Rút hőguta

Rút hőgutát nem bírom má’!

Bárcsak lőné szottyos rommá

Jeges vízágyúkkal Kommá-

-rom várából Klapka Gyuri,

S hő-tor lenne furi muri!

Nővér, kéne nyugiszuri!!!

Kórterem hő-s, nincs hűs kondi?!

Haragom már-már Dzsémsz Bond-i;

Retkes hőt rúgja be Szondi

Két apródja Drégelypalánk

Pincéjébe, mélyen alánk!

Pincebogárhad tán falánk.

„Természetesen szívesen megesszük a hőgutát, hiszen úgyis ritkán jutunk meleg ételhez!” /a drégelypalánki pincebogárhad/

Copilot, a mesterséges intelligencia rajta

„Frady Endre "Rút hőguta" című versikéje egy humoros és groteszk költemény, amely a nyári hőség elviselhetetlenségét mutatja be. A vers játékos nyelvezete és abszurd képei révén könnyedén megmosolyogtatja az olvasót, miközben a hőség okozta szenvedést is érzékelteti. A költemény első soraiban a hőgutától szenvedő lírai én vágyakozik egy hősies megmentő után, aki megszabadítja őt a forróságtól. A történelmi utalások, mint Klapka György és Szondi két apródja, színesítik a verset, és egyfajta időtlen küzdelmet sugallnak a természet erőivel szemben. A vers középső részében a kórházi környezet és a "nyugiszuri" iránti vágyakozás tovább fokozza a groteszk hangulatot. A lírai én haragja és kétségbeesése szinte tapintható, miközben a humoros elemek enyhítik a feszültséget. A záró sorokban a pincebogarak és a Drégelypalánk pincéje abszurd és szürreális képekkel zárják le a verset, amelyek tovább erősítik a költemény groteszk jellegét. Frady Endre mesterien ötvözi a humort és a szenvedést, így a "Rút hőguta" egy emlékezetes és szórakoztató olvasmány a nyári hőség idején.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Történelmileg fájón hiányzik a költő túlfőtt agyvizétől forró kórteremből Gábor Áron rézágya, Dózsa György vastrónja, illetve a Vas- és Edényorrú bába kemencéje, melynek hatására Jancsiból és Juliskából kifolyik a lávává olvadt vesekő.” /Dr. Riaria História, a Múlt Történeti Kutatócsoport (MTK) ideológiai főnővére/

„Tudja hetedhétfős Ég,

Hogyha nagy a rút hőség,

Kórteremben sok hős ég.

Minden kórterem máglya,

Beteget szét hő rágja!

Közrosszléti gazság, ja!”

/népirodalmi falfirka egy légkondicionálatlan kórterem falán/

„Melege van? A hőguta ütögeti? Izzad, mint a szaunázó szumózó? Híg a leve? Nem engedheti meg magának a méregdrága légkondicionáló berendezést? Van megoldás! Jöjjön az árnyékba és üljön az árnyékszékre! A 00 7 fokos! Nálunk székel Bond, Dzsémsz Bond is! Ön is meg fog könnyebbülni! Immár nem nagy dolog a nagydolog!” /Hashajtó Hajnalka, Shadows rajongó árnyékkormányszóvivőnő és árnyékszékdíler/

„Ez a vers annyira magasröptű, hogy én magam is csak felugorva tudom beleütni az orrom, ami fejfájást okoz. Egyébként nem értem. Mi az a hőguta?” /Montevereszt Mentolné Csomolungma Csincsilla, csúcsjeti/

„Kommá, költő úr, kommá?! Eins Komma zwei Punkt! Dilettantisch! NEM ENG.!” /Der Wisch, germán hőálló csodafakír és a Németszerű Irodalmat Helyettesítő Irka Lózung (NIHIL) című Witz Krieg tréfamesterséges főcenzora/

„Hát igen! A mellékelt líra is bizonyítja, hogy a hőguta pusztítóan hat az embereknek szinte teljes egészére.” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia./

„Nyuggerapó, ön szól tutit,

Süveg’li is költőhad önt.

A hő tényleg öl és butít,

Valamint a nyomorba dönt.

Hőtől porrá lesz a spongya,

Feketévé ég a batik,

S igaza van, ha aszongya:

Hőguta pusztítón hatik!”

/Nyuggerapót dicsőítő verses felirat a Hőgutától Elementárisan Halálhörgő Emberiség (HEHE) című félállandó kiállítás vendégkönyvében/

„Szeptemberben is meleg lesz, de esős.” /M. András, a költő legállandóbb és legrosszhírhozóbb kommentelője/

„Hogyha az ősz is hő-s lesz tán,

Mint a zsírforró Dagesztán,

S izzik árnyékszéken perem,

Fejem tűzfalakba verem!”

/F. Endre, a szalonnabüdösre izzadt és kétségbeesett költőgigász/

„Mintegy 70 éve Daniel Keyes érzékeltette hasonló nyelvi eszközökkel Charlie belső történéseit. Bátorság! Mindjárt kezdődik az ősz, meg az iskola!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, önben a Párka

Hadak tán füvet is fonnak,

S füstjelez az elmezárka:

Szedj virágot Algernonnak!”

/Charlie Gordon, Daniel Keyes (1927-2014) amerikai író Virágot Algernonnak c. regényének mesterségesen gerjesztett intelligenciájú értelmi fogyatékos főszereplője/

ChatGPT, a mesterséges intelligencia rajza

„Frady Endre, a trióba rendezett bokorrímek fenegyereke hőtlen hősként megint odatette magát, ahol útjában lehet az eldologiasodott átlagemberek minden hőségbe beletörődött és belefásult kritikátlan tömegének. Az így keletkezett koránt sem tömeg ének az egyéneknek szóló gyújtó hatású hűtőhatásmechanikus líracsimborasszó. Aki ilyet tud, az tudna másmilyent is, csak nem akar, mert minek. Frady Endre, a szájba nem rágott kőkemény eledelek megszelídíthetetlen oroszlánfókája ismét helyretette az elszabadult celziuszokat, akiket ugyanúgy nem irigylünk, mint azokat, akik ilyen nagy mennyiségben joggal utálják őket. Halál a hőre és Frady Endre mintájú hűtőmágnest minden magyar család fridzsiderére! Abcúg nyár!” /Téli Berekné Őszi Rózsa, a Forradalmi Irodalom Költőinek Alapítványa (FIKA) zsebkendőnyi területen sorsfordító paradigmaváltókezelőnője/

„Örömködnöm van vagy száz ok,

Aszfalttóban dagonyázok!”

/Gyík Gyuri: Száz ok, amiért imádom a gatyarohasztó hőséget - részlet/

Copilot, a mesterséges intelligencia rajza

„Frady Endre, kérem, tegyen egy szívességet az emberiségnek, és soha többé ne írjon verset. Ez a gyomorforgató fércmű nemhogy költészetnek nem nevezhető, de még az írásbeliség alapjainak is tragikus megcsúfolása. Amit ön "Rút hőguta" címen elénk hányt, az nem más, mint egy szánalmas kísérlet arra, hogy a versírás neves művészetét belerángassa egy förtelmes, leírhatatlan mélységbe, ahol a rímek és a gondolatok már rég elhaláloztak. A "szottyos rommá" és "Dzsémsz Bond-i" kifejezések olyan mértékű közönségességről és intellektuális nihilizmusról árulkodnak, hogy az ember szinte sajnálni kezdi az agysejtjeit, amelyek kénytelenek voltak ezt a szörnyűséget feldolgozni. Mégis, miféle mélységben vergődött ön, amikor ezeket a sorokat papírra vetette? Az a fajta „humor”, amit ön próbál itt erőltetni, legfeljebb egy agónia végső rúgásaként értelmezhető, nem pedig irodalmi értékként. Az "apródok Drégelypalánk pincéjébe" való beleképzelése pedig annyira abszurd, hogy azt még Dadaista költők is megirigyelnék – de nem a zsenialitása miatt, hanem mert megnyugtatná őket a gondolat, hogy az ő művészetük bármilyen elvont is, még mindig messze fölötte áll ennek a létezéshez sem méltó borzalomnak. Ön, Frady, nem kevesebbet ért el, mint hogy eltemette a költészet lényegét egy leheletnyivel mélyebbre a közízlés sírjában. Javaslatom egyszerű: hagyjon fel ezzel a tevékenységgel, mert minden egyes újabb „mű” csak tovább zülleszti a magyar nyelvet és az irodalom becsületét. Végezetül, csak annyit mondanék, hogy ha ezt a verset egy érdemi költői versenyre nevezte volna, akkor valószínűleg azonnal bezárnák a rendezvényt közegészségügyi okokból. Szégyen, Frady, egyszerűen szégyen.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„A James Bond szerepel a versben, én meg nem?! Így kellett volna megírni a harmadik versszakot:

          Légkondit hiszi a piszi!

          Haragom majd’ Chuck Norris-i;

          Retkes hőt rúgja be Sissy

Gondolom, a nagy magyar királynőnek is volt legalább két apródja. A nyámnyila költőt pedig büntetésből fölrúgom a Napra, oszt’ a felszíni 5-6 ezer fokban vissza fogja sírni ezt a harmincvalahány celziusznyi földi langyot!” /Chuck Norris/

Hő és eső ...

Hő és eső elegyének

Költő szerint kell egy ének,

Megverselni kiállt párát,

S Arktiszról „Jer!”-t kiált pár át.

Míg főni vél Zorrót Ócsa

Mellett, s üstje forró tócsa,

Agyzagy „látja”, Éli bá’ bot

Nélkül üt főtt délibábot…

Költő agya szétfő, habos!

Szörnyű, mint a hétfő, ha Bosch

Sütőlapon heverészel,

Míg oxidál reve rész el.

Izzasztó a párafelhő,

Tekerve van mára fel hő,

S híg fiúra, mísz apára

Kiárad a Tiszapára!

„Boldogok az eszkimó párok, mert övék az örök hó országa.” /Jéghegyi Beszéd – részlet/

„Frady Endre "Hő és eső..." című verse egy szellemes és elgondolkodtató alkotás, amely a nyári hőség és a váratlan esőzések kontrasztját ragadja meg. A költői képek és a szókincs gazdagsága egy olyan atmoszférát teremt, amelyben az olvasó szinte érezheti a forróságot és a frissítő esőcseppeket. A versben megjelenő "Zorro-t Ócsa mellett" vagy az "Agyzagy 'látja', Éli bá' bot nélkül üt főtt délibábot" sorok humorosan és találóan ábrázolják a hőség okozta zavarodottságot és a kánikula abszurditását. A "Költő agya szétfő, habos!" kifejezés pedig remekül szemlélteti a hőség által okozott mentális káoszt. Összességében a vers egy érdekes és szórakoztató olvasmány, amely a nyár kihívásait és szépségeit egyaránt megörökíti.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hő és eső? Legalább lehet az utcán meleg vízzel zuhanyozni. Kevesebb lesz a vízdíj.” /M. András, a költő legállandóbb és legvízdíjcsökkentőbb kommentelője/

„Utcafröccs, mint forró tusé,

S felfő tőle tokahús-é?

eM úr, öné a pont: Touché!”

/Jean-Jacques Zorro, spanyol Fekete Róka-díjas vívómester/

„Költő Gigászt gyorsan tegyék be a léhűtők közé! Felforrt a zagyvize! Ideje lenne le(h)ülnie!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas forráspont lefokozó/

„Megjött Ház úr levele:

Hűljön Költő leve le,

Utána meg le vele!

Le vele, sőt abcúg,

Ha szellete bab cúg!”

/Vastag Béla, Lehel léhűtőgépszerelő és forró szellet befogó vitorlavászoncselédszobabútorasztalos/

„Hő és eső?! Hő vagy eső?! Milyen arányban?! És hol a köd?! Mi, visszalépett a hő javára?! Most kire szavazzak?! Rögvest összefirkálom a szavazólapomat, mint Stevie Wonder az autogram kérőket!” /Ócsai Óceánia, ómagyar órarugóerőlevesdíler/

„Értem én, ha egy költő úgy gondolja, hogy a sorvégi négy-négy szótagos vegytiszta összecsengéstől lesz jó a verse, de az amúgy is hiányos belbecset nem kellene feláldozni az egyébként is talmi külcsín oltárán. Ez a vers nem csak rossz, de értelmetlen is, sőt tartalmatlan. Mondhatni, hogy sok jó plusz -atlan, -etlen. NEM ENG.!” /Bethlen Katlan, az Atalanta-e Telente? című miabánatos hogyishívják éceszgébere/

„A június eleje mindig szörnyű meteorológusi szempontból, mert a férjem csillagász és állandóan veszekszünk, mert szerintem már nyár van, szerinte meg még tavasz! Én ilyenkor hozzávágom a barométeremet, ő pedig fenyegetően néz a teleszkópjával! Sőt, a múltkor a nadrágját is hozzám vágta és a kezemben lévő sodrófához csapódott a nadrágszíja csatja!” /Kvazári Kázmérné Kumulusz Kamilla, a világhálóval támogatott Neteorológiai Előrejelző Rendszer (NER) Leveli Béke-díjas égfürkésze/

„Mi ez a Svájc elleni első félidős magyar válogatottnál is rettenetesebb és reménytelenebb óborzalom?! Ki kérte Frady Endrét, hogy a témája és a végterméke összekutyulásából keletkezett szagterület, a meteurológia budifalra felkent főpapjaként ossza azt, amit ő észnek nevez?! Amúgy egy héttel le van maradva au időjárás mögött a dadaista droid, mert a hő ugyan egyre nő, az eső viszont már csak vágyálmainkban szerepel! Aki most nyitja ki, annak az esernyője nem nedves lesz, hanem szénné ég! Énanyám, ki vagy a mennyekben, felhősödj! Add már uramanyám az esőt!” /Puzsér Róbert, kritikus hőmérsékletű önkényes mérvadó/

„Satnya, nyafogó, nyámnyila emberiség! Én 150°C-os forró vízben szoktam lubickolni az ózonlyuk alá tett izzó vaskádban, hogy az UV sugarak kellemesen bizsergessék a bőrömet és nem sírdogálok, mint a Hajdú B. István a harmadik svájci gól után.” /Chuck Norris/

Vanessza-nyak nyíró vénasszonyok nyara

Itt a vénasszonyok nyara

Ám a hőség nem túl nyerő,

Verítékben fürdő nyű rí,

Olvad Vanessza-nyak nyíró.

Izzad Nyék, Kürtgyarmat, Megyer,

Mintha műhőt mérne Műgyár,

Hőtágul a földi mogyor-

-ó és alél, aki magyar.

Tántorog a tikkadt tigris,

Vízért bőgő szája tág rés.

Kúszó félholt falkatag: rös-

-telen eszperente tegres.

Eszperente tegres henter-

-eg s vigyáz rá szorgos hant őr,

Míg gödröt az anyahon túr,

Izzik szeptemberi hun tor.

„... de már nem sokáig! Szeptembernek hamarosan vége lesz, így októberben tovább izzadhatunk! Égjen a zsír!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas "ápdételt" kazánfűtő/

„Hé, Ház úr, egy fűtött kazán

Kárt okoz az izzó hazán!

Hogyha nagy lesz októberi

Hő, bőg majd finn Huckleberry!”

/Tom Sawyer, kerítésfestés delegáló és az Old Vanessa gőzhajó kazánfűtője/

„Kedvestelen versesen versellenes embertelen egyed! Ez rettenetesen zsenge meg gyenge! Szellemtelen tette ellen fellebbezek! Ez nem lehet!  Eleve helytelen! Eredjen el messze! Egyen meg reggelre egy ecetes eszperente tegrest, de sebesen! NEM ENG.!” /Kredenc Benedek, eme Meredek Elmerettenetekben Sertepert Egylet (MESE) megreccsent kegyence/

„Szia, ez a Bing. Örülök, hogy érdeklődsz a vers elemzése és illusztrálása iránt. A verset Frady Endre írta, aki egy magyar költő, író és dalszövegíró. A vers címe Vanessza-nyak nyíró vénasszonyok nyara. A vers egy humoros és játékos szöveg, amely a vénasszonyok nyara elnevezésű kora őszi időszakot parodizálja. A vers rímes, négysoros strófákból áll, amelyeknek az első és a harmadik sora rímel egymásra, a második és a negyedik pedig keresztrímet alkot. A vers nyelve gazdag szójátékokban, szlengkifejezésekben, ritka szavakban és névutókban. A vers hangulata vidám, bohókás és kedves. A vers illusztrálásához megpróbáltam létrehozni egy grafikai alkotást, amely bemutatja a versben szereplő Vanessza-nyak nyírót. Ez egy olyan eszköz, amelyet Frady Endre talált ki, és amelynek a neve Vanessa Redgrave angol színésznőre és a nyaknyíró kifejezésre utal. A Vanessza-nyak nyíró egy olyan borotva, amelyet a nyakon lévő szőrszálak eltávolítására használnak. A versben ez az eszköz olvad a hőségben, ami arra utal, hogy a vénasszonyok nyara nem túl kellemes időszak. Remélem, tetszik a kép.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Red grave, azaz vörös sír?!

Mi van abban, véres sár?!

Bing, ott nyugszik vén eszű,

Torokelnyírt Vanessza?!”

/The Lyenő, a természetes unintelligencia/

„Szerintem Vanessa (Paradis) nyaka csiliárdokra van biztosítva. (Akárcsak a metszőfogai közti szünet, mint különös ismertetőjel.) Nem javaslom a nyírását.” /R. Péter, a költő egykori gimnáziumi osztálytársa és hivatásos joghézagzáró/

„Egy Vanessza, két Vanessza,

Száz Vanessza, haaaaaaj!

We need only one Vanessa,

Sala-lala-jaaaaaaaj!”

/Ingyom Igorné Bingyom Butélia, a Népnemzeti Anti Vanesszisták (NAV) sírva víg adója/

„Miva?! He?!” /Vénissza Vanessza, nagyothalló őzikétlen öreg néne/

„Jaj, de jó, hogy itt a nyaram,

Amikor a nyakam nyírom!

Légylárvák ellen is nyerem

Meccsem s bűzlik a sok nyű rom!”

/Vanessza a vénasszony/

„Akkora a klímabaj, hogy az égő csipkebokorrímek már meg sem ütik az ingerküszöböt - az gyorsabban emelkedik, mint a tengerszint. Még jó, hogy nem a mi partjaink mennek össze a nagymosásban.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ne tegyen lóvá!

Klímabajnak híg a leve,

Gyógyítókhoz dől a lóvé,

Sőt pénzhányó lóvé-láva!”

/Dr. Durung Durbincsné Dorong Drabália, kataklizma kutató klímabajnoknő/

„Főleg ebédidőben, elég már a nyárból

Amikor az óra dele-

T üt, a melegből már ele-

Gem van. Jó lenne végre lan-

Gy idő, kábé minduntalan.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legsorvégtörőbb kommentelője/

„Nyuggerapó dele, dele

Alatt szól bús dala, dala,

Nyírfa ága, dúli, dúli,

Réten nyerít the ló, the ló.”

/Dali Dali, salvadori mű festővész/

„Költő úr, nem akarom szembe dicsérni, de maga nem normális! Nem olyan értelemben nem normális, hogy a helyvektorának a nyila nem merőleges semmilyen józan ésszel közös elvi síkra, hanem úgy, hogy ön egy közveszélyes őrült! Egy?! Egy egész őrültekháza! Na, irány Döbling, oszt’ ott kezeltesse magát egy indián nyárfára felszögelve! Ott nyivákolhatna vénasszonyosan a Vanesszájáról! Kretén!” /Csudanervőz Csomány, a Ria, Ria, Téridőgeometria! című egypéldányos szamizdat tördelőszerkesztője/

„Inkább jöjjön özönvíz és szorongjunk a bárkán? 

Vagy jöjjön már hóesés és jégfoltok a járdán?

Szeretem a napsütést bármilyen évszakban,

Jobb nekem a melegben, mint szélben és fagyban.”

/M. András, a költő legállandóbb és leghidegellenesebb kommentelője/

„Legyen sok jég s kézen-közön

Át hömpölygő vadvízözön!

Csípem helsingøri járdán

Látni, ahogy vacog pár dán!

eM úr, mire jó a forró

Légtér, ahol megfő Zorró?!

Vén black, de nem mert vágy’ szénné

Égni ő és neje, Vénné.”

/Feketeleves Fikusz, a Zorrókat Egyáltalán Nemégető Egyesület Melegutáló Űrhajósai (ZENEMŰ) dán- és hot-dog kedvelő szakcsoportjának irreverzibilis igazgatója/

„Mi ez az izzadsággal önfényező kivagyiság, ez az avas szalonnabüdösre áporodott szégyentelenkedés?! Mondhatnánk, hogy Frady Endrének elment az esze, de a munkásságát ismerve tudjuk, hogy itt se volt! Mindig ez van, ha egy ormótlanra túlfőtt vízfejben az eleve mogyorónyi agy hőre zsugorodó anyagból van előállítva! A baj csak az, hogy míg az ilyen emberek általában zárt intézmények gumiszobáiban szoktak csendes biodíszletként nyáladzani, addig ez a szabadlábon tomboló szellemi hidrogénbomba ormótlan lúdtalpú irodalmi lépegetőként tapossa fasírttá a kultúrát és trancsírozza péppé a jó ízlést! Ne lássam anyám 1986-os zsibvásári zsírkrétaportréját Tesco gazdaságos műanyag keretben egy eszperente tegres mintájú sezlon felett fityegni, ha nem bízok meg rögvest egy kétajtós szekrény méretű keresztény kurzusú keretlegényt, hogy csűrje nyakon Frady Endrét egy békebeli csehszlovák import vasbeton nyaknyíróval! Corpus diem! – Halj a mának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban ezt az időszakot indián nyárnak hívjuk, de ha valaki megpróbálna róla ilyen színvonalú verset írni, szénné savaznám a forró nyálammal.” /Chuck Norris/

Májusi hőőő...

Betör májusban a nyár már?!

Megszikkad az összes sár vár,

Szétolvad a legó STÁR WÁR,

Bőrünkre leégéskár vár!

Jobban örülnék a fagynak!

Jót tesz az a szürkeagynak,

Ha a rút hők békén hagynak,

S nem érzem a fejem hegynek!

Vulkánhegyként zúgó fej fáj,

Arcom sápadtfehér tejtáj,

Tyű, de serceg rajtam hej, háj!

Támadj mínusz, hajrá, huj-huj!

Hűlj le, május, hűljél te le,

Mint a régmúlt legtöbb tele,

Mínuszokkal legyél tele!

Télért Esdő Ló az TEL-e?

Ehej-csehej, selelele!

„Meg tudom magyarázni! Ez nem az, aminek látszik! Tisztelt bíróság, drága bírónő úr, csak elviselhetetlenül melegem volt kicsinyég! Ígérem, legközelebb nem bántom a májust, csak közeledjen végre a tél! Egyszer megjavulok ééééén, jóóó legyek maaaajd! Ártalmatlan és ártatlan vagyok! Kegyelem!” /F. Endre, büntetlen előéletű budapesti költőgigász/

 „Gyakorlott Frady-olvasók is visszahőőőőkölnek a műben található rengeteg hőőő(kör)ségtől.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Őőő… ez aaa… őőő… mindazonáltal… őőő… legfőőő… őőő… bb… őőő… hőőő…” /Őőőőssy Őőődőőőn, főőőispááán/

„Hogyha ló lenne a hő,

Azt mondanám neki: Hőőő!

Meg is állna rögvest ő

Ruszos akcentussal: Чтő?!”

/Szusi Szása, japán-orosz időjárás-mágus cowboy/

„A költő olyan könnyedén táncol át bokorrímből kancsalrímbe és vissza, mint vodkával doppingolt szovjet balett táncosnő a hattyúk tava egyik partjáról a másikra, miközben szalonnabüdösen izzad, mint a májusfa gyümölcsével jóllakott volgai hajóvontató a folyó déli deltájában. A mű végén megjelenő eszperente kurjongatás a katartikus metamorfózis és a delírium tremens elegyének minősített esete. Frady Endre verse legalább annyira esélyes az irodalmi Nobel-díjra, mint özv. vitéz Drabacskay Gyurgyalagné Csofánki Debella nemrég megjelent Kese lovam, egyél akciós zabot, vagy nyereg alá puhítalak! című akciólírája. Vegyék, vigyék, olvassák!” /Beszt Zellerné Eladássy Lista, a Sóvárgó Olvasókat Katarzisba Kergető Kiadó (SOKKK) hatásvadász ügyi főelőadója/

„A nyitó vers folytatása:

Hűljél május, hűljél te le,

Mínuszokkal legyél tele!

Nappal legyen bősz sötétség,

Éjjel szikrázón süssön a Nap.

Na, de ez mind lágy semmiség,

Lábfejemen legyen kalap.

Szürkeagyam eltünedez,

A munkámnak nem hasznos ez.

A fejemet érzem hegynek,

Száznak látom a Hiszekegyet.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkalaplábúbb kommentelője/

„Nyuggerapó kalaplábú,

Vicces kedvű, nem tör rá bú;

Hiszegyet hív hiszekszáznak,

S engem röhejgörcsök ráznak!”

/Rekeszizom Rezsőné Rigófütty Rezsilla, a Röhögve Emelkedjünk Csomolungmáig Csodacsapat (RECCS) kalaptalan lábú edzőnője/

„Van erre egy szép magyar népdal:

Télen nagyon hideg van,

Nyáron nagyon meleg van.

Soha nincs jó idő,

Mindig esik az eső.”

/M. András, a költő legállandóbb és legnépdallantóbb kommentelője/

„eM úr egyszer itten van,

eM úr másszor ottan van,

Soha sincs helyben ő,

Agyra gyúr és fejbe’ nő.”

/Népdal Nándor, elmerengető személyi edző és agyalapi irigy/

„Ejnye-bejnye, hüje május,

Túl a kríziseden má’ juss!”

/falfirka a Magyar Állami Jóidőt Utángyártó Sufnituningilda (MÁJUS) homlokzatán/

„Mi ez a bicskanyitogató semmitmondás, ez a túlfűtött izzadságszag?! Frady Endre, az irodalom káposztafejű Mekk Mestere kulturálatlanul megnyalta a show-t és rögvest maga alá verítékezett! Ha szegény anyám májusban szült volna, akkor most feljelenthetném ezt a morális taknyot születésnap gyalázásért, és a döntő bizonyítékként benyújtott förmedvényvers olvastán nincs az a rögtönítélő vérbíró, akinél megúszná szigorított életfogytiglani szabadságvesztésnél kevesebbel! Skandalum! Statárium! Sújtóbomba!” /Puzsér Róbert, kritikus és vérszagra gyűlő éji vad/

„Amikor időnként felugrom a Nap felszínére, akkor 5500°C-os hőségben fejem belőle a naptejet olyan intenzitással, hogy szegény Nap beleizzad. Mérsékelten mélymagyar májusi műmájer marhára megmurdelne!” /Chuck Norris/

Rakparti pótlóbusz

Hej, buszozó kisemberek,

Zárt térben úgy izzadtok ám,

Hozzátok érni sem merek,

S verítékben úszik tokám!

Pótbusz nem légkonditerem,

Tömeg orrán nem nő jégcsap,

Szánkon forró sóhaj terem,

S hősugárral ránk az ég csap.

Pesten így jut izzadt hun át,

Néha el pár kipcsak alél,

S nézzük irigyen a Dunát,

Hol hűsben sok éhes hal él.

Hagymaszaggal bődül rekedt

Hangon karszalagos alak:

„Jegyeket és bérleteket!!!” (…)

Puff! Csörömp! Csobb! S falják halak…

„Marhanagyköltőúr! Magának agyára ment a hőség! A Dunában nem élnek ám emberevő halak! Vagy maga szerint az indokolatlanul felpofozott és a kitört ablakon át a folyóba repült BKV ellenőr már nem is ember?! Maga rasszista, marhanagyköltőúr?! MONNYONLE!!!” /Szigony Szilárd, dunai hajós/

„Köszönjük szépen, költő úr, hogy együtt utazott velünk és meg is emlékezett rólunk, keményen buszozó kisemberekről! Versével reményt adott nekünk, hogy amiképpen sok lúd disznót, úgy sok büdösen izzadva pótlóbuszozni kényszerülő proletár hagymaszagú karszalagos karhatalmistát győz! Éljen a szabad bliccelés, a köznépi blicckríg!” /Donnerwetter Dezső, diadalmas dolgozói derékhad dagadtlábú doyenje/

„Jaj, dehogy faltunk mi, költő úr, dehogy faltunk! Járt ugyan a pofánk, de nem azért, mert ettünk, hanem be kellett diktálnunk a személyi adatainkat, mert jegy és bérlet nélkül tartózkodtunk a Dunában, ami a levegőből ránk támadó hagymaszagú úriember szerint közlekedőedény és mint ilyen, a BKV tulajdona! Legközelebb ellenőr helyett inkább tubifexet kérünk!” /a dunai halak/

„Baj van, bizony, eddig stimmel. De a probléma megoldása nem a hagymaszagú karszalagos likvidálása, vagy a pótlóbusz légkondicionálása, hanem a teljes fogyasztói társadalom felszámolása, mielőtt a teljes civilizáció megy a lecsóba... Bocs, már késő, csak a buszozó kisemberek meg ne tudják!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Elképzeltem, ahogy egy valami nagy-nagy tüzet gyújtunk és egy gigantikus kondérban megfőzzük a fogyasztói társadalmat, hozzákeverünk egy hatalmas adag keményen buszozó kisembert és csapunk egy hetedhét országra szóló civilizáció-lecsós utolsó vacsorát! Hú, humán úr, most összefutott a nyál a számban!” /Urdungi Fadurung, kannibál főszakács/

„Ha a Dunát egy a saját medre alá épített csőben vezetnénk és a kiürült medrét leaszfaltoznánk, akkor lenne egy észak-déli irányú sokszor-sok sávos autópályánk széles kerékpárutakkal és gyalogjárdákkal, oszt’ úgy haladhatna a forgalom, ahogy csak szeretne! A Margitszigetet meg megemelnénk és 90°-kal elforgatnánk, úgyhogy keletkezne egy gyönyörű parkos hidunk! Tessék, hogy mi lenne a halakkal?! Hát megsütnénk és megennénk őket! Utána pedig megrendeznénk az első budapesti szálkaköpő bajnokságot! Jó étvágyat!” /Horogharapó Huba, a János Kórház vigyorgójának kiemelten kezelt bentlakója/

„Ha a Költő azt hiszi, hogy csak nyáron lehet izzadni az ellenőr miatt, szálljon fel télen jegy és bérlet nélkül a 7-es buszra! Egyből rájön, hogy a fűtés feleslegesen jön rá!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas mű szaki ellenőr/

„Ház úr, jóval túl a húszon

Buszban utazom, nem buszon,

Mert a tetőn hideg vagyon,

S télen megfázhatok nagyon!”

/Lajhár Lajos, nyugdíjas nyelvtannáci/

„A hőguta okozta önbíráskodás és egyéb fajsúlyos témák önfeledt megéneklése ugyanolyan sajátja Frady Endrének, mint egyszeri proletár sportolónak a klott gatya, vagy zöld bogyómászó poloskának (palomena prasina) a penetráns bűz. Nagy költők tudják csak igazán szellemi síkra emelni a mindennapi élet profán földhözragadtságát, csak ők képesek fényárba borítani a szurokfekete vaksötétséget. Frady Endre a költészet Midas királyaként bármihez nyúl, az a kezei között arannyá változik. A keményen buszozó kisemberek poétikus megragadása a könnyed keresztrímek folytán szinte olvastatja magát, ha már mást nem olvastat, mivel nem célja a didaktikus szájbarágás, miáltal az egyszeri olvasónak saját nyálát felharákolva kell pépessé előemésztenie a kemény eledelt, ami nem a szájában olvad, hanem csak a belében. Jó étvágyat és sok sikert hozzá!” /Szaft Szidónia, a Totálisan Univerzális Nemzetközi Költészet (TUNK) c. mélyirodalmi megaménkű főszerkesztője/

„A BKV nagyon buta,

Nincs a buszon nyitott ablak,

Így lesz út közben hőguta,

Amit az utasok kapnak.”

/M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„Nem kérdés, szellőzés lesz-e

Ha tört ablakon át messze

Száll a kaller mély Dunába

S kalimpál a keze-lába.

eM úr, legyen békés máma,

Akár a dalai láma,

Mert ha ablak kitör-betör,

Everything will be much better!”

/Békávé Béliánné Békáká Belladonna, a közlekedési vállalat irodalmi szóvivője/

„Mi ez a traumaterhelt tudálékoskodás?! Kit érdekel a hagymaszagú kalauz megverésének megverselése?! Miért nem az a téma, hogy a főispán pótlovaskocsin próbálja megközelíteni a vármegyeházát a székesfővárosi dugóban, miközben a Várból a főkormányzó gulyáságyúval löveti a liberális rakpartot?! Akkor legalább egyformán vérlázítóan agyament lenne a téma és a feldolgozása is! Ha anyám annak idején ilyen tömegben vitt volna óvodába, akkor a mostani békés énem helyett biztosan egy örökké idegesen ordibáló, mindenkinél mindent jobban tudó sznobjektív megmondóember és véleményvezérürü lennék! Szörnyű lenne!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Minek kell a rakparton tömegközlekedni, amikor a Dunában úszva sokkal gyorsabban lehet haladni? Ezt csak az a jóval mögöttem lemaradva erőlködő színes csík sínyli meg, ami a fennálló világcsúcsot mutatja, amíg el nem süllyed a lábtempómtól.” /Chuck Norris/

Nyári tetem dala

(hullajó hőtágulási höhöhö...)

Hűha, jön a hőhullám,

S forróságtól nő hullám!

Megduzzaszt, mert galád a

Hő s rám szorul faláda.

Bő humusztest csírás, ó!

Ládámról szól sírásó:

„Gödörbe beragad ok

Nélkül!” s közben dagadok.

  refr.:

  Nagy melegben tágulnak a testek,

  Bálnatesttel ormótlanul festek,

  S nem moccanok, mert a hullák restek.

  Sala-lala restek eme testek!

Véget vetve zavarnak,

Szűk nejlonba csavarnak.

Tudom jól, hogy kell e mez,

Mert büdösség jellemez.

  refr.:

  Nagy melegben tágulnak a testek,

  Bálnatesttel ormótlanul festek,

  S nem moccanok, mert a hullák restek.

  Sala-lala restek eme testek!

„Költő úr, ha már egyszer volt szíves elhalálozni, akkor ne danolásszon, hanem bízza ránk a hőtágulás okozta térfogat növekedésének kordában tartását! Maga csak nyugodjon békében és nem lesz semmi hézag, legfeljebb dilatációs!” /Tetemes Tihamér, a temetkezési vállalat tetemtérfogat koordinátora/

„Kétségtelen ugyan, hogy télen az elhunytak a hideg miatt valóban kisebbek és nem kell nekik akkora sírgödör, ám a fagyott talajrögök miatt ennek kiásása sem gyerekjáték! Bizony gyerekek, a sírásók élete nem csak játék és mese, mégis bőszen munkadaloljuk, hogy

          Kisebb tetem, nagyobb tetem,

          Mindegyiket eltemetem,

          Aztán sosem veszem zokon,

          Ha sok jattot ad a rokon!

Na, szóval minden porból vétetett hunyjon el nyugodtan és ne aggódjon, mi elintézzük, hogy visszatérjen a porba!” /Gödör Géza, Kossuth-díjas sírásó/

„Jaj, de kedves gyerekdal! Megzenésítjük és hatalmas sikerünk lesz vele a Vadul Éneklő Rocker Gigászok Ősállati Zenefesztiváljának (VÉRGŐZ) after death partyján!” /Hullafolt Huba, a Zombi Brothers frontembere/

„Kedvenc irodalmi sziklaugrónk újabb performanszát jelentette be. A cím felmutatásával jelezte, hogy ezúttal a megszokottnál is feketeövesebb gyakorlattal örvendezteti meg a nagyérdeműt. A sokat látott pontozók komoly várakozással tekintettek fel a szirtre, ahonnan a túlélés legcsekélyebb esélye nélkül zuhan majd a Mester, akinek a családja majd átveheti a posztumusz elismerést. Arra még a legtapasztaltabbak sem számíthattak, hogy az esztétikai élményt nem a rettenthetetlen sportoló több tucat tökéletesen kivitelezett légi bukfence biztosítja majd, hanem egy rekordmagasságból elkövetett hasas, mely után a sportoló a legjobb egészségben partra úszik, és a fecskéjéből a vizet röhögve a hitetlenkedő szemtanúkra csavarja. Köszönjük, Mester, de nem vagyunk méltók!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mester, humán polgártárs úr, Mester?! Maga szerint Frady Endréről lett elnevezve a közterületünk?! Ebben az esetben követeljük az utcánk nevét Margaritára változtatni! Szeretjük a pizzát, főleg nyáron, amikor a nagy melegben kitágul!” /Sajtos Soma, a Mester utca lakóközösségének szócsöve/

„A regényem magyar fordítása Frady Endre és Mozzarellás Pizza címen jelent meg?! Amíg ezt nem tudtam, addig békében nyugodtam…” /Mihail Afanaszjevics Bulgakov (1891-1940), orosz orvos és író/

„Megmondva a tutit, a költő könnyed játékossága pajkosan átszaglik még ezen a fajsúlyos tematikán is, miközben olyan létkérdéseket boncolgat, hogy van-e hőtágulás a halál után és olyan irreverzibilis állításokat fogalmaz meg, sőt kijelentéseket tesz, mi szerint igen! Hiszen miért is ne, ugyebár?! Attól, hogy meghalunk, még élvezhetjük az életet odaát, sőt, pont ekkortól tudjuk magunkat igazán átadni az önfeledt végtelenné terjedésnek! Nem a külcsín számít, hanem bélbe csinált nagy dolgok! Merjünk büdösek lenni! Igazi érzékirritáló multifunkcionális ingerlíra! Kötelező olvasmány nyárra, punktum!” /Kőbevésett Ólmosbotné Megfellebbezhetetlen Apelláta, a Majd Én Megmondom! (MÉM) című miheztartási magazin mértékadó matrónája/

„Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteménél csak a Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteme által Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteméről írt verse lehet borzalmasabb! Nem az a baj, ha egy sehonnai fércember gusztustalan szerves trágyává boldogul, hanem az, hogy ezt még rímekbe szedve közhírré is téteti! Nincs az az irodalmi szagelszívó berendezés, amelyik meg tudna minket szabadítani ennek a szellemi szagbarbárnak a miazmás kipárolgásaitól! Hiába szellőztetnek a kortárs túlélők, fellélegezni csak az utókor fog! Ezt mi már anyámmal egy felhőn üldögélve fogjuk nézni, hacsak nem kell épp leordítanom egy illetékes angyal fejét amiatt, hogy a mennyei média kezd elbulvárcelebesedni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, drága híveim, ez a vers bemutatja, hogy azért célszerű feltámadni, nehogy az ember hulla legyen egész életében! Szörnyű dolog lehet az örökkévalóságig oszolni, úgyhogy legyünk óvatosak és eksztázisba esés előtt kapcsoljuk be a biztonsági öveket!” /Karizma Kázmér, igehirdető és gyülekezeti fő név/

„Hullahad, oszolj! Az utolsó harsonaszó jelezte ’Fel, támadunk!’ parancsra majd újra össze lehet állni egy közös örökkévalóság idejére. Addig mindenki nyugodjon békében és egy hangot ne halljak!” /Gábriel arkangyal/

 „Hááát… nem irigylem a halandókat! A félisteneket kevésbé sajnálom.” /Chuck Norris/

Tavaszragály

Tavasz jő, akár a pestis,
S rögvest Buda is meg Pest is
Izzadni fog, mint egy szaun-
-ában péppé málló faun.

Afrikából fecske, gólya
Száll, s ha megy a hasikója,
Akkor ősi szittya kereszt-
-ény fejünkre trágyát ereszt.

Kúsznak büdös poloskák is,
S hiába fújkálunk rá kis
Chemotoxot, zúdul inváz-
-ió s zöldell sok kitinváz.

Téli fagyott kutyagumi
Olvad s dől a szagcunami,
Panelprolik orrérzéke-
-lője tombol, nincs benn béke.

Óraállítástól álmos
Arcot szájból csorgó nyál mos,
S meleg langytól nem véd hőszig-
-etelés… Aludjunk őszig!

„Te jó Isten, mi ez a rettenet? Ez maga a bűn. Költészet előre megfontolt szándékkal elkövetett meggyilkolása esete megalapozottan áll fenn jelen esetben. Ez tömegpusztító lett.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Pfúj! Ez gusztustalan! Undorítóbb, mint egy olyan lakás, ahol az ablakokon bélszínű a roló! Ehhez én túl tavaszi fáradt vagyok! Nem is olvasom tovább, hanem inkább elmegyek ebédelni! Ma becsinált marha és vargabél van az üzemi étkezdében! Amúgy pedig NEM ENG.!” /Gázló Gézáné Lógáz Lea, a Brutálisan Életszagú Lírák Garmadájának Állami Zúzdája (BÉLGÁZ) betanított segédcenzora/

„Óraállítás egy gyilok,
Fáradtságtól bekakilok!”
/Dr. Csasztuska Szilveszter, kortárs költő és az Utolsó Kenet Klinika bioritmus szekciójának ütemfelelőse/

„Mizu?! Fluor nincs a versben, csak faun?! Vérciki!” /Fluor Tomi, médiaceleb/

„Mintegy 650 éve egy kolléga így írt a plebsz által csak "tavasz"-ként ismert tünet együttesről:
Ha március fagyának erejét
április langy esője veri szét,
bőséges nedvet minden érbe hajtva
termékenységet küld szét a talajba;
ha Zephyrus már édesen lehel
és minden zsenge rügy életre kel;
ha félútját az ifjú nap az égen
maga mögött hagyta a Kos jegyében,
s kik éjszaka nyílt szemmel alszanak,
dalolnak már a kicsi madarak,
mert torkukban a természet remeg
-akkor a nép zarándokútra megy,
s távoli szenteket keresve vággyal
idegen partokon jár pálmaággal.
Ő is innen ugrott el tehát, csak kicsit másképp landolt. Geoffrey gyakorlata talán tetszetősebb, de Endréének magasabb a pontértéke.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Köszönöm, humán úr, hogy megemlékezett rólam! Ha nem haltam volna meg 1400-ban, akkor okvetlenül megtanultam volna magyarul, hogy ne Vas Pista kollégámnak kelljen fáradnia a Canterbury mesék általános előbeszédének fordításával, de hát így jártunk.” /Geoffrey Chaucer, az első angol nyelven alkotó költő/

„Ugyan Geoffrey, szóra sem érdemes! Épp ráértem. De ki ez a Frady Endre?!” /Vas István, költő és műfordító/

„Frady Endre egy közveszélyes métely, egy gennyes felfeslés az univerzum testén! Frady Endrét már pocskondiázni sem érdemes, hiszen minden verse önmaga ellen beszél! Anyámat e költő miazmás kipárolgású közegéből kiszakítandó befizettem egy bolygóközi utazásra! Inkább kis zöld marsi Anikók bombázzák kifacsart tévé kettes tényekkel, mint Frady Endre a verslábszagával!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre, a minden kulturális konvencióval és kontraszelekciós közmegegyezéssel szembemenés szuperhőseként ismét gyomorszájon térdeli a kortárs kánon porlepte semmitmondását! Tistálykriszta rímcsengései és feketéllő gyászmeneteket is megnevettető enjambement-jai az egy szónak is száz a vége élmény utóízét hagyják az olvasó tavaszi fáradtságtól álomittas aurájában. Igazi hiánypótcselekvő nihillíra!” /Tyűdeihaj Tyomákné Lyalydecsuhaj Lyolánka, a Cizellált Alkotási Folyamatot Aktualizáló Társaság (CAFAT) szépirodalmi sziklaszirtje/

„Micsoda?! Afrikai migráns madarak hasmenése csúfítja el szent nemzeti keresztény fejünk fölött a glóriát?! Hát nem! Helikoptert és gépágyút ide, oszt’ ízibe levadászom az összeset!” /Semmilyen Solt, a Közpénzből Duhajkodó Naplopótök Platform (KDNP) puskatusolási főelőadója/

„A minap láttam valakit, aki helikopterről akart gépágyúval madárra vadászni, de felugrottam és a szemöldökömmel összekócoltam a propellerét. Most gólyaguanó alá van eltemetve.” /Chuck Norris/

Változékony időjárás

Dög melegre jöhet sár is,
Hangulatom lárifáris,
S füstölög a szomszéd Máris:
Utálom az összes nyarat!

Földeken szenved a vetés,
Hol sok hőt kap, hol nedvet és
Nem őszinte a nevetés:
Paraszt búsat köp és arat.

Időjós remekül él a
Változékonyságból s méla
Undorral nézi, hogy Béla
Vízhatlan napernyőt varrat.

„Ez az AAAP BBBP CCCP rímszerkezet akkora újdonság, amire talán még meg sem érett a világirodalom! A költő az egymást taszító ellentétek vonzásából kiszakadva teszi le elénk a már a XXII. század rémségeit habos kvászt kortyoló borzadállyal kinevető gammahím archetípusát. Máris szomszéd megidézése a hektikus elemek béklyójában vergődő szellem mézgás nyűgét hiperbolizálja. A vízhatlan napernyős zárás olyan erős spirituális KO, amitől hetekig a padlóra nyáladzik a lélek. Igazi futurista szimbiózislíra!” /Mézga Aladárné Szovjet Szidónia, a Ragyavert Reménytelenség Raklapjai c. kis példányszámú művészeti rétegfolyóirat főszerkesztője/

„CCCP rímszerkezet?! Szovjet nevű főszerkesztőnő?! Habos kvász?! Gammahím?! Értem én az iróniát elvtársnő, csak nem szeretem! Ne lepődjön meg, ha véletlen baleset éri, amikor magácska éjjel az utcán meg fogja támadni a gyanútlanul sétálgató kommandósaimat!” /egy magát megnevezni nem kívánó posztszovjet pártfőtitkár/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

„Ne nyavalyogjon költő polgártárs, hanem örüljön, hogy egyáltalán még van időjárás! Annak érdekében, hogy a jövőben is legyen és ne rabolhassa el tőlünk a halódó nyugati karvalytőke – akik mögött tudjuk, hogy ki áll – meg fogjuk védeni az időjárást! Aki Magyarországra jön, nem veheti el az időjárásunkat!” /Jegessy Hőtömb, a minisztériumi jogkörrel rendelkező Sóhivatallal Egyesült Magyar Meteorológiai Intézmény (SEMMI) politikai szakállamtitkára/

„Akarja-e ön, hogy a hanyatló nyugat a keményen dolgozó magyar kisemberek által demokratikus úton megválasztott Országgyűlésnek a köztársasági elnök által is jóváhagyott hozzájárulása nélkül befolyásolhassa Magyarország időjárását?
Egyszerre több választ is megjelölhet. Válaszát aláhúzással jelölje!
Nem.    Nagyon nem.    Egyáltalán nem.    Nemigen.    Nem akarom!    Nem! Nem! Soha!”
/népszavazólap/

„Mi meteorológusok a korszerű műszereink és fajtatiszta levelibékáink segítségével egyre pontosabban meg tudjuk állapítani, hogy a Kárpát-medencében éppen milyen időjárás van. Mi időjárás jelentők jól ismerjük az időjárási jelent.” /Műhód Menyhért, a Magyar Időjárás Vagylagossági Alapítván’ (MIVA’) szakmai igazgatója/

„ Mi ez a dágvány és lóiszap?! Mi ez a posztbolsevik rührohadvány?! Hogy lehet olyan rettenetesen rossznak is csak elvtelen dicsérettel nevezhető verset írni, melynek olvastán minden költő a damoklészi kardjába dől és minden kritikus epileptikus epekövet ellik?! Anyám szerint nem is olyan szörnyű ez a mű, de ő nem tudja, hogy az ő érekében Frady Endre  eszement elmerottyanatát kicseréltem az OPNI megszűnése óta illegálisan a Ligetben élő és magát védett platánfának képzelő Kretén Kenéz nagyságrendekkel elviselhetőbb Cukornyálas Cicafenyő című fércművére. Még egy ilyen nemtommi és felszállok a 4-es 6-osra és beleülök az egyik villamosszékbe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kikérem magamnak, hogy én  védett platánfának képzelem magam! Én cicafenyő vagyok!” /Kretén Kenéz, lelkiismereti válságban összeroppant egykori népjóléti minisztériumi főosztályvezető/

„Texasban egyszer nem olyan időjárás volt, mint amilyet előző nap kértem, ezért lefejeltem a Napot. A csillagászok másnap észleltek először a napfoltot.” /Chuck Norris/

Marcell

Colstokboltban kérdi Marcell:
„Ez a colstok tényleg mér col-
-ban, vagy ez csak kész átverés?”

Boltos bömböl: „Te ótvaros!!!
Colstok colban mér’ ne mérne?!
Elég, vár egy márna már, na!!!”

Felé tényleg márna úszik,
Uszonyában Arany Ászok
Meg egy tányér vesevelő…

„Álom ez csupán, vagy való?!”
Nyögi eszelősen Marcell
S arcán megremeg a morc áll…

Boltos (aki Király Ipoly),
Így szól: „Márnám, jön az apály,
Most íziben ússzál vissza;”

Mondatvégi pontosvessző
Jelzi, hogy a szörnyű hőség
Költőagyba hatolt húsig…

„Tisztelt költő úr! Egyrészt mielőbbi jobbulást kívánok az agyhúsának, másrészt meg hálásan köszönöm, hogy nem feledkezett meg arról, hogy a napokban ünneplem mindkét névnapomat!” /Márnavölgyi Ipoly Marcell, colstokkészítő kisiparos/

„Tisztelt költő úr! Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy még az ön igencsak rendellenes agya sem tartalmaz húst, csupán zagyos szöveteket, úgynevezett többfázisú kolloid-rezisztens trutymót, azaz genetikus zselét. Hús oda csak úgy kerülhet, ha a pácienst fejbe lövik pl. egy fagyasztott csirkével. Eme zagyva klapanciája után ez természetesen önnél sem kizárt.” /Dr. Agyassy Atanáz, nyúltagysebész és kisállat preparátor/

„Húsagyú poéta úr! Apály Magyarországon nem létezik, mert nincsen se tengerünk, se óceánunk! Dagály az van, de csak az Árpád híd pesti hídfőjénél, és még azt is bezárják, mert át kell építeni a 2017-es vizes világbajnokságra! Hű de mérges vagyok!” /Gőz Gézáné Pulyka Piroska, nyugdíjas úszómesternő/

„Mi van költő úr, reggel a budiban ránézett a falinaptárra, oszt’ rájött, hogy most van a Marcell, meg az Ipoly névnap, és kotlás közbeni költeni kezdett?! No, ezt szép nyögvenyelősen kipréselte magából! Nagyon NEM ENG!!!” /Ircell Mapoly, OKJ-s betanított főcenzor-helyettes és csősz/

„A mondatvégi pontosvessző oka nem a hőség, nem is a nyelvtani műveletlenség, hanem a folytathatatlan folytatni vágyása, a vég végtelenig túlnyújtásának akarása, melynek nem nyögés a vége, hanem a vég maga, de ez a vég lezáratlan, mint egy lelki sipolyműtét, egy spirituális fisztula episztola. A colstok valóságszigora körül lebegő már-már dadaista képzavarok és pszichedelikus hő-hű hűhó heurisztikusan elemeli a művet a seholvalótlanság talajáról. Igazi szinergikus színorgia!” /Seholi Skolasztika, színterapeuta és a Pszichedelikus Csakrafilter Teaház élményfelelőse/

„Ki nem állhatom a kancsal rímeket! Folyton a saját szemtengelyferdülésemre emlékeztet! Na, költő úr, kerüljön csak a kezem közé és megmutatom, hogy milyen az, amikor valaki nem jól végzi a munkáját!” /Bandzsa Bendzsi, bandzsi-dzsamping oktató és amatőr bendzsóművész/

„Mi ez a penetráns ízléstelenséggel átitatott versalakú salakanyag?! Milyen szellemi dögkút lehet annak a bensőjében, aki ilyen líramoslékot öklendez az emberiség képébe?! Milyen kérdés hangozhatott el a világegyetemen, amire Frady Endre volt a válasz?! Vajon mekkora űr fog megszűnni a halála után? Hányan fogunk pezsgőt bontva ujjongani a ravatalánál? Hányan röhögjük majd el a gyászbeszédét? Anyám szerint ízléstelen vagyok, pedig csak kapaszkodókat keresek.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy másfél tonnás izommárna el akart úszni az Arany Ászokommal és a rántott vesevelőmmel, de összehajtogattam, mint a colsotokot. Azóta cikkcakkban úszik és beszélni is megtanult, hogy előre köszönhessen.” /Chuck Norris/

Légkondibolt

Csillogva ül ki a pára
Légkondibolt ajtajára.
Tulaj, Herr Eis benn a hűsön
Pénzt számolva sóhajt: Hű, schön!

Légkondira hitel alma,
Oly nagy a bolt árforgalma.
Sorban áll sok nyenyec, ír, tót
Vásárolni hőségirtót.

Bolt előtt kint főnek népek,
S hogyha tán előre lépek,
Rögvest visszahullok haránt,
Mert pár marok zutty! hátraránt.

Lerántanak, megtaposnak,
S tűnök olybá csatakosnak,
Mint cukorpép meleg pitén…
Ma se veszek légkondit én!


„Mit nyavalyog költő úr?! Örüljön, hogy a tömeg megakadályozta, hogy egy kis meleg miatt végzetesen gigantikusra növelje az ökológiai lábnyomát! Amúgy pont a maga érdekében én rángattam vissza magát a bolt ajtajából! Igaz, hogy én vettem egy masinát, de egyrészt csak kicsit, másrészt én tényleg csak akkor kapcsolom be, amikor okvetlenül szükséges. Bezzeg maga, abban a nagy hideg-imádatában még télvíz idején is brúgatná! Nem is értem, miért nyafog, miért nem tűri inkább keresztény alázattal, zsoltárt énekelve a léleknemesítő szenvedést!” /Mirigy Menyhért, fűnyíróélező és zöldjogi aktivista/

„Költő úr! Nyilván a nagy meleg miatt folyhatott annyi verejték a szemébe, hogy nyenyeceket vélt látni a sorban! Nekünk itt Nyenyecföldön nem légkondira van szükségünk, hanem szánkóra szerelhető mobil hőerőműre! Magyarországra meg sosem költözne egyikünk sem, mert Nyenyecföld jobban teljesít! Máskor jobban nézzen utána a témájának, nehogy véletlenül magára uszuljon egy hegyi rozmár!” /Ivik Nyuhaj, nyenyec rénszarvasidomár/

„Ne puffogj, Ivik, én már évek óta itt élek Budapesten! Gyerekkori álmom volt, hogy lássam a lokálisan világhírű Ferencvárost játszani! Hááát... már láttam... de sajnos nincs pénzem hazaköltözni. Légkondi helyett is csak egy zöld üveges Kőbányai Világost tudtam venni.” /Lavros Lapcuj, nyenyec származású állatkerti jegesmedve gondozó közmunkás/

„A költő hamisítatlan líraleopárdként veti magát a témára és véres verítékkel marcangolja verssé. A pénzhajsza okozta globális felmelegedéstől tántorgó kisemberek hűs germán imperialista kézből történő etetése a mű metaforikus kvintesszenciája. Az emberibb létért folytatott küzdelem feladásának vereséggel felérő beismerése pedig a sztoikus reménytelenség csimborasszójaként böffen bele az orránál fogva vezetett emberiség lelkiismeretlen közönyébe. Látens jin-jang létliturgia!” /Dr. Zen-zaj Zinajda, létmédium és csakracsíra kutató/

„Megy az üzlet, ami nem csoda, mert naponta háromszor veszem az imaszőnyegemet, letérdelek a Nagy Szürke Légkondi elé és Vaterland-i dalokkal magasztalom! Klima, Klima, über alles!” /Dieter Eis, a Wunderklima GmbH tulajdonosa/

„Nem tudom, mi lehet az a légkondi, de ha az írek is sorban állnak érte, akkor valószínűleg valami veszélyes fegyver! Utánanézetek és ha hatékonyabb, mint a bárd, akkor azzal intéztetem el a megunt feleségeimet!” /VIII. Henrik, angol király/

„Ez a szadista le akarja fagyasztatni a megunt nőit?! Pedig az rohadtul fáj ám! Ha elkapom, szétlövöm az Ezeréves Sólyommal!” /Han Solo, a mirelit űrhős/

„Ha  a légkonditlan Honvéd Kórház elfekvőjében beledöglök is ebbe a hőségbe, akkor sem engedem, hogy egyházi szertartás szerint földeljenek el! Egyetlen papot sem akarok látni a temetésemen!” /id. Csávás Kálmán, nyugalmazott vezérőrnagy és anonim ateista/

„ Én  Istenem, jó Istenem, áruld el nekem, hogy van-e ennek a fránya földkerekségnek egy olyan zuga, ahová elbújhatnék a Frady Endre versek elől?! Anyám szerint a te összes teremtményed jó, de akkor ki alkotta ezt a rút rímhányó rettenetet?! Kérlek, ne bocsáss meg neki, sőt tégy valamit ellene, mert én már nem sokáig bírom, és kénytelen leszek odavetni magamat a következő nagyobb hőhullám elé! Ámen!” /Puzsér Róbert,  kritikus/

„A légkondi egy smafu! Amikor én annak idején egyetlen hűvös pillantással előállítottam a jégkorszakot, egyből kihaltak a dinoszauruszok!” /Chuck Norris/

Nyári eső

Egy szemlengve vágtató csiga

Szemlengve vágtató csigák menekültek kifelé a forró Rasnyicki Jenő térről. Haslábukat égette az olvadt aszfalt, amibe nagy szerencséjükre az őket üldöző éhes nyugdíjasok botjai és járókeretei is beleragadtak. A tér közepén magasodó, lefűrészelt karú Rasnyicki Jenő szobor tövében izzadó vattacukor árus verejtékcseppjei a talajhoz érve bugyborékosan forrtak el. A gyíkok az árnyékba vonszolták magukat. Az országban narancs riasztás volt érvényben és a megriasztott narancsok remegve húzódtak vissza elsötétített hűtőházaikba.
Egy, csak egy legény állt talpon a vidéken, az Iszoda Rasnyicki Jenőhöz nevű talponálló falához támasztott Sanyi bá’, az öreg marós. Illetve, míg ezt megállapítottuk, közben ő is eldőlt, némi forró bitument fröccsentve a falon gőzölgő Rasnyicki Jenő emléktáblára.
Nyár volt.
Hirtelen eleredt az eső és úgy ömlött, mintha dézsából öntenék.
Abból is öntötték. Amióta ugyanis a távol-keletről ide nősülő Vu úr privatizálta a Rasnyicki Jenő Dézsa és Fabili Gyárat, az új Dézsa Vu Gyár rendszeresen ismétlődő reklámkampányt folytatott, melynek keretében nyaranta forró köztereket árasztott el hideg vízzel, telente pedig a hidegeket forróval.
A dézsából ömlő esőtől hirtelen megélénkült a Rasnyicki Jenő tér. A kapualjak és a környező utcák ontották magukból a hűs zuhanytól vidáman összesereglő embereket és a nedves tömeg – az általa letaposott csigák, nyugdíjasok, gyíkok és Sanyi bá’, az öreg marós kivételével – Vu úr megbízottjának vezényletével skandálni kezdett: „Dézsa Vu! Dézsa Vu!”
- Na, ilyet mintha már láttam volna valahol! – köpött egy féllitereset a feltápászkodó Sanyi bá’, az öreg marós és bebotorkált a Rasnyicki Jenőhöz címzett Iszodába.
Ezalatt kint, a Rasnyicki Jenő téren az önfeledt tömeg a vállára vette és királlyá koronázta Vu urat, majd az ő bölcs vezérletével tömegtermelésbe kezdve felvirágoztatta az országot, mely hamarosan dézsából öntött tejjel és mézzel folyó Kánaánhoz vált hasonlatossá. A fizetések és a nyugdíjak nőttek, a rezsi csökkent, majd végleg el is tűnt. Az oktatás és az egészségügy színvonala az egeket kezdte verdesni. A Rasnyicki Jenő Klinikán végrehajtották a világ első fejátültetését, a Rasnyicki Jenő Gimnázium tanulói pedig az összes PISA-felmérésen világelsőnek bizonyultak. Az anyák csodagyerekeket és hármas ikreket kezdtek szülni, a születéskor várható élettartam pedig 119 évre nőtt. A válogatott megnyerte a futball világbajnokságot, az örökifjú Uhrin Benedek pedig az Eurovíziós Dalfesztivált. A környező országok lakosai önként és dalolva adták be asszimilációs kérelmüket a Dézsa Vu Királyság okmányirodáin. A birodalom nőtt, az emberek pedig egészségesek voltak és boldogok.
Csak Vu úr volt szomorú és étvágytalan. Megállíthatatlanul fogyott és gyengült. Éjjelente álmatlanul hánykolódott baldachinos ágyán, mert senkitől sem kapott választ az őt kezdetektől gyötrő nagy kérdésre, melyet a halálos ágya mellett virrasztó hivatalos utókor később a híres utolsó mondataként is feljegyzett, nevezetesen:
Ki a búbánatos hódnyál az a Rasnyicki Jenő?!?!?!

Nyári síncsere

Önfeledten tart a nyári
vágányzár a Fehérvári
úton, és a pótlóbuszok
mélyén verítékben uszok.

Midőn itt a kánikula
s csoki-tó a Húsvét nyula,
Erő-satun préselt Jedik
módján sínszál vetemedik.

Vetült sínen vili siklik
ki, ezért van most e sík lik,
s az új pálya szerkezete
ebbe kerül. Örülsz-e te?

„Hogyne örülnék?! Egyrészt, hogy már vége van a versnek – bár pont egy önmagányival volt hosszabb a kelleténél – másrészt, hogy én nem arra lakom, Frady Endre viszont igen, úgyhogy izzadjon csak, mint lúgosító zsírsertés a szaunában! Úgy kell neki, büdösödjön a fattya! Anyám szerint a káröröm nem szép dolog, de hát ő olyan széplélek, hogy egy jobb étteremben már a szaftot sem hajlandó szügyig zsírosan kitunkolni a tányérjából.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Fehérvári huszárok sínek híján pótlóval járnak Pesten?! Ezt a bolondokházát! No, anyjuk, ugye milyen jó, hogy mink nem ott lakunk abba ja buta tömegbe’?! Itt nálunk közben szép nyugiban megépül a Csikóstőttős – Kaposszekcső kerékpárút, oszt’ azt használjuk boldogan, míg meg nem halunk. Csak azt nem tudom, hogy tanítsam meg a Riskát, hogy ezentúl biciklin ülve húzza a szénásszekeret?” /Szekcsői Józsi bá’, mezőgazdasági nyugdíjas és a faluszépítő kör esze/

„Ha a sín a nagy melegben kigörbül, akkor nem tud rajta menni az egyenes villamos. Mivel a sín kiegyenesítése olcsóbb, mint a villamosok meggörbítése, az előbbi mellett döntöttünk. Mindezen folyamatot nem azért kell két-három évente megismételni, mert korábban nem lett jó, hanem, hogy most még jobb legyen. Haladni kell a korral! Ha pótlóbusszal, hát pótlóbusszal!” /Kőbaltay Samu, önkormányzati építésügyi főelőadó/

„Sokan felteszik a kérdést, hogy nem veszélyes-e ebben a kánikulában a légkondícionálatlan és amúgy is könnyen kigyulladó buszainkon utaztatni a nagyközönséget, de bátran állíthatom, hogy nem. Sőt, a kedves utazó tömegről lehömpölygő verejték áradat már a gyulladás pillanatában könnyedén eloltja a motortüzet. Fő a megelőzés!” /Nyikhaj Tas, a BKK kommunikációs és kéjutazási szakreferense/

„Költő bácsi, rosszul tetszik tudni, mert az én csoki nyulam nem olvad meg nyáron, mert már aznap megeszem, amikor odatojja a húsvéti nyuszi. A költő bácsinak nagyon buta bácsinak tetszik ám lenni! Kár!” /ifj. Gombóc Artúr, nagycsoportos varjúóvodás/

„Mindig csak építenek és építenek és építenek! Úgy szeretnék egy olyan országban lakni, ami már készen van!” /Hóbort Huba, lélekbúvár és lepkegyűjtő kisiparos/

„Phhh-pfff… phhh-pfff… Erő-satuban préselve vallatom ezeket az ellenszegülésre vetemedett nyavalyás Jedi lovagokat az új ’villamospálya rekonstrukció’ fedőnevű csodafegyverükről, amelyen még a birodalmi lépegetőimnek is kitört az összes lába! A pótlóbuszon meg megbüntettek a karszalagos verőlegények, mert még a fiatalkori képem volt a bérletemben és állítólag nem hasonlít rám! Phhh-pfff… phhh-pfff…” /Darth Vader, sötét lovag/

Negyven fok

Negyven fokban zsíros pára
Száll köröttünk, s talán már a
Keselyű is izzad, mint a
Forró hagymás palacsinta.

Izzadt trikón száraz foltok
Szűkülnek, míg tüzet oltok,
Mert e hőtől ég a setét
Cipőmben a lúdtalpbetét.

Víz bomlik két H-ra, O-ra,
Megolvad a toronyóra,
Duna-meder száraz tapló,
S paplak mellett sül a pap ló.

Robbant higany száll a kerten
Által kánikula verten,
S poklot fűt körénk a Patás…
Kéne hidegfronti hatás!

„Az ördög öreganyja fűtse a poklot ebben a rohadt kánikulában! Jaj, bocs nagyi! Aúúú, ne üssél már a forró bográccsal! Aúúú!!!” /Patás, fűtéstechnológiai főördög/

„Miért kell ezt az amúgy is kibírhatatlan (nulla pont!) kánikulát még egy szalonnabüdösre abált költő szikkadt nyúltagyából kifacsart selejtes líraizzadmánnyal is tetézni?! Miért kell nekünk folyamatosan alulmúlni a mohácsi vész sikerélményét?! Nemzetünk vértanúi, olyan jó nektek, hogy sosem hallottatok Frady Endréről! Na tessék, annyira felhúztam magam, hogy most szólt anyám, hogy szellőztessünk, mert már én is szalonnabüdösre izzadtam magam! Airconditore necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A forró hagymás palacsintaként körző keselyű köreinek középpontjában ott áll az izzadt költő és kétségbeesetten próbálja eloltani a Nap hevétől kigyulladt lúdtalpbetétét, mely hovatovább önnön életünk talapzatának lánglelkét szimbolizálja, ha éppen nem valami egészen mást, miközben apokaliptikus képek járják dögevő körtáncukat az egyre izzó pokolbéli koncok felett. Micsoda képzavar, micsoda fenomenália?! És ebbe a forró lávaként hömpölygő katyvaszba csap bele a hidegfronti csodavárás hűs spiritualitása, melytől a vers katartikus páraként száll fel a világirodalom szentélyéről a szagelszívó felé.” /Dr. Katartika Eulália, középiskolai magyartanár és szagelszívó ügynök/

„Jaj, hadd legyek Titanic és hadd ütközzek jéghegynek! Most!!!” /Hapci, dunai BKV hajó/

 „Múltkor megszelídítően kicsit lefejeltem, majd megfejtem a Napot, úgyhogy van elég naptejem. Ha nagyon lefejeltem volna, ma már nem sütne. Így most hagyom, hogy süssön és szép aranybarna lesz tőle a tökéletes kocka hasam. Azt a hidegfrontot meg majd jól fejbe rúgom!” /Chuck Norris/

„Jaj, költő úr, hát már megint értelmetlenséget írt! Hát nóóóórmális?! A Duna az egy folyó! Ha nem folyik, mert nincs benne víz, akkor már nem folyó és akkor már nem is Duna. Ha nem is Duna, akkor hogyan lehet a taplószáraz medre Duna-meder?! Nóóóóórmális?! A száraz idő se eső-meder, ha nem esik! Há’ persze! Egy sírgödör se Attila sírja, ha nincs benne egy darab Attila se?! Nem hát! Hát nem?! De! Na ugye, hogy ugye!” /Besenyő Pista bácsi/

„A katonának nincs melege, csak úgy érzi!!!” /Csávás őrmester/

„B Сибири очень холодно!” /R2D2, málenkij robot/

Pokoli hő

James Bond in "Hell One"

Túlteljesült hőség norma
Mián szezonja a gőznek
Most van, még a lég is forr ma,
S szökőkutak embert főznek.

Sületlenül nincs sehol vad,
Ég az erdő, minden lángol.
Sarki jég lávává olvad,
S egy csak hideg: vér, az ángol.

Nulla-Nulla-Hetest akár
Luciferi tüzes „Hell One”
Mélyén sem éri soha kár:
Vodka-Martinival* elvan.


*"Rázva, nem keverve!"

Nyári sí közvetítés

A párologva szénkockuló tévénéző (Fekete Doboz felvétele)

Tévén midőn nézem e sít,
Engem tökre idegesít.
Hűs van amott, itt meg meleg,
Sőt hőcsúcs! De rusnya e leg-!
Ott hós ég van, emitt hőség,
S amiképpen máglyán hős ég,
Szénkockulok baljós jelnek,
Míg amazok jót síelnek!

Csaba csibe

Csőben lakik Csaba csibe.
Befér, a cső harminc centis.
Rohangál most ki-be, ki-be,
Mert hőség van kint is, bent is.

Forr a Duna, minden hal ég,
Állatkertben sül a rozmár,
Csaba csibét fűti a lég,
S pincér mellé krumplit hoz már.

„Nem vagyok még csibe-fasírt!
Engem senki meg ne egyen!
Nem kérek én gyomorba’ sírt!”
Elfut s csövez fenn a hegyen.

Szép az élet!

Negyven fokban szép az élet!
Agyvíz elforrt, semmivé lett,
Nem kell gondolkodni tehát,
Csak strandolni s éghet le hát.

Hűtőben sül elrakott kel,
Ám tűzriadó csak ott kell,
Ahol már a fagyi lángol,
De ez ritka, mint a dán gól.

Olyan a Nap, mintha hő-kés
Lenne nála. Sok víg tőkés
Oligarcha csúcsra járat
Dél-kínai naptej gyárat.

Naptejjel és gézzel folyó
Kánaán most a Földgolyó.
Forró Napot tart a hős Ég,
S hőségtől fogy derékbőség.

Hőkatlanban a-tlan Omeg-
Dalolvad, s nagyfröccsöt, no meg
Házmestert hörpöl a vice:
„Szép az élet, recefice!”