Tegnap déltájt velem szembe
Bringázott egy morcos embe-
-r, aki felém rázta öklét,
S én mennybéli víg öröklét
Reményében nem ütöttem
El őt, ám ő jött mögöttem
S űzött, vad hátraarc után.
Utolért s én néztem bután,
Éntőlem ő vajh’ mit akar?
Vadul lengett rajta a kar
S bősz szájából dőlt az átok.
Hogy mi, tekintettel rátok,
Nem idézem, ám ő tombolt.
(Zárva volt az Agyatom Bolt?)
Két kislányom úgy megijedt,
Hogyan tehet bárki ilyet,
Ki látszólag emberszerű?
Arcán nem ült szelíd derű,
Hanem bőgött, mint egy orkán,
S nem a Himnusz jött ki torkán.
Körben állt sok panelház ott,
Mit hangja majd’ széjjelrázott.
Végül elment. Néztem, űz-e?
Már nem. Csak a lelki bűze…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése