Ewok ebéd

- Japp-japp! – szól sok butus ewok -

- Nagyon finom lesz ma e wok

Tészta, mit épp sütnek Jedik!

Ebből jó táp kerekedik!

Nem adott nekik sok észt a

Mindenható, ám e tészta

Ízben tényleg Erős máma,

Mint a csizmára kent Ráma.

- Luke, ha lézerkarddal intesz,

Minden ewok margarint esz’,

Mi meg addig tűzünk, sej, a

Világűrbe! – dalol Leia.

Térgörbült táv kerek kerék,

Mit megtesznek Skywalkerék,

S, jaj, űrbringán nincsen kontra,

Visszahullnak nulla pontra!

Csapódnak űrbázis falnak,

S ewokok mind Jedit falnak.

- Böff! – megfeszül hasi faluk –

- Wok tésztával finom a Luke!

„A StarWars univerzum sok mélypontot megélt és túlélt már, de itt újabb nadírdöntési kísérlet van kialakulóban. A költő ezúttal olyan mélyre helyezte a limbólécet, hogy ezalatt már tényleg csak egy anorexiás lapostetű tudna átcsúszni, de ő is csak mellső kitinláb használattal, ami abszolút szabályellenes. NEM ENG.!” /Lápossy Lukácsné Lejtmenethy Lapcsánka, a Népi Eredetű Tudományos Fantasztikus Lézerkardforgató Irodalmat Kiötlők Szakszervezete (NETFLIKSZ) függetlenített párttitkára és Erőleves díler/

„Íme, egy mű, ami önmagát írta, íratta meg. A költő szemmel láthatólag úgy kezdett bele, hogy volt egy remeknek gondolt rímpárja, amit lesz ami lesz alapon leírt, majd a lóerők közé vetve a lézergyeplőt, hagyta, hogy a vers arra vágtázzon, amerre akar. Ő maga érezhetően nem avatkozott bele semmibe, legfeljebb a helyesírási hibákat javíttatta ki a szövegszerkesztőjével. Ez az alkotási folyamat a jövő mesterséges intelligenciája által alkotott költészetet vetíti előre attól függetlenül, hogy egyrészt egyáltalán nem mesterséges, másrészt kevéssé intelligencia. Rossz nyelvek szerint a késztermék olvastán a Ráma visszamenőleges hatállyal kiszállt a szponzorációból.” /Bords Evené Liga Flóra Delma, Jurij Margarin díjas űrhajóskapitány és hiperhajtómű ügynök/

„Na, ezért nem szabad hegyoldalba diliházat építeni, mert ha elgurul a gyógyszer, az nagyon messzire vezet.” /Bivalyborogató Brünhilda, feketeöves főnővér/

„Büdös hely az ewok gyomra,

Emlékeztet rothadt gyomra!

Kivágom a lézerkarddal,

S zenghet erről Jedi kardal!”

/Luke Skywalker, a Jedi Egyetem Erő Szakos hallgatója/

„Bátyám nem Lúk, hanem Lüke,

Lökött, mint az összes üke,

Agya keskeny, kardja vastag,

Ettől ég át ewok hastag.”

/Leia Amidala Skywalker Organa Solo, hercegnő és worldwide wokker/

„Japp-japp! Böff! Ááááááááá…” /lézerkarddal kivágott hastagú néhai ewok/

„A költő ismét odatette magát, ahová senki másnak nem lenne mersze tevődni, mert a katartikus katasztrófakannibalizmus látszatú tápvers máz ellenére ismét nem a szájbarágást választotta. A körpálya önmagába zuhanása, az emberszabásúnak látszók önmaga evése mind-mind az eldologiasodott és elszuvasodott erkölcsű emberiség közönyös önmagába fordulását szimbolizálja. Talán puszta véletlen, hogy a költő épp wok tésztát evett a Retro 2 gyorsétteremben, hiszen választhatott volna disznótorosházi almás pitét is, és akkor talán most a 

          Nem kell nekünk Soros diszkó,

          Itthon hízzon toros disznó!

kezdetű mélylíráról beszélnénk. Milyen szerencse, hogy a véletlen nem ellenünk volt, hanem értünk! Ha az Erő velünk, ki lehet ellenünk?!” /Szafaládé Szidónia, a Csodálatos Állítmányi Költészettel Népi Országjáráson Rímelő Irodalmárok Szövetsége (CSÁKNORISZ) adathalmazelméleti síkbafejtőnője/

„A védenceim nevében kikérem magamnak a verset! Az ewok nem butus, csak szellemileg alultáplált! Jedit pedig sosem eszik, ha felismeri, hogy Jedi! Lézerkardos baleseti masszáról joggal feltételezheti, hogy nem Jedi, hanem Sith! Sötétben minden elszenesedett tetem fekete, mint a megérett kék kökény, recece! Na, azért!” /Ostoros Ottó, ewokidomár és síkidom árazógépkezelő/

„Az sem baj, ha valami odaég. Az lesz a Darth Vader menü.” /M. András, a költő legállandóbb és legsötétoldalkedvelőbb kommentelője/

„Midőn eszem égett menüt,

Vader hamu szájszélen üt,

És miközben nyögve nyelem,

Becsomósodik a belem.”

/Ewok Elek, wokkalapácsos wastagbélgázszerelő/

„Itt is látszik, egy a fontos: legyen mit a tányérra tenni! Ahogy a felirat szól a Menza falán: Az ételt nem szeretni kell, hanem megenni. Egymást kell szeretni és nem megenni.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas wokalista chef/

„Így-így, Ház kolléga doktor úr! Ahogy a kannibál szólásmondás, az Egyen Ön Is Milliomost! című vetélkedő szlogenje is mondja: Az vagy, akit megeszel!” /Dr. Bélpokol Béla, gordiuszi bélcsomó átvágó zsigersebész/

„Ebéd utáni desszert:

Ne higgyétek gyerekek, hogy ezzel vége ennek a rút történetnek. Ennyi gonoszság, rettenet és kegyetlen szívatás után felüdülés lesz a következő összeállítás. Mert a mesevilágban megtalálhatók a manók, a tündérek, meg a Mikulás is. Nomegaztán, ki ne ismerné Sam Small és Münchausen báró műrepülő virtuskodását,  Döbrögi és Hanyi Istók nászát és azt, amikor Brad Pitt és a 40 rabló kergette Iluskát, de Toldi Miklós ott állt a petrencés rúddal és az üldözők nekiszaladtak a rúdnak és úgy pofára estek, mint a huzat. És a 7 törpe? Ők nagy szeretettel és hozzáértéssel megfőzték, majd feltálalták Hófehérke és Hamupipőke mellehúsát. Közbevetőleg jött Piroska, aki fölfalta a farkast. Végezetül nagyon kedves történet az, amikor egy Hamlet nevű csávó odaszólt a Minotaurusznak, hogy: „Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés.” A Minotaurusz csak hülyén nézett, mert amikor ezt tanulták az iskolában, akkor ő társadalmi munkában vett részt, ahol azt ismételgették, hogy: „Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!” Ja és még ide tartozik, hogy a 101 kiskutya elkapta és ledarálta az összes gonosz és rettenetes ewokot. Így hát mindenki kedve szerint bűnhődött.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legmindenmesetudósabb kommentelője/

„Vérgőzgombóc, ez szert-

-e ágazó desszert!

Nyuggerapó véres

Sztorija nem ér es-

-eménytelen véget,

S agyat szénné éget!”

/Vértócsai Vinettu, vendetta vezénylő vámpír vezérőrnagy/

„Mi ez a nem, nem, nem és nem, ez az eddig és ne tovább?! Vagy ha mégis tovább, akkor előttem a teljes sötétség, utánam az özönvíz! Hát hogyan?! Hát miért?! Frady Endre a szellemi rükvercben történő szabadesés Dugovics Titusza! Frady Endre költészetének színvonalához képest az abszolút nulla egy hegytetőn magasodó felhőkarcoló csúcsdíszén álló toronydarut kezelő koloratúrszoprán zsiráf ajkairól égbe szálló magas cé! Hogy akadna Frady Endre torkán egy lézerkarddal hadonászó nyers ewok egy tömb száraz wok tésztával!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én ettem már bekapcsolt lézerkardot. Nincs különösebb íze, csak az a baj, hogy székletemként miszlikbe aprította a gyémántbetétes vasbeton angolvécémet.” /Chuck Norris/

Vadászles

- Lesállás! – hörögte a lelátó népe, amikor Vadász II. kapásból a léc alá vágta Taplonczy Pocak parádés indítását. A kapu összeomlott a bődült lövés erejétől, a partjelző magasra emelt zászlaját pedig vadul lengette a hetvenezer néző sóhaja.

- Nem voltam lesen, csak túl gyors vagyok, és mindig átlépem a hangsebességet! Nem hallották a hangrobbanást?! – ordította Vadász II. és dühében a földhöz vágta a játékvezetőt. A gyepen mély lyuk keletkezett, amiből csak egy piros lapot tartó kézfej állt ki.
- Hagyjatok békén! – kérte a játékvezető védelmére siető partjelzőket és a feje felett megpörgetve áthajította őket egy másik dimenzióba, majd vállat vonva lekocogott a pályáról. Hangrobbanás hallatszott és Vadász II. egy szempillantás alatt eltűnt az öltözőben. Ekkor ugrott elé a Vadász II. lesben álló Trendy Shayna amerikai filmproducer és kis göcsört sztárocskája, Bruce Lee.
- Hagyd a fenébe ezt a nevetséges foci cirkuszt! Gyere inkább Hollywoodba filmsztárnak! – mondta a producer és meglengetett egy köteg ezerdollárost.
- Épp verekedőpartnert keresek. – szólalt meg Bruce Lee is.
- Te kis görcs, te tudsz magyarul? – csodálkozott rá Vadász II. a pattogó ugrabugrára.
- Én is magyar vagyok! Bruszlai Jenőként láttam meg a napvilágot Balmazújváros kínai negyedében. Neked is fel kéne venned valami jó művésznevet! – pattogott tovább. Vadász II. ötvenet dekázott vele, majd az öltözőablakon át kibombázta az utcára.
- Ejha! – jegyezte meg Trendy Shayna – Ugrott az egyik főhős!
- A bátyám sajnos már óriásplakátként virít a szemben lévő tűzfalon, de helyette akár én is lehetnék az a Bruce Lee, nem? – pattogott be az ablakon Bruszlai Géza.
- Remek! Egy gonddal kevesebb! – csapta össze a tenyerét Trendy Shayna – Már csak Vadász II. barátunknak kellene valami remek művésznév!
- Vadász III.? – kérdezte Vadász II.
- Marha! – röhögött fel az új Bruce Lee, de Vadász II. gyors pofonja nyomán végül a legfiatalabb Bruszlai testvér, a Lajos kapta meg a szerepet.
- Mi lenne, ha Nuck Chorris lennék? – kérdezte Vadász II. rövid töprengés után.
- Mi lenne, ha nem? – sóhajtott fel Trendy Shayna.
- Hanem? – kérdezte a sarokban meghúzódó sokadik Bruce Lee félénken.
- Chuck Norris! – kiáltotta elégedetten az amerikai filmproducer.
- Szuper! Mától én vagyok Chuck Norris! – köpött a földre Vadász II., majd elégedetten kis galacsinná gyúrta a stadiont és hozzávágta a világűrhöz.
Hát így keletkezett a legelső fekete lyuk.

Élet a Földön

Világűrben szálló csöpp köd
Jelzi, ott egy UFO röpköd
S kutatja, a Földön van-e
Élet. „Földön élet? Na, ne!”

„UFO-anyám, hanyatt esek!
Odasüssél, gerincesek!”
„Á, agyszintjük bazaltkőnek
Felel csak meg! Most is lőnek.”

„Megint lőnek, puffogtatnak,
Porszórás csupán a tatnak.”
„Nem túl sok IQ lehet lenn!
Van élet, de értelmetlen.”


„Micsoda?! Értelmetlen élet?! Beszóltál, te kis zöld görcs?! Űrdögi atomjaidra bontalak a neutronágyúmmal! Főparancsnok! Két szakasszal lerohanja a világűrt, a többivel pedig a környező kontinenseket süllyeszti a tengerbe! Én leszek a király! Világuraloooooom!!! Hű, de megéheztem! Mi van reggelire?” /Lord Esementh Hotdog, Nagy-Agyhalália főkormányzója/

„Tudod, kit süllyesztesz a tengerbe, te pukkancs-puding?! Felszántjuk a guanós országodat és beszórjuk talkshow-val, oszt’ napokon belül negatívba megy át az IQ-tok és kihaltok, mint a dínók! Legalább lesz kutyafuttató területünk és nem ide piszkít a tündibündi Fifikénk! Örülsz Fifi? Pacsi a papának!” /Herr Sturmunddrang Katzenjammer, Nyugat-Gerjedócia űberführere/

„El a kezekkel a cuplakkos kócsagoktól és a mezei bálnáktól! Levágni minden kezet, amely csak gondolni mer arra, hogy belerúg egy dombi rütyellébe dündürgés idején! Éljen a zöld! Bedarálni az emberiséget komposztnak! Egészséges trágyát a lápi nyofókaszulynak! Le az UFO-kal, éljen az természetesen üres űrkörnyezet!” /Dr. Sötétzöld Zubnyák, környezetvédelmi hiperaktivista és betanított hóhér/

„Szétrúgom! Mindent szétrúgok! Lálálálá… hrrr-grrr… ja, mi az? Lefejelem magát is, nővérke … hrrr-grrr… Mi az, mi van? Ki nem hagy aludni! Szétrúgom… sálálálááá… hrrr-grrr…” /a már nagyon idős Chuck Norris/

„Élet a Földön?! Lusta surmók lakják! Szúrja a szemem az égett zsírszag, amikor a hasukra sütök!” /a Nap/

„Beszósz Nap?! Há kidöföm a szemedet, te sárgacsekk színű golyó! Megharaplak, ha mégeccer főkelsz, suttyó! A következő részben véged!” /Csák Nóri, szingli szénbányásznő és szappanopera rajongó/

„Eddig úgy tudtam, hogy a majomtól származunk, erre most meg azt terjesztik, hogy a földi embertől! Hááát… ha lehet, akkor én megmaradnék a majmos verziónál!” /Luke Skywalker, jedi lovag/

„Luke, te tőlem származol!” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Vader majom! Majom Vader … hrrr-grrr…” /a már nagyon idős Yoda mester/

„Van-e, lehet-e élet a Földön, a Földön kívül és akár még a kettő között is? És-e vagy vagy-e? Erről erősen megoszlik a véleményem. Sokam szerint talán, másom szerint meg nem kellene ennyire elkötelezetten gondolkodni. Üres-e az űr? Félig üres? Félig tele? Mi misták, se optik, se pesszik nem lehetünk, csak jektívek. Ob és szub értelemben egyaránt. Ha Ob, akkor Novoszibirszk. De mit szól ehhez a Jenyiszej? Hát a Léna? Ő, ha jól emlékszem, belefagyott Dimitríj hűtőszekrényébe. Hiába, veszélyes dolog ez az életen való gondolkodás! Sőt, már maga a céltalan gondolkodás is. Én magam pont ezért is vagyok leszokóban róla. Hmmm… miről is?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Az igazság odaát van, ideát meg nálam. Híd vagyok a kultúrák között. A pillér. Anyám is mindig rám támaszkodik. Ha az UFO-k végre szétlövik ezt a celebpocsolyát, ha kitakarítják ezt a médiaszemetet, akkor én maradok a zenit. Frady Endre meg a nadír. Anyám pedig nyugodtan nézheti a tévét és benne engem. Vivát világ, abcúg emberiség! Kettő pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hrrr-grrr… Vader … hrrr-grrr… majom! Vader … hrrr-grrr…” /az azóta még sokkal idősebb Yoda mester/

„Tévedtünk. A bazaltkő okosabb.” /Ufó Öfi, alien és az UFO függetlenített párttitkára/

Találkozás

A fiú és a lány ott és akkor találkoztak először. És utoljára is – gondolták – mert egymást meglátni és megutálni egy pillanat műve volt. Mindkettőjükben azonnal zsigeri ellenszenv ébredt a másik iránt, úgyhogy a fiú elindult, hogy találkozzon egy másik lánnyal, a lánynak pedig el sem kellett indulni, hiszen előtte meg sem állt, tehát egyszerűen csak tovább ment egy másik fiút keresendő.
Teltek-múltak a hónapok, mire mindketten rájöttek, hogy a Föld már egy ideje kihalt és csak ők ketten élnek rajta. Ha a fiú nem antarktiszi világítótorony őr, a lány pedig nem bentlakásos búvárharangozó, talán előbb feltűnik nekik a dolog, így azonban, hogy munkájuk révén hónapokig sem találkoztak emberekkel, sokáig képesek voltak boldog tudatlanságban élni.
A fiú ekkor fogott egy űrhajót és nekivágott a végtelennek, hogy keressen egy lakott bolygót és azon találkozzon egy rokonszenves lánnyal. A lány is beszállt egy űrhajóba és ő is hipertéri ugrabugrálásba kezdett. Találkozni akart egy szimpatikus fiúval.
Mivel mindketten hol fénysebességgel, hol pedig hiperűrsebességgel mentek, ha épp nem a hipertéren ugrottak át, alig öregedtek. Ennek következtében a Föld elhagyását követő első két-három évezredben több naprendszer több bolygóján is összefutottak, de mindannyiszor csak lemondóan legyintettek és huss!, már mentek is tovább.

Ekkor váratlan dolog történt!

A Metanoia csillag Paradigma nevű bolygóján landolva mindketten észrevették, hogy a másik is ott van. Már épp az ilyenkor megszokott lemondó legyintésnél tartottak, amikor döbbenten megálltak és szimatolni kezdtek. Meglepetten konstatálták, hogy nem érzik a másikból korábban folyamatosan áradó dögkút szagot. Sőt, a fiú és a lány egyaránt kellemes mentolillatot árasztott. Szaglászni kezdtek egymás irányába.
- Őőő ááá ééé ííí? – mondta a fiú nehézkesen, mert már évezredek óta nem beszélt.
- Úúúúúú űűűűű! – szólt a lány, mert ő sem.
Végül mutogatással elmagyarázták egymásnak, hogy mindketten találtak az űrhajójukban furcsa tárgyakat, amiről a használati utasításból kiderült, hogy fogkefe és fogkrém. Nosza, ki is próbálták és a zöldesbarna penészes fogsoruk egyszeriben kicitromsárgult, és ezzel egy időben a dögkút szagot is mentol illat váltotta fel.
Egymásra mosolyogtak, egymásba szerettek, összeházasodtak és három gyermekük született: Amodent, Blendamed és a kis Colgate Totálka.
A kis család boldogan élt és minden étkezés előtt, alatt és után is megmosta a fogát, míg meg nem halt.
Ha a kis család meg nem halt volna, az én mesém akkor is befejeződött volna, mert már kezdett unalmassá válni.
Kedves dögkút szájszagú gyerekek! Lefekvés előtt ti is mossátok meg a fogatokat, hogy ne kelljen évezredekig röpködnötök a világűrben, mire megtaláljátok a Nagy Őt!
- Mesemondó bá’, mesemondó bá’! – kiáltott a kis szemüveges Okos Tojás – A nagy Ő-t nem kell keresni, mert már megvan! Shift plusz kis ő. Persze lehet Caps Lock-kal is.
A mesélő ekkor halkan felsikoltott és egy szuicid csukafejessel kivetette magát a szuterén ablakán…