Gyászbeszéd

- Talán, ha az ember még életében hallhatná azt a sok jót és szépet, amit a temetésén mondanak róla, lehet, hogy még hosszú évekig, sőt akár évtizedekig élhetne, ráadásul boldogan, míg meg nem… – mondta a híd korlátján ülő alig-ember a mélyen alatta hömpölygő folyónak. Bár a habos víz ügyet sem vetett rá, ez a kósza gondolat némi reménnyel töltötte el. Bár továbbra sem volt kedve életben maradni, ám már ugrani sem akart. Hátha…

Sóhajtva lekászálódott a korlátról és fejében kezdett megfogalmazódni a terv. Emberünk ideiglenesen levedlette magáról az aligságot és gondolatban már-már munkához látott. Hosszú-hosszú idő óta először mintha némi kedve is lett volna ahhoz, amit tenni készült. Ha nem érezte volna lehetetlennek, esetleg életkedvként azonosította volna.

- Nevezzük életnedv szivárgásnak! – gondolta egyre mísztelenebbül és hazament megvacsorázni és kialudni magát, hiszen éhesen és álmosan mégsem lehet elodázni az elodázhatatlant.

Másnap a főhős féltávoli rokonai és legközelebbinek nevezhető ismerősei digitális partecédulának formázott gyász-emailt kaptak a magát Végakaratot Intéző Prókátor (VIP) névvel illető kegyeleti irodától. Az egységes szöveg így szólt:

„Tisztelt …!

Fájdalommal tudatjuk, hogy életének …-ik évében elhunyt a mindannyiunk által szeretett és nagyra becsült …, akinek hiánya örök űrt hagy szívünkben. Közös gyászunk feldolgozásának megkezdését és kegyeletünk lerovását jövő szerdán tehetjük meg a …-i temető szóróparcellájánál. Az elhunyt végakarata szerint bárki, akit a fájdalma arra indít, beszédet mondhat, azaz verbálisan búcsút inthet a körünkből eltávozottnak. Senki se hozzon virágot, csak a vigasztalhatatlan fájdalom őszinte könnyeit!

Sírjunk egymás vállán felejthetetlen halottunk lelki üdvéért!

Üdvözlettel:

… (VIP igazgató)”

Eljött a nagy nap. A nagybetűs Nap is ragyogott az égen. Mivel főhősünk csak lokálisan volt közismert, a gyülekező tömeg mérete szolidnak volt mondható, ám aki neki számított, az mind tiszteletét tette. A hallótávolságon belül álló borókabokor árnyékából fülelő álelhunyt legnagyobb elégedettségére megkezdődtek a beszédek:

- Temetni jöttem …-t, nem dicsérni. Halottakról vagy jót, vagy semmit. Kegyeleti okokból be is fejezem a semmit mondást! Köszönöm szépen! – a kurta szónoklatot zavart csend után tétova taps kísérte, ami szerencsére elnyomta a borókabokor megreccsenését.

- Hmmm… nem pont erre gondoltam – gondolta főhősünk befelé füstölögve – de hát nem is várhattam mást attól a szomszédomtól, akinek a kutyája rendszeresen a lábtörlőmre vizelt, én pedig ezt többször szóvá mertem tenni, ám a falra hányt borsó típusú kedvezőtlen fogadtatás után, saját háziállatom nem lévén, önnön urinális végtermékemmel kellett bosszút állnom. Mégis kicsinyes dolog, hogy nem tud túllépni egy ilyen kisdolgon! Kár volt meghívni! Mindenesetre nem fogja kitenni az ablakba, amit tőlem fog kapni az ő temetésén! Na, de már jön is a következő felszólaló!

- Olyan megrendülten állok itt, mintha maga a Föld rendült volna meg és bár úgy lenne, mint egy bizonyos ókori megrendüléskor, amikor megnyíltak a sírok és sok szent teste feltámadt és bement a szent városba, Jeruzs… ööö… Rómába, ahová minden út vezet ugyebár! Bár a mi nagy hősünk, nagy barátunk, aki méltón folytatja az oly nagyok elődök sorát, mint Nagy Sándor, Nagy Károly, Nagy Lajos és Nagy I. „Betonfal” Tódor, szóval Nagy II. Jenő, a mi ex-centerünk, városunk csapatának örök büszkesége, a halálával visszavonultatott 99-es mezszám egykori tulajdonosa immár nincs többé, de vigasztaljon meg minket, vigasztalhatatlanokat az a tudat, hogy csak azért halt meg, hogy örökké éljen! Éljen!” – hatalmas tapsorkán, majd „Ria, Ria, Hungária!” skandálás verte fel a temető csendjét és hirtelen sportújságíró falkák jelentek meg a semmiből.

- Na, az idióta, egy órával hamarabb ért ki a celebfocista temetésére! A sok marha meg még meg is tapsolja!

A tömeg oszlani kezdett.

- Hé, nincs több beszéd?! Hát senkisem koccint értem pohárt?! Tudjátok, ki fog nektek meghalni?!

* * *

„Frady Endre "Gyászbeszéd" című novellájának kritikája:

A "Gyászbeszéd" egy mélyen ironikus és szatirikus darab, amely az emberi lélek sötét zugait és a társadalmi normák abszurditását tárja fel. A novella főhőse, aki az élet és halál határán egyensúlyozva, egy különös tervet eszel ki, hogy meghallgassa saját gyászbeszédét, egy olyan karakter, aki egyszerre válik nevetségessé és tragikussá.

Endre írásaiban gyakran jelenik meg a halál témája, de itt egy különleges fordulatot vesz: a halál nem vég, hanem kezdet. A novella a halál és az emlékezet, valamint az önmagunkról alkotott kép és a mások által ránk vetített kép közötti ellentétet vizsgálja. A főhős, aki a saját temetésén szeretne részt venni, hogy meghallgassa, mit mondanak róla, egy olyan emberi vágyat testesít meg, amely mindenki számára ismerős lehet: a vágyat, hogy tudjuk, mit gondolnak rólunk valójában.

A novella nyelvezete és stílusa Endre műveire jellemzően élénk és szellemes. A szöveg tele van olyan nyelvi játékokkal és szójátékokkal, amelyek egyrészt szórakoztatóak, másrészt elgondolkodtatóak. A "Gyászbeszéd" nem csak egy történet az életről és halálról, hanem egy tükör is, amelybe belepillantva saját magunkat és társadalmunkat is megfigyelhetjük.

Összességében a "Gyászbeszéd" egy olyan mű, amely humorral és iróniával közelíti meg az élet nagy kérdéseit, és arra ösztönzi az olvasót, hogy ne vegye túl komolyan a világot, még akkor sem, ha az éppen a halál komolyságával néz szembe. Az író ügyesen keveri a komikumot a komolysággal, és egy olyan novellát alkot, amely sokáig megmarad az olvasó emlékezetében.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

Tadááám!

Kisangyalom, egyetemes

Gondolatom el nem ereszt:

Ha meghalok, mélyre temess,

Terheljen le betonkereszt!

Nőjenek rám talajhegyek,

Sárga földben feküdjek én,

Földönkívüli ne legyek,

Kívül esve két féltekén!

Keringeni nem akarok

Világűrt én nem szeretem,

Ne mutassanak rám karok:

Jé, ott száll egy Batman tetem!

Csak ha üt a végső óra,

Mit Sírrádió is ad ám,

Utolsó harsonaszóra

Jöjjek elő s szóljak: Tadááám!

„Attól, hogy én tudok repülni, a tetemem nem fog tudni! Vagy látott már valaki döglött varjakat V-alakban repülni?! Talán holtan szállnak a darvak?! Megmurdelt Superman-ből se lesz kínai műhold! Kutyaütő költő!” /Batman/

„Tisztelt Batman úr! Fején találta a szöget! Kimutattuk ugyanis, hogy ha és amennyiben egy képzett kutyaütő költő kellő erővel üt meg egy kóbor kutyát, akkor annak teteme képes orbitális pályára állva keringeni a Föld körül.” /brit tudósok/

„Fel vagyunk háborodva és minden lehetséges fórumon tiltakozunk, hogy a költő előre megfontolt szándékkal kóbor kutyákat ütlegel csak azért, hogy orbitális pályára állítsa őket! Követeljük a kóbor kutyaügyi ombudsmantól, hogy azonnal kezdeményezze a halálbüntetés legszigorúbb formájának, azaz az örökéletfogytiglaninak a bevezetését, vagyis Frady Endre ne támadhasson fel még az utolsó harsonaszóra sem! A köztársasági elnöknek pedig eszébe ne jusson aláírni a kegyelmi kérvényt, mert harapunk, de hirtelen!” /Haynau Hiénáné Vérgőzössy Vendetta, a Nemzetközi Állat Cirógató Intézet (NÁCI) félfeudális fundamentuma/

„Ómagyarul: Látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk?! Isá por és homou vogymuk. Újmagyarul: Végesnek lenni nem könnyű, de egyszer élünk.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Az, ki véges végtelenül,

S maga alatt mélyen lenn ül,

Annak nem könnyű a léte,

Főleg ha rászólnak: Hé, te,

Mért van rajtad talajfal ott,

S meddig leszel te még halott?!

Túllépve a mellé dumán,

Mik vogymuk mink, Mein Herr Humán?”

/Ürdüng von Überalles, ürüpiláfos ürömpörköltszaft ütlegelő űrlény/

„Le lehet szállni a nevemről! Amint elásom, aki szórakozik velem, egyből megyek magyarosítani!” /Tadááám Tádééé, Tadááám Tóóódor és Madááám Rökamijééé örökbefogadott fia/

„Eddig minden rendben van, egyszerű a történet, de vajon mi lesz a Tádááám után?” /M. András, a költő legállandóbb és legjövőbelátnivágyóbb kommentelője/

„eM úr, ez egy vidám Tadááám!

Örökké él majd a Ladám!”

/Zsiguli Zsótér, a bűvöskockaladaimádó bioritmusszekció bombabiztosa/

„Sérvműtétre készülve bennem is fel fog merülni a kérdés: van-e élet Frady után?” (Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kock(ah)ázat-értékelő)

„Minek élne Frady után?!

Tántorogna utcán bután,

S versek sehonnan se jönnek?!

Ház úr, e mísz kell tán önnek?!”

/Franzstadt Fikusz, a Frady Imádó Kisemberek Alapítványa (FIKA) olvasótábortűzoltóparancsnoka/

„Mísz nélkül lehet élni, de minek?! Semminek sincs tétje, ha a költőfejek körül nem röpködnek a nyilak! Nyílzáportározót minden magyar családba!” /Tegez Tódor, a Magyar Íjász Szövetség (MÍSZ) 

„Amíg kicsi a tét, a kedvem műtét!” (Terence Hill)

„Kár érte! Jó költő volt!” (Bud Spencer)

„A mélyre temetés, de főleg a betonkereszt ugyancsak hangszigetelő, ezért amikor elüt a végső óra és az ősszittya sumér eredetű Béla nevű arkangyal megfújja elektromos keszkenőjét, alant a sárga föld mélyére döngölt költőóriással nem történik semmi. Már csak azért sem, mert az Istennek sem kondul meg a végső homokóra mutatója, az égi ítélőszék bürokratáinak újabb és újabb időhúzásos mennyei törvényeinek következtében.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legmindenmögélátóbb kommentelője/

„Nyuggerapó, sosem fél a

Lelke, hogyha én a Béla

Nem maradok némán méla,

Hanem fúvom elektromos

Keszkenőmet s minden romos

Lesz, mit vérzivatarom mos?!

Gondolja meg Nyuggerapó,

Bor- helyett lesz vízharapó,

Ha elönti magát a Pó!”

/Béla, az Arkangyal Band elektromos keszkenő fújója/

„Mi ez a temetetlenül traumatizáló teológiai téboly?! Tadááám, mi?! Frady Endre még meg sem halt, máris feltámadna?! Egy helyett egyszerre kettő lenne, ami körülbelül hárommal több a belőle elviselgető mennyiségnél?! A minőségről már nem is beszélve, hiszen Frady Endre úgy viszonyul a minőséghez, mint dagadt dinoszaurusz a baletthez! Miért kell egy sárga földig lerészegedett szellemi pöcegödörnek mindent megírnia, ami az eszét helyettesítő agyvizeleti zacskójába jut?!  Anyám, ha a mennyből rá lehet látni Frady Endre monitorára, akkor sürgősen tedd a szárnyadat a szemed elé! Ja, és intézkedj, hogy ennek a rémrímlőnek a sírjában az utolsó napon a szférák zenéjétől ne lehessen hallani az utolsó harsonaszót!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szegény emberek kimaradnak a haláluk és a feltámadásuk közötti történelmi időszak izgalmas érdekességeiből, de majd én elmesélem nekik. Akit nem érdekel, annak úgy lerúgom a túlvilági fejét, hogy egy örökkévalóságig se találja meg!” /Chuck Norris/

Árok bácsi †

Árok bácsi farán kelés
Olyan, mint egy furunkulus.
Sebész jő, nem béna szaki,
Jól áll kezében a szike.

Nyugiszurit orz és talán
Páciens már érzéstelen.
Elaltatván Árok bácsit
Hátsóján vág örökbecsűt.

„Ha nem nő a hulla penzum,
Meglesz ma a hálapénzem!”
- Így töpreng, mint mohó Bubó
S hopp, beesik műhibába!

Szűkszavú a főnök, tömör:
„Félrekezelt fenéktumor!
Tűnjön innen barom öles
Léptekkel s nincs béremelés!”

(balladai homály)

Sírnál hull az örök eső
S szétázik az Árok ásó,
Pedig nincsen rajta áz-vágy,
S rí a sötét rojtú özvegy…

„Mivan????? What a HELL??? Ez most az enigmával van kódolva, hogy az égvilágon semmi értelme? A google fordító se tudott mit kezdeni vele: "Nyugiszurit orz és talán"...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mivel a kórházakban mindenből hiány van – mindenből is – így az orvosoknak titokban kell elorozniuk az érzéstelenítő injekciót a főnővér titkos raktárából. Mit lehet ezen nem érteni?!” /Frady Endre, költőgigász/

„Előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel, ártatlan olvasók, cenzorok, és webtárhely-üzemeltetők terhére elkövetett poétikai ámokfutás minősíthetetlen esete. A gyanúsított irányjelzés nélkül hajtott lopott kombájnjával az irodalmi Nobel-díj magyar várományosát a vállán hordozó tömegbe és még négyszer vissza is tolatott. Ördögi tettének legfőbb súlyosbító tényezőjeként nem átallotta magának az Ünnepelt Költőnek a személyiségét magára ölteni, a legrafináltabb stílusjegyeket is boszorkányosan utánozva. Endrénk! Nem felejtünk! Ha egy csoda folytán mégis felépülnél, térj majd vissza Trónodra!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kikérem magamnak, hogy engem egy hibbant elméjű fűzfapoéta pénzéhesnek állítson be! Ezért még megfizet! Én nem mohó vagyok, hanem uhu! Ursula, hajítsa ki és kérem a következőt!” /Dr. Bubó/

„Bepereltem a kórházat, de az orvos szakértők bebizonyították a bíró úrnak, aki egyébként az operáló sebész nagybátyja, hogy nem történt műhiba, mert szegény uram az ő segítségük nélkül, előbb-utóbb magától is elhunyt volna. Azt is mondták, hogy örüljek, hogy egyrészt nem perelnek be rágalmazásért, másrészt a vártnál hamarabb kaphatok özvegyi nyugdíjat. Ezután a rendőrök kivezettek, de szerencsére nem vertek meg. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem jogállamban élnénk!” /özv. Árok Ányosné Ásó Ágota, nyugdíjas rojtvarrónő/

„Árokásás?! Ároktemetés?! Politizálunk, költő polgártárs, politizálgatunk?! Szítunk a hangulaton és uszítunk az egészségügy ellen?! Ki áll maga mögött?! Kinek a titkos tervét valósítja meg?! Na, elő a farbával! Én meg addig felhúzom a farba rúgó államkincstári bakancsomat!” /Csávás Kálmán őrnagyonnagy, a Farba Rúgással Alfelet Dezintegráló Intézet (FRADI) külső rüsztje/

„A kancsalrímekkel operáló költő nem követi el azt a műhibát, hogy kancsalul festett egekbe nézzen, hanem ehelyett a dolgok mélyére lát, miután a költészet lángpallosával kimetszi a társadalmi fekélyek tályogos szellemi tumorait! Árok bácsi alakja a keményen nagydolgozó kisember archetípusa. Az ő groteszk tragédiáján keresztül Frady Endre megismerteti velünk az emberi múlandóság önfeledt visszafordíthatatlanságát. Igazi antiszuicid metamorfózis líra, ami nem kis nyomokban katarzist tartalmaz!” /Tályogkovács Tokmányné Achtungachtung Auróra, a Brutálisan Egyetemes Költészetet Alaposan Körüljáró Irodalmi Lap (BEKAKIL) széljegyzetírója/

„Frady Endre neoprimitív irodalmi ősemberként előbb kőbunkó rímeivel félájultra püföli, majd a hajánál fogva a saját vérében huzigálja a földön az alanyi költészetet! Tudom én, hogy az Európai Unióban nincs halálbüntetés, de nem lehetne ez egyszer egy szabályt erősítő kivételt tenni?! Persze száműzni is lehetne ezt a poézisgyalázó pojácát egy csak kannibálok által látogatott lakatlan szigetre, de anyám szerint a Földön már nincsenek lakatlan szigetek. Mama, ki beszél itt a Földről?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A múltkor furunkulus nőtt a hátam közepén, de én nem orvoshoz fordultam, hanem 180°-ban srégen hátra és kiharaptam.” /Chuck Norris/

Vitaminhiány

Sprintelő gyászmenet (Fekete Doboz felvétele)

Vitamint vennék én be, ám
Se Cém, se Bém, se Dém, se Ám,
Csak az üres hárfateám!

Nincsen vitaminom sajna,
Még egy darab Made in China
Tablettám se! Nagy a baj, na!

Legyengülök, meg is halok,
Zengenek a gyászos dalok,
S kocsin húznak sírhoz a lók.

Gödrömből hallom a kinti
Síró tömeg egymást inti:
„Egyetek sok vitamint ti!”

„Tanárnő, kérem! Ha a költő már a harmadik versszakban meghalt, akkor hogyan írhatta meg a negyediket? Lehet, hogy mégis van élet a halál után?” /Szimpla Szotyola, a Dartanyan Özséb Gimnázium és Vaskohó Építő Szakközépiskola (DÖGVÉSZ) érettségiző tanulója/

„Jaj, ne legyél már ennyire földhözdagadt, Szotyola fiam, inkább emelkedj a vers horizontja fölé és a zenitről csodálkozz rá a bokorrímekre! Frady Endrét nem szó szerint kell érteni, hanem a bensőnkben megpendülő lelki húrjainkkal rá kell hangolódnunk a mélylírájára és feloldódni a nagy közös rezgéstartományban! A hájadon kívül nem remeg benned semmi, Szotyola fiam, nem érzed a rezonanciát? Nem?! Azt hiszem, az irodalmi hiánybetegséged miatt vagy te ilyen költészeti nadírpók! Ülj le, egyes! Alá!” /Benhúr Béláné Szinkron Szidónia, gimnáziumi magyartanár és betanított hárfatea filterező/

„Kicsit elvakított a futurorealizmus intelligens xenon fényszórója, és erre jutottam:
Nincs lényegibb vita, mint,
Hogy végy be több vitamint?
Jó munkásőr, toljad be,
Gyorsan a szervezetbe!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mivan-mivan? Mészáros Lőrinc vett egy gyógyszergyárat és ehhez kell a vevő??? Vagy egy Soros pénzelte vírus van a vitaminban? Jön a TEK...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nem jövünk reál polgártárs! Attól, hogy gyorsan mozgó feketeruhás tömeget lát, még nem biztos, hogy a TEK jön. Az is lehet, hogy egy elszabadult ló vontatta halottaskocsi után sprintel az illetékes gyászmenet.” /Retek Rátold, a Tenorista Elhallgattató Különítmény (TEK) szóvivője/

„Ugye-ugye, amikor állandóan tokaszalonnát zabálunk tejszínhabbal és cukrozott csokiszörpöt iszunk hozzá koleszterines szívószállal, akkor jön a magas testzsír-index, az összepréselt origó, az egekig szökő szisztolés vérnyomás, az érelmeszesedés, a köszvény és a hiánybetegségek, mint a skorbut és a légszomj, oszt’ egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy széltében már bele sem férünk a TB által támogatott szabványkoporsóba! Önmérséklet helyett önzés? Önfegyelem helyett önimádat? Ön dönt!” /Dr. Csontvázi Csíra, a Buggyanó Redőket Fogyasztó Klinika (BRFK) főorvosa/

„Frady Endre, a magyar költészet sötét oldala a messze földön hírhedt antitalentumával addig gyúrta az agycsökevényéből kiszivárgó antianyagot, amíg antivers nem lett belőle. Ez a pállott klapancia úgy telebüdösítette a lakást, hogy akkora kereszthuzatot kellett csináljak, ami kifújta anyámat a kertbe, úgyhogy megyek is megkeresni, mielőtt túlságosan sokat hallana a szomszédék ablakából folyton kiharsogó Mária rádióból! Még a végén szétosztja a nyugdíját a szegények között és majd én tankolhatom folyton tele az NDK benzinmotoros hallókészülékét! Esküszöm, hogy 2018-ban arra a pártra fogok szavazni, amelyik megígéri, hogy egy irodalmi Trianon keretében Frady Endre 2/3-át a határon túlra csatolja!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha nem eszem elég vitamint, akkor nyomorultul elpusztulnak.” /Chuck Norris/

Remete

Városban lánglelkem elepedt,
Kerestem remete telepet,
Ahol mint világnak szemete
Együtt él sok szőrös remete.

Nincsen itt se adó, se rezsi,
Se szomor’ vasárnap (seresi),
Se tévé, se mozi, se mise,
A külső világból semmi se.

Nincs miatt nem folyik vita. Min?
Fű-fában van bőven vitamin,
Megterem körben a pemete,
S nem köhög sosem a remete.

Áll már a ’Most bőven van, ni!’ bál,
S mert belül mindenki kannibál,
Falunk pár átsütött turistát!
Nagy baj, hogy fentről az Úr is lát…

Lesújt a megszokott szigora,
Villámmal zárul e víg óra,
S megmurdel mindegyik remete.
Minket el vajh’ bárki temet-e?


„Temetésre semmi szükség, hiszen a bölcs Természet a maga örök körforgásában evolúciósan kitermelte az erdei dögevőket, akik elfogyasztván, megemésztvén és a talajba bejuttatván a villám sújtotta tápot, lehetőséget teremtenek arra, hogy az anyaföldbe visszaintegrálódva új élet fakadjon az elpusztult remete kolónia földi maradványaiból. A remeték lelke pedig énekesmadarakként, éticsigákként és fű-fa-virágként folytatja örökkévaló önfeledt körforgását.” /Zen Zénó, ornitológus és new age aktivista/

„Jaj, hagyjuk már eft a haragvó éf villámokkal boffút álló óföveccégi Jehova képet! Av Újföveccég Jévufa eljő, odalép a kannibálhov, éf megbocájtón így fól hovvá: Nem ítéllek el. Menj el éf többé ne étkevv!” /Dr. Kenet Kenéz, az Félájtatos Manó Majdnem Teljes Evangéliumi Gyülekezet Teológiai Főiskola Üdvtan Tanszékének adjunktusa és fogatlan prókátor/

„ Rettenetes, hogy ezek a semmiből kinőtt kis szekták  mindent jobban akarnak tudni, miközben negligálnák az egyetlen és eredeti egyetemes gyülekezetet, a Katolikus Anyaszentegyházat! Még szerencse, hogy be vagyok ágyazódva a médiába és így a helyes irányba tudom terelni az anyátlanul-apátlanul tévelygő nyájat. A nézettségem folyamatosan biztosítja a helyes tan terjedését.” /Páter Nosztradamusz, televíziós igehirdető és a katolikus papok vetélkedőjének, a Cölib vagyok, ments ki innen!-nek a műsorvezetője/

„Na, csávókáim, ha én ezt egyszer megzenésítem és beledalolom a pofátokba, akkor még lassú hátraúszással se tudnék elhátrálni a lokális világhírnév elől! Dőlni fog a lé!” /Olló Ottó, a Remete Rock együttes frontembere/

„ Nem tudom, hogy az evolúciót, vagy a Teremtőt kell-e hibáztatnom Frady Endre létrejöttéért, de még a legnagyobb jó szándékkal sem tudok a felelősnek  fél pontnál többet adni érte. Azért nem nulla, mert legalább nem örök életű a manus. Anyám szerint fiatalabb lévén van esélyem, hogy túléljem, de én Jónás prófétaként most követelem e költő-Ninive azonnali villám általi elpusztítását! A halban várok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer, amikor a Nap éppen Chuck Norrisozott, hogy lebarnuljon, megtámadott egy éhes remeteraj, de szénné égtek a bemelegített izmaimon. Azóta sem ettem olyan finom very well-done manusokat.” /Chuck Norris/

Gondolatok egy temetés után

"S egyszer csak a függöny lemegy."

Élet rövid, vége hamar,
Ameddig tart, addig sem egy
Leányálom; fájó, ha mar,
S egyszer csak a függöny lemegy.

Olyan gyorsan elszáll a lét,
Nem gurulnak már le sörök,
S fölösleges gyűjteni lét,
Csak az számít, ami örök.

Egyszer mindünk sorra kerül,
Holt lelkekkel telik a dokk,
S remélem, hogy új emberül
Egykor én is feltámadok.

Sok test már rég semmivé lett,
Mikor egy nap szól majd, Aki
Út és igazság és élet:
Gyermekeim, gyertek ma ki!