A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élet. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 22., csütörtök

Életmese

Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy élet.
Megrázta száztíz volt
S rögtön semmivé lett.

Jaj, szörnyű véletlen,
Pedig majdnem jó lett.
Élet, ha életlen,
Rút, mint a híg sólet.

Úgyhogy a mának élj,
Csillogjon a víg szem!
Hulljon rád manna kéj,
S boldogan élj, mígnem…

(haláltánc!)


„Ha ez egy vicces életigenlés akart lenni (feltehetőleg az), akkor elég jól álcázza magát Tribute to E. A. Poe-nak.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Látod, milyen életigenlően hömpölyög Edgárom alant a Pó?” /Egyszeregy Edgárné Alitália Attika, itáliai nászúton lévő építészhallgató/

„Ja, elég pöpec! Megvegyem neked?” /Egyszeregy Edgár, multi milliárdos gázgyáriparos és dohánykereskedő/

„Felcserélhető-e az életigenlés a puszta halálnemléssel? Az élnivágyás erősebb motiváció-e a halnifélésnél? A halál nem-e a halálneme? Az élet igene valódi igen-e, vagy csak kóros kényszer igen? Az Ige ne mondaná meg, hogy ez igen-e? Vagy inkább a tudomány a válasz? Válasz, vallasz? Sólet, vagy manna? Rút, vagy víg? Híg, vagy… vagy… vagy… Vagy? Vagyok? Mit is jelent vanni? Van-e a volt, vagy volt-e a van? Ha nincs a volt, akkor hogyan ráz? Kérdések… kérdések… kérdések… Én csak felteszem őket, de válaszolni már önnek kell, kedves olvasó. Az én válaszom mindenesetre a határozott talán. Vagy a túlhatározott esetleg. Asszem…” /Török Gábor, majdnem túlhatározott politikai elemző/

„A lehetetlenség valósággá avanzsált hangfennakasztó HŰHA! érzete pulzál ebben a ballisztikus ívű pszichedelikus nihillírában. A szívbajok ellen kisasszony szedjen tangót giccses gyógymódját messze meghaladó önfeledt carpe diemitás marólúgként hatol be a szivacsos zombilétet megszakító nagy büdös semmi retardált pórusain. Az élni és élni hagyás ragyás eufemizmusa víg tort ül a halál fölött. Hol a fullánkod, te szerencsétlen?! Leninnel szólva: Megtanulni, megtanulni, megtanulni! Holnapra! Kikérdezem!” /Bozót Benőné Boros Butélia, középiskolai magyar-történelem szakos tanár és maszek üvegfúvó/

„EU feminizmus?! Még mit nem?! Nehogy már brüsszeli nőszemélyek mondják meg a tutit! Egy keresztény értékrendű nő ne politizáljon, mert abból csak baj van, hanem szüljön szakmányban, neveljen gyereket, főzzön, mosson, takarítson, járjon templomba és a munkahelyén keressen kevesebbet, mint az ura, de eszébe ne jusson fecsegni, mert rá lesz uszítva egy vak komondor!” /Gőzagy Gibbon, a Keresztény Igazságosztó Szervezet (KISZ) elnöke és sintér/

„Hej, ezek a mai nyápic fiatalok már a himihumi száztíz voltot sem bírják! Bezzeg a mi időnkben még az volt a király, aki a vasúti hídról levizelte a magasfeszültségű kábelt! Hullott ugyan a férgese, de mi, akik túléltük, azóta a sötétben is világítunk! Mi voltunk a fény az éjszakában, mentünk is dolgozni a lámpagyárba! Uff!” /Wolfram Winnetou, nyugdíjas áramerőmérő és a Nagyfeszültségű Aggok Végelgyengüldéjének (NAV) bennlakója/

„Mi ez a hagymázas deviancia, ez a pocsolyautántöltő szemforgatás?! Frady Endre az első versszakával alattomosan gyomorszájon öklözte az irodalmat, a másodikkal állon térdelte, a harmadikkal pedig a földön vonaglástól ívbe feszült gerincoszlopán tapos! Anyám is összerezzent a világirodalom velőtrázó halálsikolyaitól, de azt hazudtam neki, hogy csak a rádió közvetíti a Zeneakadémia koloratúrszoprán záróvizsgáját. Ha tehetségtelenséggel párosuló szorgalommal hűteni lehetne, akkor Frady Endre már rég odafagyott volna a Naphoz!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer felkért táncolni a Halál, de ledugtam a torkán a kaszanyelét, a pengéjét meg kicsorbítottam a szemöldökömmel és körbetekertem a fején. Úgy ment haza, mint egy karót nyelt bádogember.” /Chuck Norris/

2014. május 16., péntek

Gondolatok egy temetés után

"S egyszer csak a függöny lemegy."
Élet rövid, vége hamar,
Ameddig tart, addig sem egy
Leányálom; fájó, ha mar,
S egyszer csak a függöny lemegy.

Olyan gyorsan elszáll a lét,
Nem gurulnak már le sörök,
S fölösleges gyűjteni lét,
Csak az számít, ami örök.

Egyszer mindünk sorra kerül,
Holt lelkekkel telik a dokk,
S remélem, hogy új emberül
Egykor én is feltámadok.

Sok test már rég semmivé lett,
Mikor egy nap szól majd, Aki
Út és igazság és élet:
Gyermekeim, gyertek ma ki!

2013. április 19., péntek

Élet a Földön


Világűrben szálló csöpp köd
Jelzi, ott egy UFO röpköd
S kutatja, a Földön van-e
Élet. „Földön élet? Na, ne!”

„UFO-anyám, hanyatt esek!
Odasüssél, gerincesek!”
„Á, agyszintjük bazaltkőnek
Felel csak meg! Most is lőnek.”

„Megint lőnek, puffogtatnak,
Porszórás csupán a tatnak.”
„Nem túl sok IQ lehet lenn!
Van élet, de értelmetlen.”


„Micsoda?! Értelmetlen élet?! Beszóltál, te kis zöld görcs?! Űrdögi atomjaidra bontalak a neutronágyúmmal! Főparancsnok! Két szakasszal lerohanja a világűrt, a többivel pedig a környező kontinenseket süllyeszti a tengerbe! Én leszek a király! Világuraloooooom!!! Hű, de megéheztem! Mi van reggelire?” /Lord Esementh Hotdog, Nagy-Agyhalália főkormányzója/

„Tudod, kit süllyesztesz a tengerbe, te pukkancs-puding?! Felszántjuk a guanós országodat és beszórjuk talkshow-val, oszt’ napokon belül negatívba megy át az IQ-tok és kihaltok, mint a dínók! Legalább lesz kutyafuttató területünk és nem ide piszkít a tündibündi Fifikénk! Örülsz Fifi? Pacsi a papának!” /Herr Sturmunddrang Katzenjammer, Nyugat-Gerjedócia űberführere/

„El a kezekkel a cuplakkos kócsagoktól és a mezei bálnáktól! Levágni minden kezet, amely csak gondolni mer arra, hogy belerúg egy dombi rütyellébe dündürgés idején! Éljen a zöld! Bedarálni az emberiséget komposztnak! Egészséges trágyát a lápi nyofókaszulynak! Le az UFO-kal, éljen az természetesen üres űrkörnyezet!” /Dr. Sötétzöld Zubnyák, környezetvédelmi hiperaktivista és betanított hóhér/

„Szétrúgom! Mindent szétrúgok! Lálálálá… hrrr-grrr… ja, mi az? Lefejelem magát is, nővérke … hrrr-grrr… Mi az, mi van? Ki nem hagy aludni! Szétrúgom… sálálálááá… hrrr-grrr…” /a már nagyon idős Chuck Norris/

„Élet a Földön?! Lusta surmók lakják! Szúrja a szemem az égett zsírszag, amikor a hasukra sütök!” /a Nap/

„Beszósz Nap?! Há kidöföm a szemedet, te sárgacsekk színű golyó! Megharaplak, ha mégeccer főkelsz, suttyó! A következő részben véged!” /Csák Nóri, szingli szénbányásznő és szappanopera rajongó/

„Eddig úgy tudtam, hogy a majomtól származunk, erre most meg azt terjesztik, hogy a földi embertől! Hááát… ha lehet, akkor én megmaradnék a majmos verziónál!” /Luke Skywalker, jedi lovag/

„Luke, te tőlem származol!” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Vader majom! Majom Vader … hrrr-grrr…” /a már nagyon idős Yoda mester/

„Van-e, lehet-e élet a Földön, a Földön kívül és akár még a kettő között is? És-e vagy vagy-e? Erről erősen megoszlik a véleményem. Sokam szerint talán, másom szerint meg nem kellene ennyire elkötelezetten gondolkodni. Üres-e az űr? Félig üres? Félig tele? Mi misták, se optik, se pesszik nem lehetünk, csak jektívek. Ob és szub értelemben egyaránt. Ha Ob, akkor Novoszibirszk. De mit szól ehhez a Jenyiszej? Hát a Léna? Ő, ha jól emlékszem, belefagyott Dimitríj hűtőszekrényébe. Hiába, veszélyes dolog ez az életen való gondolkodás! Sőt, már maga a céltalan gondolkodás is. Én magam pont ezért is vagyok leszokóban róla. Hmmm… miről is?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Az igazság odaát van, ideát meg nálam. Híd vagyok a kultúrák között. A pillér. Anyám is mindig rám támaszkodik. Ha az UFO-k végre szétlövik ezt a celebpocsolyát, ha kitakarítják ezt a médiaszemetet, akkor én maradok a zenit. Frady Endre meg a nadír. Anyám pedig nyugodtan nézheti a tévét és benne engem. Vivát világ, abcúg emberiség! Kettő pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hrrr-grrr… Vader … hrrr-grrr… majom! Vader … hrrr-grrr…” /az azóta még sokkal idősebb Yoda mester/

„Tévedtünk. A bazaltkő okosabb.” /Ufó Öfi, alien és az UFO függetlenített párttitkára/