Télvég

Véget ér a február mán,

Búcsút inthetünk a télnek.

Tódorog az öreg Kármán,

Örvényei nagyon élnek.

Ez az év egy kissé szökő,

Plusz napja van februárnak,

Mit huszonnyolc mögé lök ő,

S népek tavaszt tovább várnak.

Hej, e nép nagy tavaszváró!

Ilyentájt van forradalom;

Fut sok király, herceg, báró,

S dalvirágba borul falom-

-bkoronasétány hűlt helye,

Melynek nyomát verem bottal.

Jaj, szétesek, jeje-jeje!

-vós vót ez a buli, Ottal-!

„Forradalom! Forr a dalom! Sercegtessétek a hercegeket, borogassátok a bárókat, karéjozzátok a királyokat! Mi, hogy elörvénylettek a karéjozók?! Akkor csak akasszátok föl őket, és tű bollyal szurkáljátok a nagy büdös lúdtalpukat! Éljen a tavaszi anarchia! Ottalvós buli van!” /Téboly Tuboly, tű boly töbölyöző tökfej/

„Télvég szívében kés, febr’ár nyakán

Kötél, s utánuk hő is jön talán,

Tavaszi karéj ottalsz’ végre, sakk!

Ez mind igen jó, mind valódi pakk,

De még ezzel nem sercegtek sokat -

Akasszátok föl a királyokat!”

/Befőtti Bájorrné Petőfi Sandra, barguzini hóemberolvasztó kisiparos és amatőr sakknagymesterdalnok/

„Ottal (oroszul: Оттал) vidéki helység (egy falu) Kalyalskoye vidéki településen, a Rutulszkij körzetben, Dagesztán Köztársaságban, Oroszországban. Népesség: 400 (2010-es népszámlálás); 356 (2002-es népszámlálás); 128 (1989-es népszámlálás). 2 utca van. Ottal 48 km-re északnyugatra fekszik Rutultól (a kerület közigazgatási központja) közúton. Mishlesh és Muslakh a legközelebbi vidéki települések. Tsakhur emberek élnek ott.” /Wikipédia Winnetou, wéleménywezér/

„Tsak mi hurok, tsak mi hurok

Bulizunk itt Ottal-vósan,

Ám ha körénk szorul hurok,

Hurunk tsak over the ocean!”

/Ben Hur Tsak Norris, betanított dagesztáni főrabbi helyettes/

„Tisztelt szétesett költő úr! A verse pontatlan, ugyanis február utolsó napjával csak a meteorológiai tél és véget, a csillagászati még nem. Arra ugyanis további húsz napot kell várni, mert akkor következik be az északi féltekén a tavaszi napéjegyenlőség. Szóval vagy pontosítsa a vers címét, vagy NEM ENG.!” /Dr. Szaturnusz Szilárdné Jupiter Jolán, a Csillagászati Irodalom Géniuszai Alapítvány (CSIGA) folyóiratának főcenzora/

„Ezek szerint március első három hetében a meteorológusok és a csillagászok teljes szívből és habzó szájjal utálják egymást? De ki mellé, azaz hova álljanak a belgák?” /Bälga Helga, csillagorológus/

„Ügyvédi irodám a meteorológus – csillagász házaspárok válóperes ügyeire szakosodott és évente négyszer három-három hétig kaszálunk, mint a disznó a makkdonálcban!” /Dr. Görényi Gödörvény, válóperes zugügyvéd/

„Ez már a vég! De milyen tél?! Hó van az már? Az egész hónap szökőnapra esett! Greta Thunberg monnyonle!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„- Hóhiányos dögrét a

Világ! - tells us the Gréta -

- Jaj, vigyázzunk! Hú, mán Ka-

-lasnyikovoz humánka!”

/The Bill, a debil/

„Remélem, hogy tényleg jön a tavasz és nem tér vissza a tél, bár ez a február is tavaszi hónap volt most. Elég jó idő volt, csak a naptár mutatott telet, a hőmérő nem.” /M. András, a költő legállandóbb és legtavaszváróbb kommentelője/

„eM úr, a celziusz nő! Mér?!

Talán, mivel maga hőmér?!

Ne hőmérjen, bőg a naptár,

S felhőablakot a Nap tár!

eM úr, maga tavaszoljon,

S érezze magát a jól jón!”

/Jó-Jó Jenő, jojódíler és naptárfüggetlen hőmérőhámozó/

„A vers szerzője Frady Endre, aki egy kortárs magyar költő, humorista és műfordító. A Télvég című verse még nem jelent meg nyomtatásban, de a szerző honlapján olvasható. A vers egy humoros, ironikus és kritikus szemléletet tükröz a mai magyar társadalom és politika iránt. A vers műfaja paródia, amely egy másik művet, stílust vagy műfajt utánoz, de torzítja, elrajzolja vagy kifigurázza annak jellemzőit. A vers a klasszikus magyar népi költészetet parodizálja, amelynek tipikus elemei a négy soros, nyolc szótagos, rímes versszakok, a népies szókincs, a természeti képek, a ritmus és a dallam. A vers azonban ezeket a jegyeket karikírozza, például a rímek erőltetettek, a szókincs idegen vagy modern szavakat tartalmaz, a képek pedig a városi életet és a politikai eseményeket ábrázolják. A vers témája a tél vége, amelyet a költő a február utolsó napjaival, a szökőévvel és a tavaszvárás jelenségével kapcsol össze. A vers azonban nem a természet változásait, hanem a társadalmi és politikai feszültségeket, a forradalmi hangulatot és a korrupciót, a hatalomváltást és a nép elégedetlenségét fejezi ki. A vers a magyar történelem és a jelen közötti párhuzamokat és ellentéteket mutatja be, például a 1848-as forradalom és a 2024-es választások, a dalnokok és a dalvirágok, a királyok, hercegek, bárók és a koronavírus, a buli és a szétesés. A vers nyelve és stílusa humoros, ironikus és kritikus. A költő számos eszközt használ a paródia megteremtéséhez, például:

•  A rímek erőltetettek, keresztrímek, de gyakran nem pontosak, hanem csak hasonlók (mán - élnek, várnak - báró, helye - Ottal-).

•  A szókincs vegyes, népies és modern szavakat kever (Tódorog, Kármán, szökő, lök ő, dalvirág, koronasétány, jeje-jeje, buli).

•  A képek a városi életet és a politikai eseményeket ábrázolják, amelyek ellentétben állnak a népi költészet természeti képeivel (Kármán, szökőév, forradalom, király, herceg, báró, koronavírus, buli).

•  A hangulat vidám, önironikus és kritikus. A költő mintha élvezné a tél végét, de valójában kineveti magát és a magyar társadalmat és politikát. A vers végén egy felszólítással invitálja az olvasót, hogy bulizzon vele, de ez is inkább gúnyolódás, mint komoly ajánlat.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Te Bing, nagy merénylet e tett!

Melyik rímem erőltetett?!

Mesterségesen vagy hülye,

Meg is haraplak most, hű, jeeeeee!!!”

/F. Endre, vérig sértődött költőgigász és világirodalmi mérföldkő/

„Korunk költészetének kivilágos kivirradta, Frady Endre, ismét bebizonyította, hogy nem a szájbarágós tömegigény álprófétája, hanem az elefántcsonttorony szuterénablakából megvetően az ég felé köpő világfájdalomdíjas örömpörköltszaft tunkoló géniusz hungarikusz! A szabad asszociáció fenegyereke szellemi rácsos ágyból kiszabadult gyermeki eksztázissal esik neki a világegyetem betokosodott rendjének és térzenei torzóként tör-zúz, hogy felhívja a figyelmetlenek fegyelmezetlen figyelmét a felgyülemlett fagytalanságra! Felkent falkaforradalmárok, fessetek!” /Ibrik Izolda, ecsetkezelőnő/

„Vége van a télnek

Fagyottak nem félnek

Újra olvad ki a

Fiat mellett Kia

Hely ez a vers rémes

Kéne ide rím is!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas agyolvasztó segédmunkás/

„Segédmunkás? Agyolvasztó?

Jaj, támad a rémrím kaszt, ó!

Kiolvasztja fiát, ki át-

-kozott módon fagyaszt Kiát?

Télnek vége, hörög gége,

Kiengedett birka bég-e?

Nagyon gyanú maga, Ház úr,

Ráférne önre egy hó zűr,

Melyet tavasszal le hő zár!”

/Serteperte Sörteparti, sártiport ő/

„A címnél még reménykedtem, hogy tél végén egy télvégről szóló vers még talán egy Frady Endrétől is kitelik, de már a legelső sor végén tudtam, hogy egy dologra vágyom kétségbeesetten, a versvégre! Mi az a mán?! Mivégre kellett megírnia?! Mivégre kellett elolvasnom?! Mivégre vagyunk egy világon Frady Endrével?! Mi végre valahára túléljük őt, vagy egy általa okozott költészeti kataklizma nyomán ő és a csótányok élnek túl minket?! Meg még a skorpiók?! Őszintén csodálom, hogy Frady Endre nem szerepelt a bibliai tízcsapásban! Vagy lehet, hogy az Úr csak figyelmeztetni akarta a fáraót, nem elpusztítani?! Esetleg mégis szerepelt és ő volt a sötétség?! Ó, anyám, miért nem szültél hármasikernek és én miért nem abból a kettőből vagyok az egyik, akinek nem kell munkaköri kötelességből Frady verseket olvasni?! Könyörgöm, akasszuk föl! Királyság!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Akkor van vége a télnek, amikor én azt mondom, és az inthet neki búcsút, akinek megengedem!” /Chuck Norris/

Vasbeton

Hogyha nyűg a húzóerő,
Oly sűrűk a betonvasak,
Beton beöntése merő
Science fiction! Könnyebb a sakk!

„Mi van mérnökköltő úr, nem lett elég a Φ20/20?! Az a hézag, hogy nincs elég hézag a friss beton számára? Szóljon az építészeknek, hogy hagyják abba a művészkedést és növeljék a keresztmetszetet! A nagy Nyomaték Nyihámort idézve: Jobb ma egy stabil betontömb, mint holnap egy dizájnos tömegkatasztrófa!” /Nyomaték Nyihámor, statikai mérföldkő/

„Duguljon el Nyomaték úr! Dehogy növelem a keresztmetszetet! Úgy nem lenne elég karcsú és légies a szerkezet! Az életműdíjakat nem a tömbházmesterek adják, hanem a Szakma! A biztonsággal meg foglalkozzon a sok fantáziátlan kétkezi statikus!” /Szelemen Kelemen, a Kecses Átriumokért Országos Szövetség (KÁOSZ) főépítésze/

„Rövid lábjegyzet a szakmai négysoroshoz, hátha laikusok is idetévednek. Az építés, azt mondják, a második legősibb mesterség. A szerkezettervező viszont csak az ipari forradalom gyermeke. A kisebb fesztávokkal, szokásos szerkezetekkel azelőtt az építőmester egy személyben foglalkozott. Az építész karmesteri pálcája alá rendelt statikussal együtt megszületett az építész-statikus ellentét. A két tábor életét átható nagyvonalú művész - józan iparos dichotómia jegyében értelmezhető ez a stílszerűen tömör, és légietlen, viszont gyakorlatias tervezői nyilatkozat. Nézzük el a szerzőnek, hisz statikus!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Könnyebb a sakk?! Kikérem magamnak, a sakk semminél sem könnyebb! Ez a világ legnagyobb szellemi erőfeszítést, legkreatívabb fantáziát és legmagasabb rendű tudományos gondolkodást igénylő tevékenysége! Minden elmesportok koronázatlan királya! Nem véletlen, hogy nem agyatlan építőipari dolgozók nyerik a nemzetközi trófeákat, hanem én!” /Gyalog Gyula, nemzetközi nagymester/

„Ne nagyképűsködjön Gyalog szaki! Megnézném, amint harminckettes átmérőből puszta kézzel lehajlítja az íves U-vasat és leköveti vele a spirálkontúrt! Nyápic szobatudós!” /Gógyi Gerzson, Kossuth díjas vasszerelő/

„Semmi gond, gyerekek! A betongyárban a könnyebb kitöltés miatt már kapott a keverék egy kis plusz vizet. Utána én is rátöltöttem, hogy ne kössön bele a mixerbe, majd a bedolgozáskor is odalöttyintünk egy adagot, úgyhogy olyan simán befolyik majd a világ összes vasa közé, mint híg babaszéklet a parketta repedéseibe!” /Zagy Zénó, betonkeverő sofőr/

„A rövid, de velős, sőt valószerűtlenségében is valós műben – melyből az építőiparban járatlan olvasók egy kukkot sem értenek – a reálműveltségben is megmerítkező költő elénk tárja a materialista alkotófolyamatának minden nyűgét s nyilait, majd kiszáll tenger fájdalma ellen s verset ragadva véget vet neki. Emlékét örökre bebetonozzuk a Világirodalom Halhatatlanjainak Panteonjába! Ezt a nyúlfarknyi négy sort pedig holnapra mindenki megtanulja!” /Beton Béláné Líra Lea, gimnáziumi magyartanár és betanított nehézgépkezelő/

„Mi ez az irodalmi kutyapiszok?! Mivel adok a véleményemre, így bátran állíthatom, hogy amennyiben egy klinikai elmebeteget a szakszerű pszichiátriai módszerek helyett dilettáns módon versterápiával kezelnek, akkor az általa alkotott műnek a Google Fordítóval tucatnyi véletlenszerűen kiválasztott idegen nyelvre oda-vissza történő átültetésével tudatosan lebutított végeredménye szellemileg magasan felette áll a hagymázas lázálmaiban magát költőnek vizionáló Frady Endre bármely agyzsugorból előokádott klapanciájának! Anyám szerint, ha ilyen hosszú körmondatot végig ordítva akarok elmondani, akkor előtte nagyobb levegőt vegyek, mert különben a végén olyan színű lesz a fejem, mint az óvodai jelem, a vörös posztó!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A versben lévő probléma elkerülése végett én mindig utólag nyomom bele a megszilárdult betonba a vasakat. A szemgolyómmal.” /Chuck Norris/

Veszélyes játék

Így kezdődött... /Dr. Pacsmag Lajos felvétele/

Az agg Gyula bá’ elégedett mosollyal tolta mutatóujjával előre a fekete bástyát. Már épp mattot áriázott volna a pökhendi Lajos doktor képébe, ám még csak a maaa-nál tartott, amikor az olcsó kínai sakktáblából egy felkonyuló vastag szálka felnyársalta érzékeny ujjbegyét. Agg Gyula bá’, a nyugalmazott zongoraművész vad fortissimo sikolyt hallatva önkéntelenül hanyatt vetette magát és sajnálatosan átbucskázott a tetőterasz korlátján, majd ráesett a szomszéd cirkuszigazgató kertjében sütkérező krokodilra. A szerencsétlen hüllő úgy megijedt, hogy hátán az agg Gyula bá’val átvetette magát a kertet határoló zajárnyékoló falon, egyenesen az autópálya leállósávjába pottyanva, ahol egy lefüggönyözött fekete Audi éppen jobbról előzött egy százötvennel cammogó rendőrautót.
A felhangzó szirénahangot a Doppler-effektus miatt a szokottnál egy oktávval mélyebbnek halló vén zongoristát a zavartnak tűnő krokodilon megpattanó luxusautó ablaktörlője szakszerűen eltávolította a szélvédőről. Az agg Gyula bá’ hózentrógerével a visszapillantó tükörbe akadva lebegett az Audi oldalörvényeiben.
- Távolodó lila a rendőrautó? – kérdezte volna, ha az orkán nem fújja le a torkán a műfogsorát, de aztán rájött, hogy csak a vöröseltolódás miatt látja annak. Az Audi hirtelen satufékezett és az agg Gyula bá’ rakétaként csapódott be az autópályán keresztben fekvő, olcsó kínai sakktáblákat szállító kamion rakodóterébe…
A kicsit elhasználtnak látszó nyugalmazott zongoraművész petyhüdt testébe fúródó mintegy négyezer szálka eltávolítására a Szemmelversz Klinika baleseti sebészetén került sor. A műtétet a pökhendi Lajos doktor végezte némi kárörömmel a maszkja alatt. A műtét remekül sikerült és az ettől még pökhendibb Lajos doktor gondoskodott róla, hogy a frissen nyírt sündisznóhoz hasonlító páciense ébredéskor pont az ő arcába bámulhasson. Az agg Gyula bá’ első pillanatban úgy megrettent a fölé hajoló maszkos arctól, hogy majdnem ráköpte az álmában felböfögött protézisét, de aztán a pökhendi szempárt felismerve elmosolyodott:
- Mattot kaptál öcsém!
- Jaj, Gyula bá’, dehogy kaptam! Ha nem pont akkor kezdett volna el gyakorolni az artistaiskolai felvételijére, észrevette volna a fehér futómat, amivel lecsaptam volna a fekete bástyáját és három lépésben én adtam volna mattot magának, höhö, Gyula bá’!
Na, az agg Gyula bá’ erre úgy elszégyellte magát, hogy elvörösödött fejjel kitántorgott Amerikába, ahol a karrierjét egy kis dél-dakotai McDonald’s hagymakarikázójaként kezdte, ám szorgos munkával egyre feljebb és feljebb lépkedett a ranglétrán, míg végül egy a direkt az ő kedvéért végrehajtott alkotmánymódosítás után ő lett az Amerikai Egyesült Államok első magyar elnöke. Az első magyar pápa forró hangú táviratban gratulált.
Uncle Gyula ezután legjobb kommandósával, az örökifjú Chuck Norris-szal elraboltatta és színe elé állíttatta a távoli Magyarországról a rajtaütéskor épp Túró Rudiban sakkozó pökhendi Lajos doktort. Az akció nem ment egyszerűen, úgyhogy fél Európa, az Urálon túli területek és Alaszka is lángokban állt, a kiborult Csendes óceán vize pedig átömlött az Atlantiba.
- Fusson, ki merre lát! - kiáltotta a pökhendi Lajos doktor, de az agg Gyula bá' intésére az amerikai atléta válogatott egyetlen fehér futója az ovális irodába sprintelt és könnyedén megelőzte. Még célfotóra sem volt szükség, úgyhogy a célfotóst elbocsájtották és jelenleg egy dél-dakotai McDonald’s-ban zacskózza a ketchupöt.
- Nesze neked fehér futó! – kiáltotta röhögve a diadalától szinte visszafiatalodott agg Gyula bá’ és a másodpercekkel megvert és szinte már-már alig pökhendi Lajos doktort testőreivel Chuck Norris lábai elé vettette, aki a tetőablakon át kirúgta őt a világűrbe. Tán még ma is ott kering, hacsak azóta bele nem zuhant a Napba.
- Veszélyes játék ez az atlétika! – köpött a földre Chuck Norris, majd puszta kézzel meghámozott és megevett egy gömbvillámot.

VÉRADÁS

Amint minden folyó ered,
Hömpölyög, majd torkoll végül,
Akképp lüktet sok vérered
Testedben szanaszét srégül.

Turbulens és lamináris
Mód, ahogyan véred halad,
S tűre lelvén jön ki máris
Olyan hanggal, mit csak hal ad.

Félliteres nejlontasak
Csővégen veres lét maraszt.
E véradás jobb, mint a sakk,
Nem üt le egy sötét paraszt.

S ha leütne s véred folyna,
S visszaköpnél lenyelt kaját?
Vakszerencséd lenne oly na-
-gy, hogy kapnál vért, ami saját!


VÉRADÁS:
2012. december 07. (péntek) 15:00 – 19:00
Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet

„Jövök! Van gyémántfúró, vagy magam fejeljek léket a vénámra?” /Chuck Norris/

„Nem paraszt, hanem gyalog! Sakkanalfabéták nem érdemlik meg a véremet!” /Portisch Lajos nemzetközi nagymester/

„Kedves Költő Bácsi! Örülök, hogy ezúttal mi is hangot adhattunk!” /egy hal/

„Emberek, akik vért akarnak adni?! Ott a helyem!” /Vlad Tepes alias Drakula gróf/

„Amint az „A BAB” című versemet megírni tervezem majd, okvetlenül ezt az ABAB rímszerkezetet fogom előnyben részesíteni, amit fenti műben a Költőgigász is oly önfeledten alkalmaz. Előtte már mások is megpróbálkoztak ezzel, de nem így, de nem így! Jaj, de szép!” /Szepygon Csömölcz költőtanonc és svábbogár idomár/

„まあ、私はそのような詩の神風だったので” „Na, az ilyen versek miatt lettem kamikáze!” /Lükemuki Harakiri/

„Örülök, hogy eme magasztos esemény a rólam elnevezett utcában fog zajlani!” /Vásárhelyi Pál/

„Mi is örülünk, hogy a házszámban a Költő megemlékezett rólunk!” /4-es 6-os körúti villamosok/

„A TAJ-kártyáról persze szó sem esik a nagy művészkedések közepette, oszt’ majd zavarhatjuk haza a sok feledékeny málészájú huligánt! Na, csak kapjam a kezembe ennek a fűzfapoétának a vénáját!” /Vendetta főnővér/

„Megyek és serkentőleg hatandó gitárkísérettel adom elő véradó dalomat, az O-blood-i o-blood-a címűt! Van ott parkolóhely a Yellow Submarine-omnak?” /Sir Paul McCartney/

„All you need is blood! All you need is blood! All you need is blood, blood, blood! Blood is all you need!” /John Lennon/

„Csókolom, adhatok fejjel lefelé lógva is?” /Betmen Béla/

„Amint megtalálom az ajtót, jövök!” /Stevie Wonder/

„Szívesen maradnék, de haza kell húznunk a Nagyszakállút!” /Rudolf a piros orrú rénszarvas/

„Tőlem a vérem mellett a verítékemet és a könnyeimet is levehetik, de a szivaromat nem adom!” /Sir Winston Churchill/

Aranyhal

Az aranyhal és a csali (Némó kapitány felvétele)

Pecáztam a folyó mellett.
Nap az égen lassan haladt,
S pont, mikor már mennem kellett,
Fogtam ki az aranyhalat.

Visszadobtam s mentem is én,
Nem volt időm, szólt a harang.
Muszáj volt ott lennem misén,
Kántorként kötelez a rang.

Aranyhal utánam szaladt,
Elbújtam a padok között
S átcsúsztam a talpak alatt,
Ám megtalált s leütközött.

Éreztem, hogy e sakk már matt,
Dőlögettem széjjel és el,
S muszáj volt kívánnom hármat:
Aranyhal villával s késsel!

Sísokk

Síeléskor térd- és boka-
-tördelések miatt sok a
Baleseti sebész meló.
Sakkozni járj inkább, helló!