A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bringás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bringás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 1., vasárnap

Bringás terrorista

Bringa vallásúak ne olvassák!
Ma délután a családommal hazafelé autózva az anyák napi körutazásból a Tétényi úton haladtunk a jobb oldali sávban. Sokkal lassabban cammogtunk, mint a bal oldaliak, mert az előttem tüttyögők nagy nehézséggel kerülgettek egy nem túl szabályos kerékpárost, aki nem mindig haladt az út szélén és emellett még kacsázott is kicsinyég. Amikor én jöttem sorra a kikerülésben, a srác épp az út közepe felé sodródott, úgyhogy figyelmeztetően rádudáltam. No, ez annyira fölpörgette benne az adrenalint, hogy beledőlt a pedálba és látszott, hogy mindenképp utol akar érni minket némi elégtételt veendő. Erre minden esélye megvolt, ugyanis a Bikás park környéke tele van hosszan tartó piros lámpákkal. Az elsőnél simán bevágott elénk, de mivel a lámpa zöldre váltott, kikerültem és mentem tovább. A központban azonban sikerült keresztben elénk állnia és üvöltve követelte, hogy szálljak ki. Én mutattam, hogy csak azért dudáltam, mert nem az út szélén ment, a feleségem pedig azt, hogy két kisgyerek is van a kocsiban. Erre tovább ordibált, de mivel a lámpa zöldre váltott, visszatolattam, kikerültem és elhajtottam...
Szerencsére ekkor feladta az üldözést és elment a Kelenföldi pályaudvar irányába. A lányaim félelmünkben még zokogtak egy kicsit, de egyéb bajunk szerencsére nem történt...
Kár, hogy a normális és egészségesen élni akaró kerékpárosok hitelét ilyen alakok rombolják...

2011. szeptember 26., hétfő

Vasárnapi bringás


Tegnap déltájt velem szembe
Bringázott egy morcos embe-
-r, aki felém rázta öklét,
S én mennybéli víg öröklét
Reményében nem ütöttem
El őt, ám ő jött mögöttem
S űzött, vad hátraarc után.
Utolért s én néztem bután,
Éntőlem ő vajh’ mit akar?
Vadul lengett rajta a kar
S bősz szájából dőlt az átok.
Hogy mi, tekintettel rátok,
Nem idézem, ám ő tombolt.
(Zárva volt az Agyatom Bolt?)
Két kislányom úgy megijedt,
Hogyan tehet bárki ilyet,
Ki látszólag emberszerű?
Arcán nem ült szelíd derű,
Hanem bőgött, mint egy orkán,
S nem a Himnusz jött ki torkán.
Körben állt sok panelház ott,
Mit hangja majd’ széjjelrázott.
Végül elment. Néztem, űz-e?
Már nem. Csak a lelki bűze…