A paraszt és a nyúl

Földjén nyulat lát a paraszt,

Köp egy nagyot, kilenc araszt.

Kőkeményen száll a csula,

Elalél a célzott nyula.

Alél a nyúl, zörög haraszt,

Költőt tetthelyszínen maraszt,

Parasztról, mert írni muszáj:

Rákövül nyál alakú száj.

Vállat von, oszt’ elvisz nyulat,

Nyúz-főz, esz’-isz’, ő így mulat,

Ám nyúlhústól fúl ma fia!

Bosszút állt a nyúlmaffia!

„Kilenc arasz közelítőleg két méter. Ez nem akkora távolság, amit egy paraszt ne tudna könnyedén átköpni, ugyanakkor kellően rövid ahhoz, hogy a köpetnek még megmaradjon az átütőereje. A vers tehát természettudományos szempontból teljesen hiteles, ami Dr. Nehézkedéssy Nándor: Fejlett fizika faiskolásoknak c. tankönyvének átrágói számára nyilvánvalóbb, mint a mókus fenn a fán. Verstanilag azonban ellentmond mindannak, amit Dr. Literátor Lamantin: A verstan története az ókortól a show-korig c. könyvében e témáról olvashat bárki, aki hajlandó végigrágni magát mind a hatszázhatvanhat köteten. A kőkemény fedelek miatt eddig egyedül vagyok ezzel a teljesítménnyel, de nekem beépített gyémántprotézisem van.” /Könyvmoly Kösztöny, könyvmoly és rágóideggyógyász/

„… ám nyúl hústól hal ma lánya,

Hitt apjában a maflája!”

/részlet az elrontott jelenetekből a’la D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Karácsony beköszöntének közeledtével, időszerű a mezőgazdasági dolgozó által leköpött húsvéti nyúl tragédiáját megénekelni. Sajnálatos, hogy ebbe az eclogába mér nincs beleírva, hogy a csak elalélt, tehát nem kinyírt nyúllal, (akit népes családja epedőn hazavárt), hogyan bánt a főhős. A keresztény európai, sőt népnemzeti ember, még ha ennyire alsópolcos is, tudja, hogy ha megnyúzza a nyulat és megfőzi, utána fájdalomcsillapítót kell az állatnak beadni. Ez nem történt meg! Das ist skandal! Mondaná a sváb szomszéd. Felmerül még egy kérdés: A megfőzés még csak elmegy, de mér kellett a nyulat leköpni?” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legnyúlbarátabb kommentelője/

„Tisztelt Nyuggerapó úr! Az ön által felvetett problémák valósak ugyan, de megválaszolhatóak. A nyúl oly mértékben elalélt a túladagolt kábító lövedékként funkcionáló bombaerős köpettől, hogy mire magához tért, már meg is halt. Holt volt. Hulla, mint az elsárgult levél. A hullamerevség okozta szájzár okán a kanalas fájdalomcsillapító beadása egyrészt lehetetlen volt, másrészt okafogyott is. Hogy a nyúl népes családja eközben mit művelt epedőn, arról a rendőrségi jegyzőkönyvek tesznek tragikus tanúbizonyságot feketén-fehéren. Ahogy a véresszájú Tepsifüles Taplonc elsőrendű vádlott írta:

          Suttyó paraszt kend ett a

          Tesómból s gyütt vendetta!

Ezt a rettenetes kétsorost tekinthetjük előre megfontolatlan szándékú, gondatlanságból elkövetett beismerő vallomásnak is. Az ítélet liszt, tojás és zsemlemorzsa általi bepanírozás és ársapkás forró olajban történő kirántás, majd rósejbnivel tálalás! Jó étvágyat!” /Dr. Rántottpisztoly Rigli, rendőrségi orvos szakértő és bográcsgulyáságyúgolyóállófogadásszervező/

„A nyúl kinyúl, majd bosszúhoz nyúl...” /M. András, a költő legállandóbb és nyúlbosszúsabb kommentelője/

„Túlnanról nyúl a nyúl vissza,

S gyilkosának vérét issza,

Mint dúlt DNS-ű dinnye?!

eM úr, ebben hisz ön, hinnye?!”

/Bames Jond, dépnal énekes és hétszeresen duplanullás ügynök/

„- Már késő!

- Miért?

- Itt van!

- Hol?

- Ott!

- A nyúlon túl?

- Nem, a nyúl az!

(Gyalog galopp, A nyúlon túl - részlet)

Namármost, ha a történelem ismétli magát, akkor a paraszt akkora paraszt volt, hogy az alap dolgokkal sem volt tisztában! Tudhatta volna, hogy a vérnyúl nem közönséges nyúl! A nem tudás nem mentesít a következményektől. Béke poraira!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nyúlnyál specialista/

„Ház úr, maga érzéketlen,

Mint talp alatt papucs lett lenn,

Aki, bár járólap hideg,

Mégse fáz’, mer’ nincs benn ideg!”

/Lapos Lajos, fotelharcos és fapapucsférj/

„Ez a nyúlnyál vers sokkal gyengébb, mint az én nyúlnyál versem, amiért Karinthy-gyűrűt is kaptam, amit azonban oda kellett adnom a Galla Miklósnak, akinek ugyan több a nyála, mint a nyula, mégse akkora paraszt, hogy beköpjön a nyúlmaffiának, amiért beleköpök a parasztlevesükbe egy féllitereset!” /Laár András, Karinthy-gyűrűs magyar humorista, költő, zeneszerző, színész, dalszövegíró, buddhista pap, a L’art pour l’art Társulat és a KFT együttes alapító tagja./

„Paraszt lehet inkább gyalog,

Hogyha sakkverset tol Balogh

Benediktné Bödön Bella,

Népi sulyokvetőst el, la!

A nyúl pedig lehet futó,

Kinek kezelése utó,

Ám kipurcan mégis sajna,

Mint bármi, mi Made in China.”

/Tibeti Tábita, szakramentálhigiénés szentimentalista/

„Nemrégiben közzétettem annak a száz művésznek a listáját, akikre felnézek, akikre nem tudok negatív kritikát mondani. Frady Endre nem volt köztük. A Föld lakossága nyolcmilliárd ember. Ha közzétenném annak a tízmilliárd művésznek a listáját, akikre képtelen lennék rosszat mondani, Frady Endre még azon a listán sem szerepelne. Még tartalék póttagként sem! Sőt, a százmilliárd legkevésbé ostoba nyúlköpő paraszt közé sincs esélye beférni! Ugyanakkor a világegyetemről legsürgősebben kitiltandó genetikai selejtek versenyében övé lenne a dobogó összes foka! Minek él az ilyen?! Kik a felelősök?! Neveket akarok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a Föld túloldalán helytelenkedő vérnyúlnak is lyukat tudok köpni a hasába, csak arra kell figyelnem, hogy visszafogjam a nyálamat, nehogy a hangrobbanást követően elhagyva a légteret, a világűrbe kikerülve jégtömbként szét ne hasítsa az egy teliholdat két félholdra.” /Chuck Norris/

Változékony időjárás

Dög melegre jöhet sár is,
Hangulatom lárifáris,
S füstölög a szomszéd Máris:
Utálom az összes nyarat!

Földeken szenved a vetés,
Hol sok hőt kap, hol nedvet és
Nem őszinte a nevetés:
Paraszt búsat köp és arat.

Időjós remekül él a
Változékonyságból s méla
Undorral nézi, hogy Béla
Vízhatlan napernyőt varrat.

„Ez az AAAP BBBP CCCP rímszerkezet akkora újdonság, amire talán még meg sem érett a világirodalom! A költő az egymást taszító ellentétek vonzásából kiszakadva teszi le elénk a már a XXII. század rémségeit habos kvászt kortyoló borzadállyal kinevető gammahím archetípusát. Máris szomszéd megidézése a hektikus elemek béklyójában vergődő szellem mézgás nyűgét hiperbolizálja. A vízhatlan napernyős zárás olyan erős spirituális KO, amitől hetekig a padlóra nyáladzik a lélek. Igazi futurista szimbiózislíra!” /Mézga Aladárné Szovjet Szidónia, a Ragyavert Reménytelenség Raklapjai c. kis példányszámú művészeti rétegfolyóirat főszerkesztője/

„CCCP rímszerkezet?! Szovjet nevű főszerkesztőnő?! Habos kvász?! Gammahím?! Értem én az iróniát elvtársnő, csak nem szeretem! Ne lepődjön meg, ha véletlen baleset éri, amikor magácska éjjel az utcán meg fogja támadni a gyanútlanul sétálgató kommandósaimat!” /egy magát megnevezni nem kívánó posztszovjet pártfőtitkár/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

„Ne nyavalyogjon költő polgártárs, hanem örüljön, hogy egyáltalán még van időjárás! Annak érdekében, hogy a jövőben is legyen és ne rabolhassa el tőlünk a halódó nyugati karvalytőke – akik mögött tudjuk, hogy ki áll – meg fogjuk védeni az időjárást! Aki Magyarországra jön, nem veheti el az időjárásunkat!” /Jegessy Hőtömb, a minisztériumi jogkörrel rendelkező Sóhivatallal Egyesült Magyar Meteorológiai Intézmény (SEMMI) politikai szakállamtitkára/

„Akarja-e ön, hogy a hanyatló nyugat a keményen dolgozó magyar kisemberek által demokratikus úton megválasztott Országgyűlésnek a köztársasági elnök által is jóváhagyott hozzájárulása nélkül befolyásolhassa Magyarország időjárását?
Egyszerre több választ is megjelölhet. Válaszát aláhúzással jelölje!
Nem.    Nagyon nem.    Egyáltalán nem.    Nemigen.    Nem akarom!    Nem! Nem! Soha!”
/népszavazólap/

„Mi meteorológusok a korszerű műszereink és fajtatiszta levelibékáink segítségével egyre pontosabban meg tudjuk állapítani, hogy a Kárpát-medencében éppen milyen időjárás van. Mi időjárás jelentők jól ismerjük az időjárási jelent.” /Műhód Menyhért, a Magyar Időjárás Vagylagossági Alapítván’ (MIVA’) szakmai igazgatója/

„ Mi ez a dágvány és lóiszap?! Mi ez a posztbolsevik rührohadvány?! Hogy lehet olyan rettenetesen rossznak is csak elvtelen dicsérettel nevezhető verset írni, melynek olvastán minden költő a damoklészi kardjába dől és minden kritikus epileptikus epekövet ellik?! Anyám szerint nem is olyan szörnyű ez a mű, de ő nem tudja, hogy az ő érekében Frady Endre  eszement elmerottyanatát kicseréltem az OPNI megszűnése óta illegálisan a Ligetben élő és magát védett platánfának képzelő Kretén Kenéz nagyságrendekkel elviselhetőbb Cukornyálas Cicafenyő című fércművére. Még egy ilyen nemtommi és felszállok a 4-es 6-osra és beleülök az egyik villamosszékbe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kikérem magamnak, hogy én  védett platánfának képzelem magam! Én cicafenyő vagyok!” /Kretén Kenéz, lelkiismereti válságban összeroppant egykori népjóléti minisztériumi főosztályvezető/

„Texasban egyszer nem olyan időjárás volt, mint amilyet előző nap kértem, ezért lefejeltem a Napot. A csillagászok másnap észleltek először a napfoltot.” /Chuck Norris/

Sömönye

Gyaloghídon megy a gyalog
(sakktanilag sötét paraszt)
s balkezében (mivel balog)
sömönyét tart, másfél araszt.

Fehér paraszt elibe áll,
kap is sömönyével hármat.
Tekintete nem túl reál
s bután kérdezgeti: - Már matt?

- Hogy lenne matt király né’kül?! –
- röhög fel a sötét gyalog.
Sömönyeseb közben kékül
s égszín paraszt eloldalog.

Ilyen prosztó ez az élet,
évelő növény csak ével,
s ki ab ovo senkivé lett,
győző lehet sömönyével.

„Érdekes, rám is mindig azt mondták, hogy egy bunkó, verekedős sötét tajtparaszt vagyok, oszt’ mégis milyen sokra vittem! Igaz, hogy a választások előtt végigpofoztam a fél községet, de lám, meglett az eredménye!” /Sömönyei Győző, orvhorgász és Böhönyecickánd polgármestere/

„Erőszak és brutalitás a költészetben?! Hol él maga, egy banánköztársaságban?! Csak nem egy olyan országba képzeli magát, ahol összefirkálnak minden frissen festett falat, ahol ellopnak minden mozdítható fémet, ahol rongálnak, ahol tanárokat vernek, ahol ellenőrök és utasok egymást inzultálják, ahol rendőrök hajléktalanokat vegzálnak, ahol leütik azt, aki a villamoson rászól a zsebtolvajokra, ahol kopasz merdzsósok és audisok keresztben állnak a mozgássérült parkolóhelyen, ahol szkinhed bandák vonulhatnak fenyegetőzve az utcán, ahol mindent csak kenőpénzzel lehet elintézni, ahol meg lehet halni az utcán anélkül, hogy bárki is odafigyelne, ahol nem lehet találni egy normális szerelőt, ahol csúcsra jár a korrupció meg a kontraszelekció, és ahol ember embernek a farkasa?! Költőkém, ne terjeszd az ország rossz hírét, mert lefejellek, mint zsiráf a gyaloghidat!” /Szittya Szilárd, a Kiváló Őserény Párt (KÖP) tánc- és illemtanára/

„Anyám szerint mi a nyavalya az a sömönye, szerintem meg ki a nyavalya az a Frady Endre?! Az ilyen sömönyés líraagresszor szellemi kútmérgező megérdemelné, hogy személyesen kelljen felolvasnia a versét a böhönyecickándi Kis Büdösben közvetlenül a csúcsidei verekedés előtt! Hogy a Hajdú Péter és a Havas Henrik csináljon vele riportot a háromszemélyes közös cellájukban a Börtönújság számára! No, azt még anyámnak is szívesen felolvasnám!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mennyi keresztrím?! Micsoda életképek?! Sakkszakrális mélylélektan! A mélyből a csúcsra jutni a szívcsakra felőli balkézben hősiesen hordott égszínkékítő sömönyével! Atosz, Pátosz, Aramisz, Darth Anyám! A keményen dolgozó kisember heroizálása! A sömönye a munkás-paraszt osztály fegyvere! Az értelmiség megálmodta gyaloghíd összeköt afölött, ami elválaszt! Méltó válasz a fel sem tett kérdésekre! Igazi irodalmi sakk-matt!” /Töhönyei Tasné Ámuló Imola, a literatúra-lingvisztika leopárdja és a Léhűtött Lólégyköpet c. szakzsurnál heurisztikusa/

„A sömönye az egyetlen a kertemben, amin nem fog a rotációs kapa, úgyhogy kénytelen vagyok a nagylábujjammal kirugdosni a talajból. Nagyobbat lehet vele ütni, mint a csomózott végű óriáskígyóval.” /Chuck Norris/

„Kevés ízesebb, zamatosabb növényt ismerek a sömönyénél, Ha a kemény kérgét lehántjuk és a gyökerét lerobbantjuk, szinte bárhogyan elkészíthetjük. A jövő hét slágere a sömönyés paculka lesz cafrangos vihonyával itt a Kisbigben. Hosszú sorokra számítok.” /Mr. Kisbig, főséf/

„Fenébe az update diétával, jövő héten bezabálok a Kisbigben!” /Schobert Norbert, fitneszguru/

Parasztidill

Töltsünk falun el egy hetet!
Parasztidill, romantika!
Háziasszony tyúkkal etet,
S visong kint egy bölömbika.

Meggyfa alatt elaludnék,
Ám a sok lehulló meggy ver,
S gágognak ludak és lúdnék!
Hmmm… nincs itt egy kézifegyver?

Lónyerítés, birkabégés,
Hajnaltájban kakas ordít.
Trágyaillatú a lég és
Bögöly miatt bőgök zord „Ííííí!!!”-t.

„Hé, ti kendek! Azér’, mer’ ti
Megszoktátok a bűzt, a zajt,
Meg azt, hogy a vécé kerti,
Ettől engem ez még taszajt!”

Vár a város, futva megyek,
S izzad rajtam messze vitt hón.
Jól megszokott szeméthegyek
Mosolyognak. Legjobb itthon!

„Fújj, a falun a nagy büdös tehénből jön ki a tej, nem azokból a helyes dizájnos kartondobozokból, mint a madaras teszkóban! A falu tényleg cikiuncsi! Még egy csoffadt pláza sincs egyikbe se, ahol shoppingolhatnánk a többi csajjal!” /Gejl Gizi, műkörmös és plázacica/

„Hinnye, sehol sem esik olyan jól a früstök, mint a szőlőben heverészve és bölömbikát hallgatva! Puhány pestiek még az ágyukban fetrengenek, amikor én már jóízűen szalonnás hagyma illatúakat böffentek! Amíg ők a dugóban, meg a benzingőzben fuldokolnak, én pipázgatva ülök a tornácon és hegyeseket pökök! Hej, ez maga a mennyország!” /Lajtos Lajos, földműves és nótafa/

„Inkább a szmog legyen az orromban, mint ebéd közben az a rengeteg trágyaszagú légy! Brrrr!” /Jottányi Jenő, radiátorszerelő és panelproli/

„Nem a bölömbika visong, költő úr, hanem a böhöm bika, ha megharapja a tikmány, vagy megböködi a heknyekukk! Ha meg még a rozsomák is belekap a szügyébe, akkor aztán úgy nekikeseredik, hogy lebőgi a szélkakast is a tetőről az állatja!!!” /Rocsmándi bá’, mezőőr és kocsmahivatalnok/

A böhöm bika az, amelyik olyan, mint a birodalmi lépegető, csak időnként lepényeket potyogtat?” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Már megint ezek a hovátehetetlen keresztrímek! Már megint ez a gyönyörű ritmika! Az idillt ilyen naturalisztikusan, illetve a naturáliát ilyen idillien csak kevesen tudják oly könnyedén ábrázolni, hogy az olvasó szinte észre sem veszi, hogy bármi is ábrázolva lenne. Mintha csupa felszínes semmitmondást olvasna, miközben a gyanútlan mélyben ott dübörögnek a mondanivaló engesztelhetetlen tankhadosztályai. E verssel egy újabb lírabomba csapódott a világirodalom gyomrába.” /Dr. Metaforray Félixné Ködfátyol Kitty, magyartanár és irodalmi rendezvényszervező/

„Hát mi ez az újabb idehányt förtelem?! Ez a demagóg destruktivitás?! Ez a pocsék, pitiáner pömpögés?! Ez a semminél is sokkalta semmibb semmi?! Anyám el akarta olvasni, de fekete szigetelőszalaggal leragasztottam a szemüvegét, hogy ne is lásson. Azóta tompán puffangat a nappali falán, mert nem találja a kijárati ajtót. Költő, tetted ezt! A vers egy gondolatával tudok csak azonosulni: ’Hmmm… nincs itt egy kézifegyver?’” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer voltam falun, de nem tetszett. Majdnem megvágtam magam kaszával, de kicsorbult rajtam az éle. Azóta nincs az a falu.” /Chuck Norris/

Erporti népies

„Idesanyám, mely terminál,
Ahol becsekkolunk ma mi?”
„A tiketted determinál,
Ides fiam!” – szól a Mami.

„Mi van rajtad idesanyám?
Új a rámás csizmád? Muti!”
„Vettem. Figyuzz ide Sanyám,
Bizniszklasszon frí a gyuti!”

„Früstökre majd lesz-e dinnye,
Hoznak-e a sztyúárdeszek?”
„Énszerintem nem lesz, hinnye!”
„Tyűha, akkó’ hagymát eszek!”

„Idesanyám, ha esetleg
Időzónás izé okán
Aludnék, mer’ gyütt a dzsetleg,
Landoláskó’ rúgjá’ bokán!”


„Köszönnyük Kőttő úr, hogy a Jóska ecsémuramékat is belejírta ja művibe! Múttkorjába mink is vóttunk erpórton a póggármesternél, aki kopasz és leordította a mi hajunkat is, mer’ szerinte miattunk döglött meg a tehénnye, a Riska, pedig csak azér kötöttük a nyakába ja malomkövet, hogy ne sodorgya el a folyó, amikó fürdettyük, la!” /Pozsgás Imre betanított arató és diszkóportás/

„Nem erpórton voltak nálam Imre bá’, hanem raporton! És azt is mesélje el, hogy a másik tehenet, a Bimbót, azt meg minek vitték be a nagynyomású keszonba, he?!” /Dögényi Csákknorisz Béla feketeöves polgármester/

„Hát, mink csak sűrített tejet akartunk fejni tubusokba. A pöstiek veszik, mint a cukrot!” /Imre bá’/

„Jó utat, Jóska! Óvatosan üljetek a bizniszklasszon, nehogy beessetek a tengerbe, mer’ megharap a lokneszi szörnyeteg! Ámerikából meg ne felejtsetek el kavbój kalapot hozni a polgármester úrnak, mer’ anélkül mindig csillog a Napon a kopasz feje és elvakít minket a nemzeti ünnepkó’!” /Pozsgás Pityu betanított lakodalmas rocker és diszkópatkány/

„Nem szeretem az erpórtot, mer’ ott mindig elveszik tőllem a kaszámat! A sztyuárdeszek meg sose hoznak házipáleszt, amikor hagymát früstökölök!” /Pozsgás Jóska internacionális kaszakő díler/

„Dejszen ennek ritmusa van! Gyere Lajcsi, zenésíccsük meg, oszt’ bedanolásszuk magunkat a Csillag Születikbe! Szerintem még az Ajróvízijós Nótafesztivált is megnyerhessük mink, tyű!” /Bazseva Dikmár hegedavirtuóz/

„Hát inkább essen rám egy másfél tonnás könnyező márványszent, minthogy ezt a műnépi tajtparasztságot még egyszer elolvassam! A Loch Ness-i szörny rágja le mindkét karomat, ha legközelebb ilyen veszélyes hulladék verset veszek a kezembe! A spanyol inkvizíció cuppantsa ki WC-pumpával a szemgolyóimat, ha csak egy pillantást is vetek erre a vakond vendettával vert veteményeskert óborzalmas láttával vetekedő ragályos fekélyre! Lerombolni! Felszántani! Sóval behinteni! Ááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert kritikus/

 “Hola Roberto! ¡Ya voy! ¡Aquí estamos!” „Szia Róbert! Jövünk! Már itt is vagyunk” /Torquemada Tomi/

VÉRADÁS

Amint minden folyó ered,
Hömpölyög, majd torkoll végül,
Akképp lüktet sok vérered
Testedben szanaszét srégül.

Turbulens és lamináris
Mód, ahogyan véred halad,
S tűre lelvén jön ki máris
Olyan hanggal, mit csak hal ad.

Félliteres nejlontasak
Csővégen veres lét maraszt.
E véradás jobb, mint a sakk,
Nem üt le egy sötét paraszt.

S ha leütne s véred folyna,
S visszaköpnél lenyelt kaját?
Vakszerencséd lenne oly na-
-gy, hogy kapnál vért, ami saját!


VÉRADÁS:
2012. december 07. (péntek) 15:00 – 19:00
Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet

„Jövök! Van gyémántfúró, vagy magam fejeljek léket a vénámra?” /Chuck Norris/

„Nem paraszt, hanem gyalog! Sakkanalfabéták nem érdemlik meg a véremet!” /Portisch Lajos nemzetközi nagymester/

„Kedves Költő Bácsi! Örülök, hogy ezúttal mi is hangot adhattunk!” /egy hal/

„Emberek, akik vért akarnak adni?! Ott a helyem!” /Vlad Tepes alias Drakula gróf/

„Amint az „A BAB” című versemet megírni tervezem majd, okvetlenül ezt az ABAB rímszerkezetet fogom előnyben részesíteni, amit fenti műben a Költőgigász is oly önfeledten alkalmaz. Előtte már mások is megpróbálkoztak ezzel, de nem így, de nem így! Jaj, de szép!” /Szepygon Csömölcz költőtanonc és svábbogár idomár/

„まあ、私はそのような詩の神風だったので” „Na, az ilyen versek miatt lettem kamikáze!” /Lükemuki Harakiri/

„Örülök, hogy eme magasztos esemény a rólam elnevezett utcában fog zajlani!” /Vásárhelyi Pál/

„Mi is örülünk, hogy a házszámban a Költő megemlékezett rólunk!” /4-es 6-os körúti villamosok/

„A TAJ-kártyáról persze szó sem esik a nagy művészkedések közepette, oszt’ majd zavarhatjuk haza a sok feledékeny málészájú huligánt! Na, csak kapjam a kezembe ennek a fűzfapoétának a vénáját!” /Vendetta főnővér/

„Megyek és serkentőleg hatandó gitárkísérettel adom elő véradó dalomat, az O-blood-i o-blood-a címűt! Van ott parkolóhely a Yellow Submarine-omnak?” /Sir Paul McCartney/

„All you need is blood! All you need is blood! All you need is blood, blood, blood! Blood is all you need!” /John Lennon/

„Csókolom, adhatok fejjel lefelé lógva is?” /Betmen Béla/

„Amint megtalálom az ajtót, jövök!” /Stevie Wonder/

„Szívesen maradnék, de haza kell húznunk a Nagyszakállút!” /Rudolf a piros orrú rénszarvas/

„Tőlem a vérem mellett a verítékemet és a könnyeimet is levehetik, de a szivaromat nem adom!” /Sir Winston Churchill/