A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyom. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. október 25., kedd

Bitharapó Bitman

Sosem evett Bitman hambit,
Bitbe harapott be, hamm! Bit
Sok cafatként fogak között
Nyálfátyolba beöltözött.

Bitekből lettek nagy bájtok,
Brit tudósok szerint right ok:
Mind ragadtak bélbolyh gyomra,
S így várt rájuk Bitman gyomra.

Jöttek újabb békés bitek,
Nem kellett itt gyomori TEK,
Csöndes zaj volt szana-szerte,
S szutyokformát mind elnyerte.

Bitmérget tárolt a máj-tok,
Nyugton csúsztak bitek, bájtok,
S epéset bár epe szólott,
Mind hagyták őt. Helyben. Jól ott.

Indult székletfolyamparti
Elválási Before Party,
Végül Bitman s bitsár ketten
Szétváltak a toaletten…

„Ez szinte már-már gyönyörű lett, költő úr! Egész a legbensőmig hatolt a katarzis, úgyhogy most magam is a toaletten válok szét! Ajjaj, most látom, hogy hiányzik a papír, ami elérhető! Költő úr, küldjön gyorsan egy verset az After Party-ról is! Lehetőleg egy féltekercsnyi hosszút!” /Trauma Truman, true man alias tré manus/

„Hányasa volt angolból, költő úr, hogy a true-t trének fordítja?! A true jelentése igaz, míg a tré szinonimái: nívótlan, rossz, silány, vacak, csapnivaló, szemét, hitvány, gagyi, értéktelen, avétos, gyatra, ergya, ótvar, ócska, pocsék, kommersz, bóvli, borzalmas, borzadály, satnya, fabatkát sem ér, tropa, förtelmes, semmirevaló, hasznavehetetlen, használhatatlan, szörnyű, gáz. Hmmm… mintha a kritikusok legvisszafogottabb jelzőit olvasnám a maga verseivel kapcsolatban! NEM ENG.!” /Gyökér Győző, gyaluagyú gyom és cizellálatlan cenzor/

„Ne emberkedjen, Gyökér úr, ne emberkedjen! A költő pontosan tudja, hogy az angol bit szócska az információs adatmennyiség legkisebb egységén túl többek között falatot is jelent, azaz Bitman nevű főhősével azt szimbolizálja, amikor valaki a világi hívságoktól, a felturbózott matériáktól megcsömörlött lélekkel a szellemi gyomor megtöltésére, a lelki valóság egyszerű, bukolikus információira vár, amikor egy túlszaftozott hamburger helyett csak a szellemi öröklétbe harapásra vágyik.” /Dr. Magasröptű Menyhértné Mélyenszántó Matild, magyar származású brit tudós/

„Vágyik a fene! Ria, ria, matéria! Hambit akarok, hambit akarok!” /Bitman/

„Sétáljon bár völgyön-hegyen,
Hambit csakis nálunk egyen!”
/Meki Miki, móka muki/

„Meki aggyal nagy baj van, biz,
Bitman csakis nálunk hambizz!”
„Burger Kinga, versszféra menedzser/

„Teljes körű ismeretterjesztés az emésztésről informatikusoknak. Nem könnyű megemészteni ennyi információt!” /M. András, a költő legállandóbb és leginformatikusemésztőbb kommentelője/

„Informatikus nem emészt
Gépe nélkül! Azon tárol
Fájlt, mi mást igényel, nem észt,
S tölt le gyümit hackelt fáról.”
/Féknyúz Francstatt, illegálisan idemigrált informatikus és gyümipálesz díler/

„Bitman, we have little bit Liszt,
But you tölthetsz itt le Beatles-t!”
/Beatman Béla, a budapesti éhbér elől Liverpoolba menekült középiskolai ének-zene szakos tanár/

„Herr Beatmann, you'll never walk alone!” /Jürgen Klopp, a Liverpool FC német menedzsere/

„Jürgen, Jürgen, te viszont hamarosan egyedül mész valahová, hiszen még nálunk is lezakóztatok! Ismét pontokat vettünk el a gazdagoktól és odaadtuk a szegényeknek! Így igazságos!” /Robin Hood, Nottingham Forest szurkoló/

„’Bitte ein Bit’* túlzott bevitele a szervezetbe ilyen szervezeten kívüli verseket eredményez. Tessék figyelni a mértékletességre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas beer-tokos/
*: (Bitburger)

„Nálam húsz burger a mérték,
Ügynökeim annak mérték!
Hogyha kevesebbet eszek,
Nincs zsír s megártanak szeszek!”
/Szaft Szilárd, szárazvöröshúsimádó zsírgömbtömbházfelügyelő/

„Bit, te schön!” /D. György, a költő társtervező céges mérnökkollégája/

„Ez a bites fánk schön,
Betölti its function.”
/falfirka a nemzetközi informatikai és gasztronómiai kiállításon/

„Tisztelt költő úr, a verse közepét elsőre úgy olvastam, hogy ’Csöndes zaj volt szauna szerte’, ami felidézte ifjúkorom finn-szovjet háborúját, ahogy a tűzszünet idején vedeltük a krumpli-vodkát a gőzfürdőben, oszt’ kirobbanva berobbantunk a latrinába, onnan meg rögvest a frissen vágott lékbe! Teljesen felfrissülve mentünk vissza a tűzvonalba megdögleni! Fiatalság, bolondság! Régi szép idők!” /Mikka Makkanen, finn ugorka termesztő nyugdíjas/

„Amiképpen Petőfi Sándor, József Attila és Ady Endre a költészet pontifex maximusai, azaz legfőbb hídépítői, akképpen a félbites agyú Frady Endre ugyanennek a szakmának a Matuska Szilvesztere! Irodalmi vandalizmusa abban áll, hogy megragadván egy selejtes rímpárt vagy aljas szóviccet, addig tapossa, gyalázza, nyúzza, nyújtja, facsarja, amíg elő nem állít belőle valami penetráns förtelmet, valami barbár szégyentelenséget, amit aztán szétszaggatva belegyötör az általa verssoroknak kinevezett valamik Prokrusztész ágyába! Ahogy a gyárak és áruházláncok gyorsan ki szokták vonni a selejtes termékeiket a forgalomból, amint kiderül, hogy veszélyesek az emberek egészségére, ugyanígy a Teremtő is kivonhatná már Frady Endrét körülbelül mindenhonnan! MOST! Na, szegény anyám most elküldene gyónni…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Róbert, Róbert! Ideges gyermekem, tudhatnád, hogy én sosem termelek selejtet! Frady Endre sem selejt, csak még nem derítettétek ki, hogy mire jó!” /a Teremtő/

„Tisztelt Puzsér úr! A pontosság kedvéért megjegyezném, hogy én nem magát a hidat robbantottam fel, csak a vasúti pálya egy részével együtt a hídon áthaladó szerelvény egy részét, mely rész azután lezuhant a hídról, de maga a híd, azaz a biatorbágyi viadukt a helyén maradt.” /Matuska Szilveszter, az 1931-es robbantás elkövetője/

„Minek kell egy hidat robbantani? Elég csak felugrani és lefejelni. Ugyanakkora kár, de kevesebb a por. Ki nem állhatom a környezetszennyező hídrobbantókat! Az ilyen félbiteseket a Föld túloldaláról is megölöm az irányított hónaljszagommal.” /Chuck Norris/

2019. március 6., szerda

Március

Itt a tavasz, ingyom-bingyom,
Házam körül virul kinn gyom.
Szépen zöldell a rét, igaz,
Mindent ellep a kerti gaz.

Egy apostol, pölö a Pál
Még ily esetben sem kapál,
Hanem inkább Égbe imáz’,
Hogy változzon a kerti máz.

Ám ki kicsinyhitű gyaur,
Nem mer hinni benne, a Úr
Őhelyette gyomot gazol
S gyomvályúból fal majd az ól.

Úgyhogy inkább maga egyel,
Mitől kopik az ujjbegy el,
S mire gyomot nullra apaszt,
Elhasznál egy tonna tapaszt.

Ujjlenyomat nincsen rajta,
S mire a csűr és a pajta
„Tavaszi szél” szagot áraszt,
Kidől s nem éri meg már azt.

„Ha töröljük az utolsó versszakot már egész használható lesz. Gyerünk, csináljuk meg!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Pont a katarzist hozó felemelően tragikus végkifejletet negligálnád, ami felteszi az ívre a pontonhidat?!” /F. Endre, a reál kolléga költőgigász kollégája/

„Van Kicsibácsiéknak egy szomszédjuk, a Valamilyen Gyula. Ez a Gyula nem csak, hogy a szomszédjuk, de egyben a Világ Leglassabban Beszélő Embere is. Erről papírja is van, egy nemzetközi bizottság állította ki, 1973-ban a lipcsei Lassúbeszélők Bicentenáris Világtalálkozóján. Valamilyen Gyula mindössze háromféle dologról szokott beszélni, mióta világ a világ. 1. bizonyos gyomfélék aggasztó elszaporodásáról a közösségi vízvevő helyek környékén, külön kiemelve e jelenség kultúrnövényekre nézve jóvátehetetlen következményeit. 2. egyes őt, mármint Valamilyen Gyulát érintő rosszindulatú feltételezésekről, melyek személyét homályos módon összefüggésbe hozzák a pajzán tréfákra se rest, televényt lakó mohaemberkékkel, a hátsókerti fantázia eme groteszk teremtményeivel. 3. a földbeásott varázslyukak fontosságáról, kivitelezésük helyes módjáról, valamint a közelgő világvége elodázásában játszott megkerülhetetlen szerepükről.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája idézi Dániel András meséjét/

„Paraszt hogy tölt el egy nyarat?
Tenyerébe köp, oszt’ arat!
Már ha megéri és nem dől ki, mint a vitaminhiányos lócitromon tengődő tavaszi döglégy, bruhahahaha!!!” /Faék Félix, kortárs költő és pesti flasztertapló/

„A lócitromot is lehet szeretni, ha tavaszi döglégy az ember! Ja, mindjárt kidőlök!” /tavaszi döglégy/

„Március jó, Július rossz! Cézár, véged van, mint a botnak! Megszurkállak, mint egyelő közmunkás a gyomgyökeret!” /Márciusi Dusán, a Teisfiam Brútusz Kiskirályoknak Ártó Reformanarchisták Tyúkeszű Akciócsoportja (TB KÁRTYA) ideológiai balkeze/

„Szeretem március idusát! Olyankor a haverokkal az asztal alá isszuk magunkat a Pilvaxban, majd másnap reggel megpróbálunk Talpra magyar!-t játszani, amikor az asszonyok sodrófákkal hí’nak haza. Kutya nehéz ám olyankor feltápászkodni, amikor az ember még azt se tudja kimondani, hogy Barguzin!” /Petőfi Sándor/

„Már cius van?! Pedig néhány napja még ciutlan volt! Hogy rohan az idő!” /Faék Fikusz, ciu díler/

„Rohan az időőőőőő, elmúlik az őőőőőősz, évek múlnak eeel, megállítanááám, de nem lehet, mert az időőőő könyörtelen vonatááán fut minden továááább. Jöjj el háááát, ne várjak ráááád!” /Koncz Zsuzsa/

„Március elején nem az őőőőősz múlik el, művésznő elvtársnő, hanem a tééééél! Érti?! Mindegy, maga csak daloljon az örökkévalóságnak, mi meg majd intézkedünk a naptárreformról!” /Júliuszcézár Jenő, évszakaszparancsnok/

„Micsoda, hogy a naptár szerint a március a soros hónap?! Ez veszélyes! Haladéktalanul betiltjuk és azonnal elkezdjük az áprilist!” /Lakáj Lajos, mindenügyi szóvivő/

Jaj, ne! Még nem állok készen! Legyen inkább május!” /Április/

„Ne várd a májust!” /Zorán/

„Apokaliptikus költő atipikus verse az antipatikus gyomhatásról. A gyom a szükséges rossz. Ahogy a nagy reneszánsz vadászköltő, gróf Durrbele Dezsheő írta a Kora tavaszi vadkangyomor c. epigrammájában:
   Éhes vadkan üres gyomra
   Ráfanyalodik a gyomra.
Frady Endre bukolikus bulvárlírája más vadászösvényen közelíti meg a halálos tavaszt. A keményen dolgozó kisparaszt rusztikus szemszögét veri bele a költészet kalapácsával a szakrális banalitás szekuláris blaszfémiával terhelt rögvalóságának fakoporsójába. Frady Endre tértől és időtől függetlenül ledöbbenti az irodalmi hatótávolságán belül kerülőket, ő egy igazi multikulti sokker!” /Söréthy Söjtörné Hencidai Boncida, a Gyökeresen Ótvar Gyomok Eklektikus Ganajozásában Élenjáró Rádió (GYÓGYEGÉR) irodalmi szerkesztője/

„Amikor a gyom él gazul,
S lelke setét, mint egy Zorró,
Úgy jár, mint a vakult Vazul,
Kinek füli ólma forró!”
/”Szent” István király, alias kiirtós, felnégyelős és szemkitolós Pista/

„A Vazul fülében talált ólomzárvány a spektroszkópos kormeghatározás szerint eredetinek tűnik. Maga Vazul viszont modern kori kínai hamisítványnak.” /Dr. Kókler Kenéz, fül-orr-régész/

„Mi ez a globális felgennyesedés?! Mi ez a közízlésromboló kivagyiság?! Amint főpolgármester leszek, betiltom az összes olyan hónapot, amiről ez a szégyentelen szennykupac verset tudna írni, ha őt magát addigra nem tiltanám ki! Anyámnak nem butuló, hanem sétáló Budapestet ígértem! Frady Endre nélkülit!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A verset olvasva csodálom, hogy a magyarok még nem kerestek meg, hogy rúgjam le Frady Endre fejét. Úgy látszik, hogy mivel a történelem során, velem gyökeres ellentétben, ők mindig a vesztes oldalon álltak, hozzászoktak, sőt talán imádnak is lúzerek lenni. Pedig, ha megkérnének, odaúszhatnék Új-Zéland mellé és a Földgolyót átfejelve kiröpíthetném Frady Endrét és az őt körülvevő gazokat a világűrbe.” /Chuck Norris/

2013. május 16., csütörtök

Befordultam a konyhára...


Befordultam a konyhára
S kifordult a gyomrom.
Padlón dögló, szegény pára,
S ránőtt zilált gyom rom.

- „Nem takarít itten senki,
Barna kislány léha?!”
- „Disszidáltak mind innen ki,
Szél söpör csak néha.”

- „Kisangyalom kitántorgott
S nem is tudok róla?!
Rágjon mindig fém kiborgot,
S oldja fel a kóla!

Hej, ez a hely mára már ól,
Ővele nem lenne!”
Kifordultam a konyháról
S nem maradtam benne.

„A világirodalom egyik legszebb szerelmes verse! A költő a nyomor elől kitántorgó disszidens kisangyala fájó hiányának borzalmát egy romos gyom benőtte lótetemes konyha látványa és szagványa okozta gyomorkifordulás parabolájával teszi plasztikusan feledhetetlenné. A fém kiborgba harapás reménytelen fájdalmát szénsavas kólában oldja fel az emlékezés. Ővele tiszta a konyha, rendes a ház, nélküle viszont csak dögtetemes ló ól. A költő a vers végén egy huszárvágással véget vet a konyhában maradásnak és kifordul mind belőle, mind pedig önmagából. Hát van olvasó, akinek eme realisztikusan szerelmetes jajkiáltás olvastán nem folyik könnye-taknya-nyála egybe?!” /Kissné Jambussy Mimóza, magyartanár és táplálék kiegészítő ügynök/

„Ha nem lenne szovjet metál műfogsorom, talán sosem tudnám feltörni ennek a szörcsögő fekete bádogembernek a kitinpáncélját! Az előbb kénytelen voltam leharapni és megenni a pirosan világító karddal hadonászó karját. Az otthoni üres kórházi konyha után jólesnek ezek a finom kiborg falatok! És még a kóla se kínai!” /Barna kislány, disszidens kisangyal/

„Áááááááúúúúú!!! Ez fáááááj!!! Jaj, old a kóla!!!” /Darth Vader, sötét nagyúr és félkarú kiborg/

„Kitántorogni a nyomor elől? Költő úr, ez politikailag veszélyes téma ám! Vigyázni kéne, mert könnyen bele lehet ám esni egy kínai kólával telt kiborg úsztatóba, oszt’ bugy-bugy! A javító-nevelő táborba egyelőre még ne menettérti jegyet vegyen! A verse, vagy amit maga annak nevez, természetesen NEM ENG.!” /Dr. Kontrolcé-Kontrolvé Dögéncz, főcenzor és metilalkoholista/

„Az én kiborg kisangyalom egyszer próbált takarítás helyett megszökni a konyhából, de amint lovon menekült, hozzávágtam a konyhát és egyből benne lett újra. A gebéjének meg lerúgtam a fejét. Azóta tudom, hogy döglött lónak híg a leve.” /Chuck Norris, a kiborg kisangyalok réme/

„Mi ez?! Ki merészelte idehányni ezt az elmeháborodott sehová sem vezetést?! Attól, hogy egy üres emberi koponyába belapátolunk egy agynyi mennyiségű vecsési káposztát kínai kólával, még nem kapunk értelmes embert, de még egy fűzfapoétát sem! Szegény anyám hamarabb átesne egy debil költőn, mint egy vak komondoron átesett döglött lovon. Meg is tiltottam neki, hogy sötétben kiborgokkal fogócskázzon! Olyan dühös lettem, hogy mérgemben csupa kisbetűvel írom le, hogy kissádámhajdúpéterfriderikuszsándor! Grrrr!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Andrej Joszipovics Fragyi! Tü plágizál minyá!” /Alekszander Alekszandrovics Petyófi, barguzini költő/