Sérvműtét halasztás

Sokhónapnyi várás nyomán

Úgy tűnt, megműtenek végre,

Ám bú látszott sebész komán,

Amint sóhajtott az égre:

„Alig van már erőforrás,

Halasztódik minden műtét!”

Kórházkertet lógó orr ás,

Valódi e tét, nem mű tét.

„Talán nyár…”-ig sok az idő,

Szállnak éjfelek és delek…

Mi van, hogyha belem kidő’,

Én meg ettő’ megmurdelek?!

Valóság más közpénztévén,

Véleményünk nagyon nem egy:

„Pártunk és Kormányunk révén

Magyarország előre megy!”

 „Az Magyarország előre megyen, hátra pediglen nem megyen! Ezért fontos, hogy Költő uram reményt vessen bele, hogy helyén marad az bele, s vármegye szerte számos tsodálójának örömére ujjabb költeményeket s egyéb szerzeményeket jelentessen meg az Magyar Királyi Nemzethy Blogspoton.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Látjátuk beleim sérvtükkel, mik vogymuk? Isa pur és homu vogymuk! Meg szügyig az setét középkorban is!” /Élőhalotti beszéd – részlet/

„Kenyér van, bár nem mindennapi (de nem a zsemle kicsi), cirkusz viszont ingyen, naponta. Elhibázott szankciósinflációs időkben, kérem, minden egyéb extra. Aki nem intézi egyénileg az oktatást, a ráfizetős egészségügy meg nem fér bele (ééérted), az annyit is ér. Na, oszoljunk, nincs itt semmi látnivaló!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Fussál, Humán, ki merre lát,

Országból, határon, el, át!

Ha beled ketté is hasad,

Inkább te menj, mint a hasad!

Közgazdaság nem csak matek!

Meg ne lássa ezt itt a TEK!

Visz majd, ám ma Góg a Magóg,

Mert nem jön rá, liba, mi gág’!

Aki magyar, gyorsan oszol,

Kiskapun kiutat eszel!”

/Ricinus Rezső, a Humán Űrlényeket Hashajtó Alapítvány (HŰHA) magas rosttartalmú ételpálya modellje/

„Az egész Árpád ház nevében én kérek elnézést, hogy a rólam - az engedélyem nélkül! - elnevezett kórházban hatodára csökkentették a naponta elvégezhető műtétek számát és nincs kötszer se! Ez nem Szent István öröksége, ez Besenyő István szerint is ökörség! Elkorcsosult szittya fattyak, rút szibarita vázak, piha!” /Szent Imre, herceg/

„Minek annyit operálni?! Hulljon a férgese! Éljen a természetes kiválasztódás! Akkor erős a nemzet, ha nincsen benne gyenge! Még több stadiont, hogy sportolhasson a magyar! Ria, ria, pszichiátria!” /Dr. Dögvészi Dinnye, a Halovány Arcbőrű Lógósokat Árokpartra Lökéssel Gyógyító Állami Rendelőintézet (HALÁLGYÁR) szellemi atyja/

„A magyar állami egészségügyet egyetlen női név jellemzi: Anomália!” /a műtétet sóhajtva elhalasztani kénytelen bús sebész/

„Műtsed meg magad, műtsed meg magad, ha senki sincs, ki megműtene, műtsed meg magad!” /Depresser Gábor – Adamis Anomália/

„A magyar közoktatás és az ingyenélő tanári kar a hibás, amiért a testnevelés és a hittan mellett – a tök fölösleges humán és reál áltudományos blabla tárgyak helyett – nem tanít öngyógyító önsebészetet! Nem igaz, hogy a zemberek nem tudnák saját maguknak megoperálni a sérvüket és a vakbelüket! Mi olyan nehéz egy agyműtétben, ha van kalapács, véső, szike és borotválkozó tükör?! Idióták!” /Tokaredőssy Tódor, a Nemzeti Előrehaladássy Minisztérium (NEM) egyik legélesebb kése/

„Tényleg ingyen élünk, mert szinte ingyen dolgozunk. A legyengült tanári karunk el sem bírna egy komolyabb fizetést. Megemelnék nekünk, ha már mi nem emelhetjük meg magunknak?” /ingyenélő tanári kar/

„Halasztásnál az is érv,

Ez még nem nagy bazi sérv.”

/Kaszinótojás Kösztöny, a Takarékosra Alakított Kórház Szigorítási Intézet (TAKSZI), multimilliomos közgazdasági szaktanácsadója és túlfizetett rímtechnológiai főelőadója/

„Magyarország előre megy! (Egyet előre, kettőt hátra.) Mostanság baloldali Szent Paracelcusra tekintünk. Szerinte türelem kell, sok év után a sérv eltűnik, mint a rossz csont, mely beforr és mint a kis piros ibolyavirág, mely a Hortobágy bércein turbékol. Hippokratész Béla már jókor megmondta, hogy „Felesleges és egészségtelen dolog betegnek lenni.” Szerencsére Frady Endre mindig megtalálja a rosszban is a jót. Lírájában egyértelmű a lecsúszott mezőgazdaság megszárnyaltatása. Népnemzeti hazánk valamennyi vármegyéjében töméntelen lógóorrú ember él. Ha a kórházkertet néhány egészségügyi dolgozó képes lógó orrával felásni, a sok-sok lógó orr csodát művelhetne kint a földeken, a réten és a pagonyban.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legmezőgazdaságszárnyaltatóbb kommentelője/

„Szent Para Celsius, Nyuggerapó, Szent Para Celsius! Ez az! Ha remegünk a kevés fokban, az azt jelenti, hogy nincs fűtés a kórházban és a pácienseknek összefagy a sérvük! Nem kell műteni, csak természetes úton hibernálni! Éljen a jégcsap csillogású fényes jövő!” /Han Solo, a lefagyasztott csillagháborús hiperűrhős/

„Lógó orrúk nem a dokik,

Nem orvosok hada szokik

Rá orrtúró (uiii!) kerti

Röffre, hanem ti biz, mer’ ti!”

/Aktívbjuti Arnold, a Nyuggerapónak ellentmondó izomhegyláncreakcióhős/

„Nein! Kigúnyolja a nevemet! Letartóztatni! Kezeket felni! Hé, nem alu’felni! Állítsátok meg!” /Arturo Ui, a karfiolkirály gengszterfőnök/

„Nincs rá okom, s kevés érvem,

miért keressek magyar orvost,

talán az, hogy nincsen sérvem,

s feldobtam a talpam, pont most!”

/D. György, a költő társtervező cégű kommentelője/

„Aki talpat dobva halik,

Mint a zebrán ütött palik,

Annak tényleg nem kell doktor,

Csak temetés-party, sok tor!”

/Haláltánczos Huba, ex-life after party arc/

„… (a hozzászólást nemzetbiztonsági okokra hivatkozva töröltük)” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas exkommentelő/

„Dr. Ház kommentjét törlés előtt elolvastuk. Dr. Házat kérésére nem vittük el, hanem helyben hagytuk. Jó alaposan. Akik gyógyultan szeretnék látni, azok nyolc napon túl várakozzanak!” /Csávás Kálmán szőrnagy, az Országos Szakálltépő Kartörő Államvédelmi Rendészet (OSZKÁR) díjnyertes bemosója/

„Talán nyár... Ez a sérv addigra magától összeforr... Így lesz sikeres a magyar egészségügy, lehetőséget ad az önálló gyógyulásra.” /M. András, a költő legállandóbb és legoptimistább kommentelője/

„eM úr, ebcsont, ami beforr,

Sérvből a bél, mint kis f orr,

A műtétig ki-kikonyul,

Akár kicsi hóból hónyúl.”

/Ormányos Kisefné Sílift Sarolta, hónyúlfülzsírégetőnő/

„Különböző ókori civilizációk eltérő orvoslástani állapotát megvizsgálva a leghatározottabban kijelenthetjük, hogy egy adott civilizációban akár fejlett, akár fejletlen volt az orvostudomány, az akkor jól rosszul kezelt betegek mára már mind meghaltak. Ha kilépünk a minket röghöz kötő idősíkunkból és a jelenlegi helyzetet egy más perspektívából, jelesül például 2123-ból nézzük, akkor tökéletesen mindegy, hogy Frady Endre ötven vagy száz éve hunyt el, csak az a lényeges, hogy már nincs és nem is hiányzik.” /Dr. Wilfried Waterhead, wéleménywezér és lokálisan wilághírű brit tudós/

„Mi ez a kibírhatatlan társadalombírálat, ez a dilettáns demagógia?! Ha a nyálam mazochista lenne, köpetként biztosan ezen a versen akarna végigfolyni, a vezeklő béldarabjaim pedig ezen az irodalmi sérven keresztül próbálnának kitüremkedni! Hogy írhat alhasi operációs verset az, aki még a laparoszkópot sem tudja megkülönböztetni a lapra szerelt horoszkóptól?! Ne lássam az Anyám Emlékét Ápoló Nyugdíjas Bizottság járókeretes korelnökét bőrtangában lambadázni, ha nem kezdek Frady Endre nevének már a puszta gondolatától is ordítani, mint a fába szorult féregnyúlvány! Fülembe forró ólmot öntsetek, hogy ne halljam a saját üvöltésemet! Ááááááááááááááááááááááááááá…” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú publicista és ápolt/

„Ha nekem sérvem lenne, akkora űrbéli vákuumot szellentenék önmagamban, ami visszarántaná a kilógó beleimet és molekuláris összepréseléssel zárná a sebet. Ez persze nem fordulhat elő, mert sérvhetetlen vagyok.” /Chuck Norris/

Porcműtéti bájdal

Nincsen még egy hete sem,
Buszom vitt, a hetesem,
S vakmerőn, mint tini kán,
Termettem a klinikán.

Tompa zúgás, alt attak
Zümmögött, míg altattak.
Sebész aztán érdemben
Matatott a térdemben.

Visszatolás, kórterem,
Hol, ha baj van, sor terem,
Ám ne hulljon könnyed, én
Felébredtem könnyedén!

Mentem s érvén előtért
Örömöm már velőt ért!
Vittek léptek, minik át,
S elhagytam a klinikát!

Megrohant egy lepetés:
Porcom volt bár repedt és
Döfték, még sincs fájdalom!
Ettől víg e bájdalom.

„A gyakorlás és a szorgalom, kitartás kifizetődik idővel - szól a mondás. Mondanám, hogy nem baj, lesz ez még jobb is, de NEM lett!!!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ha valamiben Endrebá(j) kiemelkedik a kortárs nemzetközi közkórházköltészetből  (és hát ki, ha ő nem), akkor az a szikeéles tényfeltárással kombinált távgyógyító képessége. Csak olvasom, és már nekem sem fáj a térdem! Ki tiltja meg, hogy elmondja, mi nem bántotta már hazafelé menet?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem is közkórházban műtődtem – bár támogatott az OEP - és nem is szikével! A többi kőbe véshető arany bevonattal!” /Frady Endre, porcműtött költőgigász/

„Endrebá(j) nyilván nem elégedhet meg a közkórházzal, ezért is emelkedik ki belőle. S nyilván a közkórházköltészet alliteratikus arzenáljáról sem szívesen mondana le. Na de rendben, ha nem tetszik e szike, és holmi technológiai karótazebhezkötés végett fittyet hányunk drámaiságra, meg közérthetőségre, ízlés szerint helyettesíthetjük endoszkóppal.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem igazság, hogy F. Péter ennyit beszél, nekem meg még az anyám sem érti a szavamat, mert nem mondhatom ki őket! Ezt a mostanit is csak gondolni tudom!” /néma gyerek/

„Mi van, Ödönke, mit akarsz már megint?! Egy szavadat sem értem!” /a néma gyerek anyja/

„Ha tudtam volna, hogy ez a fájdalommentes beavatkozás ilyen beláthatatlan irodalmi következményekkel jár, sebvarráskor az alkalmazott drága orvosi cérnát olcsó rozsdás szögesdróttal helyettesítettem volna. Én kérek elnézést! Annak viszont örülök, hogy a műtét után tíz napig minden este hasba kell szúrnia magát egy véralvadásgátló injekcióval!” /Dr. Porc Elán, térdsebész/

„A formalista funkcionalizmus ilyetén burjánzása által Frady Endre jelenléte életadó indaként fonja körbe és tartja lélegeztető gépen az alélt irodalom petyhüdt antitestét. Miközben a kortárs költészet alibiző vak lóként legelész az eldologiasodás aszfalttengerében, Frady Endre valódi téttel bíró műtét elé veti magát és fityiszt mutat a lábszagú patópálkodás avítt démonainak! Abcúg Ugarvér! Hajrá Frady!” /Lukszkájvókör Lajosné Körmönfont Kariatida, a Hunniában Alantasan Jegecesedő Ómagyar Álságnak Gyürkőző Újság (HAJÓÁGYÚ) lőmestere/

„Mi ez a retardált kínklapancia?! Mi?! Bájdal?! Báááj?! Jáááj!!! Fáááj!!! Ez már a vég! Ne, anyám, ne hívd a házmestert, hogy kirángassa a fejemet a gázsütőből! Hagyj megmártírhalni! Az, hogy a mindenki másnak elviselhetetlen kínokat okozó Frady Endre nem érez semmi fájdalmat, azt bizonyítja, hogy a mindössze három szennyvízmolekulából álló agyában nem fér el egyetlen idegvégződés sem! STOP FRADY! Végítéletet akarok!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én még altatásban is meg tudnám operálni magamat és egyetlen testrészem sem merne fájni.” /Chuck Norris/

Árok bácsi †

Árok bácsi farán kelés
Olyan, mint egy furunkulus.
Sebész jő, nem béna szaki,
Jól áll kezében a szike.

Nyugiszurit orz és talán
Páciens már érzéstelen.
Elaltatván Árok bácsit
Hátsóján vág örökbecsűt.

„Ha nem nő a hulla penzum,
Meglesz ma a hálapénzem!”
- Így töpreng, mint mohó Bubó
S hopp, beesik műhibába!

Szűkszavú a főnök, tömör:
„Félrekezelt fenéktumor!
Tűnjön innen barom öles
Léptekkel s nincs béremelés!”

(balladai homály)

Sírnál hull az örök eső
S szétázik az Árok ásó,
Pedig nincsen rajta áz-vágy,
S rí a sötét rojtú özvegy…

„Mivan????? What a HELL??? Ez most az enigmával van kódolva, hogy az égvilágon semmi értelme? A google fordító se tudott mit kezdeni vele: "Nyugiszurit orz és talán"...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mivel a kórházakban mindenből hiány van – mindenből is – így az orvosoknak titokban kell elorozniuk az érzéstelenítő injekciót a főnővér titkos raktárából. Mit lehet ezen nem érteni?!” /Frady Endre, költőgigász/

„Előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel, ártatlan olvasók, cenzorok, és webtárhely-üzemeltetők terhére elkövetett poétikai ámokfutás minősíthetetlen esete. A gyanúsított irányjelzés nélkül hajtott lopott kombájnjával az irodalmi Nobel-díj magyar várományosát a vállán hordozó tömegbe és még négyszer vissza is tolatott. Ördögi tettének legfőbb súlyosbító tényezőjeként nem átallotta magának az Ünnepelt Költőnek a személyiségét magára ölteni, a legrafináltabb stílusjegyeket is boszorkányosan utánozva. Endrénk! Nem felejtünk! Ha egy csoda folytán mégis felépülnél, térj majd vissza Trónodra!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kikérem magamnak, hogy engem egy hibbant elméjű fűzfapoéta pénzéhesnek állítson be! Ezért még megfizet! Én nem mohó vagyok, hanem uhu! Ursula, hajítsa ki és kérem a következőt!” /Dr. Bubó/

„Bepereltem a kórházat, de az orvos szakértők bebizonyították a bíró úrnak, aki egyébként az operáló sebész nagybátyja, hogy nem történt műhiba, mert szegény uram az ő segítségük nélkül, előbb-utóbb magától is elhunyt volna. Azt is mondták, hogy örüljek, hogy egyrészt nem perelnek be rágalmazásért, másrészt a vártnál hamarabb kaphatok özvegyi nyugdíjat. Ezután a rendőrök kivezettek, de szerencsére nem vertek meg. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem jogállamban élnénk!” /özv. Árok Ányosné Ásó Ágota, nyugdíjas rojtvarrónő/

„Árokásás?! Ároktemetés?! Politizálunk, költő polgártárs, politizálgatunk?! Szítunk a hangulaton és uszítunk az egészségügy ellen?! Ki áll maga mögött?! Kinek a titkos tervét valósítja meg?! Na, elő a farbával! Én meg addig felhúzom a farba rúgó államkincstári bakancsomat!” /Csávás Kálmán őrnagyonnagy, a Farba Rúgással Alfelet Dezintegráló Intézet (FRADI) külső rüsztje/

„A kancsalrímekkel operáló költő nem követi el azt a műhibát, hogy kancsalul festett egekbe nézzen, hanem ehelyett a dolgok mélyére lát, miután a költészet lángpallosával kimetszi a társadalmi fekélyek tályogos szellemi tumorait! Árok bácsi alakja a keményen nagydolgozó kisember archetípusa. Az ő groteszk tragédiáján keresztül Frady Endre megismerteti velünk az emberi múlandóság önfeledt visszafordíthatatlanságát. Igazi antiszuicid metamorfózis líra, ami nem kis nyomokban katarzist tartalmaz!” /Tályogkovács Tokmányné Achtungachtung Auróra, a Brutálisan Egyetemes Költészetet Alaposan Körüljáró Irodalmi Lap (BEKAKIL) széljegyzetírója/

„Frady Endre neoprimitív irodalmi ősemberként előbb kőbunkó rímeivel félájultra püföli, majd a hajánál fogva a saját vérében huzigálja a földön az alanyi költészetet! Tudom én, hogy az Európai Unióban nincs halálbüntetés, de nem lehetne ez egyszer egy szabályt erősítő kivételt tenni?! Persze száműzni is lehetne ezt a poézisgyalázó pojácát egy csak kannibálok által látogatott lakatlan szigetre, de anyám szerint a Földön már nincsenek lakatlan szigetek. Mama, ki beszél itt a Földről?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A múltkor furunkulus nőtt a hátam közepén, de én nem orvoshoz fordultam, hanem 180°-ban srégen hátra és kiharaptam.” /Chuck Norris/

Holnap péntek tizenhárom...

Holnap péntek tizenhárom,
S lesnek rám a sebészkések.
Nem mondom, hogy nagyon várom,
S lehet az, hogy inkább kések…

Jó, hogy jóbaráti köröm
Égbe értem imát gurít:
Gyógyuljon a lábujjköröm
Anélkül, hogy kapnék szurit!

Megőszülök, hajam kese…
Ha a dokim nagyon muris,
S nem pihenhet a szike se,
Akkor jobb, ha előbb szúr is…

„Ne a sebészetre járjon, költő úr, hanem hozzám! Amióta az éhhalál előtt pár héttel gyógypedagógusból gyógypedikűrössé képeztettem át magam, azóta az én életem is szép és a pácienseim körme is. Miután helyrehozom a lábát, futhatunk pár money kűrt is.” /Ollókezű Edina, gyógypedikűrös/

„Jaj, elpuhult késői költő kollégám, ne rinyálj már a péntek tizenharmadika miatt! Sors babona, nihil aliud! Na, megyek, elejtek egy vadkant és a tűhegyes agyarával lekezelem a tályogot a lábujjamon!” /Zrínyi Miklós, költő/

„Köttő úr, maga ollan gyíkeszű, mint a legkisebbik hüllegyerekem, a Vazul! Az is átalbotában odahányt a kert végibe egy babhegyet, oszt’ főmászott egy ásóval a tetejire és azóta is babon ás!” /özv. Ingyom Bingyomné Vendégmarasztaló Sári, a Venyigehűlthelyi Elnyűtt Kalász Termelőszövetkezet kisnyugdíjasa/

„Jaj, holnap 13:20-ra kaptam időpontot! Ha ebből szieszta helyetti koncepciós körömtépés lesz, akkor lehet, hogy beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Én nem vagyok olyan bátor és rettenthetetlen, mint William Wallace!” /Frady Endre, fájós lábujjú költőgigász/

„William, vallasz?! Vagy rád léptessek fakó lovammal?!” /I. (Nyakigláb) Edward király, angol király/

„Tisztelt költő úr, ezennel szeretettel meghívjuk a minden péntek tizenharmadikán éjfélkor tartott fekete macskás, kéményseprős, nyúllábas, lekopogós babonakörünkre! De nehogy megköszönje, mert az balszerencsét hoz!” /Alagútvégifény Jenőné Újkor Babonka, a Spiritiszta Terézvárosért Babonakör (STB) betanított segédboszorkánya/

„Én szerencsére nem vagyok olyan primitív, hogy babonás legyek, de anyám szerint az, hogy minden reggel ballábbal lépek ki az ajtón, majd a sarkamra állva megfordulok és csinálok egy hátra bukfencet, miközben háromszor a linóleumra köpök és közben gyorsan elmondom, hogy ’Mirnix-dirnix ebugatta, Hajdú Pétert üsse guta!’, az többeknek már gyanús. Hááát… nehéz egy ilyen elmaradott országban ennyire felvilágosultnak lenni! Mi, hogy pár szót a versről?! Hol van itt vers?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A kisszerűség nagyszerű költője ebben a korát szokás szerint messze meghaladó művében felveszi a babona elleni harc kesztyűjét, az arcunkba vágja, majd megtanít dudálni benne! Önnön félelmeit és fájdalmait dallá daráló úthengerverse úgy halad át a megkövült olvasón, mint nagynyomású beöntés a lakodalmas kutyán. Az ökölbe szorult gyomrú sznob irodalmár előbb megpróbál távolságot tartani, de végül mégis visszatér a maga okádására. Gyerekek, ti is szájtátva olvassátok!” /Dűzni Dezsőné Szájtáti Szofisztika, középiskolai magyartanár és betanított nehézgépkezelő/

„Érdekes, hogy minden péntek tizenharmadikán mindig jóval nagyobb hibaszázalékkal műtök! A kollégáim is így vannak vele. Ezt onnan tudom, hogy ez gyakori beszédtéma a minden csütörtök tizenkettedikén este tartott kerítésszaggató házipálinka partijainkon.” /Dr. Törköly Tivald, a Kétesélyes Haláltusa Közkórház sebész adjunktusa/

„A szikével végrehajtható műveletek legnehezebbike és legkockázatosabbika a zsebmetszés. A páciens ugyanis nincs közben elaltatva. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ebben zseni vagyok. Ebben is.” /Zsebes Gusztáv, a zsebmetsző börtönválogatott szövetségi kapitánya és a Lét Óhajtó Legnagyobb Állami Bank (LÓLÁB) befektetési szakértője/

„Ha bárhol a világon a véletlenül túl jó oktatás miatt időnként sok az atomfizikus és kevés a cérnavégnyálazó, akkor előbbiekből ideküldenek néhányat, hogy csináljak belőlük utóbbiakat egy elmeroggyantó csapással. Ilyenkor, hogy meg ne haljanak, csak a fülcimpámmal ütök. A fenti költőnél és a kommentelőknél úgy tűnik, hogy picivel nagyobbat üthettem.” /Chuck Norris/

Sajgó lábujj

Lovamra, ha ütnék rá „Gyí!”,
Néki úgy korántsem fájna,
Mint bal lábi körömágyi
Veres duzzanatom „Jáj! Naaaa!”

Sántíttat e sajgó lábujj,
Mint plüssnyúlt a kisült elem.
Jó olvasóm, el ne kábulj,
Inkább érezz együtt velem!

Belőlem sok orvos megél,
Fél sebészkar rajtam tanul.
Vettem Ebrimycint. E gél
Meggyógyít orvostalanul?

Félek, hogyha gyér e zselé,
Nem jó vége lesz a dalnak:
Megyek doktorhadak elé,
S végül mégis megvagdalnak...

„Ne reménykedjen költő úr, hogy el tudja kerülni a találkozásunkat! Már elő van készítve az injekciós tű és a szike! A paraszolvenciáért előre is köszike!” /Dr. Trancsír Richárd, az Utolsó Kenet Klinika sebészetének nagylábujj specialistája/

„A plüssnyúl rézfejjel határozottan tartósabb! Illetve Duracell elemmel! Mekkora mázli, hogy az emberek hamarabb megveszik a hazug reklám hatására a sánta plüssnyulat!” /Duma Dezső, reklámszakember/

„Micsoda, ez a kutyaütő költő most már lovakat is verne?! Gyula, ereszd neki a Rárót, hadd lambadázzon a patáival az ebugatta fattyú fülei körül! Ki nem állhatom az állatokat ki nem állhatókat!” /Gyűlt Gyuláné Véres Veronika, a Gyíkszentjenői Állatmenhely Szövetség (GYÁSZ) humánpolitikai igazgató helyettese/

„Az Ebrimycin gél jó döntés volt, költő úr! Magas primicin és lidokain tartalma miatt a lábujja egy napon belül vagy lelohad, vagy lerohad, de semmiképp nem marad hatástalan!” /Dr. Lídó Káin, gyógyszervegyész/

„A nyavalyás bátyja Ctrl+C Ctrl+V-vel elplagizálta a férjuram találmányát, de előzőleg úgy agyonverte, mint Dávid a Góliát!” /özv. Dr. Lídó Ábelné Prím Mici, a csak eggyel és önmagával osztható kisnyugdíjas/

„Fájó és duzzadt lábujjat paradicsommal kell borogatni, mert az a természetese közege. Hiszen már az első ember lábujjáról is megmondatott, hogy odutta vola neki paradicsumut házoá!” /Vaják Vince, táltos természetgyógyász/

„Együttérzésem, sőt szimpátiám, Költőúr! Kein para, aber paradicsom. Avagy "az Úr adotta vala tenéked gyimilcset, gyulladott ujjad beágyazandó napszállatván pitymallásig, hogy fél lábbal már a paradicsomban érezhessed tennen magadot. S látá vala az Úr, hogy ez így jól vagyon." Ha meg mégsem jön be, még mindig felkeresheted Dr. Trancsírt, hogy pariban lehess a Deák Billel.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez a bűzhödten gennyező végtaglíra?! Anyám szerint nagyon rossz lehet egy lábujjfájás, de szerintem a lábujjfájós költő lábujjfájásának költés általi rátukmálása a nem lábujjfájós olvasókra sokkal rosszabb! A gyógypoéta úrnak javaslom, hogy a lábujj műtétét ne ugyanazzal az orvossal végeztesse, aki korábban az agyát operálta, mert az a beavatkozás szemmel láthatóan sikertelen volt! Remélem, hogy Dr. Trancsír nem csak szikét használ, hanem benzinmotoros láncfűrészt és walesi bárdot is!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy aligátor ráharapott a nagylábujjamra. Azóta egész Texasban neki van a legmenőbb műfogsora.” /Chuck Norris/

„Ma délben kénytelen-kelletlen mégis összefutottam egy sebésszel. Illetve én csak sántikáltam. Szerencsére nem Dr. Trancsír volt szolgálatban…” /Frady Endre, fájós nagylábujjú költőgigász/

Popópúp

Dudor volt az alfelemen.
Dr. Vertse vágta-szúrta,
S úgy fájt, mint egy vasszelemen
Által széjjelütött jurta-

-lakó zúzott fületöve.
Szike szántott, hörgött gigám,
S nyöfögtem, míg enyh nem jöve.
Vagdalt végem nem volt víg ám!

Gyógyulok s most puhán ülök,
Beforr, mi múltkor még vérzett,
S ha lentről pszeudo tű lök,
Nem valóság az, csak érzet.


„Áááááááúúúúúú!!!!!” /egy vasszelemen által széjjelütött, zúzott fültövű jurtalakó/

„Doktor úr! Nem lehetett volna ezt a műtétet a proszektúrán bevégezni?! Hátha nekem is leesett volna valami.” /Furnér Jenő, koporsókészítő kisiparos/

„Remek hír, hogy a költő nem tud megmaradni a fenekén, így legalább egy ültő helyében nem ír majd annyi marhaságot! Anyám szerint nagyon fájdalmas lehet egy fenékbe döfött injekciós tű, de szerintem sokkal fájdalmasabb az erről szóló, véres verejtékkel kiizzadt klapancia elolvasása. A témaválasztásnál nem igaz a mondás, hogy a költő maradjon a farpofánál! Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Avítt nyergű kerékpáron megterem a sipoly.” /falfirka/

„Oncotomiál a szike! Szép a munkám, elhiszik-e?” /Dr. Szurikáta Szemölcs, vak- és végbélsebész valamint kortárs költő/

„Frady Endre még a legnagyobb szenvedések közepette is ragaszkodik a formához, a nyolc szótagos keresztrímes szerkezethez. Ez csak a legeslegnagyobbak és a legeslegkisebbek sajátja, ami vagy azt jelenti, hogy nem tud mást, vagy azt, hogy annyira a sajátja, hogy még egy szibériai munkatábor fagyott latrinája fölé guggolva is ez dőlne belőle… ööö… mármint, hogy ezt rázná ki a kisujjából. Mi magyartanárok hálásak vagyunk Vertse doktor úrnak, hogy életben tartotta leendő emelt szintű érettségi tételünket.” /Rímrag Roland, magyartanár és szobapincér/

„Ilyen a magyar egészségügy? De milyen is? Haldoklik és mégis gyógyít? Utolsókat rúgja, de azokat halálpontosan? Ezer sebből vérzik, de többnyire be is kötözi? Kis pénzért nagyot focizik? Nem csak ápol, de el is takarít? Itt nem mű a valódi tét és mégis valódi a műtét? Egy majdnem biztos: gyógyít, ha beledöglik is, de a beteg végül vagy felépül, vagy feltámad. Ha újra születnék, biztosan egészségügyi dolgozó lennék! Vagy inkább gazdag?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Egyszer segédkeztem egy műtétnél, amikor az orvosnak kicsorbult a szikéje, én meg kifentem a nyelvemmel.” /Chuck Norris/

„Igaz, hogy ma gyomorfúvóan finom Jókai bableves volt a menü a KisBigben, de attól még nem kéne élcelődni a vasszelemen!” /Bádogember/

Sísokk

Síeléskor térd- és boka-
-tördelések miatt sok a
Baleseti sebész meló.
Sakkozni járj inkább, helló!