3. versszak mindig egy kemény forduló pont. Költőnk ismét elvérzett ezen a ponton, ’Kár érte, kiváló ügynök VOLT.’” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Heroikus kísérletnek lehetünk szemtanúi: Endrebá egy újabb verspályázat rengeteglumenes rivaldafényében a szociális hálóból kipottyanó néprétegeket próbálja elkapni világhálóval. Tanulhatunk Tőle, Akinek Van Hálószobája!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A vers maga egész jó lett,
Kár, hogy nincsen benne sólet!”
/Kispesti Kösztöny, a Konzervgyári Újdonságok Tárháza (KÚT) c. vállalati újság állítmányi költője/

„Gyere csóri hajléktalankám! Amim van, azt szívesen megosztom veled! Ne félj, amíg nekem nincs, addig neked se lesz! Csak a pap bá’ észre ne vegyen!” /a templom egere/

„A mi templomunkban senki sem éhezik, mert a jóságos állam bőven támogat bennünket. Aki itt kér, az kap, aki keres, az talál, és a zörgetőnek megnyittatik, bár a csengőt hamarabb meghalljuk. Arról nem tehetünk, hogy a néma egérnek az atya se érti a szavát!” /Ájtatos Manó, sekrestyés/

Ájtatos manó?! Ez az eszement egyházfi fölvette a művésznevemet?! Nehogy letépjem a fejét!” /egy imádkozó sáska (mantis religiosa)/

„Aluljáró mélyén alant
Zaklatnak sok hajléktalant.”
/Éhkopp Ézsaiás, a Fedél Nélkül c. utcai lap házi verselője/

„Mi nem zaklatjuk a hajléktalanokat az aluljáróban, csupán be akarjuk tartatni a vadkapitálpolitikai rendeletet, mely szerint a hajléktalanok ne a közterületen aludjanak, hanem otthon!” /Sötét Simon, az Emberellenes Minisztérium függetlenített párttitkára/

„Ha a fedél nélkül élőket beköltöztethetnénk újgazdag elitünk közpénzből összelapátolt palotáinak sosem használt szobáiba, minden rászorulót hajlékhoz juttathatnánk.” /Igazságos Igorné Hómlessz Hedvig, a Hajlékot A Hajléktalanoknak Alapítvány (HAHA) szóvivője/

„Persze, majd pont hajléktalanokkal pakoljuk tele a cselédszárnyat! Mi lesz itt, kommunizmus?! Netán proletárdiktatúra?! Vesszen a csőcselék!” /Dr. Semmilyen Solt, az Úri Jellemű Keresztényeket Gazdagító Bizottmány (ÚJ KGB) főideológusa/

„Akiről megtudom, hogy hajléktalanokat zaklat, annak átütöm a szívét a nyálammal.” /Chuck Norris/

„Újgazdag és szegény között
Egyre nő a szörnyű árok.
Azt hiszi a tőke, győzött?
Üssünk oda, proletárok!”
/Csasztuska Szilveszter, a Híd Alatt Lakó Szociális Aktivisták Gárdája (HALSZAG) munkamorál felelőse/

„Nem lehet szó nélkül elmenni a mű valódisága mellett, de szavakba sem könnyű önteni a vers szuggesztív szavakba önthetetlenségét. A télbe dermedt társadalmi igazságtalanságra történő kognitív rácsodálkozás torokszorító traumája telepermetezi a lelkünket és a pszichénket, majd felforgatja az irodalmi hormonháztartásunkat is. A rögvalóság és a karvalytőkés irracionalitás keresztezését keresztrímekbe foglaló költő identitásvektora egyértelműen mutatja, hogy Frady Endre ebben a művében is egyre Frady Endrébb.” /Lumpenproletár Lajosné Eccehomo Etelka, az Elbagatellizált Halálsikoly c. versportál webszerkesztőnője/

„Mi ez a szociodepresszív ízlésficam?! Mi ez a kivagyi közízlésrombolás?! Az dicséretes ugyan, hogy Frady Endre ezúttal végre nem a köldökét nézi, hanem a külvilágot, ám ebből sem a külvilágnak, sem a szerencsétlen olvasónak sincs semmi haszna, sőt! A költészettel köszönőviszonyban sem lévő költőpótlék ezúttal is szellemi kínpadra vonta az idejében el nem menekülő áldozatait! Anyám, ha véletlenül megnyílik a közeledben egy Frady fércmű, ne húzd az időt a járókereted keresgélésével, csak fuss!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2018. január 23., kedd

Hazaúton...

Hazaúton három idült
Szesztestvérpárt láttam kidűlt
Állapotban s szólt a daluk,
Míg fejük feletti fa-luk
Peremén egy szalamandra
Készült épp a nagy kalandra,
Hogy magát egy éhes jeti
Módján pont reájuk veti.
Odaugrott, jót harapott,
S hagyott volna csapot-papot,
Ám lassú volt, mint a Posta,
S egyik részeg megtaposta.
Kis kétéltű így lett sánta,
S merész tettét immár bánta.
Ekkor állatvédők jöttek
S velük együtt tizenöt TEK-
-kommandós, kezükben kések.
Futni kezdtem, el ne késsek,
S mivel engem vettek észre,
Felszabdaltak sok kis részre.
Hullaházból jöttek értem,
S haza végül sosem értem…

„Ahogy olvasom, a védtelen retinámba ég a látnivaló szétszaggatott megfesthetetlensége. Bár ne tenné! NEM ENG.!” /Stempli Söftény, a Didaktikus Össznemzeti Géniuszok Költészetének Újító Társasága (DÖGKÚT) betanított pecsétőr helyettese/

„Nem nyafognék, de most már késő!
Csak az a vers! Csak azt tudnám feledni!!
De még fáj, fáj, fáj, fáj minden szó!!!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, mi van, miszlik úr, milyen érzés poéta puzzle-ként nem létezni?! Máskor ne vérezze össze az egyenruhámat, mert áthelyeztetem egy jeltelen tömegsírba!” /Csávás Kálmán örvnagy, a Magyar Állat Védősereg (MÁV) megelőző csapásmérője/

„Jaj, csak azt ne! Nem akarjuk az örökkévalóságig hallgatni a klapanciáit! Azzal a túlvilágból is ki lehetne minket kergetni!” /a jeltelen tömegsír lakóközössége/

„Megpusztultál, mint a szalamandra?
Akkor hát alejkum szálem Endre!”
/Emtéká Mátéka, a Muszkabölléri Univerzális Kancsalrímelő Iskola (MUKI) kárörvendő költőtanonca/

„Aljas rágalom, hogy mi lassúak vagyunk! Január végére az összes karácsonyi küldeményt kikézbesítettük! Magát meg még ma bepereljük a cég jó hírének megsértéséért! Feladtuk az idézést, úgyhogy számítson rá, hogy legkésőbb októberig megkapja!” /Dr. Lajhár Leóné Csiga Csomolla, a Posta jogtanácsosa/

„Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt! Sajnos gyakran nem magát az alkoholistát!” /Absztinens Ajtonyné Antialkoholista Antigoné, a Színjózan Emberek Szövetségének (SZESZ) alelnöke/

„Megpróbáljuk kirakni az ezer darabos költőt, hogy a gyenge gyomrú rokonság össze ne hányja a ravatalt!” /Dr. Töftényi Trancsír, a Szemmelversz Elek Klinikai Egyetem (SZIKE) osztályvezető kórboncnoka/

„Egyszer az erdőben heverésztem, amikor a fölöttem lévő fa-lukból rám ugrott és torkon harapott egy szalamandragyilkos vérfarkas, majd farkasvér kezdett spriccelni az agyából és a tokájából, ahová benyomódott a fogsora. Futni hagytam.” /Chuck Norris/

„Mit gondolt az ember életútja felén hazafelé tartás közben tragikus hirtelenséget megélő költő? Vajon az járt-e a még egyben lévő fejében, hogy társadalmukat úgy körüllengi az alkoholba fojtott nihil reménytelensége, mint a ’Lenin vagy nem Lenin?’ kérdésen töprengő Nagyezsda Krupszkaját a Krasznaja Moszkva? Vajon sejtette-e a rendszeresen védőfelszerelés nélkül mélybe bukó lélekbúvárok koronázatlan királya, hogy oly közel a tünékeny létbizonytalanságot megszellemítő vég? A szemfogat szemfogért ideológiában őrlődő világegyetemet páratlanul könnyed rímpárokban megéneklő Frady Endre ismét felkavarta a létirodalom alanyi költészettől posványos állóvizét!” /Ehej Uhnyemné Jissoraz Jolanda, középiskolai magyartanár és posztszovjet kölni díler/

„Felfogod-e te szúette agyú Frady Endre, hogy én azért iszok, mert te írsz?! Most kerítésszaggató házi pálinkába fojtom a félelemérzetemet és az anyámtól még gyerekkoromban ajándékba kapott felhúzható csehszlovák játékvonat elé vetem magam, hátha a fizikai fájdalom elnyomja a szellemit! Anyám szerint inkább szellőztessek és határozzam el, hogy többé nem olvaslak, te gyökér! Sajnos nem érti meg, hogy nekem ez munkaköri kötelesség, én a hivatásom áldozata vagyok! Jaj, a szívem…” /Puzsér Róbert, a Kritikusok Országos Szövetségének (KOSZ) leendő saját halottja/

„Fentieket végigolvasva azt hiszem, tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy már kijózanodtam!” /Cefréssy II. Cöflény, az illuminált állapotban szalamandrát taposó milliomos centerhalf/

2018. január 18., csütörtök

Tragédia

(egy tavikrampusz felvétele - a szerk.)
Tas humán s bár Teréz reál,
Ugyanabban hisz Teréz is,
S így a vita köztük leáll:
„Furcsa szó a hiszterézis.

Furcsább, mint a tavikrampusz
Vérzsírtorta, koleszterin…”
Ekkor felrobban a kampusz
S romként áll a kolesz Terin,

No meg persze szegény Tason,
S nem ömlik a szó Teribül,
Fekszik némán-holtan hason.
This tragedy’s so terrible!

„This poem is so terrible! It is tragedy! To read or not to read, that is NOT question!” /William Shakespeare, óangol drámaíró/

„Szózsonglőrünk ismét elhajította a sportszert, az anyagi, erkölcsi, és emberi életben esett kár jelentős. Egy nagy-nagy szómáglyát sikerült begyújtani újfent.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jujjj ezzel oszlatni lehet. Tanítani kéne: itt egy tökéletes példa, hogy mit NE csinálj.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, a véleményének közepével maradéktalanul egyetértek: Tanítani kéne! De nem ám csak középiskolás fokon, hanem minden szinten szinte minden oktatási intézményben, legfőképpen a Világegyetemen! Az irodalom és a természettudomány, a humán és a reál műveltség tragédiába torkolló szintézise, a késleltetve induló és önmagába vissza nem térő létgörbe előzményeket is okozatként magán viselő hiszterézise oly értelmeket és érzelmeket indukál, melynek megragadására csak egy Frady Endre kaliberű polihisztor géniusz vállalkozhatott! Szerencsére megtette és mi szerencsére a vájt fülű kortársai lehetünk! Tavikrampusz olvasók, ezentúl csak ilyen irodalmi vérzsírtortával emeljétek a szellemi koleszterinszinteteket!” /Kampusz Komposztné Enervált Elalélia, a Dialektikus Entellektüellek Bulvármentes Irodalmi Lapja (DEBIL) segédliterátora/

„Na, költő úr, azt hiszem, tartozom azzal az unokaöcsém emlékének, hogy magát előbb tarkón vágjam, aztán lerúgjam a fejét! Vegye úgy, hogy maga már halott!” /Tas Lee, a vers férfi főszereplőjének feketeöves kínai nagybátyja/

„Kalkuttai Szent Teréz megszentelt neve emlékének nevében a leghatározottabbak tiltakozom és az eretnekké tévelyedett költőt az anyaszentegyházból ezennel exkommunikálom! Döntésem megmásítását csak kanosszajárás esetén vagyok hajlandó megfontolni! Ámen és punktum!” /Ferenc pápa/

 „Na, gyerekek, mit gondolt a költő? Hát azt gondolta, hogy ti nyavalyások ne dohányozzatok a kollégiumi vécében, mert berobbanhatnak a füves és alkoholos gázaitok, és akkor kész a katasztrófa, és mind megdöglünk! Bár… legalább nem halunk éhen.” /Jobbanteljesítő Jenőné Éhkopp Édua, a Köz Éheztetési Szakközépiskola magyartanára és köztéri kéregető/

„Ezt a perverz agykihágást olvasva a még le nem zsibbasztott elmemaradékommal azon gondolkodtam, hogyha csak egy bérgyilkosság megrendelésére lenne pénzem, akkor kit lövetnék agyon, magamat vagy Frady Endrét?! Egyikünknek pusztulnia kell! Anyám szerint ne siessem el, hiszen se a költők, se a kritikusok nem élnek örökké! Na, mama, most aztán jól megvigasztalt! Lehet, hogy jobban jártam volna, ha rám robban egy kollégium!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felrobbantottak egy krampuszt?! Ezt vagy az idegenszívű Mikulás tette, vagy egy Soros fizette piréz migráncs! Ez terrortámadás! Azonnal be kell vezetni a szükségállapotot és el kell rendelni a kijárási tilalmat! Elképzelhető, hogy emiatt elmaradnak az országgyűlési választások, de ahol fát lopnak, ott eltűnik a forgács is! Az akut rémhírterjesztő Frady Endrét pedig fővesztésre, teljes vagyonelkobzásra és a költészeti tevékenységtől való hermetikus elzárásra rögtönítéljük!” /Csávás Kálmán übernagy, a Terror Elleni Totálisan Elementáris Mozgalom (TETEM) ítélet végrehajtási főelőadója/

„A közbeszerzési mutyiban erősen túlárazott és a csókosok által gagyi anyagokból okosba’ megépített kampusz nem bombától robbant fel, hanem a futóedzés közbeni forró menetszelemtől.” /Chuck Norris/

„Teréz és Tas szépek voltak.
Kár, hogy mindketten már holtak!
Vigaszként a síró hadnak
Hadd mondjam el: Feltámadnak!”
/Újpesti Barnabás, kortárs költő és a Teológiai Sírversek Tanszék tanársegédje/

2018. január 15., hétfő

Teddy a hóember

Hóemberben belül homály
Sötétlik és duzzadt hó-máj
Szűri épp a nyakalt hó-bort
(Ez a dolga, nem csak hóbort).

Hű neje, kit elvett hón ő,
Borotvált hónaljú hó-nő.
Prágai, anyaga cseh hó,
S absztinens, nem látta csehó.

Hó urat, ki Snowman Teddy,
Hó-nej hébe-hóba feddi:
„Szesztől benned olvadt a hó!
Mér’ vedelsz ennyit, te tahó?!”

Feddéstől hóhányónk piszok
Zord lesz s üvölt: „Juszt is iszok!”
Szesztelt szíve végsőt ugor
S leáll: Heveny hó-májzsugor!

„A mű a mostanában mélyen alulteljesített színvonalhoz képest egész jó lett. Hasonlattal élve: ha mondjuk József Attila volt a költészet Messije, Frady Endre jobb napokon Guzmicsi színvonal. (sajnos a román fiaskó "a rosszabb napok kategória" a gyakoribb nála...).” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Derűs, életigenlő hó-reál versike, örökzöld aktualitásához sem fér kétség. Az orvosi nagylexikon számos kedves szócikkének illusztrálására kiválóan alkalmas, úgy mint Komorbiditás, Delirium tremens, Cirrhosis hepatis alcoholica, ...” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne hazudozzon itt maga brüsszelita bérrettegő, maga kozmopolita sorostervmegvalósító! Magyarországon nincsenek ittas hóemberek, mert megvédjük tőlük a határainkat! Magyarországon a hóemberek egészségesek, mert nem dohányoznak, nem isznak, nem esznek, hanem közhasznosan dolgoznak, templomba járnak, gyerekeket nevelnek és fociznak! Ezért aztán nincs szükség kórházakra, hanem csak stadionokra és az ápolóinkat meg az orvosainkat is nyugodtan kiküldhetjük a halódó nyugat leépült emberroncsait gyógyítgatni. A maga kedvéért viszont itthon tartottunk párat, mert a börtönkórházban szüksége lesz rájuk!” /Csávás Kálmán ökölnagy, a Hóembereket Alkoholizmussal Rágalmazó Alanyi Költőket Inzultálással Rendreutasító Igazgatóság (HARAKIRI) operációs főtisztje/

„Költő úr, én nem borotváltam a hónaljamat, hanem jégcsákányoztam. Ugyanazzal a csákánnyal, amivel szegény uram feddésének is nyomatékot adtam. Lehet, hogy a hó-májának sem zsugora volt, hanem ridegtörése?” /özv. Snowman Teddyné Snowwoman Tilda, cseh showbálvány/

„Kikéjem magamnak, hogy a nevemmel szójakozzanak! Jágalom, hogy bojt iszom méjtéktelenül! Be fogom pejelni Fjady Endjét becsületséjtéséjt!” /Fajkasházy „Teddy” Tivadaj, humojista és újságíjó/

„Íme, a költészet csodája, hogy hogyan lesz a szesztelt szívből resztelt máj! Frady Endre társadalmilag érzékeny tömeglírájában a kis és a nagy, a női és a férfi, a fehér és a fekete hóemberek egyaránt hókisemberek. Olyan hókispolgárok, akik hóborivás közben hokis embereket néznek a hóstadionokban, bár erről maga a vers direkte nem tesz említést, de aki tud a sorok között olvasni, azt hótlan januárokban is hókon tudják vágni a kimondatlan féligazságok kijózanító hógolyói. Igazi rusztikus realizmus! Nem műhó ez a hűhó!” /Ájvanabí Ájszkrímné Huhogó Hóka, a Toronyiránt Összetört Katarzis (TÖK) című kortárs irodalmi magazin stílusfelelőse/

„Belül homály?! Csak nem önéletrajzi verset írt, költő úr?! És milyen rosszat! NEM ENG.!” /Gyurgyalagi Gyomroncz, a Különösen Ótvar Lírákat Irtó Közjóléti Alapítvány (KÓLIKA) főcenzora/

„Mi ez az agyat gúzsba kötő penetráns elmeroggyanat?! Amikor a Kritikus Szakszervezetben felajánlottam, hogy Frady Endre legyen valaki másnak az asztala, a kollégák sikoltozva menekültek! Azóta én is sikoltozom! Meg anyám is, hogy ne sikoltozzak, mert szétrobban az NDK-beli benzinmotoros hallókészüléke! Hát ki lehet ezt bírni józanul?! Ugye, hogy nem?! Óbort akarok inni, óbort!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Olyan vagyok, mint az óbor. Mindenkinek hamar a fejébe szállok.” /Chuck Norris/

2018. január 9., kedd

Bal térdem

A kép csak illusztráció /a szerk./
Bal térdemnek meniszkusza
Kicsit szakadt, kicsit kusza
S fájón szúr a gonosz kópé!
Műtés jog az artroszkópé.

Rezekció fedett voltán
Csodálkozunk mi most jól tán;
Ó, olvasók, elhiszik-e,
Hogy csak csőtű kell s nem szike?

Aki pénzes, hamar műtik,
Ám csak Vas megyei mű tik
Iramban jut orvos elé,
Kinek nincs a zsebébe’ lé.

Engemet az OEP fedez,
Így még sántán ér sok kedd - ez
Tény, de térdemre majd hegműt
Állít valaki, ki megműt.

„A páciens veleszületett erénye a türelem. Öröm az ürömben, hogy nem a Múzsa szárnya lett ékszíjas, így a lábadozás is az irodalmi örökkévalóság része lesz. Dr. Rutin legyen Veled, Endrebá!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Az első versszaknál kellett volna megállni. Gyakori hiba ez lelkes költőnknél, kinek lelkesedése sajnos mérhetetlenül nagyobb, mint ihletett állapota. "Winter is coming".” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Yes, I’m coming soon!” /Dr. Winter, trónharcos főorvos//

„Mivel január 31-én lesz a műtét, így valójában már nem is olyan sok az a keddmennyiség, csupán három. Alig várom! Csak azt tudnám, hogy az altatás utáni kómától félrészegen ki visz majd haza?!” /Frady Endre, térdsérült költőgigász/

„Ne aggódjon, zugköltőcske, mi magáért megyünk, de nem visszük magunkkal, hanem csak simán helyben hagyjuk. Nyolc napon túl! Akkor majd elgondolkodik, hogy érdemes-e minden nyavalyájáról össze-vissza irkálnia!” /Csávás Kálmán ökölnagy, az Autonóm Poétákat Uniformizáltra Kalapáló Alegység (APUKA) főparancsnoka/

„A rezekció, vagy, ahogy mi szakorvosok mondjuk, a resectio jelentése: levágás, kivágás, kimetszés, amputáció. Ennek fedett volta azt jelenti, hogy nem a felszínről bányászunk, hanem kis lyukon befúrunk és így a hegmű nem monumentális lesz, csupán kisplasztikai dombormű. Fedetlen rezekcióval ma már csak hóembereket műtünk.” /Dr. Jan Uár, 31 éves piréz télsebész/

„Ha már egy költő kerül a bonc… ööö… illetve a műtőasztalra, akkor el kell mondjam, hogy orvos-kamarai pártutasításra a térdkalács alatt és felett 15-15 centire le kell borotválni a lábszőrzetet, így pont ideillik az alábbi kétsorosom:
Asztalon csak kopár térdek
Műtődnek, ez a pártérdek.”
/Dr. Rémrím Rezső, orvos-szakszervezeti élsebész és az Orvosi Költészeti Játékok (OKJ) c. medicina irodalmi szaklap érkoszorús költője/

„Gratulálunk költő úr, a Vas megyei mű tik iramban történő orvos elé jutásával ön elnyerte az évtized kép- és időzavara díjat! NEM ENG.!” /Kákacsomóssy Kösztöny, az Idő- és Képzavarokat Ellenőrző Alapítvány (IKEA) lektora/

„Bár a költőt a múzsa homlokon csókolás helyett ezúttal térden rúgta, ám Bessenyei Ferenc óta tudjuk, hogy ihlet csak az amatőröknek kell, a profiknak elég az előleg. Frady Endre a fájdalmak önfeledt megéneklőjeként irodalmi artroszkópiával műti ki széplelkünkből az eldologiasodás salakanyagait és a funkcionalitás szárnyain úgy siklik tova, mint akit nem bántanak a böjti szelek. Az egészségügy morózus materializmusán idült idealizmussal felülemelkedő költemény minden idők egyik legbeskatulyázhatatlanabb műremeke. Wunderschön! Frady Endrét minden magyar családba!” /Donnerwetter Dezsőné Achtung Aranka, a Visszafojtott Életsikoly Színű Fantasztikumok Égbe Kiáltása (VÉSZFÉK) c. szépirodalmi rétegmagazin főszerkesztője/

„Mi ez a magam alá csinálás állagú betűhalmaz?! Mi ez az ordenáré panelproliság?! Nem lehetne azt az artroszkóp csövet meghosszabbítani és a térden át feldugni az agyba, onnan pedig kiamputálni a kényszeres verselésért felelős szerveket?! Anyám szerint, ha ilyen bonyolult műtétet finanszírozna az OEP, akkor olyan hosszú lenne a várólista, hogy Frady Endrének már csak a hamvait tudnák megműteni! Köszönöm, anyám ezt az új életcélt! Látni akarom Frady Endre hamvait!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban a falu felcsere azt hitte, hogy el van törve a lábam, pedig csak be volt hajlítva, de ő vasúti sínbe tette, mire kisiklott a vonat, úgyhogy vissza kellett tegyem a vágányra és futva eltolni egész Texas Alsóig.” /Chuck Norris/