Teveláb

Jeticsizmás teve körül
Képződnek a földön kis tók,
Melyek partján lábsót törül
Testéről csöpp Hanyi Istók.

Kis lényre bús idők járnak:
- Idesanyám, messze űz e
Jeticsizmás dromedárnak
Kipárolgó lábszagbűze!

Patavízen döngő legyek
Felhőjében nyíg a teve:
- Jaj, feleim, nincs mit tegyek,
Izzadt lábnak híg a leve!

„Fújj, ez gusztustalan! Vizuális típus vagyok, felfordul a gyomrom ennyi undormánytól! Fellép végre a hatóság a vérlázító ízlésrombolás ellen, vagy magam vegyem a kezembe a dolgokat és önbíráskodjak kicsinyég?! Arccal a jó ízlés felé!” /Hasfelmetsző Jack, londoni sorozatgyilkos/

„Jaj, szegény ütődött porontyom a lábszag elől pont a sivatagba menekült, miközben órákat sem bír ki víz nélkül! Költő úr, tegye már jóvá a hibáját és írjon bele egy globális felnedvesedés miatti villámgyors elmocsarasodást a versébe, mert különben pépesre verem a koponyáját a pléhlavórommal! Kretén!” /özv. Hanyiné, nyugdíjas mosónő/

„Súlyos anakronizmus, költő úr! József Attila óta tudjuk, hogy a mosónők korán halnak, tehát nem érik meg, hogy nyugdíjba mehessenek! Özv. Hanyiné ergo egy időzavaros fikció csupán! NEM ENG.!” /Lektor Lajos, a Cenzorok Állami Pénznyelő Alapítványa (CÁPA) legfőbb pecsétőre/

„A rutinos, de halandó olvasó poszttraumatikus állapotában kapaszkodókat keres. Merugye, neki ott a földön, a mázlista késő utókorral szemben, nem áll rendelkezésére könyvtárnyi szakirodalom a felkészülésre, vagy az utókezelésre. Kábultan keresi a magyarázatot, a rejtett összefüggéseket, a formához a tartalmat, az értelmes élet jeleit. Hát nem ez a művészet?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha izzad a teve lába,
A sivatag totál kába,
Féreg szorul be a fába,
Visszafelé foly’ a Rába,
Lefordul a trónról Sába,
S behány a vasorrú bába
Az új jeticsizmájába.”
/Rímdüh Rezsőné, a Költőket Olykor Múzsákkal Csókoltató Intézet (KOMCSI) betanított ihletügyi főelőadója/

„Ha nagyon izzad a lábam, én is a kardélre hányok. Ilyen a mesehőssors. Miáááúúú!” /Jeticsizmás Kandúr/

„A jeticsizmába beleizzadó teveláb szembesített azzal, hogy a vasorromba gyárilag beleépített szovjet szagszűrő sem mindenható.” /a vasorrú bába/

„Uuuuhrrrr mhrrrrr aaaaaahhhrrr möööááááhhrrr uuuuu!!!” /Csubi Csubakkovics Csubakka, szovjet jeti lovag/

„Ne aggódj Csubi, te nem jeti vagy, hanem wuki! Neked nem a teve stylistoktól kell félned, hanem a birodalmi lépegetőktől! Azok majdnem olyanok, mint az izzadó lábú tevék, csak jóval nagyobbak, nincs púpjuk, fémvázasak és nem jeticsizmát hordanak, hanem wukikalapot.” /Han Solo/

„Mi ez a sekélyes ordenáréság, ez az öntömjénező szagbarbárság?! A hasament igásló citromozzon a Szibériába száműzött sírgödrömre, ha nem tiltom el anyámat ennek az irodalmi trambulinról a költészet medencéjébe vizelő médiapatkánynak a mucsai lábszagú klapanciáitól! Frady Endrét pedig szájon át lélegeztetéssel próbálja meg sikertelenül újraéleszteni egy nagy büdös szájú jeti!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha akarnám, tudnék olyan keményen edzeni, hogy csordultig izzadjam a Grand Canyont, de nem teszem. Már rajtam van az összes izom.” /Chuck Norris/

Másnapos szonett

Ég kileng és Nap szikár,
Járdán várja veszte lenn,
Agynak fáj a snapszi kár,
Jobb lett volna szesztelen.

Este dicső hegy leve
Hajnalra csak húgy láva,
Tette tette hogy lóvá!,
Mint, kit messze hagy lóvé…

Benne még sok feles ég
S se egész- se feleség
(Mufurcné Morc Melitta,

Ki Mufurc Mórt ellette)
Sem maradt már mellette,
Hisz’ mindenét elitta…

(homoki gyomorforgatós tánc!)

„Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak. Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera. Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz. És olyan leszel, mint aki lefeküdt a tenger közepén, vagy mint aki az árbockosárban fekszik. Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem.” /Példabeszédek könyve 23:29-35/

„Brit tudósok megcáfolták a közismert ’Sörre bor mindenkor, borra sör meggyötör’ mondást. Kimutatták, hogyha megiszok öt liter sört és három liter bort, akkor teljesen mindegy a sorrend, másnap úgyis úgy fogom érezni magamat, mintha a fejemből a King Kong, a gyomromból pedig a Godzilla próbálna tombolva kitörni.” /Maligán Milán, az Állami Szesztestvériség (ÁSZ) fokmérője/

„Hogyha sok a maligán,
Hazavisznek taligán!”
/Tütüke Tóbiás, a Mákony Menyhért Magyarországi Ivócimboráinak Vedelgető Akciócsoportjaaa… (MMMIVA…) se kép se hang ügyi delíriuma/

„Aki másnap legény, az előző este nem volt jelen!” /Csapató Csomárd, a Tömény Ivása Végeztével Otthon Rókázz Nyugodtan Alapítvány (TIVORNYA) szondakilengetője/

„Vasárnapi szivornyázgatás után mindig úgy érzem, hogy szokatlanul magas az egy főre jutó hétfő.” /Tűzokádó Tumorcz, hét főjű sárkány/

„Klasszikusan formabontó, emelkedetten szuterén, választékosan vulgáris, humanisztikusan mizantróp, globálisan lokális. Foncsordílerünk ismét lesújtott.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Más napos?! Helyettem?! Aki ráadásul másnapos?! De hát félkómásan hogyan tudná megszámolni és jelenteni a hiányzókat?!” /Döhönyei Dönci, az 1.c. osztály naposa/

„A költő a nyilván szándékoltan értelmetlen szókapcsolataival és nyelvhelyességi hebrencskedéseivel jól szimbolizálja az alkoholtól szétesett tudat katatón kakofóniáját és világnézetlenségét. Idősebb Mufurc Mór keresztrímes macskajajkiáltása és vesehomoki gyomorforgása riadt rókarajként robajlik szerteszét Frady Endre szeszement szonettjében. Igazi rusztikus rögvalóságlíra! Váljék egészségünkre! Igyunk?” /Elissza Melissa, a Sziporkázó Entellektüelek Szellemes Költeményeivel A-től Z-ig Átitatott Napló (SZESZKAZÁN) ivó-olvasó találkozóinak főszervezője/

„A Mór elitta a kötelességét, a Mór mehet a búbánatos detoxikálóba! Válok! Mosom kezeimet! Remélem, az ő agymosott beleit is kimossák! A kis Mórral pedig kizárólag akkor találkozhat, ha képes csak egyet látni belőle!” /Mufurcné Morc Melitta/

„Fejbe szálló liter snapsz
Megüt és egy nagyot kapsz!
Hanyatt esel, szakad porc,
S ezért válik tőled Morc!”
/Kínrím Kenéz, a Magyar Antialkoholista Költők Olvasótlanul Nyüglődő Alapítványa (MAKONYA) agitprop betűvetője/

„Kocsmárosné aranyvirág, még bort! Sok bort! Sztálin orgonát akarok! Kartácstüzet és ágyúdörejt! Légicsapást! Sortüzet! Gyalogsági rohamot! Blitzkrieget! Lerohanni, bekeríteni, szétszőnyegbombázni, leatomcsapni, megsemmisíteni Frady Endrét és szkafanderben táncolni a romjain! Vért! Hé, anyám, kik azok a veled jövő fehér köpenyes izomhegyek a kényszerzubbonnyal és az injekciós tűvel?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer megittam másfél hektoliter snapszot, de nem bírta. Hamar a fejébe szálltam.” /Chuck Norris/

Március

Itt a tavasz, ingyom-bingyom,
Házam körül virul kinn gyom.
Szépen zöldell a rét, igaz,
Mindent ellep a kerti gaz.

Egy apostol, pölö a Pál
Még ily esetben sem kapál,
Hanem inkább Égbe imáz’,
Hogy változzon a kerti máz.

Ám ki kicsinyhitű gyaur,
Nem mer hinni benne, a Úr
Őhelyette gyomot gazol
S gyomvályúból fal majd az ól.

Úgyhogy inkább maga egyel,
Mitől kopik az ujjbegy el,
S mire gyomot nullra apaszt,
Elhasznál egy tonna tapaszt.

Ujjlenyomat nincsen rajta,
S mire a csűr és a pajta
„Tavaszi szél” szagot áraszt,
Kidől s nem éri meg már azt.

„Ha töröljük az utolsó versszakot már egész használható lesz. Gyerünk, csináljuk meg!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Pont a katarzist hozó felemelően tragikus végkifejletet negligálnád, ami felteszi az ívre a pontonhidat?!” /F. Endre, a reál kolléga költőgigász kollégája/

„Van Kicsibácsiéknak egy szomszédjuk, a Valamilyen Gyula. Ez a Gyula nem csak, hogy a szomszédjuk, de egyben a Világ Leglassabban Beszélő Embere is. Erről papírja is van, egy nemzetközi bizottság állította ki, 1973-ban a lipcsei Lassúbeszélők Bicentenáris Világtalálkozóján. Valamilyen Gyula mindössze háromféle dologról szokott beszélni, mióta világ a világ. 1. bizonyos gyomfélék aggasztó elszaporodásáról a közösségi vízvevő helyek környékén, külön kiemelve e jelenség kultúrnövényekre nézve jóvátehetetlen következményeit. 2. egyes őt, mármint Valamilyen Gyulát érintő rosszindulatú feltételezésekről, melyek személyét homályos módon összefüggésbe hozzák a pajzán tréfákra se rest, televényt lakó mohaemberkékkel, a hátsókerti fantázia eme groteszk teremtményeivel. 3. a földbeásott varázslyukak fontosságáról, kivitelezésük helyes módjáról, valamint a közelgő világvége elodázásában játszott megkerülhetetlen szerepükről.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája idézi Dániel András meséjét/

„Paraszt hogy tölt el egy nyarat?
Tenyerébe köp, oszt’ arat!
Már ha megéri és nem dől ki, mint a vitaminhiányos lócitromon tengődő tavaszi döglégy, bruhahahaha!!!” /Faék Félix, kortárs költő és pesti flasztertapló/

„A lócitromot is lehet szeretni, ha tavaszi döglégy az ember! Ja, mindjárt kidőlök!” /tavaszi döglégy/

„Március jó, Július rossz! Cézár, véged van, mint a botnak! Megszurkállak, mint egyelő közmunkás a gyomgyökeret!” /Márciusi Dusán, a Teisfiam Brútusz Kiskirályoknak Ártó Reformanarchisták Tyúkeszű Akciócsoportja (TB KÁRTYA) ideológiai balkeze/

„Szeretem március idusát! Olyankor a haverokkal az asztal alá isszuk magunkat a Pilvaxban, majd másnap reggel megpróbálunk Talpra magyar!-t játszani, amikor az asszonyok sodrófákkal hí’nak haza. Kutya nehéz ám olyankor feltápászkodni, amikor az ember még azt se tudja kimondani, hogy Barguzin!” /Petőfi Sándor/

„Már cius van?! Pedig néhány napja még ciutlan volt! Hogy rohan az idő!” /Faék Fikusz, ciu díler/

„Rohan az időőőőőő, elmúlik az őőőőőősz, évek múlnak eeel, megállítanááám, de nem lehet, mert az időőőő könyörtelen vonatááán fut minden továááább. Jöjj el háááát, ne várjak ráááád!” /Koncz Zsuzsa/

„Március elején nem az őőőőősz múlik el, művésznő elvtársnő, hanem a tééééél! Érti?! Mindegy, maga csak daloljon az örökkévalóságnak, mi meg majd intézkedünk a naptárreformról!” /Júliuszcézár Jenő, évszakaszparancsnok/

„Micsoda, hogy a naptár szerint a március a soros hónap?! Ez veszélyes! Haladéktalanul betiltjuk és azonnal elkezdjük az áprilist!” /Lakáj Lajos, mindenügyi szóvivő/

Jaj, ne! Még nem állok készen! Legyen inkább május!” /Április/

„Ne várd a májust!” /Zorán/

„Apokaliptikus költő atipikus verse az antipatikus gyomhatásról. A gyom a szükséges rossz. Ahogy a nagy reneszánsz vadászköltő, gróf Durrbele Dezsheő írta a Kora tavaszi vadkangyomor c. epigrammájában:
   Éhes vadkan üres gyomra
   Ráfanyalodik a gyomra.
Frady Endre bukolikus bulvárlírája más vadászösvényen közelíti meg a halálos tavaszt. A keményen dolgozó kisparaszt rusztikus szemszögét veri bele a költészet kalapácsával a szakrális banalitás szekuláris blaszfémiával terhelt rögvalóságának fakoporsójába. Frady Endre tértől és időtől függetlenül ledöbbenti az irodalmi hatótávolságán belül kerülőket, ő egy igazi multikulti sokker!” /Söréthy Söjtörné Hencidai Boncida, a Gyökeresen Ótvar Gyomok Eklektikus Ganajozásában Élenjáró Rádió (GYÓGYEGÉR) irodalmi szerkesztője/

„Amikor a gyom él gazul,
S lelke setét, mint egy Zorró,
Úgy jár, mint a vakult Vazul,
Kinek füli ólma forró!”
/”Szent” István király, alias kiirtós, felnégyelős és szemkitolós Pista/

„A Vazul fülében talált ólomzárvány a spektroszkópos kormeghatározás szerint eredetinek tűnik. Maga Vazul viszont modern kori kínai hamisítványnak.” /Dr. Kókler Kenéz, fül-orr-régész/

„Mi ez a globális felgennyesedés?! Mi ez a közízlésromboló kivagyiság?! Amint főpolgármester leszek, betiltom az összes olyan hónapot, amiről ez a szégyentelen szennykupac verset tudna írni, ha őt magát addigra nem tiltanám ki! Anyámnak nem butuló, hanem sétáló Budapestet ígértem! Frady Endre nélkülit!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A verset olvasva csodálom, hogy a magyarok még nem kerestek meg, hogy rúgjam le Frady Endre fejét. Úgy látszik, hogy mivel a történelem során, velem gyökeres ellentétben, ők mindig a vesztes oldalon álltak, hozzászoktak, sőt talán imádnak is lúzerek lenni. Pedig, ha megkérnének, odaúszhatnék Új-Zéland mellé és a Földgolyót átfejelve kiröpíthetném Frady Endrét és az őt körülvevő gazokat a világűrbe.” /Chuck Norris/