A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ige. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ige. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 25., hétfő

Az "alapos" bibliakör


(beszélgetésre invitáló líra)

Jézus mondá: „Engem aki
hall, követ és nem rúg ma ki,
annak háza jó alapos
lőn és viharban sem lapos.

Ki csak hallgatja az Igét,
de nem teszi, Heaven-i Gate
előtt sajnos visszafordul
s morcos kerub néz rá zordul.

Tanom olyan radikális,
lustákból szárad a nyál is
s rájuk dől a sarki presszó!”

Csütörtökön erről lesz szó.

A bibliakör beszélgetés tér és idő koordinátái:
Bp., XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet (lift van)
2013. március 28. (csütörtök) 18:30

„Jól van, elismerem, hogy a sarki presszó alapjából kispóroltuk a cementet, de a Heaven’s Gate-hez semmi közünk, mert az angliai metrótender részvételünket nem tudtuk ’okosba’ megoldani. Oda mi kevesek voltunk, mint mosómedvében a vízkőlágyító tabletta.” /Simli Jenő, a Falurajólesz Építőipari és Hakni Szervezési Kft ügyvezető igazgatója/

„Ezt a megtiszteltetést! Ezek szerint az Édenkert után most a Menny őrzését is ránk bízzák! Vajon a régi lángpallósok helyett kapunk új lézerkardokat is? Olyan boldog vagyok, hogy tükör előtt kell majd gyakorolnom a morcos nézést!” /Kerub Burek, angyal vezérőrnagy/

„Hú, de jó, hogy van lift! Megyek! Jó ez az előnyugdíj, mert így végre ráérek bibliakör beszélgetésekre járni! Apropó beszélgetés: lesz német tolmács?” /Ratzinger bíboros/

„És mi van, ha már csütörtök sem lesz?! Közel a világvége, hiszen már ükdédükdédüknagybátyám is világosan megjövendölte, hogy – idézem – azokban a napokban bizony a napok már nem azok lesznek, mint az azokat a napokat megelőző napok utáni napok előttiek és minden megváltozni látszik, pedig nem, csak szinte már-már, de némelyeknek igencsak, és akkor jön el az, aminek el kell jönnie, hacsak nem teljesen váratlan azoknak, akik nem várják. Világos, nem?” /Nostradamus II. Lajos, betanított vátesz és balatoni hekker/

„Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” /Jézus/

„Azért én mégiscsak csütörtököt mondok. Meg fél hetet is.” /Frady Endre, költő és bibliakör szervező/

„Szimpatikus nekem ez a Nostradamus. Tetszik a szókimondása! Már, ha a tetszés maga is nem az objektív világ szubjektív értékítélete lenne. De objektív-e a világ, és miért pont nekem kellene ezt eldöntenem? A bibliakör beszélgetésre pedig valószínűleg vagy elmegyek, vagy nem, de nem teljesen kizárt az ellenkezője, vagy valami ahhoz nagyon hasonló sem. Azt hiszem…” /Török Gábor, politikai elemző/

„Kicsit rég volt, már nem emlékszem pontosan, hogy mit írtam… de ugye ez nem a szó szerinti magyar fordítás?” /Lévi Máté, vámszedő és evangélium író/

2013. február 12., kedd

lila köd


kortárs költő ül a lila
ködben muhammad ali la-
-posra vert áldozatai
módján bár e boksz nem tai

nem mind alany ami fényel
s nem téríti őt e tény el
attól hogy állítmányig e-
-gy vers se jut el ha nincs ige

mályvakobold kormos üszke
ég lelkére amíg büszke
porásóval szikár port ás
modern lila anteportás


„Ez a mű csak Seöres Wándornak a Nyirkabáj c. egyszavas versével tehető egy piedesztálra, vagy esetleg még Pepssy Félix Melankólájával, bár sajnos egyikre se hasonlít, de ugyanúgy a totális hovátehetetlenség szabadesésével zuhan rá a felkészületlen, ám sóvárgó lelkek líravákuumos gyomorszájára. Rándul egyet és úgy is marad. E mű szétszedi, mondhatni lapra szereli az olvasót, majd addig üti-veri, amíg már egy őszinte katarzis is csak a véget hozhatja közelebb. Ez a boldogtalanságnak már-már olyan foka, mely legfeljebb a nagy Jaj Jenő Ürömpörköltjéből sajdul elő. Ám az a sajdulás korántsem ez a sajdulás. Itt a fájás olyan őszinte, mint zuhanó alpinistában az ááááááááááááááááááá!!! Áááááááállatjó! Menten magam alá alélok!” /Dr. Eltebölcsésszy Homány, versesztéta és prózamondóverseny zsűritag/

„Nana, Hománykám, nana! Ne hasonlítsd hozzám ezt a senkit, mert marokra fogok egy darabot az érzékeny alanyi lelkemből és addig csuvellázom a tajtra redőzött tokádat, míg bevallod, hogy belőlem plagizáltad a doktori címedet, te gnúagyú gőzhermelin!” /a nagy Jaj Jenő, cizellált lelkű kortárs költő/

„Na végre! Megmozdult valami. Lehet ugyan, hogy csak az orrom hegye, mert nem bírja a versből áradó dillettantizmus macskavizeletre hajazó ízét-bűzét, de mégis csak mocorog. Ha véletlenül egyben nyeltem volna le működés közben egy betonkeverő gépet, az sem tudná jobban felforgatni a gyomrom, mint ez az SMS nyelvű klapanciáta! Ettől még Assisi Szent Ferenc is minden bizonnyal habzó szájjal sikoltozva és puszta kézzel kezdte volna széttépni a mező vadjait és az ég madarait. Ha jó anyám megtudná, hogy elolvastam, ráfektetne a térdére és a hátamon törné el a karját.” /Puzsér Róbert, kritikus és bulvárirtó celebvadász/

„Érdemes szót ejteni a lila ködről, bár szívem szerint nem nevezném meg sem a színt, sem a légköri jelenséget. Egy szín megnevezésével meg nem nevezetté nyilváníthatnánk-e az összes többit és ki tudja, mi történne a kihagyott légköri jelenségekkel? Van-e jelentése a versnek? Ha van és elmondjuk, akkor vajon nem hallgatjuk-e el a többi jelentést, amit esetleg másoknak jelent? Ha versnek nevezzük, nem orrol-e meg a többi műfaj? Esetleg maga a vers műfaja? Lehet-e valódi faj a műfaj? Kijelenthetünk-e egyáltalán bármiről bármit anélkül, hogy valamit ne szorítanánk háttérbe? Mondhatunk-e akármit egyáltalán? Szerintem talán, de csak akkor, ha kellően hosszan tesszük, hogy egyrészt minél többek szájízének megfeleljen, másrészt, hogy megtöltse a szerződéses tartalmat. Ezt gondolom tehát e versről, de lehetnek mások, akik vagy ennek az ellenkezőjét, vagy urambocsá valami közbensőt gondolnak. Legyünk kőkemények és merjünk mindenre bólogatni!” /Török Gábor, szókimondó elemző/

„Purpura obducto – der lila Nebel – a lila köd… Immáron bevallhatom, hogy azért mondtam le az őrállói hivatásomról, hogy legyen időm ezt a művet hosszasan tanulmányozni. Már fel is kértem Google bíborost a latin és a német fordítás elkészítésére. Pá, híveim, pápá!” /XVI. Benedek, ex-pápa/

„Fényel?! Fééényel?!?!?! Nem zavarik, hogy forogom az síromban-ben?! Suk-sükölés is lesz?!” /Lőrincze Lajos, néhai nyelvész professzor/

„Csupa kisbetűvel írtad a nevemet, te cirkálósúlyú pondró?! Nesze egy jobbhorog! Na, ez jól elkenődött! Mossák már fel, mert összerímeli itt nekem a padlót!” /Muhammad Ali, nehézsúlyú profi boksz világbajnok/

„Ki a nyavalya az az anteportás?!” /mályvakobold/

„Őőő… Hannibál Anteportás görög hadvezér volt, aki idomított zsiráfokkal kelt át a Kard hágón és állandóan hátrafelé kellett nyilaznia, mert elöl útban volt a zsiráfnyak, aminek a tetején ott volt a zsiráf feje, amire rátett egy almát, hogy nyíllal lelője, de nem tudta, mert az almát az oroszok ellopták és Trójába vitték, ahol a falósejtek megették és Molotov koktélt ittak hozzá, de ő a Napóleon vezette porosz tankhadosztály segítségével elfoglalta Bécsnek büszke várát és onnan bombázta ki Trójából a megszálló afrikai csapatokat, majd megölette testvérét Heródes Anteportást és német-római császárrá koronáztatta magát a Duna jegén… Közvetlen ezután… De tanárnő úr?! Hogyhogy egyes?!” /Kamu Kálmán, érettségiző diák/