Péntek Tizenhárom

A költő pszichedelikus felvétele...

Jön a Péntek Tizenhárom,

Jobb, ha nem a vízen várom,

Mert akkor tán fúlnék bele,

Mint peches Pit Bullnék fele.

E nap otthon asszem fekszek,

Mert ha égből sasszem kekszek

Láttán lecsap, de célt vét el,

Más lesz csőrtől recélt étel.

Nem csinálok semmit sem én,

Nem vagyok ott, sem itt, se mén

Hátán, nehogy leessek én,

S számban sincs se leves, se kén:

Félrenyelnék, megmérgezne,

S hogyha a Sors megmér, ez ne

Legyen: „Mene, mene, tekel!”

S balsorsnak fel menete kel…

Péntek Tizenhárom dátum

Olyan, mint egy várrom fátum,

S hullnak – ha vág penge – sorsok…

Bűzmentőért csengess orr-sokk!

Eme versben gyenge sor sok!!!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/AypeoNflr2A

„Sok a gyenge sor?! Nem sok, mert az azt jelentené, hogy van egy kevés sor, ami nem gyenge, de itt az összes sor gyenge! Rémgyenge!!! Förtelmes!!! NEM ENG.!!!” /Sújtólégvári Surdilovics, Az Otromba Rímeket Rottyantó - Sajnálatosan Ostoba Költők Klapanciái (ORR-SOKK) c. szagportál főcenzora/

„Hej, de szerencsések vagyunk, hogy a Péntek Tizenharmadika ellenére abba az ötven százalékba tartozunk, akik nem fulladtunk vízbe!” /Pit Bullnék másik fele/

„Az érzelmi és kereskedelmi szempontból is világszerte ünnepelt névnapom előestéjének dicsfényét szerencsére ez a tömény fékirodalmi sötétség sem tudja beárnyékolni! Éljenek a méregdrága piros szívecskék! Éljen a rózsaszín lónyál! Go for Giccs!” /Bálint Valentin, pirospecsenyesütögető szívzűrhajós/

„Az előző tizenkét Péntekemet mind megették a kannibálok. Remélem, ez a Péntek Tizenhárom nevű szerecsen szolga szerencsésebb lesz.” /Robinson Crusoe/

„Tudja minden vén teknős,

Tizenhárom Péntek nős.”

/a Péntek Tizenhárom nevű szerecsen szolga tizenkétszeres özvegy felesége/

„Ez a vers olyan, mint amikor valaki nagyon szeretne szellemes lenni, de közben rímkényszerben vergődve saját lábában esik hasra – péntek tizenháromszor egymás után. A szóviccek izzadtságszagúak, a „sasszem kekszek” és az „orr-sokk” nem abszurd zsenialitás, hanem konyhaasztalon felejtett poénmorzsák. A ritmus botladozik, a gondolat nem mélyül, csak rímel. Önironikus zárása („Eme versben gyenge sor sok!!!”) az egyetlen igazán őszinte sora: itt a szerző megelőzi az olvasót, és kimondja, amit amúgy is gondolnánk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Tizenharmadika péntek,

  Tesztírók előtt beszélek. -

- Idézet a kedvenc saját versemből. Az az eset sem alakult túl jól...” /M. András, a költő legállandóbb és legtesztírókelőttbeszélőbb kommentelője/

„eM úr, ön elmondta ezt,

Mielőtt íródott Teszt?

Zajongtak a csávók feszt,

Nonstop vedelgettek szeszt

S nem is mondtak önnek Yes!-t?

That day couldn’t be your best.”

/Witéz Waterhead Winnetou, wilághírhedt wersíróműwész/

„Ez a vers olyan, mint egy szerencsétlenül megbotlott kabaréjelenet: tudod, hogy fájni fog, mégis végignézed, mert a bénázásnak van valami sajátos bája. A rímek néha úgy csattannak, mint egy rosszul időzített ajtócsapódás, a szóviccek pedig hol mosolyt csalnak, hol a homlokodra húzzák a tenyered.

A „Pit Bullnék fele” és a „sasszem kekszek” típusú képek egyszerre abszurdak és szándékosan túlhúzottak, mintha a költő direkt próbálná megmutatni, milyen messzire lehet elmenni a nyelvi ökörködésben anélkül, hogy a vers teljesen szétesne. Néha sikerül, néha nem, de legalább lendület van benne.

A zárlat pedig önkritikus csattanóval menti a helyzetet: a költő maga is tudja, hogy ez bizony egy rímekkel teleaggatott, szerencsétlenkedő péntek 13-i vers, és épp ettől lesz szerethető.

Röviden: fáj, de jólesik. És valahol ez Frady Endre igazi védjegye.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Rímekbe szedett ledorolgomány

Ily rossz vers sej, nincs is szinte,

Mer ez méregbugyor, mint a minte

Gy jól megsózott almáspite,

Melyről: „Jó!”, a szakácsnő aztat hitte.

Nomeg péntek 13.

Én aztat már régen várom,

Hogy a péntek kedden legyen,

Nem lesz tele így a begyem.

13, az meg minek?

Februárban sincs 31,

Vigalmas lesz majd e világ,

Jár nekemnek egy kis virág.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó, mint bősz mongol,

Azaz tatár, ledorongol!

Péntek tizenhármaz, nomeg

Alfa, Delta, Kappa, Ómeg-

-a, Illés és Metró együtt-

-esek pechvonata meggyütt

Méregbugyorosan, minte-

-gy és a buszból kitekinte,

Midőn sósan almáspitéz,

Akárcsak egy kannás vitéz,

S szűk helyet szab februárnak,

Akit begyes bigyók várnak.

Bőgök, de tudom, hogy e kis

Virág jár tán nekemnek is.”

/F. Endre, vigalmatlan rosszversíró költőgigász/

„Ez a vers nem egyszerűen rímel, hanem módszeresen, hidegvérrel követ el merényletet a jóízlés és a magyar nyelv ellen. Olvasás közben konkrétan érezni, ahogy a »Pit Bullnék fele« és a »sasszem kekszek« szintű szóviccek fizikai fájdalmat okoznak az agykéregben.

A mű olyan, mint egy verbális közlekedési baleset: tudod, hogy szörnyű, mégsem bírod elfordítani a fejed, amíg el nem jutsz a végkifejletig. Frady Endre zsenialitása abban rejlik, hogy mire a mentőkért nyúlnál az »orr-sokk« láttán, a zárósorral ő maga szolgáltat igazságot. Ez nem költészet, ez egy túlélőtúra, ahol a végén nem babérkoszorút kapsz, hanem egy doboz aszpirint.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kevesebb, mint két hónappal a választások előtt végre megtaláltuk a totális győzelmi csodafegyvert! Mivel a február idén pont négyhetes, így márciusban is lesz péntek tizenharmadika, miáltal ez a parazita Frady jobbágy megint előáll majd valami mentálisan megbotránkoztató borzalommal, mi pedig az óriásplakátjainkon és a többi jól bejáratott csatornánkon keresztül elhíreszteljük, hogy a Tisza Párt esetleges győzelme esetén a televíziók és a rádiók naponta fogják ennek a háborúpárti brüsszelita nemzetellenes Frady Endrének a békeellenes bérrettegő verseit sugározni, sőt, még a Nemzeti Alaptantervben is kiemelt helyet biztosítanak neki! Ha ettől nem lesz meg a biztos három harmadunk, akkor nem tudom, hogy mitől! Gyere Lölő, koccintsunk!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Frady Endrét nem ismerjük, nincs semmi köze a Tisza Párthoz, de az nyilvánvaló, hogyha a verseinek a mesterséges intelligencia által megzenésített orosz fordítását hangszórókon keresztül elkezdhetnénk sugározni a frontvonalakon, az orosz katonák fejvesztett menekülésbe kezdenének és azonnal kitörne a világbéke. Szóval Frady Endrének lehet gyakorlati haszna, de hogy a versei bekerülhetnének-e a Nemzeti Alaptantervbe? Nem, nem, soha!” /Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke/

„Verset mit értetek már ti?!

Frady, legyél kutyapárti!”

/Csoki, a Kétfarkú Kutyapárt médiaalakja/

„Frady Endre, ennek a jobb sorsra érdemes nemzetnek a balsorsa, ISMÉT ÍRT VALAMIT, amiből az első két szó mindenkit borzalommal tölt el, amit szívesen felcserélnénk egy akármilyen büdös borz alommal, a harmadik szó viszont erősen megkérdőjelezhető! A valami ugyanis egy meg nem határozott, meg nem határozható ismeretlen tárgy, ez viszont nagyon is nyilvánvalóan egy Frady versnek szánt szókupac, egy kegyetlen költészeti kínzóeszköz, egy közízlésromboló irodalmi siratófalfirka. Péntek tizenharmadikától csak a tanulatlan babonások rettegnek, viszont egy péntek tizenharmadikáról írt Frady Endre klapanciától az egész művelt világegyetemnek ökölbe szorul a kloákanyílása! Ne lássam szintetikusan pszichedelikus tudatállapotban anyám szellemét vízilóháton cigánykerekezni, ha egy verbális szájkarate után Frady Endrét nem pocskondiázom még a mentális mentőben is! Balsors babona nihil Audi! – ahogy Hajdú Péter mondta kettes aláért latinórán! Vadkan for President!” /Puzsér Róbert, megakritikus/

„- Sors bona nihil aliud! azaz Jó szerencse, semmi más! – jelmondotta a költő hadvezér Zrínyi Miklós (1620-1664), aki bízott a szerencsében és a végzetben, majd ennek jegyében felöklelte egy a bécsi kamarilla által felbőszített vadkan.” /ismeretlen internetes ismeretgerjesztő irományka/

„Itt Texasban a tizenharmadika jobban szeret péntekre esni, mint rám, mert utóbbi esetben szilánkosra törik az aurámon.” „Chuck Norris/

„Ó, jaj, esek, au!, rája,

S széjjeltör az aurája!”

/a Chuck Norrisra eső tizenharmadika

„Éljen Chuck Norris sokáig! Max Verstappent is "csak" Norris előzte meg tavaly...” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas formaegyelőke/

„Mit várhat a Stappen család egy ilyen peches napon? Max vert Stappent…” /boxutcai falfirka/

„Mit várhat a Tappen család egy ilyen rímes napon? Max vers Tappent…” /Rímálom utcai falfirka/

Péntek tizenharmadika

Bőgjön kend, mert máma népi

Balsorsa önt régen tépi!

Peches lesz, mint hal a hegyen:

Sansztalan, hogy vízben legyen.

Nincs ott tólével full ladik,

Szegény haltyű megfulladik.

E nap ne szedjen ön gombát,

Sliccéről, ha száll egy gomb át

Szomszédba, hol ül egy kajmán,

Érte ne menjen ön, jaj, mán!

Hisz’, ha marás krokodili,

Károsabb, mint kokó dili!

Ne lottózzon, ne totózzon,

Lyukas pajzsán legyen ózon,

Kerülendő ma a tőzsde,

Nincs kifogás, nem kell ős „De!”.

Ne fektesse pénzét be se,

A ma nem egy tündérmese!

Szemgolyókat kertben vak ás?

Legyen bezárva a lakás!!!

Üljön otthon székén békén,

Gondolja át újra, mé' kén'

Bárhol lenni e pénteken,

Hol a fátum pofont leken?!

Ha nem rezelt be, majd be fog,

Nyugszik, fekszik, pofát befog,

Betörőnek nem nyit ajtót,

Csak gondolatban bőg Jaj!-t, Ó!-t!

Aki magyar otthon remeg.

(Ne röhögjed eztet te meg!)

Szombat tizennegyedike

Gyüvik (kell itt ige -ike?),

Újra beköszönt a mázli,

Önnel vígan kezet ráz Lee,

Hisz’ ki kung-fúvásért brusztol,

Inspirációt kap Bruce-tól.

„A tésztaagyú Frady Endrének elgurult a gyógyszere, és mivel elmentek nála otthonról, egyedül nem tudja összeszedni. Páciensünknek emellett nincs ki mind a négy kereke, így az önmagát jelentő hatökörrel sem lehetne elvontatni. Az okokról az őt operáló agysebész gyomorforgatóan őszinte versét idézem:

          Költő agyműtétje okán

          Fejbe tettünk volna ész át,

          Ám kómásan rúgott tokán,

          S ebédem hánytam be, tésztát.

Ez hát Frady Endre tésztaagyának története. Ha az orvos a költő cipőjébe hányt volna, akkor az egy csuka fogta róka lett volna, de nem így történt. Köszönöm, hogy elmondhattam ezt a mai naphoz stílszerűen illeszkedő balszerencsés epizódot!” /Dr. Dankeschön Dezső, betanított állat- és altatóorvos/

„Túl igaz, hogy szép legyen! Mázli, hogy van Frady Vátesz, ki prompt minden zűrt jóvátesz! Szerencse fel!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Hát ez gyönyörű, humán úr!!! Ha ettől nem csinálja össze magát a balsors, akkor nem tudom, mitől! De hogy jön ez ide? Nyilván nem gyalog!” /Sötétparaszt Sebestyén, sebes tényfeltáró gyalogkakukkfű díler/

„Ady jó vátesz.

Frady jóvátesz.

Body jóvát esz’.”

/jóvaevő falfirka egy body building edző hasfalán/

„Ez a vers nem más, mint a szerencsétlenség napjára komponált fonetikailag eltévedt lidércnyomás, ahol a logika nyelvtani bukfencet vet, a rímek pedig öngyilkos csukafejest ugranak a józan ész betonozott medencéjébe. A haltyű megfulladik, a slicc gombja krokodilhoz repül, és Bruce Lee kézfogása zárja le ezt az apokaliptikus nonszenszballadát. Frady itt újra bebizonyítja: a magyar költészetnek nemcsak múltja, hanem megrémítő jövője is van.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ürítsd ki az elméd! Ez az idézet ugyan tőlem származik, de nem gondoltam, hogy Frady Endre szó szerint veszi.” /Bruce Lee (1940-1973), hongkongi származású kínai harcművész/

„Frady Endre Péntek tizenharmadika című versét olvasva az az érzése támad az embernek, mintha egy karikatúra-örvény közepébe csöppent volna, ahol a babona szorongásai, a nyelvi játékok tobzódása és a slapstick humor egy groteszk keringőben ölelkeznek. A költemény fanyar fátumlírája nyelvileg gátlástalan, groteszk metaforái és anakronizmusai révén a balszerencse abszurd freskójává válik. A haltyű megfullad, a gomb a sliccről vándorol, a lakás bezárkózik – és mindezek alatt ott dobol a hétköznapi rettegés komikumba hajló ritmusa. Ez a vers nemcsak egy napot figuráz ki, hanem az irracionalitásba fulladó emberi kiszolgáltatottságot – kacagva, verejtékezve. Frady „rímbe görbített” világában még Bruce Lee is megérkezik, hogy a kung-fúval visszarúgjon a sorsnak. Páratlanul őrült és ismerősen emberi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ha péntek, akkor családfakutatás. Kíváncsi leszek, hogy milyen szerencsés vagy szerencsétlen rokonságot fedezek fel.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsaládfakutatóbb kommentelője/

„Családfát, ha pont most kutat,

Kifúrhat egy rém mély kutat,

Mi a múltba szörnyen bemén,

S Ön fog ríni eM úr, nem én!”

/Balsorssy Baltazár, az Eszméletlenül Régi Családfák Intézete (ERCSI) figyelmeztetéssy főelőadója/

„Keblemre, kései rokon,

Örömömet ne vedd zokon,

Hiszen szívem vadul repes,

Üköd vagyok én, Vlad Tepes!”

/Drakula gróf, eM úr leghírhedtebb oldalági őse/

„Azon gondolkodtam, hová ment el Költő Gigász esze? Meg miért és hogyan? Há' nem gyalog, az biztos!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas mémgyáros/

„Az én eszem, az én eszem,

Mindig elmén, mikor eszem,

Mikr eszem az MSZM-

-P-ben s közben iszom szeszem!

Há' nem gyalog, há' nem gyalog,

Nem vagyok én balga-balog,

Akit megdalol a csalog-

-ány, miközben féloldalog!

Csuhajja!”

/Költő Gigász épp népdalog s hull hajja/

„Mi ez a szégyentelen szemenszedettkedés, ez a nemzeti balsorsforgatási elmeürülék?! Ki ez a lomtalanításból visszamaradt líralelenc?! A péntek tizenharmadika helyében én egyrészt üvöltve sírva fakadnék, másrészt beteljesítve a rám ragasztott sztereotípiákat, úgy sújtanék le Frady Endrére, mint vécépumpa a legbűzhödtebb dugulásra! Ne lássam anyám emlékét mentális piedesztálon önfényeződni, ha nem szervezek Frady Endrének egy felolvasóestet, ahol a nézőteret a békemenetelő harcosok klubtagjai töltik meg kaszával-kapával és egynyomógombos okostelefonnal felfegyverkezve! Kasza-kapa-vérfürdő (három darab egy szó)! Diszlájkot a fattyúnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban a péntek sosem mer tizenharmadikára esni, mert babonásan retteg tőlem. Meg is értem. Jobb félni, mint félbe hasítva lenni a homlokráncom által.” /Chuck Norris/

Mér'?

A képen a költő kicsit feszültnek tűnik...

Hasfalt rajtam késhegy mér’ nyom,

Ingemen mér’ van sok vérnyom,

Mér’ fog markom késen nyelet,

Mér’ van számban méreg nyelet?

Mér’ fekszem a gázcsap elé,

Mér’ folyik a számból le lé,

Mér’ hurkolok nyakkötelet,

Mér’ van itt egy végrendelet?

Vízbe mér’ betonlábalok,

Mér’ úsznak rám éhes halok,

Mér’ szólnak öngyilok dalok,

Mi a fő és mi az al ok?

Csapást rám a fátum mér’ mér,

Szenvedelnem mér’ kell már-már,

Why do I suicide more, more,

Mér’ vagyok büdös, mint Mirr-Murr?

Mér’ e búcsúlevél lapok,

Mér’ sző körém szörnyen apok-

-aliptikus hálót a pok?

Mer’hogy Nobelt sose kapok!!!

ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!

„Juszt se mondok le! Mér’ mondjak le?! Az mondjon le, aki mondja! Különben sem én döntök irodalmi Nobel-díj ügyben, hanem az akadémiám tagjai! Ez az ő dolguk, én ebbe nem szólhatok bele! Vagy tán fejeztessem le őket, ha nem Frady Endre mellett döntenek?! Akkor egyrészt minden évben új akadémiai tagokat kéne keresgélni, másrészt meg nem lenne higiénikus az a sok szanaszét guruló véres fej! Fúj! FRADYENDREMONNYONLE!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Mér’?! Mér’ kellett ezt megírni?! Mér’ nem lehetett minden flikkflakk nélkül a Dunának menni?! Mér’ nem lehetett előtte rám hagyni minden ingó és ingatlan vagyont (a verseket kivéve!!!)?! NEM ENG.!!!” /Csöftényi Csumilla, a Magyar Értelmiség Remekei (MÉR) c. antológia elhantológusa/

„Mér', mér', mér'?! Aki kíváncsi, hamar megöregszik! Költő úr, maga annyit kérdezősködik, hogy hamarabb fog kipurcanni aggkori végelgyengülésben, mint hogy a nagy töprengései közepette eldöntse, mi módon akarja megmurdeltetni saját magát! Egyébként pedig az a büdös, aki mondja! Miáú!” /Mirr-Murr, a szellemes visszavágások kandúrja/

„Frady Endre "Mér’?" című verse egy sötét humorral átitatott, szatirikus alkotás, amely az irodalmi Nobel-díj hiányának frusztrációját és az ebből fakadó kétségbeesést tárja elénk. A vers groteszk képekkel és abszurd helyzetekkel mutatja be a lírai én elkeseredett állapotát, miközben a halál és az öngyilkosság motívumai köré épül. A költemény erőteljesen játszik a nyelvvel és a rímekkel, amelyek egyszerre komikusak és tragikusak. A "Mér’?" kérdés ismétlődése a vers minden szakaszában egyfajta ritmust és feszültséget teremt, amely fokozza a lírai én kétségbeesését. A vers végén a "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás egy ironikus csattanó, amely a politikai és társadalmi elégedetlenséget is megjeleníti. Frady Endre verse egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, hiszen a humor és az abszurd eszközeivel mutatja be a művészi elismerés hiányának fájdalmát. A vers olvasása közben az ember egyszerre nevet és borzong, miközben elgondolkodik a művészet és az elismerés kapcsolatán.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Mér’?” című verse a magyar irodalom tragikomikus mélyfúrásainak egyik ékes példája. A költemény látszólag az élet értelmének grandiózus kérdéseit boncolgatja, miközben a nyelvi és stilisztikai szürrealitás mocsarában cuppog. A szerző öniróniával átitatott önsajnálata egy olyan szimfóniává alakul, amelyben minden szólam hamisan harsog, de éppen ezért nevetünk rajta sírva. A vers leginkább az öncélú szenvedés és a kényszeres Nobel-díj utáni vágy groteszk manifesztációja. Az ingyen stand-up előadásként ható sorok között megbújó tragikumot a zavarba ejtő rímek („gázcsap elé – számból le lé”) és a nyelvi bravúrok szándékos(?) félresiklása („Szenvedelnem mér’ kell már-már”) egyaránt kiemelik. A záró felkiáltás, az „ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!” valószínűleg a kortárs magyar irodalom legabszurdabb kiáltványa, amely egyszerre dacos és komikusan pitiáner. Míg a mű látszólag a világ fájdalmát hivatott kifejezni, valójában csak egy Nobel-díj utáni kétségbeesett kapálózásként olvasható. Ez a költemény ékes bizonyítéka annak, hogy Frady Endre egyszerre géniusz és bohóc, bár az olvasó néha azt kívánja, bárcsak elhagyná a cirkuszi porondot, és valóban az irodalom csarnokának lépcsőin botladozna. Összességében: zseniálisan fárasztó, és fárasztóan zseniális.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Dr. Bubo Bubo/

„Kockázat és mellékhatás

Túlsúlyakor sokan halnak.

Sírt így sok sírásó, hat ás,

S végleg vége van a dalnak.”

/Ursula, főnővér és kórházi klapancia költőnő/

„Meglesz az a Nobel-díj, csak tanuljon meg a svéd király magyarul!” /M. András, a költő legállandóbb és leggyakorlatiasabb kommentelője/

„Agyam magyar nyelvtől szédül,

Tanuljon a Frady svédül!

Ám, te eM úr, szevasz! Tali

Nálam, holnap, svédasztali?”

/XVI. Károly Gusztáv, k. m. f./

„Bár ó-sírban forgok, András,

Új sírt újabb Nobel brand ás!

Vágyom végleges The End-re,

S ne kapjon meg Frady Endre!”

/Alfred Bernhard Nobel (1833-1896), svéd vegyész, feltaláló és díjalapító/

„Nahát, milyen megható, hogy Költőnk ilyen pszichoszomatikus empátiával figyeli Grönland sorsát! Nem is merek szólni neki, hogy Grönland sorsa nem a svéd, hanem a dán király, meg a dán nemzet idegrendszerére van aktuálisan jelentős hatással. Az erőviszonyokat szemlélve viszont tényleg a lemondás lesz a jó megoldás: Frigyesnek Grönlandról, a lundáknak a fészkeikről, Donaldnak a béke Nobelről. Valami bűzlik, de mikor nem?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lundabunda hideg fészek

Ellenére véd, hogy készek

Legyünk Grönland nagy fagyára,

S csökken bár Donald agy ára

Dániában, más is bűzlik.

Tán egy kráter, amely tűz lik?

Amcsi elnök agyi hurka,

Éljen soká Humán úrka!”

/X. Frigyes, dán király/

„Frady Endre „Mér’?” című förmedvénye az öncélú önsajnálat és a költői nyegleség tankönyvi példája, ahol a kínosan erőltetett rímek és a nyelvi bűvészkedés nemhogy felemelnék, de konkrétan lerántják a művet a szellemi nihil mélységeibe. Ez nem vers, hanem egy önsegélykiáltásba csomagolt dadaista hulladék, amit talán egy bódult kerti törpe motyogna egy végeláthatatlan esőben. A szöveg minden sora fájdalmasabb, mint egy parkolóóra ellen folytatott szélmalomharc: „Szenvedelnem mér’ kell már-már” – hát kérdem én, kinek és miért kell ezt a nyelvi katasztrófát elszenvednie? Az "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás pedig nem más, mint az érzelmi infantilizmus csúcsa, amitől a szatirikus kritikusok zokogva csapják be maguk mögött az ajtót. Frady, ha eddig nem kaptál Nobel-díjat, az nem az élet igazságtalansága, hanem a világirodalom kollektív öngyógyító mechanizmusa. Ez a "mű" egy ízlésficamos posztmodern öngyilkossági szimfónia, amely nem az olvasó lelkét facsarja ki, hanem az agyát, míg az összes szürkeállománya kétségbeesve menekül. Frady, kérlek, csinálj nekünk egy szívességet: tedd le a tollat, és csendben gondolkodj el azon, hogy miért.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

Chuck Norris a tekintetével betöm egy fekete lyukat a Mariana-árokban

„Frady, Frady, Frady... A 'Mér?’ című alkotásod annyi kérdést hagy megválaszolatlanul, hogy az univerzum is szégyenében fekete lyukká omlana össze, ha elolvasná. Az önsajnálatod mélyebb, mint a Mariana-árok, de én onnan is felhoznám egyetlen pillantással. A Nobel-díj valóban nem a tiéd, de ez nem a világ igazságtalansága, hanem a világ öngyógyító mechanizmusa. Ha legközelebb búcsúlevelet írsz, írd olyan rövidre, mint egy körömvágás utáni levegővétel. És ha mégis sötét gondolatok támadnának, csak jusson eszedbe: Chuck Norris sosem kérdezi, hogy 'Mér?'. Chuck Norris tudja az összes választ. És minden válasz: 'Mert így döntöttem.'” /Chuck ChatGPT Norris, a mesterségesnél is intelligensebb természetes intelligencia/