Járatlan Út

Járatlan Út, a tompacsok törzsfőnökének ideológiai kétbalkeze, önmagát halottnak tettetve feküdt a járt út mellett és hallgatózott. Pont úgy, ahogyan mintegy harminc évvel ezelőtt a Lomonoszov Egyetem baráti és testvéri törzseknek fenntartott Partizán Szakán tanulta. Halottnak tettetésből Stirlic professzornál ugyan csak négyesre szigorlatozott, de hát ötöst az igazi halottak közül is csak a Nagy Honvédő Háború elesettjei kaphattak.
Járatlan Út egyszer csak lépteket hallott. Két lépt beszélgetett, de Járatlan Út megértette őket, mert szerencsére nem a lépt nyelvet használták, hanem az oroszt. Igaz, azt viszont lépt akcentussal. Hát igen, valamikor a tompacsok mellett a léptek törzse is a Lomonoszov Egyetemen taníttatta hős vezetőinek gyermekeit.
A két lépt, Robosztus Lúdtalp és Vajas Térdkalács hirtelen elhalkult. Észrevették a halottnak látszó Járatlan Utat. A néma megállásból hirtelen párbeszédre váltottak. Nagy izgalmukban váratlan olvasóbarátisággal magyarul szólaltak meg, persze egy kicsi lépt akcentussal:
- Járatlan Út, kelj fel és járj!
- Hagyd! Ő nem tud magyarul. Meg különben is halott.
- Á, szerintem csak tetteti. Emlékezz, hogy ebből négyesre szigorlatozott anno!
- Hát igen. Az nagy dolog volt akkoriban. Engem kétszer is kivágtak.
- És hogy sikerült harmadszorra?
- Szóbelin a kedvenc tételemet húztam, a sárgáspozsgás tetszhalottat. Hármast kaptam!
- Remek! Na, állapítsuk meg, halott-e, vagy sem!
- Igen-igen, valahogy el kellene dönteni.
- Nem lehet eldönteni, hiszen már fekszik.
- Akkor először állítsuk fel!
- Jó! Járatlan Út, állj fel!
- Á, ez továbbra is fekszik! Mondom, hogy nem tud magyarul!
- Грунтовая Дорога, встаньте!
- Meg se moccan. Ennek tényleg vége! Конец!
- No, akkor vigyük el a faluba és temessük el!
- Vigyük!
A léptek letérve a járt útról megálltak Járatlan Út mellett. Járatlan Út, a tompacsok törzsfőnökének ideológiai kétbalkeze csak erre várt. Váratlanul felugrott és aurán rúgta a gyanútlan lépteket, majd hirtelen előkapta a Lomonoszov Egyetem társalgójából ellopott urdungu skalpoló kését és két gyorsat nyisszantott.
- Áááááá!!! – ordított fel oroszul Járatlan Út, mert szórakozottságában véletlenül a saját fejbőrét vágta le. Ugyanezt a hangot hallatta egykor a Lomonoszov Egyetem filmstúdiójában is a Téli Palota ostroma c. film utószinkronja közepette. Akkor Alla Pugacsova díjat kapott érte, most viszont csak seblázat. Fájó kétségbeesésében az ideológiai kétbalkéz vadul lövöldözni kezdett a Lomonoszov Egyetem menzájáról elcsórt iszamós pampuskájával.
- Ja, skalpolás tanból mindig is csak puskázással tudott kegyelem kettest kapni! – nevetett a két lépt és a Moszkvaparti Estéket énekelve elszaladtak a Lomonoszov Egyetem öregdiák találkozójára vodka-narancsozni, de még az első másfél litert sem ihatták meg, máris elfogták és elszállították mindkettőjüket Dagesztánba védekező középpályásnak.
Járatlan Út pedig bőrtelen fejjel, de elégedetten nézegette az indexében a Stirlic professzor által beírt négyest. Ma újfent bebizonyosodott, hogy tényleg megérdemelte. Elégedett sóhajjal ismét visszafeküdt a járt út mellé hallgatózni és boldogan halottnak tettette magát, míg meg nem halt.
Járatlan Út a feltámadáskor hadd üljön majd egy külön felhőre!