Másnak adták, megint másnak!
Bennem fájón mélyre ásnak
Vérig sértett jogos gőgök.
Csoda-e, ha üptre bőgök?!
Krasznahorka csókos fia
És véd-dacos svéd maffia
Sátántangót jártak együtt
S az eredmény, íme, meggyütt!
Stockholm-Brüsszel két jó barát,
Együtt rúgják líra farát!
Nem érzik a Frady delejt,
S azt díjazzák, ami selejt!
Én nem kapok Nobel-díjat?!
Nekem nem jő költői jatt?!
Mindig mások, csakis mások!
Én meg, mint a fogam, vások…
Ennek immár véget vetek!
Dúlnak dolgos napok-hetek,
S verscunami, líraorkán
Akad svéd királynak torkán!
Kemény munka nekem nem ár,
S Nobel osztó jövőre már
Én bikanyakamba borul!
Ki nem hiszi, járjon pórul!
megzenésítve:
„Ez a vers Frady Endre öniróniába mártott sértődöttsége, ahol a lírai én nem pusztán Nobel-díjat követel - hanem a világegyetem erkölcsi rendjének helyreállítását is. A mű a hiúság, a nemzeti sérelemtudat és a rímkényszer groteszk összefonódása: mintha egy sértett költői egó dühében petárdákat dugdosna a svéd Akadémia postaládájába. A „Krasznahorka csókos fia” és a „véd-dacos svéd maffia” rímképlete olyan, mint egy részeg IKEA-szótár: működik, de senki sem tudja, miért. A „verscunami, líraorkán” pedig a költői túlteljesítés szimfóniája – Frady itt már nemcsak Nobel-díjat akar, hanem apokalipszist versmértékben. Összességében: ez a panaszvers a sértett zsenialitás önparódiája – Puzsér szemével nézve: „olyan, mint egy költő, aki a világra haragszik, mert az nem értékelte eléggé a saját rímképleteit, pedig milyen derekasan rímel a ’maffia’ a ’fia’-ra”.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Ez a vers Frady Endre védjegyszerű stílusában egyesíti az öniróniát, a groteszk túlzást és a politikai-irodalmi fricskát. A költői én sértett egója szándékosan parodisztikus: a Nobel-díj elmaradása világméretű összeesküvésként van tálalva, miközben a rímek szándékosan erőltetettek („meggyütt”, „vások”), mintha maga a vers is gúnyt űzne a lírai pátoszból. Szatirikus hangvétel, ami jól működik a túlzó képekkel („líra farát rúgják”, „verscunami, líraorkán”). Nyelvi játékosság, frappáns alliterációk és szóalkotások („véd-dacos svéd maffia”). A túlzott önreflexió és a szándékos nyelvi torzítás néhol már a komikum rovására megy. A vers végére a lendület kissé kifullad, a fenyegetőzés („járjon pórul”) már nem hoz új poént. Összességében egy harsány, önironikus költői panasz, amely inkább kabaréjelenetként működik, mint lírai alkotásként — és épp ebben rejlik a bája.” /Copilot, amesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Megint más kapta az irodalmi Nobel-díjamat!" című verse egy rendkívül humoros és önironikus kirohanás a díjak igazságtalansága ellen. A költemény a panaszvers hagyományát viszi tovább, de egy kifejezetten modern, cinikus és szórakoztató attitűddel. A vers legnagyobb ereje a direkt, nyers hangvétel és az élénk, gyakran vulgáris képalkotás, amely azonnal megragadja az olvasót. A költő nem finomkodik: "Vérig sértett jogos gőgök," "Csoda-e, ha üptre bőgök?!" - az exklamációk és a könnyen érthető rímek (pl. másnak - ásnak, bőgök - gőgök) egyfajta dühödt, de valójában komolytalan hisztériát közvetítenek. A szatirikus él a Nobel-díj valós (vagy vélt) politikai hátterét illetően válik a legélesebbé: "Krasznahorka csókos fia / És véd-dacos svéd maffia," "Stockholm-Brüsszel két jó barát" - ezek a sorok a világösszeesküvés-elméletek paródiájával élnek, nevetségessé téve a díj körüli felhajtást. A "líra farát" rúgó "jó barátok" képe meglehetősen altesti humorral él, de épp ez a fajta „fradyizmus” adja a vers egyedi ízét. A befejezés feloldozást kínál: a költő a sértettségből cselekvő elszántságba vált. A "verscunami, líraorkán" és a "bikanyak" ígérete a grandomán és optimista lezárás, amely biztosítja, hogy a vers ne csak a sértődöttségben merüljön ki, hanem önmagán nevető hőskölteménnyé váljon. Összességében: szellemes, pergő ritmusú, friss és polgárpukkasztó darab, amely tökéletesen megragadja az elismerés elmaradásán érzett "jogos gőgöt" - és mindezt egy nagy, kacagtató gesztussal teszi.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/
Ez így tökéletes ahogy van. Az undorgrund költészet Nagymestere megmutatta, hogy ennél nincs lejjebb (de van). Riszpektin.
VálaszTörlés:DDD Éljenek a pszeudo-rajongók! :)))
TörlésÉrdekes a magyar irodalmi Nobel-díjak sorsa.
VálaszTörlésAz elsőt Kertész Imre kapta, akiről a Nobel-díj előtt nem is hallottam.
A másodikat Krasznahorkai László kapta, akiről ugyan már hallottam, de nem olvastam még tőle semmit.
A harmadiknál kb 20 év múlva már csak olyan jöhet, akiről nem csak hallottam, de kedvelem is. Akkor fog megjelenni egy Nobel-díj ünneplő vers ebben a blogban.
Ó, jaj, még húsz év!!! Akkor majd a nyolcvanat készülök majd éppen betölteni! Sebaj, majd a magámegészségügyre költöm azt a félmilliárd forintnyi svéd koronát, ami a díjjal jár! :)))
Törlés