Lilára keni az eget,
S deres gomolyfelhősík oly
Mély, hogy bőven elfér megett’.
Veres a kelő Nap alma,
Zölden ásít álmos zsálya,
Sáfránysárgul kerti alma,
S legel bárányfelhők nyája…
Lektor bődül: „Ó, jaj, sok szín!
Nem tetszik ez úgy se, így se!
Ez a vers egy kultúrtoxin,
Világ legotrombább giccse!
NEM ENG!”
„Jellegzetes önreflexió, nem is teljesen indokolatlan, de ha már így szabadjára eresztettük a kis bodros szinesztéziákat, hadd legeljenek még pár strófányit. A kritikát meg bízzuk a profikra.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Igaza van, humán úr, bízza ezt rám! Drága vagyok ugyan, de hatékony. Én az ilyesmit úgy oldom meg, hogy valakinek a gépén megnyitom a célművet, kibiztosítom a Berettámat és versszakonként egy golyóval szétlövöm a monitort. A pisztoly mindig a sajátom, a monitor soha.” /Leon, a profi/
„Az első sor után éreztem ezt nem olvasom tovább, már kiégett az agyam, de csak eljutottam a második sorig. Fáj, nagyon fáj, de csak olvasom tovább... Miért ????” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Kedves reál gyermekem, vigasztaljon az a tudat, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől! Még néhány vers és elindulsz a megszentelődés rögös útján. Boldogok a szegény versolvasók, mert övék az ideg- és elmeosztály főnővérének osztatlan figyelme. Ámen!” /Szent Dympna, az idegbetegségben és az elmebetegségben szenvedők, depressziósok, incesztusáldozatok, elmegyógyintézetek és ápolóik, alvajárók védőszentje (május 15.)/
„Még hogy osztatlan figyelem! Az egész ideg- és elmeosztály ki lett ürítve az esetleges koronavírusos betegeknek! Hacsak nem kapom el gyorsan a fertőzést, engem is kidobnak az utcára nyáladzani! He, kérek egy covidburgert denevérszósszal!” /Depresszer Dezső, leszázalékolt versolvasó és kocsonyarezgés számláló/
„Nem az én sikolyom volt mályvaszínű, költőcske, hanem a magáé, amikor pofán vágta a lúdtalpa alá dobott gereblyém és attól látta lilában az eget! A jövőben ne próbáljon többet az én kiskertemben sétafikálva ihletet szerezni a bukolikus hagymázidilljéhez, mert magára sózom szájmaszknak a kölköm használt pelenkáját! Na, sipirc innen!” /Kobold Shatterhand, az ipiapacs őrs tiszteletbeli gereblyefelelőse/
„Remélem, költő polgártárs, hogy a jövőben tartózkodik a nem Pest megyei kertek látogatásától és legközelebb csupán a panel ablakából mereng el azon, hogy milyen lenne, ha én nem lennék! #maradjotthon!” /Győfi Pál, mentős médiakobold/
„A fradyendre vírus áldozatainak száma messze meghaladja a koronavíruséit, így felkérjük a világegyetem lakosságát, hogy mindenki tartsa meg Frady Endrétől a másfél fényévnyi antiszociális távolságot!” /részlet az operettív törzs napi rendszeres pánikkeltéséből/
„Nem a kobold sikoltott, hanem én, amikor ezt a giccsnek is csak a giccs szó megsértésével nevezhető verset véletlenül elolvasó anyám lobogó pongyolában, hajcsavarós fejjel zokogva áttigrisbukfencezett a szomszéd kerítésén, hogy megszabaduljon ettől a szellemi miazmás kipárolgástól! Egyetértek a bődülő lektor kollégával a NEM ENG! pecsét tekintetében, de Váci Mihály szavaival hívom fel a figyelmét arra, hogy ez édeskevés:
Nem elég pecsételni,
A költőt rúgni kell.
És nem elég csak rúgni,
De verni, verni kell!
A rossz szándék kevés,
Több kell: a félelem!
Mit ér a hűvös félsz,
Több kell: null élelem!
Ám nemcsak holmi éh'zés,
De éhkopp szenvedés!
Keresni, hogy bántsad és
Szúrjon szálkás fakés!
Ennél kevesebb édeskevés! Még, még, még, ennyi nem elég! Üsd, vágd, nem apád! Földet rá, földet rá! Mocskos Frady, mocskos Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„ Ne őrjöngj Robi, mert leszedállak! Én még sosem hallottam koboldsikolyt, mert mire a kobold sikoltott volna, már rég lerúgtam a fejét. Az Avon tanácsadónőjéével, a kezelőorvosáéval és a gyógyszerészéével együtt.” /Chuck Norris/
