Mantis religiosa

Láttam lusta folyó stégén
Imádkozó sáska fiút,
Ki a nászéjszaka végén
Rájött, nincs számára kiút.

Gyilkos étvágyú volt neje,
Ez a gyors hímhalál titka,
S le lett nyelve férje feje.
Túlélés így igen ritka.

Jó ájtatos manó fiúk,
Sose nősüljetek hamar,
Ne legyetek ilyen hiúk!
Veszélyes az ara, ha mar!

„Ne általánosítson, költő úr! Ne vonjon le tanulságokat egyedi esetekből! Én koránt sem haraptam le minden férjem fejét! Az ötből ketten természetes halállal haltak meg! Természetes, hogy elgázolta őket az aratógép, amikor alálöktem őket! A vádakkal ellentétben nem vagyok kannibál, mert sosem eszek embert!” /özv. Imádkozó Sáskáné Ájtatos Manna, nyugalmazott csótányfajta/

„Úgy tűnt, nekem volt igazam, hogy sosem nősültem és agglegényként szép kort értem meg. A test kívánságai helyett a csendes szemlélődést választottam és így méltó lettem a Theokritosz ókori görög költő által a fajunknak adott mantis ha kalamaia - nádszálakon ülő látnok - névre. Ám most, hogy a wikipédiáról megtudtam, hogy nem is a sáska faj vagyok, hanem csótány és termesz, csak azt tudom mondani, hogy... (hosszan tartó füttyszó)...” /Haránttermesz Hümér, nemzett csótányka/

„Az Úr vicces s gyakran termeszt
Sáskaszerű csótányt s termeszt.”
/Csattanós Csemő, a Hetednappali Elevenszülő Humorherold Egyház (HEHE) teológiai poénfelelőse/

„Sáska, csótány és termesz?! Hé, én éppen most ettem! Pfúj, ez undorító! Bőőőőáááá...” /Gyomorforgó Gyula, miniszterhelyettesi előkóstoló/

„No, csak semmi finnyáskodás! A csótánymaradványos termesztetemet is lehet szeretni, ha nagy zöld döglégy az ember!” /nagy zöld döglégy/

„A harmadik elemis fiam egyik mai feladata fogalmazás tantárgyból történetesen az volt, hogy osztályoznia kellett az olvasókönyvében található szövegeket abból a szempontból, hogy a szerző mi módon gyűjtött tapasztalatot a megírásához. A szöveg forrásának arisztotelészi kategóriái pontosan négyen voltak, nem három, nem öt, NÉGY: A. megfigyelés, B. olvasás, C. visszaemlékezés, D. elképzelés. Őőő...ééértem! Jé, itt egy vers! Na, ezen a gyanútlan kis versikén ki is próbálom én a csalhatatlan ötperces tudományomat élesben, ha nem gond. Egyértelmű, hogy A kategóriás lesz ez, hisz a költő maga mondja, hogy látta...de ha látta, akkor visszaemlékszik rá, akkor meg C, nem?! És ha jutyúbon látta (https://www.youtube.com/watch?v=LoEfjhgwliw), wikin hozzáolvasott, aztán meg az entomológiai sikersztorit önéletrajzi indíttatást sejtető, de kellemesen elnagyolt, antropomorf állatmesévé lényegítette át??! Nem, fiam, azt hiszem, mégsem hiszek én ezekben a kategorikus kategóriákban. Bocs, de ez most pár szóval hosszabb lett, maradhat? Köszi, akkor még egy apró színes: a nászt a figyelemreméltó ájtatos manó neje sem sokkal éli ám túl - épp csak annyival, hogy a papa elfogyasztásától megerősödve lerakja a petéket.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„ No, ezek a humánok, ezek gyanúsak ám! Tudálékoskodnak, meg mindennek utánaolvasnak, meg átgondolják! Az ilyeneknek a végén még önálló gondolataik is lesznek és nem lehet őket birkaként megvezetni a médiánál fogva! EZ VESZÉLYES! De szerencsére, ha időben átneveljük őket a közmunkatáborban, akkor keményen dolgozó kisemberekként szorgalmasan fogják építeni a népgazdaságot! Na, ásóra-lapátra, oszt' épüljön az a  szép új világ!” /Csávás Kálmán szőrnagy, az Okoska Tudálékos Renegátokat Országos Munkatáborokban Borostánrúgó Alakulat (OTROMBA) tekintélytisztje/

„ Látjátok, ti Zoomban kockafejű gyerekek, ilyen az, amikor a városi ember vidéki verset ír, vagyis amikor a panelproli egyszerre paraszt lesz. Teljes tudatlanságát sztereotípiákkal és közhelyekkel helyettesíti. De legalább a rímei tiszták, ha már az elméje nem teljesen. Mindegy, ez a tananyag, ezt fogjátok holnapra megtanulni és online felmondani. De kamerával ám, hogy ne puskázzatok, különben meglesem és arcon köhögöm a nagyszüleiteket! Taknyosok!” /Rügy Rezsőné Enjambement Esztella, általános iskolai  biológia-magyar szakos tanárnő/

„Mi ez az állatvilágot lejárató szégyentelenkedés?! Ki ez az állat?! Ne lássam anyámat többé Felcsút meccs ismétlés szünetében Győrfi Pálra csápolni, ha az első adandó alkalommal nem lököm Frady Endrét egy kórházi ágykiürítés miatt hazafelé tántorgó beteghorda elé! Csak egyet kérek a Jóistentől, hogyha lélegeztetőgépre kerülnék, ne ez a szellemi gennygóc fuldokoljon a szomszéd ágyon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A mezőn tornászva egyszer vettem egy nagy levegőt és véletlenül letüdőztem egy sáskajárást. Sajnos, mire fölköhögtem, már csak pár tonna szerves hulladék maradt. Sebaj, volt egy jó hetük a sakáloknak és a keselyűknek!” /Chuck Norris/

Egy téli nap

Kajám nincsen, s az is kevés,
Messze elkerül a jólét.
Hobbim lett a semmit evés,
S nem reggelizek, csak hólét.

Ebédre mit ettem? Havat.
Volt benne egy fagyott retek,
S népünk stadiont, míg avat,
Utcasarkon kéregetek.

Rendőr bámul, szeme sanda,
Téltől s tőle remeg kezem.
Ha igaz a propaganda,
Én, a szegény, nem létezem.

E honban a magamfajta
Januárt tán túl sem éli.
Elitünk csak átlép rajta,
S jöhet új nap. Az is téli.

„Na, költő polgártárs, akkor én most megütöm magát jobb felől, aztán tartsa ide a másik orcáját is, miután magához tért! Uszítgatunk?! Hergeljük az egyre jobban teljesítő ország boldog népét?! Itt az ideje, hogy megtisztítsuk a közéletet az idegenszívű migráncssimogató bérrettegőktől! Most maga a soros!” /Csávás Kálmán marhanagy, a Stabil Ország Rendes Ország Sportegylet (SOROS) erőnléti edzője/

„Első két versszakig erősen szorítottam, hogy jó lesz ez. De a 3. versszak mindig egy kemény forduló pont. Költőnk ismét elvérzett ezen a ponton, ’Kár érte, kiváló ügynök VOLT.’” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Heroikus kísérletnek lehetünk szemtanúi: Endrebá egy újabb verspályázat rengeteglumenes rivaldafényében a szociális hálóból kipottyanó néprétegeket próbálja elkapni világhálóval. Tanulhatunk Tőle, Akinek Van Hálószobája!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A vers maga egész jó lett,
Kár, hogy nincsen benne sólet!”
/Kispesti Kösztöny, a Konzervgyári Újdonságok Tárháza (KÚT) c. vállalati újság állítmányi költője/

„Gyere csóri hajléktalankám! Amim van, azt szívesen megosztom veled! Ne félj, amíg nekem nincs, addig neked se lesz! Csak a pap bá’ észre ne vegyen!” /a templom egere/

„A mi templomunkban senki sem éhezik, mert a jóságos állam bőven támogat bennünket. Aki itt kér, az kap, aki keres, az talál, és a zörgetőnek megnyittatik, bár a csengőt hamarabb meghalljuk. Arról nem tehetünk, hogy a néma egérnek az atya se érti a szavát!” /Ájtatos Manó, sekrestyés/

Ájtatos manó?! Ez az eszement egyházfi fölvette a művésznevemet?! Nehogy letépjem a fejét!” /egy imádkozó sáska (mantis religiosa)/

„Aluljáró mélyén alant
Zaklatnak sok hajléktalant.”
/Éhkopp Ézsaiás, a Fedél Nélkül c. utcai lap házi verselője/

„Mi nem zaklatjuk a hajléktalanokat az aluljáróban, csupán be akarjuk tartatni a vadkapitálpolitikai rendeletet, mely szerint a hajléktalanok ne a közterületen aludjanak, hanem otthon!” /Sötét Simon, az Emberellenes Minisztérium függetlenített párttitkára/

„Ha a fedél nélkül élőket beköltöztethetnénk újgazdag elitünk közpénzből összelapátolt palotáinak sosem használt szobáiba, minden rászorulót hajlékhoz juttathatnánk.” /Igazságos Igorné Hómlessz Hedvig, a Hajlékot A Hajléktalanoknak Alapítvány (HAHA) szóvivője/

„Persze, majd pont hajléktalanokkal pakoljuk tele a cselédszárnyat! Mi lesz itt, kommunizmus?! Netán proletárdiktatúra?! Vesszen a csőcselék!” /Dr. Semmilyen Solt, az Úri Jellemű Keresztényeket Gazdagító Bizottmány (ÚJ KGB) főideológusa/

„Akiről megtudom, hogy hajléktalanokat zaklat, annak átütöm a szívét a nyálammal.” /Chuck Norris/

„Újgazdag és szegény között
Egyre nő a szörnyű árok.
Azt hiszi a tőke, győzött?
Üssünk oda, proletárok!”
/Csasztuska Szilveszter, a Híd Alatt Lakó Szociális Aktivisták Gárdája (HALSZAG) munkamorál felelőse/

„Nem lehet szó nélkül elmenni a mű valódisága mellett, de szavakba sem könnyű önteni a vers szuggesztív szavakba önthetetlenségét. A télbe dermedt társadalmi igazságtalanságra történő kognitív rácsodálkozás torokszorító traumája telepermetezi a lelkünket és a pszichénket, majd felforgatja az irodalmi hormonháztartásunkat is. A rögvalóság és a karvalytőkés irracionalitás keresztezését keresztrímekbe foglaló költő identitásvektora egyértelműen mutatja, hogy Frady Endre ebben a művében is egyre Frady Endrébb.” /Lumpenproletár Lajosné Eccehomo Etelka, az Elbagatellizált Halálsikoly c. versportál webszerkesztőnője/

„Mi ez a szociodepresszív ízlésficam?! Mi ez a kivagyi közízlésrombolás?! Az dicséretes ugyan, hogy Frady Endre ezúttal végre nem a köldökét nézi, hanem a külvilágot, ám ebből sem a külvilágnak, sem a szerencsétlen olvasónak sincs semmi haszna, sőt! A költészettel köszönőviszonyban sem lévő költőpótlék ezúttal is szellemi kínpadra vonta az idejében el nem menekülő áldozatait! Anyám, ha véletlenül megnyílik a közeledben egy Frady fércmű, ne húzd az időt a járókereted keresgélésével, csak fuss!” /Puzsér Róbert, kritikus/