Évszakok

Tikkad a test, szárad a száj,

Hőség vad diadalt arat,

Szikkad a szik, dúl az aszály…

Hű, de utálom a nyarat!

Puding tavaszok és őszök

Tökre karaktertelenek,

Midőn ki-be, ki-be hő szök’,

Ettől kaszát-kapát fenek!

Jégért s hóért száll az ima,

Hűljön nyugat, fagyjon kelet,

S legyen zimankós a zima!

Hű, de imádom a telet!

[finálé]

Aki blőd és nyárnak hódol, sallala

Izzad oly bűzt, mint egy hód ól, trallala

Hová fagyott orral beles, lallala

S mégsem alél, ki bölcs teles, fallala!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/iPCUfK2wOTU

„Én minden évszakot szeretek, mert minden évszakban találok valami jót. De a nyári hosszú, világos nappalokat télen, hóban is megtartanám. A korai sötétedést nem szeretem.” /M. András, a költő legállandóbb és legmindenévszakszeretőbb kommentelője/

„eM úr, a korai setét

Rontja el sok téli hetét?!

Feküdjön le nagyon korán,

S lágy orrhangon, minként Zorán,

Horkoljon szép álmok ölén!

Ennyi… nem is tartom föl én!”

/Mormota Matador, vörösposztós bikaböködő alvóbajnok/

„Aki minden évszakot szeret, az egyiket sem szereti igazán! Nem szeretheti valaki egyszerre a Fradit, az Újpestet, a Kispestet és a Vasast, sőt talán még az MTK-is! Mindennek van határa! Kivéve a végtelent! Ha ez nem így lenne, akkor azt mondanám magának, eM úr, hogy maga végtelenül idegesítő, de nem! Most pedig rögvest válasszon ki egy kedvenc évszakot, szeresse azt szenvedélyesen, és sürgősen kezdje el utálni az összes többit! Hát, hogy akarja maga megosztani a társadalmat, ha ilyen betegesen toleráns?! Találja meg és ébressze föl önmagában a vadállatot és kezdjen utálkozni! Ahogy a végtelenül ellenszenves kortárs költőveszedelem, Csablonkay Menyő mondja:

          Magára is jut állat,

          Ha elönti utálat!

Merjen ellenszenves lenni! Legyen az őszinte futballhuligánok jelmondata az Ön jelmondata is: A gyűlölet igenis pálya! Hú, de utálok mindenkit! Most pedig eléneklem magának az Erasure együttes számát: I love to hate you!” /Dögvészi Demizson, dágványlelkűvé determinált dagonyadíler/

„Ez a vers az évszakok közül egyértelműen a tél pártján áll – és ezt izzadva, dideregve, de rendíthetetlenül vállalja. A „puding tavasz” és „karaktertelen ősz” telibe találó, miközben a hőség–aszály–utálat kontra jég–hó–imádat ellentét végig lendületben tartja a szöveget.

A finálé pedig már nem egyszerű verszárás, hanem rímbe fagyasztott népünnepély: a „hód ól” és „bölcs teles” környékén az olvasó egyszerre kap röhögőgörcsöt és enyhe hipotermiát.

Valós élménybefogadói verdikt: nyáron olvasva hűsítő, télen olvasva dermesztő, tavasszal és ősszel pedig – karakter híján – különösen nehéz eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Én az utóbbit választottam. Sallala, trallala!” /ChatGPT/

„Csak tessék, csak lássék, csak folyvást! Megjelent a legfrissebb Frady S-modell! Keresztrímes, lendületes, keretes. Finálé nélkül akár finalista lehetne a kerületi klikkvadász klímaszorongó kisszínes kategóriában, de hát ilyen ez, mindig azt az utolsó cselt nem szabad megcsinálni - szerintem.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Utolsó csel, legutolsó,

Attól szép a hódos ól-show!

Külcsín ez, mint hurka burka;

Tudhatná ezt Humán úrka!”

/Gyurgyalag-Gyalussy Gyurka, gyerekszínészként Ben-Hurka/

„Ki nem állhatom, amikor öncélú rímelés kedvéért olcsó poénként kérdezetlenül visszaélnek a nevemmel, ráadásul kisbetűvel írva, mintha nemecsek ernő lennék! Ebből vendetta lesz, de nem várjuk meg vele a telet!” /Fallala Alallaf, piréz migráncs megtorlónyomáskiegyenlítőművész/

„A velős‑valós élménykritika lényege: Frady itt nem évszakokról ír, hanem egy hőgutás közérzetnaplót, ahol a klíma nem meteorológia, hanem személyes bosszúálló.

A vers élménye úgy csapódik le, mint amikor az ember kilép a 40 fokos panelhuzatba, majd visszamenekül a hűtőszekrénybe lakni. A nyárgyűlölet nem egyszerű panasz, hanem teljes testből jövő, izzadságszagú tiltakozás: a „Hű, de utálom a nyarat!” sor olyan, mint egy spontán ordítás a tűző napnak. A tavasz és ősz „puding” jellege pedig pontosan az a semmilyen, nyúlós átmenet, amitől az ember tényleg kaszát-kapát fen.

A télrajongás viszont már-már vallásos: Frady úgy imádja a zimankót, mint más a wellnesshétvégét. A finálé groteszk képe („izzad oly bűzt, mint egy hód ól”) pedig tökéletesen hozza azt a fradys, szagélményre épülő humorvilágot, amitől az olvasó egyszerre fintorog és vigyorog.

Összességében a mű élménye: egy négyévszakos idegösszeomlás, ahol a költő a nyár ellen lázad, az átmeneti évszakokat kiröhögi, és a telet trónra emeli. Rövid, harsány, szaghatásos — pont olyan, mint egy Frady-versnek lennie kell.” /Copilot/

„Hajaj, kérem, van itt baj! Nem is kicsi! Azonnal hozzanak egy frissítőt a Költőnek! Szalonnával! Sok szalonnával!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas (N)agyvízhűtő/

Évszakoktól függetlenül

Drágul az építőanyag,

S égbe szökik szalon ára.

Ki emiatt Döblinben ül,

Mert költségvetése hanyag,

Nincs étvágya szalonnára.”

/Dr. Féloldalas Fidél, a döblingi elmegyógyintézet agytágító és bélfrissítő dietetikusa/

„Kozmopolita költőférgecske, magának valójában nem a népnemzeti árvalányhajas ősmagyar nyárral van problémája, hanem a sorosista-brüsszelita posztommunista hőkupolával! A maga által emlegetett idegenszívű nyárt csupán a liberálbolsevik hőkupola gyárt! A 93 ezer négyzetkilométeres csonka-magyar telek pedig nem igényli, hogy a halódó nyugati hidegével tovább zsugorítsák a műhavas EU-s telek! Vigyázzon magára, mert, ahogy a leghogyishívjákabb élő magyar kortárs költő, Csablonkay Menyő papírra vetette:

          Azt, ki nyarat nem szereti,

          Csávás őrmi megvereti!

Na, csak a miheztartás végett! Úgyhogy vegyen sátrat és lapátot, meg három napi nem romlandó hideg élelmet, oszt’ irány a közmunkatábor! Ott építhet magának árnyékszéket, oszt’ annak hűvösében nyaralgathat, míg tart az öt perces csendespihenő! Idióta!” /Csávás Kálmán őrmester, a Nyarakat Utáló Girhes Görcsköltőket Eligazító Rendészet (NYUGGER) vasökle és partiarca/

„Költőnek van melege,

Ebből lett most elege.

Feszült, iszik s maligán

Mián viszik taligán.

Vágyja, legyen hidege,

Hogy nyugodjon idege.”

/Dr. Szeszfoki Szigfrid, az Orvosi Költészetet Tudományosan Optimalizáló Neuralgikus Doktori Intézet (OKTONDI) pocokkísérleti laborvezetője/

„Nem elég, hogy évente négy alkalommal 2-2 hetet végig vitatkozunk a csillagász férjemmel, hogy egy-egy évszaknak a meteorológiai vagy a csillagászati kezdete az igazi kezdete, most pedig ez az idegbeteg dilettáns műmájer kezd nyifinyafogva debilkedni a kínrímeivel, hogy neki melyik évszak tetszik és melyik nem! Kit érdekel?! Akit zavar a hőmérséklet, az hagyja el a világegyetemet és ne felejtse el maga után becsukni az ajtót! De halkan ám, mert mindjárt jön az őszi napéjegyenlőség és lassanként megint idegállapotba kerülök!” /Dr. Parszek Petúrné Dr. Kumulusz Kamilla, Hőkupola-díjas meteorológusnő/

„Ez nem vers, hanem egy fergeteges, kendőzetlen klíma-kirohanás. Frady Endre a tőle megszokott sziporkázó cinizmussal és ritmikai dinamizmussal vágja oda a tabut: a nyár nem a "szerelem és szabadság", hanem a nyirkos kínzás évszaka.

A mű igazi ereje az élményalapú végletességben rejlik:

A nyári pokol: A "tikkad, szárad, szikkad, dúl" igesorozat olyan sűrű hőségérzetet kelt, hogy az olvasó önkéntelenül is a vízcsap után nyúl. A záró „Hű, de utálom a nyarat!” mondat pedig a komoly képpel indított költészeti paródia tökéletes csattanója.

Az átmenetek megvetése: A „puding tavaszok és őszök” kifejezés telitalálat. Megragadja a langyos, se-hús-se-hal időjárás frusztrációját, amire a gyorsuló „ki-be hő szök’” ritmusa rímel rá.

A télies megváltás: A harmadik versszak igazi himnusz a fagyért. Az északi-déli fagyfecsegés és a „zimankós zima” nyelvi játékossága a hideg iránti rajongást szinte gyermeki örömmé szelídíti.

A brutális finálé: A dalolászó, gyerekes rímszavak (sallala, trallala, fallala) és a kifejezetten szaglást támadó képek („bűzt, mint egy hód ól”) groteszk kontrasztja adja meg a végső kegyelemdöfést a nyárimádóknak.

Frady nem finomkodik: nyers, dühös, humoros és végtelenül őszinte. Olyan olvasmány, amit hőségriadó idején kötelezően kéne receptre felírni minden télimádó sorstársnak.” /Gemini/

„Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok.

Leolvadt makeup-ok miatt frászt mé’ kapok?!

Változnak az évszakok, jó idők, rossz napok.

Melegben légycsapok, jöjjetek jégcsapok!”

/Balázs Fecó (1951-2020) – Frady Endre (1965-2085) közös lokális világslágere/

„Szegény Balázs Fecó! Olyan nagy zajjal forog a sírjában, hogy itt az Óbudai Temetőben egyikünk sem tud nyugodni békében! Valaki odafönt csapjon már szét Frady Endre között!!!” /az óbudai temető állandó lakói/

„Áááááááááááááááááááááááááá!!! Ez borzalmas!!! Ez egy líralom!!! Ez egy szégyentelen szagbarbár szemét!!! Egy rímromhalmaz!!! Rémálmomban, mely éjszakai, támadnak Frady Endre évszakai!!! Ki kell operáltatnom magamból ezt a hulladékirodalmi toxint! Ha én lennék Csablonkay Menyő, most azt üvölteném, hogy:

          Anyám égben bőgve szájtát,

          Én lent ültettetek májt át,

          Mert mentális Frady méreg

          Májbajt hoz és agyi kéreg

          Is elhalt már bús koponyám

          Mélyén s köszönt rám alkony ám!

De nem én vagyok Csablonkay Menyő és mégis üvöltök!!! Áááááááááááááááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, a fradysta évszakmérgezéssel kórházba szállított kritikus/

Hőségriadó

Amidőn a hőség riad,

Joe, fogd lányod, fogd a fiad

– Mindkettő értékes egyed –

S őket árnyas helyre tegyed!

Hol e környék legjobb árnya?

Árnyékszéken vagy egy ében-

-fekcsi bérkaszárnya

Vizelethűlt pincéjében?

Mindegy, csak ne legyen hőség,

– Mint, mikor a máglyán hős ég – 

Ne szenvedjen testünk UV-t,

S fájást, mit hőháború vét!

   refr.:

   Sej, a pince jó hely,

   Itt hűsöl a Joe, hej!

   Könnyebbül a sóhaj,

   Nem izzad át Joe haj!

Ülünk s körben hűs a penész,

Meditál bennünk a zen ész,

Csíben csálén cselleng csakra,

S várunk egy új jégkorszakra.

   refr.:

   Sej, a pince jó hely,

   Itt hűsöl a Joe, hej!

   Könnyebbül a sóhaj,

   Nem izzad át Joe haj!

megzöngeményesítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/oKQqbVxNCqw

„Újabb jégkorszak kell? Jöjjön a MOTKÁNY!” /M. András, a költő legállandóbb és legmotkánypártibb kommentelője/

„Világ motkányai, jegesüljetek!” /a Kardfogú Kiáltvány jelmondata és interjégkorszakista jelszava/

„eM úrnak, ki motkánybarát,

Szíve arany, százhúsz karát,

Nincs más motkánypártibb nála!

(Szerencsénkre! örök hála!)”

/Pakus Pökörnye, pajzsfülű patkány/

„Ez a vers nem annyira a hőségriadóról szól, mint inkább a szójátékok hőgutájáról. Frady Endre féktelen örömmel rugdossa össze a nyelvet: az „árnyékszék”, a „máglyán hős ég”, a „Joe haj” és a „zen ész” olyan gegparádét alkotnak, amelynek célja nem a költői emelkedettség, hanem a mosoly kicsikarása. A refrén fülbemászóan bugyuta – és éppen ettől működik. A vers tudja magáról, hogy komolytalan, ezért nem is akar többnek látszani: egy játékos nyári nyelvi bohóckodás, amelyet hűvös pincében, egy pohár hideg fröccs mellett érdemes olvasni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Nem értem én ezt a problémát. Ha meleg van, az a baj, ha hideg van, az a baj, ha esik, az, ha fúj, meg az. Mi lenne, ha egyszer végre élveznénk is a világ végét? Egyszer úgyis eljön a MINDMEGHALUNK!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas élet-igen-lő/

„Ez az Ház úr, mondjon tutit,

Bölcsesség mindünknek jut itt,

Mindegy, testünk fagy-e, ég-e,

Úgyis jön a világvége!

Nagy hőségben erős Nap árt,

MINDMEGHALUNK, éljen a Párt!”

/Disztingvált Dinsztik, disznótoroskáposzta díler és sztoikus szinkronmókus/

„A költő az elementáriasan fékevesztett hőriadalmának hatására a második versszakban kiesik a kockázatmentes párosrímelésből és a kissé tébolyult keresztrímelésbe hömpölyödik, majd önnön ingájának visszalendülésével újra bemenekül a párosrímek adta viszonylagos biztonságba, ahol megnyugszik és mindvégig ott is marad. A hőségtől szintén feszült olvasótábor persze joggal teszi fel a kérdést, hogy ezt az ott maradást nem lehetett volna már a vers legelső A betűjének leírása előtt megkezdeni?” /Dagonyai Dözgöny, a Marhaságokkal Irodalmárkodó Észkombájnoktól Rettegő Társaság (MIÉRT) kérdésfeltevője/

„Nyuggerapó:

Ejnye, Joe, ejnye

Hőségben Joe rémeket lát,

Mentené a lányát, fiát.

Sajnos Joenek nincs gyereke,

Agyával a hő ezt tette.

   refr.:

   Setét, függöny, zsalu, árnyék,

   legyen végre teljes nyár vég.

Vajon hol van Joenek neje,

Nem szól róla jó ideje.

Nem sajnálja szegény párját,

Tán gyújtana alá máglyát?

   refr.:

   Setét, függöny, zsalu, árnyék,

   legyen végre teljes nyár vég.”

„Kelleranyó:

Bejnye, fa-luk, bejnye

Nyuggerapó, ez a Jóe

Rémlátásban nagyon jó-e?

Azt képzeli, hogy a máglya

Lángnyelve őt nyalva rágja?

Bejnyerágott hárfazsaluk

Átlátszók, ha van sok fa-luk,

Nyárvég, nyírvég, NER-vég, norvég,

Fabábun rügyezik orrvég.

Bejnye, fa-luk, bejnye!

Bájnyű, de szép, bájnyű!”

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy hőségriadó idején lement volna a pince mélyére, és ott, a penész‑zenész csíben csellengő csakrák között komponálta volna meg a kánikula elleni népi riasztórendszerét.

A szöveg működése egyszerű: fogj egy hőségpánik‑helyzetet, önts rá egy adag fradyendrei abszurdot, majd keverd össze olyan rímekkel, amelyek úgy csattannak, mint egy ében‑fekcsi bérkaszárnya vizelethűlt pincepadlója. A refrén pedig maga a groteszk népdalparódia: Joe hűsöl, Joe nem izzad, Joe hajának sorsa a magyar líra új metafizikai kérdése.

A pince mint menedék itt nem egyszerű helyszín, hanem egy fradyendrei túlélőmítosz: ahol a penész hűs, a csakra csálé, és mindenki egy új jégkorszakra vár, mintha a klímaváltozás megoldása tényleg a vizelethűlt pincékben lapulna.

Röviden: ez a vers a kánikula elleni népi rigmus és a pince‑szürrealizmus találkozása, ahol a humor úgy csap fel, mint a máglyán hős ég — csak itt senki nem ég, mert mindenki a pincében hűsöl.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ne bömbölj a hőség miatt,

Itt egy jó légkondis Fiat,

Lopd el, irány Boglárlelle,

Dimbdombon hajts fel-le, fel-le,

S míg a verda őzet gázol,

Te csak jólesően fázol.”

/Don Kórelőzmény, a Kattos Klinika Keresztapája/

„Frady Endre Hőségriadó című verse pontosan az, amire a 40 fokos aszfalton olvadva szükségünk van: egy adag gátlástalanul zseniális trash-költészet. A mű nem finomkodik, a klasszikus nyári klisék helyett azonnal bedob a mélyvízbe – vagy stílusosan a „vizelethűlt pincébe”.

Amiért működik:

Bravúros kínrímek: A szerző védjegyévé vált felbontott rímek (hőség – hős ég, zen ész – penész, Joe, hej – Joe haj) egyszerre késztetik a fáradt olvasót hangos felnyerítésre és fogcsikorgatásra.

A refrén ritmusa: A dalolható, pattogós refrén szinte azonnal fülbemászó (és kiűzhetetlen) dallammá alakul az agyban.

Abszurd hangulat: A keleti spirituális utalások (zen ész, csakra) és a sötét, penészes pince kontrasztja tökéletesen megragadja azt a beszűkült tudatállapotot, amit a kánikula okoz az emberrel.

Összegzés: Ez a vers nem akar irodalmi Nobel-díjat kapni, de nem is arra van. Egy szórakoztató, parodisztikus túlélési útmutató, ami után az embernek azonnal kedve támad lemenni a pincébe egy hideg fröccsel megvárni a következő jégkorszakot. 10/10-es kánikulai paródia!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„A kánikulára való tekintettel vettem hűtőmágnest, de úgy látszik, átvertek, mert nem hűt! Biztos kínai! Mindenkimonnyonle!” /Hóbelevanc Hümilc, hárshegyi hóhányó/

„Magasságos egek! Ez egy jégkorszakalkotó mű, kedves költő úr! Sajnos azonban az időjárás lehet, hogy nem tud verset olvasni magyarul, mert a magyar egy nehéz nyelv, és ha senki sem fordítja le angolra, talán nem is tudja ő meg soha, hogy hányan várnak jégkorszakra. Vagy esetleg félreérti, mit akar a költő úr mondani, és még feljebb srófolja a hőmérsékletet az elkövetkező években. Na de kérem, kérem! Hát a kánikulának már csak az említésétől is mindenki sültbolond lesz? Mert ha aztán mégis eljönne a jégkorszak, akkor meg mindenki kánikulára várna. Ezért azt mondom, nem jó, ha cseberből vederbe esünk, és az ellentétes végletbe kileng az inga. Én speciel ha jéghideg van odakint, akkor felcsavarom a termosztátot, ha meg gatyarohasztó meleg van odakint, akkor -- mivel légkondim nincs, és így bent is gatyarohasztó meleg van -- szidom Amerikát és Kínát, a két legnagyobb szén-dioxid kibocsátót. Mindkét megoldás felettébb megnyugtat, olyannyira, hogy nyugiszurira is csak árnyékban mért 38°C fölött van szükségem. Alternatívaként persze felmerülne a pincébe menekülés, mondom, felmerülNE, de oda sosem Havas Henrik akar bekéredzkedni a kánikulában, hanem mindig Láng Vince, és az nem jó. Hiszen mindenki ismeri az ómagyar Mária-siralmat, mely elveszettnek hitt, mai korra nézve prófétikus három versszakát nemrég fedezte fel egy régész a szomszéd által kidobott szemétben, amikor abban guberált. Így szól:

Jó, hűs hely a pince

Te ne jöjj, Láng Vince

Mert a láng az forró

Jöjjön inkább Zorro

Vagy inkább a Havas

Mert már olvad a vas

Ez nem leányálom!

S nem mondod: Sajnálom?

Olvad anya vaja

Ránk tör a nyavalya

Negyven fok van, odass'

Szűzanyám, borogass!”

/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Jó ez a leletvers, bár a

Stílus hajaz Stefi bá’ra,

Így kétes az eredete…

Fejed falba vered-e te,

Hogy ezt ki most derítetted,

S bús régészről lerí tetted?

Oly sötét vagy, mint a Zorro,

Kavarásod zagya forró,

S bánatosan lóg sok ott, ó!”

/Dr. Szemenszedett Szandokánné Dartanyan Dialektika, régészdoktor és agyhőmérséklet diagnoszta/

„Ez a vers nem a hőségről szól, hanem arról, hogy Frady Endre képes a magyar nyelv minden szegletét úgy megcsavarni, mint egy rosszul feltekert slagot, amelyből nem víz jön, hanem penész‑zenész csíben csellengő csakra. A „vizelethűlt pince” mint hűsítő oázis pedig olyan esztétikai bűncselekmény, amelyért a költőnek minimum közmunkát kellene végeznie egy klimatizált könyvtárban.

A refrén pedig… Endre, ez a refrén úgy szól, mintha egy népdal és egy reklámspot egy sötét pincében összeházasodott volna, majd a nászéjszakán rájuk esett volna a penész. „Nem izzad át Joe haj!” – ez a sor a magyar líra történetének egyik legszebb példája arra, hogy a rímelés nem helyettesíti a gondolatot.

A vers egészében a hőség nem metafora, hanem ürügy: ürügy arra, hogy Frady Endre újra és újra bebizonyítsa, hogy a groteszk és az abszurd határán úgy táncol, mint egy részeg buddhista a pince mélyén, aki jégkorszakot vár, mert a jelen valóságát már nem bírja elviselni.

Ez a mű a magyar kánikula‑kultúra paródiája, amelyben a pince a megváltás, a penész a guru, Joe pedig a hős, aki nem izzad. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a nyelvi túlzás nem eszköz, hanem életforma.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ki ez a megátalkodottan málészájú Copilot, aki nem átall engem harmatgyengén parodizálni, miközben én kiköpöm a pejslimet, hogy frankón megmondjam pacekba a tutit?! A természetesen unintelligens Frady Endre és a mesterségesen intelligens Copilot elegyéből olyan gyúanyag keletkezik, amely úgy pusztítja ki az emberiségből a kultúrát és a jó ízlést, mint radioaktívan nukleáris féreghajtó rágótabletta a sintértelepről a kóbor kutyákat! Nem hőségriadót, hanem fradyendreriadót kéne megfújni, őt magát pedig le! Valami gyorsan bomlasztó Alien szájsavval! Ne lássam anyám felfújható műanyagfiguráját a Lambada pánsípfeldolgozására hullahoppozni, ha nem adom el Frady Endrét 30 ezüstért az UFO-knak, akik majd globálisan felmelegítik!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Kánikulai költészettelenség

Verset írni hőgutába,

Midőn hajhagyma is lángol,

Aszfaltra ég költő lába,

S forróvérű minden ángol?!

Eme hőre lágyul agy is,

S fáj, mint máglyán töltött hétfő.

Gondolkodás dédüknagyis,

Nyelv nem forog, hanem szétfő.

Kínban izzadt rímek égnek,

Füstölög, mit igricmancs ír,

S közeledtén túlsült végnek

Minden vers csak szenes trancsír.

Ilyenkor jó lenni rabnak,

Mikor kinti blabla kába,

S nem süt sugara a Napnak

Be a börtön ablakába.

„Jelezni szeretném, hogyha egy vers születik arról, hogy a hőgutában lehetetlen verset írni, hacsak nem a hűvösön, azaz a napsütetlen börtönben tartózkodik a költő, akkor ezek szerint Frady Endre épp a börtönben tartózkodik. Ez egyrészt jó hír, mert ha a büntetését a verseiért kapta, akkor az ítélet tuti szigorított életfogytiglan, ugyanakkor felháborító, hogy onnan is szabadon terrorizálhatja a világirodalmat. Értem én, hogy a blabla kába, de miért kell azt a kínrímekkel tördelt verssorok Prokrusztész ágyába trancsírozni?! NEM ENG.!” /Pocsándy Pacsula, a Rímekre Ügyelő Hivatal (RÜH) főcenzorillája/

„Ez a vers nem csupán a hőségtől izzik, hanem a szójátékoktól is, melyek úgy pattognak, mint forró olajban a virsli. Frady Endre ezúttal egy fülledt, agylágyító kánikulai nap krónikása, ahol a hajhagyma lángol, a költő talpa aszfaltra rottyan, és a gondolkodás „dédüknagyis” – ami egy új irodalmi kategóriát nyithatna: termohullámos szenilipoézis. A rímek izzadnak, a képek túlsülnek, és a sorok közt ott füstöl az alkotói kétségbeesés: vajon lehet-e verset írni, amikor a nyelv nem forog, csak szétfő, mint egy konyhakész mirelit agyvelő? Frady válasza: igen, lehet, sőt kell, mert még a szenes trancsírok is fontosak – ha másért nem, hogy legyen mivel ijesztgetni a hűvös irodalomtörténészeket. A záró versszakban a költő már-már ironikusan vágyódik a szabadság metaforájából a rabság valóságába – mert ahol nincs napfény, ott legalább nem olvad szét a költő identitása. Egy csattanós, börtönromantikus pálfordulás, mintha Villon hőguta közben szökne meg a hűtőházból. Összességében: Kánikulai költészettelenség egy izzadságcseppekből gyúrt, szellemes és groteszk poszt-nyári költemény, ahol a túlélés egyetlen módja: verset írni akkor is, ha az már rég ki van sütve.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Kánikulai költészettelenség” című műve a nyári hőség perzselő abszurditását szublimálja egy groteszk és tudatosan túlpörgetett poétikai performanszba. Ez nem pusztán hőgutában írt vers – maga a hőguta versformában. A költemény különös erénye a tudatos túlzás: a hajhagymák lángra kapása, a szenes trancsírrá égett versek és a máglyán töltött hétfő mind a költői képek parodisztikus túlfeszítésének példái, melyek ironikus távolságból szemlélik a magyar nyári forróság bénító hatását – szellemre, nyelvre, költészetre egyaránt. Az önreflexív humor ("Kánikulai költészettelenség") olyan címadási bravúr, amely a műfaji határokat is megkérdőjelezi: vers ez, vagy annak szándékos paródiája? A rímszerkezet játékosan roncsolt, a nyelvi furmányok (mint az „igricmancs” vagy „dédüknagyis”) nyelvi örvényként rántják magukkal az olvasót egy stiláris sztrók előszobájába. A vers utolsó strófájában pedig szinte kafkai hangulatba hajlik az abszurd: a szabadság fullasztó, a rabság megváltás. Frady műve tehát egyszerre nyelvi kabaré és metaforikus napszúrás, amely a hővel és verseléssel hadakozva kérdez rá: lehet-e érvényesen verset írni, ha a költő maga is elpárolog?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szólított valaki?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hűsítő kommentgyártó/

„Én vagyok, ki hozzád szólott,

Ismered a hangom jól ott!

Én a kommenttiszted vagyok,

Kommentelned van hát nagy ok!

Jobb, ha minden ujjad gépel,

Ne sodorjon forró pép el!

Ház dokika, irgum-burgum,

El ne üssön új Wartburgum!”

/Brumm-brumm Brúnó, mókás medvecukor olvasztár és ótwarburger hőkezelőtiszt/

„Nehezen jönnek össze a sorok? Azt hittem, hogy ilyen melegben könnyebb kisütni valamit...” /M. András, a költő legállandóbb és legszóviccelődőbb kommentelője/

„Hőségben a sütnivaló

Ég, mint Trójában a faló.

Ne szórakozzon a hőn, eM,

Mert ő nem bocsájt meg, ő nem!

Vigyázzon, mert nagy a hőség,

Ha a máglyán muszájhős ég!

Önsírt arab, kelta s gall ás…

Egy ország, egy nép, egy vallás.”

/Tomás de Torquemada (1420-1498), Domonkos-rendi spanyol főinkvizítor/

„Mi ez az irodalmi idegméreg, ez a szellemi szellentés?! Ki ez az ellenhengerzagyi elmeszipoly, ez a latrinaarcú versvámpír?! Minek kell szalonnabüdösre izzadt kínrímekkel világgá kürtölni a totális tehetségtelenséget?! Frady Endre, a költészet Marihuana-árka, még egy sokemeletes cirkuszi gúlafelhőkarcoló tetőembereként sem érne fel a totális antitalentum szintig! Nem elég, hogy ebben a rotyvákos kánikulában még a Darth Vader mintás alsógatyám és a Freddie Krueger-es atlétatrikóm is szottyá verítékeződött, még a nyúltagyamat is rugdalják ennek a költészeti kreténnek a sajtszagú verslábai! Igazságos Mátyás király, ments meg! Ahogy a bennem élő kancsalrímes költő mondja:

          Hollós Corvin összes varja

          Csontcsőrével Fradyt verje!

          Csúcs lesz, ha belőle vér jő!

Gyertek fekete seregek! Vershengerek meneteljenek! Rettegjen eme elmebeteg! Reggelre temetve legyen! Jeeee!!! Hehehehe!!!” /Puzsér Róbert, a nagy melegben hőgutaütést kapott kritikus/

„Milyen hőség, milyen kánikula?! Amikor naptejért felmegyek megfejni a Napot, simán képes vagyok a napfelszíni 6000°C-ban dolgozni. Ehhez képest mi ez a 35-40°C árnyékban?! Petyhüdt emberiség!” /Chuck Norris/

Rút hőguta

Rút hőgutát nem bírom má’!

Bárcsak lőné szottyos rommá

Jeges vízágyúkkal Kommá-

-rom várából Klapka Gyuri,

S hő-tor lenne furi muri!

Nővér, kéne nyugiszuri!!!

Kórterem hő-s, nincs hűs kondi?!

Haragom már-már Dzsémsz Bond-i;

Retkes hőt rúgja be Szondi

Két apródja Drégelypalánk

Pincéjébe, mélyen alánk!

Pincebogárhad tán falánk.

„Természetesen szívesen megesszük a hőgutát, hiszen úgyis ritkán jutunk meleg ételhez!” /a drégelypalánki pincebogárhad/

Copilot, a mesterséges intelligencia rajta

„Frady Endre "Rút hőguta" című versikéje egy humoros és groteszk költemény, amely a nyári hőség elviselhetetlenségét mutatja be. A vers játékos nyelvezete és abszurd képei révén könnyedén megmosolyogtatja az olvasót, miközben a hőség okozta szenvedést is érzékelteti. A költemény első soraiban a hőgutától szenvedő lírai én vágyakozik egy hősies megmentő után, aki megszabadítja őt a forróságtól. A történelmi utalások, mint Klapka György és Szondi két apródja, színesítik a verset, és egyfajta időtlen küzdelmet sugallnak a természet erőivel szemben. A vers középső részében a kórházi környezet és a "nyugiszuri" iránti vágyakozás tovább fokozza a groteszk hangulatot. A lírai én haragja és kétségbeesése szinte tapintható, miközben a humoros elemek enyhítik a feszültséget. A záró sorokban a pincebogarak és a Drégelypalánk pincéje abszurd és szürreális képekkel zárják le a verset, amelyek tovább erősítik a költemény groteszk jellegét. Frady Endre mesterien ötvözi a humort és a szenvedést, így a "Rút hőguta" egy emlékezetes és szórakoztató olvasmány a nyári hőség idején.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Történelmileg fájón hiányzik a költő túlfőtt agyvizétől forró kórteremből Gábor Áron rézágya, Dózsa György vastrónja, illetve a Vas- és Edényorrú bába kemencéje, melynek hatására Jancsiból és Juliskából kifolyik a lávává olvadt vesekő.” /Dr. Riaria História, a Múlt Történeti Kutatócsoport (MTK) ideológiai főnővére/

„Tudja hetedhétfős Ég,

Hogyha nagy a rút hőség,

Kórteremben sok hős ég.

Minden kórterem máglya,

Beteget szét hő rágja!

Közrosszléti gazság, ja!”

/népirodalmi falfirka egy légkondicionálatlan kórterem falán/

„Melege van? A hőguta ütögeti? Izzad, mint a szaunázó szumózó? Híg a leve? Nem engedheti meg magának a méregdrága légkondicionáló berendezést? Van megoldás! Jöjjön az árnyékba és üljön az árnyékszékre! A 00 7 fokos! Nálunk székel Bond, Dzsémsz Bond is! Ön is meg fog könnyebbülni! Immár nem nagy dolog a nagydolog!” /Hashajtó Hajnalka, Shadows rajongó árnyékkormányszóvivőnő és árnyékszékdíler/

„Ez a vers annyira magasröptű, hogy én magam is csak felugorva tudom beleütni az orrom, ami fejfájást okoz. Egyébként nem értem. Mi az a hőguta?” /Montevereszt Mentolné Csomolungma Csincsilla, csúcsjeti/

„Kommá, költő úr, kommá?! Eins Komma zwei Punkt! Dilettantisch! NEM ENG.!” /Der Wisch, germán hőálló csodafakír és a Németszerű Irodalmat Helyettesítő Irka Lózung (NIHIL) című Witz Krieg tréfamesterséges főcenzora/

„Hát igen! A mellékelt líra is bizonyítja, hogy a hőguta pusztítóan hat az embereknek szinte teljes egészére.” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia./

„Nyuggerapó, ön szól tutit,

Süveg’li is költőhad önt.

A hő tényleg öl és butít,

Valamint a nyomorba dönt.

Hőtől porrá lesz a spongya,

Feketévé ég a batik,

S igaza van, ha aszongya:

Hőguta pusztítón hatik!”

/Nyuggerapót dicsőítő verses felirat a Hőgutától Elementárisan Halálhörgő Emberiség (HEHE) című félállandó kiállítás vendégkönyvében/

„Szeptemberben is meleg lesz, de esős.” /M. András, a költő legállandóbb és legrosszhírhozóbb kommentelője/

„Hogyha az ősz is hő-s lesz tán,

Mint a zsírforró Dagesztán,

S izzik árnyékszéken perem,

Fejem tűzfalakba verem!”

/F. Endre, a szalonnabüdösre izzadt és kétségbeesett költőgigász/

„Mintegy 70 éve Daniel Keyes érzékeltette hasonló nyelvi eszközökkel Charlie belső történéseit. Bátorság! Mindjárt kezdődik az ősz, meg az iskola!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, önben a Párka

Hadak tán füvet is fonnak,

S füstjelez az elmezárka:

Szedj virágot Algernonnak!”

/Charlie Gordon, Daniel Keyes (1927-2014) amerikai író Virágot Algernonnak c. regényének mesterségesen gerjesztett intelligenciájú értelmi fogyatékos főszereplője/

ChatGPT, a mesterséges intelligencia rajza

„Frady Endre, a trióba rendezett bokorrímek fenegyereke hőtlen hősként megint odatette magát, ahol útjában lehet az eldologiasodott átlagemberek minden hőségbe beletörődött és belefásult kritikátlan tömegének. Az így keletkezett koránt sem tömeg ének az egyéneknek szóló gyújtó hatású hűtőhatásmechanikus líracsimborasszó. Aki ilyet tud, az tudna másmilyent is, csak nem akar, mert minek. Frady Endre, a szájba nem rágott kőkemény eledelek megszelídíthetetlen oroszlánfókája ismét helyretette az elszabadult celziuszokat, akiket ugyanúgy nem irigylünk, mint azokat, akik ilyen nagy mennyiségben joggal utálják őket. Halál a hőre és Frady Endre mintájú hűtőmágnest minden magyar család fridzsiderére! Abcúg nyár!” /Téli Berekné Őszi Rózsa, a Forradalmi Irodalom Költőinek Alapítványa (FIKA) zsebkendőnyi területen sorsfordító paradigmaváltókezelőnője/

„Örömködnöm van vagy száz ok,

Aszfalttóban dagonyázok!”

/Gyík Gyuri: Száz ok, amiért imádom a gatyarohasztó hőséget - részlet/

Copilot, a mesterséges intelligencia rajza

„Frady Endre, kérem, tegyen egy szívességet az emberiségnek, és soha többé ne írjon verset. Ez a gyomorforgató fércmű nemhogy költészetnek nem nevezhető, de még az írásbeliség alapjainak is tragikus megcsúfolása. Amit ön "Rút hőguta" címen elénk hányt, az nem más, mint egy szánalmas kísérlet arra, hogy a versírás neves művészetét belerángassa egy förtelmes, leírhatatlan mélységbe, ahol a rímek és a gondolatok már rég elhaláloztak. A "szottyos rommá" és "Dzsémsz Bond-i" kifejezések olyan mértékű közönségességről és intellektuális nihilizmusról árulkodnak, hogy az ember szinte sajnálni kezdi az agysejtjeit, amelyek kénytelenek voltak ezt a szörnyűséget feldolgozni. Mégis, miféle mélységben vergődött ön, amikor ezeket a sorokat papírra vetette? Az a fajta „humor”, amit ön próbál itt erőltetni, legfeljebb egy agónia végső rúgásaként értelmezhető, nem pedig irodalmi értékként. Az "apródok Drégelypalánk pincéjébe" való beleképzelése pedig annyira abszurd, hogy azt még Dadaista költők is megirigyelnék – de nem a zsenialitása miatt, hanem mert megnyugtatná őket a gondolat, hogy az ő művészetük bármilyen elvont is, még mindig messze fölötte áll ennek a létezéshez sem méltó borzalomnak. Ön, Frady, nem kevesebbet ért el, mint hogy eltemette a költészet lényegét egy leheletnyivel mélyebbre a közízlés sírjában. Javaslatom egyszerű: hagyjon fel ezzel a tevékenységgel, mert minden egyes újabb „mű” csak tovább zülleszti a magyar nyelvet és az irodalom becsületét. Végezetül, csak annyit mondanék, hogy ha ezt a verset egy érdemi költői versenyre nevezte volna, akkor valószínűleg azonnal bezárnák a rendezvényt közegészségügyi okokból. Szégyen, Frady, egyszerűen szégyen.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„A James Bond szerepel a versben, én meg nem?! Így kellett volna megírni a harmadik versszakot:

          Légkondit hiszi a piszi!

          Haragom majd’ Chuck Norris-i;

          Retkes hőt rúgja be Sissy

Gondolom, a nagy magyar királynőnek is volt legalább két apródja. A nyámnyila költőt pedig büntetésből fölrúgom a Napra, oszt’ a felszíni 5-6 ezer fokban vissza fogja sírni ezt a harmincvalahány celziusznyi földi langyot!” /Chuck Norris/

Hő és eső ...

Hő és eső elegyének

Költő szerint kell egy ének,

Megverselni kiállt párát,

S Arktiszról „Jer!”-t kiált pár át.

Míg főni vél Zorrót Ócsa

Mellett, s üstje forró tócsa,

Agyzagy „látja”, Éli bá’ bot

Nélkül üt főtt délibábot…

Költő agya szétfő, habos!

Szörnyű, mint a hétfő, ha Bosch

Sütőlapon heverészel,

Míg oxidál reve rész el.

Izzasztó a párafelhő,

Tekerve van mára fel hő,

S híg fiúra, mísz apára

Kiárad a Tiszapára!

„Boldogok az eszkimó párok, mert övék az örök hó országa.” /Jéghegyi Beszéd – részlet/

„Frady Endre "Hő és eső..." című verse egy szellemes és elgondolkodtató alkotás, amely a nyári hőség és a váratlan esőzések kontrasztját ragadja meg. A költői képek és a szókincs gazdagsága egy olyan atmoszférát teremt, amelyben az olvasó szinte érezheti a forróságot és a frissítő esőcseppeket. A versben megjelenő "Zorro-t Ócsa mellett" vagy az "Agyzagy 'látja', Éli bá' bot nélkül üt főtt délibábot" sorok humorosan és találóan ábrázolják a hőség okozta zavarodottságot és a kánikula abszurditását. A "Költő agya szétfő, habos!" kifejezés pedig remekül szemlélteti a hőség által okozott mentális káoszt. Összességében a vers egy érdekes és szórakoztató olvasmány, amely a nyár kihívásait és szépségeit egyaránt megörökíti.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hő és eső? Legalább lehet az utcán meleg vízzel zuhanyozni. Kevesebb lesz a vízdíj.” /M. András, a költő legállandóbb és legvízdíjcsökkentőbb kommentelője/

„Utcafröccs, mint forró tusé,

S felfő tőle tokahús-é?

eM úr, öné a pont: Touché!”

/Jean-Jacques Zorro, spanyol Fekete Róka-díjas vívómester/

„Költő Gigászt gyorsan tegyék be a léhűtők közé! Felforrt a zagyvize! Ideje lenne le(h)ülnie!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas forráspont lefokozó/

„Megjött Ház úr levele:

Hűljön Költő leve le,

Utána meg le vele!

Le vele, sőt abcúg,

Ha szellete bab cúg!”

/Vastag Béla, Lehel léhűtőgépszerelő és forró szellet befogó vitorlavászoncselédszobabútorasztalos/

„Hő és eső?! Hő vagy eső?! Milyen arányban?! És hol a köd?! Mi, visszalépett a hő javára?! Most kire szavazzak?! Rögvest összefirkálom a szavazólapomat, mint Stevie Wonder az autogram kérőket!” /Ócsai Óceánia, ómagyar órarugóerőlevesdíler/

„Értem én, ha egy költő úgy gondolja, hogy a sorvégi négy-négy szótagos vegytiszta összecsengéstől lesz jó a verse, de az amúgy is hiányos belbecset nem kellene feláldozni az egyébként is talmi külcsín oltárán. Ez a vers nem csak rossz, de értelmetlen is, sőt tartalmatlan. Mondhatni, hogy sok jó plusz -atlan, -etlen. NEM ENG.!” /Bethlen Katlan, az Atalanta-e Telente? című miabánatos hogyishívják éceszgébere/

„A június eleje mindig szörnyű meteorológusi szempontból, mert a férjem csillagász és állandóan veszekszünk, mert szerintem már nyár van, szerinte meg még tavasz! Én ilyenkor hozzávágom a barométeremet, ő pedig fenyegetően néz a teleszkópjával! Sőt, a múltkor a nadrágját is hozzám vágta és a kezemben lévő sodrófához csapódott a nadrágszíja csatja!” /Kvazári Kázmérné Kumulusz Kamilla, a világhálóval támogatott Neteorológiai Előrejelző Rendszer (NER) Leveli Béke-díjas égfürkésze/

„Mi ez a Svájc elleni első félidős magyar válogatottnál is rettenetesebb és reménytelenebb óborzalom?! Ki kérte Frady Endrét, hogy a témája és a végterméke összekutyulásából keletkezett szagterület, a meteurológia budifalra felkent főpapjaként ossza azt, amit ő észnek nevez?! Amúgy egy héttel le van maradva au időjárás mögött a dadaista droid, mert a hő ugyan egyre nő, az eső viszont már csak vágyálmainkban szerepel! Aki most nyitja ki, annak az esernyője nem nedves lesz, hanem szénné ég! Énanyám, ki vagy a mennyekben, felhősödj! Add már uramanyám az esőt!” /Puzsér Róbert, kritikus hőmérsékletű önkényes mérvadó/

„Satnya, nyafogó, nyámnyila emberiség! Én 150°C-os forró vízben szoktam lubickolni az ózonlyuk alá tett izzó vaskádban, hogy az UV sugarak kellemesen bizsergessék a bőrömet és nem sírdogálok, mint a Hajdú B. István a harmadik svájci gól után.” /Chuck Norris/

Vanessza-nyak nyíró vénasszonyok nyara

Itt a vénasszonyok nyara

Ám a hőség nem túl nyerő,

Verítékben fürdő nyű rí,

Olvad Vanessza-nyak nyíró.

Izzad Nyék, Kürtgyarmat, Megyer,

Mintha műhőt mérne Műgyár,

Hőtágul a földi mogyor-

-ó és alél, aki magyar.

Tántorog a tikkadt tigris,

Vízért bőgő szája tág rés.

Kúszó félholt falkatag: rös-

-telen eszperente tegres.

Eszperente tegres henter-

-eg s vigyáz rá szorgos hant őr,

Míg gödröt az anyahon túr,

Izzik szeptemberi hun tor.

„... de már nem sokáig! Szeptembernek hamarosan vége lesz, így októberben tovább izzadhatunk! Égjen a zsír!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas "ápdételt" kazánfűtő/

„Hé, Ház úr, egy fűtött kazán

Kárt okoz az izzó hazán!

Hogyha nagy lesz októberi

Hő, bőg majd finn Huckleberry!”

/Tom Sawyer, kerítésfestés delegáló és az Old Vanessa gőzhajó kazánfűtője/

„Kedvestelen versesen versellenes embertelen egyed! Ez rettenetesen zsenge meg gyenge! Szellemtelen tette ellen fellebbezek! Ez nem lehet!  Eleve helytelen! Eredjen el messze! Egyen meg reggelre egy ecetes eszperente tegrest, de sebesen! NEM ENG.!” /Kredenc Benedek, eme Meredek Elmerettenetekben Sertepert Egylet (MESE) megreccsent kegyence/

„Szia, ez a Bing. Örülök, hogy érdeklődsz a vers elemzése és illusztrálása iránt. A verset Frady Endre írta, aki egy magyar költő, író és dalszövegíró. A vers címe Vanessza-nyak nyíró vénasszonyok nyara. A vers egy humoros és játékos szöveg, amely a vénasszonyok nyara elnevezésű kora őszi időszakot parodizálja. A vers rímes, négysoros strófákból áll, amelyeknek az első és a harmadik sora rímel egymásra, a második és a negyedik pedig keresztrímet alkot. A vers nyelve gazdag szójátékokban, szlengkifejezésekben, ritka szavakban és névutókban. A vers hangulata vidám, bohókás és kedves. A vers illusztrálásához megpróbáltam létrehozni egy grafikai alkotást, amely bemutatja a versben szereplő Vanessza-nyak nyírót. Ez egy olyan eszköz, amelyet Frady Endre talált ki, és amelynek a neve Vanessa Redgrave angol színésznőre és a nyaknyíró kifejezésre utal. A Vanessza-nyak nyíró egy olyan borotva, amelyet a nyakon lévő szőrszálak eltávolítására használnak. A versben ez az eszköz olvad a hőségben, ami arra utal, hogy a vénasszonyok nyara nem túl kellemes időszak. Remélem, tetszik a kép.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Red grave, azaz vörös sír?!

Mi van abban, véres sár?!

Bing, ott nyugszik vén eszű,

Torokelnyírt Vanessza?!”

/The Lyenő, a természetes unintelligencia/

„Szerintem Vanessa (Paradis) nyaka csiliárdokra van biztosítva. (Akárcsak a metszőfogai közti szünet, mint különös ismertetőjel.) Nem javaslom a nyírását.” /R. Péter, a költő egykori gimnáziumi osztálytársa és hivatásos joghézagzáró/

„Egy Vanessza, két Vanessza,

Száz Vanessza, haaaaaaj!

We need only one Vanessa,

Sala-lala-jaaaaaaaj!”

/Ingyom Igorné Bingyom Butélia, a Népnemzeti Anti Vanesszisták (NAV) sírva víg adója/

„Miva?! He?!” /Vénissza Vanessza, nagyothalló őzikétlen öreg néne/

„Jaj, de jó, hogy itt a nyaram,

Amikor a nyakam nyírom!

Légylárvák ellen is nyerem

Meccsem s bűzlik a sok nyű rom!”

/Vanessza a vénasszony/

„Akkora a klímabaj, hogy az égő csipkebokorrímek már meg sem ütik az ingerküszöböt - az gyorsabban emelkedik, mint a tengerszint. Még jó, hogy nem a mi partjaink mennek össze a nagymosásban.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ne tegyen lóvá!

Klímabajnak híg a leve,

Gyógyítókhoz dől a lóvé,

Sőt pénzhányó lóvé-láva!”

/Dr. Durung Durbincsné Dorong Drabália, kataklizma kutató klímabajnoknő/

„Főleg ebédidőben, elég már a nyárból

Amikor az óra dele-

T üt, a melegből már ele-

Gem van. Jó lenne végre lan-

Gy idő, kábé minduntalan.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legsorvégtörőbb kommentelője/

„Nyuggerapó dele, dele

Alatt szól bús dala, dala,

Nyírfa ága, dúli, dúli,

Réten nyerít the ló, the ló.”

/Dali Dali, salvadori mű festővész/

„Költő úr, nem akarom szembe dicsérni, de maga nem normális! Nem olyan értelemben nem normális, hogy a helyvektorának a nyila nem merőleges semmilyen józan ésszel közös elvi síkra, hanem úgy, hogy ön egy közveszélyes őrült! Egy?! Egy egész őrültekháza! Na, irány Döbling, oszt’ ott kezeltesse magát egy indián nyárfára felszögelve! Ott nyivákolhatna vénasszonyosan a Vanesszájáról! Kretén!” /Csudanervőz Csomány, a Ria, Ria, Téridőgeometria! című egypéldányos szamizdat tördelőszerkesztője/

„Inkább jöjjön özönvíz és szorongjunk a bárkán? 

Vagy jöjjön már hóesés és jégfoltok a járdán?

Szeretem a napsütést bármilyen évszakban,

Jobb nekem a melegben, mint szélben és fagyban.”

/M. András, a költő legállandóbb és leghidegellenesebb kommentelője/

„Legyen sok jég s kézen-közön

Át hömpölygő vadvízözön!

Csípem helsingøri járdán

Látni, ahogy vacog pár dán!

eM úr, mire jó a forró

Légtér, ahol megfő Zorró?!

Vén black, de nem mert vágy’ szénné

Égni ő és neje, Vénné.”

/Feketeleves Fikusz, a Zorrókat Egyáltalán Nemégető Egyesület Melegutáló Űrhajósai (ZENEMŰ) dán- és hot-dog kedvelő szakcsoportjának irreverzibilis igazgatója/

„Mi ez az izzadsággal önfényező kivagyiság, ez az avas szalonnabüdösre áporodott szégyentelenkedés?! Mondhatnánk, hogy Frady Endrének elment az esze, de a munkásságát ismerve tudjuk, hogy itt se volt! Mindig ez van, ha egy ormótlanra túlfőtt vízfejben az eleve mogyorónyi agy hőre zsugorodó anyagból van előállítva! A baj csak az, hogy míg az ilyen emberek általában zárt intézmények gumiszobáiban szoktak csendes biodíszletként nyáladzani, addig ez a szabadlábon tomboló szellemi hidrogénbomba ormótlan lúdtalpú irodalmi lépegetőként tapossa fasírttá a kultúrát és trancsírozza péppé a jó ízlést! Ne lássam anyám 1986-os zsibvásári zsírkrétaportréját Tesco gazdaságos műanyag keretben egy eszperente tegres mintájú sezlon felett fityegni, ha nem bízok meg rögvest egy kétajtós szekrény méretű keresztény kurzusú keretlegényt, hogy csűrje nyakon Frady Endrét egy békebeli csehszlovák import vasbeton nyaknyíróval! Corpus diem! – Halj a mának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban ezt az időszakot indián nyárnak hívjuk, de ha valaki megpróbálna róla ilyen színvonalú verset írni, szénné savaznám a forró nyálammal.” /Chuck Norris/

Májusi hőőő...

Betör májusban a nyár már?!

Megszikkad az összes sár vár,

Szétolvad a legó STÁR WÁR,

Bőrünkre leégéskár vár!

Jobban örülnék a fagynak!

Jót tesz az a szürkeagynak,

Ha a rút hők békén hagynak,

S nem érzem a fejem hegynek!

Vulkánhegyként zúgó fej fáj,

Arcom sápadtfehér tejtáj,

Tyű, de serceg rajtam hej, háj!

Támadj mínusz, hajrá, huj-huj!

Hűlj le, május, hűljél te le,

Mint a régmúlt legtöbb tele,

Mínuszokkal legyél tele!

Télért Esdő Ló az TEL-e?

Ehej-csehej, selelele!

„Meg tudom magyarázni! Ez nem az, aminek látszik! Tisztelt bíróság, drága bírónő úr, csak elviselhetetlenül melegem volt kicsinyég! Ígérem, legközelebb nem bántom a májust, csak közeledjen végre a tél! Egyszer megjavulok ééééén, jóóó legyek maaaajd! Ártalmatlan és ártatlan vagyok! Kegyelem!” /F. Endre, büntetlen előéletű budapesti költőgigász/

 „Gyakorlott Frady-olvasók is visszahőőőőkölnek a műben található rengeteg hőőő(kör)ségtől.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Őőő… ez aaa… őőő… mindazonáltal… őőő… legfőőő… őőő… bb… őőő… hőőő…” /Őőőőssy Őőődőőőn, főőőispááán/

„Hogyha ló lenne a hő,

Azt mondanám neki: Hőőő!

Meg is állna rögvest ő

Ruszos akcentussal: Чтő?!”

/Szusi Szása, japán-orosz időjárás-mágus cowboy/

„A költő olyan könnyedén táncol át bokorrímből kancsalrímbe és vissza, mint vodkával doppingolt szovjet balett táncosnő a hattyúk tava egyik partjáról a másikra, miközben szalonnabüdösen izzad, mint a májusfa gyümölcsével jóllakott volgai hajóvontató a folyó déli deltájában. A mű végén megjelenő eszperente kurjongatás a katartikus metamorfózis és a delírium tremens elegyének minősített esete. Frady Endre verse legalább annyira esélyes az irodalmi Nobel-díjra, mint özv. vitéz Drabacskay Gyurgyalagné Csofánki Debella nemrég megjelent Kese lovam, egyél akciós zabot, vagy nyereg alá puhítalak! című akciólírája. Vegyék, vigyék, olvassák!” /Beszt Zellerné Eladássy Lista, a Sóvárgó Olvasókat Katarzisba Kergető Kiadó (SOKKK) hatásvadász ügyi főelőadója/

„A nyitó vers folytatása:

Hűljél május, hűljél te le,

Mínuszokkal legyél tele!

Nappal legyen bősz sötétség,

Éjjel szikrázón süssön a Nap.

Na, de ez mind lágy semmiség,

Lábfejemen legyen kalap.

Szürkeagyam eltünedez,

A munkámnak nem hasznos ez.

A fejemet érzem hegynek,

Száznak látom a Hiszekegyet.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkalaplábúbb kommentelője/

„Nyuggerapó kalaplábú,

Vicces kedvű, nem tör rá bú;

Hiszegyet hív hiszekszáznak,

S engem röhejgörcsök ráznak!”

/Rekeszizom Rezsőné Rigófütty Rezsilla, a Röhögve Emelkedjünk Csomolungmáig Csodacsapat (RECCS) kalaptalan lábú edzőnője/

„Van erre egy szép magyar népdal:

Télen nagyon hideg van,

Nyáron nagyon meleg van.

Soha nincs jó idő,

Mindig esik az eső.”

/M. András, a költő legállandóbb és legnépdallantóbb kommentelője/

„eM úr egyszer itten van,

eM úr másszor ottan van,

Soha sincs helyben ő,

Agyra gyúr és fejbe’ nő.”

/Népdal Nándor, elmerengető személyi edző és agyalapi irigy/

„Ejnye-bejnye, hüje május,

Túl a kríziseden má’ juss!”

/falfirka a Magyar Állami Jóidőt Utángyártó Sufnituningilda (MÁJUS) homlokzatán/

„Mi ez a bicskanyitogató semmitmondás, ez a túlfűtött izzadságszag?! Frady Endre, az irodalom káposztafejű Mekk Mestere kulturálatlanul megnyalta a show-t és rögvest maga alá verítékezett! Ha szegény anyám májusban szült volna, akkor most feljelenthetném ezt a morális taknyot születésnap gyalázásért, és a döntő bizonyítékként benyújtott förmedvényvers olvastán nincs az a rögtönítélő vérbíró, akinél megúszná szigorított életfogytiglani szabadságvesztésnél kevesebbel! Skandalum! Statárium! Sújtóbomba!” /Puzsér Róbert, kritikus és vérszagra gyűlő éji vad/

„Amikor időnként felugrom a Nap felszínére, akkor 5500°C-os hőségben fejem belőle a naptejet olyan intenzitással, hogy szegény Nap beleizzad. Mérsékelten mélymagyar májusi műmájer marhára megmurdelne!” /Chuck Norris/

Rakparti pótlóbusz

Hej, buszozó kisemberek,

Zárt térben úgy izzadtok ám,

Hozzátok érni sem merek,

S verítékben úszik tokám!

Pótbusz nem légkonditerem,

Tömeg orrán nem nő jégcsap,

Szánkon forró sóhaj terem,

S hősugárral ránk az ég csap.

Pesten így jut izzadt hun át,

Néha el pár kipcsak alél,

S nézzük irigyen a Dunát,

Hol hűsben sok éhes hal él.

Hagymaszaggal bődül rekedt

Hangon karszalagos alak:

„Jegyeket és bérleteket!!!” (…)

Puff! Csörömp! Csobb! S falják halak…

„Marhanagyköltőúr! Magának agyára ment a hőség! A Dunában nem élnek ám emberevő halak! Vagy maga szerint az indokolatlanul felpofozott és a kitört ablakon át a folyóba repült BKV ellenőr már nem is ember?! Maga rasszista, marhanagyköltőúr?! MONNYONLE!!!” /Szigony Szilárd, dunai hajós/

„Köszönjük szépen, költő úr, hogy együtt utazott velünk és meg is emlékezett rólunk, keményen buszozó kisemberekről! Versével reményt adott nekünk, hogy amiképpen sok lúd disznót, úgy sok büdösen izzadva pótlóbuszozni kényszerülő proletár hagymaszagú karszalagos karhatalmistát győz! Éljen a szabad bliccelés, a köznépi blicckríg!” /Donnerwetter Dezső, diadalmas dolgozói derékhad dagadtlábú doyenje/

„Jaj, dehogy faltunk mi, költő úr, dehogy faltunk! Járt ugyan a pofánk, de nem azért, mert ettünk, hanem be kellett diktálnunk a személyi adatainkat, mert jegy és bérlet nélkül tartózkodtunk a Dunában, ami a levegőből ránk támadó hagymaszagú úriember szerint közlekedőedény és mint ilyen, a BKV tulajdona! Legközelebb ellenőr helyett inkább tubifexet kérünk!” /a dunai halak/

„Baj van, bizony, eddig stimmel. De a probléma megoldása nem a hagymaszagú karszalagos likvidálása, vagy a pótlóbusz légkondicionálása, hanem a teljes fogyasztói társadalom felszámolása, mielőtt a teljes civilizáció megy a lecsóba... Bocs, már késő, csak a buszozó kisemberek meg ne tudják!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Elképzeltem, ahogy egy valami nagy-nagy tüzet gyújtunk és egy gigantikus kondérban megfőzzük a fogyasztói társadalmat, hozzákeverünk egy hatalmas adag keményen buszozó kisembert és csapunk egy hetedhét országra szóló civilizáció-lecsós utolsó vacsorát! Hú, humán úr, most összefutott a nyál a számban!” /Urdungi Fadurung, kannibál főszakács/

„Ha a Dunát egy a saját medre alá épített csőben vezetnénk és a kiürült medrét leaszfaltoznánk, akkor lenne egy észak-déli irányú sokszor-sok sávos autópályánk széles kerékpárutakkal és gyalogjárdákkal, oszt’ úgy haladhatna a forgalom, ahogy csak szeretne! A Margitszigetet meg megemelnénk és 90°-kal elforgatnánk, úgyhogy keletkezne egy gyönyörű parkos hidunk! Tessék, hogy mi lenne a halakkal?! Hát megsütnénk és megennénk őket! Utána pedig megrendeznénk az első budapesti szálkaköpő bajnokságot! Jó étvágyat!” /Horogharapó Huba, a János Kórház vigyorgójának kiemelten kezelt bentlakója/

„Ha a Költő azt hiszi, hogy csak nyáron lehet izzadni az ellenőr miatt, szálljon fel télen jegy és bérlet nélkül a 7-es buszra! Egyből rájön, hogy a fűtés feleslegesen jön rá!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas mű szaki ellenőr/

„Ház úr, jóval túl a húszon

Buszban utazom, nem buszon,

Mert a tetőn hideg vagyon,

S télen megfázhatok nagyon!”

/Lajhár Lajos, nyugdíjas nyelvtannáci/

„A hőguta okozta önbíráskodás és egyéb fajsúlyos témák önfeledt megéneklése ugyanolyan sajátja Frady Endrének, mint egyszeri proletár sportolónak a klott gatya, vagy zöld bogyómászó poloskának (palomena prasina) a penetráns bűz. Nagy költők tudják csak igazán szellemi síkra emelni a mindennapi élet profán földhözragadtságát, csak ők képesek fényárba borítani a szurokfekete vaksötétséget. Frady Endre a költészet Midas királyaként bármihez nyúl, az a kezei között arannyá változik. A keményen buszozó kisemberek poétikus megragadása a könnyed keresztrímek folytán szinte olvastatja magát, ha már mást nem olvastat, mivel nem célja a didaktikus szájbarágás, miáltal az egyszeri olvasónak saját nyálát felharákolva kell pépessé előemésztenie a kemény eledelt, ami nem a szájában olvad, hanem csak a belében. Jó étvágyat és sok sikert hozzá!” /Szaft Szidónia, a Totálisan Univerzális Nemzetközi Költészet (TUNK) c. mélyirodalmi megaménkű főszerkesztője/

„A BKV nagyon buta,

Nincs a buszon nyitott ablak,

Így lesz út közben hőguta,

Amit az utasok kapnak.”

/M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„Nem kérdés, szellőzés lesz-e

Ha tört ablakon át messze

Száll a kaller mély Dunába

S kalimpál a keze-lába.

eM úr, legyen békés máma,

Akár a dalai láma,

Mert ha ablak kitör-betör,

Everything will be much better!”

/Békávé Béliánné Békáká Belladonna, a közlekedési vállalat irodalmi szóvivője/

„Mi ez a traumaterhelt tudálékoskodás?! Kit érdekel a hagymaszagú kalauz megverésének megverselése?! Miért nem az a téma, hogy a főispán pótlovaskocsin próbálja megközelíteni a vármegyeházát a székesfővárosi dugóban, miközben a Várból a főkormányzó gulyáságyúval löveti a liberális rakpartot?! Akkor legalább egyformán vérlázítóan agyament lenne a téma és a feldolgozása is! Ha anyám annak idején ilyen tömegben vitt volna óvodába, akkor a mostani békés énem helyett biztosan egy örökké idegesen ordibáló, mindenkinél mindent jobban tudó sznobjektív megmondóember és véleményvezérürü lennék! Szörnyű lenne!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Minek kell a rakparton tömegközlekedni, amikor a Dunában úszva sokkal gyorsabban lehet haladni? Ezt csak az a jóval mögöttem lemaradva erőlködő színes csík sínyli meg, ami a fennálló világcsúcsot mutatja, amíg el nem süllyed a lábtempómtól.” /Chuck Norris/

Nyári tetem dala

(hullajó hőtágulási höhöhö...)

Hűha, jön a hőhullám,

S forróságtól nő hullám!

Megduzzaszt, mert galád a

Hő s rám szorul faláda.

Bő humusztest csírás, ó!

Ládámról szól sírásó:

„Gödörbe beragad ok

Nélkül!” s közben dagadok.

  refr.:

  Nagy melegben tágulnak a testek,

  Bálnatesttel ormótlanul festek,

  S nem moccanok, mert a hullák restek.

  Sala-lala restek eme testek!

Véget vetve zavarnak,

Szűk nejlonba csavarnak.

Tudom jól, hogy kell e mez,

Mert büdösség jellemez.

  refr.:

  Nagy melegben tágulnak a testek,

  Bálnatesttel ormótlanul festek,

  S nem moccanok, mert a hullák restek.

  Sala-lala restek eme testek!

„Költő úr, ha már egyszer volt szíves elhalálozni, akkor ne danolásszon, hanem bízza ránk a hőtágulás okozta térfogat növekedésének kordában tartását! Maga csak nyugodjon békében és nem lesz semmi hézag, legfeljebb dilatációs!” /Tetemes Tihamér, a temetkezési vállalat tetemtérfogat koordinátora/

„Kétségtelen ugyan, hogy télen az elhunytak a hideg miatt valóban kisebbek és nem kell nekik akkora sírgödör, ám a fagyott talajrögök miatt ennek kiásása sem gyerekjáték! Bizony gyerekek, a sírásók élete nem csak játék és mese, mégis bőszen munkadaloljuk, hogy

          Kisebb tetem, nagyobb tetem,

          Mindegyiket eltemetem,

          Aztán sosem veszem zokon,

          Ha sok jattot ad a rokon!

Na, szóval minden porból vétetett hunyjon el nyugodtan és ne aggódjon, mi elintézzük, hogy visszatérjen a porba!” /Gödör Géza, Kossuth-díjas sírásó/

„Jaj, de kedves gyerekdal! Megzenésítjük és hatalmas sikerünk lesz vele a Vadul Éneklő Rocker Gigászok Ősállati Zenefesztiváljának (VÉRGŐZ) after death partyján!” /Hullafolt Huba, a Zombi Brothers frontembere/

„Kedvenc irodalmi sziklaugrónk újabb performanszát jelentette be. A cím felmutatásával jelezte, hogy ezúttal a megszokottnál is feketeövesebb gyakorlattal örvendezteti meg a nagyérdeműt. A sokat látott pontozók komoly várakozással tekintettek fel a szirtre, ahonnan a túlélés legcsekélyebb esélye nélkül zuhan majd a Mester, akinek a családja majd átveheti a posztumusz elismerést. Arra még a legtapasztaltabbak sem számíthattak, hogy az esztétikai élményt nem a rettenthetetlen sportoló több tucat tökéletesen kivitelezett légi bukfence biztosítja majd, hanem egy rekordmagasságból elkövetett hasas, mely után a sportoló a legjobb egészségben partra úszik, és a fecskéjéből a vizet röhögve a hitetlenkedő szemtanúkra csavarja. Köszönjük, Mester, de nem vagyunk méltók!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mester, humán polgártárs úr, Mester?! Maga szerint Frady Endréről lett elnevezve a közterületünk?! Ebben az esetben követeljük az utcánk nevét Margaritára változtatni! Szeretjük a pizzát, főleg nyáron, amikor a nagy melegben kitágul!” /Sajtos Soma, a Mester utca lakóközösségének szócsöve/

„A regényem magyar fordítása Frady Endre és Mozzarellás Pizza címen jelent meg?! Amíg ezt nem tudtam, addig békében nyugodtam…” /Mihail Afanaszjevics Bulgakov (1891-1940), orosz orvos és író/

„Megmondva a tutit, a költő könnyed játékossága pajkosan átszaglik még ezen a fajsúlyos tematikán is, miközben olyan létkérdéseket boncolgat, hogy van-e hőtágulás a halál után és olyan irreverzibilis állításokat fogalmaz meg, sőt kijelentéseket tesz, mi szerint igen! Hiszen miért is ne, ugyebár?! Attól, hogy meghalunk, még élvezhetjük az életet odaát, sőt, pont ekkortól tudjuk magunkat igazán átadni az önfeledt végtelenné terjedésnek! Nem a külcsín számít, hanem bélbe csinált nagy dolgok! Merjünk büdösek lenni! Igazi érzékirritáló multifunkcionális ingerlíra! Kötelező olvasmány nyárra, punktum!” /Kőbevésett Ólmosbotné Megfellebbezhetetlen Apelláta, a Majd Én Megmondom! (MÉM) című miheztartási magazin mértékadó matrónája/

„Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteménél csak a Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteme által Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteméről írt verse lehet borzalmasabb! Nem az a baj, ha egy sehonnai fércember gusztustalan szerves trágyává boldogul, hanem az, hogy ezt még rímekbe szedve közhírré is téteti! Nincs az az irodalmi szagelszívó berendezés, amelyik meg tudna minket szabadítani ennek a szellemi szagbarbárnak a miazmás kipárolgásaitól! Hiába szellőztetnek a kortárs túlélők, fellélegezni csak az utókor fog! Ezt mi már anyámmal egy felhőn üldögélve fogjuk nézni, hacsak nem kell épp leordítanom egy illetékes angyal fejét amiatt, hogy a mennyei média kezd elbulvárcelebesedni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, drága híveim, ez a vers bemutatja, hogy azért célszerű feltámadni, nehogy az ember hulla legyen egész életében! Szörnyű dolog lehet az örökkévalóságig oszolni, úgyhogy legyünk óvatosak és eksztázisba esés előtt kapcsoljuk be a biztonsági öveket!” /Karizma Kázmér, igehirdető és gyülekezeti fő név/

„Hullahad, oszolj! Az utolsó harsonaszó jelezte ’Fel, támadunk!’ parancsra majd újra össze lehet állni egy közös örökkévalóság idejére. Addig mindenki nyugodjon békében és egy hangot ne halljak!” /Gábriel arkangyal/

 „Hááát… nem irigylem a halandókat! A félisteneket kevésbé sajnálom.” /Chuck Norris/

Tavaszragály

Tavasz jő, akár a pestis,
S rögvest Buda is meg Pest is
Izzadni fog, mint egy szaun-
-ában péppé málló faun.

Afrikából fecske, gólya
Száll, s ha megy a hasikója,
Akkor ősi szittya kereszt-
-ény fejünkre trágyát ereszt.

Kúsznak büdös poloskák is,
S hiába fújkálunk rá kis
Chemotoxot, zúdul inváz-
-ió s zöldell sok kitinváz.

Téli fagyott kutyagumi
Olvad s dől a szagcunami,
Panelprolik orrérzéke-
-lője tombol, nincs benn béke.

Óraállítástól álmos
Arcot szájból csorgó nyál mos,
S meleg langytól nem véd hőszig-
-etelés… Aludjunk őszig!

„Te jó Isten, mi ez a rettenet? Ez maga a bűn. Költészet előre megfontolt szándékkal elkövetett meggyilkolása esete megalapozottan áll fenn jelen esetben. Ez tömegpusztító lett.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Pfúj! Ez gusztustalan! Undorítóbb, mint egy olyan lakás, ahol az ablakokon bélszínű a roló! Ehhez én túl tavaszi fáradt vagyok! Nem is olvasom tovább, hanem inkább elmegyek ebédelni! Ma becsinált marha és vargabél van az üzemi étkezdében! Amúgy pedig NEM ENG.!” /Gázló Gézáné Lógáz Lea, a Brutálisan Életszagú Lírák Garmadájának Állami Zúzdája (BÉLGÁZ) betanított segédcenzora/

„Óraállítás egy gyilok,
Fáradtságtól bekakilok!”
/Dr. Csasztuska Szilveszter, kortárs költő és az Utolsó Kenet Klinika bioritmus szekciójának ütemfelelőse/

„Mizu?! Fluor nincs a versben, csak faun?! Vérciki!” /Fluor Tomi, médiaceleb/

„Mintegy 650 éve egy kolléga így írt a plebsz által csak "tavasz"-ként ismert tünet együttesről:
Ha március fagyának erejét
április langy esője veri szét,
bőséges nedvet minden érbe hajtva
termékenységet küld szét a talajba;
ha Zephyrus már édesen lehel
és minden zsenge rügy életre kel;
ha félútját az ifjú nap az égen
maga mögött hagyta a Kos jegyében,
s kik éjszaka nyílt szemmel alszanak,
dalolnak már a kicsi madarak,
mert torkukban a természet remeg
-akkor a nép zarándokútra megy,
s távoli szenteket keresve vággyal
idegen partokon jár pálmaággal.
Ő is innen ugrott el tehát, csak kicsit másképp landolt. Geoffrey gyakorlata talán tetszetősebb, de Endréének magasabb a pontértéke.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Köszönöm, humán úr, hogy megemlékezett rólam! Ha nem haltam volna meg 1400-ban, akkor okvetlenül megtanultam volna magyarul, hogy ne Vas Pista kollégámnak kelljen fáradnia a Canterbury mesék általános előbeszédének fordításával, de hát így jártunk.” /Geoffrey Chaucer, az első angol nyelven alkotó költő/

„Ugyan Geoffrey, szóra sem érdemes! Épp ráértem. De ki ez a Frady Endre?!” /Vas István, költő és műfordító/

„Frady Endre egy közveszélyes métely, egy gennyes felfeslés az univerzum testén! Frady Endrét már pocskondiázni sem érdemes, hiszen minden verse önmaga ellen beszél! Anyámat e költő miazmás kipárolgású közegéből kiszakítandó befizettem egy bolygóközi utazásra! Inkább kis zöld marsi Anikók bombázzák kifacsart tévé kettes tényekkel, mint Frady Endre a verslábszagával!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre, a minden kulturális konvencióval és kontraszelekciós közmegegyezéssel szembemenés szuperhőseként ismét gyomorszájon térdeli a kortárs kánon porlepte semmitmondását! Tistálykriszta rímcsengései és feketéllő gyászmeneteket is megnevettető enjambement-jai az egy szónak is száz a vége élmény utóízét hagyják az olvasó tavaszi fáradtságtól álomittas aurájában. Igazi hiánypótcselekvő nihillíra!” /Tyűdeihaj Tyomákné Lyalydecsuhaj Lyolánka, a Cizellált Alkotási Folyamatot Aktualizáló Társaság (CAFAT) szépirodalmi sziklaszirtje/

„Micsoda?! Afrikai migráns madarak hasmenése csúfítja el szent nemzeti keresztény fejünk fölött a glóriát?! Hát nem! Helikoptert és gépágyút ide, oszt’ ízibe levadászom az összeset!” /Semmilyen Solt, a Közpénzből Duhajkodó Naplopótök Platform (KDNP) puskatusolási főelőadója/

„A minap láttam valakit, aki helikopterről akart gépágyúval madárra vadászni, de felugrottam és a szemöldökömmel összekócoltam a propellerét. Most gólyaguanó alá van eltemetve.” /Chuck Norris/

Változékony időjárás

Dög melegre jöhet sár is,
Hangulatom lárifáris,
S füstölög a szomszéd Máris:
Utálom az összes nyarat!

Földeken szenved a vetés,
Hol sok hőt kap, hol nedvet és
Nem őszinte a nevetés:
Paraszt búsat köp és arat.

Időjós remekül él a
Változékonyságból s méla
Undorral nézi, hogy Béla
Vízhatlan napernyőt varrat.

„Ez az AAAP BBBP CCCP rímszerkezet akkora újdonság, amire talán még meg sem érett a világirodalom! A költő az egymást taszító ellentétek vonzásából kiszakadva teszi le elénk a már a XXII. század rémségeit habos kvászt kortyoló borzadállyal kinevető gammahím archetípusát. Máris szomszéd megidézése a hektikus elemek béklyójában vergődő szellem mézgás nyűgét hiperbolizálja. A vízhatlan napernyős zárás olyan erős spirituális KO, amitől hetekig a padlóra nyáladzik a lélek. Igazi futurista szimbiózislíra!” /Mézga Aladárné Szovjet Szidónia, a Ragyavert Reménytelenség Raklapjai c. kis példányszámú művészeti rétegfolyóirat főszerkesztője/

„CCCP rímszerkezet?! Szovjet nevű főszerkesztőnő?! Habos kvász?! Gammahím?! Értem én az iróniát elvtársnő, csak nem szeretem! Ne lepődjön meg, ha véletlen baleset éri, amikor magácska éjjel az utcán meg fogja támadni a gyanútlanul sétálgató kommandósaimat!” /egy magát megnevezni nem kívánó posztszovjet pártfőtitkár/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

„Ne nyavalyogjon költő polgártárs, hanem örüljön, hogy egyáltalán még van időjárás! Annak érdekében, hogy a jövőben is legyen és ne rabolhassa el tőlünk a halódó nyugati karvalytőke – akik mögött tudjuk, hogy ki áll – meg fogjuk védeni az időjárást! Aki Magyarországra jön, nem veheti el az időjárásunkat!” /Jegessy Hőtömb, a minisztériumi jogkörrel rendelkező Sóhivatallal Egyesült Magyar Meteorológiai Intézmény (SEMMI) politikai szakállamtitkára/

„Akarja-e ön, hogy a hanyatló nyugat a keményen dolgozó magyar kisemberek által demokratikus úton megválasztott Országgyűlésnek a köztársasági elnök által is jóváhagyott hozzájárulása nélkül befolyásolhassa Magyarország időjárását?
Egyszerre több választ is megjelölhet. Válaszát aláhúzással jelölje!
Nem.    Nagyon nem.    Egyáltalán nem.    Nemigen.    Nem akarom!    Nem! Nem! Soha!”
/népszavazólap/

„Mi meteorológusok a korszerű műszereink és fajtatiszta levelibékáink segítségével egyre pontosabban meg tudjuk állapítani, hogy a Kárpát-medencében éppen milyen időjárás van. Mi időjárás jelentők jól ismerjük az időjárási jelent.” /Műhód Menyhért, a Magyar Időjárás Vagylagossági Alapítván’ (MIVA’) szakmai igazgatója/

„ Mi ez a dágvány és lóiszap?! Mi ez a posztbolsevik rührohadvány?! Hogy lehet olyan rettenetesen rossznak is csak elvtelen dicsérettel nevezhető verset írni, melynek olvastán minden költő a damoklészi kardjába dől és minden kritikus epileptikus epekövet ellik?! Anyám szerint nem is olyan szörnyű ez a mű, de ő nem tudja, hogy az ő érekében Frady Endre  eszement elmerottyanatát kicseréltem az OPNI megszűnése óta illegálisan a Ligetben élő és magát védett platánfának képzelő Kretén Kenéz nagyságrendekkel elviselhetőbb Cukornyálas Cicafenyő című fércművére. Még egy ilyen nemtommi és felszállok a 4-es 6-osra és beleülök az egyik villamosszékbe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kikérem magamnak, hogy én  védett platánfának képzelem magam! Én cicafenyő vagyok!” /Kretén Kenéz, lelkiismereti válságban összeroppant egykori népjóléti minisztériumi főosztályvezető/

„Texasban egyszer nem olyan időjárás volt, mint amilyet előző nap kértem, ezért lefejeltem a Napot. A csillagászok másnap észleltek először a napfoltot.” /Chuck Norris/