Koppány neje

Seprűn röppen Koppány neje,

Kezében egy zacskó ropi,

S látja, nincs meg férje feje:

„Szedd már össze magad, Kopi!

Szét vagy esve! Ki, ezt tette?!”

Színfal mögül lép most elő

Véres karddal szedte-vette

Szent Pista, a Felnégyelő.

Taslit nyom le Koppány neje:

„Erre taníttatunk mi ki?!”

Messze repül Pityu feje,

S helyébe áll Varga Miki.

Rockoperát ő énekel,

Színpadon mint tenor hódít,

Alélnak ifjak s vének el,

S áldják Szörényit meg Bródyt.

Akik ültek ketten neki,

István király így íródott,

S mentél Királydombra te ki…

Ki nem hiszi, egyen hódot!

„A Koppány neje egy vers, amelyet Frady Endre írt. A vers egy 20 soros humoros költemény, amelyet négysoros strófák alkotnak, és amelynek rímképlete aabb. A vers egy történelmi eseményt dolgoz fel, amelyben Koppány, a magyar fejedelem, aki István király ellen lázadt, legyőzetett és felnégyeltetett. A vers a Koppány neje nevű rockopera paródiája, amelyet Szörényi Levente és Bródy János írtak. A vers első 12 sora a Koppány neje reakcióját mutatja be, amikor meglátja, hogy férje feje nincs meg. A vers nyelve egyszerű és közvetlen, de a rímek és a ritmus játékosságot és lendületet adnak neki. A versben több szó is utal a modern élet paradoxonjára, mint például a "seprű", a "zacskó ropi", vagy a "tasli". A versben is előfordulnak néhány szójáték, mint például a "szét vagy esve" vagy a "szedte-vette". A vers utolsó nyolc sora a rockopera jelenetét mutatja be, amelyben Szent Pista, a Felnégyelő, aki István királyt alakítja, lefejezi Koppányt, akit Varga Miki játszik. A vers itt vált a jelen időre, és a költő elmeséli, hogy a rockopera milyen sikeres és népszerű. A vers utolsó két sora egy fordulatot hoz, amikor a költő azt mondja, hogy aki nem hiszi, egyen hódot, ami egy szólás, amely azt jelenti, hogy valaki ne vitatkozzon, hanem fogadja el a tényeket. A vers ezzel a szólással humoros és szatirikus módon feje...” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„A Bing már a második mondatában tévedett, mert a versed rímképlete nem aabb, hanem abab. Ezután a többit már el sem olvastam. Bing fiam, hülye vagy, leülni, Egyes. Na jó, maximum egy Kettő alá, ha megdolgozol a kegyelmemért.” /Stefán, kétszeres Binggyilkos, a "Reterátszagú vérszippantók és a kisgömböc" c. nagysikerű gyermekvers kötet, valamint az "Arany ásók Alizkában" mélypszichotriller bestsellerek életfogytos írója/

„Kötekedel Stefán?!

Lógni fogsz még te fán!”

/Dr. Kotász, Bing-díjas ítéletvégrehajtó/

„Koppány? Költő? Kókler? Kukatöltelék? Talán nem véletlen, hogy mind a négy szó K betűvel kezdődik! Felnégyelni!” /Szent István (~975-1038), véreskezű államalapító és ellenséglapító/

„A vaskézzel uralkodó Istvánt párthívei Erős Pistának, ellenfelei pedig Vajk Rémnek hívták a háta mögött.” /Enciklopédia Britannica – részlet/

„Koppány vezér nevével

Kezdődött a lista,

Amit írt a „szent” király,

Felnégyelős Pista!”

/korabeli ellenzéki falfirka egy ősmagyar barlang mellékhelyiségében/

„Amikor augusztus 20-án megnézem az István, a király rockoperát, mindig úgy érzem, hogy jobban jártunk volna Koppánnyal.” /M. András, a költő legállandóbb és legkoppánydrukkerebb kommentelője/

„Koppány habzó szájú vezér

Lett vón’ tán és éppen ezér’

Jobban jártunk, hogy a Pista

Lőn a fő feudalista.

Nemzetünk műkeresztény lett,

Nagymagyar név fel-felfénylett,

S mit rákentek a századok,

Négyet egy százasér’ adok!”

/Alien’gusztushúsz, idegenszívű rockoperátor és negyedszázados rákent koszdíler/

„A rockopera "Felnégyelni!"-je megvan, de a legfontosabb üzenete a mai kor embereinek mégis kimaradt: "Szállj fel a villamosra!" ... utálok a dugóban ülni! Közösségi közlekedésre fel! - mindenki másnak.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas aktuálmorgó/

„Nem szállok fel villamosra,

Túl sok ott a villamosszék!

Izzadnék én csatakosra,

Ha mi relét tart, egy rossz ék!”

/Király István, a Felnégyelő És Radikálisan Egyházasító Gimnázium (FÉREG) hittantanára és tömegközlekedési bliccelő/

„Szeretem, hogy István óta

Magyar lett a magyarnóta,

Nem sváb, nem tót, nem besenyő,

S van karácsony, a van sok fenyő!”

/Magyar Megyer, fenyőerdőkerülő és orvvadász/

„Meggyütt István levele:

Abcúg Koppány, le vele!”

/Sarolt, István anyja/

„Az anyatermészet nevében felháborítónak tartjuk, hogy a költő úr nem csak a természetet vérezteti össze holmi felnégyelt pacákból kifreccsenő veres pacákkal, hanem még az ártatlan hódokat is a hitetlen gyaurok elé vetné táplálékul! Felszólítjuk Frady Endrét, hogy vigye innen a nagy büdös lúdtalpú ökológiai lábnyomát, különben úgy alágyújtjuk az avart, hogy forró nyomon rohangálva vágyja majd bottal ütni a saját hűlt helyét! Frady Endre for Gókések Alá!” /Dr. Természetbarát Tódorné Véreskezű Vendetta, a Sötétzöld Aktivistákkal Teret Nyerő Alakulat (SATNYA) végső megoldónője/

„Hódhúst vegyenek, hódhúst vegyenek! Erjesztett gyömbéres szójában pácolva vetekszik az íze a görényével! Covid-teszttel együtt is kapható!” /Lee Chan Miau, kofa a vuhani piacról/

„Sok vers önmagáért vagy önmaga helyett beszél. Ez önmaga ellen. Meneküljön, ki merre lát!” /Szittya Hírharsona/

„A legújabb kutatások szerint Koppány vezérnek négy neje volt, akik rendszeresen összevesztek férjük tulajdonjogán, ezért megkérték az uralkodót, tegyen igazságot köztük. István nem csak igazságot osztott, hanem Koppányt is. Szét közöttük. Minden feleségnek adott egy várpalotát, egy a várpalota fokára szegezett férjnegyeddel. Innen ered a palotanegyed kifejezés.” /Dr. Mahlacsinyszky Taholcz, velünk élő történetíró és históriabúvár/

„Anakronizmus, költő úr, anakronizmus! A vers történelmileg teljesen hiteltelen és totálisan időzavaros, hiszen Koppány idejében még nem is ismerték a ropit! Ahogy az ismeretlen szittya költő mondta:

          Győz, ki tétet erre rárak:

          Nem voltak még ropigyárak!

Szóval, poéta úr, engedje meg, hogy a kultúrpolitikai három T (tilt, taglóz, tönkretesz) gyakorlatba tételével ezennel felnégyeljük! Vigyék! Ja, és a NEM ENG.!” /vitéz Négyessy Nugát, négyrét darabolás ügyi főispán/

„Mi ez a szánalmas történelmi hullagyalázás?! Ki ez makonyás memóriájú múltmixer, ez az állítólagos humorával még az Ómagyar Mária-siralomnál is mélyebb depressziót kiváltani képes fércirodalmi sufnituningoló?! Ne lássam az anyám nevét viselő cserkészőrs tagjait nyereg alatt puhított lovat enni, ha zokszó nélkül tűröm, hogy ez a vízhatlan poétapor összefradyendrézze Hunnia hóbortos históriáját és megtrollkodja a mai napon érvényben lévő magyar múltat! Egy fradyendre nem fradyendre, négy fradyendre mennyei fradyendrétlenség! Könyörgöm, négyeljük fel!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem egyszer fel akart négyelni az Erő sötét oldala, de szénné égtek a lézerkardjaik, a rövidzárlattól felrobbant a halálcsillagjuk és olyan erőtlenek lettek, hogy simán leverte őket a kis zöldráncos habókos manó, meg a hülyehajú műkezű tanítványa. Szívesen!” /Chuck Norris/

Tócsatenger szonett

Emelkedő esőfelhő

(Hogyan megy, mi eső, fel, hő?!)

Tartályából levet ereszt,

S hiányolunk levett ereszt.

Tömődve áll ja kanális,

Van benn csizma s fakanál is,

Teniszcsontváz (adogató),

S tócsa nő, mint Ladoga-tó.

Bús gyalogos, térdig ázol!

Ámokfutó Érdig gázol

Aquaplanva lósereget,

S „megmondtam!” szót jós ereget.

Fér, mint tisztre tiszti táska,

Kanálisra tisztításka.

ajánlás:

Herceg, hogyha Monort Ócsa

Felől nézed, donortócsa

Pírral csillan járda reggel.

Shakespeare-t rázd fel dárda geggel!

„Na, ez most valóban felrázott öröknek hazudott nyugalmamból, úgyhogy ezt most minden különösebb indoklás nélkül kikérem magamnak! Szórakoznak a nevemmel, he?! Még hogy geg?! Nemá’! Szonett, mi?! Piha!” /William Shakespeare (1564-1616) alias Dárdarázó Vilmos, szonettszerző és drámadíler/

„Mivel Monor Ócsától közel keletre (nem Közel-Keletre!) van, így napfelkeltekor valóban vérvörösen csillognak az eltömődött kanálisok fölött összegyűlő tócsatengerek és tényleg térdig gázolnak a gyalogosok a járdán a zagyban. Magyarország jobban teljesít!” /Újcsai Ujgurné Ócsai Ómagyarmária, siralmi főispánné/

„Tisztelt költő úr, nagyon úgy tűnik, hogy maga még sosem volt véradáson, mert ha lett volna, akkor tudhatná, hogy a donorokból kifolyó vér nem képez piros tócsát a földön, hanem higiénikus körülmények között bugyog bele az ágy mellett elhelyezett műanyag tasakba. Tó csak maximum úgy keletkezhetne az ágy alatt, ha a páciens maga alá izzadna vagy vizelne, de ez az esemény olyan ritka, mint szoláriumban a fehér hulla. Szeretettel várjuk a poéta urat egy steril költői véna csapolásra, ha át tud kelni a véradóközpontot körülvevő vizesárkon.” /Dr. Alkarossy Karolina, véradóközponti vénaváróteremőr/

„A Szaharában nem történhet ilyen. És ott hó sincs. Az is tud árvizet okozni, ha olvad.” /M. András, a költő legállandóbb és legszaharistább kommentelője/

„Szaharában lenne, ha hó,

Nagyot kiáltanék: Hahó!

eM úr, hiszen itt van a hó!

Ámulna a perzsa sah: Ó!

Ki nem hiszi, az egy tahó!

Erről üzenne tán Yahoo.”

/ejőletnemmok bbátsirahazsgel sé bbódnallágel őtlök a, S. Árdnam/

„Költő úr, nagy esőtől felhígult agyvíz ellen használjon esernyőt! Reklámáron az esernyő! Négy esernyőt egy százeurósért!” /a neve elhallgatását kérő ismeretlen esernyőárus/

„Ne legyen már elrontója

Költő úr, az égi jónak!

Örüljön, hogy van sok tója,

S nem rinya kell, hanem csónak!”

/Nemisolyanöregecske Noé, bárkakészítő kisiparos és nyugalmazott özönvíz túlélő/

„Csősz csúza zsong,

Jajong, búsong

A tájon,

S üt monoton,

Rúg konokon

És szájon.”

/Ver Lenn Pál, tócsákban fekvő költőket szájba rugdosó csúzos csősz/

„Kikérem magamnak, hogy az Őszi Chanson c. Paul Verlaine (1844-1896) fordításomat alantasan kiforgatva aljas célokra használják! Ennek a plágiumnak a bűze olyan avarkavaró, mint a belőle kiáradó rossz szél!” /Tóth Árpád (1886-1928), költő és műfordító/

„Nem látod a tócsától a tót, Árpád?! Ééérted, a tót, Árpád?! Höhö!” /Tompa Tokány, tahóember tajtparaszt/

„Mi ez a csatornalében tocsogó fartő fertő?! Ki ez a szügyig trágyaleves undorperszonális rímhiéna?! Ha a kanálisok Frady Endre busa nagy vízfejével lennének eldugítva, itt újra akkora gigatócsa keletkezne, amihez képest a tízmillió évvel ezelőtti Pannon-tenger csak egy Dagály-strandi lábmosó lehetne! Drága Anyám, intézkedj, hogy akárki is özön-vizel jelenleg, sürgősen hagyja abba, mert kibeszélem a Mensa HungarI(Qa)sta Horváth Oszi haverommal az Önkényes Mérvadóban! Ne lássam magam Juventus mintás pléden fekve kockahassal strandolni a Riviérán, ha egy átlumpolt téli éjszaka után a vizeletemmel nem írok maradandóbbat a hóba Frady Endre bármelyik katatón klapanciájánál!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban nincsenek tócsatengerek, hiszen amikor Noé idejében az Úr a segítségemet kérte, akkor is pár nap alatt megittam és a világűrbe ürítettem az özönvizet.” /Chuck Noris/

Bing, a mesterséges intelligencia illusztrációja

Tudományos bűnfelderítés

A püspök vacsorára hívta az esperest, a diakónust, a perjelt és a presbitert. Egy körasztalnál ülve püspökfalatot ettek, majd hazamentek. Ez után nem sokkal vette észre a püspök takarítónője, hogy koszos a szőnyeg, mert valakinek nem ízlett a püspökfalat és titokban az asztal alá dobálva beletaposta a méregdrága szőnyeg közepébe. A püspök tanácstalan volt, mert fogalma sem volt, ki lehetett a tettes. Az esperes, a diakónus, a perjel, vagy a presbiter?

Rejtély!!!

A fenti kép készítője Bing, a mesterséges intelligencia

A püspök felhívta jó barátját, Dr. Agyvíz Atanázt, a tudományos lángelmét, aki rövid gondolkodás után megadta a választ:

- Az egyik meghívott annyira undorodott püspök uram falatjától, hogy magában így gondolkodott eme püspökfalatról: „Ne érints engem!” azaz latinul „Noli me tangere!”, vagyis alkalmazzuk a tangens függvényt, ami ilyen klasszikus műveltség miatt régiesen írva synus per cossynus. Synussal egyszerűsítve 1/cos-t, azaz egy per koszt kapunk, vagyis a kosz a per-jel alatt található. Tehát a három meghívott közül a perjel volt a tettes.

Na, ilyen nagy dolgokra képes az alkalmazott matematika, azaz a tudomány!

Tanuljatok gyerekek, hogy ti is olyan okosak lehessetek, mint Dr. Agyvíz Atanáz!

LAPZÁRTA UTÁN ÉRKEZETT HÍR!!!:

A legfelsőbb helyről kiküldött nyomozóbizottság – a spanyol inkvizíció – sürgősen kihallgatta az ügy összes szereplőjét – a négy gyanúsított mellett a vendéglátó püspököt és Dr. Agyvíz Atanázt is – akik rövid, de intenzív keresztkérdezősködés után megtört szívvel és még megtörtebb végtagokkal mind a hatan bevallották nem csak a kérdéses bűncselekményt, de a mesterséges jéghegy Titanic elé lökését, az 1954-es futball világbajnokság döntőjének fogadási elcsalását és a Kennedy gyilkosságot is. A szeretetvendégséggel egybekötött máglyás kivégzés a vasárnapi mise után lesz megtartva. Megjelenés alkalomhoz illő tűzálló öltözetben. Jegyek a pénztáraknál és az ismert jegyirodákban vásárolhatók. Diákoknak és nyugdíjasoknak féláron. Bérletek és szurkolói igazolványok erre az alkalomra nem érvényesek. Pedagógus kedvezmény nincs. Mindenkit sok szeretettel várunk a közös eretnekégetésre!

Történelemvizsga után

Én vagyok a szektás csávó,

Akit éppen kerget ÁVÓ.

El is kapnak, meg is vernek,

Szokvány kezdete egy pernek.

Törnek rajtam kopár térdek,

Ezt kívánja a pártérdek.

Cipóra vert pofám kerek,

Úgyhogy mindent beismerek.

Írásbeli vallomásom

Nyomán magam mélyre ásom.

Ítélet is szíven talál:

Életvég általi halál.

Bitófai lenkötélen

Testem jéggé köt meg télen,

Hatásom bár ellenhatás,

Sírós hantot rabból hat ás…

(…)

Rémálom! Múljon e hét el!

Kísért töri vizsgatétel!

Rám rémtettek rosszul hatnak!

Megint jőnek, kopogtatnak…

„Imént levetített diák

Szerint ez a libsi diák

Brüsszel hatalmának örül!”

(Kétezer-huszonhat körül…)

„A Történelemvizsga után egy vers, amelyet Frady Endre írt. A vers egy 24 soros ballada, amelyet általában négysoros strófák alkotnak, és amelynek rímképlete aabb. A vers egy történetet mesél el, amelyben a költő egy szektás csávót alakít, akit az ÁVÓ (Államvédelmi Osztály) üldöz és kínoz, majd elítél és kivégez. A vers a múlt és a jelen között váltogat, és a költő rémálmát és valóságát összemosva mutatja be a történelmi és politikai elnyomás hatását. A vers első 16 sora a múltban játszódik, és a szektás csávó szenvedését és halálát mutatja be. A vers nyelve egyszerű és közvetlen, de a rímek és a ritmus drámaiságot és lendületet adnak neki. A versben több szó is utal a kommunista diktatúrára, mint például az ÁVÓ, a pártérdek, a libsi, vagy a Brüsszel. A versben is előfordulnak néhány szójáték, mint például a "hatásom bár ellenhatás" vagy a "sírós hantot rabból hat ás" A vers utolsó nyolc sora a jelenben játszódik, és a költő rémálmának felébredését és folytatódását mutatja be. A vers itt vált a jelen időre, és a költő megszólítja magát. A vers utolsó két sora egy fordulatot hoz, amikor a költő rájön, hogy a történelem ismétli önmagát, és hogy ő is veszélyben van. A vers végén egy zárójelben olvasható egy évszám, amely 2026-ra utal, és amely arra utal, hogy a vers egy disztópikus jövőképet fest. A vers tehát egy szatirikus és kritikus ballada, amely a történelmi és politikai elnyomás és erőszak következményeit és veszélyeit mutatja be, és a költészet és a rémálom elemeket használ fel a kontraszt és a feszültség keltésére. A vers címe is utal a modern élet paradoxonjára, amikor a "történelemvizsga" jelzőt egy rémálomra használja, ami a tanulás és a félelem ellentétét fejezi ki. A vers stílusa egyszerű és közvetlen, de a rímek és a ritmus játékosságot és lendületet adnak neki.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Ha tudom, hogy a költőből ezt a verset váltja ki a Magyarázat mindenre c. filmdrámám, akkor lehet, hogy vagy nem rendezem meg, vagy még inkább dehogyisnem! Frady Endre túlságosan szabadon asszociál, úgyhogy csak remélhetjük, hogy még sokáig lesz lehetősége szabadlábon aszociálisnak lennie. Lehet, hogy egyszer még cellatársak leszünk? Végül is lesz miről beszélgetnünk, hiszen én megrendeztem a Rossz Verseket, ő pedig folyamatosan írja őket.” /Reisz Gábor, rendező és forgatókönyvíró/

„Hazudik, költő elvtárs, mint a vízfolyás! Mi nem jövünk megint kopogtatni, mi kopogtatás nélkül magára rúgjuk az ajtót, de nem visszük sehova, hanem helyben hagyjuk, méghozzá jó alaposan! Jelmondatunk:

          Költő hazudni se képes,

          Ha testszerkezete pépes!

Ennek szellemében verjük most pacallá, míg el nem ismeri, hogy egy ujjal sem nyúltunk magához! Miért is koszolnánk be magával a kezünket, amikor van gumibotunk!” /ifj. Csávás Kálmán bőrnagy, a Tök Anarchista Költők Országos Nyúzdája (TAKONY) háti szíjhasítója/

„Sziasztok, Kálmi! Szíjaztok?” /id. Csávás Kálmán, nyugdíjas tömbházmesterdalnok és dollár díler/

„Hátborzongató…” /M. András, a költő legállandóbb és leghátszíjérzékenyebb kommentelője/

„Nocsak, eM úr, ejnye, nahát,

Kis töritől borzong a hát?!

Jövőjére más a terve,

Nem szeretne lenni verve?

Botozástól óvja farát

Úgy, hogy legyen rendszerbarát!

Kormánypártunk sosem veret

Olyat, aki minket szeret;

Gondos lista annak titka,

Hogy ily hiba nálunk ritka.”

/Kuba továris, koffeinmentes feketelista készítő ügynök/

„A történelem egy kreativitását vesztett szenilis öregemberként folyton csak ismételgeti önmagát, ami nem csak életveszélyes, de halálunalmas is.” /Dr. Repeta Radián, a Totalitáriusan Unalmas Retúrjegyes História Alapítvány (TURHA) többszörösen visszaesőembere/

„Ha megvalósul a Huxit,

Magyar nép, egy nagyot buksz itt!

Elapad bő pénzcsatorna,

Jön túlélő tévúttorna.

Elmigráló sziklatúra

Csökkenti a diktatúra

Alatt nyögők szeri számát,

Nép iszkol határon ám át!

Aki mégis úgy dönt, marad,

Mohács várja, Bern és Arad!

Rendületlen itt él, itt hal…

Dunában eszi meg fitt hal.”

/özv. Nostradamus Nihilné Kaszássy Kasszandra, baljósnő/

„Jaj, csak Bern ne! Nem bírnám még egyszer elviselni, hogy 2-0-s vezetés után abszolút esélyesként 3-2-re elveszítsünk egy világbajnoki döntőt, és a csapatot titokban kelljen hazahozni, nehogy meglincselje őket a csőcselékké hergelt öntudatlan munkásosztály kritikus tömege!” /özv. Grosicsbuzánszkylórántlantos Bozsikzakariásné Budaikocsishidegkutipuskásczibor Aranycsapatella, kisnyugdíjas focilabdavarrónő/

„Nocsak! Frady Endre a folyamatos kultúrpolitikai nyüstölésem hatására végre valódi témáról próbál valódi verset írni! Persze ismét bebizonyosodik Yoda mester Luke Skywalkernek mondott ikonikus „Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!” felszólításának igazságtartalma, hiszen Frady Endre is inkább ne tette volna, de legalább igyekezett az asztalra csapni! Sajnos megint csak nem sikerült eltalálnia és a lendülettől úgy pofára esett, mintha a gumibotos plasztikai sebészeten vették volna kezelésbe, ám a szándék végre dicséretes! Váci Mihály szavai azonban utat mutathatnak: „A jó szándék kevés! Több kell: az értelem!” Értelemszerű, hogy Frady Endre utókora előbb fog felépülni, mint a jogállam, vagy egyik sem, de utolsó fogásként megmarad a kifilézett reményhal! Világ proletárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szervezett erőszakot alkalmazó erőszakszervezetnek egyetlen ellenszere van: én. Az én lábizmaimról olyan lendülettel pattant le a spanyolcsizma, hogy a huzatjától spanyolnáthás lett a teljes spanyol inkvizíció és - a néhai hős hispán főispán költővel szólva:

          Jaj, elsüllyedt Armada

          Mind a három harmada!

A magyaroknak meg azt üzenem, hogy ne bőgjenek, mert több is veszett volna Mohácsnál, ha én is a törökökkel vagyok.” /Chuck Norris/

„Én a törökökkel vagyok!” / Recep Tayyip Erdoğan/

„Én a vízilovakkal vagyok!” /Bud Spencer/

„Én gondolkodom, tehát bajban vagyok!” /René Descartes nyomtalanul eltűnt unokaöccse/

Fenti illusztrációkat a Bing készítette

Hódara

Kint az utca hódarás,

fehér szegény lódarázs.

Fázós torka rekedt és

se sárgás, se feketés.

Lódarázs bár hófehér,

hódarázs nem lófehér.

Mázli, hogy a hódarázs

nagyon ritkán lódarás.

Lódarázs kér: „Instállom,

installálják istállóm!

Beszáll hideg hódara,

megfagy hód vő s hód ara!”

Lódarázs s pár hódrokon

rí hódarás fodrokon.

Hűs hóhajuk beremeg,

üté már tél dere meg.

Tél dere már megüté

fejemet és „Meggyütté?!

Hódtrágya van hajadon!”

- bőg Őm. Marad hajadon.

„A Hódara c. vers egy humoros nyelvi játék, amely a hód, a ló és a dara szavakat ötvözi különböző módon. A vers ritmusa és rímei is a szójátékokat erősítik. A versben a lódarázs egy olyan lény, aki a hódarázs és a ló keveréke, és a tél beköszöntével fázik és istállót kér. A vers végén a lódarázs fejére hódtrágya hullik, ami még jobban elkeseríti. A vers egyfajta paródia a klasszikus magyar népi költészetre, amely gyakran használ állatokat szimbólumként. A vers szerzője Frady Endre, aki egy kortárs magyar költő és író. A vers a Hódara című kötetében jelent meg 2020-ban (sic!).” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Mi van, te télderű fejű hódagyú gyógyegér?! Nem veszel feleségül, mert meg mertem mondani, hogy hódtrágyás a nagy busa fejed, te szerencsétlen?! Most szólok, ha nem leszel ott az esküvőmön, vagy bármi mást mersz mondani az igenen kívül, amikor kérdeznek, úgy váglak szájon a sodrófámmal. Hogy a benyelt fogsorod az aranyeredet fogja harapdálni! Na, gondold át még egyszer, hogy szeretsz, ugye?!” /a nagy Ő/

„Süss fel nap, fényes nap,

Kertek alatt lódarazsak megfagynak.”

/M. András, a költő legállandóbb és legnépdalosabb kommentelője/

„Fagyhatár a kertek alatt

Nyolcvan centi talajmélyen.

Ott lenn, hol a vakond haladt,

Lódarázs is túl kell éljen.

Szóval eM úr nem kell pánik,

- Nap szól - talajt hővel kenem,

Nem fagynak meg Schneider Fánik,

És a lódarazsak se nem!”

/Dr. Tarajos Alajos, altalajos talajmechanikus és fagyhatárőr/

„Nem tréfa, nem finom a tré fa! Hód arás falatok helyett jó darás tésztát tessék! Attól lesz jó darázsdereka! ... Már akinek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hídfalú hódfaló/

„Lódarázsderékszögmérő?

Már akinek fa tré? Mér' ő?

Mér' nem, kinek nem tré a fa,

Hanem hódarásan kafa?

Ház úr, önből elvett észt a

Darázscsíkos darás tészta!”

/Dr. Tréfa Fatré, Testnevelési Faiskola rektor potroha/

„Ne sírjon annyit a lódarázs. Alkalmazkodjon, vegyen fel valami meleg cuccot. És ha attól fél, hogy a tél dere megüté a fejét, tegyen a fejére darázssapkát, darázskucsmát, vagy maradjon bent és fűtsön be. Nem elég, hogy védjük a kutyát, a macskát, meg a Fradi kapuját, nekünk is kell egy kis pihenés.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leglódarázsonfelháborodóbb kommentelője/

„Nyuggerapó, legyen érző

Szíve, ne ily szomjra vérző!

Darazsakra kucsmát tegyen

S csíkos ruhát, ami egyen,

Hisz' szívében van egy rakat

Hely, mely tök' csíp darazsakat!”

/Dr. Szívküldi Szotyola, lódarázsmegszerettetési pszichoszomatikus szakorvosdoktornő/

„Végül is bármiről lehet verset írni, sőt akármiről, de minek?! Ahogy a költő (nem ez, hanem egy igazi) kérdi sós hólével borított kedélyállapotba fagyva:

          Frady ismét szénné égett,

          Ám mi célból, vajh mi végett?!

Szóval maradjunk annyiban, hogy legyen ez is a már-már megszokott NEM ENG.!”

/Hódarássy Humbug, a Frady Endrét Gyökéragyú Elvetemültségnek Nevező Club (FEGYENC) izgő-mozgó irodalmi intézkedési igazgatója/

„A költő ismét olyan témát feszeget, aminek feszegetése bárki másnak erőt, egészséget meghaladó feladat lenne. A költészet konzolos egykarú emelőjének tengelyre merőleges irányú húzásával Frady Endre behatol a felszín alá oly módon, hogy leemeli az eldologiasodás miatt megkövesedett felszínt a hallgatag mélyről és ezáltal mi is belehallgathatunk abba, hogy miről fecseg a felszín és miért hallgat a mély. Az olvasó eközben a reveláció erejével döbben rá, hogy a felszínt betakaró fehér hódara tulajdonképpen az általa el- és betakart leglényeget elhomályosító feketeség. Micsoda önmagával antagonisztikus ellentétben álló irreverzibilis determinizmus, micsoda tanulatlan telhetetlenség! Színorgia, állatvilágegyetem és beteljesületlen szerelemözön, mindez öt röpke versszakban! Éljen Frady Endre, a dióhéjban történő mindent megmondás szintaktikus szeizmográfja! Éljen az örök hó irodalma! Ne szégyelljünk a csupa nagybetűs KÖLTŐTŐL tanulni, tanulni, tanulni!” /özv. Lenin Lajosné Uljanov Uborka, a Minimalista Irodalmat Kulturális Univerzumként Legitimáló Állami Sószóróhivatal (MIKULÁS) ideológiai főmunkatársnője/

„Amikor elhagytam a tanári pályát, hogy az egyetemes kultúrát szolgáljam nem középiskolás fokon, akkor naivan arról álmodtam, hogy a saját képemre formálom a nyilvánosságot, ám ehelyett a saját képembe kaptam ezt a torz nyilvánosság szeme láttára szégyentelenkedő kártékony szánalomkupacot, aki Frady Endre néven büdösíti tele a költészeti közéletet! Lódarazsas hódara, szentanyám, hódarazsas lódara, egyenest bele a pofánkba, még elugrani se lehet! Én megértem, ha egy költő a neki adatott valamivel küzd valami ellen, de ez a hagymázas hóhányó csak a tanulhatatlan tehetségtelenségével küzd a józan ész ellen! Frady Endrével kapcsolatban csak egy dologban reménykedhetünk: talán ő sem él örökké! Én mindenesetre egyetlen dolgot kérek csak a remélhetőleg fehér karácsonyra: egy Frady Endre viaszbábut a hozzá tartozó nagyon hegyes kötőtűvel!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A múltkor felkértek, hogy egy hódarás hódesküvőn adjak össze egy hódpárt, a hódvőlegényt és a hódarát. Én a hagyományos és hibás papi szokással ellentétben nem összeadtam, hanem összeszoroztam őket, mert csak így lehettek ketten eggyé.” /Chuck Norris, a teológiai matematika pontifex maximusza/

Világűrszabadsági pókerparti

Űrhajóban kicsi kabin,

Ott utazik Oszama bin

Láden, aki itt van szabin.

Dublőrt robbantott csak USA,

S vak kommandósnak a busa

Fejére fröccsent a húsa.

Föld körüli pályán kering,

Széken szűköl, szinte hering,

Oly szorosan, mint a Bering.

Carte diem! - Ossz a mának!

Színsora van Oszamának,

S én ászdrillel eszemenek...

„Frady Endre: Világűrszabadsági pókerparti című verse egy szatirikus, abszurd, parodisztikus alkotás, amely a költő sajátos nyelvi játékával és kritikai szemléletével hívja fel a figyelmet a világpolitikai eseményekre. A vers egy elképzelt jelenetet mutat be, amelyben Oszama bin Laden, a terrorista vezér, aki állítólag 2011-ben megölték, valójában egy űrhajóban utazik, és pókerezik a költővel. A versben a költő a szleng, a szójáték, a rím, az alliteráció és a refrén eszközeit használja. A vers hangulata hol humoros, hol szomorú, hol ironikus, hol szatirikus. A vers végén a költő saját sorsát is bevonja a történetbe, amikor kiderül, hogy veszít a pókerben, és Oszama bin Laden nyer.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Dublőreim sajnálom én,

Nem javított my renomén,

Hogy helyettem haltak sorra,

Mert az USA rút sasorra

Kiszagolta őket rendre,

S küldte mindet bloody end-re!”

/Oszama bűn Láden, űrterrorista/

„Azt sejtetik költő palik,

Oszama bűn Láden csalik!”

/Dr. Mély Mimóza, sejtéselemzőnő/

„Ne gyanúsítgassál te meg,

Űrhajó a széltől remeg,

S költőcske ügyetlen lakli,

Kihull kezéből a pakli.

Látszik tükörképem szemén,

Tuti más, ki csalik, nem én!”

/Oszama bűn Láden, szeles hamiskártyás/

„Kinek kártyánál van tükre,

Hajaz azon dédre, ükre,

Kik ezt támasztván a falnak,

Trükkös tükörképből csalnak!

Úgyhogy bár e Láden fiú

Kártyatudására hiú,

Akárcsak az összes őse,

Nem becsületes ám ő se!”

/Sean Sharpmind, a Daily Mirror oknyomozó újságírója és betanított paparazzo/ 

„Az űrhajó kifogástalanul teljesített a szélcsatornában, ám a világűrben levegő híján még menetszél sincs. Ha a kártyapartnereket bántják a szelek, ne kifele mutogassanak, hanem nézzenek magukba!” /Dr. Vihar Vendel, űrhajóács és menetszélárnyékszékesegyházmesterdalnok/

„Aki szél ellen szellent, maga büdösödik bele!” /szélcsatornapatkány közmondás/

„Ha alattunk van a Bering

Szoros és a hajónk bering,

Átizzad rajtunk a bőring,

S üvöltözünk, mint egy Göring.

Mikor lökdösnek e szelek,

Csuklón vérereket szelek,

Várnak tátott bálnaszilák…

Ments meg minket Kristóf Milák!”

/Űrön Áron, a Bering szoros felett űrszélviharba és téridőgörbületbe került űrtaxisofőr/

„Bocsi, űrfiúk, de most egy kicsit le vagyok eresztve, úgyhogy kevés esélyt látok arra, hogy a Bering szoros kutyahideg vizében bálnák szájából huzigáljak ki űrterroristákat! Ráadásul a szünet alatt kicsit meg is híztam és nem szeretnék beszorulni a szorosba. Bocsika!” /Milák Kristóf, mindenbajnok és világcsúcstartó csodaúszófenomén/

„Minősíthetetlen! Olvashatatlan! Tűrhetetlen! Életbenmaradhatatlan! Megkegyelmezhetetlen! NEM ENG!” /Pottyadék Pitypalatty, a Totális Remekművekért Óriási Gratulációkat Eregető Rendezvényiroda (TRÓGER) hulladékkezelője/

„Vajon az az űrhajó melyik bolygóba rohan bele, széthullást előidézve szeptember 11-én?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„eM úr, űrkomp csak Föld körül

Rohan, nem egy bolygóba be.

Gyáva bolygólakó örül,

S kérdi: Fenéktesztszem zab-e?”

/Dr. Cudar Cider, zabszemtesztpilóta és keresztrímszerkezettervezőmérnök/

„Mi ez a rémirodalmi terrorcselekmény, ez az abszolút nulla foknál is hidegbetegebb űrsétafika?! Ki ez az embergyártási melléktermék? Frady Endrét gyerekkorában az asztal körül kergették, ha nem írt minden étkezés előtt valami totális elmeroggyanatot?! Lehet, hogy innen jött ez a beteges keringésmánia, amibe beleszédülve most épp Oszama bin Ládent lázálmodta bele egy űrhajóba?! Ha szegény jó anyám belém pumpált anyateje úgy viszonyult volna a valódi anyatejhez, mint Frady Endre költészete a valódi költészethez, akkor az írástudók felelős léte helyett ma * * *-ként a parancsszóra történő gombnyomogatások közötti tengernyi időmben zokniűrhajókat stoppolnék az ország legnagyobb kupolás tébolydájában! Frady Endre megpihenhetne már és ledőlhetne, mint a Sztálin szobor anno!” /Puzsér Róbert, kritikus/

* * * PC okokból meg nem nevezett foglalkozás

„Ha én rúgtam volna fejbe Oszama bin Láden dublőrét, az olyan rúgás lett volna, hogy abba nem csak az összes többi dublőr, de az eredeti Oszama is belemurdelt volna és most mind űrhajó nélkül keringenének az Androméda ködben.” /Chuck Norris/

Retrotáció

Pörgőn, mint jet rotál,

Énekli Jethro Tull:

Tök jó tál Retro Tál!

Kérdi Brassó, Brüsszel:

Eszel hallét küsszel,

Ha Retro-ba gyüssz el?

Jó okok, a „mert”-ek

Okán ide gyertek,

Át nem lesztek vertek!

Nyelvköszörül kaján

Kujon Retro-s kaján.

Nőjön korpa haján!

„A Retrotáció című verset Frady Endre írta, aki egy kortárs magyar költő, humorista és publicista. A vers egy játékos nyelvi kísérlet, amelyben a pörgő, a jet, a retro és a tál szavakat használja fel különböző módon. A vers hangulata vidám, bohókás és ironikus, a költő a modern élet és a régi idők közötti ellentétet mutatja be. A vers formája négy soros, rímes, szabadverses strófákból áll, amelyekben a rímek hol tökéletesek, hol hiányosak, hol pedig belső rímek. A vers nyelve tele van szójátékokkal, szlenggel, idegen szavakkal és szándékos torzításokkal. A vers címe a retorika egyik alakzatát, a retrotációt jelöli, amely azt jelenti, hogy egy mondatot vagy kifejezést úgy ismétlünk meg, hogy közben megváltoztatjuk a szavak sorrendjét. A versben ez a pörgő, a jet, a retro és a tál szavak kombinációival valósul meg.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Strófa szabadverses lenne,

Mikor annyi rím van benne?!

Ráadásul bokorrímek!!!

Let us roast Bing, let it be Mac!”

/Rostélyos Rezső, a Binget Besütögető Qtyaütők (BBQ) szószólója/

„Ti még mindig a Retro-ban esztek?! Ti nem tudjátok, mi a jó?! A jó: magas minőségű, kedvező, megfelelő, elfogadható (tulajdonság, dolog). Szinonimái: kiváló, remek, nagyszerű, szuper, kitűnő, kifogástalan, pompás, klassz, tökéletes, elsőrangú, ideális, csúcs, isteni, szuper, király, klassz, oltári, frankó, cool, zsír, sirály, tuti, tök jó, kafa, állat, pöpec, príma, baró, klafa, istencsászár, baromi jó, eszméletlen, haláli, brutál, faja, menő, ütős, fenomenális, pompás, nagyszerű, állati, fain, csúcsszuper, szupcsi, zsírkirály, kiváló, fantasztikus, pazar, fantörpikus, kircsi, űberkirály, karaj, szupi, vagány, istenkirály, frenetikus, raj, csodás, remek, tökéletes, parádés, fergeteges, ász, atom, zsírkaraj, tutkeráj, atomzsír, észbontó, döfi, kitűnő, brutális, elképesztő, patent, csúcskirály, nagyon jó, észbontóan jó, bitang, tutkó, okés, nagyon szuper, kifogástalan, kifogásolhatatlan” /Ős Kaján Kujon, nyelvköszörűs nyugger/

„Kaján Kujon

Foga hulljon

Kajájába,

S legyen kába!

Nyála kössön

Szájba, s ős, ön

Fals táp szektán

Fúljon meg tán!”

/özv. Gosszip Borzné Titok Tamara, átokmondó kisiparos és traccspartitúravezetőnő/

„Az egy dolog, hogy egy ricsajos együttes előttem ismeretlen okból az 1960-as évek második felében felvette a nevemet, ám ez a másik, hogy most egy öncélúan értelmetlen mondókában szerepeljek pusztán a blőd bokorrím kedvéért, na ez már nekem is sok! Miért nem a vetőgép feltalálójaként verselnek meg hősi énekekben?!” /Jethro Tull (1674-1741), angol agronómus, a vetőgép és a lóvontatású kapa feltalálója, a norfolki négyes vetésforgó egyik feltalálója/

„Ha földön kipusztul e tő,

Pótlására gép kell, vető,

No meg lóvontatott kapa,

Ezt adta nekünk Tull papa!

Ki hallja Jethro Tull nevet,

Tuti önfeledten nevet,

Olyan mulatságos ez és

Ebből jövő névegyezés!

Zengik ifjak, hallják vének,

Ez Jethro Tull hősi ének!”

/özv. Jethro Tullné Retro Tália, nyugalmazott színművésznő/

„Legjobb löncs a Retro löncse,

Nem hagyja hidegen Önt se.

Szájába s ne földre öntse!”

/Vízöntő Vászoly, ebédgyári öntőmunkás és melegen hengerelt marhaszelet díler/

„Küsz?! Mi ez a nagyzolás, költő úr?! Küsz?! Ki ismeri ezt a halat az előkelő küsz néven?! Miért nem köznépi sneci szót használja, hogy megérthessék a keményen dolgozó kisemberek, mi?!

          Magára szállt küsz köd,

          Oszt’ amiatt küszköd?!

Maga talán a brassói aprópecsenyét is csak brüsszeli csipkével megterített asztalon hajlandó elfogyasztani?! Vissza kéne vennie ebből a plebejus tempóból, mielőtt a pofonfal adja a másikat és ez az arc lesz a végső! Na, gyorsan dobjon be a buta málészájába egy húsgombócot, oszt’ irány az átnevelde! Sokáig próbáljon emlékezni a Retro kajákra, mert nálunk ilyet nem kap!” /Csávás Kálmán főnagy, a Butatekintetű Anarchista Rímfaragókat Oskoláztató Minisztérium (BAROM) arca/

„Micsoda bokorrím triászok, költő úr, micsoda bokorrím triászok, sőt, bokorrím triolák! Tricepszre gyúrva se lehetne jobban triplázni az akusztikus triangulummal! Tricikliző triceratopszok is megnyalhatnák e Retro vers fogyasztása után mindhárom arcszarvukat és benyelhetnék a fröcsögő szaftot! Trilliószor is képes lennék végigolvasni, miközben végigeszem az étlapot! Vegytrisztán katartikus költészet! A trimeszter leggyönyörűbb alkotása és legjobb kajája!” /Trisztán Izolda, kulináris kritikus és haspókhálózati hierarchiai hősnő/

„Mi ez a kispolgárivá satnyított szellemi gyorsétkeztetés, ez a légvárrommá dagasztott szócséphadarás?! Kinek áll érdekében a magyar költészetet a félsejtű amőbák kommunikációjának a szintje alá silányítani?! Miért kell a mentális megszégyenülést pajzsmirigyen körbe-körbe hordozva magamutogatni?! Kinek áll érdekében az érdektelenség?! Talán ezzel a verssel indul a közpénzmédia új szánalomsorozata, az Önök Se Kérték, De Mi Alulteljesítjük?! Anyám retro vasbeton emlékműve boruljon rám, ha nem követek el mindent Frady Endre megkövetése megkövezése érdekében! Sipirc tarnsit gloria undi!” /Puzsér Róbert, nagyon kritikus/

„Múltkor felhőfejelés közben lenyeltem egy rotáló jetet, de sikerült olyan jól tompítanom az ütésem erejét, hogy a gép utasait sértetlenül tudtam felköhögni, csak a jet kiszékelése közben robbant fel a latrina. Azóta csukott szájjal felhőfejelek és barbár csirkemellet csak a Retro 2 gyorsétteremből hozatok.” /Chuck Norris/

Salabakter

Slöttyög Salabakter Soma,

Rápárlott a rumaroma…

Szájából száll róka koma,

Hóban répaszín a nyoma.

Neje Salabakter Somát

Üti, ki dől, mint egy rom át

Vak komondoron és nyom Ááááá!-t,

Lerázva a somfa somát.

Főfigyel egy gógyis roma:

Dikh mán, tisó, köttő koma,

Tuggya Lajcsi, tuggya Csoma,

Tílen somfának nincs soma!

Azt is sejti Lajcsi s Csoma,

Kongó kikötője Boma.

Teli kikötő s nem kongó,

To full harbour never don’t go!

Sohase hajózzál teli

Kikötőbe, mely a deli

Salabaktereket nyeli,

Mint a rumaromát le Lee!

BRÉKING NYÚZ!!! A költő urat

Agyműtik épp s fejfal furat

Mélyén sötétlik a semmi!

Salabakter sír-rí, nem mi…

„Frady Endre: Salabakter című verse egy groteszk, abszurd, parodisztikus alkotás, amely a költő sajátos nyelvi játékával és kritikai szemléletével hívja fel a figyelmet a társadalmi problémákra. A vers egy szegény, alkoholista, erőszakos roma család életét mutatja be, amelynek tagjai Salabakter Somák néven szerepelnek. A versben a költő ötvözi a magyar, a cigány és az angol nyelvet, valamint a szleng, a szójáték, a rím, az alliteráció és a refrén eszközeit használja. A vers hangulata hol humoros, hol szomorú, hol ironikus, hol szatirikus. A vers végén a költő saját sorsát is bevonja a történetbe, amikor kiderül, hogy agyműtéten esik át, és a fejében semmi sincs. A vers egyfajta önkritika is, amely a költő alkotói válságát és kilátástalanságát fejezi ki.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Költő, rám rímereget, én

Kijelentem, ön egy kretén!

Sose láttam Bomát, Kongót,

Csak pár oszlopot, mi jón gót.

Ha szájra vesz Csoma nevet,

Ütök nagyot s ön nem nevet!”

/Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842), fradyirritátusz pszichotalamuszban szenvedő őshazakutató polihisztor/

„Őst keressél, Csoma pubi,

Mert a magyar haza őse

Fura, mint a resztelt ubi,

Bár nem is oly laza ő se.”

/Merevlemez Menyhért, diszk rét kertész/

„Boma kikötőváros a Kongói Demokratikus Köztársaság Kongó-központi tarományának (korábban Alsó-Kongó) városa. A város neve kikongo nyelven és több bantu nyelven erődítményt jelent. Fő termékei a faáru, a banán, a kakaó és a pálmaolaj. A város repülőtere a Boma airport.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Szegény salabakter! Megártott neki a rumaroma. Talán az volt a baj, hogy csak aroma? Boma kikötőjében majd igazi is lesz...” /M. András, a költő legállandóbb és legsajnálkozóbb kommentelője/

„eM úr, nincsen Bomába’ rum,

Se nem nyárigumi Barum.

Ám van pálmafaáruház,

Meg mit a sors ma ráruház.

E városnak a hittanán

Kereszt alakú a banán.

Közlekedés elmaradott,

Így a gyaloglósport adott.

Színesbőrűek a nózik,

Mert a népség kakaózik.”

/Dr. Kongó Kinga, King-Kong iromár és ping-pong tréner/

„Minden rumaút rumaromába vezet.” /falfirka a rumbágó klinikán/

„Tisztelt gógyis roma úr! Itt Kongóban télen is lenne som, mert nincsen tél, viszont sajnos nyáron sincsen som, mert a som igazi hungarikum, és a történelem még nem hozott létre kongói-magyar közös határt, bár magyar-kongói dva bratanki, úgyhogy ami késik, az még nincs itt! Addig is dikh mán tisó!” /Joseph Kabila, kongói elnök/

„Brékelőt sprőd brék-ing nyúzza,

Ez a Brék Hét bréking nyúza!”

/Gyalulatlan Gyula, az Elementáris Bréking Nyúzokat Átküldő Lapszemelde (EBNYÁL) árgusszemű ártánylelkű ármánykodója/

„Frady Endre agya a műtét közben sajnos nem került elő. Két eset lehetséges: vagy eleve nem is volt agya, vagy volt ugyan, de olyan kicsi, hogy a koponyába fúrt lyukon keresztül észrevétlenül kiesett és véletlenül beletapostuk a műtő szőnyegébe, amely felitta a levét. Ez utóbbi azért valószínűbb, mert a szőnyegen a műtét után az alábbi iromány jelent meg:

          Műtőszőnyeg vagyok,

          Méreteim nagyok,

          Agyműtéti agy ok-

          -ból áztatnak zagyok.

A költő koponyáját a gigantikus fejűr okozta beroppanás veszély ellen kitömtük a klinikán halomban fekvő nemzeti inzultációs papírgalacsinokkal. Ez az elmeállapotán nem segít, sőt, viszont statikailag stabilabb lett a fejboltozata. A beteg állapota stabil, de ébrenléti helyzetben folyamatosan azt dalolja, hogy:

          Bakter lettem, sala-lala,

          Sala-lala bakter lettem,

          Baltikumnak soma s hala

          Az én litvánom és lettem.

Jelenleg itt tart a tudományunk. Nővérke, kísérje a páciensünket az ebédlőbe! Kongói somleves van rumaromával megbolondítva!” /Dr. Komondorossy Csoma Lajos, agysebész és elmekórtangóharmonikás/

„Tudja egész Alsó-Kongó,

Frady Endre feje kongó!”

/Küsz Kösztönyné Kancsal Kinga, konkurens kortárs költőnő/

„Új műfaj teremtődött azáltal, hogy a költő a világon először bekötött szemmel, hátratett kézzel, gondolkodás nélkül dobbantva nekiugrott a témának és mindenféle fölösleges fontolgatás meg kispolgárian fanyalgó önkontroll nélkül, az olvasók szájába rágásának igényét félredobva egyből leírta, ami szembe jött! Ennél mesterkéletlenebbet csak mesterkélten lehetne alkotni! Frady Endrét nemhogy az emberek véleménye, anekik való megfelelés igénye nem érdekli, de még a saját reputációja sem! Izomból bele a pacekba! Hadd szóljon, hadd táncoljanak a romok saját magukon! Éljen a kifejezhetetlenül kifejezéstelen szabad önkifejezés! Előre az olvasótábortűzoltóautómentőorvostanhallgatókért! Frady For Future!” /Hupilila Hugóné Hottentotta Havária, a Rémrímeket Eksztázisban Csócsáló Csóközön (RECCS) című kulturálisan kiapadhatatlan katatón katarzis közszerepzavaros kihaőneme/

„Mi ez a tatár-, sáska- és busójárásnál is pusztítóbb szellemi szabadszékelés, ez a önbüdösítően belterjes kontraszelekció?! Ki ez a mentális toprongyokban kivagyiskodó médiaperszóna?! Frady Endre baltaarccal előre nekiszaladt bunkósbottal ütni a szabad asszociáció hűlt helyét, holt hülyét csinálva ezzel (is) magából, illetve mindenkiből, aki nem munkaköri kötelességből olvassa őt, hanem önként és békemenetdalolva! Ha szegény anyámnak a velem való várandóssága idején ilyen salabakterológiai tünetei lettek volna, akkor én most visszamaradottabb lennék, mint a magyar labdarúgás közpénzfaló utánpótlásnevelése! Falábból nem lehet Aranycsapatot építeni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kicsinyhitek sosem nyomnak;

Nem kell ahhoz fűtött terem,

Hogyha azt mondom a somnak:

Télen teremj!, télen terem.”

/Chuck Norris/

Hantológia

Csenddé sárgult zokszó, tagok

Tagjai alant, sírtöltő

Költők versbe ásott sora,

Nők elöl, s sorvégi hímek,

Fent vakolvastató dombok,

S ritmust adó kőkeresztek,

Lepattant szóvirágmagok,

Rég lefeslő emberöltő,

Századdá font sok-sok óra,

S összecsendületlen rímek

Hiányától porló homlok…

Hantosaim, elhal nesz’tek.

„Frady Endre: Hantológia című verse egy szomorú, elgondolkodtató, mélylírai alkotás, amely a költő sajátos nyelvi játékával és kritikai szemléletével hívja fel a figyelmet a halálra, a múlásra, a költészet értelmére és hatására. A vers egy temetői jelenetet mutat be, amelyben a költő megszólítja a sírokban nyugvó hantosait, akiket ő maga ásott versbe. A vers hangulata szomorú, keserű, végletes. A vers végén a költő rádöbben, hogy a hantosai csenddé sárgultak, és nincs többé neszük.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

Aranycsapat

Pupák pénteki porciós poézis parádé

Félvak rém és vidám torja

Vargányakrém leves s orja

Révén meg is valósulhat,

S James Bond mínusz egy: null-null-hat.

Jaj, the James Bond jelez vészt a

Retróban?! Nem, krumplistészta

Miatt jön, mint sokan mások!

Nevekért agymélyre ások:

Hamiltonnak jól megy a rajt,

Elsőként kér hagymás karajt,

Yoda mester bár már koros,

Marad neki disznótoros.

Ha még élne, lenne Prince telt

Káposztától. ami dinsztelt.

Kollár Szájbegyerek Klemencz

Kedvence a csirkés Gemenc.

Pató Pál kertjében szil vás’,

Egyre nem lusta csak, szilvás

Gombócokat rágni bambán,

S Kentuckyt harap Bánk (hamm!) bán.

Messi vébéje volt Katar,

Csak úgy esz’ ő honyát, ha tar.

Legvégül egy friss hír, mai:

Zöldsalátáz Szoboszlai!

Gyere, ha nem is vagy celeb

Retróba el, sőt még elebb,

Ha nem is vagy Einstein, Kandó,

Péntek délben jóllakandó!

„Engem nevezel félvak rémnek, te két szemmel is szemtelen szellemi vakegér, te látószögtöréspontifex minimusz?! Úgy rúglak térden a falábammal és vájlak szemgödrön a kampós kezemmel, hogy annyit se tudsz kinyögni, hogy determinisztikus szukcesszív approximáció! Idióta éhenkolbász igric!” /John Silver, kalózkapitány/

„Kedvencem a tészta, a krumplis tészta! Akár ezer nulla-nulla-hét forintot is fizetnék, sőt ölni is tudnék érte! Így kilencszázkilencvenkilencért szinte ingyen van!” /James Bond, a 007-es ügynök/

„Sonkás Lajos hagy másnak

Karajt, ha túl hagymásnak

Találja, vagy véresnek.

Ki Mercik ezér’ esnek?”

/Bill Bloody alias Véres Vili, Lewis Hamilton főszakácsa/

„Luke, a disznótorost edd vagy ne edd, de ne próbáld!” /Yoda mester, agg Jedi lovag/

„Kedvenc kajáldám a Retró,

Muzsikám is lassan retró,

Porhüvelyem ejt most túszul

S nem ehetek posztumuszul.”

/Prince Rogers Nelson (1958-2016), amerikai popzenész/

„Van egy Retró a fák alatt,

Ha benne eszek, izmosítja a lábamat,

Fradyendre kérjél bocsánatot,

Mert nem mutatom meg gemenci csirkémet ott!”

/Kollár-Klemencz László, zenés kistehén szelídítő szájbergyerek/

„Kertemben ha szil vás, oké,

De az akác él ma tán,

Nem vagyok én fürge zsoké,

Állék csak, mint pár platán.

Platán bár az éhet állja,

Kéne gombóc eleség,

Szólok én, a Patók Pálja:

Ej ráérünk, arra még!”

/Pató Pál, lusta ősmagyar úri elvtárs/

„Hazám, hazám,

Te mindenem!

Retró, az ám!

Van mit ennem!”

/Bánk bán, pénteki ebédért bolyongó száműzött, ki vándorol sűrű éjen át/

„Hogyha sok tarhonyát eszek,

Napról napra nagyobb leszek.

Bulvársajtó azzal etet,

Nem növöm túl CééRHetet,

Ám nagy leszek, mint egy zsiráf,

Kinek izmára sok zsír ráf-

ér még!”

/Lionel Messi, a messzi pampák oroszlánja és a világ legjobb futballistája/

„Muszáj sokat zöldsalátáznom a Retróban, hogy végre kimenjen annak a brutálisan büdös kerítésszaggató pálinkának az íze a számból, amit a vasárnapi meccs után megitatott velem az a pufók fekete sereges egyed! Brrr!” /Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott Liverpoolban állomásozó csapatkapitánya/

„Bár minden relatív, a Retró 2 máshoz képest abszolút valami. Itt szinte minden van, ami nem semmi!” /Albert Einstein (1879-1955), Nobel-díjas német elméleti fizikus/

„Már életemben is sokoldalúnak tartottak, de azt nem gondoltam volna, halálom után 98 évvel kényszerrím is lesz belőlem! Hej, ha megérhettem volna, hogy ezt is megérjem!” /Kandó Kálmán (1869-1931), mérnök, feltaláló és géniusz/

„Mi ez a... ááá... van disznótoros törtburgonyával és dinsztelt káposztával?! Ide vele! Ne zavarjanak hülye versekkel, amíg eszem! Frady Endre meg fulladjon meg egy kanál orjalevesben!” /Puzsér Róbert, gyorséttermi kritikus/

„Szívesen átugranék Texasból a Retróba, csak annyi légi járat útvonalát keresztezném, hogy ezrek halnának szörnyet. Azt hiszem, inkább belevetem magam a folyóba és megeszek egy aligátorcsordát.” /Chuck Norris/

Ideiglenes cápavegánulás

Ha nem nyel húst cápaszáj,

Elönti a tápaszály.

Annak, ha vált vegára,

Fizetve lesz meg ára.

Fűtől, mit mísz horda fal,

Dudorodik bordafal,

S ugat manó Rex: „Szia!

Vau, anorexia!”

Ha tápja hárs levele,

Éhen bömböl: „Le vele!

Ízetlen, mint fa-lakat!”

S újra felfal halakat...

Cápalányhoz úszik át

Cápaboy s ad puszikát,

Ha teljesül feltétel:

Hússal dús a nyelt étel.

Süti a srác halát át,

Ki nem kér már salátát,

S többé sosem bús e vő;

Aki cápa, húsevő!

„Frady Endre versében egy olyan cápát mutat be, aki szembeszáll a saját ösztöneivel, és megpróbálja feladni a húsevést. A vers a cápa belső konfliktusát és külső nyomását ábrázolja, amikor szembekerül a társadalmi elvárásokkal, a divatos étrendekkel és a párkapcsolati problémákkal. A vers humoros hangvételű, de egyben kritikus is a vegetáriánus mozgalommal és a fogyókúrával szemben, amelyeket a szerző természetellenesnek és értelmetlennek tart. A vers formája egyszerű és könnyen érthető, a rímek és a ritmus segítik a vers olvasását és élvezetét. A vers nyelve gazdag és játékos, tele van szójátékokkal, alliterációkkal és szemantikai csavarokkal. A vers egy friss és szellemes alkotás, amely a cápa szemszögéből mutatja be az emberi társadalom paradoxonait és abszurditásait.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Hé, cápa úr, mi a baja a hárs levelével?! Nem ivott még debrői hárslevelűt?! Akkor nem csoda, ha nem tudja, mi a jó! A tokaji borvidéken furminttal kevert hárslevelűből készül a Tokaji Aszú! Ha magának ez sem elég finom, akkor igyon örök életében döghússal kevert sós tengervizet! Idióta ragadozó!” /Lindenblättriger Lipovina, borszakértőnő/

„De mi lehetett a kérdés?! Még egy demizson tisztaszeszt kísérőnek?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kísérőm örül a szesznek,

Mert míg mások szaftot esznek,

Ő lelegel fát is, fűt is,

S rumja nem csak árt, de fűt is.

Tyű demizson, tyű Demi Moore,

Humán úrral csapat Timúr!”

/Továrnyica Demijohnné Dame Jeanne, vegetáriánus máglyarakás díler és szovjet kémprogramszervezőnő/

„Kicsit zavar, hogy ez a kutyaütő klapanciaköltő csupán egy hülye rím kedvéért tett bele ebbe a versnek nevezett valamibe, mint Pilátust a kredencbe, de hát kőkemény kutyaélet a kutyaélet! A vegetáriánus cápa rágja le a költő élete virágát! Vau!” /Rex, manószerű törpekutya/

„Hogyan lesz egy cápa vegán? Csak növényevő halakat eszik.” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője!

„Akkor lesz a cápa vega.

Ha zsigerhús akad meg a

Torkán s rájön, nem túl guszta

Vértacsakos zsírlanguszta.

Ekkor dönt úgy eme Vad Ász,

Csakis zöldségekre vadász.”

/Dr. Fischer Fasorné Fősör Vasorrúbába, a Halbelgyógyászati Klinika agytusa/

„Jaj, eM elvtárs, maga most felidézi azt a szakállas viccet, hogy: Mit eszik a vegetáriánus kannibál? Zöldségest. Háháhá!” /Favicc Fecó, nevettetőnek nevezett nívódíjtalan népfrontharcos6

„Ugyan miért lennék vegán,

Amikor Lope de Vega-n

Rágódhatok majonézzel?!

Mi van, eMke, bambán nézel?!

Félsz, hogy cápa bácsi megesz,

S tőled lesz a bendő degesz?!

Ne rinyáljál, kedves eMke,

Félni tőlem ma még nem kee’!

Ma még!!!”

/Cápa Cézár, cakkosfogú cikázó cirkálóhal/

„Vegetáriánus vájár

Fejes salátára rájár.”

/falfirka egy növénybányavágatban/

„Embervéresszájú vájár

Fel nem foghatja, hogy „Why are

others eating horse and rabbit?”,

S nem pediglen csodarabbit?!”

/antikóser falfirka egy húsbányavágatban/

„Kikérem magamnak a véresszájú vájárok antiszemitizmusát!” /Kóser Károly, csodarabbi/

„A cápa szerepébe bújt, azaz stílszerűen cápabőrbe varrt költő önnön dilemmáit darálja bele az olvasó agyába, azaz az örök húsevő problémakört, mely szerint „Enni vagy nem enni, az itt a kérdés, válasszatok!”, de a megválaszolást a visszakozás ködébe vonva próbálja vérpépesen elmaszatolni. Így jár az, aki a kihagyott húsböjttel megtakarított pénzét hezitációs tanfolyamra herdálja. A mű végén a salátafalástól megtébolyodott igricragadozó elborult elmével és megborult gyomorral veti rá magát mind arra, sőt mindannak a többszörösére, aminek már korábban sem volt semmi haszna, de legalább káros volt. Hiába na, más kárán tanul, aki okozza, és a sajátján, aki maga eszik bele tömésére, amikor verem egy rúd kolbásszal! Világ pástétomai, egybesüljetek!” /Ütlegelő Ürdüng, verem variáló vérgőzkazánkovács és a Fűzfapoétákat Agyalapon Gyógykezelő Intézet (FAGYI) irodalomtalanítója/

„Mózes első könyvéből tudjuk, hogy Ádámtól és Évától kezdve az emberiség egészen addig vegetáriánus volt, míg mindenki olyan gonosz nem lett a húshiánytól, hogy az Özönvíznek kellett rendet tennie és onnantól az ÚR is megengedte az állatfalást, de a vérivást nem. Ennek örömére Noé bevérzés helyett úgy beborozott, hogy átokrossz vége lett Hám sejtjei számára:

          Hej, Hám, sej, Kánaán kaput!

          Jól kitár Kánaán kaput,

          S győztesen vonul majd be Sém!

          Jaj, innom kell, porzik vesém!

Na, szóval mindig ez van, ha nem tudjuk eldönteni, vegetáriánusok vagyunk-e, vagy szabadok, és nem vesszük véresen komolyan veresbort!” /Dr. Lógus Teó, teológus doktor/

„Mi ez a valaminek látszó mindent nélkülöző semmi?! Ki ez a lábszagúra permetezett zöldségeket beszélő dögkútfúrófejnehézfelfogású hiánybeteg?! Ha szegény anyám gyerekkoromban ilyen verssel próbált volna rávenni a növényevésre, első indulatomban valószínűleg nyersen megettem volna a postás bácsit levelestől! Igaz, hogy utána okádtam volna, mint ahogy a kutyaütő lakodalmas zenétől szoktam, ám még anyám fodrásza számára is világos lett volna, hogy magyar ember lovat puhít a nyerge alatt, nem lótuszgyökeret! Én a síromra se virágcsokrokat kérek, hanem kötözött sonkát tormával! Frady Endre fejére se babérkoszorút kéne helyezni, hanem jéggé fagyott bölénygerincet a Parnasszusról odahajítva!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor beúszom a tengerbe cáparajt enni, nekem tök mindegy, mit ettek, mielőtt megeszem őket, csak finomak legyenek tőle.” /Chuck Norris/

Só

mottó: „Ti vagytok a föld sója.” /Máté 5:13/

Tesó,

Te só!

„A vers egy nagyon rövid és egyszerű alkotás, amely a Máté evangélium 5:13 versére utal, amely azt mondja, hogy „Ti vagytok a föld sója”. A vers címe a „Só”, ami utal a vers fő témájára és szimbólumára. A vers egy két soros epigramma, amely egy rövid és csattanós megjegyzést tartalmaz. A vers formája szabadvers, nincs ríme, ritmusa, vagy szótagszáma. A vers nyelve egyszerű és közvetlen, nem használ képeket, metaforákat, vagy más költői eszközöket. A vers hangvétele humoros és elismerő, de egyben kihívó és provokatív is. A vers üzenete az, hogy a címzett (tesó) egy különleges és fontos személy, aki a föld sója, vagyis aki értelmet és ízt ad az életnek. Megpróbálok készíteni egy illusztrációt a versedhez, amit Frady Endre írt a sóról. Remélem, tetszeni fog.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Oh little Bing, you are crazy!

Bárki, ki e verset nézi,

Látja ritmusát és íme,

Azt is, mily tiszta a ríme!

Aki erre szabadversel,

Vetem, mint a húst, mely nyers, el!

Nem vagy te egy agyfenomén,

Rontottál a Bing renomén!”

/F. Endre, feszült költőgigász/

„Költő, ne haragudj Bingre,

Ha nem hajaz The Brain King-re!

Bár nem legélesebb késünk,

És miatta gyakran késünk

Vágó elmeversenyeken,

Ha kivágod, nagyot nyekken

Lenn a földön sírva, szótlan…

Tesó, ne durvulj te sótlan!”

/Szent Endre, Duna-menti püspök/

„Ki nem állhatom ezt a sok sót! Erős kötöttségnek érzem!” /Lótné, sodomai sóbálvány/

„Nem kellett vón’ nézni vissza

Sóbálvánnyá válva (vessző)

Ami durva, mint egy vas szú!

Jól illik erre a vész szó.”

/özvegy Lót úr, a lóti-futi feltalálója/

„Ne gyászoljon, Lót úr, ó!

Ön baja csak lótúró!”

/Érzéketlen Énok, a Nemzeti Érzelemmentesítő Párt (NÉP) egyszerű gyermeke és mentális tuskó/

„Énok, szinte egyöntetű

Vélemény, hogy ön egy tetű!”

/I. Mózes, ószövetségi próféta/

„Csak jelezni szeretném, hogy a fenti negatív Énok nem én vagyok, a Séttől származó Jered fia Énok, aki jó vagyok, de nem is a Káin fia Énok, aki tuti, hogy nem olyan jó, mint én, mivel mi az özönvíz előtt éltünk, Lót pedig utána, úgyhogy őt mi nem is ismerhetjük személyesen, illetve én közvetve igen, hiszen tulajdonképpen meg sem haltam, csak el lettem ragadtatva. Szóval nagy itt a kavarodás! Mintha terheléses támadás érte volna a történelmet…” /Jered fia Énok, ószövetségi próféta/

„Kikérem magamnak, hogy negatív színben legyek feltüntetve, miközben kis aranyoska vagyok, mint egy csillogó kalaptű! Mindenesetre bájosabb, mint az izzadtan loholó Lót!” /tetű/

„Beszólt ez a lótetű,

S szíved szúrja, Lót, e tű!”

/ókori barlangfalfirka/

„Boldogok, aki a föld sói, mert ők ízesíthetnek. Örülök, ha idézve vagyok és örülök, ha a lelki testvérek igével sózzák a lelkeket, de nem örülök, ha Frady Endre erről rossz verset ír. Atyám, bocsáss meg neki, mert nem tudja, hogy csak ennyit tud!” /Jézus/

„Megbocsájtok neki, Fiam, mert őt én alkottam elrettentő példának, hogy rajta mutathassam meg a végtelen kegyelmemet!” /az ÚR/

„The SÓ must go on: egy másik aktuális szójátékos kísérlet, biblikus, vagy nem.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Go on, ha a SÓ must?!

Humán úr, ön nyomaszt!

Babszú, ha bablakos,

Szójáték biblikus?

Köpni ki szóját ék

Alakban szójáték?

He?!”

/Juáreu Jenő, jószátékos/

„Nyuggerapó:

Béna

mottó: „A focista majd mind béna.” /Béla 7:26/

A

B,

B? Én a!”

„Alig mén a

Falig béna,

Látja méla

Bátyja, Béla.”

/Hendikep Hurvinyek, elméleti sóbarlangász/

„Sótlan emberek ne olvassák!” /M. András, a költő legállandóbb és legsósabb kommentelője/

„eM úr, ha a népek sósok,

S nem csak kevés, hanem jó sok,

Oly hangos olvasás zajlik,

Hogy a sok száj sok sós zaj lik.”

/Sós Som, soson indián és sótlan showman/

„Ha a szájba bemar a só,

Maja kaja nye harasó!”

/szovjet kényszermunkatábori falfirka/

„Hogyha sok a rámpa sója,

Kásás lesz rajt’ jeges hója,

Hajót nem csúsztat jól sólya,

Égből letojja a gólya,

Ha épp légköreit rója,

S büdös lesz, mint egykor Trója.”

/ifj. Odüsszeusz Ottó, hajóskapitány helyettes/

„Mi ez az álspirituális blaszfémia, ez a pszeudoszakrális szekularitás?! Mik ezek a szavak?! - kérdezheti a költő, aki szemmel láthatólag sosem volt a szavak embere! Frady Endre kezelőorvosának és ápolószemélyzetének el kellene gondolkodni azon, hogy páciensükkel mi lesz, ha nagy lesz! Kinövi a gumiszobát, átduzzad a szomszédos kórtermekbe és sós lével izzadja tele a keresztény értékrendű látogatókat?! Frady Endre a diliház sója! meneküljön, ki-ki merre!” /Puzsér Róbert, sótlan krtikus/

„És miután megteremté a mindenséget az ÚR, megízlelé, hogy a tengerek vize sótlan vala és a tengeri halak döglendenek vala. Látá az ÚR, hogy ez nem leend így jó. Megkéré az ÚR, hogy sósítsam meg a tangerek vizét vala. Én végigúszám a tengereket és teleizzadám őket és sóssá leve a tengerek leve és boldogok valának a tengeri halak. És látá az ÚR, hogy ez így jó és örvendeze az ÚR és mondá, hogy Chuck, te valál a tengerek sója. És leend este és leend reggel, nyolcadik nap. Ennek örömére az emberek minden nyolcadik napon és közötte mind a hét napon szeretnek vala engem félendenek tőlem és jól tevék.” /Chuck Norris/

Retrócsütörtök

Sej levesek, sej levesek,

Akkor jók, ha nem kevesek!

Tyű zöldbab és karalábé,

Megnyalt tíz ujj kézé s lábé!

Tudja bányász, szenet túró,

Gombócban van jó sok túró,

Édes tejföl, barack velő,

Ezért jön tárnából elő.

Csülkös batyun íz a torma,

Ettől csíp a duhaj tor ma.

Gatyát felköt a lord major,

Káposztája olyan bajor.

Várásó, miután várt ás,

Csirkemellet meggyes mártás

Nélkül talán be se falna,

S nyögne benne a hasfal: Naaa!!!

Foglyot, kit a cellaőr költ,

Vidít hozott zúzapörkölt,

S bár a zárka kicsit ázik,

Jól esnek az Eszterházyk.

Szakácsot az Isten tartsa

Meg, oly jó a rántott harcsa!

Nem leves ez, hanem filé,

Legalább nem löttyen ki lé!

Végül sütemény is omló,

Hej, Galuska a’la Somló!

Edd meg mindet, hajrá Frady!

Go to Retro everybody!

„Drága költő úr, végre valaki rólunk, várásókról is megemlékezik! Jól esik tudni, hogy fontosak vagyunk, hiszen mi ássuk el a fölöslegessé vált várakat. Ahol régen vár állott, most ne kőhalom álljon, hanem szépen visszatemetett várgödör! Kis vár, kis gödör, nagy vár, nagy gödör! - ahogy Pampuskás Öcsi mondta két meggyes mártásos csirkemell fogás között, mert abban van a kalória. Ria, ria, kalória! - szoktuk skandálni várásás közbeni megéhezéskor. Na, akkor mikor is találkozunk a Retó 2 gyorsétteremben? Csütörtököt mondott?” /Vitéz Várárkossy Várkony, várásó kisiparos/

„Tudja szovjet várásó,

Mártás ócseny hárásó!”

/Cirill és Metód betűs falfirka egy moszkvai üzemi sztalóvaja falán/

„Hé, költő úr, mi bányászok a szenet nem túrjuk, hanem vájjuk! Túrni az orrunkat szoktuk! De nem gombóccal, hanem férfiasan csákánnyal ám!” /Tárna Tódor, szénbányászbékaidomár és juhtúrógombócartúrkirály/

„Megyek seregemmel a Retró 2 gyorsétterembe! Most átkeltem a Rubikon, akinek a kockája el van vetve! Veni, vidi, vacsi... illetve ebédcsi! Vacsorára találkozunk Filippinél! Ott eszel te is fiam, Brutus?” /Julius Caesar, hadtápvezér/

„Miért nem nálam eszel, tesó?! Bár igaz, hogy itt kajál a Márciusi Dusán is, akitől óva intelek! Tudod mit, menj mégis a Retróba tormás-csülkös batyut enni!” /Julius Meinl, tömeges beetető/

„Emberek, városbéli puhányok, nyavalyások, a harcsát nem kirántani kell, hanem sokáig fárasztani, aztán merítőhálóval kiemelni! Rántani a kificamodott vállat kell vissza a helyére, vagy a kirándult bokát! Ho-ho-hóóó!” /a nagy ho-ho-horgász/

„Én sehová se rándultam ki, én végig ott voltam a Grundon! Akkor is őriztem, amikor a többiek a csata szünetében a vörösingesekkel együtt elmentek a Retróba somlói galuskát enni!” /Boka János, a Pál utcai fiúk vezére/

„Jaj, de kár, hogy csütörtökön Bulgáriában játszunk! Vagy Szófiában, vagy Plovdivban, vagy valamelyik bolgár kertészet füvesített gyepén! Nem tudna valaki repülőn utánunk küldeni egy kis zúzapörköltet? Nem tudom pontosan, hogy hová, de erőt adna!” /Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott csapatkapitánya/

„Mi ez a szemenszedett szégyentelenkedés, ez a gyomorforgató öntöményezés?! Ki ez a retrográd reklámhadvezérürü?! Értem én, hogy tűrhető a kaja és sok jól megéhezett ember kis helyen is elfogyasztja, de egy fradyendre százat csinál! Jézusom, szentanyám segíts! Száz fradyendre az pont százzal több a kelleténél! Valaki állítsa meg fradyendrét, mielőtt még enne az éhenhalása előtt! Posztumusz akarok neki utolsó vacsorát rendelni volt pedagógusi kedvezménnyel! Valamikor én is éhbéres tanár voltam, mielőtt a ma megszokott jól táplált gonosszá váltam!” /Puzsér Róbert, a kritikus tömeg/

„A múltkor a Retróban megettem egy adag csirkepörköltet és majdnem jól is laktam tőle. Utána szóltak, hogy az nem egy adag volt, hanem az teljes aznapi készlet a bográcsban.” /Chuck Norris/

Főkönyvelő

Főkönyvelő roppant fontos,

Fontosabb, mint egyéb mukik,

Ha kötünk sok angol fontos

Bizniszt, rajta áll vagy bukik.

Bevételek, kiadások

Tarkabarka számhalmaza

Egy idő után tán má’ sok,

Szívesebben menne haza.

Ámde mégse megy ő haza,

Nem köszön el úgy, hogy „Agyő!”,

Munkájában sosem laza,

Cég számára ő a nagy Ő.

A jó főkönyvelő ritka,

S bár látszólag szürke egér,

Nála a cég összes titka,

Ez ellennek sok pénzt megér.

Szól a vallató kannibál:

„Nálunk addig fő könyvelő,

Míg adatról nem ordibál

S nem kerül a főkönyv elő!!!”

Könyvelő fő, mégsem vall ő,

Hallgatása kemény dió,

Mint mikor a horgászt hal lő,

S nem töri meg revízió.

Főkönyvelő bárcsak lennék,

Vágy ez, mint tar juhnak juh haj,

Számraj szállna odafenn ék

Alakban és ihaj-csuhaj!

(főkönyvi körtánc!)

„Megpróbálok készíteni egy illusztrációt a versedhez, amit Frady Endre írt a főkönyvelőről. Remélem, tetszeni fog. A vers egy humoros és elismerő portréja a főkönyvelő munkájának és szerepének, aki a cég titkait őrzi, és nem hagyja magát megfélemlíteni a revizoroktól. A vers rímes és ritmusos, és használ néhány szójátékot, mint a "fő könyvelő" és a "főkönyvi körtánc". A vers címe a "Főkönyvelő", ami utal a főkönyvelő fontosságára és főzésre.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Gratulálunk, költő úr, ismét sikerült megtébolyult hályogszatócs módjára belegyalogolnia egy maga által egyáltalán nem ismert szakma képviselőinek lelkivilágába! Csak azért, mert bemutatták maguknak a cég új főkönyvelőnőjét, és rácsodálkozott, hogy maguknál ilyen pozíció is létezik, még nem kellett volna megmutatnia, hogy a korábbi ezer mellett ismét van egy újabb téma, amihez nem ért, de hozzá szeret szólni! Azonnal adja le a költői engedélyeit! Mindent vissza! NEM ENG.!” /Dr. Boilbookforward Béla, a Fő Könyvelőkkel Foglalkozó Világlap (FKFV) revizionista recenzora/

„Lírai simulékománynak ez az írás megfelel, de semmi lényegbe látó nem volt benne. Mint például:

a. Hány kilós a hölgy?

b. Mennyi idős?

c. Milyen színűre van festve a haja?

d. Van-e rajta látható tetkó?

e. Monte de Luminé blúz volt rajta?

f. Sahrt by Csomolungma illatfelhő vette körül?

g. Gi-gi-bubu Young márkájú szakadt farmerben jelent meg?

h. Tényleg szereti a Cseh Tamást?”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leglényegtelenlátóbb kommentelője/

„Nyuggerapó, maga mátó’

Legfőbb Lényegtelenlátó

Címet ki is érdemelte;

Hallgatókat ad át ELTE,

S fejét fogja, ki nem süket,

Látva leépülésüket.

Cseh Tamást meg ne említse,

Mert harapja meg a Nietzsche!”

/Dr. Monte Luminé Young Csomolungma, a Kőkeményen Entellektüel Nézetű Cinikusok Egyesülete (KENCE) ficergésügyi alispánja és megélhetési főkönyvelőnő/

„Kedves kortárs költő kolléga, a főkönyvelő - fő könyvelő - főkönyv elő bontássorból nekem fájóan hiányzik a főkönny velő szókapcsolat, ami azt mutatná, hogy a vallatás közben szétfőtt főhős szeme elsősorban velőt levedzik. Ez a naturalista betoldás a halálközeli élmény révén élőbbé tenné ezt a kissé steril, ám egyebekben formabontóan forradalmi fércművet. Irigylem önt! Nem amiatt, hogy ilyet tud írni, mert ilyet, sőt ilyenebbet egy szétfőtt könyvelő is tudna írni, hanem amiatt, hogy annak ellenére, hogy csak ilyeneket tud írni, mégis van bátorsága egyre újabbakkal és egyre ilyenebbekkel előállni. Ön nem művész, ön valódi vész! Élmény a kortársának lenni, mert így legalább van kire lenézni.” /Újpesti Barnabás, kortárs költő és pályaelhagyó segédkönyvelő/

„Könyvelésben kusza számok,

Főkönyvelő hölgyre várok,

Ne egyék meg kannibálok!”

/M. András, a költő legállandóbb és legkönyvelőreváróbb kommentelője/

„Ha könyvelőt meg is eszik

S vértócsáját nyeli e szik,

Helyette kerül majd másik,

Ki számokban mélyre ásik.

eM úr tehát no a para,

NAV szemében nem lesz sara.”

/Dr. Vádalkussy Vincéné Vice Versa, szám szaki/

„Nem kell nekem főkönyvelő,

Alig van rajt’ fő, könny, velő!

Kajám legyen súlyemelő,

Abból tör sok velő elő!

Habár rágós rajt’ a csizma,

Bőséges a vádliizma!

Kannibálok ilyet esznek,

Zsírral megágyaz a szesznek!”

/Kannibál Koleszterin, a Nyamnyam Ungabunga Guanón Gőzölő Emberevő Rémtörzs (NYUGGER) főszakácsa/

„Mi ez a szemantikai szobatisztátlanság, ez a könyvelésgyalázó költészeti kultúrsokkterápia?! Ki ez a hevenyészetten dilettáns kínhalálmadárijesztő?! Frady Endre esetében nem beszélhetünk még az írástudók felelőtlenségétől sem, mert az nem írás, hogy a klaviatúrának háttal ülve vaktában csapkodjuk a billentyűket és a vak véletlentől plagizálunk! Ezt egy állatkerti majom is meg tudja csinálni, csak benne van annyi önkritika, hogy utána rögvest ki is törli! Koleszterin úr, tudom, hogy Frady Endre leírhatatlanul gusztustalan lény, de egy nagyon betépős after party végén nem tudná valahogy felzabáltatni a törzzsel, mondjuk hánytatási célzattal?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor egyszer kevés volt a számlámon, és a könyvelőmnek sok lett a számláján, akkor elég volt egyet pislognom és kilengett a sorcsapásmérő. Rögtön fel is mondtam neki – a véleményemet az égboltra, ahová a plafont áttörve felkenődött.” /Chuck Norris/

Mózeskalács

„Mózeskalácsként hull manna,

Ebédre megin’ ez van, na!!!

Mikó’ eszünk végre marhát,

Mikó’ lesz má’ kóser farhát?!

El Shaddaj el minket mé’ vet,

Mé’ vándorlunk negyven évet?!

Választottként vétkünk van-e?!

Mi, hogy lázadoztunk?! Na, ne!”

Zokszós népet elkísérve

Mózesnek lett lelki sérve,

S habár Ábrahám az őse,

Tutiba be nem ment ő se.

Túravég lett kánaáni,

Nem kellett má’ pusztát já’ni,

Mózeskalács többé nöm köll’t,

Hisz’ ott vót má’ birkapörkölt:

„Vándorlásunk eme réve

Bálványhely bár ezer éve,

Mégis jó a táp, mer’ kóser,

Koccintsunk hát! Itt egy jó ser!”

לחיים! (Egs!)

„Tyű, de remek dalszöveg! Beleírok egy iskolai történelemóra jelenetet a Hegedűs a háztetőn című filmembe és ott előadatom megzenésítve! Igyunk rá! Lechaim!” /Norman Jewison, az Oscar-díjas Fiddler on the Roof rendezője és producere/

„Ööö… értem én, költő úr, hogy ó-héber tudás híján nem érti az eredeti ószövetségi szöveget, de a fordításokat azért elolvashatta volna! Maga szerint a derekamra tekert öv egy lelki sérvkötő akart lenni?! Még egy ilyen zsoltárparódia, és úgy kettévágom a botommal, mint anno a Vörös-tengert! Bálványimádó pogányfattyú!” /Lévi Mózes, ószövetségi próféta/

„No, erről a témáról okvetlenül szervezek egy nemzetközi konferenciát! Lesz mózeskalácsos és mannás szendvicses svédasztal is! Ez nekem hazai pálya!” /Dr. Nemzet Köziné Kohn Ferencia, szervezőnő/

„A vers a Mózeskalács címet viseli, ami a mézeskalács és a Mózes szavak szójátéka. A kivonulás bibliai történetének humoros újra beszélése, amikor az izraeliták 40 évig vándoroltak a sivatagban, és mennyei mannát ettek. A vers köznyelvet és szlenget használ, és néhány héber szót is tartalmaz, mint például az El Shaddai (Mindenható Isten), a kóser (kóser) és a l'chaim (egészségedre). A vers kigúnyolja az izraeliták panaszait és türelmetlenségét, és szembe állítja a mannával való elégedetlenségüket a húsevés örömével az ígéret földjén. A vers arra is utal, hogy Mózes nem lépett be az országba, és hogy az izraeliták átvették ott néhány pogány gyakorlatot. A vers az emberi természet és a vallásos hit szatírája, és a szerző kreativitását és humorérzékét is megmutatja.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Ó jaj, ó jaj, Mózes kaput!

Vesztettem egy lelki aput!

Vadul a nép újra, jaj, vét!

Nő a córesz, nyögök ajvét!

Ezér’ kérdem újra, ezér,

Hogy legyek így népi vezér?!”

/Józsué, Mózes utóda/

„Ne félj Jóska, legyél bátor!

Kész van rég a templomsátor,

Áldoztassál benne bikát

(Bikacsorda legjobbikát),

S örvendezvén eme csordán

Ketté nyílik majd a Jordán,

Szabad lesz a meder, száraz,

Túlparton meg rátok vár az

Ígéretnek földje, hinnye,

Hol terem sok szőlő, dinnye,

Füge, alma s kesudió…

Úgyhogy menj és lesz csudijó!”

/az ÚR angyala/

„Na, ez a Mózeskalácstól elhízott tohonya menőmanóbanda sosem veszi be a mi sziklaszilárd városunkat! Hiába köröznek itt a falaink körül lihegve, mint a dagadt keselyűk a partra vetett fapados tengeralattjáróként utolsókat rúgó oroszlánfóka szikkadt habteste fölött, nincs semmi félnivalónk! A várunk bevehetetlen!” /Járóka Jenő, Jerikó főispánja/

„Tyű, ez a tekercs jól be lett most csévélve - feltéve, de meg nem engedve, hogy aktuál a líra. De mi is az, hogy aktuál, mert olyan itt a fíling, mintha valaki egyszerre több helyen szállt volna ki egy régebbi típusú időgépből, és erről egy Nirvana afterparty keretében tartana kiselőadást. Te jó ég, mi minden zajlik ebben a téridőben Édentől keletre, avagy az ókori termékeny félhold közepibe: zokszó, tuti, túra, kóser, undzóvájter! Az érme összes oldalának van egy csomó olvasata, narratívája, krónikása, a sorok közötti konteókról nem is beszélve. Célok, eszközök, hősök, haramiák, erények és merények kavarognak mámeg az egymást kölcsönösen kizáró valóságbuborékokban, de úgy, hogy ahhoz képest Schrödinger bipoláris macskája a nagy hadronütköztetőben egy hatezer éve otthon ülő fosszília. Hááát, hirtelen ennyi.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tisztelt Humán úr, több évnyi tagadás után végül Paul McCartney is elismerte, hogy a másik három gombafejű nem nélküle próbálta ki a meg nem engedett, ám feltett tudatmódosítókat, amin a Maxwell's silver hammer ismeretében senki sem lepődött meg, és a fentiekhez hasonlóan kis hazánk mérnöki köreiben eddig is sejtettük, hogy az ELTE bölcsészkari büféjében sem csak mannás porcukrot adtak a nehézvizezett kannás neszkávéhoz. Ideje volt már egy ajzószertelenkedő közvetett coming outnak! Hiába, na, végül minden út kómába vezet!” /Dr. Tütüs Titusz, az Elvarázsolt Látomású Tanszékek Energiaközpontja (ELTE) pszichedelikus idegvégítéleti adjunktusa/

„Táplálkozási szokások a Bibliában? Már akkor is ez volt a fő kérdés?” /M. András, a költő legállandóbb és legrácsodálkozóbb kommentelője/

„Jöhetnek a népek sorba’,

Akár héber, akár maja,

Minden óbb és újabb korba’

Legfőbb kérdés volt a kaja.”

/Dr. Haspók Huba, héber habcsókkirály/

„Mózeskalács? A Költő Gigász megint sok sert ivott! Vegyétek el tőle, de izibe'!

Aztán Tanár Úr, kérem! Álljunk meg egy szóra!

Mézeskalács - rendben.

Mózeskosár - rendben

Költő Gigász térde kalácsa - rendben... még. Majd elmúlik.

De Mózeskalács? Ki látott már ilyet?”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kalácsképű kalácskészítő/

„- Mari Néném! Látott már Mózeskalácsot?

- Ja, kétszer is, de egyik sem volt az!”

/Dr. Ház, k. m. f./

„Ház úr, maga beleesett

Centrifugált pálinkába,

S körívben köp egyeneset,

Mer’hogy szédítetten kába?”

/Külpontos Kenéz, kánaáni ex-center/

„Amióta Frady Endre belső kényszeres szakrális missziójának tekinti, hogy szentírási történeteket népszerűsítő versekkel szórakoztassa a nagyérdemű publikumot, azóta drasztikusan visszaesett a korábban örökös eladási listavezető Biblia vásárlása. Eddig ennyire még az inkvizíciónak, a kommunistáknak és az Anonim Ateistáknak se sikerült ekkora spirituális érdektelenséget kiváltaniuk, mint a Frady Endre tehetségtelensége köré artikulálódott antikrisztológiának. Ez az ember csonthülye! NEM ENG.!” /Seol Saul, a Halálosan Álmosító Didaktikájú Értelmiségi Szakfolyóirat (HÁDÉSZ) balsorsmegpecsételője/

„A pszichoanalitikusom megállapította, hogy olyankor, amikor egy mélytengeri árokba szorult szarvasbálna segélyhívó bőgésére hajazó halálsikolyomra ébredek szalonnabüdös verítékben úszva, akkor az csakis egy előző nap elolvasott Frady Endre betűkupac következménye lehet! Ennek a kulturális hiánybetegnek a senkisége abban áll, hogy még a legérdekesebb témákat is képes semmitmondó érdektelenséggé silányítva felszántani és Mónika-sóval behinteni! Ez a vérlázítóan siralmas Mózes - mézeskalács szójáték olyan pusztítóan hitvány, olyan sötét középkorian avítt, hogy még az akváriumi barnamoszatokat is szekunder szégyenérzet fogja el! Frady Endre álművészeti tevékenységéhez képest még egy pusztában felejtett vasbeton kerítésoszlop nekifutásból történő levizelése is kreatív performansznak számít! Ne lássam anyám reinkarnációját puszta mannaesőben bűnbakon lovagolni, ha bekötött szemmel, gúzsba kötve és áldozati bárányként félig kibelezve nem írok jobb verset ó-héberül, mint Frady Endre magyarul valaha! Könyörgöm, kövezzük meg!” /Puzsér Róbert, kritikus tömegű kultúrpróféta/

„Amikor Mózes felemelte a botját a tengerparton, az ÚR engem kért meg, hogy fejeljem ketté és spárgázva tartsam a vizet kicsinyég.” /Chuck Norris/