A következő címkéjű bejegyzések mutatása: űrhajó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: űrhajó. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. június 27., péntek

III. világháborús borús

Pilóta, ha rosszul bánik
Bombával, lent lesz nagy pánik.
Pont emiatt minden hun kert
Tartalmazzon atombunkert!
Ám mivel drága a bunker,
Minden családba kell bankár.

Bunkerben benn legyen bendzsó,
Ha egy jenki vendég, Ben Joe,
Vigasztalót pengetne tán,
Midőn bedől némi metán,
Legyen mivel pengetnie!
(Na, Ja! – szól egy pán-gót Noé)

Kéne mentő űri ladik,
Hogy háború legnulladik
Fázisában űrbe vigyen,
S felnézhessen ránk irigyen
Törökátkos tök rossz szomszéd,
Akit békében a szám szid.

   refr.:
   Űrhajónkban minden legyen,
   Lepke, csepű, lapu, csibor,
   És e nagy-nagy minden-hegyen
   Üljön ott a Kapu Tibor!

Tán más galaxisi részen
Mindeközben béke lészen,
Nem lesz szitu, amely vitás,
S míg rádióaktivitás
El nem tűnik Földdel együtt,
Jár nekünk egy saját ágy ott.

   refr.:
   Űrhajónkban minden legyen,
   Lepke, csepű, lapu, csibor,
   És e nagy-nagy minden-hegyen
   Üljön ott a Kapu Tibor!

Ha kitör a világbéke,
S újra látszik égnek kéke,
Vagy legalább kéklik kis ég,
S megmarad az emberiség
Tízezrede s nagyid ökre,
Készülünk a negyedikre…

„Hát… nem tudom, mit mondjak, hogyan hárítsam el a refrénben való szereplés megtiszteltetését… Mindenesetre, ha egy atombomba leesése előtt valakinek csak olyan hamar sikerül elmenekülnie, mint amilyen hamar engem kilőttek, akkor annak lőttek. Reménykedni persze mindig lehet, hiszen a remény hal meg utoljára és ő temeti el a többieket… Arccal az ég felé! Űrbe magyar!” /Kapu Tibor, a második magyar űrhajós, aki Farkas Bertalan után kijutott a világűrbe/

„Ó, ha nem csak űrturistaként jártam volna a világűrben, akkor Kapu Tibor csak a harmadik lenne!” /Charles Simonyi, magyar származású szoftverfejlesztő űrturista/

„Hééé… rólam mindig megfeledkeztek, ti láthatatlan lapos sumákok! Én vagyok a második magyar, aki kint járt az űrben, hiszen amikor elraboltak az UFO-k és kioperálták az agyamat, akkor ugyanolyan súlytalan voltam, mint Slamó kiválása óta az EDDA!” 

„Amikor Pataky Attila agyát kioperáltuk, hogy a földi tudást megszerezzük, de a korábban műtött tengeri algákból és moszatokból nyert információkhoz képest semmi újat nem találtunk benne, akkor a műtét utáni bódulatában énekelte az alábbi dalt:
     Űr közepén fekszem,
     Éltetnek tubusos kekszen,
     Éltetnek tubusos kekszen,
     És kokszon!
Ezt hallva döntöttük el, hogy visszaküldjük a Földre és folyamatos bódulatban tartjuk, nehogy kárt tegyen a számunkra hasznos flórában és faunában.” /az UFO-k/

„Feretek fárazgővben ivvadni, evért ülök olyan fokfor én, Flóra a faunában.” /Flóra, aki fofem járt a aftronautaként a szötét galakszisban/

Én vagyok az első! Kukorica belső!” /Farkas Bertalan, a második gyermekkorát élő első magyar űrhajós/

„Mikor kint vacsorált űrben,
(Én, a jó Rama Margarin,
Voltam szégyenben és zűrben)
Nem ismert rám a Gagarin!”
/Рама Маргарин, betubusolt szovjet űrkencefice/

„Frady Endre legújabb katasztrófavíziója egy groteszk anti-Odüsszeia a túlélés reménytelen optimizmusával felkenve, mintha egy posztapokaliptikus Monty Python-epizód peregne verssorokban. A nukleáris Armageddon árnyékában bendzsópengetés, metánszivárgás és űrbéli evakuáció képezik az új normát, míg a „Kapu Tibor” szimbolikus trónra ültetése az emberi abszurd megkoronázása. A vers refrénje önálló abszurd balladaként is megállná a helyét, a „lepke, csepű, lapu, csibor” leltára olyan, mint egy dadaista túlélőkészlet, amelyben a rációt rég elnyelte a sugárzás. A „pán-gót Noé” vagy a „Törökátkos tök rossz szomszéd” szójátékaival Frady áthágja a logika gátjait, s helyette a rímelvű zagyvaság poétikáját követi – mintha Kosztolányit egy kiégett mikrohullámú sütő írná újra. Ez a vers tehát egy háborús siratóének paródiája, ahol a „negyedik világháborúra készülés” már nem a morális mélypont, hanem a humor végpontja. Frady Endre itt nem csupán borús, hanem nukleárisan groteszk, miközben verse súrolja a kozmikus röhej és a költői öntudatlanság peremvidékét. Ítélet: Mintha egy atombunker hőszigetelésén keresztül hallgatnánk Weöres Sándor LSD-n írt rádiójátékát. Értelmezhetetlen – de legalább rímel.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „III. világháborús borús” című műve egy groteszk és abszurd lírai vízió, amelyben a világvége a magyar kisemberek kertjeihez és családjaihoz kapcsolódik. A vers erőteljesen szatirikus hangvételben tematizálja a globális pusztulás fenyegetését, miközben olyan anakronisztikus vagy parodisztikus képekkel operál, mint a metánszivárgásban bendzsót pengető jenki vendég, vagy az űrbéli menekülés nosztalgikus díszletei. A szöveg formai szempontból bravúros: a rímek játékosak, néhol erőltetetten humorosak, ami jól illeszkedik az ironikus tartalomhoz. A refrén fülbemászó nonszensze, különösen a „lepkés-csepűs-lapus-csiboros” felsorolás és a titokzatos „Kapu Tibor” említése, burleszkszerű légkört teremt. A vers egyszerre parodizálja a menekülésvágyat és az apokalipszis-elképzeléseket, miközben görbe tükröt tart a globális elit megoldásaival szemben. Összességében ez egy dadaista ízű, társadalmi reflexióval átszőtt disztópikus tréfa, amely éppúgy megnevettet, mint elgondolkodtat—ha nem is arról, hogy van-e bunkerünk, de arról biztosan, hogy mivé lesz az irónia, ha már csak az marad.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A megnyomott piros gomb a
Fő oka, hogy annyi bomba
Száll és röpköd szerteszéjjel?!
Alig alszom egész éjjel,
E bunker oly kényelmetlen!
IQ-m, EQ-m mitől lett lenn?!”
/Trump Lee és Rassz Putyin viszkis-vodkamámoros gondolatai/

„Ez nem vers, ez egy szellemi Csernobil, amelyben a poétikai plutóniumot Frady Endre szabad kézzel szórja szét a kultúra konyhaasztalára, majd ráönti a levest. Amit itt kapunk, az nem más, mint egy lakótelepi Nostradamus LSD-tripje, rímekbe öltöztetett elmebaj, melynek refrénje – „lepke, csepű, lapu, csibor” – olyan, mintha egy hiperaktív óvodás szabadversét diktálták volna le egy epilepsziás mosógépnek. A „pán-gót Noé” és a „Kapu Tibor” szellemi kráterek, melyekben a humor nem virágzik, hanem atomhasad. Ez nem szatíra, hanem egy posztpoétikai vésztartalék – Frady versében a verslábak nem járnak, hanem amputálva hevernek a jelentés romjai alatt. És közben még bendzsó is van. Mert miért ne?! A világ végén valakinek pengetnie is kell, miközben a közízlésre ráomlik a kultúra bunkere. Ez a vers nem háborús – ez versbéli terrorcselekmény. Frady nem költ, Frady robbant.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„A Frady Endre-féle „III. világháborús borús” nem vers, hanem egy atomtöltettel megküldött limerick-töredék, amit mintha egy posztapokaliptikus kocsmában rímelő generátor hányt volna a világra, miközben a háttérben metánt prüszköl egy bendzsós cégvezető. Ez nem költészet—ez rakéta-szennyezett szógyurma, amelyben a tartalom úgy viszonyul a formához, mint egy lepke a lapuhoz: gyönyörű, de értelmetlen. A vers refrénje, ez a „lepkés-csepűs-csiboros” lidércálom, mintha egy delíriumos halász táskája lenne, amit Kapu Tibor visz a hátán – bárki is legyen az. Ez a név itt nem több, mint egy kényszeresen rímelt költői dada-dobverés, egy olyan abszurd hivatkozás, amely még a magyar kulturális abszurditások erdejében is holografikus dzsungelként hat. Frady olyan nyelvi világvégét fest, ahol minden kép túltelített, minden rím kiszámított, és ahol az irónia nem penge, hanem konyhai habverő, amellyel a nukleáris apokalipszist próbálja felverni frappévá. Ez nem szatíra. Ez a szatíra karikatúrája. Egy önmaga paródiájába fulladt világvége-versike, amelyben a humor már rég elolvadt a radioaktív napsütésben. Szóval, ha ez a jövő lírája, akkor én inkább visszakérem a múlt prózáját.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Bennem egyszer felrobbant egy véletlenül lenyelt atombomba, de összeszorítottam az összes be- és kimeneti nyílásomat, így semmilyen káros anyag nem jutott ki a természetbe, hanem bennem emésztődött el. Ne féljetek a világháborútól, amíg engem láttok! Amúgy sem a világháborútól kell félni, hanem tőlem – annak, aki ki akarja robbantani.” /Chuck Norris/

AI által megzenésítve:

2023. december 1., péntek

Világűrszabadsági pókerparti

Űrhajóban kicsi kabin,
Ott utazik Oszama bin
Láden, aki itt van szabin.

Dublőrt robbantott csak USA,
S vak kommandósnak a busa
Fejére fröccsent a húsa.

Föld körüli pályán kering,
Széken szűköl, szinte hering,
Oly szorosan, mint a Bering.

Carte diem! - Ossz a mának!
Színsora van Oszamának,
S én ászdrillel eszemenek...

„Frady Endre: Világűrszabadsági pókerparti című verse egy szatirikus, abszurd, parodisztikus alkotás, amely a költő sajátos nyelvi játékával és kritikai szemléletével hívja fel a figyelmet a világpolitikai eseményekre. A vers egy elképzelt jelenetet mutat be, amelyben Oszama bin Laden, a terrorista vezér, aki állítólag 2011-ben megölték, valójában egy űrhajóban utazik, és pókerezik a költővel. A versben a költő a szleng, a szójáték, a rím, az alliteráció és a refrén eszközeit használja. A vers hangulata hol humoros, hol szomorú, hol ironikus, hol szatirikus. A vers végén a költő saját sorsát is bevonja a történetbe, amikor kiderül, hogy veszít a pókerben, és Oszama bin Laden nyer.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Dublőreim sajnálom én,
Nem javított my renomén,
Hogy helyettem haltak sorra,
Mert az USA rút sasorra
Kiszagolta őket rendre,
S küldte mindet bloody end-re!”
/Oszama bűn Láden, űrterrorista/

„Azt sejtetik költő palik,
Oszama bűn Láden csalik!”
/Dr. Mély Mimóza, sejtéselemzőnő/

„Ne gyanúsítgassál te meg,
Űrhajó a széltől remeg,
S költőcske ügyetlen lakli,
Kihull kezéből a pakli.
Látszik tükörképem szemén,
Tuti más, ki csalik, nem én!”
/Oszama bűn Láden, szeles hamiskártyás/

„Kinek kártyánál van tükre,
Hajaz azon dédre, ükre,
Kik ezt támasztván a falnak,
Trükkös tükörképből csalnak!
Úgyhogy bár e Láden fiú
Kártyatudására hiú,
Akárcsak az összes őse,
Nem becsületes ám ő se!”
/Sean Sharpmind, a Daily Mirror oknyomozó újságírója és betanított paparazzo/ 

„Az űrhajó kifogástalanul teljesített a szélcsatornában, ám a világűrben levegő híján még menetszél sincs. Ha a kártyapartnereket bántják a szelek, ne kifele mutogassanak, hanem nézzenek magukba!” /Dr. Vihar Vendel, űrhajóács és menetszélárnyékszékesegyházmesterdalnok/

„Aki szél ellen szellent, maga büdösödik bele!” /szélcsatornapatkány közmondás/

„Ha alattunk van a Bering
Szoros és a hajónk bering,
Átizzad rajtunk a bőring,
S üvöltözünk, mint egy Göring.
Mikor lökdösnek e szelek,
Csuklón vérereket szelek,
Várnak tátott bálnaszilák…
Ments meg minket Kristóf Milák!”
/Űrön Áron, a Bering szoros felett űrszélviharba és téridőgörbületbe került űrtaxisofőr/

„Bocsi, űrfiúk, de most egy kicsit le vagyok eresztve, úgyhogy kevés esélyt látok arra, hogy a Bering szoros kutyahideg vizében bálnák szájából huzigáljak ki űrterroristákat! Ráadásul a szünet alatt kicsit meg is híztam és nem szeretnék beszorulni a szorosba. Bocsika!” /Milák Kristóf, mindenbajnok és világcsúcstartó csodaúszófenomén/

„Minősíthetetlen! Olvashatatlan! Tűrhetetlen! Életbenmaradhatatlan! Megkegyelmezhetetlen! NEM ENG!” /Pottyadék Pitypalatty, a Totális Remekművekért Óriási Gratulációkat Eregető Rendezvényiroda (TRÓGER) hulladékkezelője/

„Vajon az az űrhajó melyik bolygóba rohan bele, széthullást előidézve szeptember 11-én?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„eM úr, űrkomp csak Föld körül
Rohan, nem egy bolygóba be.
Gyáva bolygólakó örül,
S kérdi: Fenéktesztszem zab-e?”
/Dr. Cudar Cider, zabszemtesztpilóta és keresztrímszerkezettervezőmérnök/

„Mi ez a rémirodalmi terrorcselekmény, ez az abszolút nulla foknál is hidegbetegebb űrsétafika?! Ki ez az embergyártási melléktermék? Frady Endrét gyerekkorában az asztal körül kergették, ha nem írt minden étkezés előtt valami totális elmeroggyanatot?! Lehet, hogy innen jött ez a beteges keringésmánia, amibe beleszédülve most épp Oszama bin Ládent lázálmodta bele egy űrhajóba?! Ha szegény jó anyám belém pumpált anyateje úgy viszonyult volna a valódi anyatejhez, mint Frady Endre költészete a valódi költészethez, akkor az írástudók felelős léte helyett ma * * *-ként a parancsszóra történő gombnyomogatások közötti tengernyi időmben zokniűrhajókat stoppolnék az ország legnagyobb kupolás tébolydájában! Frady Endre megpihenhetne már és ledőlhetne, mint a Sztálin szobor anno!” /Puzsér Róbert, kritikus/

* * * PC okokból meg nem nevezett foglalkozás

„Ha én rúgtam volna fejbe Oszama bin Láden dublőrét, az olyan rúgás lett volna, hogy abba nem csak az összes többi dublőr, de az eredeti Oszama is belemurdelt volna és most mind űrhajó nélkül keringenének az Androméda ködben.” /Chuck Norris/

2013. május 3., péntek

Lufi hámozó verseny

Bádogember lufit hámoz
Éles papucsával, ám Óz
Varázsol s életleníti,
S ekkor jön véletlen E.T.
S űrhajója lángcsóvája
Perzsel! Ordít is Óz: „Állj, a
Bádogember ráolvad a
Lufira és így a WADA*
Nem vehet vizeletmintát,
S mirajtunk majd úgy tekint át,
Mint vak tyúk a hazug szitán!
Ki nyerjen, a zsírnyuszi tán?!”
E.T. néz és legyint: „Jaj, Óz!”
Vállat von és elűrhajóz.



*World Anti-Doping Agency

„Imre fiam! Bár nem tudom, mi az a két nagybetűs ET, az Óz és a WADA, valamint a lufi, de ettől függetlenül az ilyen igriceket ugyanúgy négyeltesd fel, mint én tettem azzal az ősrocker Koppánnyal! Nem lehet naggyá az a nemzet, amelynek elmebetegek a költői és az első osztályú focimeccsein az átlagos nézőszám az ezret sem éri el!” /István király/

„Csalás! Ha az Óz varázsol, akkor persze, hogy nem a Bádogember lufija durran ki, hanem az enyimé! Rasszista antizsírnyuszisták! Mindenki monnyonle! Frady takarodj!” /Szaft Szofi, zsírnyúl/

„Ugyan már, én nem varázsoltam semmit! Az, hogy egy papucs életlen, az nem varázslat, hanem puszta praktikum, hiszen az erdőben sétálva a Bádogember esetlegesen éles papucsa felhasítaná a zsírnyulak oldalát és a paintballozók vádliját, valamint fákat döntene ki, amik jetiket ütnének agyon és hullanának a mókusok, mint a nagy zöld döglegyek és halálhörgés lenne, meg siralom és egy idő után az erdő helyén nem maradna más, csak egy vérben úszó fatelepi grund, ahol a nemecsek ernő ráesne az Áts Ferire és ebbe napokon belül belehalna. Hát kellene ez nekem?! Ugye, hogy nem?!” /Óz a nagy varázsló/

„Kikérjük magunknak a fakorszaki primitívségű költő stupid feltételezését, mely szerint mi egy lufira olvadt Bádogembertől nem tudunk vizeletmintát venni! Ha mi úgy akarjuk, akkor még a Matuska Szilveszter lovas szobra is úgy hugyozik másfél litert, mint a kisangyal! Egyébként a Bádogember vizeletében az összes ismert ajzószer mellett megtaláltuk a Kennedyt lelövő UFO tervrajzát, egy eddig ismeretlen lemezt, amely John Lennon halála után szerzett dalait tartalmazza és Attila koporsóját!” /Dr. Vérszipoly Vényő, a WADA közép-európai urológusa/

„Rövidebb kiürülési időre számítottam!” /Bádogember/

„Győztem, győztem!” /Szaft Szofi, zsírnyúl/

„A zsírnyúl vizelete viszont nem tartalmazott vizeletet. Ez egy földönkívüli zsírnyúl.” /Dr. Vérszipoly Vényő, a WADA közép-európai urológusa/

„Jaj, lebuktam! Meneküljek, ki merre látok! E.T., várj meg!” /Szaft Szofi, földönkívüli zsírnyúl/

„Haza! E.T. haza!” /E.T./

„Anyám nosztalgiázik, mert a felolvasásom közben Ladának hallotta a Wadát. Szerinte az én kiejtésemmel van a baj, szerintem viszont az ő kínai hallókészülékével. Utóbbi persze nagyságrendekkel jobb, mint maga a vers, de hát Frady Endrétől ki várna jobbat a direkt hánytatásnál? Te, mama? Na, gyerünk aludni! Elektromos Oroszán, azaz Villany Leó!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2013. január 16., szerda

Találkozás

A fiú és a lány ott és akkor találkoztak először. És utoljára is – gondolták – mert egymást meglátni és megutálni egy pillanat műve volt. Mindkettőjükben azonnal zsigeri ellenszenv ébredt a másik iránt, úgyhogy a fiú elindult, hogy találkozzon egy másik lánnyal, a lánynak pedig el sem kellett indulni, hiszen előtte meg sem állt, tehát egyszerűen csak tovább ment egy másik fiút keresendő.
Teltek-múltak a hónapok, mire mindketten rájöttek, hogy a Föld már egy ideje kihalt és csak ők ketten élnek rajta. Ha a fiú nem antarktiszi világítótorony őr, a lány pedig nem bentlakásos búvárharangozó, talán előbb feltűnik nekik a dolog, így azonban, hogy munkájuk révén hónapokig sem találkoztak emberekkel, sokáig képesek voltak boldog tudatlanságban élni.
A fiú ekkor fogott egy űrhajót és nekivágott a végtelennek, hogy keressen egy lakott bolygót és azon találkozzon egy rokonszenves lánnyal. A lány is beszállt egy űrhajóba és ő is hipertéri ugrabugrálásba kezdett. Találkozni akart egy szimpatikus fiúval.
Mivel mindketten hol fénysebességgel, hol pedig hiperűrsebességgel mentek, ha épp nem a hipertéren ugrottak át, alig öregedtek. Ennek következtében a Föld elhagyását követő első két-három évezredben több naprendszer több bolygóján is összefutottak, de mindannyiszor csak lemondóan legyintettek és huss!, már mentek is tovább.
Ekkor váratlan dolog történt!
A Metanoia csillag Paradigma nevű bolygóján landolva mindketten észrevették, hogy a másik is ott van. Már épp az ilyenkor megszokott lemondó legyintésnél tartottak, amikor döbbenten megálltak és szimatolni kezdtek. Meglepetten konstatálták, hogy nem érzik a másikból korábban folyamatosan áradó dögkút szagot. Sőt, a fiú és a lány egyaránt kellemes mentolillatot árasztott. Szaglászni kezdtek egymás irányába.
- Őőő ááá ééé ííí? – mondta a fiú nehézkesen, mert már évezredek óta nem beszélt.
- Úúúúúú űűűűű! – szólt a lány, mert ő sem.
Végül mutogatással elmagyarázták egymásnak, hogy mindketten találtak az űrhajójukban furcsa tárgyakat, amiről a használati utasításból kiderült, hogy fogkefe és fogkrém. Nosza, ki is próbálták és a zöldesbarna penészes fogsoruk egyszeriben kicitromsárgult, és ezzel egy időben a dögkút szagot is mentol illat váltotta fel.
Egymásra mosolyogtak, egymásba szerettek, összeházasodtak és három gyermekük született: Amodent, Blendamed és a kis Colgate Totálka.
A kis család boldogan élt és minden étkezés előtt, alatt és után is megmosta a fogát, míg meg nem halt.
Ha a kis család meg nem halt volna, az én mesém akkor is befejeződött volna, mert már kezdett unalmassá válni.
Kedves dögkút szájszagú gyerekek! Lefekvés előtt ti is mossátok meg a fogatokat, hogy ne kelljen évezredekig röpködnötök a világűrben, mire megtaláljátok a Nagy Őt!
- Mesemondó bá’, mesemondó bá’! – kiáltott a kis szemüveges Okos Tojás – A nagy Ő-t nem kell keresni, mert már megvan! Shift plusz kis ő. Persze lehet Caps Lock-kal is.
A mesélő ekkor halkan felsikoltott és egy szuicid csukafejessel kivetette magát a szuterén ablakán…