Jó szerelő

Kerékagyas lett a bringám,

Jobbra-balra folyton ing, ám

Jó szerelő állít agyon,

Ne üssön az aszfalt agyon.

Jó szerelő tisztán szerel,

Nem butítja doppingszer el,

S vizelete munka után

Nem cseppfolyós propán-bután.

Jó szerelő igen ritka.

Jóságának az a titka,

S itthon kuriózum ezért:

Azt csinálja, amihez ért.

Ilyenek kevesen vannak.

Kontraszél az oka annak,

Távolodik már a Tátra,

S Magyarország teker hátra.

„Költő úr, maga már egy kerékpárszerelő versből is élsport- és elitellenes propagandát csinál?! Magának semmi se jó?! Magának még a semmi is kevés?! Maga nem tudja, hogy nem az agyatlan bicikli a veszélyes, mert azzal el sem tud indulni, hanem a féktelen?! Ahogy a mondás tartja: Fék nélküli kerékpáron megterem a sikoly! Na, ehhez tartsa magát, különben mi tartjuk rövid pórázon, amelynek a másik végén egy vedlő vadló vidul és vedel!” /Csávás Kálmán lónagy, a Ballibsi Költőket Vadló Zabosítással Rokkantosító Tömbcsoport (BKV ZRT) karpaszományos főszolgabírója/

„Költő úr! A sötét középkori feudalizmus hazai bevezetése alkalmából azt terveztük, hogy a nemességüket ipszilon végződéssel nyilvánvalósító honfitársainkat a visszafoglalandó trianoni területeinken grófi címmel, várral és kerékpárszereléshez is értő jobbágyokat tartalmazó földbirtokokkal ajándékozzuk meg, ám a költészetében megnyilvánuló negatív magyarságteljesítménye okán önt ehelyett teljes fő- és jószágvesztésre ítéljük. A külső körülmények okozta nehéz gazdasági helyzetben nem áll módunk megfelelő felszereléssel ellátott hóhért biztosítani, így felszólítjuk önt, hogy az ítéletet önköltségen hajtsa végre és a lefertőtlenített fejét az ügyfélkapun keresztül igényelhető szabványos dobozban nyolc munkanapon belül küldje el a Fejeket Tároló Cég (FTC) raktárába!” /Vitéz Vad-Vérbőssy Vid viceispán, a Büntető És Kitüntető Egyesület (BÉKE) jobbjának kétbalkeze/

„Lebukott Frady Endre! Kár érte, kiváló ügynök volt.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas TEKerő/

„Ház doktor úr, e TEK Erő

Oly birodalmi tekerő

Dinamó, melytől kelt setét

Rejti a költő esetét?

/Szkájvóker Lajos, a köztársasági lázadó Frady Endre távoltartótisztje/

„Előttem van Tátra, mögöttem van Balkán,

Lajta röhög balra s jobbra tatár hal kán.

Bár a Nap már nyugodt, nem kelése topik:

Él itt nálunk olyan, aki Napot lopik.”

/Égtájoló Édua, állástalan oknyomozó újságíró és megélhetési rímbeszedő/

„Magyarország kompország mivolta abban nyilvánul meg, hogy kelet és nyugat között kóválygunk, mint vakegér az üres sajtboltban. Az északról déli irányban történő tolatás tehát nem más, mint a költői szabadosság okozta képzavar. Bár az álló bringa valóban inga, rükvercben tekerni nem lehet vele. Ha Magyarországnak kerékpárja lenne, amúgy se tudná hajtani, mert a pedálok már rég el lennének privatizálva. NEM ENG!” /Szélrózsa Sándorné Iránytűsarkú Ifigénia, a Merre Van Magyarhon Zengő Rengő Tája (MVM ZRT) c. digitális szépirodalmi váltóáramlat jóváhagyatási kisbírója/

„Ó, ez a vers nem szólhat másról, mint a nagy Bicycle Repair Man-ről! Ő egy csodalény! Ő a mi hősünk! It’s… Monty Python’s Flying Circus!” /Supermen’s City népe/

„Gyors vagyok és erős vagyok, mint az atom,

The Supermen’s biciklijét javítgatom!”

/Bicycle Repair Man/

„A költő úr kerékpárjának meglazult az első kerékagya, a hátsó kereke pedig defektes lett, így behozta hozzám javítani. Ha tudom, hogy ettől ilyen versre vetemedik, úgy elhajtom, mint fülemögöttvalamis főispán a fürkész firkászokat! Azt hiszem, a javításért kénytelen leszek borsos irodalmi felárat felszámítani ennek az agyas agyatlannak!” /Láncolajos Lajos, Kossuth- és Bicycle Repair Man-díjas kerékpárszerelő/

„Ha a kerékagy azért ing ide-oda, mert nem tudja, hogy tulajdonképpen jobbra vagy balra érdemes ingani, az ciki. Ám ha Ön sem tudja, kérdezze meg kezelőorvosától vagy gyógyszerészétől!” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkiegyensúlyozottabb kommentelője/

„Nyuggerapó, a centrumtérnek

Kerékagy raj az origója,

Ámde néha délre kitérnek,

Mint télen disznótori gólya.”

/Böllér Boldizsár, pályaelhagyó vágóhídi taglóélező és a Bicikli Összeszerelő Fővárosi Főiskola (BÖFF) gólyatáborának betanított kerékagysebésze/

„BRÉKING NYÚZ!!! A költő ma elment a kerékpárszervizbe és 6500 forint kifizetése ellenében átvette a jó szerelő által megjavított kerékpárját! Most boldog!” /444.hu/

„Boldogok a rossz kerékpárúak, mert ők megláthatják a jó szerelőt!” /a Hegyi Beszéd korai kézirataiból kimaradt apokrif boldogmondás/

„A kerékpárboltban rám akartak sózni egy háromkerekű kerékpárt!!! HÁROM kerekű kerék PÁR?!?!? NÓÓÓÓRMÁLIS?!?!?” /Besenyő Pista bácsi/

„Mi ez a vizesnyolcas kerékagymenés, ez a sportszerjavításba burkolt geopolitikai antipropaganda?! Mi ez a szekuláris szakmunkás fetisizálás?! Ez a klapancia több sebből vérzik, mint egy helikopterből szitává lőtt rénszarvascsalád! Frady Endre, a kontraszelekció két lábon járó megtestesülése ismét felsült, mint izzó vasalón szalontáncolni akaró lapostetű! Ha ez a születésekor véletlenül költészet elleni folyadékba ejtett futóbolond verselhet, akkor én miért ne kerülhetnék be az anorexiás hastáncosok világválogatottjába?! Ó, anyám, küldj egy-két jelet fentről! Mondjuk jelenjen meg egy nagyobb összeg a bankszámlámon és egy gyorshír a médiában Frady Endre nyomtalan eltűnéséről!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nemrég megnyertem a legnagyobb nemzetközi kerékpárversenyt úgy, hogy én voltam az egyetlen versenyző, akinek nem volt kerékpárja, mert már a rajtnál atomjaira esett a dinamikus terheléstől. Már rég a célban voltam, amikor a tanítványom, Bicycle Repair Man megjavítva utánam hozta.” /Chuck Norris/

Bringás terrorista

Bringa vallásúak ne olvassák!

Ma délután a családommal hazafelé autózva az anyák napi körutazásból a Tétényi úton haladtunk a jobb oldali sávban. Sokkal lassabban cammogtunk, mint a bal oldaliak, mert az előttem tüttyögők nagy nehézséggel kerülgettek egy nem túl szabályos kerékpárost, aki nem mindig haladt az út szélén és emellett még kacsázott is kicsinyég. Amikor én jöttem sorra a kikerülésben, a srác épp az út közepe felé sodródott, úgyhogy figyelmeztetően rádudáltam. No, ez annyira fölpörgette benne az adrenalint, hogy beledőlt a pedálba és látszott, hogy mindenképp utol akar érni minket némi elégtételt veendő. Erre minden esélye megvolt, ugyanis a Bikás park környéke tele van hosszan tartó piros lámpákkal. Az elsőnél simán bevágott elénk, de mivel a lámpa zöldre váltott, kikerültem és mentem tovább. A központban azonban sikerült keresztben elénk állnia és üvöltve követelte, hogy szálljak ki. Én mutattam, hogy csak azért dudáltam, mert nem az út szélén ment, a feleségem pedig azt, hogy két kisgyerek is van a kocsiban. Erre tovább ordibált, de mivel a lámpa zöldre váltott, visszatolattam, kikerültem és elhajtottam...

Szerencsére ekkor feladta az üldözést és elment a Kelenföldi pályaudvar irányába. A lányaim félelmünkben még zokogtak egy kicsit, de egyéb bajunk szerencsére nem történt...

Kár, hogy a normális és egészségesen élni akaró kerékpárosok hitelét ilyen alakok rombolják...

Dinamó

Tohány bácsi bringát tekert,
S dinamózajos lett e kert.
Budit öntött el a fényár
S Tohány anyó döbbent: „Jé, nyár!”

„Nem nyár, anyjuk, villanykörte!” –
- Szólt az öreg s összetörte
Mérgében a kerékpárját –
„Vizelni majd vakon járj át!”

„Vak vizel világtalant! – ahogy a bölcs népi mondás tartja. A vers plasztikusan cizellálja, milyen is az, amikor a gyerekcipőben járó tudomány könyörtelenül beletapos a rusztikus bukolika öregecske édenkertjébe, felszítva az addig szájtáti viszály szunnyadó dinamóját, mintegy dinamizálva a statikus semmittevés elpatópáliasodott személyiségdémonait. A költő mindezt úgy adja ki magából, mint jóllakott gyermek anyja kebelére. Cantare et poetizare necesse est!” /Blú Angéla, magyartanár és X-Faktor aspiráns/

„Anyjuk, te olyan maradi vagy, hogyha vennék egy dzsakuddzis fürdőkádat, akkor egyből telelapátolnád moslékkal és abból etetnéd a gyisznókat! Nem csoda, hogy neked még betárcsázós interneted sincsen!” /Tohány Ányos, nyugdíjas földműves és amatőr atomfizikus/

„Ne emberkedj Ányosom, mert árt a szívednek! A múltkor is, amikor véletlenül leöntöttem forró leveskével azt megállás nélkül pörgő perpatvar mobilodat, vagy mit, majdnem megütött tégedet a guta! Dőljél le szuszókálni kicsinyég!” /Tohány Ányosné Tompa Matild, nyugdíjas földművesné/

„Háháhá, a nyanya éjjel botorkál a kerti budi felé, oszt’ pofánvágja a gereblye… háháhá… ööö… már adásban vagyok? Ööö… nagyon szomorú, sőt felháborító, hogy a nagyképű nagyvárosi költő ilyen lekezelően ábrázoljon egy kicsit egyszerű gondolkodású, ám tisztességben megőszült vidéki asszonyt! Skandalum! Be fogom nyújtani a költészetkontrollról szóló törvényjavaslatomat és az agyhalálbüntetés bevezetését!” /Dr. Lavír Leviatán, jogtanácsos és országgyűlési képviselő/

„A kerékpáros társadalom nevében kikérjük magunknak, hogy egy demagóg tömegköltő a gyűlölettől fröcsögő klapanciájában a kerékpárok összetörését népszerűsítse! Alantas irománya alkalmas a legnépszerűbb sporteszköz elleni gyűlöletkeltésre! A megfelelő jogi lépések megtételét fontolgatjuk!” /Pedál Pál, kettős könyvelő és kerékpárjogi hiperaktivista/

„Ne fröcsögj, Palika, mert telenyálazod a beadványodat! A legnépszerűbb sporteszköz továbbra is a focilabda, meg a jéghideg csapolt sör! Egészségünkre! ” /Savó II., jobboldali középpályás/

„Tegnap én is ripityára törtem a biciklimet, de én nem szipp… szpi… pisz… pszichológiai okokból, hanem mert tajtrészegen nekihajtottam a nejem sodrófájának… Azóta egy kicsit én magam is össze vagyok törve…” /Törköly Töhötöm, betanított szippantós/

„Mennyi összetört bicikli! Végre újra van értelme az életemnek!” /Bicycle Repair Man - http://www.youtube.com/watch?v=3Zh3-ylpjSY/

„A Dinamóban akkora csillag voltam, hogy fényesebben ragyogtam bármilyen budilámpánál!” /Oleg Blohin, a Dinamo Kijev aranylabdás balszélsője/

„A költő, akinek a dilettantizmusánál csak a tehetségtelensége nagyobb, ugyan jól látja meg a kétségkívül valós problémát, de utána nem visszatükrözi, hanem széttrancsírozza, behinti sóval, majd táncol a romokon. Nagyarcú kretén kisgörcs! Anyám megkért, hogy pedálozás közben ne beszéljek ennyit, mert az a teljesítményem rovására megy, és ő nem látja a sötétben, hogy hol a vécépapír.” /Puzsér Róbert, kritikus/