Dinamó

Tohány bácsi bringát tekert,
S dinamózajos lett e kert.
Budit öntött el a fényár
S Tohány anyó döbbent: „Jé, nyár!”

„Nem nyár, anyjuk, villanykörte!” –
- Szólt az öreg s összetörte
Mérgében a kerékpárját –
„Vizelni majd vakon járj át!”

„Vak vizel világtalant! – ahogy a bölcs népi mondás tartja. A vers plasztikusan cizellálja, milyen is az, amikor a gyerekcipőben járó tudomány könyörtelenül beletapos a rusztikus bukolika öregecske édenkertjébe, felszítva az addig szájtáti viszály szunnyadó dinamóját, mintegy dinamizálva a statikus semmittevés elpatópáliasodott személyiségdémonait. A költő mindezt úgy adja ki magából, mint jóllakott gyermek anyja kebelére. Cantare et poetizare necesse est!” /Blú Angéla, magyartanár és X-Faktor aspiráns/

„Anyjuk, te olyan maradi vagy, hogyha vennék egy dzsakuddzis fürdőkádat, akkor egyből telelapátolnád moslékkal és abból etetnéd a gyisznókat! Nem csoda, hogy neked még betárcsázós interneted sincsen!” /Tohány Ányos, nyugdíjas földműves és amatőr atomfizikus/

„Ne emberkedj Ányosom, mert árt a szívednek! A múltkor is, amikor véletlenül leöntöttem forró leveskével azt megállás nélkül pörgő perpatvar mobilodat, vagy mit, majdnem megütött tégedet a guta! Dőljél le szuszókálni kicsinyég!” /Tohány Ányosné Tompa Matild, nyugdíjas földművesné/

„Háháhá, a nyanya éjjel botorkál a kerti budi felé, oszt’ pofánvágja a gereblye… háháhá… ööö… már adásban vagyok? Ööö… nagyon szomorú, sőt felháborító, hogy a nagyképű nagyvárosi költő ilyen lekezelően ábrázoljon egy kicsit egyszerű gondolkodású, ám tisztességben megőszült vidéki asszonyt! Skandalum! Be fogom nyújtani a költészetkontrollról szóló törvényjavaslatomat és az agyhalálbüntetés bevezetését!” /Dr. Lavír Leviatán, jogtanácsos és országgyűlési képviselő/

„A kerékpáros társadalom nevében kikérjük magunknak, hogy egy demagóg tömegköltő a gyűlölettől fröcsögő klapanciájában a kerékpárok összetörését népszerűsítse! Alantas irománya alkalmas a legnépszerűbb sporteszköz elleni gyűlöletkeltésre! A megfelelő jogi lépések megtételét fontolgatjuk!” /Pedál Pál, kettős könyvelő és kerékpárjogi hiperaktivista/

„Ne fröcsögj, Palika, mert telenyálazod a beadványodat! A legnépszerűbb sporteszköz továbbra is a focilabda, meg a jéghideg csapolt sör! Egészségünkre! ” /Savó II., jobboldali középpályás/

„Tegnap én is ripityára törtem a biciklimet, de én nem szipp… szpi… pisz… pszichológiai okokból, hanem mert tajtrészegen nekihajtottam a nejem sodrófájának… Azóta egy kicsit én magam is össze vagyok törve…” /Törköly Töhötöm, betanított szippantós/

„Mennyi összetört bicikli! Végre újra van értelme az életemnek!” /Bicycle Repair Man - http://www.youtube.com/watch?v=3Zh3-ylpjSY/

„A Dinamóban akkora csillag voltam, hogy fényesebben ragyogtam bármilyen budilámpánál!” /Oleg Blohin, a Dinamo Kijev aranylabdás balszélsője/

„A költő, akinek a dilettantizmusánál csak a tehetségtelensége nagyobb, ugyan jól látja meg a kétségkívül valós problémát, de utána nem visszatükrözi, hanem széttrancsírozza, behinti sóval, majd táncol a romokon. Nagyarcú kretén kisgörcs! Anyám megkért, hogy pedálozás közben ne beszéljek ennyit, mert az a teljesítményem rovására megy, és ő nem látja a sötétben, hogy hol a vécépapír.” /Puzsér Róbert, kritikus/

Parasztidill

Töltsünk falun el egy hetet!
Parasztidill, romantika!
Háziasszony tyúkkal etet,
S visong kint egy bölömbika.

Meggyfa alatt elaludnék,
Ám a sok lehulló meggy ver,
S gágognak ludak és lúdnék!
Hmmm… nincs itt egy kézifegyver?

Lónyerítés, birkabégés,
Hajnaltájban kakas ordít.
Trágyaillatú a lég és
Bögöly miatt bőgök zord „Ííííí!!!”-t.

„Hé, ti kendek! Azér’, mer’ ti
Megszoktátok a bűzt, a zajt,
Meg azt, hogy a vécé kerti,
Ettől engem ez még taszajt!”

Vár a város, futva megyek,
S izzad rajtam messze vitt hón.
Jól megszokott szeméthegyek
Mosolyognak. Legjobb itthon!

„Fújj, a falun a nagy büdös tehénből jön ki a tej, nem azokból a helyes dizájnos kartondobozokból, mint a madaras teszkóban! A falu tényleg cikiuncsi! Még egy csoffadt pláza sincs egyikbe se, ahol shoppingolhatnánk a többi csajjal!” /Gejl Gizi, műkörmös és plázacica/

„Hinnye, sehol sem esik olyan jól a früstök, mint a szőlőben heverészve és bölömbikát hallgatva! Puhány pestiek még az ágyukban fetrengenek, amikor én már jóízűen szalonnás hagyma illatúakat böffentek! Amíg ők a dugóban, meg a benzingőzben fuldokolnak, én pipázgatva ülök a tornácon és hegyeseket pökök! Hej, ez maga a mennyország!” /Lajtos Lajos, földműves és nótafa/

„Inkább a szmog legyen az orromban, mint ebéd közben az a rengeteg trágyaszagú légy! Brrrr!” /Jottányi Jenő, radiátorszerelő és panelproli/

„Nem a bölömbika visong, költő úr, hanem a böhöm bika, ha megharapja a tikmány, vagy megböködi a heknyekukk! Ha meg még a rozsomák is belekap a szügyébe, akkor aztán úgy nekikeseredik, hogy lebőgi a szélkakast is a tetőről az állatja!!!” /Rocsmándi bá’, mezőőr és kocsmahivatalnok/

A böhöm bika az, amelyik olyan, mint a birodalmi lépegető, csak időnként lepényeket potyogtat?” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Már megint ezek a hovátehetetlen keresztrímek! Már megint ez a gyönyörű ritmika! Az idillt ilyen naturalisztikusan, illetve a naturáliát ilyen idillien csak kevesen tudják oly könnyedén ábrázolni, hogy az olvasó szinte észre sem veszi, hogy bármi is ábrázolva lenne. Mintha csupa felszínes semmitmondást olvasna, miközben a gyanútlan mélyben ott dübörögnek a mondanivaló engesztelhetetlen tankhadosztályai. E verssel egy újabb lírabomba csapódott a világirodalom gyomrába.” /Dr. Metaforray Félixné Ködfátyol Kitty, magyartanár és irodalmi rendezvényszervező/

„Hát mi ez az újabb idehányt förtelem?! Ez a demagóg destruktivitás?! Ez a pocsék, pitiáner pömpögés?! Ez a semminél is sokkalta semmibb semmi?! Anyám el akarta olvasni, de fekete szigetelőszalaggal leragasztottam a szemüvegét, hogy ne is lásson. Azóta tompán puffangat a nappali falán, mert nem találja a kijárati ajtót. Költő, tetted ezt! A vers egy gondolatával tudok csak azonosulni: ’Hmmm… nincs itt egy kézifegyver?’” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer voltam falun, de nem tetszett. Majdnem megvágtam magam kaszával, de kicsorbult rajtam az éle. Azóta nincs az a falu.” /Chuck Norris/