A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lila. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lila. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. május 22., csütörtök

Lili lépcsőházi lerohanása

(egy kolléganőm óvatlanul megemlítette, hogyha egyszer majd esetleg lesz egy lánya, Lilinek fogják hívni…)

- Hová szaladsz Lili?
- A földszintre le-le!
- El ne ess, te lülü,
Dőlsz, mint lóból lólé,
Sípcsontod lesz lila,
S nem dalolsz majd: lala!
Megijedt a Lili,
S mégsem futik le-le.
S közbe’ szerez Lölő…

„Ha lesz lányom és tényleg Lili lesz a neve, felolvasom majd neki ezt a verset.” /a költő egy magát megnevezni nem akaró kolléganője/

„Felmerül persze a tisztán költői és annak is retorikus kérdés, hogy ugye, ha nincs probléma, akkor minek keresni?! Na, valahogy így kezdődött…” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem tudom, mi a probléma, az élet mindig ünnepnap!” /Bikini: Medvetánc - részlet/

„Legyetek bátorak! Én közbe’ szerzek. Szeretnél néhány lilaszőnyeges luxuslépcsőházat, Andi?” /Lölő/

„Ez a lírai torzszülemény valahol egy dadaista cselédregény és egy hajnali delíriumos szabadvers nászéjszakájának kancsal gyermeke. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a költői kontroll és a köznyelvi abszurdum között nemhogy határvonal nincs, de a kerítés is már rég ki van döntve, és Lili azon szaladna át, ha el nem gáncsolná önnön rímtorzulása.
A „dőlsz, mint lóból lólé” sorban a ló mint lépcsőházi toposz jelenik meg – ha ez szándékos, akkor zseniálisan értelmetlen, ha nem, akkor is. A vers egyébként mintha egy papucsban lecsúszó magyar némafilm párbeszéd nélküli átirata lenne, ahol minden sor után egy fekete háttér jelenik meg: „Megijedt a Lili”, „S mégsem futik le-le.” – a nyelvi logika itt szinte kérlel, hogy ne keresd.
És akkor jön a végső ütés: „S közbe’ szerez Lölö…” – egy enigmatikus félmondat, ami olyan, mint egy nyomozós vers utolsó sora, amit valaki részeg pillanatában cserélt ki. Kicsoda Lölö? Mit szerez? És miért közbe’? A válasz a posztmodern költészet csatornájába veszett, valahol Frady és Karinthy Frigyes paródiájának mélyén bugyog.
Összegzés: Ez a vers nem lépcsőház, hanem zuhanócsillár. És mi mind ott állunk alatta, Lili papucsával a fejünkön.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre kancsalrímes tébolylírája sajátos nyelvi játékba burkolt helyzetkomikum, amely az abszurditás határán egyensúlyozva idézi meg a hétköznapok kaotikus pillanatait. A vers szerkezete zaklatott ritmusban követi Lili lépcsőházi lerohanásának dinamikáját, ahol a szavak egymásnak feszülő hangzásai groteszk hangulatot keltenek.
A rímelés tudatosan botladozó, a „lülü” és a „lólé” nyelvi burleszkbe taszítják az olvasót, míg a „futik le-le” a magyar nyelv sajátosságainak ironikus kiforgatása. Az abszurd csattanó, Lölö „szerezése”, tovább növeli a költemény dadaista jellegét, megőrizve Frady Endre provokatív és játékos költői világát.
Összességében a vers a nyelvi humor és a ritmusos téboly keverékeként működik, amely nemcsak mosolyt csal az olvasó arcára, hanem elgondolkodtatja a nyelv határainak és az értelmezés szabadságának kérdésein.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Lili áll,
Lili jár,
Lili fut,
Liliput.”
/Gulliver Suzukiné Swift Lilla, akácos úttörőcsapatparancsnoknő/

„Ez nem vers, ez egy nyelvtani bűnügyi helyszínelés előtti állapot – egy stilisztikai közlekedési baleset, ahol a költői képzelet hullája még meleg. „Dőlsz, mint lóból lólé” – ez nem hasonlat, ez a nyelvi méltóság kivégzése egy rozsdás hintalóval. Frady Endre itt nem költ, hanem lök: lefelé, agyatlanul, ahogy Lilit is a lépcsőházba, hogy ott a józan ész végleg nyakát szegje.
Ez a szöveg olyan, mintha egy epilepsziás fonetikus és egy fejsérült dadaista együtt gépelne random rímpárokat a pokol konyhájában. És amikor már azt hinnénk, nincs lejjebb, „S közbe’ szerez Lölö…” – nem, ez nem a jelentés határán lebegő költői titok, ez egy szándékosan kitépett agysejt a magyar irodalom koponyájából.
Ez a „vers” a szépirodalom szégyenfala alá való. Egy röhejbe fulladt stílusgyakorlat, ahol a nyelv nem eszköz, hanem áldozat.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre versét olvasva az emberben felmerül a kérdés: vajon ez költészet, vagy csak egy eltévedt betűhalmaz véletlenszerű zuhanása egy lépcsőház mélyébe? A rímek olyannyira ferde szemmel néznek ránk, hogy szinte kifordul a nyelvi struktúrából minden értelmes gondolat. A „lülü” és a „lólé” már-már az irodalmi önsorsrontás csúcsteljesítménye, miközben a „futik le-le” nyelvi torzulásai egy kétségbeesett helyesírási reform kiáltványának hatnak.
A vers csattanója – Lölö „szerezése” – tökéletesen illeszkedik ebbe az abszurd karambolba: semmi kontextus, semmi értelem, csak a nyelvi nihilizmus harsány diadala. Ha ez líra, akkor a költészet egy sarokba szorított, ziháló menekült, aki próbálja túlélni a rímek által elkövetett merényletet.
Összegzésként: ha valaha úgy érezted, hogy a magyar nyelv gazdag és kifejező, ez a vers garantáltan megcáfolja ezt az illúziót.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Egyszer rólam is leesett egy lépcsőház, amikor fölrúgtam az égbe, majd aláálltam és az égből visszahullva lepattant a szemöldökszőrömből szőtt cowboy kalapomról.” /Chuck Norris/

2018. április 19., csütörtök

Fogorvosnál

Egyik napon érzem, hinnye,
Fáj a számnak felső ínye,
S külső fejfél kissé kerek.
Mi okozza, foggyökerek?

Fogorvos szó hallatára
Menekülnék bitófára,
Vetném magam mókus elé,
Taposson szét, legyek zselé!

Bensőm fortyog, mint a láva:
Nem lehetek ilyen gyáva!
Keresek e földi tekén
Rendelőt és elmegyek én!

(hatásszünet)

Ínybe adott injekció
Hatására zsibbadni jó,
Nem érzem, hogy fúrnak-vésnek,
S nyoma sincs a szenvedésnek.

Ám, ha elmúlik a hatás,
Mintha ló rugdosna, patás!
Döf a pokol tüzes nyila,
S rémálmom van: minden lila!!!

Lila majom köp, de csak rám,
Lila nyálban úszik csakrám,
S elgázol egy lila fogat…
Minden gyerek mosson fogat!!!

„Minek mosnék fogat, amikor ugyanolyan vagyok, mint a nagyapám?! Ő is ráncos és neki sincs foga!” /Zsizsikfalvi Zsödényke, újszülött/

„Mi van zöld majom úr?! Agyára ment a nyugiszuri?! Máskor ne héjastól egye a banánt, mert beletörik a satnya fradista foggyökere! Zőőőőd majmok, zőőőőd majmok!” /lila majom/

„Lila majmok! Lila majmok!” /zöld majmok/

„Húha, úgy tűnik, annyira fájdalommentesen akartam csinálni a fogcsiszolást, hogy erősen túladagoltam az idegzsibbasztót! Jaj, most látom, hogy az állatkerti majomház számára félretett adagot adtam be neki!” /Dr. Gibbon Gerzson, fog- és állatorvos/

„Kedvencem a hatásszünet. Jó hatással van rám, hogy megszűnik a vers hatása kicsinyég. Hatásos, csak rövid. A hatásmechanizmus maga szokványos: A bántja B-t, B szenvedve elmeséli C-nek. (A=bárki, B=költő, C=önkéntes olvasó). Javasolható egy C:=A behelyettesítés, mint közvetlen önvédelmi reakció, de ez még tesztelést igényel.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne C=A legyen, humán úr, hanem C&A, mert abban több a pénz! A feleségem is oda fizeti be a nagyját annak, amit én megkeresek! Amikor belép az üzletbe, úgy felpörög a gazdaság, hogy rögvest fordul egyet a gyomrom és leizzadok, mint csokifagyi a gázrezsón!” /Leszedált Leó, léggitáros és jégkrém olvasztár/

„Elszaladnék, de már késő,
Benn a számban van a véső!”
/Csasztuska Szilveszter, rímrobbantó kisiparos és amatőr foggyökér imitátor/

„Felháborítónak tartjuk és visszautasítjuk a fogorvosokkal való alaptalan ijesztgetés mindenféle gúnyverses formáját! Ugyanakkor, felhasználva a nyilvánosság adta lehetőséget, május elseje közeledtével ezúton közzétesszük a Fogorvos Szakszervezetnek az ismét egyre kötelezőbb ünnepi felvonulásra ajánlott jelszavait: Rágni öröm! Fogorvoshoz járni jó! Tégy a szájszag ellen! Ép testben ép fog! Jégkrém helyett fogkrém! Arccal a rendelő felé! Ne azt kérdezd, mit tehet érted a fogorvosod, hanem, hogy te mit tehetsz a fogorvosodért! Jut jatt! Csonka jatt nem jatt, egész jatt mennyei jatt! A fogorvos jobban teljesít! Állítsuk meg a fogszút! Aki magyar, fogat mos!” /Dr Muszáj Menyhért, a Piacon Legjobb Univerzális Szájápolás Általános Fogászati Alapítványa (PLUSZÁFA) dentálhigiéniai szakreferense/

„Ínybemarkoló szájtépésnek induló közegészségügyi katarzis líra didaktikus tanulságtétellel. A verset a térfélcsere előtti pontban felező rövid hatásszünet a költő távolba vesző futballista múltjából megidézett „Két félidő a pokolban” című ősmagyar háborús filmdráma kései archetípusa. A foglenyomat rögzítőre ráharapó Frady Endre rövid szférákban való körözés után ismét lecsapott és letette az asztalra az asztalra letennivalót, a világirodalom pedig alélva hever. Ezennel újra itt van a versészeti Top Ten idei Number One-ja!” /Bombasztikus Béláné Tyűdejó Tyuhajka, volt középiskola magyartanár, a Mennyei Áramlatok Metamorfózisában Olvadozó Rianás (MÁMOR) c. szépirodalmi szakmány szakértője/

„Mi ez a szellemi bubópestis, ez viszolyogtató rímragály?! Ó, hogy miért nem húzattam ki az összes fogamat, hogy kínomban ne harapdáljam véresre a köldökömet és ne harapjam le a hónaljamra tetovált ADOK A VÉLEMÉNYEMRE! feliratot?! Inkább cseréljék fel érzéstelenítés nélkül az alsó és a felső fogsoromat, miközben nyakig ülök egy termeszhangyabolyban, minthogy ezt a fogászati ízléstiprást még egyszer el kelljen olvasnom! Anyámat eltiltottam még önmagától is, hogy eme letaglózó förtelem hatására meghasadt tudatának az énjei nehogy kárt tegyenek egymásban! Világ proletárjai, vessetek véget velem vagy Frady Endrével, mert kettőnknek túl kicsi ez a világegyetem! Celebvér folyjon patakokban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én nem költök fogkefére, én medvével mosok fogat. Ha túléli, szabadon engedem.” /Chuck Norris/

2013. február 12., kedd

lila köd


kortárs költő ül a lila
ködben muhammad ali la-
-posra vert áldozatai
módján bár e boksz nem tai

nem mind alany ami fényel
s nem téríti őt e tény el
attól hogy állítmányig e-
-gy vers se jut el ha nincs ige

mályvakobold kormos üszke
ég lelkére amíg büszke
porásóval szikár port ás
modern lila anteportás


„Ez a mű csak Seöres Wándornak a Nyirkabáj c. egyszavas versével tehető egy piedesztálra, vagy esetleg még Pepssy Félix Melankólájával, bár sajnos egyikre se hasonlít, de ugyanúgy a totális hovátehetetlenség szabadesésével zuhan rá a felkészületlen, ám sóvárgó lelkek líravákuumos gyomorszájára. Rándul egyet és úgy is marad. E mű szétszedi, mondhatni lapra szereli az olvasót, majd addig üti-veri, amíg már egy őszinte katarzis is csak a véget hozhatja közelebb. Ez a boldogtalanságnak már-már olyan foka, mely legfeljebb a nagy Jaj Jenő Ürömpörköltjéből sajdul elő. Ám az a sajdulás korántsem ez a sajdulás. Itt a fájás olyan őszinte, mint zuhanó alpinistában az ááááááááááááááááááá!!! Áááááááállatjó! Menten magam alá alélok!” /Dr. Eltebölcsésszy Homány, versesztéta és prózamondóverseny zsűritag/

„Nana, Hománykám, nana! Ne hasonlítsd hozzám ezt a senkit, mert marokra fogok egy darabot az érzékeny alanyi lelkemből és addig csuvellázom a tajtra redőzött tokádat, míg bevallod, hogy belőlem plagizáltad a doktori címedet, te gnúagyú gőzhermelin!” /a nagy Jaj Jenő, cizellált lelkű kortárs költő/

„Na végre! Megmozdult valami. Lehet ugyan, hogy csak az orrom hegye, mert nem bírja a versből áradó dillettantizmus macskavizeletre hajazó ízét-bűzét, de mégis csak mocorog. Ha véletlenül egyben nyeltem volna le működés közben egy betonkeverő gépet, az sem tudná jobban felforgatni a gyomrom, mint ez az SMS nyelvű klapanciáta! Ettől még Assisi Szent Ferenc is minden bizonnyal habzó szájjal sikoltozva és puszta kézzel kezdte volna széttépni a mező vadjait és az ég madarait. Ha jó anyám megtudná, hogy elolvastam, ráfektetne a térdére és a hátamon törné el a karját.” /Puzsér Róbert, kritikus és bulvárirtó celebvadász/

„Érdemes szót ejteni a lila ködről, bár szívem szerint nem nevezném meg sem a színt, sem a légköri jelenséget. Egy szín megnevezésével meg nem nevezetté nyilváníthatnánk-e az összes többit és ki tudja, mi történne a kihagyott légköri jelenségekkel? Van-e jelentése a versnek? Ha van és elmondjuk, akkor vajon nem hallgatjuk-e el a többi jelentést, amit esetleg másoknak jelent? Ha versnek nevezzük, nem orrol-e meg a többi műfaj? Esetleg maga a vers műfaja? Lehet-e valódi faj a műfaj? Kijelenthetünk-e egyáltalán bármiről bármit anélkül, hogy valamit ne szorítanánk háttérbe? Mondhatunk-e akármit egyáltalán? Szerintem talán, de csak akkor, ha kellően hosszan tesszük, hogy egyrészt minél többek szájízének megfeleljen, másrészt, hogy megtöltse a szerződéses tartalmat. Ezt gondolom tehát e versről, de lehetnek mások, akik vagy ennek az ellenkezőjét, vagy urambocsá valami közbensőt gondolnak. Legyünk kőkemények és merjünk mindenre bólogatni!” /Török Gábor, szókimondó elemző/

„Purpura obducto – der lila Nebel – a lila köd… Immáron bevallhatom, hogy azért mondtam le az őrállói hivatásomról, hogy legyen időm ezt a művet hosszasan tanulmányozni. Már fel is kértem Google bíborost a latin és a német fordítás elkészítésére. Pá, híveim, pápá!” /XVI. Benedek, ex-pápa/

„Fényel?! Fééényel?!?!?! Nem zavarik, hogy forogom az síromban-ben?! Suk-sükölés is lesz?!” /Lőrincze Lajos, néhai nyelvész professzor/

„Csupa kisbetűvel írtad a nevemet, te cirkálósúlyú pondró?! Nesze egy jobbhorog! Na, ez jól elkenődött! Mossák már fel, mert összerímeli itt nekem a padlót!” /Muhammad Ali, nehézsúlyú profi boksz világbajnok/

„Ki a nyavalya az az anteportás?!” /mályvakobold/

„Őőő… Hannibál Anteportás görög hadvezér volt, aki idomított zsiráfokkal kelt át a Kard hágón és állandóan hátrafelé kellett nyilaznia, mert elöl útban volt a zsiráfnyak, aminek a tetején ott volt a zsiráf feje, amire rátett egy almát, hogy nyíllal lelője, de nem tudta, mert az almát az oroszok ellopták és Trójába vitték, ahol a falósejtek megették és Molotov koktélt ittak hozzá, de ő a Napóleon vezette porosz tankhadosztály segítségével elfoglalta Bécsnek büszke várát és onnan bombázta ki Trójából a megszálló afrikai csapatokat, majd megölette testvérét Heródes Anteportást és német-római császárrá koronáztatta magát a Duna jegén… Közvetlen ezután… De tanárnő úr?! Hogyhogy egyes?!” /Kamu Kálmán, érettségiző diák/

2012. október 18., csütörtök

Poharak

Az első pohár után...
(Slötz Amál felvétele)

Bárgyún nézek magam elé:
Poharamban mi volt e lé?
Tejnek túl sós, bornak lila,
S mint egy ittas Tell Will nyila,
Úgy döfködi belül gigám,
Pedig amúgy elég híg ám,
S lágyan szaftos már-már szinte,
Mondhatni, pontosan, mint e
Másik edény, amely teli
Van ily löttyel s híreszteli
Ráragasztott cetlin tinta:
„Ma reggeli laborminta”

2012. október 10., szerda

Mély vers

Magánysámli lila tájon (egy csikidám felvétele)

Lila tájra rogyó ködök
Magánysámlin heverésznek.
Alábújván kiböködök
Egészeként üres résznek.

Üres résznek egészeként,
Melynek mindegy, haljon, éljen,
Léthordóba töltök be ként
Mulya molyként mályva-mélyen.

Mályva-mélyen böködök én,
Rám omlanak magánysámlik,
S bamba keddek bús köldökén
Kora őszi hétfő hámlik.

Hámló hétfő őszi kora
Ellenére fut az ámok,
S elárulja, jő Szikora
Robi és a csikidámok.

Csikidámok s Robi jőnek?!
Talán mégsem! Népem, remélj!
Üzenem férfinak s nőnek:
Bárgyú bár e versem, de mély.