Március 15-i Retró2 szünnapi bánatvers

Nagyon kemény hírek ezek!

Mi lesz, hogyha megéhezek

Forradalom közepette?!

Szedte-vette teremtette!

Ha majd vendégségben eszek,

Szállnak nyögve nyelés neszek,

S rágódom a „szétfő” igén…

Vajh kibírom hétfőig én?!

Nem bírom ki, éhen döglök!

Sírba be az éhség-dög lök,

S hol zsírjaim homorulnak,

Unoká’m le csokit nyúlnak.

Tetem vagyok, girhes tetem,

Csokinyulat sem ehetem;

Csontváz szám már ritkán eszik,

S anyaföldként fogad be szik.

„Sanyaföld?! Sanya, neked van földed?! Akkor meg mit hőzöngsz itt, miért nem mész megművelni?! Amit ma felszánthatsz, ne halaszd holnapra! Vagy ej ráérsz még, mint az a henye Pató Pali haverod?! Na, ugorj, de előbb még hozz ebédet! A Retró ma zárva van, úgyhogy irány a Pilvax! Az egyik lábad itt, a másik ott, te lusta tintanyaló!” /Petőfi Sándorné, házsártos háziasszony/

„Micsoda?! Meghívunk hozzánk ebédre az ünnepnapon, te meg fikázni mered az áldottkezű nejem főztjét és sütjét, te urbánus fűzfapoéta?! Az agyad van szétfőve, nem az ebéd, te lábasfejű tintanyalonc! Még hogy éhen döglesz, és homorú a zsírod, te dagadék?! Bárcsak befognának téged a Táncsicsot kiszabadítani igyekvők hintója elé, majd ott hagynának csereként a börtönében, míg rád nem rozsdásodik a műanyag lakat!” /Söptényi Nadír, filozófus és népies írókolléga/

„Ne haragudjon, költő úr, az ünnepnapi szünetért, da valamikor nekünk is ki kell pihennünk az ön nonstop verscunamiját! Hétfőn találkozunk! Addig is kellemes forradalmat és szabadságharcot!” /a Retró2 dolgozói/

„Van, akinek az Operáról a büfé jut eszébe, van, akinek az idusáról a kantin. Micimackó mindenkiben ott lakozik, csak van, akiben a felszíntől vékonyabb kopóréteg választja el.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Everybody has a Kant in, in’t Kan? Immán, úúúú, el innen! Hú mán!” /Márciusi Dusán, emigrált középiskolai angoltanárt helyettesítő angolvécépucoló/

„Rendőrkaszt a kopóréteg?!

Hová szaladsz Peti?! Hé, teg-

-nap nem voltál még ily riadt

Egy kis viccelődés miatt!

Ne fussál el, te kis zakkant,

S falt se fejelj le, mint vak Kant!

Egyél inkább Retró kaját,

S hinnyébe fordul a jaj át!”

/Dartanyan Dezső főhadnagy, a Budapesten Illetékes Csávás Kálmán Alakulat (BICSKA) maximálisan minimalista költője és antiriogatási főelőadója/

„BICSKA?! A bicska én vagyok!” /Buggy Lee, hongkongi hungarikum/

„Jaj, de szörnyű ez a Frady vers! Hadd ne kelljen ezt még egyszer elolvasnom! Kit kell megvesztegessek? Kegyelem! Hosszabbítsák meg a szabadlábamat Bicskéig!”” /K. Endre, bicskei bicskanyitogató/

„Ez lehetne egy nemzeti dal, csak egy "Talpra magyar! híja. Haza.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Talpra magyar, magyar talpra?!

Kell nekünk Nemzeti Dal pra-

-liné helyett forradalmi

Desszerként, ha csupán talmi?!

Édességnek, ha van híja,

Akkor hasa haza híja!

Winnetou meg haza híján

Migráncsként ül laza íján.”

/Panel Proliné, praliné díler/

„Nyilván nem nyit ki március 15-én a Retró. Különben hogyan lenne forradalom, ha nem lennének éhezők, akik lázadnak?” /M. András, a költő legállandóbb és legéhséglázadóbb kommentelője/

„Á, a Retró diadala

Az éhezők viadala?

eM úr, Önnek mi a dala,

Melytől reggel riad ala-

-posan meg a szomszéd néni és a forradalmárokat megkarmoló macskája?”

/Petőfi Nándorovics, ex-barguzini apa-gén epigon/

„Drága Költő Gigász! Szeretném felhívni a figyelmét, hogy Nagyböjt van, szóval ideje lenne felfüggeszteni a mértéktelen kulináris élvezeteket! Ezek a mai fiatalok..! Csak a sz.x meg a szipu! Pfuj! Koplaljon az ilyen!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas etikus dietetikus/

„Jelzem, Bibliában senki

Sem böjtöl a Húsvét előtt,

Se irokéz pap, se jenki,

Se józan, se sziput belőtt;

Igéből nem jön ilyen ki.

Bélgáz fújjon böjti szellőt!”

/Teó Leó, Ég és Föld szakon végzett teológus és geológus/

„Az Isten által kitalált bibliai böjtök és az emberek által kiokoskodott úgynevezett Nagyböjt között az a különbség, hogy előbbinél a résztvevők semmit sem esznek, utóbbinál pedig csak azt és annyit, amit és amennyit megkíván a szervezetük. Ami efölött van, azt meggyónják. Vagy nem.” /Elmereccsent Endre, epebeteg eretnek/

„Na, megállj csak, eretnek!

Majd a papok veretnek!”

/Vérgőz atya, a Torquemada Spanyol Inkvizíciós Gimnáziumi Alapítvány (TSIGA) főispánja/

„Ha zárva van a Retró2, akkor elmegyek Phil Vaximovics Mutyin haverommal ebédelni és egy jó borscsos pirogtál mellett vodkamámorosan megemlékezünk arról, hogy anno a baráti orosz csapatok akadályozták meg Világosnál az áruló Görgey további fölös vérontását. Már akkor is ők vonultak be békét teremteni, nem az amerikaiak! Éljen az örökké megbonthatatlan orosz-magyar fegyverbarátság és békeharc!” /Talpnyalonc Tihamér, a Magyar Orosz Szovjetbarátságos Közpénzeket Vételező Alegység (MOSZKVA) atamánja/

„Hé, atamán elvtárs! Nem csak a maga fegyveres békeharca az örökké megbonthatatlan, hanem ez a rohadt kínai pandahús konzerv is! És nekem mégis ezt kéne ennem március 15-én, mert nincs nyitva a Retró! Éhen fogok murdelni!” /Bádog Bódog, bodega buherátor és pléhbili díler/

„Március 15-én senki se a saját hasára gondoljon, hanem jöjjön el ebéd előtt az ünnepi beszédemre a Nemzeti Múzeum elé! A műsor magas színvonalú lesz. Először Curtis rappeli el a Nemzeti Dalt, aztán Győzike a Himnuszt, majd Tóth Gabi énekli el a Nélküledet, utána Ákos saját magát gitárkísérve dalolja végig a 12 pontot, végül Mága Zoli húzza el a nótánkat, míg a háttérben a Kossuth-díjas Nagy Feró vasalt bakancsban tapossa el a nemzet sötétben bujkáló ellencsótányait. A beszédem rövid lesz, de velőspacalos, hogy egyrészt Németh Sziszi barátom is értse és szeresse, másrészt, hogy hazaérjek ebédre. Jelszavunk: A haza minden előtt!, de mielőtt elmennénk haza, ezt még elismétlem egy párszor. Ott találkozzunk! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Mi ez a celebnyálas bájgúnár gágogásnál is fülsértőbb közpénzmédiahekk szint alatt vergődő latrinaszag?! Ki ez a fékevesztett bolsevik diszlájkvadász, ez a vérhaspók fotelforradalmár?! Elhiszem, hogy a falánk Frady Endre megszokta a minden péntek déli kifőzdézést, de meg kell értenie, hogy a gyorséttermi dolgozóknak is joguk van ahhoz, hogy a nemzeti ünnepnapon helyet foglalhassanak a Nemzeti Múzeum lépcsőjén megtartandó állami ünnepséget messze elkerülő menekülőútvonalak valamelyikén, hiszen köztudott, hogy a haza nem eladó, csak bizonyos esetekben és amennyiben egy összegben megvan az a pénz! Ne lássam anyám életnagyságú hologramját a Retró 2 Kifőzde díszfalán, ha nem követelem Frady Endrének a haza Kínának eladandó részéhez való csatolását! Világ kínai rendőrjárőrei, fradyendrétlenítsetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a bezárt és üres Retróban is meg tudok ebédelni. A hónaljammal letépem a vaslakatot, aztán megeszem a faszékeket és a faasztalokat. Az én gyomornedveimen még a heti bevételeket tartalmazó gyémántbetétes vasbeton páncélszekrény sem fog ki.” /Chuck Norris/

Fejtett babfőzelék főtt tojással

Babot kínáltak, mely fejtett,

Rábólintásom volt fej tett.

Babban kettő tojás úszott,

Foglyul ejtve, mint víg túsz ott.

Hullámhab, mit tavon komp ás,

Főzeléklátvány oly pompás.

Bel tesz becset, míg kül a csínt,

Midőn két tojásszem kacsint.

Zamata zúz, mint a dízel,

Érződik, hogy főtt a víz el,

Nem híg a táp, hanem sűrű,

Tágul tőle gyomorgyűrű.

Ettől lesz a hasunk vastag,

Egy kockányi erős has tag,

Amely testre gyúrnak palik.

Aki magyar, ilyet falik!

„Nagyon örvendünk, kedves költő úr, hogy megelégedésére szolgált hétfői szerény ebédkínálatunk szolid gyöngyszeme! Reméljük, hogy a bősz szelek csak az utcán bántották, amíg jóllakottan visszafelé battyogott a munkahelyére, később már nem! Egészségére!” /Retró 2 Rezső, konyhafőnök/

„Fejtett bab?! Én már nem fejthetem meg evés közben?! Ki fejtette meg?! Neveket akarok! Lesz itt nemulass!” /Csávás Kálmán babnagy, az Agytornász Babfőzelékkel Szelesítő Urbánus Rendészeti Dandár (ABSZURD) bélgázszerelő hadtápfőnöke//

„Fünf koma acht, mondanám rossz némettschéggel, hogy hármas alá. Másfelől kiváló illusztráció a Wikipedia "az vagy, amit megeszel" szócikkéhez. Egészségedre, Költő Úr!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lenni űberrossz némettschég! Donnerwetter Krucifix! Anschluss! Blitzkrieg! Vatermörder! Bőzendorfer! Ótannenbaum! Gelbekarte! Nein!!!” /Herr Bieder-Meier Kopfball, germán gördülőcsapágy gurtnizó gőzgépkezelő/

„5.8 ≈ 3/, humán úr, 5.8 ≈ 3/ ?!?!?! Magának nem a némettschége rossz, hanem a szeme se áll jól! Mondjuk két ilyen vizenyős gülügömb kinek állna jól? Maximum a Süsünek! Sok szódával és lepkezsírcsipával!” /Tompika Tádé, tokmányarcú tárgyilagotlan tutimondó/

„T. Költő úr! F. Péter védelmében és az Ön porig alázásának érdekében elmondom, hogy a tízes skálán adott fünf komma acht, azaz öt egész nyolc, az iskolai ötös skálán 5.8/10x5=2.9, azaz valóban hármas alá! Szóval zwei komma null, azaz üljön le, egyes! Der gekochte Bohneneintopf ist zehn Punkte null, also eine fünf!” /Dr. Prof. Debil-Habil Joseph Kiss/

„Kérdés: Mi lesz Süsüből, ha megfőzik? ... Zöldbábfőzelék! ... a főtt tojást meghagyjuk más kommentelőknek; hadd csámcsogjanak rajta! Egészségükre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas főzelékfaló/

„Ó, ha doktor Ház úr lehetnék,

S rám törne a zöld báb ehetnék,

Rohammentő értem robogna-aaa,

S nyugiszurit kapnék karomba-aaa…”

/Süsü, a híres egyfejű sárkány/

„A recept is menne versben? Kíváncsi lennék, hogy milyen titkos összetevő ihletett meg ennyire...” /M. András, a költő legállandóbb és legreceptorosabb kommentelője/

„eM úr, ha szól a Konyhafőni,

Feltesszük a babot főni,

Félóra múlva lesz puha,

Míg átizzad rajtunk ruha.

Készül rántás, pirul hagyma,

Íncsiklandó eme zagy ma,

Főleg azzal, ami rávall:

Tejföllel és paprikával.

Só, bors cukor, némi ecet,

Petrezselyem (s nem úsz’ be cet

Jónást enni, ki ó-lelkész),

S forró víz fő lassan el. Kész!”

/Retró 2 Remulád, főszakács/

„A jó babfőzelék titka, hogy legyen rengeteg! Sok hagymával!” /Bud Spencer és Terence Hill/

„Mi ez a babszagú száj-karate, és a széllelbélelt ultragáz?! Ha egy étel alapú versskálán egy remekmű által okozott katarzis rántott bécsi szelet lenne vajas újkrumplival és uborkasalátával, akkor Frady Endre förmedvénye egy tanyasi disznó által emésztetlenül visszahányt dögkúti romlott moslék lenne hasmenéses médiacelebek által megtrágyázva! Szegény anyám anno ennél jóval kevésbé rettenetes versek olvastán kapott kétoldali sikítófrászt és szorult rá Dr. Traktor Teréz pszichémérnöknő személyiségújjáépítő szemesztereire és herdálta el a nyugdíját nyugiszurikra! Frady Endre rögvest hagyja abba s fulladjon bele sok forró babba! Jézusmárjaszentjózsef már én is rímelek! Ááááááááááá!!!” /Puszér Róbert, kritikus/

„Egy-másfél tonna fejtett babfőzelék jóízű bekanalazása után leülök az anyaföldre, majd nagy nyomással előállítom és feltöltöm Texas gáztárolóit.” /Chuck Norris/

Prímszám

A képen nem tavi, hanem légi sárkány látható /F.E./

Ott egy hetes! Hé, prím,

Versikémbe írlak,

S lesz belőled szép rím,

Oly szép, mint egy ír lak!

Házad előtt ír tó,

Körben fűzöld rétek…

Ezt kihagyni irtó

Gáz lenne, sőt vétek!

Tavi sárkány - hét fő! -

Vízbe tüzet okád.

Nézd prím, ahogy szétfő,

S közben izzad tokád!

- Prímben nincsen osztó! –

- bömböli egy ír jak,

S kéri, ilyen prosztó

Trét többé ne írjak!

(ez egy kemény hétfő…)

„Bennem tényleg nincsen osztó, csak a két szélemen. Egy és önmagam. Valójában egy vagyok és oszthatatlan, azaz a számok félistene! Én vagyok a király! Hódoljatok alattvalók! Imádjátok bennem a príma prímet primitívek! Tütűűű!” /a piros hetes/

„Hé, költő úr, a piros hetes mióta kerül Írország felé, he?! A kitalált tavi szörnyek pedig nem az ír, hanem a skót tavakban élnek, illetve nem, csak játszásiból! És egyetlen hétfejű sárkány sem olyan hülye, hogy megfőzze saját magát egy prímszám szeme láttára! Hű, ez tényleg egy kemény hétfő!” /Sárkány Simon, a közönséges hetes busz sofőrje/

„Miért hetes?! Miért nem tizenegyes?! Magyarországon a futball a sportok királya, nem a kézilabda! Nekünk a futball büntetője kell! Minket a futballal büntessenek! Ja, hogy nyitott kapukat döngetek…?” /Béközép Béla, szotyoladíler/

„Hétfő vagyok, kemény vagyok,

Az izmaim igen nagyok,

Csak nem tudom, mi a nagy ok,

Hogy most zárójelben vagyok?!”

/a kemény hétfő/

„Nem kell ahhoz se prímszám, se Frady Endre, hogy utáljam a hétfőt!” /Garfield, a lusta dagadt macska/

„Amikor Frady Endrét olvasok, az olyan érzés, mintha egy fél óra forró finn szaunázás után fejest ugranék egy felfrissítő jeges tóba… ahol a fókák letépnék a kezemet-lábamat, majd a léken keresztül kifejelnének az ott várakozó farkaséhes jegesmedve elé…” /Lábatlan Lajosné Kripli Klotild, a Világirodalom Önfeledt Halálsikolya c. internetes fórum jajkiáltója/

„Elnézést kérünk, hogy ápolónőink túlterheltsége miatt Frady Endrét öt percig őrizetlenül hagytuk egy prímszám társaságában! Sajnos beszökött a főorvos úr irodájába és ott talált egy szabad laptopot! Ezentúl figyelni fogunk rá, hogy minden esetben dupla dózis lónyugtató szérumot kapjon!” /Berhidai Brünhilda, az Elgurult Gyógyszerű Költők Egyesülete (EGYKE) főápolónője/

„Még nem tudom pontosan, hol és hogyan sérti ez a vers a magyar embereket és a Nemzeti Együttügyködés Rendszerét, de amíg kitalálom, addig is berendeltem magamhoz kihallgatásra Írország budapesti nagykövetét.” /Szijjártó Péter, külügyminiszter/

„Mi ez a semminek sem nevezhető akármi, ez a mínusz végtelent is lepipáló irodalmi negatívum?! Egy olyan országban, ahol a keresztrím szent állatnak számít, Frady Endre félistenként köztiszteletnek örvendene. Így azonban csupán közutálatnak. Ha ezt a bő lére eresztett öncélban térdig tocsogó mondat-ömlenyt az én galamblelkű anyám elolvasná, háromezer hatszáz fokos perdülettel tetőtől talpig önmaga ellen fordulna és totálkárt tenne önmagában! Istenítéletet követelek! Ha Frady Endre egy hóhérbárddal maradék nélkül kettéosztható, akkor nem páratlan költő! Gyerünk!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban nincsenek prímszámok, mert én bármit el tudok osztani bármivel maradék nélkül.” /Chuck Norris/

Keddi aggó líra

Nem is szív ok, se nem máj ok
Miatt elgyötört a testem,
Mégis egész kedden fájok,
Pedig még csak el sem estem.

Nem is szívok cigarettát,
És a vénámat se szúrom,
Agg fázisba nem ez tett át,
Nem ezért mondják rám: Hú, rom!

Túltolt műfű futball mián
Kezdek aggni hétfő este.
Izomláz mar, mint gnút cián,
S kínoz a kedd, ez a beste!

„Micsoda?! Itt szelíden műfüvet legelésző gyanútlan állatokat mérgeznek?! Követelem Frady Endrének a világegyetemről történő azonnali kiciánozását! Cian diem! - Marj a mának!” /Arzén Atoll, embergyűlölő állatbarát és méregzsák díler/

„I think kicsit ugly-ra
Sikerült this agg líra.”
/Lándzsarázó Vilmos alias William Shakespeare, rég elaggott néhai irodalmi fáklyavivő/

„Én is mindig mondtam az uramnak, hogy öreg trottyként ne focizzon, hanem inkább sakkozzon, de nem hallgatott rám! Most meg már húsz éve járhatok ki a fájós lábammal a temetőbe és nézhetem a sírján azt a randa műmárvány futball labdát, amit a nyugger haverjai tetettek rá!” /özv. Foccer Ferencné Bástya Bella, kisnyugdíjas sakktáblagyári takarítónő/

„Az vitt a sírba, hogy a nejem állandóan rikácsolt, hogyha hétfőre esett a házassági évfordulónk, akkor aznap nem vittem el étterembe vacsorázni. Hiába mondtam neki, házassági évforduló minden évben van, foci viszont csak egyszer egy héten, ő csak bömbölt és a gyárból lopott sakktábláit vágta a fejemhez! Hát csoda, hogy megszélhűdött a szívem?!” /néhai Foccer Ferenc, csapágyhegesztő/

„A mű fű, a téma hever, az alkotó pihen. Nem esett messze a pályától. De legalább van, akit még lázba hoz a foci. Ha valaki egész héten statikus, akkor nem is csoda. Langsam spazieren Sie bitte, und alles gut, besser, wasser bis hundert und zwanzig!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A futball öl, butít és nyomorba dönt, valamint elhappolja előlünk a tehetséges fiatalokat! Egyrészt be kéne tiltani, másrészt leköpni a sírját annak, aki feltalálta!” /Kőkorongi Kesztölc, a magyar curling válogatott szövetségi kapitánya és OKJ-képzett sírgödörmélyítő/

„Gyerekkoromban én is focizni akartam, de a falábam miatt végül a kőkorongot választottam. Igaz, hogy fakezem is van, de szerencsére ezt a sportágat olyan kevesen űzzük, hogy így is sokszoros válogatott lehetek.” /Bükk Benő, faék faragó és curling válogatott játékos/

„Ne aggódjon, költő úr, a futballkora miatt! Maga nem öreg, csak régen született! Inkább amiatt aggódjon, hogy mi itt a curling szövetségben felbéreltük a posztszovjet Szergejt és Igort, hogy a minket és szeretett sportágunkat ért sérelem okán önbíráskodjanak önnél kicsinyég! Csengőfrászt nem hoznak magára, mert ajtóstul szoktak berontani! Ég önnel és béke poraira! Legyen magának nehéz a föld meg az a curling jégpálya, amit a sírja fölé építtetünk uniós forrásokból!” /Dr. Kegyetlen Kegyencz, az International Curling Und Kayaking Association (ICUKA) mindent okosba’ megoldó jogtechnikusa/

„Micsoda önfeledt szenvedéslíra! Szinte az olvasónak is fáj, ahogy olvassa! Frady Endre ismét átlépte önmaga árnyékát és akkorát esett, mint egy olajtón megcsúszó vízisíoktató! Külön felhívnám a figyelmet a ’Nem is szív ok – Nem is szívok’ belső rímkötegre, mely éppen az észrevehetetlensége mián (gyönyörű archaizmus!) teremti meg a látszólagos belső kohéziót és növeli meg a drénezetlen nyírószilárdságot! Ez a költemény a fluktuációs katarzis archetípusa és kvintesszenciája mintegy! Végre egy hamisítatlan valódi vers, nem pediglen egy mű mű! Vegyék, vigyék!” /Madonna Mammamia, az Univerzális Best Igényű Sellerek Atavisztikus Literatúrájú Irálya (UBISALI) c. rímportál nagyasszonya/

„Mi ez a szecskavágón átesett gusztustalan betűkupac?! Mi ez az irodalmi falábszag?! Frady Endre nem képes olyan alacsonyra tenni a lécet, hogy ne tudjon könnyedén átférni alatta! A velőtrázó sikoly hallatán először azt hittem, hogy csak a közeli Zeneakadémia koloratúrszoprán pót-zárthelyién súgnak egymásnak a rakoncátlan nebulók, de aztán ráismertem anyám jellegzetesen fisztulás halálközeli sikolyára, amit a ciánmart gnú képzavara váltott ki belőle! A mentősziréna hangjára vitustáncolva azon imádkozom, hogy a Legfőbb Hadúr adjon már végre eltávozást Frady Endrének az élők sorából! Addig is ne csak a foci fájjon neki és ne csak keddenkén! Hüccs ki Frady a világegyetemről!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Meghallgattam a hozzám intézett imádat, Róbert hívem! Vedd úgy, mintha a szétfejelt Frady Endre már molekulánként tágulna az univerzumnál is gyorsabban és nem lenne belőle más, mint egy alig észlelhető vörös eltolódás! Ez jövő hétfői foci végén fog megtörténni, miután oda-vissza bebőröztem hetvenhétszer!” /Chuck Norris/

Hétfői szonett

Újra itt a dolgos hétfő,
Sárkányon a vidám hét fő
Feléd vígan tüzet okád,
S nevetéstől reng a tokád.

Lángnyelv csillogtatta szemek
Jelzik, tűzben élni remek.
Zsírt magadról égetheted,
S jól kezdődik ez a heted!

Karcsú, ki fogy, mint kis herceg,
Boldog hájú, aki serceg,
S szomját oltja szponzor sörcég.

Bogrács sörben hasháj szétfő,
S önfeleledten fogy a hétfő!
Költőre tán túlzón hat fű?

(szertánc!)

„Mi van költőkém, a cukor helyett valami mást kevertek a reggeli kávéjába és ettől szertornázni kezdett az agya?! Na, gyorsan dőljön le, mint petyhüdt platán a tornádó után, oszt’ aludja ki a mámorát! Több hétfőnek ne örüljön, mert a dolgozó nép munkásökle vasököl ám!” /Keményendolgozókisember Kenéz, szakszervezeti bizalmi és ideológiai főelőadó/

„Gyanús, hogy ez a hétfő még szombaton kezdődött, valami kínai kajáldában, nem sokkal a denevéres menü után.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Már az is baj, ha hétvégenként észak-olaszországi kínai kajáldákban eszik egy kis kiciccípősz iráni denevéreshurkát a zember, he?!” /Faék Fikusz, OKJ-s képzett atomfizikus és faretesz fűrészelő/

„Nincs dolgos hétfő! Senki ne csináljon semmit! Korhadjon el a népgazdaság, essen szét a ház! Ne legyen úrrá rajtunk a koronavírus láz! Haljanak éhen a GDP termelők! Tisztelettel, de határozottan kérünk mindenkit, hogy maradjon otthon!” /Győrfi Pál, mentőszóvivő mumus/

„Nu págágyí, azaz na, megállj csak, te nyavalyás mentőszóvivő, jössz te még a mi úlicánkba! Tü durák, hát ha mindenki otthon marad, akkor nekünk nye búgyet harasó, mert akkor mink éhen leszünk dögölve! Kár, hogy nincs rajtad bajusz, mert letépném! Já nye bájusz!” /Igor Medvegyevics Medvegyev, mackós lakásbetörő/

„A hétfő minden formáját szeretem tömörségtől és halmazállapottól függetlenül, hiszen akkor végre vége van a henye hétvégi semmittevésnek és megindulhat az élet értelmét adó termelés és szorgos népünk győzni fog! Merjünk bármilyenek, sőt akármilyenek lenni!” /Folyékony Szilárdné Tömörkényi Lazannya, tárca nélküli fizetésemelési államtitkár/

„Elsőre jó ötletnek tűnz az irodalmi szponzoráció, de a verset és a rólunk szóló kancsal rímet olvasva, valamint annak tudatában, hogy a költő inkább a száraz vörösbort szereti, tisztelettel, de határozottan elállnánk a szponzori szerződéstől! Magyarul: Add vissza azt a raklapnyi dobozos sört, te dilettáns fűzfapoéta, vagy szétköhögjük az idős rokonaidat!” /szponzor sörcég/

„Mekkora ötlet ez a zsírégetés! Köszönjük, költő úr, hogy nyitott nekünk egy ígéretes piaci rést! Ezentúl nem félni fognak tőlünk az emberek, hanem bőszen hívogatni! Előbb a telefonvonalak égnek, aztán a sok-sok alhasi zsír!” /hétfőjű sárkány/

„Óanyámrohadjakmeghamégegyszerolyanbaromleszekhogyráklikkelegyfradyendreversre!!! Eddig abban a naiv vakhitben éltem, hogy nincs rosszabb dolog a hétfőnél, de eme kijózanító pofon után rá kellett jöjjek, hogy Frady Endre hétfőről írt verse a legeslegrosszabb dolog, ami ezzel a világgal történhet! Nincs az a kolerapestises fekete himlő járvány, ami  - a bulvármédiát és a közpénztévét leszámítva – annyi kárt okozna az emberiségnek, mint Frady Endre költészetnek csúfolt szellemi hasmenése! Imádkozzunk, hogy az Úr ezúttal tudja, hová kell lesújtania!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az egyetlen dolog, amire képtelen vagyok, hogy ugyanannyira szeressem a hétfőt, amennyire a hétfő szeret engem.”/Chuck Norris/

„Nem merem nem szeretni Chuck Norrist. De ez maradjon köztünk, mert különben lerúgja mind a hét főmet!” /hétfő/

Hétfő éji vedlő vadló

Hétfőn a tón vadló vedel,
S vízre hull a vedlő bőre.
Felnéz: „Hát te mit kémkedel
Pont most, hogy a testem pőre?!

Úgy rúglak fel rögvest, te kis
Agyatlan koponyakamra,
Megirigyli még a TEK is,
S hozzám jönnek tanfolyamra!”

Tök gyors vagyok szerencsére,
Kilenc alatt futok százat!
Vajon így is utolér-e
S kezdődik a vad gyalázat?

Éjfélt üt a tavi óra,
S pöndörödő vadlóvedlet
Lábnál akad rá a lóra,
Ki így eldől. S közben kedd lett.

Testem hajszolt szovjet мальчик
Módján dől, mint petyhüdt túzok.
Szájam szélén rezgő nyálcsík
S álmomban vad lóbőrt húzok.

„Mi volt ez és miért kellett?! A lucullusi lakomák szüneteiben a vomitóriumban pávatollal a torkukat birizgáló szenátorok emésztetlenül recirkulált végterméke hasonlítható leginkább ehhez a óborzadalmas hányadékhoz! Anyám szerint nem szép dolog, amit a régi rómaiak műveltek, de hát neki sosem kellett marinírozott fókatokazsírban abált hörcsögnyelvet fogyasztania. Caligula majdnem konzullá kinevezett lova gleccserhez fagyott nyelvvel is különb verset tudna nyeríteni, mint ez a közízlésromboló szellemi bűzbomba. Sírhatnékom támadt!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító az a gyanúsítás, hogy az önvédelmi és mástámadási tanfolyamainkon egy vadlovat alkalmazunk vendégtanárként! Egyrészt ennek nincs sehol írásos nyoma, másrészt Ráró sosem ad számlát! /Csávás Kálmán vezérőrmester, a TEK túsztárgyalói és megelőző csapási főparancsnoka/

„A vedlés közben is vedelő vadló a társadalmi erőszakosság emblematikus megtestesítőjeként szimbolizálja az egekbe röpítő vágyálmok és a sárba visszarángató rögvalóság közötti antagonisztikus ellentét okozta pszeudo-genetikai ősfrusztrációt, mely áthat és aklot gyarapít, miközben a haza fényre barnul. A gulágon málenkíj robotoló szovjet kisfiú nyálasan hortyogó álma a mindent feledni vágyó keserédes önfeladás romantikus kényszerkataklizmája. Aberrativo grosso!” /Pandavárry Pálné Szekám Szilencia, latin-magyar szakos középiskolai tanár és OKJ-s nehézgépkezelő/

„Tisztelt költő úr! A verséről irodalmilag nem nyilvánítanék véleményt, csak biológiailag, mert e tantárgyból ön szemmel láthatólag kegyelem ketteseken élt. Tehát: a vadló vedel ugyan, de se nem vedlik, se nem beszél, az ember sosem képes kilenc másodperc alatt futni a száz métert és a túzok nem alvás, hanem csak orvlövés hatására dől le. Köszönöm, hogy alkalmat szolgáltatott az ön tekintetét látva csupán falra hányt borsó hatású véleményem elmondására! Kér hozzá ketchupöt és majonézt is?” /dr. Gén Géza, biológia-testnevelés szakos középiskolai tanár és nyári gyorséttermi eladó/

„Régebben én is horkoltam, de amióta egyszer a rezonanciámtól leszakadt a Tacoma híd, azóta leszoktam.” /Chuck Norris/

Forró tea

Hogyha a szemedbe ment a
Közel kilencvenhét fokos
Felfröccsenő borsos menta
Tea, akkor nem túl okos

Addig várni, amíg lehűl,
Mert a fél szemgolyód szétfő.
Mégse érezd magad csehül,
Nem rosszabb ez, mint egy hétfő!

„Utálom a hétfőt! Az egyetlen jó benne, hogy csak egyszer van egy héten.” /Garfield/

A hét fővel csak baj van! Állandóan veszekszünk, el kell viselnünk egymás kénköves szájszagát és valamelyikünk hibájából rendszeresen megperzselődik a fél fejünk.” /tűzokádó hétfejű sárkány/

„Félig lefőtt szemgolyó? Megolvadt fülcimpa? Hólyagosra égett bőr? Ha hagyományos teafőzőt használ, akkor mindezek sajnos könnyen bekövetkezhetnek. Ám a fenti szenvedéseknek immár vége! Itt az új atommeghajtású, vákuumzáras, platinabizgentyűs, fröccsenéspreventációs ’Títájm’ teafőző, melyet brit tudósok hada fejlesztett ki az Ön kényelme és biztonsága érdekében! Ára csupán 9.999.999.- Ft, de ha most azonnal telefonál, akkor csak 9.999.998.- Ft és kap mellé még egy szelet félrenyelés-, nyelvelharapás- és hétfőgátlóval felszerelt teasüteményt is! Hívjon és adja át magát a biztonságos teázás élményének!” /Horst Fuchs, tévés reklámügynök/

„Ha a ’Csillag születik’ helyett a ’Fekete lyuk’c. műsorban zsűriznék, akkor megdicsérném ezt a verset mint választ a ’Mi lehet rosszabb egy csehül lefőtt szemgolyójú hétfőnél?’ kérdésre. Általánosan igaz, hogy bárminél csak a Frady Endre által róla írt vers lehet szörnyűbb, és nem csupán célfotóval. No, amíg ezt dörgedelmesen kinyilatkoztattam, anyám stikában rendelni akart egy ’Títájm’ teafőzőt, de óva intettem.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A látszólag banális témájú mű olyan kardinális kérdéseket feszeget, amelyek mellett egy ilyen kaliberű lánglelkű költő nem mehet el szótlanul. A hétfő mint az Édenkertet jelképező vasárnap utáni verejtékes munkába való kiűzetés szimbóluma a történelem során olyan jeles filozófusokat késztetett forró tea melletti töprengésre, mint Hétfő Vazul, John Monday, Karl-Heinz Montag, vagy éppen a szárnyaló szellemű szovjet Jevgenyíj Pányegyelnyik. A keresztrímek kóros játékossága ugyan ellensúlyozza a fajsúlyt, az alkotó azonban mégsem veti el a sulykot, hanem megmarad a realitás talajának hidegen elidegenítő északfokán. Szem nem marad szárazon! Igazi forró úthengerlíra!” /Dr. Csillebérczy Csütörtök, irodalmár és úthenger ügynök/

„Itt Texasban már nincs hétfő. Kitiltottam. Chuckday van helyette.” /Chuck Norris/

„Az egyik honlapon azt olvastam, hogy a borsmenta tea étvágyat gerjeszt, a másikon meg azt, hogy elűzi a nassolási vágyat, de engem csak folyamatos szellentésre késztetett. Egész hétfőn büdös voltam! Az internet monnyonle!” /Kólika Kenéz, vájár és epekőfejtő/

„Amikor hétfőnként forró teát öntök a szemembe, mindig nagyon magamul érzem magam.” /cseh/

„Ki a teát önti szembe,
Szajnosz nagyon butusz embe-
-r.”
/Újpeszti Barnabász, kortársz költő ész szakknagymeszter/

Mély vers

Magánysámli lila tájon (egy csikidám felvétele)

Lila tájra rogyó ködök
Magánysámlin heverésznek.
Alábújván kiböködök
Egészeként üres résznek.

Üres résznek egészeként,
Melynek mindegy, haljon, éljen,
Léthordóba töltök be ként
Mulya molyként mályva-mélyen.

Mályva-mélyen böködök én,
Rám omlanak magánysámlik,
S bamba keddek bús köldökén
Kora őszi hétfő hámlik.

Hámló hétfő őszi kora
Ellenére fut az ámok,
S elárulja, jő Szikora
Robi és a csikidámok.

Csikidámok s Robi jőnek?!
Talán mégsem! Népem, remélj!
Üzenem férfinak s nőnek:
Bárgyú bár e versem, de mély.

Hétfői hőguta

Hője van e nyári hétfőnek,

Agyamban atomok szétfőnek.

Arcomon szénorr és hamuszáj,

Well done-ra átsülök, ha muszáj.

Higanyszál meglódul – hegymenet! –

S könnyedén viszi a negyvenet.

Ötvenet délután, ha veri,

Hangulat nem lesz túl haveri.

Vashíd is izzad majd reve-lét,

S átélhető lesz a teve lét.

Ó, bárcsak állhatnék jégesőn,

S mondhatnám átfagyva: Vége, schön!

Péntek!!!

Hétvégének előszele
Fú, mint vidám hajszárító,
S fellegekbe szállok vele,
Alattam Velence ító.

Szakadnak le ragok s szavak
Esnek szét, mint püfölt Lego.
Hall a süket és lát avak,
S tombol a sok víg kend ego.

Hálatáncom éterűri.
Jöhet tűzokádó hét fő,
S nullázhat e sárkány-zsűri,
Víg vagyok, míg nincsen hétfő.