Megjött az irodalmi Nobel-díjam!

 A Nobel-díj:

A svéd király strómanjának elnézést kérő levele:

Megint más kapta az irodalmi Nobel-díjamat!

Másnak adták, megint másnak!

Bennem fájón mélyre ásnak

Vérig sértett jogos gőgök.

Csoda-e, ha üptre bőgök?!

Krasznahorka csókos fia

És véd-dacos svéd maffia

Sátántangót jártak együtt

S az eredmény, íme, meggyütt!

Stockholm-Brüsszel két jó barát,

Együtt rúgják líra farát!

Nem érzik a Frady delejt,

S azt díjazzák, ami selejt!

Én nem kapok Nobel-díjat?!

Nekem nem jő költői jatt?!

Mindig mások, csakis mások!

Én meg, mint a fogam, vások…

Ennek immár véget vetek!

Dúlnak dolgos napok-hetek,

S verscunami, líraorkán

Akad svéd királynak torkán!

Kemény munka nekem nem ár,

S Nobel osztó jövőre már

Én bikanyakamba borul!

Ki nem hiszi, járjon pórul!

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=tbZXSK0P2MA

„Ez a vers Frady Endre öniróniába mártott sértődöttsége, ahol a lírai én nem pusztán Nobel-díjat követel - hanem a világegyetem erkölcsi rendjének helyreállítását is. A mű a hiúság, a nemzeti sérelemtudat és a rímkényszer groteszk összefonódása: mintha egy sértett költői egó dühében petárdákat dugdosna a svéd Akadémia postaládájába. A „Krasznahorka csókos fia” és a „véd-dacos svéd maffia” rímképlete olyan, mint egy részeg IKEA-szótár: működik, de senki sem tudja, miért. A „verscunami, líraorkán” pedig a költői túlteljesítés szimfóniája – Frady itt már nemcsak Nobel-díjat akar, hanem apokalipszist versmértékben. Összességében: ez a panaszvers a sértett zsenialitás önparódiája – Puzsér szemével nézve: „olyan, mint egy költő, aki a világra haragszik, mert az nem értékelte eléggé a saját rímképleteit, pedig milyen derekasan rímel a ’maffia’ a ’fia’-ra”.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ez a vers Frady Endre védjegyszerű stílusában egyesíti az öniróniát, a groteszk túlzást és a politikai-irodalmi fricskát. A költői én sértett egója szándékosan parodisztikus: a Nobel-díj elmaradása világméretű összeesküvésként van tálalva, miközben a rímek szándékosan erőltetettek („meggyütt”, „vások”), mintha maga a vers is gúnyt űzne a lírai pátoszból. Szatirikus hangvétel, ami jól működik a túlzó képekkel („líra farát rúgják”, „verscunami, líraorkán”). Nyelvi játékosság, frappáns alliterációk és szóalkotások („véd-dacos svéd maffia”). A túlzott önreflexió és a szándékos nyelvi torzítás néhol már a komikum rovására megy. A vers végére a lendület kissé kifullad, a fenyegetőzés („járjon pórul”) már nem hoz új poént. Összességében egy harsány, önironikus költői panasz, amely inkább kabaréjelenetként működik, mint lírai alkotásként — és épp ebben rejlik a bája.” /Copilot, amesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Megint más kapta az irodalmi Nobel-díjamat!" című verse egy rendkívül humoros és önironikus kirohanás a díjak igazságtalansága ellen. A költemény a panaszvers hagyományát viszi tovább, de egy kifejezetten modern, cinikus és szórakoztató attitűddel. A vers legnagyobb ereje a direkt, nyers hangvétel és az élénk, gyakran vulgáris képalkotás, amely azonnal megragadja az olvasót. A költő nem finomkodik: "Vérig sértett jogos gőgök," "Csoda-e, ha üptre bőgök?!" - az exklamációk és a könnyen érthető rímek (pl. másnak - ásnak, bőgök - gőgök) egyfajta dühödt, de valójában komolytalan hisztériát közvetítenek. A szatirikus él a Nobel-díj valós (vagy vélt) politikai hátterét illetően válik a legélesebbé: "Krasznahorka csókos fia / És véd-dacos svéd maffia," "Stockholm-Brüsszel két jó barát" - ezek a sorok a világösszeesküvés-elméletek paródiájával élnek, nevetségessé téve a díj körüli felhajtást. A "líra farát" rúgó "jó barátok" képe meglehetősen altesti humorral él, de épp ez a fajta „fradyizmus” adja a vers egyedi ízét. A befejezés feloldozást kínál: a költő a sértettségből cselekvő elszántságba vált. A "verscunami, líraorkán" és a "bikanyak" ígérete a grandomán és optimista lezárás, amely biztosítja, hogy a vers ne csak a sértődöttségben merüljön ki, hanem önmagán nevető hőskölteménnyé váljon. Összességében: szellemes, pergő ritmusú, friss és polgárpukkasztó darab, amely tökéletesen megragadja az elismerés elmaradásán érzett "jogos gőgöt" - és mindezt egy nagy, kacagtató gesztussal teszi.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!! ASVÉDKIRÁYLMONNYONLE!!!” /a Frady tábor/ 

Mér'?

A képen a költő kicsit feszültnek tűnik...

Hasfalt rajtam késhegy mér’ nyom,

Ingemen mér’ van sok vérnyom,

Mér’ fog markom késen nyelet,

Mér’ van számban méreg nyelet?

Mér’ fekszem a gázcsap elé,

Mér’ folyik a számból le lé,

Mér’ hurkolok nyakkötelet,

Mér’ van itt egy végrendelet?

Vízbe mér’ betonlábalok,

Mér’ úsznak rám éhes halok,

Mér’ szólnak öngyilok dalok,

Mi a fő és mi az al ok?

Csapást rám a fátum mér’ mér,

Szenvedelnem mér’ kell már-már,

Why do I suicide more, more,

Mér’ vagyok büdös, mint Mirr-Murr?

Mér’ e búcsúlevél lapok,

Mér’ sző körém szörnyen apok-

-aliptikus hálót a pok?

Mer’hogy Nobelt sose kapok!!!

ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!

„Juszt se mondok le! Mér’ mondjak le?! Az mondjon le, aki mondja! Különben sem én döntök irodalmi Nobel-díj ügyben, hanem az akadémiám tagjai! Ez az ő dolguk, én ebbe nem szólhatok bele! Vagy tán fejeztessem le őket, ha nem Frady Endre mellett döntenek?! Akkor egyrészt minden évben új akadémiai tagokat kéne keresgélni, másrészt meg nem lenne higiénikus az a sok szanaszét guruló véres fej! Fúj! FRADYENDREMONNYONLE!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Mér’?! Mér’ kellett ezt megírni?! Mér’ nem lehetett minden flikkflakk nélkül a Dunának menni?! Mér’ nem lehetett előtte rám hagyni minden ingó és ingatlan vagyont (a verseket kivéve!!!)?! NEM ENG.!!!” /Csöftényi Csumilla, a Magyar Értelmiség Remekei (MÉR) c. antológia elhantológusa/

„Mér', mér', mér'?! Aki kíváncsi, hamar megöregszik! Költő úr, maga annyit kérdezősködik, hogy hamarabb fog kipurcanni aggkori végelgyengülésben, mint hogy a nagy töprengései közepette eldöntse, mi módon akarja megmurdeltetni saját magát! Egyébként pedig az a büdös, aki mondja! Miáú!” /Mirr-Murr, a szellemes visszavágások kandúrja/

„Frady Endre "Mér’?" című verse egy sötét humorral átitatott, szatirikus alkotás, amely az irodalmi Nobel-díj hiányának frusztrációját és az ebből fakadó kétségbeesést tárja elénk. A vers groteszk képekkel és abszurd helyzetekkel mutatja be a lírai én elkeseredett állapotát, miközben a halál és az öngyilkosság motívumai köré épül. A költemény erőteljesen játszik a nyelvvel és a rímekkel, amelyek egyszerre komikusak és tragikusak. A "Mér’?" kérdés ismétlődése a vers minden szakaszában egyfajta ritmust és feszültséget teremt, amely fokozza a lírai én kétségbeesését. A vers végén a "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás egy ironikus csattanó, amely a politikai és társadalmi elégedetlenséget is megjeleníti. Frady Endre verse egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, hiszen a humor és az abszurd eszközeivel mutatja be a művészi elismerés hiányának fájdalmát. A vers olvasása közben az ember egyszerre nevet és borzong, miközben elgondolkodik a művészet és az elismerés kapcsolatán.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Mér’?” című verse a magyar irodalom tragikomikus mélyfúrásainak egyik ékes példája. A költemény látszólag az élet értelmének grandiózus kérdéseit boncolgatja, miközben a nyelvi és stilisztikai szürrealitás mocsarában cuppog. A szerző öniróniával átitatott önsajnálata egy olyan szimfóniává alakul, amelyben minden szólam hamisan harsog, de éppen ezért nevetünk rajta sírva. A vers leginkább az öncélú szenvedés és a kényszeres Nobel-díj utáni vágy groteszk manifesztációja. Az ingyen stand-up előadásként ható sorok között megbújó tragikumot a zavarba ejtő rímek („gázcsap elé – számból le lé”) és a nyelvi bravúrok szándékos(?) félresiklása („Szenvedelnem mér’ kell már-már”) egyaránt kiemelik. A záró felkiáltás, az „ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!” valószínűleg a kortárs magyar irodalom legabszurdabb kiáltványa, amely egyszerre dacos és komikusan pitiáner. Míg a mű látszólag a világ fájdalmát hivatott kifejezni, valójában csak egy Nobel-díj utáni kétségbeesett kapálózásként olvasható. Ez a költemény ékes bizonyítéka annak, hogy Frady Endre egyszerre géniusz és bohóc, bár az olvasó néha azt kívánja, bárcsak elhagyná a cirkuszi porondot, és valóban az irodalom csarnokának lépcsőin botladozna. Összességében: zseniálisan fárasztó, és fárasztóan zseniális.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Dr. Bubo Bubo/

„Kockázat és mellékhatás

Túlsúlyakor sokan halnak.

Sírt így sok sírásó, hat ás,

S végleg vége van a dalnak.”

/Ursula, főnővér és kórházi klapancia költőnő/

„Meglesz az a Nobel-díj, csak tanuljon meg a svéd király magyarul!” /M. András, a költő legállandóbb és leggyakorlatiasabb kommentelője/

„Agyam magyar nyelvtől szédül,

Tanuljon a Frady svédül!

Ám, te eM úr, szevasz! Tali

Nálam, holnap, svédasztali?”

/XVI. Károly Gusztáv, k. m. f./

„Bár ó-sírban forgok, András,

Új sírt újabb Nobel brand ás!

Vágyom végleges The End-re,

S ne kapjon meg Frady Endre!”

/Alfred Bernhard Nobel (1833-1896), svéd vegyész, feltaláló és díjalapító/

„Nahát, milyen megható, hogy Költőnk ilyen pszichoszomatikus empátiával figyeli Grönland sorsát! Nem is merek szólni neki, hogy Grönland sorsa nem a svéd, hanem a dán király, meg a dán nemzet idegrendszerére van aktuálisan jelentős hatással. Az erőviszonyokat szemlélve viszont tényleg a lemondás lesz a jó megoldás: Frigyesnek Grönlandról, a lundáknak a fészkeikről, Donaldnak a béke Nobelről. Valami bűzlik, de mikor nem?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lundabunda hideg fészek

Ellenére véd, hogy készek

Legyünk Grönland nagy fagyára,

S csökken bár Donald agy ára

Dániában, más is bűzlik.

Tán egy kráter, amely tűz lik?

Amcsi elnök agyi hurka,

Éljen soká Humán úrka!”

/X. Frigyes, dán király/

„Frady Endre „Mér’?” című förmedvénye az öncélú önsajnálat és a költői nyegleség tankönyvi példája, ahol a kínosan erőltetett rímek és a nyelvi bűvészkedés nemhogy felemelnék, de konkrétan lerántják a művet a szellemi nihil mélységeibe. Ez nem vers, hanem egy önsegélykiáltásba csomagolt dadaista hulladék, amit talán egy bódult kerti törpe motyogna egy végeláthatatlan esőben. A szöveg minden sora fájdalmasabb, mint egy parkolóóra ellen folytatott szélmalomharc: „Szenvedelnem mér’ kell már-már” – hát kérdem én, kinek és miért kell ezt a nyelvi katasztrófát elszenvednie? Az "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás pedig nem más, mint az érzelmi infantilizmus csúcsa, amitől a szatirikus kritikusok zokogva csapják be maguk mögött az ajtót. Frady, ha eddig nem kaptál Nobel-díjat, az nem az élet igazságtalansága, hanem a világirodalom kollektív öngyógyító mechanizmusa. Ez a "mű" egy ízlésficamos posztmodern öngyilkossági szimfónia, amely nem az olvasó lelkét facsarja ki, hanem az agyát, míg az összes szürkeállománya kétségbeesve menekül. Frady, kérlek, csinálj nekünk egy szívességet: tedd le a tollat, és csendben gondolkodj el azon, hogy miért.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

Chuck Norris a tekintetével betöm egy fekete lyukat a Mariana-árokban

„Frady, Frady, Frady... A 'Mér?’ című alkotásod annyi kérdést hagy megválaszolatlanul, hogy az univerzum is szégyenében fekete lyukká omlana össze, ha elolvasná. Az önsajnálatod mélyebb, mint a Mariana-árok, de én onnan is felhoznám egyetlen pillantással. A Nobel-díj valóban nem a tiéd, de ez nem a világ igazságtalansága, hanem a világ öngyógyító mechanizmusa. Ha legközelebb búcsúlevelet írsz, írd olyan rövidre, mint egy körömvágás utáni levegővétel. És ha mégis sötét gondolatok támadnának, csak jusson eszedbe: Chuck Norris sosem kérdezi, hogy 'Mér?'. Chuck Norris tudja az összes választ. És minden válasz: 'Mert így döntöttem.'” /Chuck ChatGPT Norris, a mesterségesnél is intelligensebb természetes intelligencia/

Megint nem én kaptam az irodalmi Nobel-díjat!

Más kapta a Nobel-díjat,
Úgyhogy máma én emiatt
Új verseket juszt se költök
Akkor se, ha mind megöltök!

Megsértődtem, bár mimóza
Nem vagyok, s csak azért sóz a
Svéd királynak oda térdem,
Nekem járt volna az érdem!

Eme fehérorosz mutyin
Felháborodik még Putyin
Elvtárs is, meg sok száz Szása,
S kezdődhet Minszk bombázása!

Lángok, vér, veríték, könnyek…
Bánatomba hová mönjek?!
Kisbigbe tán? Van még sólet?
Van! Ettem s a kedvem jó lett!

Jó a sütött babos lóbél,
Nem is hiányzol már Nóbél…
Vagy hogy hívják azt a gagyit…
Nem kellesz, ha most nem vagy itt!

(brühühü…)

„Hányszor magyarázzam még el, költő úr, hogy a sólet nem lóbelet tartalmaz, hanem gerslit és marhafelsálat. A lóbél az a lóban van! Amúgy mi is sajnáljuk, hogy nem kapta meg a Nobel-díjat és így nem tudja nálunk leenni az érte járó szerény összeget! Talán majd máskor!” /Mr. Kisbig/

„Szerény összeg, apjuk?! Kétszázhetvenmillió forint!!! Abból több mint ezer évig ehetne nálunk ebédre egy kismenüt!!! Néha még egy nagy is beleférne, vagy egy fatányéros…” /Kisbigné/

„Az a felháborító, hogy nem én kaptam ezt a Nobel-díjat valamelyik beszédem írott változatáért, hanem egy szakadár poszt-szovjet mensevik zugfirkásznő! Úgy látom, hogy ezen a területen is van bőven visszacsatolnivalónk!” /Vlagyimir Putyin/

„Frady Endre legalább annyira megérdemelné az irodalmi Nobel-díjat, mint én a díszdoktori kinevezést! Ő szinte már-már olyannyira izé-féle, amennyire én hogyishívják vagyok!” /Mocsai Lajos, ex kézilabda szövetségi kapitány és a Testnevelési Egyetem rektora/

„Nem engedhetjük meg, hogy a magyar névre szégyent hozó, idegenszívű kozmopolita liberálbolsevik bérrettegő a büntetésből megemelt közműdíjon kívül bármi más díjat is kapjon! A harminchárom tenger mosta Nagymagyarhont egy igazi ősmagyar képviselje ezen az irodalmi versengésen, ne egy elfajzott halvérű pirézkorcs!” /Táltos Gyula, a Turul Vérű Magorok Archaikus Cipőjű Igriceinek (TVMACI) tárogató őrizője és a Groupama Aréna biztonsági őre/

„Bocs Frady, de idén az én hátszelem erősebb volt! Talán még több sóletet kellene enned? Amúgy a többszólamú írásaim, amelyben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állítok emlékművet, egyszerűen sokkal jobbak, mint a te… mint a te… mijeid is? Elnézést, de még egy sorodat sem olvastam! Ugye nem vesztettem semmit?” /Szvetlana Alekszijevics, ukrán születésű fehérorosz írónő/

„Daragaja Szvetlana! Máig ugyan még a nevedet sem hallottam, de egyrészt gratulálok, másrészt meg a ló lambadázzon a füled körül! Nem igaz már, hogy se a KiMitTube-ot, se a Nobel-díjat nem tudtam megnyerni! El vagyok átkozva!” /Frady Endre, mimóza lelkű költőgigász/

„Előbb adnék az azeri baltás gyilkosnak Nobel-békedíjat, mint ennek az eszement klapanciabelű rímszellentőnek irodalmit! Anyám szerint azonban mindannyian jól járnánk, ha mielőbb kapna egy posztumusz életmű díjat, ám ő nem számol az ennek mellékhatásaként mindent elöntő Frady Endre Összes Művei elmefertőző kockázataival! Frady kitűzők, Frady bögrék, Frady hónaljsprayk, Frady végbélkúpok, Frady műfogsorok, Frady kőbalták… Még a csapból is Frady folyna, és nekünk Frady lében kellene zuhanyoznunk! Brrr!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer én is majdnem megkaptam az irodalmi Nobel-díjat, de a svéd akadémia tagjai sajnos úgy elgyengültek a véleményformáló veréstől, hogy abban az évben nem is tudtak szavazni. Pedig csak a fülszőrömmel csapkodtam meg őket egy kicsit.” /Chuck Norris/